Örökkévalók 55 csillagozás

Neil Gaiman: Örökkévalók

Az Örökkévalókat, ezeket a bámulatos képességekkel bíró halhatatlanokat az Égiekként ismert kozmoszjáró jelenések teremtették – ám ha már több ezer éve köztünk járnak, és tanúi voltak egész civilizációk felemelkedésének és bukásának, akkor mégis hogy lehet, hogy senki sem emlékszik rájuk? A válasz garantáltan mindörökre megváltoztatja legalább egyvalaki, egy bizonyos Mark Curry orvostanhallgató világszemléletét…

A gyűjtemény az Eternals 1-7. számát tartalmazza.

Eredeti megjelenés éve: 2007

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nagy Marvel Képregénygyűjtemény

>!
232 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: John Romita Jr., Danny Miki, Tom Palmer, Jesse Delperdang, Klaus Janson

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Peter Pan · Vasember (Anthony "Tony" Stark) · Dr. Henry "Hank" Pym · J. M. Barrie


Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Molymacska P>!
Neil Gaiman: Örökkévalók

Azt hiszem, ez a szuperhősdolog már nem olyan, mint fiatalabb koromban. Gaimanben bíztam, de valahogy ő sem tudta azt a színvonalat végig hozni, amit elvártam volna tőle.
Maga az ötlet szerintem zseniális: halhatatlanok, akik védelmezik a világot, de mégis közben újra és újra normális életet élnek. Bár azt is meg említenem, hogy az ötlet nem egyedi, inkább csak Gaiman-féle verzió próbál másabb és Marvel univerzumba illeszkedőbb lenni (de hát el kell adni a kötet én mindent megértek). Ellenben az ötlethez nem tartozott egy erős történeti ív, amit az olvasó követhetett volna. Volt itt ellenség, meg oroszok, Vasember, meg problémák, de valahogy számomra az egész történet szétesett (főleg a végefelé, ahol a narráció szétválik különböző karakterekre). Nem volt benne egy olyan koherencia, amit követve a végén katarzisérzésem lett volna (bár talán az is nehezítette a problémát, hogy az eleje sem tudott megfogni, mert túlságosan vártam a lényeget, míg a lényeg inkább a drámára, mintsem tényleges problémákra épülne).
Ami számomra érdekes volt, úgy, hogy egy Marvel képregényt nem olvastam még, hogy szerepel benne Vasember (fess fiatalember, és nem olyan, mint a filmekben), illetve a regisztrációs törvény, mely számomra teljesen új volt, ám de nem volt rossz, maga a gondolat (az már más kérdés, hogy történet szempontjából kissé nevetséges is volt, ahogy megjelenik. Sokkal nagyobb potenciál is van benne).
A rajzolás nem volt rossz, de igazán kiemelkedő sem. Az arcok átlagosak, de korrektek, ezzel nem volt probléma. Számomra az furcsább volt, hogy a deviánsok (melyeknek mindnek máshogyan kellett volna kinéznie) ugyanarra a sémára rajzolták meg, mindegyiknek ugyanolyan fogazata volt, formában sem nagyon tértek el egymástól, inkább csak az egyik kék a másik zöld volt. Kicsit fantáziátlannak érzem, miközben itt minden fantáziáját kiélhette volna a rajzoló.
A képregény nem volt rossz, egyszer olvasósnak elmegy. Kicsit többet vártam tőle, és bíztam benne, hogy valami egészen érdekeset és klassz dolgot kapok. Végül is érdekes volt…

2 hozzászólás
makitra P>!
Neil Gaiman: Örökkévalók

Tulajdonképpen egészen kellemes volt, eléggé élveztem. Azt hiszem, ez a rövid és őszinte véleményem.

Kicsit hosszabban, most, ahogy átfutottam újra a kötetet, látom benne a tipikus Gaiman-jeleket. Rejtőzködő/magukról nem tudó istenek, akik korábbi korokból érkeztek és a kollektív emberi psziché mélyén rejtőznek; amikor ezek a halandók/örökkévalók rájönnek rejtett személyiségükre és elkezdik kutatni a múltjukat, céljaikat; az egymás mellett létező világok, különböző fajokkal, akik titkos machinációkat folytatnak a világuralomért. Mind-mind felbukkantak az angol író korábbi munkáiban – történetek egymásra halmozva. Ezzel együtt semmi különlegesen emlékezeteset nem találtam, sem figuráiban, sem témáiban, sem meseszövésében.

Tetszettek viszont az illusztrációk, a színek és figurák. Különösen a színek. Az Égiek csodás páncéljai, a Deviánsok tekergő formái és az Örökkévalók színorgiája és ruhái, amik segítenek beazonosítani, mely mitológiai alak is sejlik fel mögöttük. A formák, különösen az ősi városok a francia képregényeket idézik kerekded formáikkal. De a kedvenceim (mint sokszor máskor) a borítófestmények könnyed vonalai, misztikus hatású ábrái.

A felvezetés nem is igényel több kifejtést :)

fowler P>!
Neil Gaiman: Örökkévalók

Ezt a kötetet nekem találták ki: Neil Gaiman írta, John Romita JR rajzolta, mégis mi baj történhet? A választ tudjuk: a fordítás. Na, az aztán megtörtént. Kevés olyan kötet van a polcomon, amire ilyen ambivalens érzéssel fogok tekinteni mostantól, mint az Örökkévalók, és ez kizárólag a Hachette Hungary érdeme/"érdeme". De lássuk a részleteket.

A feladat nem volt egyszerű: az egekig magasztalt Jack Kirby egyik legnehezebben megfogható és befogadható sorozatába új életet lehelni. Nehezített pálya 1: úgy, hogy mindkét fél által tudott volt, hogy Gaiman egy kötetnyi sztori erejéig szerződött a Marvellel az Örökkévalókra. Nehezített pálya 2: úgy, hogy illeszkedjen a Marvel számtalanszor összekutyult kontinuitásába. Nehezített pálya 3: ja, és mindezt a Polgárháború után. Nos, mivel kötet eredetileg 2007-ben jelent meg (maguk a kötetet alkotó füzetek pedig 2006-ban), amikor Gaiman az Anansi fiúk után, a Köztesvilág közben, és A temető könyve előtt járt, azaz egy kifejezetten termékeny időszakában, én úgy vélem, ez a kihívás (látszólag) meg sem kottyant neki. A történetvezetés ötvözi a klasszikus szuperhősképregényes klisék egy részét a Gaiman novelláiban és a Sandmanben megszokottakkal, ami a Marvel szuperhőseinek világában egy igen egyedig jelenséget alkot.

JRJR az Őrszem sorozat után, a Csodálatos Pókember előtt dolgozott Gaimannel az Örökkévalók-projekten. Mivel mindkét említett sorozatot ismerem, ki merem jelenteni, hogy az Örökkévalókban a legjobb formáját hozza. Vagy legalábbis azt, amiért én kifejezetten szeretem a munkáit. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy komoly ellentábora alakult ki az elmúlt évek/évtizedek során, de az a tény, hogy immár 40 éve van a pályán, és rajzolt Pókembert, Fenegyereket, X-Ment, Bosszú Angyalait, Thort, Hulkot (így nagy hirtelen), vagy Batmant, Supermant és Suicide Squadot nem feltétlen csak a nevének köszönhető.

A kötet tehát írói és rajzolói oldalról egyaránt remekmű, viszont a fordítás az valami botrányos. A Fekete Párduc már némiképp felkészített a borzalomra, de ami itt ment… egy komplett köteten keresztül „doktort” írni „orvos” helyett az totális dilettantizmus. Olyannyira pocsék, hogy az általam fixen 5 csillagra értékelt kötet értékéből el is veszek felet. Többet nem, mert maga a sztori remekmű, ahogy írtam, a Hachette meg szégyellje össze magát (nyilván nem fogja, nem vagyok naiv), hogy ilyen kontár munkát adott ki a kezéből.

>!
232 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: John Romita Jr., Danny Miki, Tom Palmer, Jesse Delperdang, Klaus Janson
12 hozzászólás
Sylvanas_Windrunner>!
Neil Gaiman: Örökkévalók

Magasan volt a léc, és sajnos elég nagy pofára esés lett ez most számomra. :( Azért a bizalmam Gaimanben nem nagyon rendült meg, mert láttam a lehetőséget ebben a képregényben, valóban nagyon jó is lehetett volna, és az alapsztori is érdekesnek bizonyult. DE… Számomra a végére egy totális katyvasz lett az egész, a hogyanokra és miértekre alig-alig kaptam választ, eléggé zavaros volt. Nyilván magamban is kell keresnem a problémát, ami miatt ez most nem tudott eljutni hozzám, viszont nem gondolom magamról, hogy ennyire értetlen vagy fantáziátlan lennék… Sajnálom, mivel mondjuk egy 2 kötetes kiadásban, kibővítve, jobban alátámasztva a dolgokat, nekem valószínűleg sokkal élvezhetőbb lett volna. Voltak benne mondjuk eléggé megdöbbentő fordulatok is, amik például nagyon tetszettek, de ez kevés volt ahhoz, hogy ne legyen hiányérzetem a végén, és ne legyek csalódott.
A képi világ nem volt rossz, bár egy egész picit ez a fajta ábrázolásmód már távol áll tőlem. Úgy emlékszem, hogy A hihetetlen Pókember – Hazatérésben jobban tetszett Romita Jr. stílusa. Kidolgozottabbnak, részletesebbnek tűnt ott a grafika, és a úgy rémlik, hogy a színezés is jobban megfogott.
Sajnálom, hogy ez most nem jött át…

Dávidmoly P>!
Neil Gaiman: Örökkévalók

Az igazi uralkodók visszatértek.
*
Édes vagy, Ikaris, és kiváló szerető, de nem gondolkozol.
*
Most arra kérnék mindenkit, hogy nyugodjon le, vagy véletlenül le kell harapnom a fiú fejét.

A történet felvezetése spoiler elég gagyi – használhatnék erősebb kifejezést is, de kiskorúak is olvashatják ezt az értékelést –, de aztán, ahogy beindulnak az események, magunk mögött hagyjuk ezt csikorgós-nyöszörgős szakaszt, és akkor minden jobb lesz. A vége talán még egy kicsit izgalmas is. De Gaimantől azért többet vártam volna.
Még John Romita Jr. is egészen elviselhető teljesítményt nyújt. Nem szépet vagy élvezhetőt, de elviselhetőt.
Négy Égi az ötből.

FélszipókásŐsmoly>!
Neil Gaiman: Örökkévalók

Előzetes gondolatok: Neil Gaiman műveként nagyon vártam, de amióta kiderült, hogy a Kingpin csapat távozásával spoiler egy olyan fordító készíti, akiről senki (a többi magyar készítő) sem tud semmit, azért enyhe aggodalom könyékezett.

Képi világ: ★★★★☆
Alapvetően nem annyira jön be JRJR stílusa ezekkel a tömbtestű, gorillamancsú kockaszem-kockaszáj-kockafej alakokkal – de itt valahogy elvitte a történet hangulata, sőt, a deviánsokhoz még illett is, és a szereplőket körülvevő dolgok kidolgozása részletgazdag. Persze, Rick Berry pompázatos és szürreális borítóihoz képest sehol sincs, de ez adódik az eltérő stílusok miatt is.

Történet: ★★★★★
Egyáltalán nem ismertem az Örökkévalókat korábbról, így meglepetésként ért mind a Kirby eredeti alapja, mind Gaiman újragondolása. Feltűnésmentesen illesztette bele az alap Marvel-univerzumba ezt a sajátos háttértörténettel és rendkívüli hatalommal bíró csapatot spoiler, ráadásul a Polgárháborús regisztrációs törvény idején játszódik, ami vicces – bár sokszor Gaiman meséjébe beleerőltetettnek tűnő – jeleneteket szült.
Jobban éreztem benne Gaiman sajátos hangvételét, mint az 1602-ben, és nem csak a mitológiai szereposztás miatt. Akció helyett a történetmesélésen és a misztikumon van a hangsúly. Az isteni magasztosságokat a hétköznapi emberi szemszöggel állítja szembe. Halhatatlanok nagyszabású monológjai éles kontrasztban a halandók már-már túlírt semmitmondó párbeszédeivel. Finoman tálalt, fokozatosan adagolt, nagyívű sejtetések a háttérben – jelentéktelennek tűnő, de rejtélyes csavarral ábrázolt élethelyzetek az előtérben.

Szereplők: ★★★★☆
Változatosságuk és ismeretlenségük élvezetes újdonságélményt adott. Kevésbé hősök, inkább istenek. Százan vannak elvileg, de a kötetben csak tízük bukkan fel. Különösen fejlett technológiájuk mágiaként hat a halandók előtt. Ez egyébként Arthur C. Clarke 1962-ben publikált ötlete, nem Jack Kirbyé (mint ahogy a Pannini igazgató állítja a bevezetőben), mert ő csak 1976-ban készítette el az Eternals első számát. Az ellenfeleket számukra a rendkívül változatos fajok összessége, a Deviánsok jelentik (Thanos is ilyen), akik erejükkel és létszámukkal leigázták a Földet valamikor régebben. Egyszerű, sablonos képességekkel bírnak, és a kötet nagy része azzal telik, hogy ezekre fokozatosan ébredezgetnek rá. Gaiman mindig is ötletesen nevezte el a szereplőit, a polgári nevek hangzása hajaz az isteni neveikre. Mondjuk, arra kíváncsi vagyok, hogy a kötet főhőséből (Mark Curry – Merkuriusz / Makkari) a készülő mozifilmben miért is lett nő, mit akarnak majd kihozni ebből az egészből, láthatóan sutba dobva az összes mitológiai és képregényes hátteret.

Nyelvezet/fordítás: ★★★★☆
Bőbeszédű, olvasmányos szöveg. Szerintem nem sok olyan Marvel képregény ismert, ahol oldalakon keresztül csajcsevej zajlik transzvesztitákról és partiszervezésről. Úgy általánosságban tetszett az átültetés, nem akasztott meg az olvasásban, helyenként egész frappáns, bár volt pár (inkább mókás, mint komoly gondot jelentő) megcsúszása:
– akit érdekel: spoiler
spoiler
spoiler
– kihagyták a képregényekben gyakran használatos fogást, a hangsúlyos szavak félkövér kiemelését (bár ezzel szerintem nem vesztett sokat a mű)
– a fura akcentus érzékeltetésére használt cirilles betűtípust nem mindenhol alkalmazták, ahol eredetileg volt (ez már jelentősebb hiba, hiszen ennek komoly szerepe van a szereplők megkülönböztetésében)
De hogy a jó pontokról is tegyek említést:
– a fordító/szerkesztő helyesen utánanézett a Chariots of the Gods magyar címének (A jövő emlékei), és azt használta
– a különleges, eredetihez hű címfelirat is hatalmas pacsit érdemel

Összességében:
Örülök, hogy egy önállóan olvasható (bár folytatásokra nyitott végű) művet kaptam, nem csak egy betekintést egy hosszú sorozatba, és a magyar változat is viszonylag jól sikerült.

Gunray>!
Neil Gaiman: Örökkévalók

Nekem találták ki az ilyen történeteket. Neil Gaimannak köszönhetően a Marvel univerzum egy olyan részét ismertem meg amit nem bántam meg. A megszokott szuperhősök Amerika Kapitány , Vasember……stb. rajtuk kivül van egy magasabb dolog ami évszázadokig elél sőt évezredekig.
Nagyon bírtam a Pán Péteres történetet, ezt jól kitalálta az író.
Nekem is forditás volt a problémám, de a képregény maga művészi, néhány képet elbirtam volna nézegetni sokáig.
Hát igen kiváncsi leszek rá hogy a filmipar hogy fogja látványossá tenni az egész történetet, mert képregényben sikerült.

Popovicsp87 P>!
Neil Gaiman: Örökkévalók

Ez a képregény az 1602-höz képest nem fogott meg.
Túlságosan zavaros, néhol követhetetlen.
Meglepően sok elütés, értelmetlen mondat volt benne.

>!
232 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: John Romita Jr., Danny Miki, Tom Palmer, Jesse Delperdang, Klaus Janson
Trillian>!
Neil Gaiman: Örökkévalók

Nem nagyon vagyok otthon a képregények világában, így az eredeti történetet sem ismertem, ám e kötet elnyerte a tetszésemet. A cselekmény izgalmas volt, bár nem túl fordulatos. Nekem az alapötlet is tetszett, még ha az nem is Gaiman ötlete volt. A szereplők is tetszettek, elég változatos személyiségek voltak. Felbukkantak azért általam is ismert karakterek, mint Vasember. A képi világ sem volt rossz, de néhol kicsit egysszerűnek tűntek. Ezek inkább a sötét, esős képkockákon nyerték el leginkább a tetszésemet. Összességében jó volt, felkeltette az érdeklődésemet az eredeti iránt is. És továbbra is jó volt olvasni az ismeretetőt/összefoglalót az íróról és az Örökkévalókról is.

Aliko P>!
Neil Gaiman: Örökkévalók

Gaiman élt, él és élni fog… akarom mondani… szóval… Na nem ez a szerző legtökéletesebb alkotása, de ettől még a fanatizmusom nem múlt el. Egy érdekesen induló, aztán egy kisebb káoszba torkolló darab az Örökkévalók és bár lehet, hogy pár újra olvasás után már a felét is fogom érteni ,de ez most elég elvontra sikeredett még tőle is :D. Egy olvasmányos történet, nekem egy icipicit furcsa rajzolással (a könyvet kézbe véve nem erre számítottam). Kezdő Gaimanosoknak nem ajánlott, de egyébként tejeskávéval jó lesz :D


Népszerű idézetek

SDániel P>!

Tony Stark/ Vasember: – Kinek az oldalán álltok?
Zuras: – Nem választunk oldalt. Az országok csak vonalak a homokban. Birodalmak emelkednek fel és buknak el. Időtlenek vagyunk. Itt leszünk holnap, és száz évszázaddal később is.
Hank Pym: – Oldalt kell választanotok. Regisztrálnotok kell.
Zuras: – Ha két civakodó gyerekcsapatot látnátok veszekedni azért, hogy melyikük játszhat egy talpalatnyi földön, melyik oldalt választanátok?

SDániel P>!

– El tudod magyarázni egy baktériumnak,mit jelent a (demokrácia/zsarnokság/komédia)? Próbáld megértetni a Szentháromság lényegét egy fűcsomóval. Vannak fogalmak,amik…
-… amiket sosem értenék meg. Felfogtam.

Dávidmoly P>!

– Miért kéne hallgatnunk rád? Mi vagyunk a Föld uralkodói…
– Szegény, együgyű deviánsok. A Föld uralkodói? A-a. Többé nem. Az igazi uralkodók visszatértek.

Dávidmoly P>!

– Miért érezzük magunkat otthon itt?
– Mert ilyen a természetünk.
– Ez nonszensz. Olyan, mintha azt mondanád, az a természete a fókának, hogy a tengerben éljen.
– Mert az is.
– A fókák ősei a szárazföldön jártak, és nem igazán fogtak halakat, mint a vidrák. Édes vagy, Ikaris, és kiváló szerető, de nem gondolkozol.

Kapcsolódó szócikkek: fóka
Dávidmoly P>!

Hihetetlen, és mégis tökéletes módon lebeg, és amint meglátja őt, megérti, az emberek miért hitték, hogy istenek. Mi mások lehetnének? Nem emberek. Egy ember sem képes így kinézni.

Dávidmoly P>!

– Kórházba kéne mennie most. Vagy meghalni. Mindkettő megfelel.

Dávidmoly P>!

– Ti örökkévalók sokáig éltek, de kevés emléketek van. A változó emberek keveset élnek, de nem felejtenek.

Dávidmoly P>!

– Erre nem volt szükség. Most arra kérnék mindenkit, hogy nyugodjon le, vagy véletlenül le kell harapnom a fiú fejét.

SDániel P>!

Pán kicseszett Péterré kellett válnom, amit véletlenül Barrie ellopott egy este, amikor olyan hülye voltam, hogy felvágtam előtte olyan 1901-ben…

Kapcsolódó szócikkek: J. M. Barrie · Peter Pan

Hasonló könyvek címkék alapján

Donny Cates – Chris Hastings – Kieron Gillen – Katie Cook – Ryan North – Al Ewing: Thanos győz
J. R. R. Tolkien – Charles Dixon – Sean Deming: A hobbit
Alan Moore: A teljes Watchmen
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene
Geoff Johns: Zöld Lámpás – Titkos eredet
Ed Brubaker: Amerika Kapitány
Mark Millar: Marvel Könyvek: Pókember – Holtak között
Rob Rodi: Loki
Gerard Way: The Umbrella Academy: Az Esernyő Akadémia 1. – Apokalipszis szvit