Preludes ​& Nocturnes (The Sandman 1.) 64 csillagozás

Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A wizard attempting to capture Death to bargain for eternal life traps her younger brother Dream instead. Fearful for his safety, the wizard kept him imprisoned in a glass bottle for decades. After his escape, Dream, also known as Morpheus, goes on a quest for his lost objects of power. On the way, Morpheus encounters Lucifer and demons from Hell, the Justice League, and John Constantine, the Hellblazer. This book also includes the story „The Sound of Her Wings” which introduces us to the pragmatic and perky goth girl, Death.

Eredeti megjelenés éve: 1989

Tartalomjegyzék

>!
Vertigo, Burbank, 2018
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781401284770 · Illusztrálta: Sam Kieth, Mike Dringenberg, Malcolm Jones III
>!
Vertigo, 2018
240 oldal · ASIN: B07J568M42
>!
Vertigo, 2010
240 oldal · ISBN: 9781401225759

5 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Lucifer · Morpheus


Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

littlelinda P>!
Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes

Az elején azt gondoltam, hogy nem fog tetszeni az egész képregény, mert kicsit lassan indult be a történet, nem is értettem sokat és a rajzolásmód se igazán tetszett. De ahogy haladtam vele, a történet egyre jobban kitisztult, izgalmas és érdekes lett – a rajzoláshoz meg hozzászokik az ember, és máris nem zavarja :D Már olvasás előtt nagyon tetszett az alapötlet, hogy egy varázsló megpróbálja rabul ejteni Deatht, de helyette az öccsét, Morpheust fogják el. Nem gondoltam, hogy egy ilyen küldetéses, rémálomszerű hehe történet lesz az egészből. Miután Morpheus kiszabadul, gyakorlatilag letehetetlen a képregény, ahogy egyik helyről igyekszik a másikra, hogy összeszedje az elveszett tárgyait. Nagyon érdekes volt Morpheus karaktere, inkább tűnt egy apatikus rocker tinisrácnak, mint az Álmok Urának, közben pedig nem csak okos, de ravasz is. A kedvencem a Dream a Little Dream of Me fejezet volt Constantine-nal – az ő viccelődése és Morpheus humortalansága mindennél jobb volt :'D Nagyon tetszett még a 24 Hours fejezet is, talán a legrémisztőbb/véresebb az egész képregényben. Az utolsó fejezetben megjelenő Deatht is imádtam, azonnal a kedvencem is lett :))

mandris>!
Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes

Mitagadás, ezt a képregénykötetet annak ellenére faltam be, hogy egyébként nem jellemző rám ez a tevékenység, már tudniillik a képregényfalás. (Még a Watchment is viszonylag kis adagokban fogyasztottam.) Gaiman azonban erre is képes volt rávenni engem. Amiért mégsem ötcsillagos az értékelésem, az annak tudható be, hogy egyrészt érzékeny lelkivilágomnak kissé sok volt néha az öncélú kegyetlenkedés, na jó, valójában inkább annak, hogy az elején nehezen állt össze egy összefüggő történetté a cselekmény, kissé hadilábon álltam az arányokkal, mire pedig úgy igazán felkeltette volna az érdeklődésemet, véget ért a kötet. Ezért aztán most árgus szemekkel figyelhetem, hol sikerül ráakadnom a második kötetre, az ugyanis nincs fent az archive.org-on (legalább is nem találtam).
Az utolsó fejezet azonban, elsősorban a Halál karakterének jóvoltából, nagyon megtetszett.

ViraMors P>!
Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes

Igazi élmény ez a képregény. Egészen más a hangulata így, eredetiben olvasva, mint a fordításé. Nincs semmi gond a fordítással, nagyon szeretem azt is, de mégis egészen más a hangulata az eredetinek.
Néha kicsit furcsa nekem a képi világ – ezért a fél csillag mínusz – de ezen kívül semmi másba nem tudok belekötni. Érdekes, sokrétű dark-horror-fantasy világ, amely szinte kifogyhatatlan lehetőségeket sejtet. Összetett történet, egy remek, fejlődőképes főkarakter, és millió meg egyféle mellékkarakter – a maga módján érdekes mind.
Külön tetszettek a mindenféle utalások, és az, ahogy más képregényeket is bevont a történetbe hosszabb-rövidebb időre. Az abszolút kedvenceim a végén felbukkanó Halál és a két gargoyle. Elfogadnék egyet én is :D

Mesemondó IP>!
Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes

Elsőre nem is akartam csillagozni, mert annyira klasszikus, de azért csillagoztam.
Másodjára olvasva sokkal tisztább a történet, és sok érdekes apró részlet kiemelkedik belőle. Gaiman mesterien játszik nem csak különböző vallásokból vett szimbólumokkal, de sok alapvető mesei motívummal in (mint például a Halál csapdába ejtése). Nem fél egészen sötét helyekre is elmerészkedni, és egészen sokkoló képeket megidézni belőlük – az eredmény mégis lenyűgöző. Külön érdekes, hogy a történet összeér más DC képregényekkel, például Constantine-nel és a Justice League-gel is, de mégis teljesen más, sajátos hangulata van. Alapmű, érdemes ismerni (és nem csak azért, mert hamarosan sorozat is lesz belőle).

kacago_Morfinista I>!
Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes

Régi adósságomat róvom le, hogy elkezdtem olvasni a Sandman sorozatot. A bevezető kötet lényegében felvázolta azt, hogy mi fog rám várni az elkövetkező könyvekben.

Ha nem is szerettem meg azonnal a felvázolt világot, de mindenképpen megkedveltem.
Jó volt szembetalálkozni a számolatlan intertextussal és kikacsintással a populáris kultúra és a(z) (angol) irodalom egészére.
Talán annyit jegyeznék még meg, hogy igazolódni látszik az a feltevés, miszerint Gaiman-t jobb először a képregény médiumán olvasni és csak utána lépkedni a novellák majd a regények felé.
Folytatni fogom mindenképpen!

Papusz>!
Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes

Régóta kíváncsi voltam már a Sandmanre, mert Gaiman még nem nagyon csinált olyat, ami nekem ne tetszett volna, de voltak előítéleteim. Azt gondoltam, a képregény olyasmi, amit az ember elolvas egy-két üres órájában, amikor könnyű szórakozásra vágyik, olvasni alig kell hozzá, a történet egyszerű, mint egy faék, nem túl komplikált, a rajzok meg úgyis mind egy kaptafára mennek. Mondom én, érdekelt a Sandman, meg néha eszembe jutott, hogy vajon milyenek képregényben a történetek, amiket filmen láttam, de ha már könyvesboltban jártam, inkább olyanra költöttem, ami nem csak egy-két órára fog lekötni.

Ezúton elnézést kérek a képregény-társadalomtól.

Ez bizony nem volt rosszabb, mint egy regény. Nem ugyanúgy jó, mint egy kétezer oldalas mű, amibe hetekre bele lehet merülni, máshogy jó, de brutálisan jó. A történet is, a külcsín is – megdöbbentően lassan haladtam vele, mert miután elolvastam azt a kis szöveget, még percekig bámultam az oldalt. Izgalmas, gyönyörű, és nagyon-nagyon örülök, hogy egyszerre 10 kötet költözött hozzám, és nem kell várnom a következővel a következő névnapomig :)

Banditaa P>!
Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes

Neil Gaimanben ritkán csalódom.
A műfaj még valamennyire új nekem, de kezdem megszokni, sőt mi több megszeretni.
Sandmant pedig szeretem és nagyon várom már, hogy olvassam a folytatást.
A rengeteg irodalmi, mitológiai és popkulturális utalásért pedig le a kalappal Gaiman előtt, hihetetlen komplex ez a világ. És Halált is nagyon bírom.

OlvasóBari>!
Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes

Szeretem ezt a világot. (Akkor is, ha a DC nem áll közel a szívemhez) Ősszel olvasni pedig még borzongatósabb.
Szeretem Neil Gaimen képregényeit. Meg a regényeit, novelláit, mindent, ami a kezéből kikerül.
Ezt a kötetet nem kevés őrült, fanatikus visongás közepette zsákmányoltam egy bécsi utcai könyves boxból. Mert ott volt, csak úgy, mintha tudná, hogy aznap arra fogok sétálni.
Csak azért volt ismerős a rajzolásmód, mert a Death-gyűjtemény büszke tulajdonosa vagyok, így tudtam, mire számítsak. Szeretem, hogy a rajzok mennyire illenek egy ilyen torokszorongatós sztorihoz. Néha olyan, mintha szétesne a képregényben a világ.
Morpheus nagyon erős karakter, de nekem Death valahogy mindig jobban átjön, pláne női karakterként. Eszméletlen.
De kicsit én is annak érzem magam egy ilyen comic után.
Nem baj, alszom rá egyet. :)

Morn>!
Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes

Nehezen rázódtam bele, meg nem is minden utalást értek, de szerencsére kitartottam. És huh! Egy összetett, komplex kis világot kapunk, rengeteg mellékszereplővel, akik egyáltalán nem nyújtják el a sztorit, sőt! Egy köteten belül annyifelé jártunk és annyiféle emberrel sodort össze minket Sandman köpenye, hogy csak na. Szép hosszú utazás (lesz) ez.
Lehet elhamarkodott kijelentés, de lehet végre szeretni fogok valamit Gaimantől?
Óh, és napok óta a Mr Sandman c. dal megy a fejemben…

Charbogardy_Jolán>!
Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes

Ez most megint egy olyan dolog, ami miatt hálás vagyok a nagy olvasási kihívásnak (még akkor is, ha szinte biztos, hogy amúgy nem fogom befejezni). Mindig is érdekelt a Sandman, sőt, rosszabb, magától értetődőnek vettem, hogy ismerem is, hiszen Gaimanről van szó, aztán kiderült, hogy egyrészt nem ismerem, másrészt viszont mostanra nem értem, hogy hogy élhetnek emberek Sandman nélkül.

Annak idején képregényeket is vizsgáltam az egyik szakdogámban, így azt hittem, tisztában vagyok azzal, hogy elméletileg miért király ez a fene nagy multi-, inter- és omnimedialitás, de ez, nos, ez rendesen letett parkolópályára. (Elég nehéz egyébként az online olvasástól égnek meredő nyakszőrökkel egy pillanat alatt összekapni magadat és gyorsan visszajátszani magadban majd megérteni, hogy a kollégáid mit mondanak.)

Szóval egyrészt fantasztikus a történet, nagyon karakteresek a rajzok, és zseniálisan kihasználja az A/4-es formátumban rejlő lehetőségeket (nem tudom egyébként, hogy sokkal másabb-e papír alapon olvasni, szerintem igen), és azt még a Marvelen szocializálódott fejemmel is látom, hogy a Sandman minden egyedisége mellett is szépen belekapcsolódik a DC-univerzumba.
Szerintem itt a médium maga Yoda mester, amikor A birodalom visszavág-ban Luke nem is gondolja róla, hogy jedi lehet, ő pedig röhög a markába. Szépen hagyja magát alábecsülni, ahogy a képregény műfaja is. Aztán minden egyes füzetke végére rá kell, hogy jöjjön a becses olvasó, hogy nagyon ízletes, szórakoztató és borzasztó az a hermeneutikai gesztenye, amit nem kevés olvasói munkával sikerül kikaparni belőle. Gyakorlatilag minden füzetben új játékszabályok érvényesek, én meg speciel csak kapkodtam a fejemet és folyamatos intellektuális izgalmi állapotban próbáltam menet közben kitalálni az egészet. (Érzésre szerintem ez olyan, mint a sci-fi nagyregények első száz oldala, csak folyamatosan ez van, és egyébként nem is csak a médium, de a történetalakítás sajátossága.)

Annak külön örülök, hogy az összes online van, szerintem új hobbit találtam magamnak :).


Népszerű idézetek

fowler P>!

People think dreams aren't real just because they aren't made of matter, of particles. Dreams are real. But they are made of viewpoints, of images, of memories and puns and lost hopes.

Papusz>!

„Helmet or no, you have no power here – what power have dreams in Hell?”
"You say I have no power? Perhaps you speak truly… But – you say that DREAMS have no power here? Tell me, Lucifer Morningstar… Ask yourselves, all of you… What power would HELL have if those here imprisoned were NOT able to DREAM of HEAVEN?

A Hope in Hell

Kapcsolódó szócikkek: álom · Lucifer · Morpheus · pokol
csartak P>!

It is as natural to die as it is to be born.

229. oldal, The Sound Of Her Wings

littlelinda P>!

– Hullo London.
– Hullo John Constantine.
– How are you then, London?
– All right. Full of people. Raining. You?

3. Dream a Little Dream of Me

csartak P>!

Never trust a demon. He has hundred motives for anything he does.. Ninety-nine of them, at least, are malevolent.

113. oldal, A Hope in Hell

Szelén>!

„I am anti-life, the beast of judgment. I am the dark at the end of everything. The end of universes, gods, worlds… of everything. And what will you be then, Dreamlord?”
„I am hope.”

A Hope in Hell

csartak P>!

The universe knows someone is missing, and slowly it attempts to replace him.

30. oldal, Sleep of the Just

Masszaraks>!

The air is musty, tired, OLD, it smells of lost dreams and rotten fabric.

4. oldal

NewL P>!

„The Hellfire Club.” It feels like a bad joke.
And like everything else in Hell, it is deadly serious.

NewL P>!

Do you know what dreams are made of,Rosemary Kelly?
Made of? They're just dreams…
NO. They aren't. People think dreams aren't real because they aren't made of matter,of particles. Dreams ARE real. But they are made of viewpoints,of images,of memories and puns and lost hopes…


A sorozat következő kötete

The Sandman sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Hill – Gabriel Rodriguez: Locke & Key – Clockworks
Joshua Williamson: Birthright 1. – Homecoming
Andi Watson – Cliff Richards – Joe Pimente: Buffy the Vampire Slayer: Crash Test Demons
Jeremy Lambert: Buffy the Vampire Slayer 10. – We Are the Slayer
Casey Gilly: Buffy the Last Vampire Slayer
Stephen King – Owen King – Rio Youers: Sleeping Beauties
Peter Johnson – Rebecca Dessertine: Supernatural – Rising Son
Scott Snyder: American Vampire 2.
Christopher Golden – Thomas E. Sniegoski – Christian Zanier: Buffy the Vampire Slayer / Angel: Past Lives
Tim Seeley: Hack/Slash Omnibus 1.