Coraline 1314 csillagozás

Neil Gaiman: Coraline Neil Gaiman: Coraline

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más…
Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.

Eredeti megjelenés éve: 2002

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197829 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
130 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193326 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193326 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

367 tag · 259 karc · Utolsó karc: 2021. június 12., 20:58 · Bővebben


Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Coraline Jones · A macska · "másik anya" · "másik apa" · April Spink kisasszony · Bobo úr · Miriam Forcible kisasszony · Mr. Jones · Mrs. Jones


Kedvencelte 143

Most olvassa 20

Várólistára tette 403

Kívánságlistára tette 427

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

Finn_Hudson P>!
Neil Gaiman: Coraline

Ez a történet sajnos nem fog meg, se filmben, se könyvben. Engem túlzottan emlékeztetett az Alice Csodaországban-ra a fura lényekkel és beszélő macskával, csak picit ijesztőbb változatban.
Neil Gaiman stílusával sem igazán sikerült megbarátkoznom. Igaz, még csak a második könyvem volt tőle, ráadásul mindkettő meseregény, de nekem túlságosan elkapkodottnak érződnek a könyvei. Lehet, hogy a későbbiekben próbálkozom még vele, de az nem a közeljövőben lesz.

19 hozzászólás
Szöszmösz_Gorkie P>!
Neil Gaiman: Coraline

Ez volt az első könyvem Gaimantól és jól vizsgázott. :) Nagyon tetszett.
Érdekes, egyedi világot alkotott meg az író és izgalmas történetet kerekített, emellett pedig tele van tanulságokkal. Borzongató, időnként kissé félelmetes hangulat járja át a könyvet.
Coraline egy kíváncsi, nagyon bátor lány, nagyszerű fantáziával, aki nem adja fel a reménytelen helyzetekben sem. Ugyanakkor egy átlagos kislány is, aki figyelmet szeretne a szüleitől, de abból nem sokat kap, mert mindig elfoglaltak. Milyen életszagú, ugye? Fogalmuk sincs, mi játszódik le ebben gyermeki fejecskében. Mennyi félelem, magány. Coraline pedig azonnal kap egy kis szeretetmorzsa után, holott érzi, hogy valami nem stimmel. Aztán minden félelem dacára felveszi a kesztyűt, hogy megmentse az igazi családját.
Megannyi tanulság egy felnőtteknek szánt gyermekmesében. Jöhet a következő Gaiman. :)
Kíváncsi leszek a filmre is.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193326 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
8 hozzászólás
reccs P>!
Neil Gaiman: Coraline

Egy különös kislány egy különös kaland közepébe csöppen, és rengeteg furcsa, ijesztő dologgal találkozik. Ez egy rémisztő, titokzatos és nagyon különös könyv.
Az író gyerekeknek szánta, és talán valóban élvezik is, ha szeretik az ilyen történeteket, de szerintem egy felnőtt számára is rengeteg üzenetet hordoz a gyerekekről.
Ez egy elég egyedi darab az ennek a korosztálynak szóló könyvek között. Biztos, hogy nem is való mindenkinek. (Emlékszem, harmadikosként milyen trauma volt számomra egy ijesztő könyv, de ötödikben már simán elolvastam.) Persze ez minden gyereknél más, sőt generációnként is. Sokszor megtapasztalhatjuk, hogy mennyivel magasabb már az ingerküszöbük.
Van valami különleges Gaiman stílusában. Érthető, hogy nem mindenkinek tetszik, hiszen nagyon egyedi és különös, de akit meg éppen ez vonz, azoknak kitűnő választás. A hangulatteremtést mesterien megvalósítja, a történet izgalmas, misztikus. Könnyen érthetőek benne a tanulságok, az üzenetek.
Az egyetlen dolog, ami talán nehezebben összeegyeztethető a célközönséggel, azok az illusztrációk. Igazán hatásosak, és ugye a gyerekek még nagyon vizuálisak, ezért nagyon fokozzák a borzongást.
Összességében talán nem ez az író legjobb műve, nem ezzel érdemes kezdeni felnőttként, ha meg akarjuk ismerni a munkásságát. Gyerekeknek pedig inkább csak, ha belső a motiváció, semmiképpen sem egy erőltethető könyv. Mégsem lehet igazán lehúzni, hiszen ott van benne minden, amitől annyian szeretik a könyveit.

Ákos_Tóth IP>!
Neil Gaiman: Coraline

Nagyon távol áll szinte mindentől, amit mostanában olvastam, de be kell vallanom, első körben nem feltétlenül mondtam volna meg, hogy a Coraline ténylegesen egy kistinédzsereknek szánt mesekönyv, és nem egy felnőtt regény. Olyan mese ez, mint a Karácsonyi lidércnyomás, vagy a Halott menyasszony, de valahogy mégis ügyesebben és okosabban egyensúlyozik a kortól függetlenül izgató és hátborzongató rejtélyes misztikum, valamint a gyermeklelket építő és terelgető, nem szájba rágott, de könnyen megfogható üzenetek átadása között. Igazából pont az benne a legjobb, hogy Gaiman nemcsak komolyan veszi és meri sötét tartalmakkal megküldeni a könyvét kézbevevő fiatalokat, hanem képes profi meseíróként konkrét, jól kibontható sugalmazásokat beültetni a sztorijába. Igaz, az előszóban ezekre ő maga is külön felhívja a figyelmet, de annak elolvasása nélkül is gyorsan nyilvánvalóvá válik, mitől lehet fontos a Coraline sok fiatal, de akár felnőtt számára is.

Az a gondolat, miszerint a bátorság és a félelem nem csak megfér egymás mellett, de természetesen együtt járnak az élet rázós szituációban, rémesen fontos lehet bárki számára. Különösen azért, mert a „félek” kijelentésre még mindig az a leggyakoribb válasz, hogy „ne félj!” (nyugodjál meg, attól megnyugszol), pedig sokkal adekvátabbnak hangzik a „légy bátor!” reakció – minekután a félelem nem ignorálható, szépen is néznénk ki, ha az lenne. A félelem a legjobb életben tartó ösztön, az önkontroll egyik leghatékonyabb formája. Felülírni nem lehet, de helyén kezelni roppant fontos.
A másik dolog, amiben Gaiman nagyon jól belőtte az arany középutat, az ijesztgetés. A Coraline-ban ugyanis van parafaktor, különösen az illusztrációkkal megtámogatva, és bár a gyerekek ingerküszöbe manapság biztosan magasabb, mint régen, szerintem a történet pont annyira cidris, hogy izgalmas és vonzóan félelmetes legyen, ugyanakkor ne taszítsa el magától azokat, akik nem akarnak gombszemű boszorkányokkal álmodni. Vagy – és ez szerintem az igazi csoda – ha álmodnak is, Coraline ihletésében talán helyén tudják majd kezelni a helyzetet!
Szóval adott egy okosan kitalált történet, emészthető, de azért lúdbőrözést kiváltó hangulattal, mindennek tetejébe egy kedvelhető főhőssel*, szimpatikus üzenetekkel, és egy stílusában letisztult szöveggel, ami sokkal gördülékenyebb, mint azt Gaimantől elvártam volna. Negatívumot igazából nem is tudok felhozni ellene.

Meggyőzött, talán még olvasnék is tőle a jövőben.

*A fenti gondolatmenet szempontjából nem fontos, de azért megjegyezném, hogy maga Coraline, mint karakter is rém okosan épül fel: elég jól kidolgozott ahhoz, hogy önálló jellemként, önerőből cselekvő entitásként tekintsünk rá, ugyanakkor maradt benne annyi üres tér, hogy az olvasó beleélje magát a szerepébe. Ilyen téren a young adult alkotók sokat tanulhatnának Gaimantől.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193326 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
3 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Neil Gaiman: Coraline

Ha már vizsgálódunk, akkor vizsgáljuk a kérdést „filozofikusan”… Hiszen ezt már megtette Révész Sanyika is, a Piramis frontembereként, amikor ’77-ben eldalolta nekünk a ”Ha volna két életem” című nótát. Tehát a fő csapás iránya: mi van az én alternatív életemmel?

Az átlagember tele van egyszerű, mégis soha be nem teljesülhető vágyakkal, úgymint „hadd aludjak addig, amíg nekem tetszik”, „ha megkívánom, varázsütésre legyen ínycsiklandó sült csirke a tányéromon”, és úgy egyáltalán, mi a retekért kéne nekem szabályok, meg konvenciók mentén élnem az én becses kis életem… Mindezek a vágyak, gondolatok ezerszeresen felfokozottan tudnak jelentkezni, amíg az ember türelmetlen, örökmozgó, folyton foglalkozásra és felfedezésre vágyó, kíváncsi tizenegy éves. S ha elég élénk a fantázia, akkor nyilván megteremti azt az alternatív világot, azt a másik életet, ahol a szekrényben lakik a titkos barát, ahol a tükör, vagy egy rejtélyes, zárt ajtó mögött képzeletbeli, vagy e világból valahogy átjutott lények tanyáznak. Ezek a párhuzamos világok, terek és idősíkok mindig gondoskodnak a maguk varázslatos teremtényeiről, legyenek azok boszorkányok, fekete macskák, hóbortos szomszédok, vagy akár „másik anyák és apák” spoiler.

Persze az életben is úgy van, hogy egyszer eljön az idő, amikor már nem kell az álságos, talmi csillogás, és jól esik, ha egy nap csak egyszerűen szürke és esős,
…és nem történik semmi,
…és nincs hová menni,
…és fenyeget a dögunalom,
de mégis ott van az igazi anyukám lisztes orra, fahéjas illata, no meg a folyton dörmögő apukám biztonságot nyújtó medveölelése. Ha nem akarjuk, akkor is felnövünk egyszer. De addig is – általában még gyerekként – eljön az idő, amikor megérezzük, hogy a valódi teremtés belőlünk, a cselekedeteinkből, érzéseinkből, vagy az igazi anyukánk-apukánk tetteiből, gondoskodásából és szeretetéből fakad. Talán ekkor már elképzelt világainkat is a helyükön tudjuk kezelni, és lehet, hogy nem rettegünk többé a különös, borzongató árnyaktól, hiszen valahol mélyen legbelül érezzük már, hogy azokat is a saját teremtő képzeletünk gyártotta.
Gaiman igazi mestere a fantáziavilágok megteremtésének. Coraline (és még véletlenül sem Caroline) története, a maga szűk másfélszáz oldalán mindent tud, amit egy gyerekmesének, egy vérfagyasztó horrornak, vagy csak egyszerűen a képzelet birodalmaiba kalauzoló történetnek tudnia kell. A könyv illusztrációi tökéletesek és a regényből készült animációs film is a várakozásomon felül tetszett.

Mindazonáltal ebben a regényben nem éreztem azt az átütő erőt, amit az Óceán az út végénben, vagy azt a csapongó, eklektikus, mágikus realizmusba hajló fantáziavilágot, amit az Amerikai istenekben megtaláltam.
Számomra közel sem ez a regény a vezérhajó a szerző, általam eddig olvasott művei sorában. De ennek ellenére feltétlenül ajánlom, hiszen kiváló alkotás.

Törpillaa P>!
Neil Gaiman: Coraline

Nekem ez sokkal jobban tetszett, mint az animációsfilm, amit előzőleg már láttam. :-) Tetszett az alapsztori is, a párhuzamos világ, teljesen lekötötte a figyelmemet, szórakoztató volt, élvezhető, habár nem gyerekkönyv. :-D Az illusztrációk is jók voltak. :-) Coraline és a macska nagyon szerethető volt, aranyosak, főleg a párbeszédnél bírtam a macskát. :-D Ez volt a második könyv, amit Neil Gaimantól olvastam, és eddig nagyon tetszik nekem a stílusa, és tuti, hogy még fogok tőle olvasni is jövőre is. :-) Nagyon kíváncsi vagyok a többi könyvére is. :-)

Ferger_Jolcsi P>!
Neil Gaiman: Coraline

Korábban már láttam a kötetből készült filmet, ami annyira fura volt, hogy kíváncsi voltam rá, könyvben milyennek képzelte el az író a cselekményt, a szereplőket és a helyszíneket. Alapból ijesztő elgondolni, hogy szegény Coraline-nek egyes egyedül kellett szembenéznie a „másik szüleivel”, főleg a „másik anyjával”, aki elég ijesztő karakterre sikeredett. Tartott tőle Coraline is, tudta, hogy nagyon vigyáznia kell vele kapcsolatban. Szerintem az a rész a legbizarrabb, amikor spoiler
Korábban olvastam már két könyvet Gaiman-től, de valahogy nem lett a kedvenc íróm és sokáig úgy voltam vele, hogy több könyvet nem is szeretnék olvasni tőle, mert az a kettő könyv nem nagyon jött be nekem. De jó, hogy ezt a kötetet mégis bevállaltam, mert ez volt eddig a legjobb olvasmányom tőle. Igaz az is, hogy nem a legfelkapottabb köteteihez volt eddig szerencsém, lehet, hogy azokkal is teszek majd még egy próbát.

Amaryll87 P>!
Neil Gaiman: Coraline

Pont ugyanannyira nem tetszett, mint a film. És az az érdekes, hogy nem tudom megmondani, hogy mi vált ki belőlem ekkora ellenszenvet. Ha bele gondolok, hogy a gyerekének írta a könyvet… A 10éves gyerekemnek nem adnám a kezébe. Azonban Coraline a korához képest talpraesett és ravasz volt.

4 hozzászólás
Vivienna>!
Neil Gaiman: Coraline

" Elolvasva ezt a könyvet nagyon meglepődök a szerző előszaván, amiben arról van szó, hogy ezt a kötetet eredetileg az ötéves kislányának kezdte el írni. Őszintén szólva, ha nekem felolvasták volna ezt a történetet öt éves koromban, valószínűleg hosszú időn keresztül üldöztek volna a rémálmok. Nyilván így felnőtt fejjel már nem volt olyan ijesztő a történet, mint gyerekként lett volna, viszont így is voltak olyan részek, amikbe ha jobban belegondoltam, azért kirázott a hideg – nekem például a „csak gombot szeretnénk varrni a szemedre” rész volt ilyen.

Maga a történet igazából tetszett, személy szerint én nagyon szeretem a portál fantasy köteteket. Mivel a könyv eléggé rövid, így nagyon gyorsan beindultak az események és mivel ez a könyv gyermekeknek íródott, nem is baj, hogy nem lett hosszabbra elnyújtva ez a történet."

Teljes értékelés: https://konyveskuckom.blog.hu/2020/11/08/neil_gaiman_co…

Jagika P>!
Neil Gaiman: Coraline

Hát ez nagyon sötét mű – érzékenyebb kisgyerekeknek semmiképp sem ajánlanám.
A történet hátborzongató, ahogy az a címkékben megjelölt műfajhoz illik. Meglepett, hogy a kis főhős mennyire talpraesett és leleményes egy ilyen rettentő „gombszemű” világban. Biztos vagyok abban, hogy hozzá hasonlóan sajnos sok valóságos sorstársa szenved a szülők figyelmének hiányától. Remélem, hogy a mű alapüzenete eljut a szülőkhöz…
A film egy másik alkotás – talán még hatásosabb az effektek miatt –, de mindkettő szórakoztató és elgondolkodtató mű.


Népszerű idézetek

Sceurpien I>!

– A macskáknak nincs nevük – közölte.
– Nincs?
– Nincs. Nektek embereknek van nevetek. Méghozzá azért, mert fogalmatok sincs, kik vagytok. Mi tudjuk, kik vagyunk, ezért nincs szükségünk névre.

40-41. oldal, IV. (Agave Könyvek, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: macska · név
LianneHide I>!

– Mert amikor félsz és mégis megteszel valamit, az a bátorság.

56. oldal, V. (Agave Könyvek, 2020)

Annie_Miller>!

Coraline sóhajtott. – Te tényleg nem érted, ugye? Én nem akarom, amit akarok. Senki se akarja. Igazából nem. Mi lenne abban a jó, ha csak úgy megkapnék mindent, amit akarok? Nem jelentene semmit. Mit érne akkor?

110. oldal, X. (Agave Könyvek, 2009)

Natasha>!

– Honnét tudjam, hogy megtartod a szavad?
– Megesküszöm – felelte a másik anyja. – Megesküszöm anyám sírjára.
– Van neki sírja? – tapogatózott Coraline.
– Van bizony – bólogatott a másik anyja. – Magam dugtam bele. És amikor megpróbált kimászni, visszadugtam.

88. oldal, VIII. (Agave Könyvek, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: "másik anya" · Coraline Jones
5 hozzászólás
Algernon P>!

– A macskákat hívni általánosan túlbecsült kérdés. Ennyi erővel a forgószelet is szólíthatod.

64. oldal, V. (Agave Könyvek, 2009)

Brigi007>!

– Tudod… lehetnénk barátok – javasolta Coraline.
Lehetnénk egy egzotikus afrikai táncoló elefántfaj ritka példányai – mondta a macska –, de nem vagyunk. Legalábbis – pillantott Coraline-ra – én nem.

40. oldal, IV. (Agave Könyvek, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: A macska · Coraline Jones
6 hozzászólás
mazsolafa>!

– Az egerek nem szeretik a ködöt – tájékoztatta az öreg. – Lekonyul tőle a bajszuk.

24. oldal, II. (Agave Könyvek, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: egér
6 hozzászólás
Natasha>!

Aznap, amikor Coraline-ék beköltöztek, Spink kisasszony és Forcible kisasszony külön felhívták Coraline figyelmét arra, milyen veszélyes az a kút, és a lelkére kötötték, hogy nagy ívben kerülje el. Így aztán Coraline elindult megkeresni a kutat, hogy tudja, hol is van, és aztán nagy ívben el tudja kerülni.

13. oldal, I. (Agave Könyvek, 2009)

Natasha>!

– Hát itt vagy, Coraline. Hol az ördögben jártál?
– Elraboltak az idegenek – felelte kötelességtudóan Coraline. – Az űrből jöttek sugárpisztollyal, de én átvertem őket, mert parókát húztam és külföldi kiejtéssel nevettem, és meg tudtam szökni.

30. oldal, III. (Agave Könyvek, 2009)

Dorabella>!

– Apu és anyu hogy van? – érdeklődött Spink kisasszony.
– Nincsenek meg – felelte Coraline. – Tegnap óta nem láttam őket. Magam vagyok. Azt hiszem egygyerekes család lettem.

52. oldal, V. (Agave Könyvek, 2009)


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyulász Péter: Helka
C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a szekrény
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Lewis Carroll: Alice Tükörországban
Elizabeth Goudge: Holdhercegnő
Marcus Sedgwick: Vízözön és vesztegzár
Angie Sage: Repülés
Shannon Hale: A Mesehősök Végzetkönyve
Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek