Nem ​lövöm fejbe magam 1 csillagozás

„Nem lövöm fejbe magam” – írja versében Jericho Brown, mert a költészet végrendelet és bizonyíték, fikció és dokumentáció,nyelvi forma és képi metafora, és nem utolsó sorban az erőszak megszelídítése és elutasítása, véresen komolyan vétele éskigúnyolása. A kötet minden szerzője a maga módján reagál a társadalmat a mindennapjaiban átitató, a hírcsatornákat ésközösségi oldalakat elárasztó ezerarcú brutalitásra, akárközvetlenül, akár metaforikusan, hiszen a gyarmatosított kontinens őslakosságának sorsától a rabszolgatartáskegyetlenségén át a New York-i ikertornyok lerombolásáig az elnyomás és pusztítás markánsan jelen van mentális térképünkön. Ám a negatív is néha átfordul pozitívba – Ben Lerner így ír az antológiában közölt versében: „Az erőszak
legkevésbé sem modern, elmulasztja fölismerni médiumának végességét. / Mikor az erőszak ráeszmél medialitására, éselveszti tárgyát, / elkezd hasonlítani a szeretetre.”