A ​katedrális foglyai 90% 13 csillagozás

Nemzeti hősök vagy veszélyes terroristák? A kérdés lényegében a történelem első gerillaharcaitól eldöntetlen; ami az egyik oldalnak üldözendő bűn, a másiknak hazafiság. De most nem is az amerikaiakról van szó, ők csak katalizátorok az ír nemzet identitáskeresésében, abban az elhúzódó folyamatban, melynek a mai napig sarkalatos pontja Észak-Írország és a katolicizmus kérdése. Nyilvánvaló, hogy egy jól átgondolt és pontosan megszerkesztett könyvvel állok szemben, ami direkten hat az érzelmeimre, tudatosan és remekül használja a végig meglevő erőszak-feszültséget. Nincsenek igazán jó vagy rossz karakterek, csak sziklaszilárd elképzelések, amikhez a szereplők végsőkig tartják magukat. Minden tettüket egy szebb, jobb, de leginkább szabadabb ország utópiaképe motiválja. Nem tudom eldönteni, kinek van igaza; kénytelen vagyok tehetetlenül látni, ahogy a szereplők egyre csak közelednek az elkerülhetetlen tragédia felé. Pontosan követhetőek a főszereplők motivációi, a heves politikai vitáknál szinte mindkét félnek igazat tudok adni, és tisztán látom az utat, ami a közös elkeseredett ellenállástól kezdve ahhoz, ahogy az egykori bajtársak, haverok, szeretők egy adott pillanatban egymással szembe fordulnak. A „Katedrális foglyai”, ha nem is Demille legjobb könyve, de mindenképpen drámai, kiváló akcióregény, melyben az elkeseredésében és megalázottságában a terror eszközétől sem visszariadó, nagyhatalmaknak kiszolgáltatott kis nemzetek sorsát mutatja be, jelesül az északír függetlenségi mozgalom legradikálisabb tagjainak motivációit. Persze az egész IRA kérdés meg, hogy mi az, ami bele fér a szabadságért vívott harcba és mi nem, az nézőpont kérdése, mert ahány ember annyiféle el gondolás van ebben a dologban.

Ha túléled az első száz oldalt, onnantól letehetetlen.

Azzal kezdem, hogy szeretem DeMille-t.
És összességében ez a könyve is tetszett. De számomra egy kicsit vontatott volt a cselekménye. És ami nagyon hiányzott belőle, az az író sajátos humora.
És lehet, hogy csak a saját belemagyarázásom, de a fentről jövő utasítások tagadása, a civil vezetés alkalmatlanságának kifigurázása a vietnámot megjárt veterán író sajátos világszemléletének köszönhető.
És ha nem is tartom a legsikerültebb művének, fogok még olvasni Tőle.

Érdekes, kétszer is kiadták, több címmel, de egyetlen árva véleményt látok csak. Mintha nem is nagyon olvasták volna… pedig…
Gondolkodtam, de nem tudtam belekötni. Kifogástalan történet, amiben egyben van minden. A karakterek, a motiváció, a feszültség, és ráadásul a regény építkezése is tökéletes.
Ha filmre vinnék, sorozatként nagyot robbanna!

Ezt olvastam először a szerzőtől, és lettem a híve. nagyszerű író, és ami nagyon fontos, egyenletes színvonalon ír!

Kiváló kalandregény, krimi, thriller! Nagyjából ezekbe a műfajokba fér bele. Nagyon jól szórakoztam ezelőtt ezer évvel, amikor olvastam!