Kilátás ​az erkélyről 49 csillagozás

Válogatott írások
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Egy ​lebilincselő esszékötet rengeteg témáról – a művészettől és művészektől az álmokig, mítoszokig és emlékekig – a New York Times bestsellerszerző Neil Gaiman mélyre hatoló, szórakoztató és egyéni stílusában.

Neil Gaimant, aki éles szemű megfigyelő, gondolatébresztő kommentátor és szorgalmas mesterember, már régóta nagyra tartják éles intellektusáért és meghökkentő képzeletéért, amelyek népszerű műveit áthatják. A Kilátás az erkélyről című kötet most először együtt mutatja be hatvan kiemelkedő nonfiction írását. Ebben a gazdag válogatásban analitikusan, de játékosan, ékesszólóan, mégis érthetően érdeklődési körök és témák széles skáláját találjuk, úgymint: régi és kortárs szerzők; zene; történetmondás; képregények; könyvesboltok; utazás; mesék; Amerika; ihlet; könyvtárak; szellemek. Ehhez jön még a címadó darab, mely hol meghatóan, hol öngúnnyal a szerző élményeit meséli el a 2010-es Oscar-díjkiosztó gálán Hollywoodban.

Az éles, gunyoros, szellemes és bölcs kötet… (tovább)

Eredeti mű: Neil Gaiman: The View from the Cheap Seats

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192176 · Fordította: Ballai Mária, Pék Zoltán, Orosz Anna, Gálla Nóra, Juhász Viktor, Galamb Zoltán, Török Krisztina

Enciklopédia 22


Kedvencelte 5

Most olvassa 18

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Picit izgultam ennek a könyvének a kézbevételénél… mi lesz, ha ez nem lesz olyan jó, mint a történetei, hisz ez „csak” róla szól. Hát szerencsére, nagyobbat nem is csalódhattam volna! :))
Mert itt jön Gaiman, üstökön ragad és elrepít minket a gyermekkorunk csodavilágába. Úgy éreztem magam, mint Richard Sosehol-országban, csak én nem vágytam annyira vissza a normalitásba, mert szuper volt bepillantást nyerni Neil szivárványos képzelőerejének kacskaringós járataiba és felfedezni honnan jönnek a meséi.
Emellett persze a realitás talaján is megállja a helyét számos megnyilvánulása, és ezek többségét is vigyorogva élveztem, kivéve, ahol pityeregtem vagy nagyokat bólintva helyeselt a bennem élő gyerkőc/anya, hogy igen én is én is ezt így érzem, gondolom, vélem az adott témáról. Mert Gaiman sokfelé járt, sok ikont ismer(t) és dolgozott velük még többel találkozott termékeny élete során, rengeteg ilyen személyes anekdotát olvashatunk és egyetértek az előttem szólókkal, én is vadul jegyzeteltem, hogy ki mindenkiről is akarok még olvasni-nézni-hallani a véleménye nyomán. spoiler
Szó esik itt a Dolgokról, amikben hisz (könyvek, könyvtárak, olvasás, ábrándozás, alkotás), Dolgokról, amiket csinál (interjúk, képregények, különleges találkozások, tündérmesék), Emberekről, akik hatással voltak rá (felsorolhatatlan) és még sok mindenről (tulipánok, amit el kell olvasni, mert jobban megismerjük őt is és tán magunkat – az olvasó énünket is általa.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192176 · Fordította: Ballai Mária, Pék Zoltán, Orosz Anna, Gálla Nóra, Juhász Viktor, Galamb Zoltán, Török Krisztina
2 hozzászólás
>!
Aigi P
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Előretolt helyőrségünk, az eszképista irodalom felkent lovagja, az angol Tim Burton (vagy Tim Burton az amerikai Neil Gaiman, ízlés szerint) ebben a könyvben összegyűjtött esszéit, beszédeit teszi közkinccsé. Eszképista, de utálom ezt a kifejezést. Én teremtő irodalomként értelmezem, nem a valóságtól menekülőként. Főleg olyan korban, amikor a mimetikus irodalom, mely a valóság leírására törekszik, az esetek többségében sokkal hazugabb, mint a fantázia által alkotott világok és az azokban mozgó fiktív karakterek.
Őszintén kedvelem Gaimant, de ha balra kellene fordulnom és el kellene vennem egy kelesztet, akkor sem tudnám megmondani, hogy azért mert valóban jó író, vagy azért mert a kimeríthetetlen fantáziája nyűgöz le. Ez utóbbi biztos.
Aljas egy könyv ez, éppen úgy, mint Nick Hornbytól a Vájtfülűek brancsa, azaz rengeteg olvasnivalóval gyarapítja, a már amúgy végtelennek tűnő, várólistát.
Az esszék javarészt írásról, olvasásról, írókról, díjakról szólnak. És természetesen sok képregényről. Külön szeretem Gaimant azért küzdelemért, amit azért folytat, hogy a 9. a méltó helyére kerülhessen. (Én is ezt teszem, remélve hogy egyszer végre a fafejű bölcsészek is megértik :))
És őszintén, bár ez furcsának tűnhet, de talán sosem olvastam olyan pontos leírást például Douglas Adams-ről, mint amit Gaimen fogalmazott meg róla. „Senki másnak nem sikerült a nem-írást ilyen magas művészi szintre emelni” „Douglas egy olyan kategóriába tartozik, amelyre még nincs szavunk. Vizionárius, létmagyarázó, vagy ilyesmi”. Zseniális.
Ugorjunk.
Nem tudom ki írta a fülszöveget, mely szerint „éles, gunyoros, szellemes” írások ezek, de én ezt egyáltalán nem éreztem. Neil Gaiman okos, felkészült és végtelen a fantáziája, de a humor hiányzik belőle. Nem is hiányzik, mert van valami, de eddig csak laboratóriumi körülmények között lehetett kimutatni és a kísérletet azóta sem tudták megismételni. Ez jellemző egyébként az általam szintén nagyon kedvelt Tim Burtonre is. Gaimen olyan, mint egy imádnivaló gótikus könyvtáros. Egy igazi jófiú. Talán túlságosan is. Mint egy idealizált képregény szuperhős, akiben a cinikusság, a gúny nyomokban sem jelenik meg. Ha összegyúrnánk, a valóban szellemes Hornbyval akkor egy félelmetesen tökéletes alkotó születhetne.
A lényeg, a könyv a feltétlen ajánlott kategória és remélem más íróktól is lesznek hasonlók. Például nagyon szeretnék ilyet olvasni Alan Moore-tól, Irvine Welsh-től, Martin McDonagh-tól, Frank Miller-től, jó nem folytatom a sort, mert úgyis végtelen lenne és annyi ideje senkinek sincs.

>!
Oriente P
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Neil Gaiman a spekulatív fikció huszonegyedik századi prófétája. :)

Szándékosan elhúztam az esszék olvasását, hogy jó sokáig kísérjék a mindennapjaimat. Olyan volt ez a könyv, mint egy sorozatos találkozás, eszmecserék valakivel akinek szívesen meghallgatom a véleményét és akivel mindenről lehet beszélgetni. Képzőművészetről, zenéről, filmekről, írókról és irodalomról – főként a fantasztikus irodalomról, amiről magam is talán a legszívesebben beszélgetek.
Gaiman talán a legközvetlenebb kortárs író, akit ismerek: rengeteget mesél magáról, a gyerekkoráról, élete meghatározó fordulatairól, találkozásokról, élményekről, de nem locsog, nem mászik az arcodba, nélkülöz minden arroganciát. Határozott, magabiztos, de nem veszi túl komolyan magát, és sosem hagyja cserben a humorérzéke.

Az esszék túlnyomó többségét korábban megjelent bevezetők, előszók alkotják, illetve valahol a világban, díjátadókon, konferencia-megnyitókon elhangzott beszédek írott változatai. Ebből több minden is következik. Egyrészt némelyikük egy csöppet túl van tolva retorikailag, de egy ilyen típusú szöveg egészen másképp működik élőszóban, mint nyomtatásban, ebbe tehát hamar belerázódik az ember, ha ezt a tényt szem előtt tartja. Másrészt a gyűjtemény jellege részleges átfedéseket eredményez: néhány anekdota, vagy gyermekkori élmény több helyen is felbukkan, de – feltételezem, gondos szerkesztési munkának köszönhetően – ez még pont nem üti meg a zavaró mértéket.
Persze amilyen magabiztosan navigál Gaiman az angolszász fantasztikum minden területén, olyan elveszettnek éreztem én magam némely témakörben, amelyről legfeljebb halvány ismeretekkel rendelkezem (gondolok itt például a tengerentúli masszív méretű képregénypiacra, vagy néhány megemlített filmre, amelyekről most hallottam először). Ezeket a fejezeteket értelemszerűen kevésbé élveztem, illetve kissé zavarba hoztak, de ennek semmi köze stílushoz vagy formához, az mindvégig kiegyensúlyozottan magas színvonalú, mesterkéletlen és humoros. Annál is inkább feledhetők e döccenők, mert a könyv nagy részében mégiscsak olyan művekről esik szó, amelyeket így vagy úgy ismerek, illetve közelebbről meg szeretnék ismerni.

Gaiman saját műveit, korszakait, munkáihoz való viszonyát is bőségesen kommentálja, és ennek a kötetnek pont az az erénye, hogy mindez nem eltávolít minket tőle, mint szerzőtől, hanem egészen közel hoz. Ez utóbbit azért tartom érdemesnek kiemelni, mert éppen ő figyelmeztet nem egyszer, hogy az alkotó nem egyenlő az alkotásaival. Ebben az esetben viszont számomra csak elmélyült, gazdagodott a kép arról az emberről, aki az Amerikai isteneket, a Soseholt, az Anansi fiúkat, és sok hasonló remek, fura történetet írt, és akiről esszékötete olvasása közben elhittem, hogy akár a szomszédom is lehetne, és akár meg is ihatnánk egy kávét a sarkon valamikor.

Mindenkinek ajánlom, de leginkább azoknak, akik olvasták már legalább néhány könyvét – úgy sokkal élvezetesebb.

>!
Dominik_Blasir 
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Nem hiszem, hogy valaha is olvastam már ennyire inspiráló és lelkesítő könyvet.
Kevés kivételtől eltekintve szinte mindegyik esszé baromi szórakoztató és érdekfeszítő volt – igen erős késztetést érez utána az ember, hogy elolvasson / megnézzen / meghallgasson valamit (Harlan Ellisontól Lou Reedig). Gaiman rajongása, öröme, hangulata simán átjön ezeken a rövid szösszeneteken, és nagyon gyorsan képes arra, hogy az olvasót is feltüzelje. Amikor pedig épp nem ajánl valamit, akkor is nagyon jól adja át a gondolatait: nagyon érdekes perspektívából világít meg bizonyos kérdéseket, határozottan megragadó, ahogy az írásról és az alkotásról beszél, egyenesen lázba hozza az olvasót, ahogy elmondja a véleményét. Anekdotái meg egyébként is kincset érnek.
Azt hiszem, még sosem élveztem ennyire egy Gaiman-kötetet sem.

>!
makitra MP
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Gaiman egy nagy mesélő. Olyan, mint egy néha morgós, néha jókedvű szomszéd: nem igazán ismered, de szereted a történeteit, még akkor is, ha önismétlő. Ez a könyv annak az ígéretét hordozza magában, hogy megismerheted az „valódit”, a kócos üstök mögötti, nem mesébe foglalt gondolatokat. És ez valahol tényleg így is van. Élvezet olvasni a szerző gondolatait a zenéről, könyvekről, társadalmi kérdésekről vagy csak egyszerűen arról, hogyan áll hozzá a kenyérkereső „foglalkozásához”. Élveztem elmerülni Gaiman agyában és talán, egy icipicit megismertem őt, mint embert. Csak ne tudnám, hogy az írók mind hazugok :)

Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.com/2016/12/neil-gaiman-kil…

7 hozzászólás
>!
NewL P
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Ahogyan már előttem páran megírták, e könyv legnagyobb erénye, hogy elgondolkodtat. Hálistennek nem akar semmilyen erkölcsi meglátást és/vagy véleményt lenyomni az olvasó torkán, csak mesél. Az életről, a könyvekről, a filmekről, stb. Tetszett.

>!
Briggan
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Úgy terveztem, mindennap olvasok egy-egy fejezetet a könyvből, mert ez mégiscsak egy amolyan gondolat- és miegyéb-gyűjtemény, annyira azért biztos nem szippant be, mint bármelyik Gaiman-mű.
Egy kis harc után visszaszereztem a macskámtól az olvasófotelomat, jól megnéztem magamnak a borítón az írót, és nekiálltam.
Aztán azt vettem észre, hogy ott ül velem szemben ez a kócos üstökű fickó, akinek olyan érdekes gondolatai vannak, hogy nem tudtam azt mondani neki, hogy „Köszönöm, Niel, majd holnap folytatjuk”. Persze muszáj volt letenni, intézni az olyan földi semmiségeket, mint a munka, háztartás, házastárs, satöbbi.
De minden nap alig vártam, hogy újra leülhessek ez elé a csodabogár elé, és folytassam beszélgetéseinket. Mert ez a könyv nagyon sok mindenről elgondolkodtat, párbeszédet kezdeményez. Nem mondom, hogy mindenben egyetértünk, de nagyon megdolgoztatta az agyamat, és sokszor késztetett önvizsgálatra.
Emellett persze sokat mesél Gaiman a saját gyerekkoráról, fiatalabb koráról, újságírói és írói pályafutásáról. Nagyon élveztem, és picit irigyeltem, hogy milyen anekdotái vannak különböző ikonikus emberekről. Nagyon sok – számomra – ismeretlen zenekarról, filmről, könyvről és képregényről mesélt, amiknek megismeréséhez kedvet kaptam. Aztán, hogy mi sül ki belőle, majd meglátjuk. Nagyon szerettem az Amanda Palmerről szóló részeket, mert figyelemmel kísérem és szeretem a munkásságát. Érdekes volt egy picit látni őt Niel szemén keresztül.
Egy érdekes fickó érdekes gondolatainak gyűjteménye.

>!
Baráth_Zsuzsanna MP
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Kedvenc írót nem véletlenül választ az ember lánya. Neil Gaiman nagyon régen ott csücsül a szívem kellős közepén, ami nem kis teljesítmény, mivel amúgy sem a képregény, sem a fantasy nem tartozik a kedvenc műfajaim közé, miközben a nevezett úriember elsősorban ezeken a területen tevékenykedik. Számomra ez soha nem jelentett problémát, ugyanis én Gaiman stílusába szerettem bele, nem tudok és nem is akarok szabadulni attól a mágikus és hihetetlenül fantáziadús prózától, amit ő képvisel (realista közgazdászként nyilván mágnesként vonzanak a hétköznapjaimtól teljesen távol lévő világokba vezető történetei) és egészen addig a percig nem gondoltam arra, hogy komolyabban el kellene mélyednem azokban a műfajokban, amelyeknek már jó ideje ő az egyik legismertebb képviselője, amíg le nem tettem ezt a könyvet. Ugyanis eszméletlen jó írásokat tartalmaz arról, hogy az író hogyan került a fantasy és a képregény bűvkörébe, és ezáltal természetesen fel tudja kelteni a teljesen laikus olvasó érdeklődését irántuk. Én most konkrétan lekaparom a falat azért, hogy elolvassam a Sandman sorozatot (egyszer végiglapoztam már, de nem hozott lázba, úgy látszik, még nem voltam elég érett ahhoz, hogy értékelni tudjam) és Susanna Clarke-től A hollókirályt (eddig azt sem tudtam, hogy ez a könyv létezik, shame on me, tudom). Ennyit arról, hogy egy esszégyűjtemény alapjáraton dögunalom. Ez bizony nem az, nagyon nem.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/02/08/konyvkritika_n…

>!
ViraMors P
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Beismerem, most már beismerhetem: én féltem ettől a könyvtől. Ötletem se volt, hogy mire számítsak, mit várjak, amikor az egyik kedvenc fantasy/képregényíróm nonfiction írásaival találom szembe magam. Talán az lett volna a logikus, ha várok egy kicsit, amíg születik pár értékelés meg visszajelzés, és annak alapján eldönteni, kell-e ez nekem vagy sem, de vitt a lendület: Új Gaiman, nekem kell!
Naná, hogy kell.

Ez a könyv egy kincs. Lehetőség arra, hogy kicsit Neil Gaiman szemüvegén át láthassuk a világot, megismerjük a véleményét sok mindenről és sok mindenkiről. Írásról, írókról, olvasásról, könyvekről, képregényekről, sci-fi-ről, fantasy-ról, horrorról, filmekről, filmkészítésről, zenéről, zenészekről stb… A sok-sok világ után, amiket megalkotott, kicsit megismerjük a világot, amiben él.
Nem mondom, hogy minden írás tetszett – vannak kiemelkedőek (pl.: Credo, Alkoss!), és vannak olyanok, amiket nem nagyon tudok hova tenni (pl.: A 13 falióra). Amikor olyan szerzőkről vagy szerzeményekről, díjakról vagy eseményekről volt szó, amikről alig, vagy egyáltalán nem is hallottam még, nem feltétlenül kötött le (pl.: Eisner Award-hoz vagy a Flood-hoz kapcsolódó írás).
Nem mondom, hogy mindenben egyetértettem, mert nem, de igazából nem is várom, hogy így legyen. Más ember, más világ, más gondolkodásmód.

Hozzátenném, hogy ez nem az a könyv, amit egyhuzamban el lehet olvasni, de nem is érdemes. Néha meg kell állni, meg kell emészteni az addigiakat, hagyni kell ülepedni, különben nem lesz hely a többinek, az agyam meg a fülemen fog kifolyni :)

Csak és kizárólag, „csupaszon” a könyvet értékelve nem valószínű, hogy négy csillagnál többet adnék rá. Amiért a végül mégis ötöt adtam, az az hogy erre a könyvre abszolút igaz, amit a fülszöveg írt: gondolatébresztő. Olvasás közben nem egyszer átgondoltam a saját véleményemet az említett témákról, az ismeretlen, vagy éppen csak ismerős neveknek utánakerestem. Megjegyzem, rég gugliztam ennyit „hobbi” kategóriájú olvasás közben. Nem mintha nem lett volna elég hosszú a várólistám, de rengeteg ötletet is kaptam, mit vegyek még listára, mit vegyek előbbre a listámon. spoiler
Őszintén örülök, hogy megvettem, és elolvastam. Biztos vagyok benne, hogy fogom még forgatni.

>!
ppayter
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

"Neil Gaiman műveivel kapcsolatban meglehetősen ambivalensek az érzéseim. Néhány regényét szeretem (Amerikai istenek, Csillagpor, a Pratchettel közösen írt Elveszett próféciák), a többit nem annyira, a képregényei (Sandman) különösebben nem érintettek meg és a novellái jellemzően nem tetszenek. Non-fiction kategóriában csak néhány cikkét olvastam például amit Terry Pratchettről írt), de kíváncsi voltam, hogy mit tud mutatni, elvégre mégiscsak újságíróként kezdte.

[…] egy ehhez hasonló gyűjtemény esetén szükség van bizonyos figyelmeztetésekre is. Az első a rajongóknak (és az utálóknak) szól: ha Gaimant csak a regényein/novelláin/képregényein keresztül ismered, fennáll a veszélye annak, hogy kiderül, egyáltalán nem olyan ember, mint amilyennek elképzelted. A második figyelmeztetés az általános olvasóé: vigyázz, mert túlságosan sok érdekes dologról esik szó a kötetben. Ha nem figyelsz oda, még a végén azon kapod magad, hogy képregényeket, sorozatokat, bűvészműsorokat és zenéket keresgélsz, olyan írók köteteit, akikről már hallottál, de eddig nem nagyon olvastad őket, térképeket nézegetsz, történelmi és mitológiai témájú könyvek kezdenek gyűlni a polcaidon – és elfelejted, hogy mit jelent az „unalom” kifejezés.

Szóval csak óvatosan, veszélyes kötet ez. Én például azóta is Lou Reed számokat hallgatok és újra elkezdtek érdekelni Gaiman novellái…"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2016/12/neil-gaiman-kilat…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Oriente P

És senki ne gondolja, hogy a könyvek nem valóságos helyek.

25. oldal - Miért függ a jövőnk a könyvtáraktól, az olvasástól és az ábrándozástól?

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

>!
RandomSky

2007-ben Kínában jártam, ha jól emlékszem, az első államilag finanszírozott sci-fi konferencián. Az egyik jelenlévő párthivatalnokkal beszélgettem, és ezt mondtam neki: „Mostanáig azt olvastam a Locusban, hogy maguk helytelenítik a sci-fit, helytelenítik a sci-fi konferenciákat, és hogy az efféle dolgokat eddig nem igazán támogatták. Mi változott? Miért engedik most már az ilyesmit? Miért vagyunk itt?” A fickó erre azt válaszolta: „Hát, tudja, évek óta csodálatos dolgokat készítünk. Mi készítjük a maguk iPodjait. Mi gyártjuk a mobiltelefonokat. Jobban csináljuk, mint bárki más, az ötlet viszont nem a miénk. Önök idehozzák a terveket, mi pedig legyártjuk. Ezért körbejártuk Amerikát, beszéltünk pár emberrel a Microsoftnál, a Google-nél, az Apple-nél, rengeteg kérdést feltettünk nekik, saját magukról. Csak a munkatársakról. És kiderült, hogy kamaszként mind sci-fit olvastak. Így aztán arra jutottunk, hogy talán fontos lehet.”

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Kapcsolódó szócikkek: sci-fi
>!
Oriente P

Az alkotó feladata, hogy felrobbanjon. Az irodalomtudósok feladata pedig az, hogy körüljárják a robbanás helyszínét, összeszedjék a repeszeket, megfejtsék, miféle robbanás történt, ki halt meg, mekkora kárt szándékoztak okozni a robbanással, és milyen közel jutottak ahhoz, amit elterveztek.

55-56. oldal - A zsáner pornográfiája, avagy a pornográfia zsánere

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

>!
Oriente P

Bradbury írt egy novellát egy tűzoltóról, ám a szöveg nőni akart. Az általa teremtett világ többet követelt. Bradbury elment az UCLA egyetem egyik könyvtárába, amelynek alagsorában órára lehetett bérelni írógépet. Az érméket egy dobozba kellett dobni a gép oldalán. Ray Bradbury pénzzel tömte a dobozt, és legépelte a történetet. Amikor elillant az ihlet, amikor új löketre volt szüksége, amikor ki akarta nyújtani a lábát, a könyvtárban sétálgatott, és könyveket nézegetett.
És a történet elkészült.
Felhívta a Los Angeles-i tűzoltóságot, és megkérdezte, milyen hőfokon ég a papír. Fahrenheit 451, felelték. Megvolt a cím is. Nem számított, igaz-e vagy sem.

176-177. oldal - Ray Bradbury, Fahrenheit 451, mi a science-fiction és mit csinál

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

>!
Oriente P

Semmi nem öregszik csúnyábban, gyorsabban és furcsábban, mint a jövő.

180. oldal - Az időről és Gully Foyle-ról: Alfred Bester és a Tigris! Tigris!

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

>!
Oriente P

A Drakula viktoriánus technothriller

272. oldal - Előszó a Drakula kritikai kiadásához

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Kapcsolódó szócikkek: Bram Stoker: Drakula
>!
ppayter

[…] szerettem Tolkient, és azt kívántam, bárcsak én írtam volna a regényét, viszont egyáltalán nem vágytam arra, hogy úgy írjak, mint ő. Tolkien szavai és mondatai természeti képződményeknek tűntek, mint amilyenek a kőzetek vagy a vízesések, és ha úgy akartam volna írni, mint Tolkien, az olyan lett volna, mintha virágozni akarnék, mint egy cseresznyefa, mókus módjára fára mászni, vagy zuhogni, akár az eső a viharban.

53. oldal, Három szerzőről: Lewisról, Tolkienről és Chestertonról - A 35. MythCon-on elhangzott beszéd

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

>!
ppayter

Jó szándékú felnőttek egy életre elvehetik a gyerekek kedvét az olvasástól, ha nem hagyják nekik, hogy azt olvassák, amit élveznek, vagy ha olyan unalmas, ám nemes mondanivalójú könyveket adnak a kezükbe, ami nekik tetszik. Ez gyakorlatilag a viktoriánus „jobbító” irodalom 21. századi megfelelője. Csak az lesz az eredménye, hogy egy egész generáció fogja meggyőződéssel vallani: olvasni egyáltalán nem menő, sőt, ami még rosszabb, egyenesen kellemetlen.

23-24. oldal, Miért függ a jövőnk a könyvtáraktól, az olvasástól és az ábrándozástól?

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás · olvasó
>!
Kkatja P

Nyugtalanít, valahányszor azt kérdezik tőlem, hogyan tudnák leszoktatni a gyerekeiket a rossz könyvekről. A könyvek soha nem jelentik azt a gyerekek számára, mint amit nekünk, felnőtteknek jelentenek. Azok a gondolatok, amelyeket a felnőttek unalmasnak, elcsépeltnek tartanak, a gyerekek számára vadonatújak és elemi erővel hatnak rájuk. Ráadásul a könyvben, amit olvasunk, önmagunkat is beleszőjük, és a gyerekek olyan varázserővel képesek felruházni a szavakat, amikről még maga az író sem tudott.

99. oldal Egyébként mi a [nagyon csúnya káromkodás] az a gyerekkönyv?

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
NewL P

Egy könyv attól lesz felnőtt könyv, hogy olyan világot ábrázol, amit csakis felnőttként érthetünk meg.
Gyakran megesik, hogy egy felnőtt könyv nem nekünk való, még nem, és majd csak akkor lesz az, ha készen állunk rá. De néha ezzel együtt elolvassuk, és amit csak tudunk, magunkkal viszünk belőle. És talán, idősebb korunkban, egyszer visszatérünk hozzá, és úgy érezzük majd, hogy megváltozott, mert mi magunk is változtunk. Bölcsebb vagy ostobább lett, csak mert mi magunk is bölcsebbek vagy ostobábbak lettünk, mint gyerekként voltunk.

105. oldal

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások


Hasonló könyvek címkék alapján

Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől
Alberto Manguel: Az olvasás története
Fenyő D. György (szerk.): Kiből lesz az olvasó?
Ráth-Végh István: A könyv komédiája
Tokaji Zsolt: A kínai könyv története
Szántó Tibor: A szép magyar könyv 1473/1973
Roderick Cave – Sara Ayad: A könyv története
Körmendy Kinga: Studentes extra regnum
Richard de Bury: Philobiblon
Pesti Brigitta: Dedikáció és mecenatúra Magyarországon a 17. század első felében