62. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján

Prelűdök ​és noktürnök (Sandman: Az álmok fejedelme 1.) 290 csillagozás

Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Prelűdök és noktürnök

A Sandman borongós hangulatú, zseniális eposz, Neil Gaiman választékos prózájában és a képregényszakma legkeresettebb rajzolóinak értő tolmácsolásában tálalva, a modern mítoszok és a baljós hangulatú fantasy keveréke, amelyben a kortárs irodalom, a történelmi dráma és az ősi legendák szinte észrevétlenül fonódnak össze.

Eredeti megjelenés éve: 1989

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632661162 · Fordította: Totth Benedek · Illusztrálta: Sam Kieth, Mike Dringenberg, Malcolm Jones III

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Lucifer · Morpheus

Helyszínek népszerűség szerint

Delaware állam


Kedvencelte 43

Most olvassa 6

Várólistára tette 113

Kívánságlistára tette 135

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Prelűdök és noktürnök

Hogy egy örökbecsű klasszikust idézzek: „Nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára képregényt.” :) Hogy melyik részben hangzik el? Ööö… hát valamelyikben biztosan, ott lesz az elején. Vagy a végén.
Azért vannak ám élénk emlékeim a gyerekkoromból. Nils Holgersson, Góliát, Kockás minden mennyiségben (Artúr!!!), aztán Bucó, Szetti, Tacsi… de hát ez nem az a kategória. :) Kíváncsi voltam, milyen egy felnőtteknek szánt képregény, amely ráadásul egy Hoffmann-elbeszélés (romantika kori horror) címét viseli büszkén. Lássuk.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/22/neil_gaima…

4 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Prelűdök és noktürnök

Az utószóban Gaiman azt írja, hogy egyáltalán nincs megelégedve a füzetekkel, csak a végére találta meg a hangját. Én erre értetlenkedve tátom a számat, hogy tulajdonképpen lehet ezt még tovább fokozni? Merthogy ez eddig zseniális volt.
Mindenesetre már annak is örülök, hogy rájöttem: Gaiman tud nekem tetszően alkotni. Pedig már kezdtem lemondani róla.

3 hozzászólás
abstractelf>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Prelűdök és noktürnök

A Neil Gaiman életműolvasásom következő állomása volt a Sandman sorozat, amelytől egy kissé tartottam. Nem szoktam képregényeket olvasni most már – régen is csak Garfield szinten élveztem ezt a műfajt – így nem számítottam valami hatalmas olvasási élményre.
De hogy mekkorát tévedtem!

Már az első oldalaknál teljesen magával ragadott a történet, és az utolsó oldalig képtelen voltam lerakni – kivéve, mikor megszakadt a szívem valamelyik szereplőért, vagy amikor valami túl intenzív történt.
Ez utóbbi azért elég gyakori eset volt ebben a könyvben. Emlékszem, a Felkavaró tartalomban Neil Gaiman említette, hogy erre a sorozatára is ki lehetne rakni ezt a jelzést, és nem is tévedett. Ez a könyv nagyon sötét – feloldás nélkül. Persze volt pár humoros rész is, de ezek csak az adott pillanatra oldották fel azt a sok borzalmat, ami körülvette.

Ez a könyv a sok-sok borzalom közepette nagyon komoly témákat feszegetett: mentális egészség, bosszú, halál… csak hogy párat említsek. Ami pedig a legfontosabb: mindegyik témához körültekintően, de nem cukormázzal nyúltak, így sikerült nagyon komoly üzeneteket közvetíteni az olvasók felé. Ez utóbbiért vagyok a leghálásabb.

cicus61 P>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Prelűdök és noktürnök

Ez a könyv sem az én világom, képregények meg különösen nem. Olyan összecsapottnak éreztem, mintha csak úgy gondolta volna az író, hogy na jó lesz így, ha nem hát nem.Sandman karaktere furcsa volt nagyon, de hát furcsak az egész könyv. Nem kellett volna elolvasni. Össze-vissza volt megírva, hol mágia, hol fantasy, hol horror.
Aki nagy képregény-rajongó, annak biztos nagy élmény volt, de mivel én nem vagyok ilyen, nekem zagyvaság volt.
Látszik, hogy nem teljesen az író műve ez, hiszen ennyire nem szoktam utálni.

Juci P>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Prelűdök és noktürnök

Van egy férfi. Szeret. Szeretem. Némán, puha léptekkel lépdel az álmaimon keresztül. Csak hosszú kabátjának suhogását hallani. Mindig feketét hord. Álruhás herceg.
Néha rémálmokat hoz. Álmomban ébredek, lábam között véres massza, álomtudatomban éppen elveszítettem egy babát. Vagy a gyerekeim betegek, haldokolnak, elvesznek, nem ismernek föl.
Néha összezavaró álmokat hoz. Egy másik életből ébredek, amelyben egy másik férfival élek. Vagy férfi vagyok. Vagy gyerek. Vagy repülni tudok. Percekig tart, mire ébredés után elhalványul ezeknek az áloméleteknek az éles emléke, elbírhatatlan jelenvalósága.
Néha szép álmokat hoz. Ezekre nem emlékszem.
Könnyedén ugrál szinapszisról szinapszisra, agyam elektromos kisülései próbálják leképezni alakját, vonásait, de csak halvány kontúrja marad. Pedig minden éjjel találkozom vele. Ma is vár engem.
Ha szerencsés vagyok, reggel nem fogok emlékezni a randevúnkra.

Röfipingvin P>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Prelűdök és noktürnök

Próbálok rájönni, hogy miért halogattam én ezt ilyen sokáig… Egyelőre nem érkezik a megvilágosodás…
A DC világában sokkal kevésbé mozgok otthonosan, mint a Marvelében, mindenesetre ezek az összefonódó szálak Gaiman Morpheusa és a DC-s karakterek között nagyon tetszetősek. Ahogy egyébként úgy az egész képregény, cakkumpakk. Pláne azzal a rengeteg direkt és áttételes filmes, szépirodalmi, zenei és dalszövegi, képregényes, bibliai és még ki tudja milyen utalással. Egy pár felismerése ment kútfőből, de amikor a végén megláttam a Jegyzeteket… majdnem ugyanolyan lelkesedéssel, ha nem nagyobbal olvastam őket is, mint magát a képregényt.
A szöveg Gaimant dicséri, ám nem mehetek el szó nélkül a rajzolás mellett sem. Elég sötét, karcos, a történet hangulatának teljesen megfelelő. Helyenként nem tetszett (a Pokol pláne nem, de talán ez is az egészséges reakció, nem?), ill. John Dee ábrázolása aztán tényleg borzasztóra sikerült (mondjuk maga a karakter is az…). Ettől eltekintve a szövegbe rejtett mindenféle utalások mellett, a képeket is érdemes volt egy-két pillantásnál többel értékelni, és kutatni, felfedezni a mindenféle elrejtett dolgokat, utalásokat. Ez jelentősen hozzáadott a mű élvezeti értékéhez.
Most fejből meg nem mondom, hogy értékeltem e már jobban Gaiman-művet, viszont a már többször emlegetett Gaiman-mérlegem (szegény ember, hogy én mennyi kötőjeles dolgot gyártok a nevéből) most a pozitív irányba billent, kétségtelenül.
Szóval megy kívánságlistára, kölcsönzöm a folytatásait és valamikor sort kerítek rá angolul is.

7 hozzászólás
Oriente>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Prelűdök és noktürnök

A Sandman első nyolc részét tartalmazó gyűjtemény szerintem elég sok sebből vérzik, bár tagadhatatlanul van benne valami, ötletek és formák valamiféle egyedi kombinációja, ami nyomot hagy.

Ha a történetet nézem, sokkal kisebb benne az egység, és sokkal nagyobb a bizonytalanság, mint amire számítottam. Mintha számos részlet és kapcsolódási pont nem lett volna kigondolva előre. A központi alak, Sandman sem tudta számomra a koncepciót kellőképpen összetartani, illetve az ad-hoc ötletek, nem mindig szerencsés kísérletezések érzetét eloszlatni, mivel az ő karaktere is változott menetközben. Zavart a stílusbeli egyenetlenség is: a mágikus-okkultista felütéssel induló fantasy egy ponton ujjlevágós, szemkiszúrós horrorba csap át, hogy a végén kilyukadjunk egy kissé erőltetett, inkább szimbólumokkal és költészettel operáló levezetésig.
Ami olyan szépen összeáll Gaiman regényeiben, az itt mozaikszerű marad, mint maguk a képregénykockák.*
Nyilvánvalóan az sem járult hozzá az olvasásom élvezeti értékéhez, hogy a kötet szabályosan hemzseg a DC Comics keresztutalásoktól, amikből egy kukkot sem értettem volna a kötet végén található jegyzetek nélkül – ezekért tehát igen hálás vagyok. De még a jegyzetekből is inkább az derült ki, mennyire kimaradt nekem ez a szubkultúra.

A képi világ szintén hullámzó élményt nyújtott: volt itt egy-két nagyon hatásos megoldás, képkocka-átvezetés, illetve néhány igazán elegáns tabló, de összességében nem ragadott meg sem a grafika, sem a színvilág. Ehhez képest esztétikai szempontból egyértelműen és magasan kiemelkedtek a festett belső borítók, Dave McKean munkái.

*Az utószó elolvasása után aztán sok mindent megértettem. Egyrészt volt egy rajzolóváltás, aminek lehet köze a fenti benyomásaimhoz, másrészt Gaiman is úgy nyilatkozik saját munkájáról, hogy nehezen szokott össze a csapat az első részek megalkotásakor, és hogy ő maga is csak a nyolcadik epizódnál, a Szárnyainak suhogása címűben találta meg igazán a saját hangját.

Algernon P>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Prelűdök és noktürnök

Kis éji zenének mesének ajánlja Gaiman művét – és egyszerűen nem hiszem el, hogy megint megcsinálta. Mindig elcsúszott valamin a fél-egy csillag, de ez a képregény most csillagos ötös.
Annyi minden van benne, utalások, mitológia, hős-crossoverek, szenzációs és realisztikus ábrázolás, pedig én nem szoktam képregényeket olvasgatni.
Az első történet végefelé van egy meggyötört alak a lap alján, kínok között kiáltja édesanyjának a rácsok közül: „Anya, ezek ellopták az álmaimat”.
Mert nincsenek többé álmai. Ez a képkocka egyszerűen földhöz vágott az előtörténet ismeretében, elementáris erővel zuhantam be oda emberünk mellé a cellába, tettem vállára a kezem, sajnáltam és egyetértettem az ítélettel, elborzadtam, és csodálkoztam. Egyetlen egy képkocka a lap alján!
Innen tudtam, hogy Sandman világa beszippantott.

1 hozzászólás
Ameriel>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Prelűdök és noktürnök

Legelőször Gigi (@gonoszkaktusz) mesélt nekem a Sandmanről, akkor úgy voltam vele, hogy „jól van, csak még egy képregény, biztos sablonos, majd egyszer elolvasom”. Aztán eljutottam odáig, hogy elolvassam Neil Gaiman Csillagpor, Coraline írásait, őszintén? Azt hiszem ez a Neil tud valami, mindhárom története amit eddig olvastam, egyedi, nem sablonos és még ha tartalmaz olyan dolgokat is, amiket már megírtak egyszer, akkor is tud olyat alkotni belőle, amitől teljesen egyedivé és hihetővé válik a történet. Valahogy mindig sikerül úgy kialakítania a mű cselekvéseit, hogy el tudom képzelni, hogy a főszereplő Tényleg ott van és Tényleg megteszi azokat a dolgokat amikről ír. El tudom képzelni, hogy ezek a dolgok tényleg így lehetnek, mert teljesen logikusan építi fel a szálakat.
Így volt ez a Sandmannél is, amikor elkezdtem olvastam. El tudtam képzelni, hogy talán valaki így irányítja az álmokat és, hogy valakik meg tudják idézni a Halált vagy akár Álmot, Vágyat vagy legyen szó bárkiről. Azt is imádtam benne, hogy nem fecsérelte az időt azzal, hogy kitaláljon valamilyen jól hangzó nevet a karakterekhez, nem, csak egyszerűen elnevezte őket annak, amik és nála jól is hangzottak. Meglepődtam, amikor kiderült, hogy Halál egy lány, mert arra számítottam, hogy majd pasi lesz (nem néztem előre semmit meg belőle, soha nem szoktam, még egy képet sem), mert mindig mindenhol az ilyen karakterek pasik. Erre tessék Neil ezt is máshogy csinálta, aminek kifejezetten örültem, mert miért ne lehetne a Halál egy nő?
Azt is észrevettem az írón, hogy mindig megpróbál több korosztályt megcélozni, az elején pl. nem tudtam eldönteni, hogy ez most ifjúsági vagy inkább fiatal felnőtt, de a közepe felé már azt gondoltam, hogy ááááh hagyjuk a fenébe ezt, hiszem ez felnőtteknek való! De mégis, mire a végére értem már visszaváltottam arra, hogy Igenis ez bármilyen korosztálynak szól és mindenkit le tud kötni. Szeretem az ilyet egy íróban, nem kell megcélozni csak egy közönséget, mindenkihez szívből kell szólni. Pont.
Azt hiszem kezdek Neil-fan lenni? Kezdek…azt hiszem, majd kiderül még 1-2 regénye/képregénye után. Határozottan kezdem érezni azt a kis bizsergést, bizseregj, bizsereeeeegj!
Oh, és ne felejtsem el megemlíteni, hogy Neil jó sztorija mellett a rajzok is elég szépek voltak, illett a történethez.

18 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sceurpien I>!

Ha nem fejezed be őket időben, a mesék mindig halállal végződnek.

158. oldal

Sceurpien I>!

Az emberek azt hiszik, az álmok nem valóságosak, mert nem anyagból, nem részecskékből vannak. Pedig azok. Nézőpontok, képek, emlékek, szójátékok és elveszett remények alkotják őket…

144. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom
Tigrincs P>!

Olyan előttem ma a halál,
mintha vágyik újra látni házát az ember,
ki fogságban töltött el sok-sok évet.

226. oldal

8 hozzászólás
Lolle>!

– Sisakkal vagy anélkül, itt semmi erőd. Az álmoknak a pokolban nincs hatalmuk.
– Azt mondod nincs erőm? Talán igazat szólsz… De hogy az ÁLMOKNAK ne volna hatalmuk itt? Mondd, Lucifer Hajnalcsillag… És mondjátok, démonok… Mekkora hatalma lenne a POKOLNAK, ha az itt raboskodók nem álmodhatnának a MENNYRŐL?
A néma tömeg szétnyílik előttem. Nem néznek a szemembe. Sisakomat oldalamhoz szorítva, határozott léptekkel elhagyom a poklot. Reményeim teljesülnek.
– Egy nap, fivéreim… Egy nap elpusztítom őt.

123-125. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lucifer · Morpheus · pokol
Brigi007>!

Ha látja Jokert, mondja meg neki, hogy siessen. A bolondok napja nem az igazi az ő kis tréfái nélkül…

131. oldal

2 hozzászólás
Sceurpien I>!

De ha az én sziámi ikertestvérem HIV pozitív, akkor az azt jelenti, hogy…

161. oldal

Brigi007>!

Neked adok egy érmét. Kőből készítettem.
Neked adok egy dalt. Sárból loptam.
Neked adok egy kést a hegyek gyomrából, amit átszúrtam egy halott ember szemén.
Neked adom egy patkány kitépett karmát.
Nevet adok neked, a neved legyen elveszett.
És a véremet adom az eremből, és egy tollat, amit egy angyal szárnyából téptem ki.

13. oldal

excuse_my_english>!

– Jó estét. Asszonyom, innék egy kávét, amíg várok.
– Egy pillanat. Ötven cent lesz. Ööö… Elárulja, hogy mire vár?
– Ó, tudja, csak a szokásos. A világ végére.

152. oldal


A sorozat következő kötete

Sandman: Az álmok fejedelme sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 2.
Sang-Sun Park: Tarot Café 7.
Mike Mignola: Hellboy – A leláncolt koporsó és más mesék
Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt
Tiziano Sclavi – Mauro Marcheselli: Dylan Dog – Emlékek a félhomályból
Claudio Chiaverotti – Roberto Recchioni – Val Rome: Morgan Lost / Dylan Dog: Vörösszürke fények Londonban
Pádár Ádám – Szebeni Péter: Céltalan
Marjorie Liu: Monstress: Fenevad 2. – Vér
Stjepan Šejić: Death Vigil – A Virrasztók
Garth Ennis: John Constantine, Hellblazer: Káros szenvedélyek