40. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

Tükör ​és füst 399 csillagozás

Neil Gaiman: Tükör és füst Neil Gaiman: Tükör és füst Neil Gaiman: Tükör és füst

Neil Gaiman kezében a mágia nem pusztán illúzió, és minden lehetséges. Ebben az első, 1998-ban megjelent és mára klasszikussá vált novelláskötetében képzelete és ügyessége a hétköznapi világot baljós csodákkal teli hellyé változtatja: ahol egy filléres boltban megvásárolható a Szent Grál, ahol a bérgyilkos hirdetésben árulja szolgáltatásait, és ahol egy fiú az életéért alkudozik egy trollal.

Lépj be ebbe az új valóságba, amelyet tükrök sokszorosítanak és füst homályosít el, mégis mágikus és megragadható.

Eredeti mű: Neil Gaiman: Smoke and Mirrors

Eredeti megjelenés éve: 1998

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192909 · Fordította: Galamb Zoltán, Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Huszár András, Pék Zoltán, Roboz Gábor, Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

269 tag · 168 karc · Utolsó karc: 2017. november 18., 16:37 · Bővebben


Enciklopédia 7


Kedvencelte 51

Most olvassa 26

Várólistára tette 252

Kívánságlistára tette 211

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
Neil Gaiman: Tükör és füst

Le vagyok sújtva.
Nem is olyan régen magasztaltam az egekbe Gaiman esszégyűjteményét. Ez a korai novelláskötete, amit nagy várakozással vettem kézbe, ez viszont mélyrepülés volt.
Igencsak középszerű válogatás, sőt, annál is rosszabb: az írások több, mint fele számomra értékelhetetlen vagy érdektelen. Fél tucat sincs köztük, amihez semlegesen viszonyulok, és összesen hat, amit ténylegesen jónak találtam.

A méltán híres Hó, üveg, alma tényleg eredeti ötletet bont ki, hátborzongatóan kivitelezve. Ilyenből lett volna még tíz a kötetben, akkor a töltelék resztlit is megbocsátom. De nem volt.
Úgyhogy duzzogok. Itt az Északi mitológia és Gaiman két másik, nemrég megvásárolt könyve, de teljesen elment tőlük a kedvem. :(

13 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Neil Gaiman: Tükör és füst

Minden embernek vannak félelmei, rémálmai, rémképei, de míg a legtöbben ezeket elnyomjuk magunkban vagy nem is törődünk velük, addig Gaiman szabadjára engedi és leírja az őt kísértő rémeket.
Gaiman nagyon ért ahhoz, hogy egy hétköznapi történetből egyetlen csavarral hogyan csináljon valami egyedit, valami igazán megdöbbentőt. Először nem is érted, mi lesz ebben oly' különleges, aztán meg nem győzöd felszedni az állad a padlóról… A Hó, tükör, alma novelláról pedig tényleg igaz, hogy sose tudok majd ugyanúgy gondolni majd az eredetijére többé…
Kérném szépen az író urat, hogy a gyerekmesék helyett alkosson még több ilyen felnőttmesét. Szüksége van az ilyen történetekre a világnak.

>!
abstractelf P
Neil Gaiman: Tükör és füst

Úgy gondolom, Neil Gaimanhez szükségeltetik egyfajta hangulat, ami fogékonyabbá tesz ezekre a novellákra. Rám pontosan ebben a hangulatban talált ez a kötet, és már a legelső versnél behúzott.

A kötet olvasása során úgy éreztem, hogy ezek a történetek meleg takaróként vesznek körbe, és azt sugallják, hogy itt vannak. Ezzel együtt végig attól tartottam, hogy egyszer végére érek ennek a kötetnek, és ismét vissza kell térnem a való világba.

Nem mintha a Neil Gaiman által bemutatott világok annyira lélekemelők lettek volna. Erről szó sem volt – hátborzongató, néhol kísérteties, néhol pedig szívszaggató történetek váltogatták egymást. Mégis a többségben volt egy apró varázslat, amire a világnak szüksége van. Ahol ez a szikra nem volt jelen, felért egy arculcsapással. Mert azok voltak azok a novellák, amelyek a maguk morbiditásában kritikák is voltak (példának okáért a mindössze kétoldalas Babavilág, amelynek minden szava felért száz másikkal).

Kedvenc novellát nem is tudnék választani – de olyat sem, ami nem tetszett, mert azt éreztem, hogy ez a 31 történet összekapcsolódik, és egy egészet alkot. Azt viszont tudom, hogy érzelmileg A gyilkosság misztériuma viselt meg leginkább. Pedig az elején nem is értettem, ebből mit fog kihozni Gaiman. Aztán olyan gondolatokat szőtt bele a történetébe, amelyek komoly hatással voltak rám, majd végül egy kis csavarral még nyomatékosabbá tette mondandóját.

Emlékszem, volt idő, mikor azt gondoltam, sosem fogom megkedvelni Gaimant – mikor sorban hagytam abba a könyveit pár oldal után –, azonban úgy tűnik, mostanra sikerül egymásra hangolódnunk. Azt hiszem, ideje hozzáadnom őt is a kedvenc szerzőimhez.

>!
kte
Neil Gaiman: Tükör és füst

A Tükör és füst rengeteg novellát tartalmaz, megmutatva az író fantáziájának gazdagságát és sokszínűségét. Szerintem már az is nagy szó, hogy akkora rajongótáborral rendelkezik, hogy egy novelláskötet eladhatóvá vált.
A kötet elején mindegyik történetről kapunk néhány mondatnyi vagy fél oldalnyi háttérinformációt, hol a megszületés körülményeiről, hol az ihlet forrásáról vagy arról, hogy milyen kötetben/folyóiratban jelent meg. Jobb lett volna ezeket az egyes novellák elé helyezni, ezt úgy oldottam meg, hogy két könyvjelzőt használtam és a történet előtt mindig elolvastam a háttérinformációkat róla.
A színvonal és a témák széles skálán váltakoznak, némelyiket zseniálisnak, egy keveset unalmasnak találtam. Tetszett a Lovagkor, Miklós akkor már…., A fehér úton, a Cthulhu-s történetek és még sorolhatnám. Rájöttem, hogy a legtöbb tetszett, de egymás után olvasva tömény volt. Még a verseseket is elolvastam, bár az nem annyira nem az én világom. Nem jellemző a történeteire a happy end, többnyire van benne egyfajta szomorúság vagy keserédesség. Ha újrakezdeném, akkor egyesével olvasnám őket, más könyveket közbeiktatva.
Kifejezetten Gaiman-os például A troll hídja, A kések asszonya, Változások, le se tagadhatná őket. :) Több sztorit verses formába öntött és igen sok valamilyen klasszikus népi történet újra- vagy továbbgondolása.

>!
gab001 P
Neil Gaiman: Tükör és füst

Nagyon tetszett ez a válogatás Gaiman novelláiból, mely mindegyike, a szerző szavait idézve, valamit visszatükröz; egy stílust, egy ötletet, egy hangulatot. Ugyanakkor számomra mindegyik jellemzően Gaiman fantáziájának sokszínűségét dicséri. Sokat megtudhatunk magáról az íróról is, mivel mindegyik műről írt néhány magyarázó szót is, annak keletkezéséről, céljáról. Bár ez a könyv elején szerepel összegyűjtve, mégis inkább az egyes novellák/versek után olvastam el, így hatásosabbnak éreztem. Nagyon tetszett, hogy már a bevezető is tartalmaz egy novellát, ami ráadásul szerintem igazán érdekes. A könyv végén található rövid levezetés hatására pedig kedvet kaptam a Sandman és az Amerikai istenek elolvasásához is. Nehéz kedvencet választani, de talán a A gyilkosság misztériuma és a Hó, üveg, alma nyújtotta a legmaradandóbb élményt. Gaiman nem fél teljesen kiforgatni, s egy egészen más szemszögből megmutatni olyan történeteket, melyek esetén ez eszünkbe sem jutna. Új értelmet nyertek számomra ezek a szavak: tükör és füst. Fantáziadús utazás volt.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049521 · Fordította: Galamb Zoltán, Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Huszár András, Pék Zoltán, Roboz Gábor, Török Krisztina
>!
Jaina
Neil Gaiman: Tükör és füst

Tetszett is meg nem is, voltak benne eredeti ötletek és unalmasabb történetek is. Összefolynak a versek es a novellák, nem tudnék kiemelni egyetlen egyet sem, ami kiemelkedő volt. Erős közepes, nem lesz a kedvencem, sőt a fantasyhoz való viszonyomon is elgondolkodtam olvasás közben.

>!
Nebula
Neil Gaiman: Tükör és füst

Elég vegyesek voltak a kötetbeli novellák és versek számomra. Ami közös bennük, hogy Gaiman írásmódja valami elképesztően magával ragadó, ha a rakott krumpli receptjéről írna 300 oldalban, azt is megvenném. A csillagozás úgy történt, hogy külön pontozgattam a műveket és átlagoltam, szóval összességében tetszettek. Az Ízeket nem olvastam végig, az nekem már kicsit sok volt. A kedvencem Az álomseprő és A troll hídja, a Lovagkor nagyon aranyos, a Nagykeráron beszámítjuk olvasása közben pedig hangosan nevettem a metrón. A sci-fibe hajló történetek kevésbé tetszettek (pedig egyébként szeretem a műfajt), meg azt hiszem, a vérfarkasos sztorik nem nekem valóak (ez általánosságban igaz). Összességében, nem okozott csalódást, az Amerikai istenekkel kezdődő Gaiman-rajongásom töretlenül fokozódik.

>!
B_Petra P
Neil Gaiman: Tükör és füst

Eddig a legrosszabb novelláskötet Amit Gaiman-től olvastam. Nincs mit szépíteni nem tetszett, kiváltképp a versek. Ennél van jobb válogatás is.
Egy nagyon elborult töredékben, eltűntek az állatok, csecsemőket ettünk, eltűntek a csecsemők, de találékonyak vagyunk mi emberek, majd lesz valahogy, én tudom is hogy, ezért felfaljuk Gaimant, és nehogy valaki a szimbolikus értelemmel jöjjön, meg a rejtett tartalommal, mert nincs.
Jó, a legjobb a Hófehérke átirat, na az jó, de ennyi.

>!
Jean
Neil Gaiman: Tükör és füst

Az első N.G. novellás kötet, amit olvastam. Nagyon-nagyon tetszett! Volt mindenféle műfajú, olyan igazi gaimenes novella. Nagyon gyorsan kiolvastam, nem tudtam letenni! Szinte mindegyik írás tetszett, de az abszolút kedvenceim ezek lettek:
– A troll hídja
– Az aranyhalas medence és más történetek
– Megint csak világvége – Talbotról még olvasni akarok!!
– Baywolf: Ordas világ
– A gyilkosság misztériuma – a legeslegjobb volt!
– Hó, üveg, alma

3 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Neil Gaiman: Tükör és füst

Ez nagyon nem az én világom volt, nem az ilyenekért szeretem Gaimant. A Grálos meg a bérgyilkosos, amit a fülszövegben említenek, nagyon jó volt, de a többi vagy unalmas, vagy rosszabb esetben beteg és undorító.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
EgyKönyvmoly

Tizenhárom éves koromban megláttam, amint rágózik, és úgy beleestem, mint öngyilkos a folyóba.

71. oldal

7 hozzászólás
>!
aozora

A tündérmesék, amint arra G. K. Chesterton egyszer rámutatott, több mint igazak. Nem azért, mert megmutatják: sárkányok léteznek, hanem azért, mert azt mondják el nekünk, hogy a sárkányokat le lehet győzni.

15. oldal

>!
Algernon +SP

Vannak, akik azt állítják, hogy a könyvek magukat írják, de ez hazugság. A könyvek nem maguktól íródnak. Gondolatok, kutatás, hátfájás, jegyzetelés kell hozzá és sokkal több idő, meg munka, mint azt az ember képzelné.

Az aranyhalas medence és más történetek

1 hozzászólás
>!
Lahara ISP

A gyerekek nagy előnyben vannak, ha találkoznak a tündérmesék alakjaival: sokkal felkészültebbek velük szemben.

Troll

>!
Algernon +SP

A történetek így vagy úgy: tükrök. Arra használjuk őket, hogy elmagyarázzuk magunknak, hogyan működik a világ és hogyan nem. Elvonják a figyelmet a sötétben lapuló dolgokról.

Bevezető

>!
yendayi

Kissrác koromban a felnőttek mindig rám szóltak, hogy ne találjak ki dolgokat, és figyelmeztettek, hogy mi fog történni, ha megteszem. Eddigi tapasztalataim szerint az történik, hogy sokat utazhatok a világban, és nem kell felkelnem túl korán.

18. oldal (Bevezető)

1 hozzászólás
>!
Algernon +SP

Talán ez lesz a legfontosabb dolog, ami meghatározza a Teremtést a Teremtetteknek: ha nem lenne a Halál, egyszerűen csak léteznének, de mivel meghalnak, értelmet nyer a létezésük… egy határ, amit az élők nem léphetnek át.

A gyilkosság misztériuma

1 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis

– […] De néha úgy fogod érezni, hogy sokkal könnyebb lenne nem emlékezni. A feledés esetenként valamiféle szabadságot ad.

315. oldal Agave kiadás

>!
Alison

Benjamin Lassiter kénytelen-kelletlen arra a következtetésre jutott, hogy az a nő, aki a Gyalogtúra a brit tengerparton című könyvet írta, amelyet ő a hátizsákjában cipelt, életében nem volt gyalogtúrán, és akkor sem ismerné fel a brit tengerpartot, ha az bemasírozna a hálószobájába egy tűzoltózenekar élén, azt gajdolva hangosan és vidáman „Én vagyok a brit tengerpart", miközben ukulelén kíséri magát.

Shoggoth ófőzdei banyaszomorító, 151. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Lawrence: A Hazug kulcsa
Clive Barker: Hírvivő
Darren Shan: Áldozat
Bram Stoker: Drakula
Malorie Blackman: Rémálom a vonaton
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony
Christopher Moore: A leghülyébb angyal
David Wong: John meghal a végén
Clive Barker: Korbács
Mark Lawrence: Tövisek Hercege