Szerencsére ​a tej 91% 561 csillagozás

Nagy kő esett le a szívemről.. szerencsére van itthon tej!

Ez a gyerekek kapudrogja Douglas Adamshez.

Ez egy nagyon aranyos történet volt egy apáról, aki leugrik a boltba tejért a gyerekeinek, hogy tudják a kukoricapelyhet tejjel enni, de útközben találkozik a glübős, zöld idegenekkel, akik le akarják igázni a földet. Természetesen megmenti a bolygót az idegenektől egy stegosaurus segítségével. Kalandjaik során találkoznak vérszomjas kalózokkal, wámpírokkal, piranhákkal, Sploddal, a vulkánistennel és híveivel. Felbukkan a dinoszaurusz rendőrség is és a táncoló törpék, meg pónik. Szerencsére minden jó, ha a vége jó. A Föld megmenekül, az apa hazaviszi a tejet a gyerekeknek és mi gazdagabbak lettünk egy mesével.

Rövidke könyv – nekem úgy volt valamivel több mint egy óra, hogy közben egy kicsit bóbiskoltam is a vonaton.
Vicces is, már ha valaki szereti az ilyen el- és beborult, és nem is csak nyomokban infantilis humort.
Fantasztikum, mese, fantasy, wámpírok, dinók, piranják, kalózok, és időutazás ami az Univerzum összeomlásával, vagy azzal fenyeget, hogy három furcsa törpe fog végigtáncolni az utcán virágcseréppel a fején. Ami végül is, ha úgy vesszük, majdnem ugyanaz.
De a lényeg, hogy egy igazi apa tűzön és vízen át teljesíti a szent küldetését, ami nem az, hogy szerencsésen meghozza a tejet, hanem hogy kizökkenthetetlenül és szemrebbenés nélkül meséljen minél csodálatosabb dolgokat.

off

Ez igen, apukák! Íme egy jó kis példa, hogy mindenről lehet mesélni a leghétköznapibb események kapcsán. Szerencsére nemcsak a tej van kéznél, hanem minden, igazából bármi. Maga a könyv pompás szórakozás felolvasva is: dinók, pónik, kalózok, „wámpírok” – mindezek kedvenc témái bizonyos korosztályú gyermekeknek. Humoros, kalandos, szórakoztató: jó kis olvasmány! off

A gyanútlan, erre a könyvre épp lecsapni vágyó olvasót talán érdekelheti, hogy ebben a Gaiman-könyvben a takonyszerűeknek különösen fontos szerepük van. spoiler. Aztán van itt minden, ami egy világmegváltó apuka útját állhatja nem mindennapi tejbeszerzési útján. Például korongból előbukkanó különösen csöpögős zöldek, kikec-kukcokat reggeliző wámpírok, kissé bosszús vukánisten, nem sok piranha és tizennyolcadik századi dühös kalózok is. Aztán beszaladnak egy pillanatra a dinoszaurusz űrrendőrök és a nélkülözhetetlen halványkék csillagot viselő pónik is.
A cselekmény szerteágazóan pörög, és minden agyament részlet hibátlanul van egymásba gyúrva. Kár, hogy a tejet nem itták meg a wámpírok narancslé helyett, olvastam volna még tovább.
Szerettem az illusztrációkat, de végig az járt a fejemben, milyen jó illusztrátora lenne Neil Gaimannak Lakatos István. Hátha egyszer Neil Gaimanhoz is eljut a hír.

Nekünk, anyukáknak, sem ártana néha egy ilyen tejbeszerzési körút, de azt hiszem, ehhez valahol a Marshall Road és a Fletcher Lane kereszteződése környékén kéne lakni.

2021
Végtére is nem minden tej menti meg a világot.

Az egész mindenségben nincs szebb, mint a több szólamban éneklő dinoszauruszok.

– Ahol tej van, remény is van.

* * *

Szerencsére a tej most is megmentette a világot, és még a reggelibe is jutott belőle.
Nem sok mindent tudok hozzáfűzni a 2016-os értékeléshez. Olvastam azóta sok mindent, volt benne szép számmal Neil Gaimantől is, kisebb mennyiségben Skottie Youngtól is, szóval akár azt is mondhatnám, hogy némileg művelődtem a szerzőkkel off kapcsolatban. De attól még a helyzet változatlan.
Én ezt a könyvet változatlanul nagyon kedvelem, és úgy érzem, sűrűbben kéne újraolvasnom, mert minden tekintetben méltó rá. Rövid – túlontúl rövid – és másodjára is izgalmas, mókás-lehetetlen történet. A mindenféle szuperhősök a kanyarban sincsenek Apukához képest :D A képanyag csodálatosan illik a szöveghez, látszik rajta, hogy Skottie Young valóban tudja, a toll melyik vége melyik, és annak megfelelően használni is. Változatlanul tudnám még tovább olvasni, de ha már nincs tovább, kénytelen leszek – ismét – újraolvasni.

* * *
2016
Egyrészt én abszolút átérzem. Ha reggel nem lenne tej, nálam is beütne a világvége: tejjel iszom a kávét. Igaz, én már nagykislány vagyok, mehetnék én a boltba. Továbbá nagyon aranyos a könyv, vicces a történet, és a képek is eltaláltak. Helyenként kissé tripesek, de attól még eltaláltak.

Ugyanakkor: nagyon-nagyon rövid. 102 oldal. Képekkel! Úgy tartott negyven percig, hogy alaposan átböngésztem a képeket. Kissé sietősnek is hat… Persze oké, egyik pillanatban apa itt volt, a másikban már ott, de attól még olyan érzésem van, mintha egy bő vázlatot olvastam volna.

Viszont: a tipográfiát egyszerűen IMÁDTAM!!!

Mikor hazavittem a könyvet, a fiam (7) egyből lecsapott rá és bár úgy éreztem, hogy ő még kicsi lesz hozzá, attól még felolvastam neki. (Bár stílusosan ezt az apjának kellett volna (hiszen ez egy apakönyv), aki inkább újságot olvasott tévét nézett, no de mindegy).
A történet egy elég kalandos tejbeszerzési körútról szól, igazi időutazós tér-idő kontinuum-trükkökkel (na ekkor azért visszakérdeztem, hogy fogja-e a lényeget, de kicsiszívem Vissza a jövőbe filmeken nőtt fel, szóval én kérek elnézést, hogy felmerült bennem a kétely… :P). A könyv nagyon szép, a grafikák mindkettőnknek nagyon tetszettek (nem a rózsaszín diznis kategória) és a történet is igazán agyament volt. Volt itt minden: nyelvbotlós jelzőjű űrlények (mondd hangosan (!) egymás után: glübős, glübős, glübős…), kalózok, dinoszauruszok, vulkánistenhívők és még wámpírok is… jó kis vegyes felvágott. De nagyon szuper volt az összhang a rajzok és a szöveg között. A fiam nagyon élvezte, izgult is egy nagyot spoiler, és örülök, hogy együtt olvastuk – pláne, hogy néha már be is segített :)

A távoli jövőben a kis emlősök tejet tesznek a kukoricapehelyre.

Az első Neil Gaiman regényem, de úgy érzem nem az utolsó. Szerintem Gaiman-t olvasni pont olyan, mint megnézni egy Tarantino filmet. A többségnek általában túl sok(k).
Én a másik csoportban tartozom. Összességében tetszett, élveztem ezt a bizonyos zűrzavart, s nem mellesleg kiválóan szórakoztam minden egyes mozzanatán. :)

Nem ismertem eddig az írót. Lányom nyomta a kezembe, hogy olvassam el, mondván ez egy könnyed vidám történet. Nem győzött meg! A fantasy sem az én műfajom, így nem tudtam szeretni. Az apa, aki időn, és téren át hősies küzdelmet vív a gyerekei reggeli tejéért. De azért jókat mosolyogtam egyes részeken.