Sosehol 829 csillagozás

Neil Gaiman: Sosehol

A világ és ami alatta van
Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja.
A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?

Eredeti mű: Neil Gaiman: Neverwhere

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049859 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468865 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
268 oldal · ISBN: 9786155049859 · Fordította: Pék Zoltán

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

269 tag · 168 karc · Utolsó karc: 2017. november 18., 16:37 · Bővebben


Enciklopédia 35

Szereplők népszerűség szerint

Gabriel (arkangyal) · Richard Mayhew · Marquis de Carabas · Bob Marley · Bruce Lee · Lady Ajtó · Islington · Jessica Bartram · Mr Croup · Mr. Vandemar · Vadász

Helyszínek népszerűség szerint

London · Hold · Louvre


Kedvencelte 236

Most olvassa 37

Várólistára tette 441

Kívánságlistára tette 350

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Algernon +SP
Neil Gaiman: Sosehol

Csillagporos éjszakákon kutatsz a jenki istenek után, vagy figyeled a kislány titkos ajtaját. Még a Temetőbe is elmész, szólongatod Sent, hátha ott találod, de nincs sosehol sehol.
Mind Gaiman gyermekei vagyunk, poros tündérmeséket keresünk, melyeket már nekünk kell elolvasni – nem olvassák fel nekünk.
Néhol hatásvadász, egyszerű, de elnézed neki, mert látni vélted te is az Alsó világot. Mindenkinek megvan a saját elképzelése. Gaimané ilyen realisztikus, kisstílű, sötét és eszement.
Valószínűleg nem olyan, mint a tiéd, mégis elolvasod.
Ha jókor olvasod, nem csalódsz. Ha rossz az időzítésed, nos, hát akkor csak egy molyrágta könyv marad a sok közül, melyet azért emeltél le a polcról, mert megtetszett a borítója.

34 hozzászólás
>!
szadrienn P
Neil Gaiman: Sosehol

Kedves Olvasó! Isten hozott Neil Gaiman csodálatos világában, Fenti Londonban! Várjunk csak… lehet, hogy ez Lenti London? Akkor meneküljünk!!! Hát hogy keveredhettünk a város alatti félelmetes, bűzös csatornahálózatba, ahol patkányok járnak a nyomunkban, a rémálmok valóra válnak és vérszomjas ellenségeink lépten-nyomon az életünkre törnek?
A látszat és a sötét, kísérteties kulisszák ellenére a Sosehol nem igazi horror, sokkal inkább bizarr képzelőerővel megírt jóféle urban fantasy, bőségesen nyakon öntve elképesztő angol humorral.
Az alaphelyzet rendkívül egyszerű: pottyantsunk bele egy átlagos brit hivatalnokot a dermesztő csodák birodalmába, és lássuk, hogy boldogul a szerencsétlen. Kezdetben felettébb kínos, hogy a könyvtárjegyét mutogatja, amikor mágikus lények a torkának esnek, de mi azért bízzunk csak továbbra is benne!
Hajmeresztő, hátborzongató és rendkívül szórakoztató kalandok veszik kezdetüket parádés szereplőgárdával, és London megmutatja eddig teljesen ismeretlen arcát, alulnézetből. Tagadhatatlan, hogy az abszurd brit irodalom iránti minimális fogékonyság nagyban elősegíti a mű befogadását, de nélküle is mindenképpen érdemes vele egy bátor kísérletet tenni.
És mivel most éppen időszerű, még az utolsó pillanatban halkan hozzátenném, hogy a szerző másik regénye, A temető könyve pedig tökéletes választás lehet Halloweenre.

5 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Neil Gaiman: Sosehol

Londont az Isten is urban fantasy helyszínnek teremtette.

Bár eleinte nehezen rázódtam bele a regény hangulatába, utána mégiscsak elvarázsolt Gaiman agymenése. Lenti London nekem azokat az embereket jelképezi, akik kilógnak a társadalomból, akik nem akarnak vagy nem tudnak beilleszkedni. Akik nem a Harrods-ban vásárolnak és nem akarnak napi 8 órát eltölteni az íróasztal mellett.

Nagyon tetszett, hogy Gaiman az angol történelem elemeit keltette életre, főleg a metróállomások neveivel való játék zseniális. Ráadásul ennyi lökött karaktert egy helyen, akiket a végére mégiscsak megszeretsz, még a gonoszakat se tudod teljes szívből utálni, annyira kis szerencsétlenek.

Szerencsére én megint el lettem varázsolva, az meg különösen jó volt, hogy egyes helyszíneknél magamban felkiálthattam, hogy „Hiszen én itt jártam!” Egyelőre Gaiman és London iránt is örök szerelmet érzek.

4 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Neil Gaiman: Sosehol

Talán a legjobb Gaiman, amit eddig olvastam, engem teljesen elbűvölt. Jó kis világ volt ez a Lenti London, nagyon jól, feszesen, izgalmasan felépített a sztori, szimpatikus a főszereplő. Mr. Croup és Mr. Vandemar pedig haláliak.

1 hozzászólás
>!
Briggan
Neil Gaiman: Sosehol

Itt szerettem meg igazán Gaimant.
Varázslatos, lebilincselő, izgalmas történet.
Richard szerethető szereplő, bár néha kicsit irritált a normális unalmas utáni vágyakozása. Szép jellemfejlődésen ment keresztül. A többi szereplő is szerethető, valahogy még a gonoszok is belopták magukat a szívembe.
Ami a könyvvel kapcsolatban a leginkább kiemelendő, az a hangulata. Igazán egyedi, borongós de nevetős, félelmetes de játékos. Lenti-London képei nagyon megkapóak.
Nem tudok úgy metrózni ezentúl, hogy a következő szerelvényben ne egy udvartartást keressek.
Gaiman nagyon jó mesélő, tessék olvasni! :)

>!
elge76 P
Neil Gaiman: Sosehol

Mindenkinek vannak álmai, amelyek lehetnek varázslatosak, csodaszépek, de rémisztőek is, viszont mindenképp egyediek és semmi máshoz nem hasonlíthatóak.
Visszatérni egy ilyen világba, ez lehet ijesztő, de lehet csodálatos is. Ez a könyv is ilyen, de szürreálisan az. Mintha egy torz tükör, vagy egy álomkép valósággá válását néznénk végig, és ahogy az ember egyre jobban belesüpped, úgy húzza magába, egyre lejjebb, egyre többet adva, egyre mágikusabban megmutatva az igazi arcát, ami csupa rejtély és varázslat.
Ilyen ez a könyv, kiszakít a világból, hogy egy másikba kerülj általa, és annyira mélyrehatóan fon körbe, hogy idővel azt veszed észre, nem is akarsz hazatérni többé.

.

Helyesírási hibák is sajnos maradtak benne, vagy 2 tucat biztosan.

2 hozzászólás
>!
AfterEight P
Neil Gaiman: Sosehol

Ma megtanultam,hogy NE olvassuk el a szerző utószavát
spoiler.
Magával ragadott ez a könyv. Valószínű a mesére vágyó elvarázsolandó felnőttek közé tartozom.
Nagyon szerettem az összes megjelenő karaktert – a gonoszokat is. És bár az alsó Londonbeli világban úgy tűnik semmi nincsen ingyen, ha igazán árgus szemmel
nézzük meglátjuk, hogy de igen, mégis, néha. Hiába keményedtek meg a lent lakók,
néha előbukkan az a rejtett szív. Aztán mogorván gyorsan próbálják visszagyömöszölni
a rongyok alá.
Szerettem a főhőst,aki alig rendelkezik bármilyen főhősre jellemző tulajdonsággal.
Lehetne bármelyikünk. Fél a magasban, nem erős, hiszékeny, még csak nem is ügyes,
de a lenti világgal ellentétben nagyon jószívű. Az egyedüli aki mindent ingyen ad.
Egyszerű vággyal, hazajutni.

„Haza akarok menni.
Aztán az utolsó sort magában háromszor aláhúzta, átírta hatalmas vörös betűkkel, bekarikázta, majd felkiálltójelet tett mellé a mentális margóra.”

„ – Hazamegyek – bólogatott lelkesen Richard. – Minden újra normális lesz.
Újra unalmas. Újra csodálatos.”
spoiler

Ráadásnak kaptunk néhány leckét az összes emberi gyengeségből ,és hogy mitől nem ártana félni :) Ami csukva van előttünk az rég arra vár,hogy kinyílhasson a számunkra…
Ne várakoztassuk tovább.

3 hozzászólás
>!
h_orsi P
Neil Gaiman: Sosehol

Én ezen az írón nem tudok kiigazodni! Imádtam Tőle az Amerikai isteneket, utáltam a Csillagport és íme egy újabb könyv, ami teljesen megosztja a véleményemet!
Nagyon tetszett az alaptörténet. Itt halkan megjegyzem, hogy Neil azt írta, hogy ez a könyv a józan eszének megőrzésére szolgált a sorozat forgatás közben, ezt nem is nehéz annyira elképzelni, ha a sorozatba belepillantunk.
Kicsit bánom, hogy a PATKÁNYOK nem kaptak több szerepet, hiszen a Lenti világ egyik fontos pillérét képezik. Azt is sajnáltam, hogy a magyar fordításban nem igazán jöttek át az igazi poénok. Az eredeti angol változatban rengeteg olyan finom utalás van, ami még jobban megerősíti az olvasót abban, hogy mennyire lenti is az a Lenti London.
Nekem kevés volt ez a 200 oldal, én olvastam volna még tovább :)

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/04/neil-gaiman-sose…

2 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Neil Gaiman: Sosehol

Olvasás közben azon tűnődtem, szerencse, hogy nem ez volt az első Gaiman-könyvem, mert lehet, hogy picit inamba szállt volna a bátorságom. Így azonban felvettem a mélybúvár-felszerelést, és elmerültem Lenti Londonban, hogy átengedjem magam azoknak a bizarr, groteszk, vicces és elgondolkodtató jeleneteknek, amiket elvárhatunk az írótól. Az alapötlet kifejezetten tetszett, és a szereplőkkel is ki voltam békülve, bár Ajtó karaktere lehetett volna egy picit erősebb is. Az abszolút kedvenc a De Carabas-Mr. Croup-Mr. Vandemar-hármas volt, imádtam a sötét humorukat és a beszólásaikat. Azért 4 és fél csillag, mert azért minden könyvére csak nem adhatok 5-öt, de ettől függetlenül továbbra is maradok visítozó fan.:)

>!
Laren_Dorr
Neil Gaiman: Sosehol

Kellemes meglepetés volt nekem ez a regény. Az urban fantasy alzsáner nem nagyon mozgat meg és a regény szinopszisa sem győzött meg arról, hogy ezt nekem feltétlen el kell olvasnom. Az első 50 oldal még igazolni látszott előítéleteimet, aztán egyszercsak beszippantott és ahányszor csak abba kellett hagynom, alig vártam, hogy újra folytathassam.
Maga a történet nem egy nagy was ist das: láttuk is, olvastuk is már sokszor. A Lenti világ már egy fokkal érdekesebb, kedved lenne minél több zugát megismerni. Ami viszont kiemeli a regényt a középszerből az egyrészt Gaiman stílusa. Minden baráti társaságban akad valaki, aki ha belekezd egy sztoriba vagy viccbe, az egész társaság már előre vigyorogva hallgatja. Na, Gaiman ez a fickó. Olyan őt olvasni, mintha egy ilyen laza sztorizgatást hallgatnál.
A másik kiemelendő dolog az atmoszférateremtés furcsa kettőssége, a szöveg néha egyszerre vicces és horrorisztikus, néha mintha nem tudnád eldönteni, hogy ez most egy könnyed mese, vagy vérkomoly dark fantasy. Ez a koktél nálam nagyon működött.
Karakterek tekintetében a mellékszereplők lejátszották a színről a főszereplőket. De Carabas márki trickster figurája nagyon adja. (nem tudtam honnan annyira ismerős a neve, míg az esti meseolvasás közben sorra nem került a Csizmás Kandúr) A kedvenc szereplőim viszont egyértelműen Mr. Croup és Mr. Vandemar elválaszthatatlan, minden jó tulajdonságtól mentes párosa. Róluk szívesen olvasnák még novellákat.
Bravo Mr. Gaiman. Remekül szórakoztam.


Népszerű idézetek

>!
Rysonne

Richard már megfigyelte, hogy az események gyávák: egyenként nem történnek meg, csak csoportosan, bandában mernek rárontani.

19-20. oldal

>!
Morning_Glory

A pillanatokat meg kell élni, a várakozás bűn, mind az eljövendő idő ellen, mind a jelen pillanat ellen, amelyet az ember épp semmibe vesz.

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pillanat · várakozás
4 hozzászólás
>!
Papusz SP

– Ha az angyalok rossz útra térnek, rosszabbak lesznek bárkinél. Ne felejtsd el, hogy Lucifer is angyal volt.

Tizenhatodik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: angyal · Lucifer
19 hozzászólás
>!
D_Alexia

(…) az események gyávák: egyenként nem történnek meg, csak csoportosan, bandában mernek ránk rontani.

19. oldal (Agave Könyvek, 2008)

>!
krlany I+SMP

Így aztán ez a nap a várakozás napja is lett, ami pedig, ezt jól tudta, bűn: a pillanatokat meg kell élni, a várakozás bűn, mind az eljövendő idő ellen, mind a jelen pillanat ellen, amelyet az ember éppen semmibe vesz.

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jelen · jövő · pillanat · várakozás
>!
Aprile

– Jó szíve van. Az néha elég, hogy biztonságban legyen, bármerre vetődik. – Aztán a fejét ingatta. – De többnyire azér' nem.

13. oldal

>!
tüskéshátú

Az éjszaka történik. Az összes rémálom, ami előjön naplemente után, az ősi idők óta, amikor biztonságért és melegségért bújtunk egymáshoz, az történik. Ez az a pillanat, amikor tényleg lehet félni a sötéttől.

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: biztonság · éjszaka · naplemente · rémálom · sötétség
>!
szadrienn P

Amikor utoljára láttam, megmondtam neki, ha még egyszer idejön, kuszmává változtatom.

8 hozzászólás
>!
mandarina

Persze sokkal könnyebb nem hinni valamiben, ha az nem néz egyenesen rád és szólít a neveden.

>!
Exupéry

Mr. Croup és Mr. Vandemar éppen az időt ütötték agyba-főbe.

61. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Clive Barker: Korbács
Mark Lawrence: A Hazug kulcsa
Isaac Marion: Eleven testek
Charlaine Harris: Holtak klubja
Benjamin Percy: Vörös hold
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Darren Shan: Rémségek Cirkusza
Clive Barker: A vér evangéliuma
Laurell K. Hamilton: Végzetes flört
Lisa Jane Smith: Sötét szövetség