Don't ​Panic 4 csillagozás

Az az igazság, hogy ha nem Neil Gaiman írta volna ezt a könyvet, nem olvastam volna el. Pedig szeretem Douglas Adamst meg a Galaxis útikalauzt, de a háttértörténete nem izgatott. Pontosabban azt sem tudtam, hogy van egyáltalán története. Naivan azt gondoltam, hogy Adams egyszer csak leült és megírta, fogalmam sem volt, hogy eredetileg ez egy rádiójáték és kb minden műfajra előbb adaptálta Adams, mint könyvre. (Na jó, a film az egyetlen kivétel, az a könyv után jött.)
Szóval informatív és vicces a könyv és mivel sok dolog volt, amire már nem emlékeztem, ezért azt hiszem, itt lesz lassan az ideje újra elolvasni az öt részes trilógiát.

Nagyon szeretem Douglas Adams stílusát és a a Galaxis Útikalauzt, pedig nagyon-nagyon rég olvastam. A Don't panic! rajongóknak kötelező, bár én sokszor elvesztem a sok név meg adat között ("elviseltem volna" több történetet és jóval kevesebb adatot…). Voltak benne vicces anekdoták, sokszor jókat mosolyogtam, de sajnos a nevek többsége nagyon nem mondott nekem semmit…annak biztos sokkal élvezetesebb a könyv, aki képben van a 80-as évek brit médiaszakembereinek nevével.

Nem volt ez kifejezetten rossz, de…
Gaiment szeretem, a Hitchhiker's-t szeretem, de együtt nem kifejezetten működtek. Igazából nem volt gaimenes, a nagyját nem is ő írta, hanem interjúkból ollózta össze, meg Adamstől idézett. Jó, ennyi emberrel interjúzni macerás meg sok munka, de akkor is. A végeredmény lehetett volna sokkal jobb is.
Talán ha úgy állok neki, hogy Adams-életrajz, akkor jobban tetszik, de mivel a Hitchhiker's-szel van reklámozva, mást vártam. Meg valószínűleg jobban élveztem volna, ha mondanak bármit a nevek, de fogalmam sincs a 70-80-as évek brit közéletéről meg comedy-világáról.
A könyv egy dologra volt igazán jó: meghozta a kedvemet, hogy Doctor Who-t nézzek off.