Jókai ​Mór szerelmei 7 csillagozás

Nemere István: Jókai Mór szerelmei

A nagy író életét három nő árnyékában élte le. Az első felesége hozzá képest túl idős volt, a második asszonyért elhagyta volna az elsőt, ha az meg nem hal fiatalon. A harmadik huszonéves volt, amikor az agg író egy ország meglepetésére elvette. Tragédiák, szerelmi csalódások és a magánélet pillanatai elevenednek meg a könyv lapjain.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Anno, Budapest, 2004
200 oldal · ISBN: 9633753104

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Εστία>!
Nemere István: Jókai Mór szerelmei

Hát, nem is tudom!Ez volt az első könyvem Nemere Istvántól, de nem igazán vett le a lábamról, hogy szépen fejezzem ki magam.Számomra ponyvaszerűen adta vissza Jókai szerelmi életének eseményeit.Olyan volt, mintha egy bulvárlapot olvastam volna.Az volt az érzésem, hogy a szerző nem adta meg Jókainak a kellő tiszteletet.
Az biztos, hogy egy időre (lehethogy végleg) hanyagolom Nemere urat.

Mpattus>!
Nemere István: Jókai Mór szerelmei

Kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Igaz, Jókai Mórral kapcsolatban is. Azt tartják, hogy a Jókai-művek olvasása kapcsán az ember életében három szakasz van, az elsőben és az az utolsóban imádja Jókait, a középsőben nem. Bár ez a megállapítás sem törvényszerűen igazolódik be a gyakorlatban, rám mindenképp érvényes. Mindazonáltal Jókait olvasni nem ugyanaz, mint Jókairól olvasni, természetesen.

Ezzel a kötettel kapcsolatban valahogy a hármas tagolódás pont fordítva igaz. A középső szakasz tetszett, az eleje és a vége szerintem szörnyű.

Kezdetben borzasztóan dühített az, hogy a szerző megpróbál olyan alapvető dolgokat valami földöntúli ismeretnek beállítani, melyek egy a 19. században valamelyest is jártas olvasónak teljesen evidensek. Kicsit „iskolásnak” hatott. Kicsit nagyon. Ezt a stílust egyébként – ha olykor halványabban is – végigvezeti az egész köteten.

A Laborfalvi Rózával kötött házasságot szintén elég „érdekesen” mutatja be, mintha az együtt leélt „fél élet” egy szárnycsapás lett volna. Nem egészen objektíven ír, de igyekszik. A lezáró szakaszban már a „mi Mórunknak” nevezi Jókait. Nem tudom, talán lemaradtam a szívbéli jóbarátság megkötéséről, de ezt a megszólítás-változtatást nem igazán értettem, s helyénvalónak sem tartanám egy nagy íróról szóló (félig) életrajzi kötetben. Az azért a javára szól, hogy a lezárásban mindkét „oldal” álláspontját bemutatja.

Összességében úgy gondolom, Nyáry Krisztián 3-4 oldala sokkal közelebb hozta hozzám Jókai Mórt, mint Nemere István 200 oldala.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Mpattus>!

…meghalhatnak az írók, de az olvasók sohasem halnak ki.

Mpattus>!

Úgy járt-kelt e világban már tizenévesen, mint egy herceg. Nagy ártatlan kék szemek, szőke fürtök – olyan volt, mint egy angyal. És az emberek csak elvileg szeretik az angyalokat. Fent az égben, és ha ott is maradnak. De hogy itt járkáljanak közöttük, közöttünk?

Mpattus>!

Mint az egyik életrajzíró malíciózusan megjegyezte: Róza asszony barátnéi egyre kevesebben voltak, de mind nagy bögrékből itták a kávét…Jöttek szinte naponta, csupa feketeruhás varjú, begubbasztottak valamelyik sarokba és ott vijjogtak viszonylag csöndesen.

Mpattus>!

Az is hozzátartozik egy emberhez, mit tesz, vagy mit nem tesz elaggott korában. Az elme változik, általában romlik, ez kihat a viselkedésre, a szokásokra, a tevékenységre. Néha árulkodó, néha megszégyenítő, olykor nevetséges lesz tőle az ember. Ám ha azt sugalljuk biográfus létünkre, hogy az agg ember már nem az az ember, aki volt középkorúan vagy később, vagy eltagadjuk mit akkoriban tett, netán milyen betegségei vagy hóbortjai voltak – meghamisítjuk a képet. Mert annak teljesnek kell lennie, és míg egy ember él, addig teljesedik és terjed ez a kép.


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
Esterházy Péter – Marianna D. Birnbaum: Az évek iszkolása
Móra Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáig
Sükösd Mihály: Franz Kafka
Marton Mária: Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal
Raffay Ernő – Takaró Mihály – Vekov Károly: Wass Albert igazsága
Karádi Zsolt (szerk.): Kosztolányi Dezső
Szegedy-Maszák Mihály: Ottlik Géza
Zádor András: Karel Čapek
Asperján György: Vádak és gyónások