The ​Wake (The Sandman 10.) 24 csillagozás

Neil Gaiman: The Sandman 10. – The Wake Neil Gaiman: The Sandman 10. – The Wake Neil Gaiman: The Sandman 10. – The Wake

When ​Neal Gaiman penned the seventy-fifth issue of The Sandman he made history in two ways. For the first time in comic book history, a profitable on-going series was being brought to a conclusion. More importantly the threads that he began to spin in the very first issue are now brought together and tied together in a loose bundle that wraps the whole package up nicely and yet leaves him the option to slip another present into the bundle at some later date.

Sandman: The Wake is comprised of the last six issues of the regular Sandman comic book series. The first three cover the actual wake of Morpheus, King of Dreams. In this story within a story characters from the series meet to remember and pay their respects to the fallen immortal. In eulogies which alternate between respect, praise and villification, the Dream Lord's character is summed up and his flaws laid bare to, literally, all the world.

In the final chapter of The Wake the reader is returned to an… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1996

Tartalomjegyzék

>!
Vertigo, 2012
192 oldal · ISBN: 9781401237547 · Illusztrálta: Michael Zulli, Jon J. Muth, Charles Vess
>!
Vertigo, 1999
192 oldal · ISBN: 1563892871 · Illusztrálta: Michael Zulli, Jon J. Muth, Charles Vess
>!
Vertigo, 1997
192 oldal · ISBN: 1563892790 · Illusztrálta: Michael Zulli, Jon J. Muth, Charles Vess

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
ViraMors P
Neil Gaiman: The Sandman 10. – The Wake

Jár neki az öt csillag, és jár neki a „kedvenc”, mert az első három fejezet egyszerűen gyönyörű volt. Amit elmondtak, ahogy ábrázolták, hátborzongatóan, hidegrázósan gyönyörű volt. Tökéletes lezárás, valamennyire helyrebillentette az előző kötet végén kissé felborult lelkivilágomat.
A másik három történet teljesen oké volt, leginkább amolyan érdekességnek, kiegészítésnek tekintem őket.

Függetlenül attól, hogy a Sandman univerzum még tartogat olvasnivalót, magának a sorozatnak itt a vége… éppen csak letettem, de máris hiányoznak, szívem szerint kezdeném elölről. Korábban is tetszett, amikor csak a négy magyarul megjelent kötetet olvastam, de most végleg és visszavonhatatlanul megszerettem a sorozatot, főleg Halál és Álom karakterét.
Most egy kicsit még rágódni fogok, rengeteg gondolkodni valót adott a sorozat. Tipikusan az a fajta, ami beeszi magát a bőröm alá, és még jó darabig nem hagy nyugodni, miután a végére jutottam.
Egy élmény volt, amit csak ajánlani tudok mindenki másnak.

>!
Banditaa P
Neil Gaiman: The Sandman 10. – The Wake

Mindig rossz egy kicsit valamit befejezni, amit szeretünk. Hiányozni fognak a szereplők meg ezek az időnként teljesen beteg mesék. De azért kösz mindent, Neil.

>!
Robberator
Neil Gaiman: The Sandman 10. – The Wake

Azt kell mondjam, tökéletes befejezés. Az előző rész által hagyott ürességet és bánatot tölti ki a három részes virrasztás Michael Zulli gyönyörű rajzaival, és minden szeretett szereplőnk tisztelettételével.
Az utána következő történetek is remekek. Kapunk egy egyedi és felejthetetlen élményt az Exiles-ban, és megejtjük utolsó találkozónkat Will Shakespeare-rel is. Bár amennyire bírtam Hob-ot, talán az ő vasárnap reggele mozdított meg legkevésbé, de mégis illő volt, hogy Morpheus barátjával is találkozhassunk még egyszer.
Ahogy Mr Gaiman annak idején, valószínűleg én is ellépek a sorozattól egy kicsit, hogy tudjam emészteni magamban az egészet. Mindenesetre csodálatos, maradandó élmény volt. Nem kétlem, hogy komoly viszonyítási pontom lesz a képregények világában.

>!
Morn
Neil Gaiman: The Sandman 10. – The Wake

Az első három fejezet gyönyörű volt. Nagyon szép lezárása volt az egész sorozatnak. Valahogy az olvasót is hozzásegítette, hogy könnyebben elengedje ezt a világot. Számomra itt realizálódott az előző kötet vége, mert ott még nem akartam teljesen elhinni azt, ami egyértelmű volt spoiler, de így kénytelen voltam. Ez persze nem von le az előző értékéből sem, csak mi olvasók, nem annyira szeretjük a befejezéseket. Pedig ez egy tökéletes befejezés. Úgyhogy Gaiman, hiába írtad, hogy nem vagy jó benne, tévedtél. Igenis tudsz búcsúzni.

~*~

Kétkedve álltam kicsit hozzá a sorozathoz, mert Gaiman eddig nem tudott meggyőzni. Mindig túl kevésnek bizonyult ahhoz, hogy azt mondhassam, szeretem vagy kedvelem, de annyira kevés nem volt, hogy ne próbálkozzak vele folyamatosan. Amolyan örök második esélyes ő nekem az írók közül. A képregényről sem feltételeztem jobbat, nem is lett kedvenc kötetem, lehet, öt csillagos értékelések sem annyira, de azt kell hogy mondjam, bitang jó volt!
Nagyon tetszik, ahogy felépítette ezt a világot, bár az elején (legalábbis én) nehezen rázódik bele az ember, valahogy hirtelen csöppen az Endless család univerzumába. Aztán szép lassan felfedezi a dolgokat, tanul, elraktározza, hogy ki kinek a kicsodája, és a mellékszereplőket sem felejti el, főleg, hogy többségükben nagyon jól kidolgozottak, és megmaradnak az ember gondolatainak a peremén. Ami előny is, hiszen később elő-előhúz egy-két szereplőt a múltból, elvarr néhány szálat, ad egy fajta rendes történetet, lezárást egy-egy karakternek.
Végig kellemesen borzongtam, érdeklődtem, sokszor nevettem, de volt, hogy a torkom is elszorult. Az érzelmek széles skálája futott végig bennem, aztán lehet, hogy csak engem szippantott túlságosan magába ez a világ, mindenesetre bitang mód élveztem.
Egyedül a rajzokkal nem vagyok teljesen megelégedve. Mindenféle stílussal találkozhatunk, a kidolgozott, aprólékos gyönyörűséggel, az odavetett firkákkal, a szögletes arcokkal, stb, amik hol illeszkedtek az adott történethez, hol pedig nagyon kilógtak a sorból. Emiatt felemásak voltak az érzéseim, sokszor ez rontotta el számomra a kötetek örömét, hogy nem mindegyik rajzzal voltam megelégedve.
Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy teljesen odáig vagyok ezért az univerzumért. Gaiman előtt is le a kalappal, hogy ezt így megalkotta, megálmodta, hogy ennyi utalást elrejtett, hogy a borzongatás mellett a komorság, a derű, az eszeveszett jókedv, a cukiság (bébi vízköpő!!) is mind-mind szerepet kapott. Megvettél kilóra, öregem. Biztosan fogok még olvasni tőled, és még ebből a világból sem menekülök, elvégre hiába teljes kerek egész ezzel a tíz kötettel a történet, még várnak rám egyéb nyalánkságok ebből az univerzumból. Mindenesetre köszönöm, hogy megmutattad, érdemes író vagy arra, hogy joggal szeressenek.

>!
littlelinda
Neil Gaiman: The Sandman 10. – The Wake

Szomorú, de méltó befejezése a sorozatnak. Sajnálom, hogy Morpheus végül spoiler, mert akármekkora edge lord, attól még az ember szívéhez nő. Kifejezetten különlegessé tette a kötetet a másmilyen rajzolásmód: sokkal összeszedettebben és szebben volt most megrajzolva, mint általában, ami csak hozzátett a virrasztás drámaiságához. Nagyon tetszettek a virrasztás utáni történetek is; Gaiman Shakespeare történetei és feldolgozásai mindig nagyon érdekesek – szeretem ahogy mindent és mindenkit összeköt Morpheus jelenlétével és munkájával. Álmodó és álmodozó emberek mindig lesznek, és amíg ők vannak, addig a Sandman is mindig eljön hozzájuk.

>!
ujhelyiz P
Neil Gaiman: The Sandman 10. – The Wake

A virrasztás remek epilógust biztosít a Sandman sorozat számára. Ez nem az a hely, ahol nagy megvilágosodások történnek, hanem az, amikor csendesen végiggondolhatjuk, hogy pontosan mi történt az eddigiekben. Ez az a hely, amikor szembesülünk vele, hogy valami véget ért, ugyanakkor minden megy tovább a régiben. Ez az a hely, ahol visszaemlékezünk arra, ami szép volt, és elfelejtjük azt, ami kevésbé. És ez az, ami még jobban kihangsúlyozza, hogy miért is jó az egész sorozat…

A kötet visszahozza a korábbi szereplőket (mármint akiket van értelme), és ezt használja fel arra, hogy emlékezzen a korábbi történetekre, és megmutassa, hogy nem ért minden véget. És ez szépen illeszkedik a korábbi kötetek témáihoz, mint elmúlás, történetek és különböző természetfeletti lények viszonyai egymással és a halandókkal.

A lezáráson túl kapunk még két rövid történetet, mindkettő egy-egy korábbi szálat visz tovább; találkozunk William Shakespeare-rel és egy kínai filozófussal, akik hasonló témákról filozofálgatnak. Ezek szépen illeszkednek az eddigiekhez, de csak lazán kapcsolódnak a fő történetszálhoz.

Mindent egybevetve, egy méltó lezárása egy nagyon jól sikerült képregénysorozatnak a kötet. Sok szeretettel ajánlom mindenkinek (az egész sorozatot), aki szereti a kissé borongós hangulatú meséket, vagy éppen a mitológiát. Sok érdekes dolog kerül így elő. Nekem meg ideje megkeresni a plusz történeteket, mert elvonási tüneteim lesznek. :)

>!
mokata P
Neil Gaiman: The Sandman 10. – The Wake

Szívszorító. Az egész történetfolyam megkoronázása.


Népszerű idézetek

>!
Morn

Look I'm sorry it's over too. But good things have to end, stories have to end. It's what gives them meaning.

The Afterword - Part III.

>!
Rémálom

„Describe him for me.”
„He's not as attractive as I; he is – and I am being charitable here, mark you – a gap-toothed, blubbery, stuttering half-wit. No dress-sense, and a very, very vague (but continual) smell of cabbage-water about his person. Chews with his mouth open. And the state of his bathroom – I'm not one to gossip, but there are things crusted on his sink that have not simply developed intelligent life but have in all probability by now evolved their own political systems.”

>!
mokata P

So I'll be uncle Jed. Cooool. Families rock.
Aren't you the one that told me that „families suck”?
They do both. They rock and they suck.

>!
Morn

– There was once a sage, who loved his only son as much as you loved yours. One day, the son died, and yet the father shed no tears and made no mourning. When they asked why, he told them, I did not mourn him, before he was born, and I will not mourn him him now he is gone. What do you think of that?
– I think that was foolishness. You mourn, for it is proper to mourn. But your grief serves you: you do not become a slave to grief. You bid the dead farewell, and you continue.

15. oldal, 74 - Exiles

>!
Morn

We are such stuff as dreams are made on, and our little life is rounded with a sleep.

27. oldal, 75 - The Tempest

>!
mokata P

Only the phoenix arises and does not descend. And everything changes.
And nothing is truly lost.


A sorozat következő kötete

The Sandman sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Hill – Gabriel Rodriguez: Locke & Key – Head Games
Andrew Dabb – Daniel Loflin: Supernatural – Beginning's End
Bill Willingham: Fables 1. – Legends in Exile
Richelle Mead – Leigh Dragoon: Frostbite – A Graphic Novel
Shaun Tan: The Arrival
Pascalle Lepas: Wilde Life 1.
G. Willow Wilson: Cairo
Christophe Arleston: Ythaq 5. – The Final Mystery
Joshua Williamson: Birthright 7. – Blood Brothers
Steve Niles: The October Faction 1.