A ​várúr fia (A fantasztikus nagynéni 2.) 72 csillagozás

Nemere István: A várúr fia Nemere István: A várúr fia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A cím után ítélve azt hihetnénk, ez a regény a régmúlt középkorban játszódik, ahol talpig vasba öltözött lovagok vívják csatáikat. Nos, noha a cím minden szava igaz (szerepel vár is meg a vár ura is), az egész történet mégis napjainkban, méghozzá a soha meg nem unható Balaton partján játszódik. Akik pedig olvasták a szerzőnek A fantasztikus nagynéni című regényét, azok jó ismerősként köszönthetik Csabát és Hubát, a mókás kedvű ikreket és ama nagynénit is, akik ezúttal (sok kaland, izgalom és vidámság közben) azon fáradoznak, hogy két szerető szív és egy árva gyerek sorsát eligazgassák.

Eredeti megjelenés éve: 1983

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Delfin könyvek, Jonatán Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450353
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
214 oldal · ISBN: 9789632450353
>!
Móra, Budapest, 1983
210 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631134067

Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IP
Nemere István: A várúr fia

Nemere nem áll kifejezetten közel a szívemhez. Alkotói attitűdjével nincs problémám, amit tőle olvastam, azt jó stílusú, létjogosultsággal bíró alkotásnak éreztem, és amíg van közönsége, igazán egy szavam sincs az ezoterikus, kalandregényes dolgaira – a gondok máshol kezdődnek. Ott, hogy Nemere olyan dolgokról is ír, amikhez nem ért, és az ilyen jellegű könyveit ő is és a kiadói is szemrebbenés nélkül próbálják adekvát szak- és tényirodalomként eladni. A tucatnyi álnév használata sem reális értékmérője az írásainak, amíg azok romantikus könyveket, sci-fiket, vagy UFO-s szakértéseket rejtenek – de életrajzokat, történelmi tanulmányokat, visszaemlékezésnek beállított fikciós regényeket nem szabad így forgalmazni. Ilyenkor Nemere nemes egyszerűséggel becsapja a téma iránt érdeklődő olvasókat, nincs erre jobb szó*. Kapásból én is legalább öt olyan könyvet tudnék mutatni a polcomról, amit tizenéves fejjel lelkesen megvettem, és oldalról oldalra jöttem rá, hogy átvertek a palánkon. A legarcátlanabb húzásának személy szerint a Pjotr Alihanov regényeket tartom, ahol ő és a kiadója – kerek-perec kimondom – undorító módon próbálja elhitetni az olvasójával/vásárlójával, hogy egy orosz veterán visszaemlékezését tartja a kezében, ami valójában az ő könyvgyártó futószalagjáról hullott le sok száz „akár komoly mű is lehetett volna” jellegű sorstársa mellé.

Ebbe az indulatoktól kicsit sem mentes közegbe csöppentem bele A várúr fiával, mivel a Molyklub keretében éppen kortárs magyar ifjúsági irodalmat kell olvasni – nekem pedig nem volt itthon semmi más témába vágó művem! Szerencse a szerencsétlenségben: a könyv születésekor más időket éltünk, Nemere is máshogy viszonyulhatott az alkotáshoz (robotizált futószalag helyett valószínűleg még csak kisszériás műhelye volt), és hát nem tudok mit mondani, a kötet egyszerűen jó. Már ha azt vesszük alapul, hogy egy nyolcvanas években íródott ifjúsági regénnyel szemben nem szokás túl nagy elvárásokat támasztani. Ha okos az író, akkor a történet nevelő hatású lesz, de kortalan értelemben – ebben A várúr fia ötösre vizsgázik, hiszen az átadott üzeneteit tekinthetjük örökérvényűnek. A sztori maga persze menthetetlenül egy letűnt kort idéz már meg, hiába meseszerű ez az egész „magánember várat épít hobbiból” felütés. Manapság olvasva tehát elsősorban nosztalgikus lesz az élmény, szerintem valahol még a kilencvenes években gyártott Balatonon nyaralós tévéfilmjeink hangulatát is megidézi. És hát azt sem szeretném elhallgatni, hogy Nemere igazából tényleg jól ír, vagyis pont annyit tesz bele a dologba, amennyi egy kistinédzsereknek szóló regénybe kell. Szóval gondom nincs vele, teljesen jól elszórakoztatott olvasás közben, bár még előttem lebeg a kérdés: vajon a kötet azért lett kicsit színtelen-szagtalan, mert ifjúsági, és okosan belőtte magának a célközönséget, vagy ez kimondottan az ő gyengesége, és ennél lehetne jóval több potenciál egy 13 éveseknek szóló könyvben? Ezt kiderítendő nyilván olvasni kéne még egy hasonszőrű alkotást… de azt nem fogom elsietni.

*Hiszen gondoljuk meg: amíg például a kétezres évek elején a háborús doku-ponyvában utazó Kurt Rieder következetesen próbálta egy németnyelvű szakíró látszatát kelteni, ezzel építve ki közönséget magának, addig Nemere majdhogynem rendszer nélkül, tucatjával használja a különböző álneveket – nem arra megy ki a játék, hogy valaki keresse egy bizonyos alteregója könyveit, hanem hogy minél nagyobb zavart okozzon az olvasóban, újra és újra valami újként adja el saját magát.

>!
Móra, Budapest, 1983
210 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631134067
9 hozzászólás
>!
Szelén
Nemere István: A várúr fia

Roppant bájos könyv, némely idegesítő szóismétléstől eltekintve (szeplő és árva).
Nemerének azt hiszem az ifjúsági könyveknél kellett volna maradnia.
Teljesen visszaadja a 80-as évek Balatonjának, nyaralásainak, vakációinak a hangulatát, amikor olyan jó volt gyereknek lenni.
Van benne szó gyászról, elfogadásról, szerelemről, barátságról, nyomozásról
Elég vegyes a társaság, minden szereplő kicsit fura, van aki várat épít, van aki megbolondul a régiségekért, van aki gyásztól szenved, van aki kicsit lökött, van aki „kigyógyul” a csavargásból, van aki lop.
Azt viszont sajnáltam, hogy Anikó nem jelent meg, neki az első részben fontos szerepe volt, de alig várom, hogy elolvassam a következő részt és remélem az sem fog csalódást okozni, ugye @Szamღca ? :)

8 hozzászólás
>!
Szamღca
Nemere István: A várúr fia

Ennek a könyvnek az olvasása kapcsán jöttem rá, hogy különböző könyveket különböző szemüvegen keresztül olvasok….. Máshogy olvasok ifjúságit máshogy felnőtt könyveket…. Máshogy olvasom az ifjúsági könyvet ha gyerekeimnek olvasom, máshogy ha saját magamnak… Talán az a legszerencsésebb ha ifjúságit magamnak olvasok….. Ekkor kapcsol ki leginkább a kritikus énem….
Ugyanis nagyon kellemes élmény volt ez az ifjúsági könyv es fennakadás nélkül bocsátottam meg neki az állandó szòismètlèst (pl. a tanárnő szeplői az elképzelhető összes formában és szókapcsolatban előfordultak).
Nagyon jó hangulata volt a könyvnek olvasás közben – igazi retro balatoni nyaralás…. újra találkozhattunk az ikerekkel és Amáliával (aki az előző rész óta nemhogy nem öregedett hanem egy erőművèsszè fejlődött) a vàrúrral, Ákossal. Az ikrek egy hónapos balatoni nyaralásán vehettünk részt ami ismét tartogatott izgalmakat mert egy régóta Balatonon tevékenykedő tolvajbandát kellett ezúttal elkapniuk. Ebben segítségükre volt a várúr unokaöccse aki nem régen jutott árvaságra és nagyon nehéz időszakon ment át.
Természetesen a szerelem sem maradt ki ebből a részből sem.
Igazán kellemes kikapcsolódást nyújtott és nagyon örülök, hogy elolvastam. Az előző részt a fiammal olvastam és ahogy az elején írtam más szemüveggel így az nekem akkor annyira nem tetszett de most ezután a kellemes élmény után mindenképp olvasom tovább a sorozatot – most már saját magamnak. :P

2 hozzászólás
>!
klaratakacs +SP
Nemere István: A várúr fia

Az első részt filmen is láttam, olvastam is, Ruttkai Éva felejthetetlen volt ebben (is). A folytatásról viszont azt sem tudtam, hogy létezik, míg a régi Delfin könyvek polcán szerencsésen fel nem fedeztem.
A folytatás van olyan jó, mint az első rész. Teljesen visszaadja azt a régi hangulatot, amit a film is olyan jól mutatott, a – számomra- gyerekkori Balaton-parti élményeket, az illatokat, a szúnyogokat, a vajas kenyeres vacsorákat. Csaba és Huba itt is brillírozik, felvidítva ezzel a kis árva Zolit. Ákos bácsi végre révbe ér, kapunk egy kis izgalmat is, tolvajok formájában. Van benne még igazi magyar retro téesz, munkakönyv, melléküzemágvezető formájában, vidám mosolyokat váltva ki ezzel.
Friss, kalandos, számomra gyerekkor-ízű könyv.

>!
Boritek70 P
Nemere István: A várúr fia

Ezt a részt nem olvastam annyiszor anno, mint az elsőt, ezért már csak homályos emlékeim voltak a tartalmát illetően, de az rémlett, hogy méltó folytatásnak tartottam. Nagyon élveztem, ahogy a gyerekeim hangosan nyerítettek az esti olvasás közben, és izgulva várták, pont kerül-e a kempingfosztogatási ügy végére. Anikót hiányolták a történetből, és még mindig csalódás, hogy Balatoncsillag sajnos nem létezik.. :)

>!
Biró_Krisztina
Nemere István: A várúr fia

Nagyon jóóóóóóóó!!!!!Letehetetlen nálam 6csillagos kategória.Ez volt Nemerétől az első könyvem amit olvastam,de biztos,hogy nem az utolsó.

>!
Felixa P
Nemere István: A várúr fia

Nyári szünidő, Balaton, humor, kaland, és ez éppen elég ahhoz, hogy egy jó történet kerekedjen ki a végére.
Az ikrek hozták a formájukat… Katinka kissé kiakasztó, de jó, hogy itt volt… :)
Kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlom!

>!
fülcimpa
Nemere István: A várúr fia

Azért ez a rész lélektanilag eléggé csillagos ötös, gondolok itt a fiúk meg az egész csapat ténykedésére a várúr fia körül és hát Oszkárunk életének sínre vágása is megejtő. Flúgos banda, szerethető társaság, csak többet szerettem volna kapni Máliból. Hiányzott, na…helyette kaptam egy Katinkát, akitől a való életben menekülnék, asszem… de értem én, az első részben kivesézve, kisuvickolva Tivadar, hát ide is kellett valami hasonló…jó a humor, továbbra is tetszett, de a nagynénit hiába olvastam sokadjára, ott sokkal többet viháncoltam…

>!
ebihall
Nemere István: A várúr fia

Kamaszoknak való könyv, és amikor tizenéves fejjel olvastam, a kedvenceim között volt, csakúgy,mint Nemere nagyon sok (korai) könyve!
Amúgy egy 4-részes sorozat középső kötete, de állítom, hogy a legjobb. Ha rangsorolni kellene, akkor utána jönne az első könyv (A fantasztikus nagynéni), és csak harmadikként a harmadik könyv, A titkzatos padlás. A negyedik könyvet még nem olvastam, nem is tudtam, hogy van, most állok majd neki beszerezni (Merénylet a Balatonon).
Melegen ajánlom „A várúr fiát” minden kamasznak, nagyon helyes kis történet, időtálló és sok humor van benne, az ikreknek köszönhetően.

>!
Trudiz
Nemere István: A várúr fia

Gyereknek, felnőttnek egyaránt ajánlom e tartalmas regényt, mivel kaland- izgalom, érzelem- kapcsolatok alakulása, egymás kisegítése, népi értékőrzés, s mindemellett sok-sok humor teszi teljessé. Szerethető :)


Népszerű idézetek

>!
fülcimpa

– Tisztelt kisasszony, elfogadja egy kóbor lovag meghívását falra vetített mozgolódó képek nézése tárgyában?

112. oldal

>!
fülcimpa

– Munkára fel, ahogy szegény jó megboldogult nagybátyám mondogatta. Ahányszor csak meghallotta, hogy a faluban meghúzzák a lélekharangot, rögtön a szerszámaihoz kapott…
– Miért, mi volt foglalkozása a kedves nagybátyjának? – érdeklődött Oszkár udvariasan.
– Sírásó volt – morogta kelletlenül Józsi bácsi, de sötét szemében huncut szikrák csillantak.

146. oldal

>!
fülcimpa

Gyantaszagú csend fogadta. Fűrészpor lebegett az ablakokon beszökő fénykévékben. De a fűrészgép állt, nem hersegett a mester kezében a gyalu. Sőt Ákos első pillantásra nyomát sem látta a mesternek, ami persze ismét haragra gerjesztette.
– Hé! – kiáltotta. – Nyugdíjazták az asztalost?
Szavára két gyengén odatámasztott deszka eldőlt a faltól, megreszkettek az ablaktáblák. Még mintha a levegőben táncoló porszemek is megmerevedtek volna rémületükben.
Józsi bácsi, a deszkák ura felállt a sarokban. Fekete keretes szemüvegét homlokára tolta, tömör ősz bajusza rezgett a méltatlankodástól.
– Mit üvöltözöl, mint az öreg Maris, mikor ráesett a korhadt padlásajtó? Itt vagyunk!

113. oldal

>!
Szédültnapraforgó

– Nem sikerült rábeszélnünk Zolit, hogy velünk jöjjön a strandra… otthon maradt. – Olvas a toronyszobában. – Mint egy könyvmoly. – Talán nem is igazi gyerek – panaszolták felváltva.

>!
Trudiz

Én bizony áthajóznék egy hatalmas sós-paprikás zsíros kenyéren a jóllakottság tengerére…

>!
Szédültnapraforgó

– Én visszamegyek a várba – rázta fejét határozottan Zoli. – Találtam egy jó könyvet. – Azért vagy olyan sápadt arcú, mert folyton könyveket olvasol – csapott le Huba. – Ilyenkor a nyári szabad levegőn kell lenni, te mikor akarsz napozni meg fürödni, majd karácsonykor?

>!
Trudiz

– Lélekben tessék felkészülni, Katinka néni! Az itteni rokonaink egy kicsit… hm… fura emberek. Főleg Amália néni…
– A nagynénétek? Sebaj, én is bolond vagyok olykor-olykor.

>!
Trudiz

– Hogy az a rézfán fütyülő komputeres kisördög vinné el az olyan várépítőket, akik ilyen keskeny ajtókat terveznek!
– Amália néni sárga szuperkalapja beszorult az ajtó keretei közé. Hiába rángatta előre-hátra – nem sikerült kiszabadítania. Végül felkapta lábait, és a földre huppant – a kalap viszont ott maradt beszorulva az ajtófélfák között.

>!
Szelén

De hol van nyáron a Balaton mellett csend?
– Talán a nádasokban.
– Vagy a víz alatt.

>!
Szelén

Van egy bódé a bejáratnál. Népművészeti boltnak csúfolják. Hogy ott micsoda giccseket árulnak! Tulipános furnérdobozok, álmatyó könyvjelzők, pörgekalapok!


A sorozat következő kötete

A fantasztikus nagynéni sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ann Brashares: Négyen egy gatyában
Leonie Kooiker: A boszorkánykönyv
David Almond: Csókás nyár
Fekete István: Tüskevár
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Fazekas László: Kapukulcs a kő alatt
Petrovácz István: Nevelem a családom
Kőszegi Imre: A kincstaláló
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Szalay Lenke: Barát érkezik a házhoz