95. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján

Álomország (Sandman: Az álmok fejedelme 3.) 210 csillagozás

Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Álomország

A Sandman-sorozat harmadik gyűjteményes kötete négy hátborzongató és lenyűgöző történetből áll: a Kalliopé egy gyönyörű múzsáról szól, akit egy író tart fogva, azzal a céllal, hogy inspirációt merítsen regényeihez; az Ezer macska álma egy cica szemszögéből regél az emberiség zsarnokságáról; a World Fantasy-díjas Szentivánéji álom William Shakespeare azonos című vígjátékának ősbemutatóját idézi fel; az utolsó, Álarc című történet halhatatlan, elpusztíthatatlan hősnője pedig csak arra vágyik, hogy a halál végre eljöjjön érte.

Az ÁLOMORSZÁG lapjain helyet kapott még egy igazi csemege, Neil Gaimannek a Kalliopéhoz írt eredeti képregény-forgatókönyve is, amely a képregényírás kulisszatitkaiba engedi bepillantani az olvasót.

Eredeti megjelenés éve: 1990

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632661810 · Fordította: Totth Benedek · Illusztrálta: Kelley Jones, Charles Vess, Colleen Doran, Malcolm Jones III

Enciklopédia 16

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika · híd


Kedvencelte 22

Most olvassa 2

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Molymacska>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Álomország

Nagyon féltem elkezdeni (vagy inkább folytatni a sorozatot) mert az első két részből csak kevés emlékem van. Ellenben nagyon meglepett, hogy novellákat, kisebb történteket találtam, ami meg átadta azt az érzést, amit az első kettőben is megszerettem (bár sokkal tisztábban, érthetően)

Kalliopé
Érdekes összhang volt a mitológia és a Sandmani mítosz között, miközben átérezhettük kicsit, mi is zajlik Gaiman fejében. Remélem ő soha nem csonkította meg magát az ötletek között, kár lenne érte…

Ezer macska álma
Látni lehetett, hogy Gaimannek van macskája. És hogy megérti a macskáját. Nagyon tetszett az összhang benne, az elképzelés, és az egész olyan macskás volt. Imádtam nagyon (bár azért kicsit szomorú is az egész… de mégis imádtam)

Szentiváni éji álom
Hűha… nagyon hűha. Az, hogy a másik világ történetét ültette át az emberi világba egy színdarabba, szerintem borzalmasan jó ötlet volt, és az egészet úgy tudták megcsinálni, olyan kis apróságokkal és utalásokkal, hogy minden Shakespeare fan imádni fogja. Én is. Sőt én inkább!

Álarc
Gaimannek a mitológia a kedvence lehet, itt is visszatértünk az egyiptomira és kicsit furcsa volt, de valahogy olyan mélyen megérintős. Nagyon szerettem olvasni, mert az egész egy érzést mutat, azt a fajta depressziót és magányt, hogy a saját lenyomatodat nem dobod ki, mert mégis az valami, és nem leszel teljesen egyedül.

Folytatom a negyedik (és magyarul utolsónak megjelent. Reméljük azért folytatva lesz) kötettel. Na meg csicseregték a madarak valami sorozatról is, lehet bele kellene lesnem abba is.

Algernon P>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Álomország

Felemásra sikeredett ez a kötet, a négyből 2 történetet imádtam, egyet elolvastam, egyet pedig nem értettem.
A Kalliopé elolvasása után (ennek a szkriptje is szerepel a kötetben, hasznos és érdekes olvasmány) megfordult a fejemben, talán Gaimannak is van egy saját, különbejáratú múzsája, hiszen ilyen elborult, és elvetélt ötleteket csak az tud tényleg kitalálni, akinek az univerzum ott van a fiókjában egy üvegben, asztalán ég a gyertya, ég, és teret adsz neki, hogy elmondhassa mindazt, ami foszlányokban jelenik meg előtte, és papírra vesse úgy, mintha te is ott lennél.
Elhiszed neki, hogy tényleg van féltucat macskája (valóban van neki!), és egykor ők uralkodtak, mert képesek voltak együtt álmodni, egy világról, ahol minden az övék.
A Szentivánéji álom története számomra értékelhetetlen volt.
Végül pedig a hős, aki halhatatlanul vágyik a halandóságra, mégsem tud meghalni, és álarc mögé bújik, de a végén mégis leveti álarcát.
***
Hihetetlen figura ez a Neil Gaiman – nem tudod beskatulyázni, de irigyled őt, mert neki sikerült mindaz, ami keveseknek.
Ő ébren is tud álmodni.

Polaris>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Álomország

Kedves Mr. Gaiman!

Kérem vissza az életemet! Én egy önálló gondolatokkal rendelkező, az Ön álomvilágától teljesen függetlenül létezni tudó lény voltam, most meg ahány pillanatom van, annyit tölt ki az, hogy
a, a képregényeit olvasom
b, a képregényein gondolkodom
c, azon gondolkodom, hogy újraolvasom a képregényeit
d, lásd 'a,' pont.

Ez az állapot tarthatatlan, mellesleg nem fair, és legkevésbé sem a tökéletes recept a több tanulásra.

Üdvözlettel,
egy újabb függő

1 hozzászólás
vorosmacska>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Álomország

A képregény alapvetően egy nagyon klassz műfaj. Abban nem vagyok biztos, hogy Neil Gaiman az én emberem…
A kötet bevezető része arról a bizonyos ezüsthorizontról, nagyon ígéretesnek tűnik, idézem Steve Erickson szavait:
„Mindezt reggel írom. Annak a borotvának az élén egyensúlyozva, amelyiknek az egyik oldala az ébrenlét, a másik az álom; azon a vékony ezüsthorizonton, ahol közvetlenül elalvás előtt lebeg az ember, vagy mielőtt teljesen magához térne ébredés után. Neil Gaiman az egész életét ott tölti.”

A szelíd tekintetű Neil Gaimant nem irigylem az álmaiért. spoiler Tolonganak a mutáns emberevők, trollok, démonok, undormányok, van ott véraranyhal, aki telihold idején farkassá változik (hmm, érdekes), erőszak, emberevő macska, elhagyatottság, halálvágy… A könyvben található négy történet közös jellemzője, hogy behozza az életedbe a rettegést. A Kalliopéban egy író retteg attól, hogy nincsenek ötletei, és ezért szerencsétlen Kalliopét megszerzi (egy másik írótól), fogva tartja spoiler, és sikeres író lesz. Az édes cicuskákban sem bízhatunk mostantól, hiszen ha megtörténik az, ami Az ezer macska álmában olvasható, azaz sikerül 1000 macskának egyszerre álmodnia arról, hogy felülkerekednek az embereken, óriások lesznek, és uralkodhatnak gonosz, kétlábú gazdijaikon. A Szentivánéji álom c. képregényben még Shekespear spoiler is megjelenik, és az előadás szereplőit a nézők szívesen bekajálnák. Talán az Álarc volt az, ami egy kicsit megérintett, ahol az egykori ügynöknő teljesen magára hagyatva a halál után vágyakozik, de szuper képességei nem engedik meghalni… Van a történetekben némi feloldás, de a borzongás nyomot hagy a lelkedben.

Végezetül betekinthetünk Gaiman műhelytitkaiba, munkamódszerébe a Kalliopé képregény-forgatókönyvén keresztül, ami talán a legizgalmasabb része a kiadványnak. Olvashatjuk a rajzolónak írt instrukcióit, a karakterek jellemzőit, a panelek méretét, elhelyezkedését, és azt is megtudhatjuk, hogy a névtelen, suttogó éjszakai telefonhívástól maga Gaiman is igencsak retteg. (Lehet, hogy így írja ki magából a félelmeit??)
A rajzok zseniálisak, jól kitaláltak, igényesek. Sandman és a szép arcú halál-lány az Álarcból , akik a jót képviselik, megjelenésükben igazán stílusosak: mintha éppen egy gothic fesztiválra igyekeznének.

Összegezve, Gaiman erős eszközökkel játszik. Nekem kicsit sok. Örülök, hogy könyvtári példányt olvastam, és nem kell ezt a könyvet a polcomon tartanom. Félnék, kibújnának belőle a rémséges lények, és beférköznének az agyamba; vagy a cicusom éjjel vérmacskává változna és lerágná a kis lábujjamat, amíg én puha felhőkről és csillámpónikról álmodom… spoiler.

Narissza>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Álomország

Én nem tudom, hogy Gaiman tart fogva egy múzsát, vagy őt tartja fogva valami másik síkról származó lény, de csak ismételni tudom magam, nem akarom tudni, honnan szedi ezeket a zseniálisan elborult ötleteit. off
Ezúttal nem összefüggő történetet kaptunk, hanem négy különállót, de mivel ma már kivégeztem a második részt, nem volt hiányérzetem. Kicsit bennem volt, ami AC novelláinál, hogy igazából ez kevés (jelen esetben) Gaimannek.
Mind a négy történet tetszett, az utolsó, az Álarc alapból kicsit kevésbé, de már régóta reménykedtem, hogy Halál is a tiszteletét teszi hosszabban, így az is megugrotta a szintet.

3 hozzászólás
makitra P>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Álomország

Mi is az álom? Egyes pszichológusok szerint a mindennapi életünk eseményeit dolgozzuk fel alvás során, így lépve túl bizonyos dolgokon. Álmunkban formáljuk a valóságot, nekünk tetsző képre alakítjuk. De amikor felébredünk, minden marad a régiben. Vagy mégsem.

Gaiman világában valóban formálhatjuk álmainkkal a valóságot, illetve hihetünk abban, hogy képzeletünk képei egyszer szárba szökkennek igazából. Legalábbis a macskák ebben reménykednek.
Mások képzeteikkel új világokat alkotnak, amelyek maguk nem léteznek. Legalábbis ebben hihetnek az írók. De mi van, ha teremtett világ arra szolgál, hogy valami ősit megőrizzünk és ezáltal mindig a valóságunk részei maradnak majd?

Erős történetek és erős képek alkotják az Álomországot. Gaiman gyönyörűen bontotta ki az álom kettős természetét, a sztorik pedig emlékezetesek. Hogy melyik közülük a legjobb? Talán a Szentivánéji álom, amely költőien és nosztalgikusan mutatja be a színház hazug igazságát és a dolgok elmúlását, ugyanakkor ragyogó emléket állít Shakespeare-nek is. De az összes többi mesében is találhatunk megható vagy csak elgondolkodtató momentumokat.
De most már kíváncsi vagyok a többi Végtelenre és a Nagy Formáló saját történeteire!

Spaceman_Spiff IP>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Álomország

„A négy történet között nagyon kevés az összekötő elem. Maga az Álmok Ura is nagyrészt csak mellékes szerepet játszik. Ennek ellenére Gaiman remek ötleteket dolgozott ki. A rab múzsa történetében az írói kényszer és az ebből fakadó blokk furcsa és természetfeletti feloldása sokkal jobban megmutatja ezt a jelenséget, mint gondolnánk. A mozaikos ábrázolásmód, Madoc írói útja érdekes bemutatója annak a világnak, amit az átlagember, az átlagolvasó csak kívülről, elmondásokból ismer. A macskák története ennél kicsit egyszerűbb, az előadott legenda nem olyan erős, nincs benne az a zsigeriség, mint az író más történeteiben. Ami azonban emlékezetessé teszi a részt, az a macskalét megjelenítése. A rajzok és a szöveg tökéletesnek mondható összhangja teszi kellemessé a képregénynek ezt a fejezetét. Hasonló a helyzet a Szentivánéji álommal is. Érdekes ötlet, itt-ott kellemes kikacsintások, de a szép rajzoláson kívül és a háttérben fel-felsejlő személyes tragédiák nélkül a történet esetlen. Bár éppen ez a díjnyertes, mégis ezt érzem a leggyengébbnek a négy fejezet közül. Az egyszeri olvasóban megfordul a kérdés, miért is kapott ez a történet díjat? Szerencsére az utolsó sztori a halálra vágyó szuperhősről visszaemeli a kötet szintjét.”

http://sfmag.hu/2011/08/09/sandman-alomorszag/

altagi P>!
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Álomország

Annyira nem volt szerves része a sorozatnak, mint szerettem volna, nem is teljesen értettem az elején, hogy hogyan került képbe némelyik sztori.
A grafikai része a sorozatnak ebben a részben tetszett eddig a legjobban, a karakterek egyre kifinomultabbak, kevesebb volt az elütő kontúr, és plasztikusabbnak tűntek azok az ábrázolások, amik valamilyen mozgást közvetítettek.
A négy történet közül nekem legkevésbé a Szentivánéji álom története tetszett, amivel igazából semmi gond nem volt, csak nekem annyira kilógott a sorból, hogy nem tudtam megszeretni.
A kedvencem viszont a legutolsó, az ötödik „történet” volt, a Kalliopé képregény-forgatókönyve, amiből a kezdő és egyszerű lelkületű képregényolvasók is közel kerülhetnek a képregények elkészítésének világához, titkaihoz.
Amit viszont hiányoltam: rám bármelyik könyvével sokkal nagyobb hatással volt eddig Neil Gaiman, mint a képregénnyel.


Népszerű idézetek

Algernon P>!

[Regényötlet]
Egy férfi, aki olvasójegyet örököl az alexandriai könyvtárba

29. oldal, Kalliopé

Shanara>!

De annak az ára, hogy megkapd, amit akarsz, pont az, hogy megkapod, amit akartál.

81. oldal - Szentivánéji álom (Cartaphilus, 2010.)

1 hozzászólás
Kóbor_Királyfi>!

Az első élőlény létezésénél már ott voltam, és vártam.
Mikor az utolsó élőlény is meghal, elvégeztem a munkám.
Felpakolom a székeket az asztalokra, lekapcsolom a villanyt, és távozáskor bezárom az univerzumot.

Shanara>!

Sokszor hallottam már, hogy a cigaretta öl.
Remek.
Egy gond van.
Az, hogy nem öl elég gyorsan.

89. oldal, Álarc (Cartaphilus, 2010.)

Kapcsolódó szócikkek: cigaretta
Shanara>!

Az emberek többsége körömszakadtáig ragaszkodik régi énjeihez, arcaihoz és maszkjaihoz. De végül meg kell tanulniuk, hogyan dobják el a dolgokat.

105. oldal - Álarc (Cartaphilus, 2010.)

Shanara>!

A mítoszok lassabban pusztulnak el, mint hinnétek. Továbbélnek egy álomvilágban, ami hatással van mindnyájatokra.

109. oldal - Álarc (Cartaphilus, 2010.)

rlb_32557241>!

Gaiman a troll, aki a híd alatt él; szövegbuborékokba leheli ki azokat a látomásokat, amik a mi szemünk előtt csak pillanatokra villannak fel, hogy aztán rögtön el is felejtsük őket. Álmok arról, amit szerettünk és amit elveszítettünk, álmok, amelyek élénkebbek az életünknél, álmok, amelyek elárulják magukról, hogy valóban nem is álmok, amelyekből aztán nyugtalanító kérdések fakadnak, amik rabul ejtenek bennünket, de végül felszabadítják a lelkünket, feltéve persze, ha elég bátrak vagyunk, hogy meghallgassuk a válaszokat.

7-8. oldal, Előszó

TribeBubu P>!

Köszönöm:
[…]
Terry Pratchettnek, mert együtt megjártuk a poklot, hogy Amerikáról ne is beszéljünk.

SANDMAN – ÁLOMORSZÁG: Utószó (Cartaphilus, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Amerika · köszönet · pokol · Terry Pratchett
Deidra_Nicthea I>!

Szeretem a hamut. Nézni, ahogy hullik. Szeretem kifújni a füstöt. Szeretek cigarettázni. Olyankor normális embernek érzem magam. Rágyújtok, és eljátszom, hogy normális vagyok.

89. oldal Álarc


A sorozat következő kötete

Sandman: Az álmok fejedelme sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját: Az aranykor
Mike Mignola: Hellboy – A leláncolt koporsó és más mesék
Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt
Tiziano Sclavi – Mauro Marcheselli: Dylan Dog – Emlékek a félhomályból
Claudio Chiaverotti – Roberto Recchioni – Val Rome: Morgan Lost / Dylan Dog: Vörösszürke fények Londonban
Pádár Ádám – Szebeni Péter: Céltalan
Stjepan Šejić: Death Vigil – A Virrasztók
Grant Morrison: Klaus: Így kezdte a Télapó
Paul Tobin: The Witcher 1. – Az elátkozottak háza