Az ​idő vándorai (Lars, Don és Ariel kalandjai 4.) 79% 65 csillagozás

Ha ez gyerekkönyv volt (és a gyerekkönyv alatt azt értem, hogy tíz éven aluliaknak), akkor jó volt. Ha nem annak volt szánva, akkor viszont nem tudom mit gondoljak… szóval vegyük úgy, hogy alsó tagozatos gyerekeknek szóló kalandregény. :)

Szeretem Nemere kis könnyed sci-fijeit. Nem kell gondolkozni, rövidek és kikapcsolnak. Ez a rész nem volt annyira érdekes. A fiúk véletlenül egy tiltott földi övezetben szállnak le ahol elvileg vizsgázniuk kellene, ehelyett különös kalandba keverednek. Nem igazán tudtam elhinni, hogy tényleg időutazásban lett volna részük és valóban visszakerültek a múltba. spoiler
Kétségkívül nem ez volt a legjobb rész.

Nem rossz, bár azért vannak benne érdekes dolgok. Az Átoklányok jó ellensúly lehettek volna, de vége ellenére is valahogy súlytalanok maradtak.

Azt hiszem, ez a kedvencem a sorozatból felnőtt fejjel is elővettem párszor.

Valami gyerek-nemere, talán feleennyi idősen jobban élveztem volna.

Gyerekkorom meghatározó darabja, nem tudom, hányszor olvastam vagy csak néztem a mammutos borítót. Szerintem ez az a könyv, ami miatt a mai napig szeretem az időutazásos és alternatív töris dolgokat.

Imádtam gyerekkoromban! Jó lenne egyszer újraolvasni! :(

Kicsit féltem ettől a könyvtől, attól tartottam, hogy vontatott lesz, mert „régi”. Nemere István nevével már sokszor szembe találkoztam, de nem emlékszem, hogy olvastam volna Tőle bármit.
Az idő vándorai Lars, Don és Ariel kalandjainak negyedik kötete, de önmagában is érthető. Nagyon tetszettek a karakterek, és vitt magával a történet is. Kedvenc szereplőm Don a cirkalmas káromkodásaival, amiket sosem hallunk Tőle kétszer ugyanúgy. Pl. Hogy az az icike-picike neptunuszi óriáshernyó taposná össze őket! :D
Zseniális volt a könyv, elfogom olvasni a fiúk többi kalandját is.

Nagyon jó ötlet, amit kiválóan töltött meg Nemere tartalommal. Az LDA-effektus sem hibádzik. Összességében csak egy kicsivel gyengébb, mint a Kupolaváros.