!

Kilátás ​az erkélyről 31 csillagozás

Válogatott írások
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Agave Könyvek · 3.680 Ft –25% 2.760 Ft
Olvasók Boltja 2.940 Ft
Book24 · 3.680 Ft –16% 3.091 Ft
Régikönyvek.hu · 3.680 Ft –15% 3.128 Ft
DiBook · 2.280 Ft –25% 1.710 Ft
Book and Walk 2.280 Ft
2.200 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár

Egy ​lebilincselő esszékötet rengeteg témáról – a művészettől és művészektől az álmokig, mítoszokig és emlékekig – a New York Times bestsellerszerző Neil Gaiman mélyre hatoló, szórakoztató és egyéni stílusában.

Neil Gaimant, aki éles szemű megfigyelő, gondolatébresztő kommentátor és szorgalmas mesterember, már régóta nagyra tartják éles intellektusáért és meghökkentő képzeletéért, amelyek népszerű műveit áthatják. A Kilátás az erkélyről című kötet most először együtt mutatja be hatvan kiemelkedő nonfiction írását. Ebben a gazdag válogatásban analitikusan, de játékosan, ékesszólóan, mégis érthetően érdeklődési körök és témák széles skáláját találjuk, úgymint: régi és kortárs szerzők; zene; történetmondás; képregények; könyvesboltok; utazás; mesék; Amerika; ihlet; könyvtárak; szellemek. Ehhez jön még a címadó darab, mely hol meghatóan, hol öngúnnyal a szerző élményeit meséli el a 2010-es Oscar-díjkiosztó gálán Hollywoodban.

Az éles, gunyoros, szellemes és bölcs kötet… (tovább)

Eredeti mű: Neil Gaiman: The View from the Cheap Seats

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192176 · Fordította: Ballai Mária, Pék Zoltán, Orosz Anna, Gálla Nóra, Juhász Viktor, Galamb Zoltán, Török Krisztina

Enciklopédia 17


Hirdetés

Kedvencelte 1

Most olvassa 20

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Picit izgultam ennek a könyvének a kézbevételénél… mi lesz, ha ez nem lesz olyan jó, mint a történetei, hisz ez „csak” róla szól. Hát szerencsére, nagyobbat nem is csalódhattam volna! :))
Mert itt jön Gaiman, üstökön ragad és elrepít minket a gyermekkorunk csodavilágába. Úgy éreztem magam, mint Richard Sosehol-országban, csak én nem vágytam annyira vissza a normalitásba, mert szuper volt bepillantást nyerni Neil szivárványos képzelőerejének kacskaringós járataiba és felfedezni honnan jönnek a meséi.
Emellett persze a realitás talaján is megállja a helyét számos megnyilvánulása, és ezek többségét is vigyorogva élveztem, kivéve, ahol pityeregtem vagy nagyokat bólintva helyeselt a bennem élő gyerkőc/anya, hogy igen én is én is ezt így érzem, gondolom, vélem az adott témáról. Mert Gaiman sokfelé járt, sok ikont ismer(t) és dolgozott velük még többel találkozott termékeny élete során, rengeteg ilyen személyes anekdotát olvashatunk és egyetértek az előttem szólókkal, én is vadul jegyzeteltem, hogy ki mindenkiről is akarok még olvasni-nézni-hallani a véleménye nyomán. spoiler
Szó esik itt a Dolgokról, amikben hisz (könyvek, könyvtárak, olvasás, ábrándozás, alkotás), Dolgokról, amiket csinál (interjúk, képregények, különleges találkozások, tündérmesék), Emberekről, akik hatással voltak rá (felsorolhatatlan) és még sok mindenről (tulipánok, amit el kell olvasni, mert jobban megismerjük őt is és tán magunkat – az olvasó énünket is általa.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192176 · Fordította: Ballai Mária, Pék Zoltán, Orosz Anna, Gálla Nóra, Juhász Viktor, Galamb Zoltán, Török Krisztina
2 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Nem hiszem, hogy valaha is olvastam már ennyire inspiráló és lelkesítő könyvet.
Kevés kivételtől eltekintve szinte mindegyik esszé baromi szórakoztató és érdekfeszítő volt – igen erős késztetést érez utána az ember, hogy elolvasson / megnézzen / meghallgasson valamit (Harlan Ellisontól Lou Reedig). Gaiman rajongása, öröme, hangulata simán átjön ezeken a rövid szösszeneteken, és nagyon gyorsan képes arra, hogy az olvasót is feltüzelje. Amikor pedig épp nem ajánl valamit, akkor is nagyon jól adja át a gondolatait: nagyon érdekes perspektívából világít meg bizonyos kérdéseket, határozottan megragadó, ahogy az írásról és az alkotásról beszél, egyenesen lázba hozza az olvasót, ahogy elmondja a véleményét. Anekdotái meg egyébként is kincset érnek.
Azt hiszem, még sosem élveztem ennyire egy Gaiman-kötetet sem.

>!
Oriente P
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Neil Gaiman a spekulatív fikció huszonegyedik századi prófétája. :)

Szándékosan elhúztam az esszék olvasását, hogy jó sokáig kísérjék a mindennapjaimat. Olyan volt ez a könyv, mint egy sorozatos találkozás, eszmecserék valakivel akinek szívesen meghallgatom a véleményét és akivel mindenről lehet beszélgetni. Képzőművészetről, zenéről, filmekről, írókról és irodalomról – főként a fantasztikus irodalomról, amiről magam is talán a legszívesebben beszélgetek.
Gaiman talán a legközvetlenebb kortárs író, akit ismerek: rengeteget mesél magáról, a gyerekkoráról, élete meghatározó fordulatairól, találkozásokról, élményekről, de nem locsog, nem mászik az arcodba, nélkülöz minden arroganciát. Határozott, magabiztos, de nem veszi túl komolyan magát, és sosem hagyja cserben a humorérzéke.

Az esszék túlnyomó többségét korábban megjelent bevezetők, előszók alkotják, illetve valahol a világban, díjátadókon, konferencia-megnyitókon elhangzott beszédek írott változatai. Ebből több minden is következik. Egyrészt némelyikük egy csöppet túl van tolva retorikailag, de egy ilyen típusú szöveg egészen másképp működik élőszóban, mint nyomtatásban, ebbe tehát hamar belerázódik az ember, ha ezt a tényt szem előtt tartja. Másrészt a gyűjtemény jellege részleges átfedéseket eredményez: néhány anekdota, vagy gyermekkori élmény több helyen is felbukkan, de – feltételezem, gondos szerkesztési munkának köszönhetően – ez még pont nem üti meg a zavaró mértéket.
Persze amilyen magabiztosan navigál Gaiman az angolszász fantasztikum minden területén, olyan elveszettnek éreztem én magam némely témakörben, amelyről legfeljebb halvány ismeretekkel rendelkezem (gondolok itt például a tengerentúli masszív méretű képregénypiacra, vagy néhány megemlített filmre, amelyekről most hallottam először). Ezeket a fejezeteket értelemszerűen kevésbé élveztem, illetve kissé zavarba hoztak, de ennek semmi köze stílushoz vagy formához, az mindvégig kiegyensúlyozottan magas színvonalú, mesterkéletlen és humoros. Annál is inkább feledhetők e döccenők, mert a könyv nagy részében mégiscsak olyan művekről esik szó, amelyeket így vagy úgy ismerek, illetve közelebbről meg szeretnék ismerni.

Gaiman saját műveit, korszakait, munkáihoz való viszonyát is bőségesen kommentálja, és ennek a kötetnek pont az az erénye, hogy mindez nem eltávolít minket tőle, mint szerzőtől, hanem egészen közel hoz. Ez utóbbit azért tartom érdemesnek kiemelni, mert éppen ő figyelmeztet nem egyszer, hogy az alkotó nem egyenlő az alkotásaival. Ebben az esetben viszont számomra csak elmélyült, gazdagodott a kép arról az emberről, aki az Amerikai isteneket, a Soseholt, az Anansi fiúkat, és sok hasonló remek, fura történetet írt, és akiről esszékötete olvasása közben elhittem, hogy akár a szomszédom is lehetne, és akár meg is ihatnánk egy kávét a sarkon valamikor.

Mindenkinek ajánlom, de leginkább azoknak, akik olvasták már legalább néhány könyvét – úgy sokkal élvezetesebb.

>!
makitra MP
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Gaiman egy nagy mesélő. Olyan, mint egy néha morgós, néha jókedvű szomszéd: nem igazán ismered, de szereted a történeteit, még akkor is, ha önismétlő. Ez a könyv annak az ígéretét hordozza magában, hogy megismerheted az „valódit”, a kócos üstök mögötti, nem mesébe foglalt gondolatokat. És ez valahol tényleg így is van. Élvezet olvasni a szerző gondolatait a zenéről, könyvekről, társadalmi kérdésekről vagy csak egyszerűen arról, hogyan áll hozzá a kenyérkereső „foglalkozásához”. Élveztem elmerülni Gaiman agyában és talán, egy icipicit megismertem őt, mint embert. Csak ne tudnám, hogy az írók mind hazugok :)

Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.com/2016/12/neil-gaiman-kil…

7 hozzászólás
>!
Briggan
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Úgy terveztem, mindennap olvasok egy-egy fejezetet a könyvből, mert ez mégiscsak egy amolyan gondolat- és miegyéb-gyűjtemény, annyira azért biztos nem szippant be, mint bármelyik Gaiman-mű.
Egy kis harc után visszaszereztem a macskámtól az olvasófotelomat, jól megnéztem magamnak a borítón az írót, és nekiálltam.
Aztán azt vettem észre, hogy ott ül velem szemben ez a kócos üstökű fickó, akinek olyan érdekes gondolatai vannak, hogy nem tudtam azt mondani neki, hogy „Köszönöm, Niel, majd holnap folytatjuk”. Persze muszáj volt letenni, intézni az olyan földi semmiségeket, mint a munka, háztartás, házastárs, satöbbi.
De minden nap alig vártam, hogy újra leülhessek ez elé a csodabogár elé, és folytassam beszélgetéseinket. Mert ez a könyv nagyon sok mindenről elgondolkodtat, párbeszédet kezdeményez. Nem mondom, hogy mindenben egyetértünk, de nagyon megdolgoztatta az agyamat, és sokszor késztetett önvizsgálatra.
Emellett persze sokat mesél Gaiman a saját gyerekkoráról, fiatalabb koráról, újságírói és írói pályafutásáról. Nagyon élveztem, és picit irigyeltem, hogy milyen anekdotái vannak különböző ikonikus emberekről. Nagyon sok – számomra – ismeretlen zenekarról, filmről, könyvről és képregényről mesélt, amiknek megismeréséhez kedvet kaptam. Aztán, hogy mi sül ki belőle, majd meglátjuk. Nagyon szerettem az Amanda Palmerről szóló részeket, mert figyelemmel kísérem és szeretem a munkásságát. Érdekes volt egy picit látni őt Niel szemén keresztül.
Egy érdekes fickó érdekes gondolatainak gyűjteménye.

>!
ViraMors
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Beismerem, most már beismerhetem: én féltem ettől a könyvtől. Ötletem se volt, hogy mire számítsak, mit várjak, amikor az egyik kedvenc fantasy/képregényíróm nonfiction írásaival találom szembe magam. Talán az lett volna a logikus, ha várok egy kicsit, amíg születik pár értékelés meg visszajelzés, és annak alapján eldönteni, kell-e ez nekem vagy sem, de vitt a lendület: Új Gaiman, nekem kell!
Naná, hogy kell.

Ez a könyv egy kincs. Lehetőség arra, hogy kicsit Neil Gaiman szemüvegén át láthassuk a világot, megismerjük a véleményét sok mindenről és sok mindenkiről. Írásról, írókról, olvasásról, könyvekről, képregényekről, sci-fi-ről, fantasy-ról, horrorról, filmekről, filmkészítésről, zenéről, zenészekről stb… A sok-sok világ után, amiket megalkotott, kicsit megismerjük a világot, amiben él.
Nem mondom, hogy minden írás tetszett – vannak kiemelkedőek (pl.: Credo, Alkoss!), és vannak olyanok, amiket nem nagyon tudok hova tenni (pl.: A 13 falióra). Amikor olyan szerzőkről vagy szerzeményekről, díjakról vagy eseményekről volt szó, amikről alig, vagy egyáltalán nem is hallottam még, nem feltétlenül kötött le (pl.: Eisner Award-hoz vagy a Flood-hoz kapcsolódó írás).
Nem mondom, hogy mindenben egyetértettem, mert nem, de igazából nem is várom, hogy így legyen. Más ember, más világ, más gondolkodásmód.

Hozzátenném, hogy ez nem az a könyv, amit egyhuzamban el lehet olvasni, de nem is érdemes. Néha meg kell állni, meg kell emészteni az addigiakat, hagyni kell ülepedni, különben nem lesz hely a többinek, az agyam meg a fülemen fog kifolyni :)

Csak és kizárólag, „csupaszon” a könyvet értékelve nem valószínű, hogy négy csillagnál többet adnék rá. Amiért a végül mégis ötöt adtam, az az hogy erre a könyvre abszolút igaz, amit a fülszöveg írt: gondolatébresztő. Olvasás közben nem egyszer átgondoltam a saját véleményemet az említett témákról, az ismeretlen, vagy éppen csak ismerős neveknek utánakerestem. Megjegyzem, rég gugliztam ennyit „hobbi” kategóriájú olvasás közben. Nem mintha nem lett volna elég hosszú a várólistám, de rengeteg ötletet is kaptam, mit vegyek még listára, mit vegyek előbbre a listámon. spoiler
Őszintén örülök, hogy megvettem, és elolvastam. Biztos vagyok benne, hogy fogom még forgatni.

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Kedvenc írót nem véletlenül választ az ember lánya. Neil Gaiman nagyon régen ott csücsül a szívem kellős közepén, ami nem kis teljesítmény, mivel amúgy sem a képregény, sem a fantasy nem tartozik a kedvenc műfajaim közé, miközben a nevezett úriember elsősorban ezeken a területen tevékenykedik. Számomra ez soha nem jelentett problémát, ugyanis én Gaiman stílusába szerettem bele, nem tudok és nem is akarok szabadulni attól a mágikus és hihetetlenül fantáziadús prózától, amit ő képvisel (realista közgazdászként nyilván mágnesként vonzanak a hétköznapjaimtól teljesen távol lévő világokba vezető történetei) és egészen addig a percig nem gondoltam arra, hogy komolyabban el kellene mélyednem azokban a műfajokban, amelyeknek már jó ideje ő az egyik legismertebb képviselője, amíg le nem tettem ezt a könyvet. Ugyanis eszméletlen jó írásokat tartalmaz arról, hogy az író hogyan került a fantasy és a képregény bűvkörébe, és ezáltal természetesen fel tudja kelteni a teljesen laikus olvasó érdeklődését irántuk. Én most konkrétan lekaparom a falat azért, hogy elolvassam a Sandman sorozatot (egyszer végiglapoztam már, de nem hozott lázba, úgy látszik, még nem voltam elég érett ahhoz, hogy értékelni tudjam) és Susanna Clarke-től A hollókirályt (eddig azt sem tudtam, hogy ez a könyv létezik, shame on me, tudom). Ennyit arról, hogy egy esszégyűjtemény alapjáraton dögunalom. Ez bizony nem az, nagyon nem.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/02/08/konyvkritika_n…

>!
ppayter
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

"Neil Gaiman műveivel kapcsolatban meglehetősen ambivalensek az érzéseim. Néhány regényét szeretem (Amerikai istenek, Csillagpor, a Pratchettel közösen írt Elveszett próféciák), a többit nem annyira, a képregényei (Sandman) különösebben nem érintettek meg és a novellái jellemzően nem tetszenek. Non-fiction kategóriában csak néhány cikkét olvastam például amit Terry Pratchettről írt), de kíváncsi voltam, hogy mit tud mutatni, elvégre mégiscsak újságíróként kezdte.

[…] egy ehhez hasonló gyűjtemény esetén szükség van bizonyos figyelmeztetésekre is. Az első a rajongóknak (és az utálóknak) szól: ha Gaimant csak a regényein/novelláin/képregényein keresztül ismered, fennáll a veszélye annak, hogy kiderül, egyáltalán nem olyan ember, mint amilyennek elképzelted. A második figyelmeztetés az általános olvasóé: vigyázz, mert túlságosan sok érdekes dologról esik szó a kötetben. Ha nem figyelsz oda, még a végén azon kapod magad, hogy képregényeket, sorozatokat, bűvészműsorokat és zenéket keresgélsz, olyan írók köteteit, akikről már hallottál, de eddig nem nagyon olvastad őket, térképeket nézegetsz, történelmi és mitológiai témájú könyvek kezdenek gyűlni a polcaidon – és elfelejted, hogy mit jelent az „unalom” kifejezés.

Szóval csak óvatosan, veszélyes kötet ez. Én például azóta is Lou Reed számokat hallgatok és újra elkezdtek érdekelni Gaiman novellái…"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2016/12/neil-gaiman-kilat…

2 hozzászólás
>!
RandomSky
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Ez egy igen változatos és olvasmányos kötet, melyben Gaiman legkülönfélébb esszéit, értekezéseit, beszámolóit, beszédeit gyűjtötték össze, sőt, még interjú is akad, amit ő készített valaki mással. Bár nem törekszik teljességre, átfogja az író-ikon egész pályáját. Számtalan különféle témáról szól, könyvekről és olvasásról és könyvtárakról, mesékről, mítoszokról, történetekről, más írókról, művészekről (Tori Amosról két írás is helyet kapott!). Mesél a Sandmanről, az Amerikai istenekről, a Tükörálarcról és megannyi más művéről is. És szinte végig élvezetes olvasmány, és lehet rajta mosolyogni, meg jókat bólogatni, hogy „igggen, ezzazzz” (pl. mikor olvasásról beszél, meg könyvekről, meg történetekről).
Bővebben itt ni: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-11-17+…

>!
Dávidmoly
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Mindig nehéz értékelést írnom olyan szerzők könyveiről, akik komoly (pozitív) hatással voltak rám. Ha nem fojtom el fogom vissza a lelkesedésemet, akkor hajlamos vagyok a kritikátlan ömlengésre nem vagyok elég tényszerű; ha visszafogom magam, akkor meg nem vagyok elég őszinte.
Bár Gaiman írt regényeket is (te jó ég, micsoda regényeket!), de azt hiszem, hogy mindig is novellistaként fogok rá gondolni (a Füst és tükör miatt), szóval a (számomra) igazi Gaiman-kötet a válogatás (amúgy ez (többé-kevésbé igaz például a gyűjteményes Sandman-kötetekre is). A Kilátás az erkélyről ilyen szempontból is igazi Gaiman-kötet. És jó is.
Persze számomra a legélvezetesebbek az írásról és az olvasásról (és általában a művészi alkotásról), a spekulatív fantasztikumról, illetve a (mindkettőnk által nagyra becsült) szerzőkről (első sorban Poe, Lovecraft, Pratchett, Douglas Adams) szóló esszék, beszédek és bevezetők voltak. A zenéről és zenészekről szóló részek sokkal kevésbé érintettek meg, és sokkal kevésbé érdekeltek tudom, tudom, nincs lelkem, jöhetnek a kövek. És sok fontos szerzőről ír, akiket valószínűleg sosem fogok olvasni (vélhetően még akkor se lesz rájuk időm, ha közben véletlenül megtanulnék annyira angolul, hogy a képességem meglenne), ami rohadtul enyhén frusztráló…
Nem akarom elhúzni nagyon a dolgot, szóval az óhatatlan magyarázkodás: fél csillagot levonok az alkalmankénti ismétlődések meg a zenés részek és a frusztrálás miatt. Négy és fél kilátás az ötből.


Népszerű idézetek

>!
RandomSky

2007-ben Kínában jártam, ha jól emlékszem, az első államilag finanszírozott sci-fi konferencián. Az egyik jelenlévő párthivatalnokkal beszélgettem, és ezt mondtam neki: „Mostanáig azt olvastam a Locusban, hogy maguk helytelenítik a sci-fit, helytelenítik a sci-fi konferenciákat, és hogy az efféle dolgokat eddig nem igazán támogatták. Mi változott? Miért engedik most már az ilyesmit? Miért vagyunk itt?” A fickó erre azt válaszolta: „Hát, tudja, évek óta csodálatos dolgokat készítünk. Mi készítjük a maguk iPodjait. Mi gyártjuk a mobiltelefonokat. Jobban csináljuk, mint bárki más, az ötlet viszont nem a miénk. Önök idehozzák a terveket, mi pedig legyártjuk. Ezért körbejártuk Amerikát, beszéltünk pár emberrel a Microsoftnál, a Google-nél, az Apple-nél, rengeteg kérdést feltettünk nekik, saját magukról. Csak a munkatársakról. És kiderült, hogy kamaszként mind sci-fit olvastak. Így aztán arra jutottunk, hogy talán fontos lehet.”

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Kapcsolódó szócikkek: sci-fi
>!
Oriente P

Bradbury írt egy novellát egy tűzoltóról, ám a szöveg nőni akart. Az általa teremtett világ többet követelt. Bradbury elment az UCLA egyetem egyik könyvtárába, amelynek alagsorában órára lehetett bérelni írógépet. Az érméket egy dobozba kellett dobni a gép oldalán. Ray Bradbury pénzzel tömte a dobozt, és legépelte a történetet. Amikor elillant az ihlet, amikor új löketre volt szüksége, amikor ki akarta nyújtani a lábát, a könyvtárban sétálgatott, és könyveket nézegetett.
És a történet elkészült.
Felhívta a Los Angeles-i tűzoltóságot, és megkérdezte, milyen hőfokon ég a papír. Fahrenheit 451, felelték. Megvolt a cím is. Nem számított, igaz-e vagy sem.

176-177. oldal - Ray Bradbury, Fahrenheit 451, mi a science-fiction és mit csinál

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

>!
Oriente P

És senki ne gondolja, hogy a könyvek nem valóságos helyek.

25. oldal - Miért függ a jövőnk a könyvtáraktól, az olvasástól és az ábrándozástól?

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

>!
Oriente P

Az alkotó feladata, hogy felrobbanjon. Az irodalomtudósok feladata pedig az, hogy körüljárják a robbanás helyszínét, összeszedjék a repeszeket, megfejtsék, miféle robbanás történt, ki halt meg, mekkora kárt szándékoztak okozni a robbanással, és milyen közel jutottak ahhoz, amit elterveztek.

55-56. oldal - A zsáner pornográfiája, avagy a pornográfia zsánere

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

>!
Oriente P

Semmi nem öregszik csúnyábban, gyorsabban és furcsábban, mint a jövő.

180. oldal - Az időről és Gully Foyle-ról: Alfred Bester és a Tigris! Tigris!

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

>!
Oriente P

A Drakula viktoriánus technothriller

272. oldal - Előszó a Drakula kritikai kiadásához

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Kapcsolódó szócikkek: Bram Stoker: Drakula
>!
ppayter

[…] szerettem Tolkient, és azt kívántam, bárcsak én írtam volna a regényét, viszont egyáltalán nem vágytam arra, hogy úgy írjak, mint ő. Tolkien szavai és mondatai természeti képződményeknek tűntek, mint amilyenek a kőzetek vagy a vízesések, és ha úgy akartam volna írni, mint Tolkien, az olyan lett volna, mintha virágozni akarnék, mint egy cseresznyefa, mókus módjára fára mászni, vagy zuhogni, akár az eső a viharban.

53. oldal, Három szerzőről: Lewisról, Tolkienről és Chestertonról - A 35. MythCon-on elhangzott beszéd

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

>!
ppayter

Jó szándékú felnőttek egy életre elvehetik a gyerekek kedvét az olvasástól, ha nem hagyják nekik, hogy azt olvassák, amit élveznek, vagy ha olyan unalmas, ám nemes mondanivalójú könyveket adnak a kezükbe, ami nekik tetszik. Ez gyakorlatilag a viktoriánus „jobbító” irodalom 21. századi megfelelője. Csak az lesz az eredménye, hogy egy egész generáció fogja meggyőződéssel vallani: olvasni egyáltalán nem menő, sőt, ami még rosszabb, egyenesen kellemetlen.

23-24. oldal, Miért függ a jövőnk a könyvtáraktól, az olvasástól és az ábrándozástól?

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás · olvasó
>!
Kkatja P

Nyugtalanít, valahányszor azt kérdezik tőlem, hogyan tudnák leszoktatni a gyerekeiket a rossz könyvekről. A könyvek soha nem jelentik azt a gyerekek számára, mint amit nekünk, felnőtteknek jelentenek. Azok a gondolatok, amelyeket a felnőttek unalmasnak, elcsépeltnek tartanak, a gyerekek számára vadonatújak és elemi erővel hatnak rájuk. Ráadásul a könyvben, amit olvasunk, önmagunkat is beleszőjük, és a gyerekek olyan varázserővel képesek felruházni a szavakat, amikről még maga az író sem tudott.

99. oldal Egyébként mi a [nagyon csúnya káromkodás] az a gyerekkönyv?

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
Oriente P

Brian Eno azt mondta, hogy a megjelenésekor csak ezren vásárolták meg a Velvet Underground első albumát, de közülük mindenki zenekart alapított.

321-322. oldal - In memoriam Lou Reed: "Az életem háttérzenéje"

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről Válogatott írások

Kapcsolódó szócikkek: Velvet Underground

Hasonló könyvek címkék alapján

Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől
Alberto Manguel: Az olvasás története
Fenyő D. György (szerk.): Kiből lesz az olvasó?
Ráth-Végh István: A könyv komédiája
Tokaji Zsolt: A kínai könyv története
Szántó Tibor: A szép magyar könyv 1473/1973
Roderick Cave – Sara Ayad: A könyv története
Pesti Brigitta: Dedikáció és mecenatúra Magyarországon a 17. század első felében
Mocsáry Miklós: Hogyan bánjunk könyveinkkel?
Pogány György: Bibliofília és könyvművészet