Coraline 681 csillagozás

Neil Gaiman: Coraline Neil Gaiman: Coraline

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más…
Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.

Eredeti mű: Neil Gaiman: Coraline (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
144 oldal · ISBN: 9789634193333 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193326 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2009
144 oldal · ISBN: 9789639868304 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

274 tag · 174 karc · Utolsó karc: 2018. január 17., 06:42 · Bővebben


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Coraline Jones


Kedvencelte 80

Most olvassa 14

Várólistára tette 265

Kívánságlistára tette 305

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Gorkie P
Neil Gaiman: Coraline

Ez volt az első könyvem Gaimantól és jól vizsgázott. :) Nagyon tetszett.
Érdekes, egyedi világot alkotott meg az író és izgalmas történetet kerekített, emellett pedig tele van tanulságokkal. Borzongató, időnként kissé félelmetes hangulat járja át a könyvet.
Coraline egy kíváncsi, nagyon bátor lány, nagyszerű fantáziával, aki nem adja fel a reménytelen helyzetekben sem. Ugyanakkor egy átlagos kislány is, aki figyelmet szeretne a szüleitől, de abból nem sokat kap, mert mindig elfoglaltak. Milyen életszagú, ugye? Fogalmuk sincs, mi játszódik le ebben gyermeki fejecskében. Mennyi félelem, magány. Coraline pedig azonnal kap egy kis szeretetmorzsa után, holott érzi, hogy valami nem stimmel. Aztán minden félelem dacára felveszi a kesztyűt, hogy megmentse az igazi családját.
Megannyi tanulság egy felnőtteknek szánt gyermekmesében. Jöhet a következő Gaiman. :)
Kíváncsi leszek a filmre is.

8 hozzászólás
>!
gesztenye63
Neil Gaiman: Coraline

Ha már vizsgálódunk, akkor vizsgáljuk a kérdést „filozofikusan”… Hiszen ezt már megtette Révész Sanyika is, a Piramis frontembereként, amikor ’77-ben eldalolta nekünk a ”Ha volna két életem” című nótát. Tehát a fő csapás iránya: mi van az én alternatív életemmel?

Az átlagember tele van egyszerű, mégis soha be nem teljesülhető vágyakkal, úgymint „hadd aludjak addig, amíg nekem tetszik”, „ha megkívánom, varázsütésre legyen ínycsiklandó sült csirke a tányéromon”, és úgy egyáltalán, mi a retekért kéne nekem szabályok, meg konvenciók mentén élnem az én becses kis életem… Mindezek a vágyak, gondolatok ezerszeresen felfokozottan tudnak jelentkezni, amíg az ember türelmetlen, örökmozgó, folyton foglalkozásra és felfedezésre vágyó, kíváncsi tizenegy éves. S ha elég élénk a fantázia, akkor nyilván megteremti azt az alternatív világot, azt a másik életet, ahol a szekrényben lakik a titkos barát, ahol a tükör, vagy egy rejtélyes, zárt ajtó mögött képzeletbeli, vagy e világból valahogy átjutott lények tanyáznak. Ezek a párhuzamos világok, terek és idősíkok mindig gondoskodnak a maguk varázslatos teremtényeiről, legyenek azok boszorkányok, fekete macskák, hóbortos szomszédok, vagy akár „másik anyák és apák” spoiler.

Persze az életben is úgy van, hogy egyszer eljön az idő, amikor már nem kell az álságos, talmi csillogás, és jól esik, ha egy nap csak egyszerűen szürke és esős,
…és nem történik semmi,
…és nincs hová menni,
…és fenyeget a dögunalom,
de mégis ott van az igazi anyukám lisztes orra, fahéjas illata, no meg a folyton dörmögő apukám biztonságot nyújtó medveölelése. Ha nem akarjuk, akkor is felnövünk egyszer. De addig is – általában még gyerekként – eljön az idő, amikor megérezzük, hogy a valódi teremtés belőlünk, a cselekedeteinkből, érzéseinkből, vagy az igazi anyukánk-apukánk tetteiből, gondoskodásából és szeretetéből fakad. Talán ekkor már elképzelt világainkat is a helyükön tudjuk kezelni, és lehet, hogy nem rettegünk többé a különös, borzongató árnyaktól, hiszen valahol mélyen legbelül érezzük már, hogy azokat is a saját teremtő képzeletünk gyártotta.
Gaiman igazi mestere a fantáziavilágok megteremtésének. Coraline (és még véletlenül sem Caroline) története, a maga szűk másfélszáz oldalán mindent tud, amit egy gyerekmesének, egy vérfagyasztó horrornak, vagy csak egyszerűen a képzelet birodalmaiba kalauzoló történetnek tudnia kell. A könyv illusztrációi tökéletesek és a regényből készült animációs film is a várakozásomon felül tetszett.

Mindazonáltal ebben a regényben nem éreztem azt az átütő erőt, amit az Óceán az út végénben, vagy azt a csapongó, eklektikus, mágikus realizmusba hajló fantáziavilágot, amit az Amerikai istenekben megtaláltam.
Számomra közel sem ez a regény a vezérhajó a szerző, általam eddig olvasott művei sorában. De ennek ellenére feltétlenül ajánlom, hiszen kiváló alkotás.

>!
Chöpp P
Neil Gaiman: Coraline

Láttam a filmet és (végre) elolvastam a könyvet is. Mondtam is a huginak, hogy ez éppen olyan jól sikerült, mint a film! Örvendetes dolog, amennyiben így áll a helyzet. Bármelyik alkotás is a deficites, mindkettő értéke devalválódik (sajnos).
Szerfelett tetszett Coraline, a „felfedező”. Jelentős momentumnak tartom, amelyet a filmben nem említettek, pedig sok mindennek értelmet ad a történet során.
Összefoglalva: olvasmányos, varázslatos, nem mindennapi; nem feltétlenül gyerekeknek, sokkal inkább ilyen borzongásra vágyó gyermekded lelkeknek, mint amilyenek mi vagyunk sokan.
MÁSODIK OLVASÁS:
Kislányomnak (10 éves lesz hamarosan) olvastam el. A film az egyik kedvenc filmje. Ő is szereti a borzongást, mint a családunk nagy része. A regény is élményt adott neki.

4 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Neil Gaiman: Coraline

Most már egészen biztos vagyok benne, hogy Neil Gaiman agya egy kísértetkastély rengeteg sötét folyosóval és olyan ajtókkal, amelyeket nem tanácsos kinyitni. Ő mégis kinyitja őket.

Sokakban felmerül kiskorukban, vajon jó helyre születettek-e ők, nem kéne inkább egy másik családba tartozniuk vagy hercegnőnek lenniük. Coraline is ilyen, és nála igazzá válik a „Vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még megkapod!”-szabálya.

Számomra a Coraline a gyermeki félelmek gyűjtőhelye, és annak a bemutatása, mennyire bátorság kell ahhoz, hogy ezeket legyőzzük. Mindemellett megjelenik benne a gyermeki képzelet végtelensége is, ami persze nem mindig csak szép és izgalmas dolgokat tartogat.

Néha muszáj, hogy történjenek velünk olyan dolgok, amelyek megtanítanak arra, hogy jobban értékeljük azt, amink van. Sajnos a legtöbbször erre akkor jövünk már csak rá, amikor elveszítjük azt, de van, hogy az utolsó pillanatban mégis csak rádöbbenünk, milyen kincset is hagytunk volna kihullani a kezünkből.

Neil Gaiman, mesélj még sokat nekünk!

>!
TiaManta
Neil Gaiman: Coraline

Az animációs film olyan kreatívra, hangulatosra sikeredett, hogy mai napig az egyik kedvencem. Sokszor újra néztem, nézem és nézni is fogom.
Így ezután kissé csalódás ez a rövid szösszenet. Inkább egy hosszabb novellának tekintem, mert regénynek ez édes kevés. Persze gyerekregény lenne, de nem is tudom még ahhoz is túl kivonatszerű.
Bár itt mintha már bizgerálta volna az agyamat az emlegetett Gaiman-féle egyediség. A 2. felére már olykor sikerült beleélni magam a történésekbe. A rajzokkal kapcsolatban is felemásak voltak az érzéseim.
Úgy összességében nem volt rossz, de a már említett mozgóképhez képest ez kevés.

7 hozzászólás
>!
Könyvmolyok_Világa
Neil Gaiman: Coraline

Coraline egy nagyon bátor kislány . A Róla szóló történet tulajdonképpen egy tanmese gyerekeknek. Nos azért azt kétszer is meggondolnám, hogy egy alsós kistesónak a kezébe merném – e adni, mert szegény lehet, hogy napokra beparázna és nem aludna egyedül még lámpafény mellett sem. Ugyanis az író nagyon szemléletesen festi le a házat, aztán a másik házat , a szereplőket, aztán a másik szereplőket. A szituáció ugyanis a következő: Coraline, akit a házban mindenki – szülein kívül rosszul Carolin-nek hív – nagyon szeret felfedezni, és nagyon utál unatkozni. Ebből a két tényből kifolyólag kissé horrorisztikus kalandba csöppen. Szerintem sokan jártunk már úgy, hogy egy tükörbe nézve és ott a hátteret bámulva olyan érzésünk lett, mintha ott egy másik szoba, másik valami lenne. Főszereplőnk is talált egy ilyen fura dolgot, nevezetesen egy régi ajtót, ami egy téglafalra nyílik. Látszólag. Mert ahogy anyukája legelöszőr megmutatja a lánynak a semmibe vezető ajtót, onnantól éjszaka fura dolgok történnek, Amikor pedig a kislány megszerezve a kulcsot, kinyitva azt, ott egy átjárót talál valahová, nos onnantól parásodik a story.
Caroline ott megleli a mostani házuk mását, annak lakóit de egy kissé,- nem kissé, nagyon -más kiszerelésben. Ott van a másik anyukája, apukája, a házban lakó két idős színésznő, egy fura férfi, és a Macska. Őt nagyon bírtam. De senki sem olyan, mint az eredeti házban. Coraline úgy dönt haza is megy, de otthon senki nem várja. A szülei eltűntek. És akkor Coraline rájön, hogy csak ő tudja megmenteni őket. Segítséget kap, de hogy kitől azt már a könyvből fogjátok megtudni. És azt is, hogy hogyan végződik ez a remek kis történet.
Én elolvastatnám minden gyerekkel – figyelve a korukra persze, tudjátok a para miatt – mert nagyon egyéni módon ösztönző, hogy igenis szálljunk szembe a félelmeinkkel. Azt nem mondom, hogy bájos kis story, mert annál félelmetesebbek a szereplők, de mindenképpen remek. Ahogy Coraline megállapítja, ha nem tudjuk mi vár ránk és úgy tesszük meg, az nem bátorság,de ha már félünk valamitől és úgy vágunk bele, na az a bátorság! Hiába íródott gyerekeknek, felnőtteknek is élvezhető. Én például szó szerint mellette ragadtam miután megkaptam a csomagot és felnyitva csak bele akartam olvasni. Nos szépen ki is olvastam együltő helyemben.
Kedvenc szereplőm a kislány természetesen és a már említett Macska, aki egy igazi egyéniség tele rengeted tapasztalattal és önbizalommal. Igazi macska. A kislánynak pedig szurkolnunk kell!
Amit még meg szeretnék említeni, az a borító. Nagyon eltalálták ! A színek , az kislány-alak, a ház, mindez együtt a történettel, nagyon eltalált !
Nekem nagyon tetszett . Örülök, hogy az Agave Kiadónak köszönhetően megismerkedhettem Coralinnel !!!! Nektek is ezt javaslom

@Agave_Könyvek

>!
Sol
Neil Gaiman: Coraline

Borzasztóan nehéz írni erről a könyvről. De nem azért, mert rossz lenne, épp ellenkezőleg: kifogástalanul lett megírva, Neil Gaiman szokás szerint hozta a formáját. Azért nehéz írni róla, mert 1) nem egy mai történet, 2) nagyon fájdalmas témákat feszeget. Mert oka volt annak, hogy Coraline kiutat keresett unalmas életéből. Hogy a másik családja azzal édesgette őt magához, hogy elhalmozta mindennel, amire egy gyerek igazán vágyik – no, nemcsak finom ételekkel és érdekes játékokkal. Figyelemmel. Miért nem kapta meg ugyanezt az igazi szüleitől? Ezek nagyon-nagyon lényeges kérdések, és valamiért senki sem gondolkozik el rajtuk. Miért nem figyelünk oda jobban egymásra? Miért hagyjuk, hogy a monoton munka közénk és szeretteink közé álljon? Miért csak egy gyerek tudja ezeket a dolgokat igazán megérteni? Ettől volt annyira bátor Coraline.

Rém egyszerű a történet: Coraline megtalálja a saját életének tükörképét, és kis híján annak fogságába esik. De mert idejében felismeri, hogy a szebb világ, amibe belekeveredett, csak árnyékok játéka, megpróbálja megszabadítani magát, sőt, másokat is. Így válik a regény igazi hősnőjévé Coraline, aki ráadásul egy pillanatig sem hiteget minket azzal, hogy ő biza' milyen bátor! Ellenkezőleg: Coraline fél, és tudja, hogy pont ettől lesz igazán bátor.

Teljes értékelés: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2016/07/neil-gaiman-co…

4 hozzászólás
>!
csillagka P
Neil Gaiman: Coraline

Egyszerűen nem tudom mit mondjak. Na jó először is, utálom a rossz boszorkányos könyveket, a boszik jók, szépek, sokat tudnak a gyógynövényekről, és elsősorban szeretni valóak, ha nem majd kevernek valami bájitalt amivel elérik a megfelelő hatást. Ebben a mesében Juliska oldaláról elveszett Jancsi, kaptunk helyette egy macskát (na jót őt speciel kedveltem, teljesen olyan volt mit a valóságban)
Az alap problémával is gondjaim voltak, miért gondolja bárki, hogy aki otthon dolgozik annak több ideje van másra, a munka az munka, el kell végezni, és lassan tényleg annyira kezd idealizálódni a világ, hogy elhisszük a jólét amit az utódnak biztosítani szeretnének, flancos, egyenruhás magániskolával…..az az égből pottyan, és mindenki megengedhet magának bármit, az időt is amit a családjával tölt el. József Attila panaszai ugrottak be a Mamából.
Coraline időben kapcsolt és mindent megtette az egyik (egyetlen) családjáért, csak már nem tudtam rajongani, mert a tej savanyúan érlelődött a számban.
A rajzok sok mindent feledtettek, Macsek tetszett, a gyerekekkel már találkoztunk ha másol nem is, a csillagporban biztosan. Így ez csak sajnos négy csillag, pedig a felétől kimondottan jól szórakoztam.
Filmen egyenlőre kimaradt, pótolom.

>!
KingucK P
Neil Gaiman: Coraline

Különleges és félelmetes mese.
Nemrégiben megnéztem a mese változatot, nagyos szép képi világa volt, és nagyjából visszaadta, azt amit a könyv olvasása közben elképzeltem. Coraline nagyon bátor és leleményes kislány. Lényegében inkább úgy éreztem, hogy a szülőknek tart tükröt, vegyék észre, hogy a sok elfoglaltság mellett csak a gyerekre nem marad idejük.
Ajánlom minden szülőnek, vagy annak aki tervezi hogy az lesz.

>!
Lahara ISP
Neil Gaiman: Coraline

Van benne valami borzongató. Minden házban van egy ajtó, amitől azt várjuk, hogy egy másik világba visz, Coraline a kulcsot is megtalálja hozzá, de mégsem olyan biztos, hogy jó az a másik világ. Ha gyerekként olvasom, biztos, hogy kialakul nálam a koumpounophobia, így azonban az ellenkező hatást váltotta ki. A Coraline óta szeretem a gombokat. Az illusztrációk és a patkányok elég ijesztőek, de közel sem annyira a tudat, hogy minden házban van egy ilyen ajtó.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Sceurpien I

– A macskáknak nincs nevük – közölte.
– Nincs?
– Nincs. Nektek embereknek van nevetek. Méghozzá azért, mert fogalmatok sincs, kik vagytok. Mi tudjuk, kik vagyunk, ezért nincs szükségünk névre.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska · név
>!
Nico

Coraline sóhajtott. – Te tényleg nem érted, ugye? Én nem akarom, amit akarok. Senki se akarja. Igazából nem. Mi lenne abban a jó, ha csak úgy megkapnék mindent, amit akarok? Nem jelentene semmit. Mit érne akkor?

110. oldal

>!
Algernon +SP

A macskákat hívni általánosan túlbecsült kérdés. Ennyi erővel a forgószelet is szólíthatod.

64. oldal

>!
Brigi007

– Tudod… lehetnénk barátok – javasolta Coraline.
– Lehetnénk egy egzotikus afrikai táncoló elefántfaj ritka példányai – mondta a macska –, de nem vagyunk. Legalábbis – pillantott Coraline-ra – én nem.

6 hozzászólás
>!
mazsolafa

– Az egerek nem szeretik a ködöt – tájékoztatta az öreg. – Lekonyul tőle a bajszuk.

Kapcsolódó szócikkek: egér
4 hozzászólás
>!
Natasha

Aznap, amikor Coraline-ék beköltöztek, Spink kisasszony és Forcible kisasszony külön felhívták Coraline figyelmét arra, milyen veszélyes az a kút, és a lelkére kötötték, hogy nagy ívben kerülje el. Így aztán Coraline elindult megkeresni a kutat, hogy tudja, hol is van, és aztán nagy ívben el tudja kerülni.

13. oldal

>!
Natasha

– Honnét tudjam, hogy megtartod a szavad?
– Megesküszöm – felelte […]. – Megesküszöm anyám sírjára.
– Van neki sírja? – tapogatózott Coraline.
– Van bizony – bólogatott […]. – Magam dugtam bele. És amikor megpróbált kimászni, visszadugtam.

88. oldal

3 hozzászólás
>!
Natasha

– Hát itt vagy, Coraline. Hol az ördögben jártál?
– Elraboltak az idegenek – felelte kötelességtudóan Coraline. – Az űrből jöttek sugárpisztollyal, de én átvertem őket, mert parókát húztam és külföldi kiejtéssel nevettem, így meg tudtam szökni.

30. oldal

>!
LianneHide P

Mert amikor félsz és mégis megteszel valamit, az bátorság.

>!
Algernon +SP

Coraline elkezdte lerajzolni a ködöt. Tíz perc után még midig a fehér lap volt előtte, csak egyik sarkában állt annyi, hogy K Ö D

24. oldal

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Beatrice Bottet: A baglyok titka
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet
Silvana De Mari: A Medve és a Farkas
Elizabeth Goudge: Holdhercegnő
Tea Stilton: A korallok hercegnője
Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt
Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
Michael Ende: Momo
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg