Fables ​& Reflections (The Sandman 6.) 88% 37 csillagozás

Nem összefüggő történetek, de attól még lenyűgözőek. A Ramadan meg annyira gyönyörű, hogy alig akartam lapozni benne, minden oldala egy csoda.

Ez a kötet már sokkal jobban tetszett – igaz Morpheus ezekben a történetekben sem szerepelt sokat, de valamilyen szerepe mindig volt bennük, valahogyan mindig kötődött a szereplőkhöz. Kivételesen nem volt most kedvencem, mert mindegyik történet magával ragadott és lenyűgözött valamilyen szinten, ha nem is egészében, de egy-egy része biztosan. Talán a történelmi visszaemlékezések és mítoszok feldolgozásai tetszettek a legjobban. Nagyon tetszett, hogy valamelyik történet izgalmas és eseménydús volt, valamelyiknek meg inkább az elmélkedés volt a középpontjában, de mindegyik történet gondolkodtatóba ejti az embert, ad valamit az olvasónak, amin a kötet befejezése után is tud gondolkodni.

Ismét egy vegyes kötet, 1-1 fejezetes történetekkel. Átírt, vagy talán inkább átálmodott történelemmel, mitológiával és legendákkal. Ismét előkerültek régebbi szereplők (Johanna Constantine, Káin és Ábel stb.), de természetesen rengetegen új karakter is volt. Némelyek története folytatódott, de voltak, akikre éppen csak pár szó utalt. Horror, irónia, humor, kaland és dráma váltogatták egymást a történetekben, és persze megint rengeteg-rengeteg tanulság.
Összességében tetszett, bár maradt bennem némi hiányérzet, amit egyelőre nem tudok jobban körülírni.
A gargoyle-ok viszont még mindig cukik és Halál szövege egyszerűen zseniális.

Vegyes érzésekkel tettem le a kötetet. Vannak benne jó történetek, csodálatos rajzok, de valahogy nem éreztem most úgy át, mint az eddigieket. A válogatás valahogy túlságosan szélsőséges volt, azt hiszem. Bár itt jobban felsejlett Morpheus alakja, hogy ott van, részt vesz, hozzá kapcsolódik, de mégsem olyan hirtelen csöppen a sztori közepébe.
Mindenesetre örülök, hogy Orpheusról is olvashattunk (tetszett az ő külön története), illetve hogy néhány régi szereplő is visszaköszön (Daniel, Cain & Abel). A kis bébi vízköpőért pedig odáig vagyok, én is szeretném!

Sok kisebb történet, amelyekben az Álomúr inkább kisebb szerepet játszik. A történetek vegyesek, mind korra, mind hangulatra és a képi megformálás is sokszínű. spoiler A kedvencem a Ramadan megrajzolása volt, illetve Abel meséjében a karakterek „cuki” változata. Tetszett, hogy újra találkozhattunk régi ismerősökkel, Fiddler's Green felbukkanásának nagyon örültem.

Engem ezek a történetek most nem nagyon fogtak meg, de ha választani kellene közülük egyet ami jobban tetszett a többinél, az a Convergence lenne, amiben egy kisbaba álmán keresztül pillanthatunk bele a másik világba.

Tetszettek ezek a történetek. Morhpeus kapcsolata a fiával, fogadások, alkuk. Változó a minőség, de ez a történetek változatosságával együtt jön, úgyhogy úgy érzem végül megérte, igazi gyöngyszemeket lehet itt találni.

Két összefüggő történet után a Sandman sorozat most egy rakás rövid történettel folytatódik. Ezen történetek a görög mitológiától a római császárság születésén és a francia forradalmon keresztül napjainkig tart, amely során betekinthetünk királyok, istenek és hétköznapi emberek és az álmok határmezejébe.

Számomra a három érdekesebb történet közül az első Amerika Uralkodójának az életét mutatja be, ahol az álmok és a beteljesülő élet szerepét fejtegeti. A másik két kedvencem is a hétköznap és az álmok világát ütközteti: az egyikben Augustus császár viszonyát láthatjuk a saját és a Római Birodalom sorsával; a másikban pedig egy európai származású (feltehetőleg valami szláv országból jövő) nagyapa mesél gyermekkori élményeiről (spoiler) Amerikában született unokájának.

Persze a többi történet is érdekes, mint amikor egy kisbaba bekerül az álmok birodalmába vagy éppen a francia forradalom során látjuk Robespierre találkozását az álmokkal; de ezek nem keltettek bennem túl mély benyomást.

Ezek megint ilyen kis standalone történetek, amelyekben Morpheus különböző történelmi, fiktív és mitikus alakok életébe keveredik bele, de amennyire nem sikerült ez a Dream Country-ban, olyan jól működött itt.

Azért szeretek Neil Gaimant olvasni (aki a kedvenc szerzőm), mert akármit ír, képregényt vagy novellát vagy regényt… elindul egy helyen és sosem tudom, hol fog kikötni. Tele van mitológiával és némelyiket még én sem ismerem; megmozgatja nem csak az agyamat, de el is gondolkodtat morális kérdéseken, amikre egyébként magamtól lehet nem gondolnék.

Az utolsó kettő most a kedvenc, a 'Three Septembers and a January' és a 'Ramadan'.