Joey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással.
Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben.
Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal.
Köztesvilág (Köztesvilág trilógia 1.) 294 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2007
Tagok ajánlása: 12 éves kortól
Enciklopédia 22
Szereplők népszerűség szerint
J/O · Jay · Joey Harker · Mr. Dimas · Színes
Kedvencelte 9
Most olvassa 5
Várólistára tette 152
Kívánságlistára tette 144
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Fogalmam sincs mit olvastam pontosan de tetszett. Eléggé elvontnak találom a történetet, de van benne olyan rész olyan magyarázat is ami nagyon is érdekelt, mivel univerzum mániás vagyok nem volt kérdés hogy elfogom olvasni, még sem erre számítottam de nem rossz. Kíváncsi vagyok a következő részre.
Jól kifundált, kalandos ifjúsági regény mai gyerekeknek; ha most lennék tizenkétéves, biztosan az egyik kedvencem lenne. De felnőttként is hihetetlenül jól szórakoztam a Gaiman-Reaves-féle multiverzumban az évvégi pihengetős napok alatt.
A szerzőpáros nem bíbelődik a lassú építkezéssel, a cselekmény pereg, és mindemellett a könyv végig nagyon vicces. A képek színesen villognak, hasonlóan éreztem magam, mint a Sosehol olvasása közben, ti. hogy egy vászonra álmodott történetet olvasok, vagy valamiféle forgatókönyv-átiratot. (Az utószó meg is magyarázza, miért volt ez a benyomásom.) A gaimani szörnypofák kellően szürreálisak, a főhős kellően kedves, bátor és mégis esetlen, továbbá nagyon szerettem a neveket úgy általában, ami a magyar fordítást is dicséri (Lord Ebekura például telitalálat).
Remélem a folytatásokban többet hallunk majd a bináris gladiátorokról, a Sztatikáról és a csészealjakról, mert ebben a kötetben egyértelműen a mágialapú világokon volt a hangsúly: a Seholsemben úszó vitorláshajókon és horrorisztikus világjáró-főző kondérjaikon. De magáról a Hex Hegemóniáról is inkább csak közvetettek az információink, részletes leírást tulajdonképpen csak a történet legvalószínűtlenebb helyszínéről kapunk, az Átmenetről, amely egyfajta hipertérként szolgál: „a valóság síkjai közötti gyűrődések összessége” – ahogy az egyik szereplő definiálja – avagy „ahol a bűvész tárolja a nyulat”.
Csupán egyetlen családi jelenet késztetett homlokráncolásra, itt némileg kilógott a lóláb spoiler, de a történet belső logikájában ez végül is egy szükséges húzásnak bizonyult spoiler.
Fene se tudja, melyik Kémkölyköket láttam anno 3D-ben a moziban, de valahogy végig annak a nagyon élénk gyümölcsösrágó-színeiben láttam a sztorit. spoiler Eleinte picit fanyalogva, micsoda jöttment gonosz banda ez, miért nem lehet többet tudni, miért nem bontják ki jobban a főhadiszállást meg Joey családját… de ha meg úgy nézzük, tudjuk-e, amit tudnunk kell, akkor nanáhogy. Amit kapunk, pont elég izgulni meg vigyorogni meg elgondolkodni. spoiler No és nekem amúgy is a szerelmem a tíz-tízegynéhány éves, adott esetben fiú célközönségnek szánt bármi regény – az egy olyan piaci rés, amit a saját környezetemben is leginkább David Almonddal tudtam gyógyítani. Mindenesetre most már van mivel variálni :).
Ezt a multiverzumosított világot is nagyon kell szeretni, főleg mert például az Átmenetet akár csak Színes szerepeltetésével el lehetett volna adni, hihetetlen cukisággal alkották meg benne a jófej kutya mudléf megfelelőjét. Komolyan, Joey és Színes „társalgásai” időnként még a humánokét is lekörözték – pedig azokkal se volt a világon semmi baj.
Összességében szépvoltjóvolt, folytassákmostazonnal, nekem meg külön öröm, hogy egyúttal az egyik kedvenc kamaszkori guilty pleasure-öm spoiler felelősét is megtaláltam.
Mindenképpen szerettem volna újraolvasni most, hogy megjelent a folytatása, mivel már vagy egy éve olvastam. Az emlékeimben úgy élt mint egy nagyon jó könyv és csupa kellemes emlékem volt, így nem is értettem a csillagozásomat (bár azt határozottan tudom, hogy a múltkor volt egy olyan pillanat amikor majdnem abbahagytam). Most az olvasás során viszont ez már értelmet nyert.
Kétségkívül egy egyedi világot alkottak meg a szerzők és rengeteg meglepetést tartogattak a számunkra, de sok dolog nem volt igazán kidolgozva. Leginkább egy forgatókönyvhöz tudnám hasonlítani, ami azt is megmagyarázza, hogy miért olyan tömör és, hogy a rövidsége ellenére miért is ölel fel legalább két könyvnyi cselekményt. Ettől eltekintve viszont egy fantasztikus regény amit bátran ajánlok ha valami különlegesre vágysz!
„Egy visszafordított idejű világ valószínűtlenségi faktora szolipszisztikus vagy fenomenologikus?”
Na, aki egy ilyen kérdésre szeretné tudni a választ, az jó könyvet vett a kezébe. Az is, aki nagyon szeretné tudni, mi a Multiverzum, Altiverzum, Köztesvilág, Átmenet, HEX, Binárisok, Bázisváros, multidimenzionális lény, mudléf. Képzeljétek el, hogy trilliárdnyi Föld létezik és ti mindegyikben jelen vagytok, így vagy úgy, néha fiú, néha lány, néha egyéb formában és a többiekkel együtt az a dolgotok hogy fenntartsátok az egyensúlyt a mágia és a tudomány között a sok-sok világban. Joey Harker belecsöppen a világjárók életébe és megannyi olyan dolgot tapasztal meg, ami hihetetlen és lehetetlen, ép ésszel alig felfogható. Bevallom nem gondoltam volna, hogy egy ilyen témájú könyv leköt, de az írópáros valami hihetetlen világot hozott össze ebben a rövidke könyvben. Bár a szereplők kicsit kiforratlanok, mégis szimpatikusak, szerethetők. Az egyetlen dolog, ami miatt a könyv hagy kívánnivalót maga után, az a terjedelem, ugyanis nagyon rövid, bőven fért volna még ebből a világból még egyszer ennyi oldalra. Például szívesen olvastam volna még Joey világjáró kiképzéséről, vagy a többi szereplő világairól.
És aki tudni szeretné, hogy hova visz a {KV}:=:Ω/∞ az is feltétlenül olvassa el ezt a könyvet.
Mondjuk lehetne olyan külalakja a könyvnek, amiből nyilvánvaló, hogy a környezetemben fellehető kiskamaszoknak kell megvenni, és nem saját magamnak.
Mert ez tényleg egy kifejezetten ifjúsági regény – nem, nem is YA szerintem, hanem úgy 12-14 éveseknek való. Annak egyébként teljesen szuper, ezt hangsúlyoznám: pörgős, kalandos, vicces, szórakoztató. Ráadásul elég inspiráló is szerintem a korcsoportnak, gondolkodásra késztet, és (amennyire ezt én fel tudom mérni persze) eléggé az újdonság erejével hathat a témája. És ugye a fantasztikus érdeklődés felkeltését nem lehet elég korán kezdeni. :)
És azért azt is elmondanám, hogy masszív túlkorosságom ellenére is tudtam izgulni a Végső Összecsapáson. Nagyon szuper Főgonoszok vannak benne. És az elején a főhős párhuzamos világokba való bevezettetése kifejezetten jól sikerült. Továbbá én remekül szórakozom az olyan poénokon, hogy spoiler , meg hogy spoiler .
Ja, és Színes annyira cuki!
Annak ellenére, hogy sajnos elég sokáig tartott kiolvasnom ezt a könyvet nagyon tetszett. (Ez nem a könyv hibája volt, hanem időhiány). Az elején nehezen indult be, de később beszippantott a történet. Érdekesnek találom, hogy a mágia keveredik a tudománnyal. Párhuzamos világok közt mászkálhatunk Joey-t és az alternatív énjeit elkísérve.Kedvencem Színes, a mudléf lett. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásaira is.
Népszerű idézetek
A mágia egyszerűen annyit tesz, hogy úgy beszélünk az univerzumhoz, hogy ne tudja figyelmen kívül hagyni.
145. oldal
Érted a kvantummechanikát? A Heisenberg-féle határozatlansági relációt? A többszörös világokat?
– Ööö… – Mr. Lerner óráján volt róla szó, és emlékeztem, hogy olvastam egy cikket a Discover honlapon. És persze láttam azt a klasszikus Star Trek-epizódot, amikor Spock szakállas, és az Enterprise-t elfoglalják az űrkalózok. De mindez együtt is kábé annyira tett szakértővé, akár egy macskát.
Ezt megmondtam neki. Jay legyintett.
– Nem érdekes. Majd felszeded, amit tudnod kell, ez a kulturális ozmózis.
61. oldal
Tíz napja voltam a táborban, de egy egész életnek tűnt. És nem egy boldog életnek. Inkább olyannak, amiből arra következtetsz, hogy az előző életedben Dzsingisz kán lehettél, és még mindig törleszted a karmikus adósságot.
81. oldal
A sok túlélési óra egyikén az oktató úgy jellemezte az Átmenetben való navigációt, hogy „ösztönösen irányrendet alkalmazni egy kezdetleges fraktális hipergyűrődésre”. Mondtam neki, hogy engem inkább arra emlékeztet, mintha egy óriási lávalámpából próbálnék kijutni. Azt mondta, ugyanaz.
99. oldal
A sorozat következő kötete
Köztesvilág trilógia sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Susan Ee: World After – Túlélők világa 91% ·
Összehasonlítás - Martin Kay: Titkok útvesztője 88% ·
Összehasonlítás - James Patterson: Világmegmentés és más extrém sportok 88% ·
Összehasonlítás - Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek 86% ·
Összehasonlítás - Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 85% ·
Összehasonlítás - Adam Silvera: Az első, aki meghal a végén 92% ·
Összehasonlítás - Tahereh Mafi: Ne engedj 91% ·
Összehasonlítás - Alexandra Bracken: Sötét játszmák 86% ·
Összehasonlítás - Cressida Cowell: Az erre-arra járat ·
Összehasonlítás - Diana Wynne Jones: A Merlin-összeesküvés 84% ·
Összehasonlítás