Óceán ​az út végén 993 csillagozás

Neil Gaiman: Óceán az út végén Neil Gaiman: Óceán az út végén

AMIKOR EGY EMLÉK FELENGED, A MÚLT SZIVÁROG KI BELŐLE

Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Ami a világon túlról jött? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely van ahová mehet, egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van.

Neil Gaiman új regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197256 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Elise Hurst
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155272431 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155272431 · Fordította: Pék Zoltán

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

376 tag · 263 karc · Utolsó karc: 2021. november 3., 09:37 · Bővebben


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Lettie Hempstock


Kedvencelte 166

Most olvassa 36

Várólistára tette 427

Kívánságlistára tette 381

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Neil Gaiman: Óceán az út végén

Ezt a könyvet még tavaly, alig valamivel a negyvenedik születésnapom után olvastam el, egyetlen, estébe nyúló délután alatt.

Fáradt voltam, és néha már belecsúsztam a félálomból az álomba, ahonnan a fejemben felcsendülő zene rángott ki időről-időre, de csak nem akaródzott abbahagyni az olvasást. Mert Gaiman ezzel a regényével elérte azt, amit eddig csak a novelláival tudott: nem egyszerűen a magaménak éreztem a könyvet, hanem, olyan volt, mintha feltenné és megválaszolná azt a leginkább kínzó kérdést, ami már régóta nem hagy nyugton:
„Hogy lehetsz boldog ebben a világban? Lyukas a szíved. Kapu van benned az általad ismert világon túlra. Ahogy nősz, azok a helyek majd hívnak. Sosem felejtheted el őket, nem lesz olyan, hogy a szívedben ne keresnél valamit, amit nem kaphatsz meg, amit igazán el sem tudsz képzelni, aminek a hiánya tönkreteszi az éjszakáidat, a nappalaidat és az életedet, amíg utoljára le nem hunyod a szemed, amíg a szeretteid nem adnak neked mérget és adnak el anatómiai célra, és még akkor is lyukasan halsz meg, jajongsz és átkozod a rosszul leélt életedet.”

Igen, ilyen lyukas szívű férfi vált belőlem is, mint Gaiman hőséből – és persze magából Gaimanből is –, akit néha még mindig elfog a szomorúság, hogy milyen szűkössé vált az a világ, ami annak idején végtelen volt.
Sajnálom, hogy az én szívemen nem tágult ki annyira ez a rés, hogy azok a furcsa világok, amelyek néha-néha még színessé teszik az álmaimat, keresztülférjenek rajta, és másokkal is képes legyek megosztani őket.

Annak viszont mérhetetlenül örülök, hogy találtam egy írót, aki emlékszik, milyen volt gyerekként hinni a csodákban.
Azokban a csodákban, amitől óceánnyivá nő egy kacsaúsztató az út végén.

6 hozzászólás
Algernon P>!
Neil Gaiman: Óceán az út végén

Elmesélte nekünk. Ahogyan csak ő tudja. Nekünk, a sosem fel nem növő gyermekeknek, hogy nem a világ lett kisebb, mi lettünk nagyobbak. Kalózokról és űrhajósokról olvastunk, aztán amikor felnőttük, rájöttünk, csak kivágott erdők vannak mindenhol, és atomhulladék. Talán nem is éri meg felnőni.
Ő emlékszik rá. Minden egyes gyermeki rezdülésre, az otthontalan világ csodáira, a sehol nem talált helyre, a meg nem értett magányra, a hitehagyott csend zajára. Elmondja nekünk, hogy nem vagyunk egyedül. Sosem voltunk.

Gaiman istenekkel szórta tele a jenki földet, csillagporral hintette meg az éjszakáinkat, melyet Álom nagyúr őriz nekünk, adott nekünk egy másik világot, mely talán elveszett, de mégis mindig ott volt nekünk.
Higgy neki. Ő tudja miről beszél. Érdemes meghallgatni.
Hiszen ő ébren is tud álmodni. És mindenre emlékszik.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155272219 · Fordította: Pék Zoltán
Niitaa P>!
Neil Gaiman: Óceán az út végén

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/07/neil-gaiman-oce…

"Neil Gaiman stílusa egyedi, szinte megfoghatatlan, s pont ezért tartottam attól, hogy nem lesz kompatibilis a személyiségemmel. Hiába volt már egy apró tapasztalatom a Coraline kapcsán, még ez után sem éreztem magam teljességgel komfortosan, ám ez a kényelmetlen érzés már az Óceán az út végén első oldalán megszűnt. Csodálatos, gyermeki bájjal fűszerezett regénye minden porcikámat átjárta. Elvesztem a leírt szavak csengő játékában. Egyszerre nyújtott megfelelő szintű szórakozást és minőségi tartalmat. Úgy érzem, megtaláltam azt a könyvet, amit még évekig fogok kedvtelve forgatni. Már az első olvasás után többször is elvándorolt a könyvespolcomon kijelölt helyéről, hogy egy-egy részt újfent elolvassak vagy éppen átérezzem néhány illusztráció belső erejét.
A gyermeki ártatlanság és a felnőttek csalárd valósága között húzódó ellentét a lapokon tökéletesen megjelenik. A főszerepben tetszelgő fiú, bár még nem érti teljesen, de lelkében érzi, hogy nagy változás közeleg az életében. A szülei már nem a legtökéletesebb emberek a földön, tisztaságuk fátylán szakadások jelzik a csalódások nyomait.
Az Óceán az út végén egy csodálatos és egyben kétségbeejtő történet szeretetről, gyermeki bájról, lélekben megbúvó varázslatról és hitről, valamint a felnőtté válás első lépéseiről. Neil Gaiman szavai által az olvasó párás szemüvegén vékony, ujjal húzott csíkok jelennek meg, melyen keresztül betekintést nyerhet a lélek óceánjába. "

6 hozzászólás
Hanna IP>!
Neil Gaiman: Óceán az út végén

Kevesen képesek ilyen jól használni a szimbólumokat, és kéne még néhány olvasás, hogy minden a helyére kerüljön, hogy még inkább értékelni tudjam azt a könnyedséget, ahogy a 198 oldalas, vékony könyvben, pontosan annyi szóval, amennyire szükség van, Neil Gaiman képekkel és hangulatokkal köt és old jeleneteket. Ajtó a szívben. Féreg a családban. Óceán egy vödörben. Gyönyörű, takarékos a szöveg, suttogva is kiabál, nem vagánykodik, hanem őszinte és kerek.
Nagyon tetszett. Amikor elolvastam, egy hangyányi hiányérzetem még volt, de percről percre megszűnt és már csak a különlegesség élménye maradt.

Bővebben: http://sfmag.hu/2013/06/19/neil-gaiman-ocean-az-ut-vegen/

n P>!
Neil Gaiman: Óceán az út végén

Nagyon népszerű író, sokan kedvelitek, több díj bezsebelője. Na de nincs még @n -díja és most megkapja.Igen, így elsőre, mert nagy a bizalmam. Kellő borzongással sikerült éjszakánként a sötét folyósokon botorkálva, rám bízott fiatalok álmát őriznem tőle. Tetszett. És mintha előre sejtettem volna, mert egyből két könyvét hoztam ki a könyvtárból. A másik, ami majd akkor következik, ha ezt feldolgoztam, az Amerikai istenek lesz. Jelenleg 86%-on áll a könyv tetszési indexe. Meglátjuk. Engem nem könnyű meggyőzni, mert örök kételkedő vagyok. Vagy valahogy így van.

Bunney P>!
Neil Gaiman: Óceán az út végén

Már sokat hallottam Neil Gaiman kömyveiről, de ez az első, amit tőle olvastam. Nem igazán tudtam mire számítsak. A fülszövegben gyermekkori varázslat bemutatása, vidéki élet, ugyanakkor ez a dark fantasy és horror cimke. Mi vaaan? :)))
De nagyon érdekes utazás volt ez! Eleinte annyira nem fogott meg a történet, de a könyv közepe már jobban tetszett. A végére kicsit már vártam volna, hogy kiderül mi is ezeknek a rossz lényeknek az eredete vagy megtudhatok valami nagy igazságot,de nem igazán lett így, amit nagyon sajnáltam.
A történet érdekes, bár eleinte azt hittem ezek ilyen gyerekes kitalációk, aztán voltak benne borzongató részek is.
Ami nagyon tetszett benne, az ahogyan ezt a vidéki életet leírta és ahogy ott élnek az emberek. off
A hangulata és ahogy ezeket az érzéseket átadja az nagyon komoly. Nem olvastam még hasonló könyvet. És az illusztrációk, ezek a fekete rajzok zseniálisak. Annyira elvont ez a könyv és pont ez tetszett benne. Ahogy haladtam, minden egyes lapozás előtt az volt bennem, vajon milyen kép lesz a következő oldalon? Vannak olyan oldalak is, amik full feketék és fehér betűvel van írva :) Nagyon tetszett :) Kicsit valami mégis hiányzott nekem belőle, de mégis sokat adott és érdekesnek találtam. Azt mondanám ehhez mindenképp kell egy hangulat és hogy jó időben kerüljön az emberhez.

1 hozzászólás
Riszperidon P>!
Neil Gaiman: Óceán az út végén

Ez a könyv számomra egy kis csoda volt. Gaimannel még csak most kezdek ismerkedni, de ha ő ilyen változatosan ír, biztos, hogy elő fog lépni a kedvenceim közé.
Egy nagyszerű, fantasztikus fantáziavilágot festett le, ami már az elején beszippantott. Tipikusan egy olyan könyv, amit simán el bírnék olvasni egy ültő helyemben, ha genetikailag úgy lennék kódolva, hogy fél óránál többet nyugodtan meg tudnék ülni a senekemen.
Magával ragadó csodatörténet, átszőve egy varázslatos mese és mondavilággal.
Ismét egy igazi megható mese felnőtteknek, köszönöm az élményt és a szülinapi ajándékot @Lisie87, kedvenc lett! ^^
Egy hibája van, hogy túl rövid!

8 hozzászólás
Lorenza_Pellegrini>!
Neil Gaiman: Óceán az út végén

Olyan ez a könyve Neil Gaimannak mint egy népmese felnőtt átirata. Az a legáérdekesebb benne hogy akár magyar népmese is lehetene olyan otthonos érzést kelt. Teljesen bele tudtam élni magam.

Oriente>!
Neil Gaiman: Óceán az út végén

Néhány órával a könyv befejezése után még nehezen fogalmaztam volna meg, mit is olvastam. Szépen szerkesztett, egymásba ágyazott rétegekből épül fel a történet, de ezt meg jól keresztbemetszik a lehetséges olvasatok, és hát elbizonytalanodtam, vajon minden réteget áteresztettem-e magamon.
(A könyv felett merengve ókori teremtéstörténetek, a Végtelen történet, de a Miyazaki-féle Chihiro szellemországban is eszembe jutottak, talán ez kellőképpen illusztrálja töprengéseim csapásvonalait…)

A viszonylag egyszerű kerettörténetben egy középkorú férfi visszatér gyermekkora színhelyére és emlékezni kezd… aztán a hétéves kisfiú mikrovilága, melynek határait a ház, a kert, a szülők, könyvek és játékok jelölik ki, egyik percről a másikra átcsusszan valami szürreális-imaginárius nézőpontba, ahol egy ősi nyelv és ősi törvények tartják a teremtéselőtti lényeket rejtett helyeiken, ahol kevesek titkos tudása és hatalma szorítja le és rejti el a káoszt a rendezett világ réseiben. A fantasynek és rémmesének álcázott történet az emberi kultúrák mitikus gondolkodásmódját egyesíti egyfajta kozmikus perspektívával, legalábbis a három-az-egyben inkorporálódó háromgenerációs Hempstock-család teremtő-őrző-javító hatásköre, vagy a kacsaúsztatóként manifesztálódó ősanyag-óceán szimbóluma csupa ilyen asszociációt ébresztettek bennem.
Aztán van ennek a könyvnek egy másik olvasata, ami a szabad, tiszta, gyermeki fantáziát egy olyasféle ősi, elemi tudáshoz hasonlítja, ami a felnövekedéssel egyre csak szűkül, majd feledésbe vész. Hősünknek viszont van egy lyuk a szívében, egy átjáró, és emiatt nem veszíti el teljesen a kapcsolatot gyermeki énjével még felnőttkorában sem. Ettől persze nem lesz teljesebb, vagy boldogabb, csak másmilyen… Például író.

2 hozzászólás
volgyi_anna I>!
Neil Gaiman: Óceán az út végén

Különleges, érdekes sztori, ami egy hét éves karaktert helyez E/1-be. Ez is amolyan nem-tudom-letenni könyvélmény volt, úgy tűnik végre megkezdődött nálam a nyerő széria :) A stílus letisztult, mégis furcsa történésekbe sodor minket bele, borongós, esős angol tájon jövünk-megyünk, miközben valamiféle távoli világ akar belerondítani a miénkbe. Azért vontam le felet, mert néhol nem értettem, mi is történt pontosan. Tudom, hogy helye van a ködös részeknek a jó könyvekben, de engem mindig nagyon zavarnak :)


Népszerű idézetek

legrin P>!

Embernek lenni nem vizsga, kedvesem, azon nem átmegy vagy megbukik valaki.

172. oldal (Agave, 2013)

5 hozzászólás
winrudi>!

A könyvek társasága amúgy is biztonságosabb, mint az embereké.

19. oldal, I. (Agave Könyvek, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Zzss>!

A felnőttek ösvényeket követnek. A gyerekek felderítenek. A felnőttek megelégednek azzal, hogy ugyanazt az utat járják meg százszor, ezerszer; a felnőtteknek talán eszükbe sem jut lelépni az ösvényről, bebújni rododendronok alá, megkeresni a lyukat a kerítésen.

63. oldal (Agave, 2013)

szil0214>!

A gyermekkori emlékeket néha elfedi és betakarja mindaz, ami később rárakódik, ahogy egy felnőtt zsúfolt szekrénye alján az elfeledett gyerekkori játékokat, de sohasem vesznek el végleg.

15. oldal, Előszó (Agave, 2013)

Lappantyú>!

Többet éltem könyvekben, mint bárhol másutt.

23. oldal (Agave, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
RandomSky>!

Ahogy öregszünk, fokozatosan a saját szüleinkké válunk; ha elég sokáig élünk, látjuk az időben ismétlődő arcokat.

16. oldal, Előszó (Agave Könyvek, 2013)

1 hozzászólás
winrudi>!

– Soha semmi nem ugyanolyan. Se egy másodperc, se száz év múlva. Mindig tajtékos és zavaros. Az emberek ugyanúgy változnak, mint az óceán.

161. oldal (Agave, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: változás
Miamona>!

Könnyebb valami meghatározott és láthatótól félni, mint olyasmitől, ami bármi lehet.

138. oldal (Agave, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: félelem
1 hozzászólás
legrin P>!

Mindenki másképp emlékszik, sőt két ember sem emlékszik semmire ugyanúgy, akár ott voltak, akár nem. Lehetnek egymás mellett, de annyira nem értenek egyet benne, mintha két különböző földtekén állnának.

170. oldal (Agave, 2013)

winrudi>!

Ez a baj az élő dolgokkal. Nem tartanak nagyon sokáig.

53. oldal, IV. (Agave Könyvek, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert McCammon: Egy fiú élete
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Sarah Rees Brennan: A káosz leánya
Katherine Arden: Apró terek
Stephen King: Állattemető
Stephen King: Kedvencek temetője
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Carlos Ruiz Zafón: Éjféli palota
Dan Simmons: Dermesztő nyár