42. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

Törékeny ​holmik 241 csillagozás

Neil Gaiman: Törékeny holmik Neil Gaiman: Törékeny holmik

A tizenkét hónapnak is múlatnia kell valahogy az időt, hát mesélnek egymásnak. Árnyék hiába utazik Skóciába, akit az istenek egyszer megtaláltak, azt nem hagyják békén. Ha betévedünk egy partira, ahol gyönyörű lányok vannak, azért kérdezzünk rá, honnan jöttek. Neil Gaiman a tőle várható virtuozitással, könnyedén váltva az abszurd, humoros és morbid hangulatokat, ezúttal novellákban és versekben mutatja be azt a világot, amit csak ő lát a valóság látóterének szélén.

Eredeti mű: Neil Gaiman: Fragile Things

Eredeti megjelenés éve: 2006

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192930 · Fordította: Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Huszár András, Kovács Kristóf, Pék Zoltán, Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2008

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

269 tag · 168 karc · Utolsó karc: 2017. november 18., 16:37 · Bővebben


Enciklopédia 2


Kedvencelte 20

Most olvassa 28

Várólistára tette 168

Kívánságlistára tette 150

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
Neil Gaiman: Törékeny holmik

Soha nem gondoltam volna, hogy egy @Agave_Könyvek által kiadott, Neil Gaiman kötet esetében fogok ilyen gyalázatos szöveggondozással találkozni. Nem nagyon szoktam zavartatni magam az átlagosan tucatnyi bent maradt hibától, ami szinte bármelyik könyv esetében előfordul, de jelen esetben száz feletti értékről beszélünk. Tipikus a kisbetűvel való mondatkezdés, de egyébként van minden: hiányzó szóközök, lemaradt betűk, mellégépelések. Különösen fájó, amikor azon kell gondolkoznom, hogy a novella (vagy vers) koncepciójából adódik egy-egy nem szokványos karakterkezelés, vagy ez is csak egy bent maradt hiba. Ez már ténylegesen rontja az olvasási élményt. A felújított kiadást olvastam ráadásul, ami a kiadó közlése szerint az új borító mellett egy újabb korrektúra kört is jelent. Ha a felújítás ilyen lett, bele sem merek gondolni, milyen volt az eredeti… Van benne olyan írás egyébként amiről nincs szó a bevezetőben, nem tudom, hogy ez szándékosan volt-e így eredetileg is, de a fentiek alapján simán el tudom sajnos képzelni, hogy ez is a kiadást övező trehányság része.

A három Gaiman novellás kötet közül egyébként messze ez volt a leggyengébb. Noha Felkavaró tartalom minden sorát imádtam, jelen gyűjtemény esetében nagyon sokszor úgy éreztem, hogy csak töredékeket, felskiccelt, de aztán úgy maradt, kidolgozatlan ötleteket olvasok. Gaimanre jellemző szerintem, hogy az olvasás közben (után) marad bennünk afféle nyugtalanító érzés, hogy elsiklottunk valami lényeges apróság, valami rejtett jelentéstartalom mögött spoiler. Jelen novellák zöménél ez annyira türhő és tolakodó módon jelentkezik ami már zavaróan hat; ezt szintén az skiccszerű tartalom számlájára tudom írni.
spoiler

Amikor betalál akkor viszont tényleg remek tartalmat kapunk, Napmadár, Emlékek és kincsek, Hogyan beszélgessünk bulin csajokkal, A völgy császára. Sajnos ezekből volt most a kevesebb.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192930 · Fordította: Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Huszár András, Kovács Kristóf, Pék Zoltán, Török Krisztina
2 hozzászólás
>!
abstractelf P
Neil Gaiman: Törékeny holmik

Egy újabb kalandban volt részem az abszurditás, a gyönyörűség és a borzongás tündérföldjén, azaz Neil Gaiman képzelt világaiban. Vagy nem is annyira képzelt? Ezen mindig eltűnődöm, hiszen ezek a világok szokatlanok lehetnek, de a valóság mindig csak nézőpont kérdése (ahogy ezt Philip K. Dick annyiszor megmutatta).
Szerettem. Ismét teljesen belevesztem a novellákba, és ismét akadtak olyanok a gyűjteményben, amelyek mély benyomást tettek rám. A másik például beleégett az agyamba, és nem tudok túllendülni rajta. Ezúttal több novella is összefüggő egységet alkotott, és imádtam felfedezni utalásokat egy korábban olvasott történetre.
A másik kedvencem a körbeérő történetek voltak – amik elkezdődtek (vagy véget értek először?), néha érthetetlenül, és mire a végére érünk (vagy az elejére?), kiderül, hogy visszaértünk a startmezőre. Nagyszerűek voltak ezek a körforgások, nagyon élveztem felfedezni, miként is állnak össze a mesék egy egésszé.
Kivételes válogatás.

És most éles váltás következik – ugyanis nem bírok szó nélkül elmenni a magyar kiadás mellett. Gyönyörű lett az új borító, és biztos, hogy csodásan fog kinézni majd a polcomon, amint felkerül. Viszont komolyan ilyen minőségű szöveget adtak ki? Nem magával a fordítással volt a gond, az szokás szerint kiváló lett, hanem a korrektúra hiánya.
Én alapvetően képes vagyok annyira elmerülni egy-egy történetben, hogy ne vegyek észre apró hibákat – itt azonban majdnem minden oldalra jutott 1-2. Voltak itt betűkihagyások, raglehagyások, idézőjel helyett 2-es írása, kisbetűvel mondatkezdés, félregépelés… Egy idő után már annak örültem, mikor volt 1 oldal, amin ne lett volna valami gond. Nem novella, oldal. És nem értem – ez egy újrakiadás, igazán ráfért volna egy kör korrektúra. Bár emiatt nem vagyok hajlandó csillagot levonni, ahhoz túlságosan szerettem magát a tartalmat.

>!
ViraMors
Neil Gaiman: Törékeny holmik

Második olvasásra is csak azt tudom mondani, amit pár éve az elsőre: nekem ez a kötet nagyon vegyes volt.
A versekkel – többségében – itt sem tudtam mit kezdeni. Egyetlen kivétel az Aladdin a kalapból , ami viszont nagyon tetszett, hatásos darab.
A novellák között voltak jobbak, voltak kevésbé jók. Többnél is azt éreztem, hogy csak a hangulatteremtésig jutott el aztán egyszer csak vége. Majdnem jók voltak, de erős hiányérzetet hagytak bennem. Ilyen volt például az Október a székben és a Kavicsok az Emlék fasorról. Egyik-másik pedig szimplán nem (igazán) tetszett, mint például a Hogyan beszélgessünk bulin csajokkal és A napmadár .
A végére hagytam, de természetesen volt jó néhány novella, ami nagyon nagyon tetszett. Abszolút kedvenceim a Harlekin szeret (humoros, kesernyés, misztikus), a Góliát (szeressük a Mátrixot), és persze a A völgy császára (Amerikai istenek, még jó, hogy szeretem :D).

>!
marcipáncica P
Neil Gaiman: Törékeny holmik

Elment, elment, de a Tükör és füsthöz hasonlóan ez sem nyűgözött le különösebben. Kicsit olyan érzésem van ezekkel a Gaiman novellás/verses gyűjteményekkel kapcsolatban, hogy túl sok a töltelék, félkész, maximum a fiók számára értékes írás köztük, miközben lappang bennük pár kifejezetten jó írás, amik így elvesznek a selejt között.
Gaiman versei számomra semmit nem jelentenek, bár nem vagyok egy nagy versolvasó, így nagyon kritizálni sem tudom, de egész egyszerűen nem tetszenek. Elolvastam őket, semmi maradandót nem jelentettek, némelyik egészen béna volt, és kifejezetten felesleges.
A novellák között, ahogy mondtam van pár kifejezetten erős darab, ami nekem nagyon tetszett (a teljesség igénye nélkül, mert elfelejtettem jegyzetelni): Október a székben, Gondtalan boldogság derék fiúknak adatik, A másik, Emlékek és kincsek, A napmadár; ezeknél éreztem azt, hogy tényleg van ott bennük valami, ami egyrészt tényleg nagyon Gaiman, másrészt közben önálló értékkel és létjogosultsággal is bíró mű, ami nem csak azért van ebben a kötetben, mert Gaiman valamikor papírra vetette. Viszont sok olyan novella volt, ami egész egyszerűen rossz volt, unalmas, se füle, se farka kis szösszenetek.
A kötet vége rejtegetett számomra egy meglepetést a A völgy császára c. Amerikai istenek kisregénnyel, ennek nagyon megörültem, viszont őszinte leszek, Árnyék nem visz el a hátán egyedül még egy 50 oldalas szösszenetet sem, nagyon hiányzott mellőle egy erős ellenpólus, ami nem igazán volt meg. Ettől függetlenül az egyik kiemelkedő írás volt a kötetben.
Amellett pedig nehezen tudok elmenni, hogy még a második, javított (feltételeztem én) kiadás is hemzseg a hibáktól, egész egyszerűen kirívóan sok a kihagyott írásjel, kis- és nagybetű tévesztés, helyesírási hiba, ha bejelölgettem volna mindet, egy tömb post it cetlit tuti elhasználok. Általában nem morgok ilyen miatt különösebb, de itt tényleg zavaró volt, nem segített az amúgy sem túl pozitív megítélésemen.

>!
Biba
Neil Gaiman: Törékeny holmik

Ez egy novelláskötet, amiben egy-két verset is találunk. Érdekes módon nekem így, kis adagokban, sokkal jobban emészthető a szerző, mint egy regény terjedelmében. Őszintén szólva, eddig annyira nem voltam oda Gaimanért, bár az Óceán az út végén kétségtelenül adott valami megfoghatatlan, otthonos érzést, egy szikrát a gyermek világából, ami nagyon különleges, és örülök, hogy olvastam. A Csillagport film formájában ismerem csak (szégyellem magam), és úgy nagyon tetszett. Szóval nincs nekem bajom az íróval, csak nem a szívem csücske.
Egy novelláskötet viszont nagyon sokszínű, ott ha nem tetszik a történet, még ott van húsz másik mellette, nem kell ugyanazzal szenvedni, hogy „csak azért is kiolvassam” .
Ezt a műfajt én nem mondanám fantasynak, bár ezekről a definíciókról tudom, hosszan lehetne vitatkozni, de inkább a mágikus realizmust mondanám rá, mert az elején még tényleg szilárd valóságból folyunk át fokozatosan az agyeldobós kavalkádba.
A Bevezetőben van egy-egy kis írás a művek keletkezéséről, én ezt utólag olvastam el mindig, hogy el ne spoilerezzem magamnak. A végén vettem észre azt is, hogy van köztük egy komplett történet is, ami valamiért ide, a rövid leírások közé került, A térképkészítő, amiről ezáltal nincs ilyen információ.
A kedvenecem belőle a Napmadár volt, és többnyire a versek is nagyon tetszettek.
Az első történetben a dőlt betűs részek számomra teljesen érthetetlenül oda nem illőek voltak, de ez már biztos az a magas művészet, amit én nem érthetek.
Gaimannál mindig az az érzésem, hogy valami mélyebb mondanivaló lappang az írásai mögött, amire nem tudok rájönni, csak érzem, hogy ott van. Jó lenne róluk beszélgetni.
Még annyit hozzáfűznék, hogy az angolból (meg a többi ilyen szempontból hasonló nyelvből) fordított művek egy nagy hátránya, hogy ha a szereplő nevéből nem található ki a neme, akkor előfordulhat, hogy az olvasó bizony sokáig máshogy képzeli el az illetőt (mert ugye nincs semmi he, she, her, stb. ami elárulhatná ezt). Én az utolsó történet főszereplőjét, Árnyékot mindaddig nőnek képzeltem, míg egy másik szereplő végre nem utalt rá hogy valójában férfi (azzal, hogy milyen behemót termete van, és jó lenne biztonsági őrnek…).

a vizsgaidőszak miatt olvastam ilyen sokáig, nem a könyv hibájából

>!
Arianrhod MP
Neil Gaiman: Törékeny holmik

Az elmúlt születésnapomra kaptam magamtól – jobb híján – Gaiman néhány könyvét, és 3 nap alatt végeztem is mindegyikkel. Ezért lehetett, hogy teljesen elfelejtettem, hogy olvastam ezt is. Pedig most, hogy újra átlapoztam, emlékszem is majdnem mindegyikre. És nagyon tetszenek, kivétel nélkül, talán azért, mert mindegyiken rajta az író egyéni bélyege, mégis mindegyik teljesen más. Bevallom, a legjobban a Poe-novellán szórakoztam, akkor is, most is. Telitalálat! És bocs, de nekem a versek is tetszenek, el is fogom olvasni eredetiben, mert a fordítások szerintem nem sikerültek valami jól. De nem a versekkel van a baj.

>!
lilla_csanyi
Neil Gaiman: Törékeny holmik

Amit ígértem, megtartom: megy az 5 csillag, már csak az első novella miatt is, ami annyira, de annyira telibe talált, hogy csak na. :) Bár a kötet még számos jó novellát tartogatott, ez maradt a nagy kedvenc. Gaiman verseinek még mindig nem lettem rajongója, bár A csészealjak eljövetelének napja jó volt. A narniás sztoriért pedig kifejezetten haragszom…belegázolt a gyerekkoromba. XD

>!
LucaWolf
Neil Gaiman: Törékeny holmik

Néha úgy érzem, hogy felesleges Neil Gaiman könyveiről értékelést írnom, mert már mindenki tudja, hogy elfogult vagyok és a bevásárlólistájára is gondolkodás nélkül öt csillagot adnék, azzal az indoklással, hogy nagyon újszerűen és egyedien rendezte sorba a termékeket.
A Törékeny holmik – ahogyan a novelláskötetek általában – nem tökéletes. Vannak gyengébb novellák, néhány történet egyszerűen nem mond nekem semmit, sőt olyan is akad, amivel maga Gaiman is bevallottan elégedetlen. (És egyetértek vele.) De ezzel együtt is nagy élmény volt olvasni, mert tökéletesen kerek képet fest Neil Gaiman munkásságáról. Benne van minden téma, ami érdekli őt, az összes jól megszokott fogása és a kísérletező kedve. És ha egy novella vagy vers jó, akkor az aztán nagyon jó. A leginkább a Smaragzöld tanulmány fogott meg egy különösen mellbevágó fordulattal a végén, de külön említést érdemel a Góliát, A völgy császára (utóbbi különösen a skandináv mitológia miatt), A Másik, az Emlékek és kincsek és a Harlekin szeret.
Jó tanács: a Különös kislányok Tori Amos Strange Little Girls című lemezének ismeretében élvezetesebb, mint önmagában.

Végezetül sajnos kénytelen vagyok feltenni a költői kérdést: belenézett egyáltalán a korrektor ebbe a könyvbe? Több helyesírási hiba és elütés van benne, mint amennyit eddigi életemben összesen láttam az Agave könyveiben. Fejből fel tudnám sorolni a Top 10 legsiralmasabb hibát, amik egész életemben kísérteni fognak. Ez egy remek novelláskötet, fantasztikus fordításokkal, megérdemelte volna, hogy olvasható minőségben nyomtassák. (A kedvencem talán a francia û betű ű-vel való helyettesítése. Igazán kreatív.)

>!
stenonisfromperelin
Neil Gaiman: Törékeny holmik

A Felkavaró tartalom olvasása közben eszembe jutott, hogy mennyire érdekes címválasztás ez egy olyan szerzőtől, akinek minden novellája nyugtalanító kicsit. Vagy nagyon. Sokszor pedig nem csak nyugtalanító, hanem egyenesen szívszorító. Azt hiszem, összességében jobban tetszett, mint a Tükör és füst. Mélyebbre nyúlt, és néha tényleg úgy éreztem, kitép belőlem egy darabot. A fejembe férkőzött, folyton eszembe jut egy-egy mozzanat azóta is, a legkülönbözőbb helyzetekben, vagy épp mást olvasva egyszer csak arra gondolok, hogy is volt ez abban a Gaiman-novellában…

>!
Profundus_Librum
Neil Gaiman: Törékeny holmik

Az angol fantasy-irodalom fenegyerekének írásaiért, egyedi hangulatú látásmódjáért sokan rajonganak, köztük én is. Bírálói azzal támadják, hogy minden könyve ugyanarról szól – olyan emberekről, akik valami szokatlannal, túlvilágival vagy groteszkkel találkoznak, amit addigi világszemléletükkel összeegyeztetni nem – vagy csak nehezen – tudnak. Akár még így is lehet, de rá se rántsunk ezekre a kukacoskodókra és élvezzük inkább Gaiman szárnyalva csapongó lélegzetelállító gondolatait, amit volt szíves velünk írásban megosztani. Ezek közt a történetek közt bevallottan több olyan is van, amik inkább csak töredékek, kevésbé sikerült írások. Megjelentetésük illetve olvasásuk mégse lehet „felesleges”, hiszen ezek a művek is hozzátartoznak az író munkásságához, és azért bőségesen találkozunk köztük kifejezetten jól sikerült novellákkal is.

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.com/2012/05/neil-gaiman…


Népszerű idézetek

>!
tasiorsi

Az emberek olyan könnyen összetörnek, mint ahogy az álmok és szívek is.

11. oldal, Bevezető

>!
tasiorsi

Ok nélkül senki se lép az életedbe. Naná.

99. oldal, Keserű zacc

36 hozzászólás
>!
psn

Az írás hasonló a főzéshez. Néha a piskóta nem jön fel, akármit csinálsz, máskor viszont sokkal jobb íze lesz, mint álmodtad volna.

>!
psn 

Végül is annyi, de annyi törékeny holmi van. Az emberek olyan könnyen összetörnek, mint ahogy az álmok és szívek is.

>!
Jeffi SP

Próbáltam elképzelni a Biblia legutolsó könyvét.
Az állatokról szólva pedig hadd jegyezzem meg, milyen boldog voltam, amikor megtudtam, hogy a jeti szó szerint azt jelenti, „az a dolog ott”.
(-Gyorsan, bátor himalájai vezető, mi az a dolog ott?
-Jeti?
-Értem)

Bevezető - Végezetül (23. oldal)

2 hozzászólás
>!
Beja

Tudod… azt hiszem, van egy pont. Amikor olyan messzire mentél, ameddig csak mertél. És ha tovább mennél, már nem te lennél? Te lennél az, aki meglépi azt? Vannak dolgok, amiket nem tehetsz meg.

242. oldal - Hogyan beszélgessünk bulin csajokkal

>!
Csi

– Lehet, hogy szörnyeteg, de van humora. Ezt elismerem.
– Nem vagyok szörnyeteg.
– Aha, a szörnyetegek mindig ezt mondják.

272. oldal

>!
Beja

Szeretem, ha a dolgok történet formájúak.

79. oldal - Kavicsok az emlék fasorról

>!
Psyche

Aznap szálltak le a csészealjak. Több százan, aranyszínben,
Némán lebegtek le az égből, akár nagy hópelyhek,
És a Föld lakói dermedten
nézték ereszkedésüket,
Kiszáradt szájjal várták, mi vár ránk belül
És egyikünk se tudta, itt leszünk-e még másnap
De te észre se vetted, mert

Az a nap, hogy eljöttek a csészealjak, a véletlen folytán
Az a nap volt, hogy a sírok kiokádták halottaikat,
És a zombik kinyomakodtak a puha földből,
vagy kitörtek, csoszogva és tompa tekintettel, megállíthatatlanul
Jöttek felénk, élők felé, mi meg üvöltve rohantunk,
De te észre se vetted ezt, mert

A csészealjak napján, ami a zombinap is volt, és
Ragnarök is, a televízió meg mutatott egy
Hajót, ami holtak körméből, egy kigyóból és egy farkasból épült,
Mind nagyobb, mint a képzelet,
és az operatőr
Nem tudott elég messze menni, és akkor előjöttek az istenek,
De te észre se vetted őket, mert

A csészealj/zombi/csatázó istenek napon
a zsilipkapuk átszakadtak
És bennünket dzsinnek és koboldok borítottak be
Ajánlottak kívánságot, csodát, örök életet
És szépséget és okosságot és igaz
bátor szívet és arannyal teli zsákot
Közben óriások rémisztgették
a vidéket, és gyilkos méhek is,
De neked fogalmad se volt minderről, mert

Aznap, a csészealj-nap a zombi-nap
A ragnarök és tündér-nap, aznap,
hogy nagy szél támadt
És havazott, és a városok kristállyá fagytak, aznap,
Hogy a növények kihaltak, a műanyag elbomlott, aznap, hogy
A komputerek átálltak, a képernyők
parancsoltak nekünk, aznap, hogy
Az angyalok részegen és kábán támolyogtak ki a bárokból,
És London összes harangja megszólalt, aznap, hogy
Az állatok asszírul szóltak hozzánk, a jeti napon,
A lobogó köpenyek és az Időgép
eljövetelének napján
Te észre sem vettél semmit, mert
a szobádban ültél, nem csináltál semmit,
nem is olvastál, nem igazán, csak
a telefont nézted,
hogy hívlak-e.

A csészealjak eljövetelének napja, 244-245. oldal

Kapcsolódó szócikkek: London · Ragnarök
2 hozzászólás
>!
psn

… szerettem őt, és szerettem szeretni, amit ő szeretett.


Hasonló könyvek címkék alapján

Vivien Holloway: Tolvajbecsület
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan – Maureen Johnson: A New York-i Intézet csatája
Jus Accardo: Untouched – Érintés nélkül
Nalini Singh: Angyali szárnyalás
J. Goldenlane: Csillagfény
Kleinheincz Csilla: Város két fül között és más elvarázsolt történetek
Árnyak és Rémek – Ray Bradbury emlékére
Rick Riordan: Athéné jele
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Karen Marie Moning: Új nap virrad