Worlds' ​End (The Sandman 8.) 32 csillagozás

Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A „reality storm” draws and unusual cast of characters together. They take shelter in a tavern, where they amuse each other with their life stories. Although Morpheus is never a focus in these stories, each has something to say about the nature of stories and dreams. With an introduction by Stephen King.

Eredeti megjelenés éve: 1993

Tartalomjegyzék

2 további kiadás


Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End

Ismét egymástól független, önálló történetekből áll össze a kötet, ezúttal közös kerettörténettel: egy furcsa vihar egy furcsa, világvégi vendéglőbe kerget egy csapa utazót, ők mesélnek, hogy teljen az idő.
Tetszettek a történetek, bár az összesről elmondható, hogy nekem kissé nehézkesen indultak, a végére viszont hátborzongató volt mind. A nekropoliták matrjoska szerkezetű sztorija a felépítése miatt nagyon tetszett, van valami zseniális abban, amikor egy történetet mesélnek, amiben történeteket mesélnek, és még azok között is van egy, amiben mesélnek…
spoiler

littlelinda P>!
Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End

Ennek a kötetnek a szerkezete zseniálisan van felépítve: egy történet, amiben valaki egy történetet mesél, amiben valaki egy másik történetet mesél, és így tovább, amíg vissza nem térünk az eredeti kiinduló ponthoz, az eredeti mesélőhöz (ami persze nem lehetséges, mert a legelső mesélő az író). Annak ellenére, hogy mennyire találékony és lenyűgöző ez a megoldás, az utolsó történethez érve már kissé elfáradtam a sok mese a mesében effektustól, de szerencsére pont jókor ér véget a mesélősdi és halad tovább a(z) eredeti történet. Az utolsó pár dupla oldalas rajz annyira gyönyörű volt, hogy csak ültem és csodáltam őket egy ideig. Sajnáltam, hogy Morpheus gyakorlatilag egyáltalán nem volt benne ebben a kötetben, de az utolsó pár oldal alapján van egy sejtésem, hogy miért… remélem nem lesz igazam.

Banditaa P>!
Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End

Ez a kötet annyira nem tetszett, bár voltak érdekes történetek benne, mégis az egész nekem túl lazán volt összefűzve.

Juci P>!
Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End

Én különösebben nem voltam rajongója a morbid dolgoknak. Eddig. De azért az már valamit elárul, hogy ebben a kötetben a nekropoliták sztorija tetszett a legjobban. Nemcsak az volt a legérdekesebb, hanem a legszebb is. Hello macabre, and welcome into my life.

Robberator>!
Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End

Nem tudom, mi történt. Az elbeszéléseknek a fele tetszett csak. Szerintem az ember megtalálta a ló túloldalát, amikor egy történetet hallgat egy történeten belül, ami szintén egy történet része, mely egész egy nagy elbeszélt történet volt. Oké, értem, több kis érdekes sztorit akartak nekünk adni, de ez korábban is sikerült, és ahhoz nem kellett ilyen erőltetett keretbe foglalni mindent. Lehet már ők is érezték, hogy a Sandmannal ez már annyira érintőleges, hogy valamit csinálniuk kell. A befejezés legalább jó lett, de nekem csalódás volt ez a rész.

ujhelyiz P>!
Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End

Egy újabb stílusváltással a sorozat elérkezik az igazi metatörténethez: indulásnak elérünk egy fogadóba a világok végén, ahol a vendégek történeteket mesélnek egymásnak. Amelynek a szereplői történeteket mesélnek egymásnak arról, hogy történetet hallottak. És mindezt egy megírt/megrajzolt történeten belül látjuk…

Az egyes történetek önmagukban is érdekesek voltak, személyes kedvencem közülük Prez Rickard, az Egyesült Államok elnökének legendája. Pluszt színt ad neki, hogy párba állítható az Egyesült Államok császárának történetével pár könyvvel korábbról.

Ugyanakkor viszont lassan kezdenek ismétlődni a dolgok. Lehet, hogy kicsit több szünetet kellene tartanom a kötetek között, de már függővé tett a történet. Most már végigszaladok rajta. De szerencsére a véleményem pozitív, így majd pár év múlva feltehetőleg egy újraolvasás is jól fog esni.

mokata I>!
Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End

Micsoda történetek! Gyenge gyomrúaknak nem ajánlott…

syil>!
Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End

Az eddigi Sandmanok közül nekem ez tetszett a legkevésbé. Nem azt mondom, hogy nem zseniális ez is, de ezt kevésbé éreztem erősnek a többihez képest.
A történet alapja egyszerű: egy nagy csapat ember és nem ember egy különleges vihar miatt a „Világ végén” nevű, a világok közötti fogadóban reked, ahol, ahogy ez már csak lenni szokott, meséléssel múlatják az időt. A történetek mindegyikében felbukkan Sandman barátunk, de sehol sem játszik főszerepet, inkább csak ott van, és így vagy úgy segít az elbeszélőnek túlélni a helyzetet.
A kivitelezés megint csak széles skálán mozog: a különböző alkotók különböző stílust hoznak a történetekbe, kinek ez, kinek az fogja magát a szívébe lopni.
A kocsmai „zárójelenet” (vagy látomás vagy világok összefolyása) a kötet egyik legizgalmasabb jelenete, ami gondolkodásra késztet, előrevetít(het)i a sötét jövőt (még én em tudom, mi lehet ez, de az biztos, hogy a következő kötet izgalmas lesz!), illetve a menettel együtt lassacskán mi is elindulunk a Sandman-sorozat vége felé.

negoti P>!
Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End

A The Golden boy volt a legjobb és a Cerements a legfurcsább és egyben legmorbidabb történet ebben a kötetben.

Morn>!
Neil Gaiman: The Sandman 8. – Worlds' End

A történetek meglehetősen vegyesek voltak, volt, ami teljesen lekötött, volt aminél nem értettem, hova is fogunk kilyukadni, de mindegyik meglehetősen borzongató volt. Morpheus nagyon távolról sejlik fel, esetleg csak a kontextus részeként, de ez sem volt számomra probléma. Maga a kerettörténet nagyon tetszett, a valóságvihar vagy hogyan is nevezzem, ahogy mindenkit összesodor és akadnak közöttük ismerős arcok is.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

When a world ends, there's always something left over. A story perhaps, or a vision, or a hope. This inn is a refuge, after the lights go out.

mokata I>!

Gotter powder my nose. Thass more a figure of speech. Really planning to puke, piss and pass out again. Hopefully after I find the toilets.

mokata I>!

You need help, matey. You and that there young lady. That redstuff that's BLOOD that is. Meant to be on the inside, it is. BAD sign if it's not on the inside, that's what I says.

mokata I>!

HELLO? Is there somebody there?
Where?
HERE.
You mean aparts from me?
NO, JUST YOU.
Well, I'M here leastways. That's what I says. And contrariwise, if I WEREN'T here I shouldn't of said nuffink at all.

mokata I>!

Perhaps a city is a living thing. Each city has its own personality, after all. Los Angeles is not Vienna. London is not Moscow. Chicago is not Paris. Each city is a collection of lives and buildings and it has its own personality.
SO?
So, if a city has a personality, maybe it also has a soul. Maybe it dreams.


A sorozat következő kötete

The Sandman sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Hill – Gabriel Rodriguez: Locke & Key – Head Games
Stephen King – Owen King – Rio Youers: Sleeping Beauties 1.
Scott Snyder: American Vampire 2.
Tim Seeley: Hack/Slash Omnibus 1.
Helen Mullane: Nicnevin and the Bloody Queen
Brian Wood: Caledonia
Mike Mignola: Hellboy – The Troll Witch and Other Stories
Simon Spurrier: John Constantine, Hellblazer 1. – Marks of Woe
Chris Roberson: UVampire
Jamie Delano: Hellblazer – The Devil You Know