36. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján

Párák ​évszaka (Sandman: Az álmok fejedelme 4.) 170 csillagozás

Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Párák évszaka

A Végtelenek családi gyűlésén az Álmok Fejedelme elhatározza, hogy visszatér a pokolba, és kiszabadítja régi szerelmét, Nadát, akit gőgjében ő maga ítélt kárhozatra mintegy tízezer évvel ezelőtt. A pokolbéli látogatás persze nem veszélytelen, legutóbb Lucifer Hajnalcsillag megfogadta, hogy elpusztítja Morpheuszt, ha újra a felségterületére merészkedik. Ám a bosszúszomjas Lucifer helyett az Álomúr egy megfáradt lénnyel találkozik, aki a holt lelkeket szélnek ereszti, a pokol kulcsát pedig hősünkre ruházza, kezdjen vele, amit akar.
A PÁRÁK ÉVSZAKA lebilincselő olvasmány; akkor sem csalódunk, ha a felszínen maradva megelégszünk egy lenyűgöző fantáziavilágban játszódó mesével, de akkor sem, ha mélyebbre ásva elgondolkodunk a Gaiman által finoman felvetett filozofikus, morális kérdéseken.

Eredeti megjelenés éve: 1990

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632662312 · Fordította: Totth Benedek · Illusztrálta: Kelley Jones, Mike Dringenberg, Malcolm Jones III, Matt Wagner, Dick Giordano, George Pratt, P. Craig Russel

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Lucifer · Morpheus


Kedvencelte 26

Most olvassa 1

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Dominik_Blasir>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Párák évszaka

Jobb, mint az Amerikai istenek. Vagy ezzel nem illik kezdeni?
Maradjunk annyiban, hogy Gaiman képregényben egészen zseniális: tökéletes közeget biztosít számára, hogy kiélje bizarr-groteszk-őrült fantáziáját, tele ötletekkel és olyan megoldásokkal, amelyek még sokáig fognak élni (rém)álmainkban.
Az előző részek kicsit szerteágazó cselekménye után furcsa volt egy ennyire egységes történetet olvasni, de ez semmiképpen sem vált kárára: igazából szívesebben olvastam volna még tovább, még több részen keresztül.
Szóval akkor hol kell reklamálni a folytatásokért?

28 hozzászólás
Molymacska>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Párák évszaka

Azt a hét meg a nyócát!
Borzalmasan érdekes volt a történet is, ahogyan Lucifer csak dönt egyet és azt mondja, bezárja a Pokol kapuját. Érdekes volt lent a túra, és maga az egész helyzet is, kicsit olyan világmegváltósan tetszetős.
Aztán ahogy jöttek az istenek (és lehet egyet fel se ismertem) és egyszer csak van a világ kultúrájának (a nagy részének) a magvai, és csak vitatkoznak… ez borzalmasan szórakoztató volt, és egyszerűen lenyűgöztek a képek, és a történet maga is. Lehet ezt valahova fokozni? (ha a fumax bárki folytatja a képregények kiadását megtudjuk. :D Kár hogy valószínűleg senki se fogja de azért én megvenném)
Ez a képregény elindított azon az úton, hogy elolvassam az Amerikai Isteneket is. Kíváncsi vagyok, azt a könyvet hogyan formálják át az Istenek (és azt hogy van e összefüggés a Sandman és aközött. Mert egy aprócska utalás nem hagy nyugodni)

Algernon P>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Párák évszaka

A pillanat, amikor végérvényesen belezúgtam Sandmanbe és az ő világába.
A pillanat, aminek hatására elkezdtem angolul is olvasni, betervezve mind a 9 kötetet.

Gaiman nem egyszerűen feldolgozza a mitológiákat, legendákat, hanem elegánsan csavar rajtuk egyet, újrateremti őket, mintha kezdettől fogva így léteztek volna, csak az idők során kicsit elkallódott, megváltozott a tartalmuk.
Neil nem mesél neked a korról, ami talán sosem volt. Hanem elmondja, hogy milyen volt az a világ, ami mindig is létezett, csak nem vetted észre sohasem.

Narissza>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Párák évszaka

Kicsit kevésbé mozgalmas kötet, de nagyon egyben van. Egy fő történetszál, összefüggő fejezetek, Gaiaman-féle őrültség, csak a szokásos.
Tetszett, hogy belenézhettünk egy kicsit más világok/univerzumok/nemtudommik létezésébe, hogy összeültek a Végtelenek, hogy Nada szinte mellékes fejezete szép lezárást kapott.
Jöhet a Halál-gyűjtemény.

Spaceman_Spiff IP>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Párák évszaka

„Gaiman, úgy látszik, erre a történetre érlelte meg magában a Sandman-univerzum teljes egészét. A korábban, akár az első epizódokban megismert alakok sokkal élőbbek, a világ sokkal komplexebb, az erőviszonyok sokkal finomabban árnyaltak. Az Álomvilág, a Pokol, a mellettük létező más terek (az Angyalok Városa, az Áz istenek világa, a Káosz és a Rend, melyekből csak ízelítőt kapunk) mérhetetlen fantáziáról tanúskodnak. És mivel képregényről beszélünk, a készítők kihasználják a lehetőségeiket, és a képi síkon is elkülönítik egymástól ezeket a világokat. A Párák évszaka azon művek közé tartozik, melyekről szinte csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.”

http://sfmag.hu/2011/11/08/sandman-parak-evszaka/

2 hozzászólás
atalant IP>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Párák évszaka

Ahogy haladunk előre, ez a világ egyre összetettebb és egyre jobb. Ebben a kötetben aztán minden volt, ami miatt a Sandman-sorozat tetszik: különböző népek mondaköreinek, mitológiájának egybegyúrása a bibliai figurákkal, képregényhősökkel… Csupa irodalmi utalás, mellette egy-egy elejtett félmondat (vagy több), ami visszautal a korábbi kötetek szereplőire, történetszálaira (kusza pókháló, amibe önkéntelenül is beleragadtam)… Mindez a sötét, fenyegető, néha már-már horrorisztikus környezetbe ültetve…
Meg kell, mondjam: ez a turmix meglehetősen kellemes ízvilágot képvisel, Gaiman uram!

Th3DarkKn1ght>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Párák évszaka

Jobban tetszett, mint az előző kötet! Itt egy kerek egész történet szerepel, ami a Párák évszaka. Az alapötlet nagyon kreatív. Lucifer „felmond”, kiüríti a Poklot és annak a kulcsát Álomra bízza. Álom nem igazán tudja, hogy mit kezdjen a Pokol tulajdonjogával, de ekkor mindenféle mitológia különböző ismert alakjai keresik fel, akik igényt tartanának erre a felszabadult területre. Az ötlet tényleg nagyon jó, a kivitelezés már kevésbé. Engem az is érdekelt volna, hogy ezek a karakterek mihez is kezdenének a Pokollal. Igaz, hogy erről is szó esik, de jobban bele lehetett volna menni. Álom nagyon unszimpatikus karakter, a nővérének kell megmagyaráznia, hogy nem szép dolog valakit több ezer évre a Pokol mélyére taszítani, csak azért mert visszautasított. Lucifer is jobb, neki legalább volt néhány vicces megszólalása. A negyedik fejezet kicsit kiugrik a többi közül, ugyanis ez egy kisfiúról szól, aki az ünnepekre kénytelen a bentlakásos iskolájában maradni, amit szép lassan ellepnek a halottak lelkei. Nagyon erős ez a rész. Szegény főszereplőnek sokat kell szenvednie, mire felszabadul. Ezért az egy fejezetért már megérte belevágni! De a fő történetszálban sokkal több lehetőség rejlett, mint amit végül sikerült kihozni belőle!

Judyt IP>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Párák évszaka

Annyira, de annyira!!! El se akarom hinni, hogy nem adtak ki magyarul több részt! Könyörgöm, miéééééért????
Nagyon szuper élmény volt és ahogy látszik az olvasás időtartamából is, igencsak igyekeztem húzni az időt. :) Élveztem. Nagyon-nagyon élveztem. Álom fantasztikus karakter. ♥ A stílus kegyetlen jó. Neil Gaiman megszerettette velem a képregényeket. :)

pat P>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Párák évszaka

Rövid, rövid, rövid.
De jó volt az Amerikai Istenek után olvasni, az ismerős arcok miatt.
Szeretem én ezeket a képregényeket, de továbbra is szívesebben olvasnám rendes regényben. No mondjuk Azazel külalakját nehéz lenne szavakkal visszaadni.
Majd újraolvasom, az apró részletekben lakozó ördög miatt.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Shanara>!

Az elveszett ártatlanságot nem lehet visszanyerni.

77. oldal - 2. epizód (Cartaphilus, 2011.)

Kapcsolódó szócikkek: ártatlanság
RandomSky>!

És a halandók! Azt kérdem, miért? […] Miért engem hibáztatnak a saját kis gyarlóságaikért? Úgy emlegetnek, mintha egész álló nap a fülükbe duruzsolnék, s olyan tettekre kényszeríteném őket, amiket amúgy visszataszítónak tartanak. „Az ördög vett rá erre.” Soha nem vettem rá senkit semmire. Soha.
Élik a saját kis életüket. Nem én élem helyettük az életüket. Aztán meghalnak és ide kerülnek (miután vétkeztek az ellen, amit jónak hittek), arra számítva, hogy tőlünk majd megkapják a fájdalmat és büntetést, amire vágynak. Nem én hívtam őket ide.
Azt pletykálják, hogy lelkeket vásárolok, mint egy halaskofa piaci napon, de azt nem kérdik meg, hogy miért tennék ilyet? Lelkeket? Minek? Egy lelket nem bitorolhat más. Nem. A lelkük csakis az övék… de nem szeretnek ezzel szembenézni. (Lucifer Hajnalcsillag, a Pokol ura)

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lucifer · pokol
Shanara>!

Bármely ösvényét is járod Végzet kertjének, nem egyszer, de sokszor kell választanod. Az ösvények elágaznak. Minden lépés, melyet Végzet kertjében teszel, választás; és minden választás meghatározza a jövő ösvényeit. Ám megeshet, hogy mikor végigsétálsz az életen s visszatekintesz, csak egyetlen ösvényt látsz magad mögött; és nem lesz más előtted, csak a sötétség.
Olykor az ember Végzet ösvényeiről álmodik, s hasztalan töpreng. Az ösvényekről álmodk melyekre rálépett, s amelyekre nem…
Az ösvények szétválnak, elágaznak és újra egyesülnek; talán maga Végzet sem tudja, hogy a kanyargó és kacskaringós utak valójában hová vezetnek.
De ha mégis tudná, akkor sem árulná el neked. Végzet megőrz titkait. Ez itt Végzet kertje. Felismernéd, ha látnád. Hiszen benne bolyongsz egészen halálod pillanatáig. S azon túl is. Mert hosszúak az ösvények, s még a halálban sem érnek véget.

7. oldal - 0. epizód (Cartaphilus, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: sors · végzet
legrin P>!

– Szerinted vissza kell még menniük valaha is a pokolba?
– A pokolba? Nem tudom. Szerintem a poklot magunkkal hurcoljuk. A pokol nem egy hely, ahová el lehet menni.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pokol
Oriente>!

– Belefáradtam már az egyéjszakás kalandokba. Az az ifjú pedig visszatért Egyiptomba, és soha többé nem gondol rám. […] Vajon ír majd nekem valaha…?
– El tudnád olvasni, ha írna?
– Mmm, drága Cluracan, sólyom, kacskaringós vonal, szem, kis ember korbáccsal, korsó, kacskaringó, bogár… értem, mire célzol.

200. oldal

Tigrincs P>!

Különben is, már jól vagyok. Meghaltam, de… más bajom nincs.

132. oldal

TribeBubu P>!

Talán ez a végső szabadság […] a szabad távozás joga…

78. oldal, 2. epizód (Cartaphilus, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Lucifer · szabadság
Algernon P>!

…kezdetben volt az Ige, amit kézzel leírtak Végzet könyvének első lapjára, mielőtt hangosan kimondták volna.
[…]
Vannak, akik úgy tartják, hogy Végzet vak; mások inkább azon a véleményen vannak – és talán nekik van igazuk –, hogy Végzet már messze túl jár a vakságon, hogy igazából nem is képes másra, csak látni: látja az űrben csigavonalban forgó galaxisok által hagyott finom erezeteket; figyeli a bonyolult mintázatokat, melyeket az élőlények az időn keresztülutazva maguk után hagynak.
Végzetből porszag és az éjszaka könyvtárainak illata árad.
Nincsen lábnyoma.
Nem vet árnyékot.

16. oldal

Algernon P>!

Kétségbeesés Vágy ikertestvére, és saját sivár birodalmának úrnője. Azt mondják, hogy Kétségbeesés birtokán ezernyi apró ablak lebeg szétszórva a semmiben. Minden ablakban más és más látszik, s ezek az ablakok a mi világunkban tükrök. Néha, mikor tükörbe nézel, érezheted, hogy Kétségbeesés rád szegezi tekintetét, érezheted, hogy kampóját a szívedbe akasztja, s belemélyeszti.

15. oldal


A sorozat következő kötete

Sandman: Az álmok fejedelme sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 2.
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját: Az aranykor
Mike Mignola: Hellboy – A leláncolt koporsó és más mesék
Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt
Tiziano Sclavi – Mauro Marcheselli: Dylan Dog – Emlékek a félhomályból
Claudio Chiaverotti – Roberto Recchioni – Val Rome: Morgan Lost / Dylan Dog: Vörösszürke fények Londonban
Pádár Ádám – Szebeni Péter: Céltalan
Stjepan Šejić: Death Vigil – A Virrasztók
Grant Morrison: Klaus: Így kezdte a Télapó
Paul Tobin: The Witcher 1. – Az elátkozottak háza