Good ​Omens 77 csillagozás

Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens

There ​is a distinct hint of Armageddon in the air. According to The Nice and Accurate Prophecies of Agnes Nutter, Witch (recorded, thankfully, in 1655, before she blew up her entire village and all its inhabitants, who had gathered to watch her burn), the world will end on a Saturday. Next Saturday, in fact. So the armies of Good and Evil are amassing, the Four Bikers of the Apocalypse are revving up their mighty hogs and hitting the road, and the world's last two remaining witch-finders are getting ready to fight the good fight, armed with awkwardly antiquated instructions and stick pins. Atlantis is rising, frogs are falling, tempers are flaring. . . . Right. Everything appears to be going according to Divine Plan.

Except that a somewhat fussy angel and a fast-living demon – each of whom has lived among Earth's mortals for many millennia and has grown rather fond of the lifestyle – are not particularly looking forward to the coming Rapture. If Crowley and Aziraphale are… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1990

A következő kiadói sorozatban jelent meg: The Discworld Collector's Library

>!
Corgi, London, 2019
410 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780552176453
>!
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780062836977
>!
BBC Books, 2015
ISBN: 9781910281918

6 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Halál · Crowley · Azirafael


Kedvencelte 26

Most olvassa 21

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

>!
worsi ASP
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens

Nincs kedvem rendes értékelést írni (mondjuk szerintem erről nem is tudnék), ezért inkább csak pár gondolat. Ömlesztve, ahogy eszembe jutnak.
– Miért nem írtak ezek ketten több könyvet együtt? Bármiről? (De azért jó, hogy ennek nincs folytatása.)
– Rajongok érte. Lábjegyzetestül-mindenestül. A lábjegyzetekért még talán egy kicsit jobban is.
– Az emberek annyira bele vannak merülve a BKV-n az okostelefonjukba, hogy senkinek nem tűnt föl, mikor ott vihogtam magamban.
– Idén életemben először elfelejtettem leszállni a megfelelő helyen a metróról.
– Lehet, hogy teszek egy újabb próbát Pratchett könyveivel (de szigorúan csak angolul), eddig nem kifejezetten voltunk jóban. Ugyanez vonatkozik Gaimanre is (a regényeire, a nonfictionjaival egyelőre ki vagyok békülve).
– Legszívesebben rögtön újrakezdtem volna. Könnyen lehet, hogy fogom is nem sokára.
– Jó lenne kicsit gyakrabban nem túl komolyan venni magunkat. Pihentetőbb.
– Az unikorniscsorda a távolban. Az én példányom ettől különleges.

1 hozzászólás
>!
dontpanic P
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens

Mielőtt belekezdtem ebbe a könyvbe, egy ideje már súlyos, nem túl vidám témájú köteteket olvastam. Ez a regény úgy kellett már akkor, mint egy csepp víz a sivatagban, komolyan éreztem, ahogy a humora életre locsolgatja a lelkem. :)

Aztán vagy ez a humor csendesedett le, vagy a lelkem tért annyira magához, hogy végül is később már nem mosolyogtam rajta annyit, kicsit beállt egy középszerű hangnemre a nyelvezet.

Neil Gaiman munkáit jobban ismerem, mint Pratchattéit, így azokhoz jobban tudtam kötni a könyvet: olyan értelemben hasonló volt ez is a tőle korábban olvasottakhoz, hogy nem voltak nagy kiugrások, nem volt a cselekménynek érzelmi értelemben igazán kezdete, vége, csúcspontja, hanem csak úgy ráérősen csordogált a dolog.
Talán az sem véletlen, hogy ilyen hosszan olvastam – a Gaiman könyvek sosem tudnak lekötni a pörgősnek nem nevezhető cselekményükkel, kell hozzájuk egyfajta fókuszált figyelem, ami viszont, ha megvan, mindig kifizetődő.

Természetesen Crowley és Aziraphale párosa volt a kedvencem, őszintén szólva kicsit csalódott is voltam, amikor rájöttem, hogy itt bizony hosszabb időre meg fogunk válni tőlük a regény ilyen-olyan pontjain. De a többi szereplő is szerethető, és hát Londonban, Angliában kóricálni mindig jó, hát még démonok, angyalok, boszorkányok társaságában…:)

>!
littlelinda P
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens

Az elején kicsit nehezen haladtam vele, mert a nyelvezete sem egyszerű, és Gaimannek és Pratchettnek is van egy bizonyos stílusa, amit meg kell szokni – ezután viszont már gyorsan halad vele az ember. Imádtam a humorát a könyvnek, egy-egy szarkasztikus megjegyzésen nagyon jót nevettem :D A történet már az elején megfogja az ember érdeklődését azzal, hogy a Sátán fiát egy amerikai politikusra akarják sózni, de végül ez jó pár bénázás miatt meghiúsul. Ezután nagyon sok szálon indul el egy-egy történet különböző karakterekkel, ami először engem összezavart, és a történet is leült egy picit. Viszont szerencsére hamar kitisztul kik a főbb szereplők és kiket követünk huzamosan, ezután pedig lassan elkezd kitisztulni az is, mikor és hol fognak összeérni a történetszálak. Crowley és Aziraphale mellet az Apokalipszis Lovasai voltak a kedvenceim – War nyitójelenete zseniális volt, az egyik kedvenc részemmé vált. spoiler Igazából minden részt imádtam, amiben a Lovasok voltak, a legjobban az ő történetszálukat szerettem követni. Crowley és Aziraphale versenye inkább a vicces részét szolgáltatták a történetnek, de nagyon szerettem bennük, hogy démon és angyallétük ellenére emberien viselkedtek, és szerették is az emberek világát – ettől függetlenül persze büszkék voltak a negatív vagy pozitív dolgokra, amiket ők teremtettek a világnak :D Egyébként Crowley karakterét David Tennanttel annyira eltalálták, gyakorlatilag ő maga Crowley – már alig várom, hogy láthassam a sorozatban is :D Amit még nagyon bírtam a könyvben, az Agnes Nutter próféciái: mindig relevánsak voltak, nem számított milyen szituációban voltak éppen a szereplők – ráadásként Óangol nyelven íródtak, így értelmet elég nehezen lehett csiszolni belőlük :'D Ennél már csak Shadwell volt jobb, aki így beszélt, úgyhogy nem volt mindig egyszerű megérteni, mit akar :D A vége nagyon tetszett, örültem, hogy olyan lezárást kapott, ami nem egyértelmű, és inkább gondolkodtatóba ejt. Már nagyon várom, hogy láthassam a sorozatot is :)

>!
Szentinel
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens

Hát…

Megvan az, amikor egy csapaton belül felbukkan egy vicckirály, és nekiáll poénkodni? Az elején még jó. Nevetsz rajta sokat. Aztán már azon kapod magad, hogy belefáradtál a nevetésbe, és inkább szeretnél az illetővel komoly dolgokról beszélni. Aztán rájössz, hogy vele nem lehet, mert mindent elpoénkodik. De úgy, hogy az már nem is vicces.

Az én viszonyom így írható le ezzel a regénnyel. Eleinte még nagyon sokat mosolyogtam és nevettem rajta, de ahogy közeledett a befejezés, úgy éreztem egyre fárasztóbbnak az egészet, és már könyörögtem, hogy legyen végre vége. A Good Omens remekül példázza, miért is baj az, ha egy vicc négyszáz oldal fölé húzódik. Vagy csak szimplán én nem vagyok nyitott erre a stílusra. Pedig a felütése jó.

A Menny és Pokol háborúja? A születésekor elcserélt antikrisztus? Egy bukott angyal és egy bukott démon jópajtási kapcsolata? Sorozatos utalások a Bibliára, a boszorkányságra, a gyermekkor viszontagságaira és az angolszász kultúrára? Mindez jellegzetesen angol humorral fűszerezve? Please, take me in! Aztán, úgy a háromszázadik oldal magasságában éreztem úgy, hogy elfogyott az enördzsi. A poénok már nem csattantak, az abszurd helyzet vesztett varázsából, ami annak köszönhető, hogy túl sok szálon volt futtatva. Elvesztette fókuszáltságát, és dőlt vele a dzsengatorony is.

Pedig egy nagyon jó ötletre épül a regény, és egy ideig működik is. Csak a túlzsúfoltság nem tett neki túl jót. Bár, úgy hiszem, ezúttal bennem van a hiba. Nekem ez a stílus mindig is olyan volt, hogy nagyonnem. Nem szeretem a kifejezetten vicces(kedő) könyveket, mert vagy talál, vagy süllyed nálam. A Jó Ómenek sajnos ez utóbbiba tartozik. Ha nincs rajta Gaiman neve, talán el sem olvasom. Pratchettnek még adok egy lehetőséget a jövőben, hisz mást korábban nem olvastam még tőle.

És ezzel a magam részéről utolértem magam Neil Gaiman regényei terén (legalábbis azok közül, melyek magyarul is megjelentek). A novelláskötetei már nem érdekelnek, és a Kilátás az erkélyről is egy „majdvalamikor” kategória nálam. A Sandmant viszont még végig szeretném olvasni.

2 hozzászólás
>!
Banditaa 
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens

Szerettem, de nagyon lefárasztott. Ha valaki ki akarná írni az összes poént idézetként, kb. az egész könyvet be kellene másolnia. De tényleg. Pont ettől olyan vicces a könyv. És ettől fárasztó.

>!
chibizso
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens

Kell egy papíralapú példány is, mert lassú és körülményes telefonról olvasni.
De teljesen szórakoztató, elszállt, szerethető. A stílusa igényes, bár szlengben elég brit, ami újdonságot jelentett (inkább az amerikai szlenget ismerem). A hasonló témájú könyvek ismerete miatt a legtöbb ötlet (pl. a lovasok motoron) inkább megmosolyogtató volt, mint fantasztikus. Viszont a történetvezetés zavart. Nem azért, mert több szálon fut, hanem azért, hogy elég hamar váltották egymást, s némelyik szál fölösleges is volt, legalábbis annak éreztem. Ezen kívül jó könyv, s ismétlem, kell egy saját, papíralapú példány is.

>!
FitzwilliamDarcy667
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens

Pont hozta azt, amit elvártam ettől a könyvtől. Az író páros pont annyira vesz poénre mindent, hogy még vicces legyen de ne nevetséges. A sztori is hatalmas ötlet, de ami igazán elviszi a történetet a hátán azok a szereplők és a szereplők története. Minden szereplőnek van háttérsztorija, de az utolsó amerikai katona akit visszateleportáltak a családi házába, is kap valamennyi kis sztorit maga köré. Amit a könyv végig boncolgat, de végül nem válaszol meg, hogy akkor most mi is a Terv része és mi nem és mégis mi értelme van ennek az egésznek eléggé elgondolkodtató. Nem is baj, hogy nem válaszolja meg, mert Crowley is megmondja a végén, ha tudnánk akkor nem önmagunk lennénk.

>!
ujhelyiz P
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens

Az én kiadásom végén egy interjúban leírták, hogy a szerzők telefonon kiabálva egyeztették a szöveget minden nap. El tudom képzelni, hogy milyen szép kis menet lehetett – rengeteget nevethettek menet közben. A könyv egy élmény – ahogy a szerzőpárostól ez el is várható.

>!
Gulo_gulo
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens

Ez nem azért ment lassan, mert nem tetszett, ami azt illeti, fájnak az arcizmaim az idétlen vigyorgástól, viszont sajnos Pratchett és Gaiman nem fér össze se Verdivel, se Rossinivel (pontosabban az olasz nyelvű librettókkal). Érdekes. A könyv egyébként pont olyan, amit az ember elvár ettől a szerzőpárostól.

>!
pensive_hare
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens

Ha adhatnék ötnél több csillagot, az sem lenne elég rá. :D


Népszerű idézetek

>!
Izolda P

Aziraphale collected books. If he were totally honest with himself he would have to have admitted that his bookshop was simply somewhere to store them. He was not unusual in this. In order to maintain his cover as a typical second-hand book seller, he used every means short of actual physical violence to prevent customers from making a purchase. Unpleasant damp smells, glowering looks, erratic opening hours – he was incredibly good at it.

50. oldal

>!
Ashtray_Heart

Many people, meeting Aziraphale for the first time, formed three impressions: that he was English, that he was intelligent, and that he was gayer than a tree full of monkeys on nitrous oxide.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Azirafael
>!
worsi ASP

    The end justifies the means, thought Aziraphale. And the road to Hell is paved with good intentions.*

*This is not actually true. The Road to Hell is paved with frozen door-to-door salesman. On weekends many of the younger demons go ice-skating down it.

302. oldal, Saturday (Corgi, 2014)

>!
blackett

He had heard about talking to plants in the early seventies, on Radio Four, and thought it was an excellent idea. Although talking is perhaps the wrong word for what Crowley did.
What he did was put the fear of God into them.
More precisely, the fear of Crowley.
In addition to which, every couple of months Crowley would pick out a plant that was growing too slowly, or succumbing to leaf-wilt or browning, or just didn’t look quite as good as the others, and he would carry it around to all the other plants. “Say goodbye to your friend,” he’d say to them. “He just couldn’t cut it… “
Then he would leave the flat with the offending plant, and return an hour or so later with a large, empty flower pot, which he would leave somewhere conspicuously around the flat.
The plants were the most luxurious, verdant, and beautiful in London. Also the most terrified.

Saturday

>!
Etike P

„I don't recognize this,” he said. „What is it?”
„It's Tchaikovsky's 'Another One Bites the Dust,'” said Crowley, closing his eyes as they went through Slough.
To while away the time as they crossed the sleeping Chilterns, they also listened to William Byrd's „We are the Champions” and Beethoven's „I Want to Break Free.” Neither were as good as Vaughan Williams's „Fat Bottomed Girls.”

>!
blackett

God does not play dice with the universe; He plays an ineffable game of His own devising, which might be compared, from the perspective of any of the other players, to being involved in an obscure and complex version of poker in a pitch-dark room, with blank cards, for infinite stakes, with a Dealer who won’t tell you the rules, and who smiles all the time.

Eleven years ago

>!
ujhelyiz P

DON'T THINK OF IT AS DYING, said Death. JUST THINK OF IT AS LEAVING EARLY TO AVOID THE RUSH.

Kapcsolódó szócikkek: halál · Halál
>!
worsi ASP

'I know quite a lot about books, actually. I wrote a book once. It was a tirrific book. It was eight pages long. It was about this pirate who was a famous detective. And I drew the pictures.' And then, in a flash of largess, he added, 'If you like I'll let you read it. I bet it was a lot more excitin' than any book you've lost. 'Specially the bit in the spaceship where the dinosaur comes out and fights with the cowboys. I bet it'd cheer you up, my book. It cheered Brian no end. He said he'd never been so cheered up.'

148. oldal, Thurssday (Corgi, 2014)

1 hozzászólás
>!
Kispingvin

It may help to understand human affairs to be clear that most of the great triumphs and tragedies of history are caused, not by people being fundamentally good or fundamentally bad, but by people being fundamentally people.

30. oldal (HarperCollins, 2006)

>!
Noro 

CAVEAT
Kids! Bringing about Armageddon can be dangerous. Do not attempt it in your own home.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jane Austen – Vera Nazarian: Northanger Abbey and Angels and Dragons
Kerstin Gier: Ruby Red
Gena Showalter: The Darkest Passion
Laini Taylor: Days of Blood and Starlight
Wendy Higgins: Sweet Evil
Kendra Leigh Castle: Shadow Rising
J. R. Ward: Immortal
Charlaine Harris: Club Dead
J. K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher's Stone
David Mitchell: The Bone Clocks