10. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján

Az ​álmok fejedelme – Párák évszaka (Sandman 4.) 128 csillagozás

Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme – Párák évszaka

A Végtelenek családi gyűlésén az Álmok Fejedelme elhatározza, hogy visszatér a pokolba, és kiszabadítja régi szerelmét, Nadát, akit gőgjében ő maga ítélt kárhozatra mintegy tízezer évvel ezelőtt. A pokolbéli látogatás persze nem veszélytelen, legutóbb Lucifer Hajnalcsillag megfogadta, hogy elpusztítja Morpheuszt, ha újra a felségterületére merészkedik. Ám a bosszúszomjas Lucifer helyett az Álomúr egy megfáradt lénnyel találkozik, aki a holt lelkeket szélnek ereszti, a pokol kulcsát pedig hősünkre ruházza, kezdjen vele, amit akar.
A PÁRÁK ÉVSZAKA lebilincselő olvasmány; akkor sem csalódunk, ha a felszínen maradva megelégszünk egy lenyűgöző fantáziavilágban játszódó mesével, de akkor sem, ha mélyebbre ásva elgondolkodunk a Gaiman által finoman felvetett filozofikus, morális kérdéseken.

Eredeti mű: Neil Gaiman: The Sandman 4. – Season of Mists

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632662312 · Fordította: Totth Benedek · Illusztrálta: Kelley Jones, Mike Dringenberg, Malcolm Jones III, Matt Wagner, Dick Giordano, George Pratt, P. Craig Russel

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Lucifer · Morpheus


Kedvencelte 23

Most olvassa 1

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
elge76
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme – Párák évszaka

Remekbe szabott történet volt, ahol különböző népek misztikus és meseszerű lényei és istenei gyűlnek össze, hogy igazságot követeljenek a pokollal kapcsolatban, mely vitába maga a menny is közbeszól, mindezt az álmok birodalmában, ahol maga Morpheusz az álomúr uralkodik, és neki kell meghoznia a végső döntést ez ügyben.
Ugyanis a történet szerint Lucifer, az alvilág ura úgy dönt, hogy spoiler
200 oldalnyi tömény szórakozás, képregény kockákba öntve. Azt hiszem Gaiman függő lettem. :)

3 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme – Párák évszaka

Jobb, mint az Amerikai istenek. Vagy ezzel nem illik kezdeni?
Maradjunk annyiban, hogy Gaiman képregényben egészen zseniális: tökéletes közeget biztosít számára, hogy kiélje bizarr-groteszk-őrült fantáziáját, tele ötletekkel és olyan megoldásokkal, amelyek még sokáig fognak élni (rém)álmainkban.
Az előző részek kicsit szerteágazó cselekménye után furcsa volt egy ennyire egységes történetet olvasni, de ez semmiképpen sem vált kárára: igazából szívesebben olvastam volna még tovább, még több részen keresztül.
Szóval akkor hol kell reklamálni a folytatásokért?

28 hozzászólás
>!
Algernon +SP
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme – Párák évszaka

A pillanat, amikor végérvényesen belezúgtam Sandmanbe és az ő világába.
A pillanat, aminek hatására elkezdtem angolul is olvasni, betervezve mind a 9 kötetet.

Gaiman nem egyszerűen feldolgozza a mitológiákat, legendákat, hanem elegánsan csavar rajtuk egyet, újrateremti őket, mintha kezdettől fogva így léteztek volna, csak az idők során kicsit elkallódott, megváltozott a tartalmuk.
Neil nem mesél neked a korról, ami talán sosem volt. Hanem elmondja, hogy milyen volt az a világ, ami mindig is létezett, csak nem vetted észre sohasem.

>!
Spaceman_Spiff P
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme – Párák évszaka

„Gaiman, úgy látszik, erre a történetre érlelte meg magában a Sandman-univerzum teljes egészét. A korábban, akár az első epizódokban megismert alakok sokkal élőbbek, a világ sokkal komplexebb, az erőviszonyok sokkal finomabban árnyaltak. Az Álomvilág, a Pokol, a mellettük létező más terek (az Angyalok Városa, az Áz istenek világa, a Káosz és a Rend, melyekből csak ízelítőt kapunk) mérhetetlen fantáziáról tanúskodnak. És mivel képregényről beszélünk, a készítők kihasználják a lehetőségeiket, és a képi síkon is elkülönítik egymástól ezeket a világokat. A Párák évszaka azon művek közé tartozik, melyekről szinte csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.”

http://sfmag.hu/2011/11/08/sandman-parak-evszaka/

2 hozzászólás
>!
atalant I
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme – Párák évszaka

Ahogy haladunk előre, ez a világ egyre összetettebb és egyre jobb. Ebben a kötetben aztán minden volt, ami miatt a Sandman-sorozat tetszik: különböző népek mondaköreinek, mitológiájának egybegyúrása a bibliai figurákkal, képregényhősökkel… Csupa irodalmi utalás, mellette egy-egy elejtett félmondat (vagy több), ami visszautal a korábbi kötetek szereplőire, történetszálaira (kusza pókháló, amibe önkéntelenül is beleragadtam)… Mindez a sötét, fenyegető, néha már-már horrorisztikus környezetbe ültetve…
Meg kell, mondjam: ez a turmix meglehetősen kellemes ízvilágot képvisel, Gaiman uram!

>!
pat P
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme – Párák évszaka

Rövid, rövid, rövid.
De jó volt az Amerikai Istenek után olvasni, az ismerős arcok miatt.
Szeretem én ezeket a képregényeket, de továbbra is szívesebben olvasnám rendes regényben. No mondjuk Azazel külalakját nehéz lenne szavakkal visszaadni.
Majd újraolvasom, az apró részletekben lakozó ördög miatt.

2 hozzászólás
>!
elefes I
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme – Párák évszaka

A történet zseniális, eddig a legjobb, viszont őszintén remélem, hogy azok a tehetségtelen, dilettáns rohadékok, akik telefirkálták az undorító, ocsmány szarságaikkal az oldalakat soha az életben nem kaptak többé képregényes munkát, sőt, semmi mást sem, legfeljebb csak azt, hogy a teszkó előtt összegyűjtsék az üres bevásárlókocsikat.

>!
RandomSky
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme – Párák évszaka

Az eddigiek nagyon szerteágazóak voltak, sok kis külön sztori, ez viszont jobbára egy. Amiben rengeteg utalás van korábbi eseményekre, de attól még mintha most lódulna meg először úgy rendesen a történet – bár más szempontból nézve ez csak egy hurok. Akárhogy is, az első pillanatban magába szippant, és miután megjárod vele a poklokat, olyan katartikus „vége” lesz, hogy csak pislogsz, hogy Úristen, ez mekkora volt. És közben egyrészt Gaiman és rajzolói is totál kiélik magukat, mert most kerül igazán minden a helyére, és érkezünk meg teljesen a Sandman világába, másrészt meg, minden sziporkázás közepette, odaraknak pár olyan képet meg mondatot, amikről talán csak később esik le, hogy milyen zseniálisak. Csak azt sajnálom, hogy ilyen későn jelenik meg magyarul, amikor már rengetegen élnek abból, hogy a Sandman ötleteit használják fel, a Sandman által kitaposott utakon járnak. Ugyanakkor nem is tudom, mit művelt volna velem ez ’90 környékén… Biztos totálisan beleástam volna magamat, de sok mindent, amit ma már értek, nem vettem volna le akkor. Viszont most is odáig vagyok érte. Álom for president, haha…

>!
Batus
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme – Párák évszaka

Kedves Gaiman, már megint zseniális voltál, és ismét annyi mitológiai tudást szívhattam magamba a Sandman által, mint más könyvekkel soha. Ráadásul a 4. epizódban (az iskolában) megcsillant valami gaimenség, ami a regényekben megvan, de a képregényből eddig hiányzott. Köszönöm, szundi bácsi!

>!
MissTimon
Neil Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme – Párák évszaka

A négy magyarul megjelent részt együtt szeretném értékelni itt a lezárásnál.
A Sandmannek kultusza van, elég rendesen fel is tornázta ez a dolog az elvárásaimat. Minimális csalódás ért, mert engem nem ragadott annyira magával, mint például a Hellblazer.
Persze ettől függetlenül nagyon jó a maga nemében. Inspiráló a világa (folyton festhetnékem támadt), a mitológiája. Voltak kiemelkedően jó történetek, meg pár unalmas is, meg olyan karakterek, akik a szívemhez nőttek (Halál, Lucifer Hajnalcsillag, Nada, Gilbert), és olyanok is, akik nagyon nem. Morpheus mondjuk pont nem. Néha úgy éreztem, hogy egy érzékeny tinifiú végtelen nagy egóval, máskor meg zsémbes öregember.
A csalódás talán annak köszönhető, hogy mind a történetek mind a rajzok minsőge elég hullámzó volt. Voltak „eldobom az agyam” oldalak, meg abszolút átlagosak is.
Azért majd igyekszem hozzáférni a folytatáshoz, hogy még kerekebb képet kapjak a sorozatról. Talán idővel beérett a Sandman Gaiman keze alatt.


Népszerű idézetek

>!
Shanara

Az elveszett ártatlanságot nem lehet visszanyerni.

77. oldal - 2. epizód (Cartaphilus, 2011.)

Kapcsolódó szócikkek: ártatlanság
>!
RandomSky

És a halandók! Azt kérdem, miért? (…) Miért engem hibáztatnak a saját kis gyarlóságaikért? Úgy emlegetnek, mintha egész álló nap a fülükbe duruzsolnék, s olyan tettekre kényszeríteném őket, amiket amúgy visszataszítónak tartanak. „Az ördög vett rá erre.” Soha nem vettem rá senkit semmire. Soha.
Élik a saját kis életüket. Nem én élem helyettük az életüket. Aztán meghalnak és ide kerülnek (miután vétkeztek az ellen, amit jónak hittek), arra számítva, hogy tőlünk majd megkapják a fájdalmat és büntetést, amire vágynak. Nem én hívtam őket ide.
Azt pletykálják, hogy lelkeket vásárolok, mint egy halaskofa piaci napon, de azt nem kérdik meg, hogy miért tennék ilyet? Lelkeket? Minek? Egy lelket nem bitorolhat más. Nem. A lelkük csakis az övék… de nem szeretnek ezzel szembenézni. (Lucifer Hajnalcsillag, a Pokol ura)

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lucifer · pokol
>!
legrin SP

– Szerinted vissza kell még menniük valaha is a pokolba?
– A pokolba? Nem tudom. Szerintem a poklot magunkkal hurcoljuk. A pokol nem egy hely, ahová el lehet menni.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pokol
>!
Shanara

Bármely ösvényét is járod Végzet kertjének, nem egyszer, de sokszor kell választanod. Az ösvények elágaznak. Minden lépés, melyet Végzet kertjében teszel, választás; és minden választás meghatározza a jövő ösvényeit. Ám megeshet, hogy mikor végigsétálsz az életen s visszatekintesz, csak egyetlen ösvényt látsz magad mögött; és nem lesz más előtted, csak a sötétség.
Olykor az ember Végzet ösvényeiről álmodik, s hasztalan töpreng. Az ösvényekről álmodk melyekre rálépett, s amelyekre nem…
Az ösvények szétválnak, elágaznak és újra egyesülnek; talán maga Végzet sem tudja, hogy a kanyargó és kacskaringós utak valójában hová vezetnek.
De ha mégis tudná, akkor sem árulná el neked. Végzet megőrz titkait. Ez itt Végzet kertje. Felismernéd, ha látnád. Hiszen benne bolyongsz egészen halálod pillanatáig. S azon túl is. Mert hosszúak az ösvények, s még a halálban sem érnek véget.

7. oldal - 0. epizód (Cartaphilus, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: sors · végzet
>!
Algernon +SP

…kezdetben volt az Ige, amit kézzel leírtak Végzet könyvének első lapjára, mielőtt hangosan kimondták volna.
(…)
Vannak, akik úgy tartják, hogy Végzet vak; mások inkább azon a véleményen vannak – és talán nekik van igazuk –, hogy Végzet már messze túl jár a vakságon, hogy igazából nem is képes másra, csak látni: látja az űrben csigavonalban forgó galaxisok által hagyott finom erezeteket; figyeli a bonyolult mintázatokat, melyeket az élőlények az időn keresztülutazva maguk után hagynak.
Végzetből porszag és az éjszaka könyvtárainak illata árad.
Nincsen lábnyoma.
Nem vet árnyékot.

16. oldal

>!
westhammer666

Az a kegy illet, hogy személyes rabszolgája lehetek Szelence nagyúrnak, a rend manifesztációjának, ki e kartondoboz formájában öltött testet.

107. oldal, első panel

>!
Algernon +SP

Álom úgy gyűjti a különböző neveket, mint mások a barátokat; viszont csak elvétve köt barátságokat.
(…)
Álom – ha nem feledkezik meg róla – emberi árnyékot vet.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Morpheus
>!
Shanara

A világok között állandóan fúj egy bizonyos hideg szél.
Csendben üvöltve hasít át az üres tereken, ez a semmi szél, s utazik sehonnan sehová a teremtés nélkül létező pusztaságokon.

59. oldal - 2. epizód (Cartaphilus, 2011)

>!
legrin SP

Eltávozott barátokra, elveszett szerelmekre, régi istenekre, és a párák évszakára; s hogy mindnyájan adjuk meg az ördögnek, ami az ördögé.

50. oldal, pohárköszöntő

>!
kisginny

Vágynak olyan az illata, mint a nyári barack – de szinte csak tudat alatt érezni –, és két árnyékot vet: egy feketét éles kontúrral, meg egy áttetszőt, amely örökké vibrál, mint hőségben a levegő.

15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alan Moore – Dave Gibbons: Watchmen – Az Őrzők
Craig Thompson: Blankets
Terry Pratchett – Steven Ross: The Discworld Graphic Novels
Daniel Abraham: A Game of Thrones: The Graphic Novel 2.
Paul Hornschemeier: Mother, Come Home
Daniel Abraham: A Game of Thrones: The Graphic Novel 3.
David Zane Mairowitz – Franz Kafka: The Trial: A Graphic Novel
George R. R. Martin – Daniel Abraham: A Game of Thrones: The Graphic Novel 1.
Grethe Fagerström: Peti, Ida és Picuri
Marjane Satrapi: Persepolis – Gyerekkorom Iránban