88. legjobb meseregény könyv a molyok értékelése alapján

Coraline 1106 csillagozás

Neil Gaiman: Coraline Neil Gaiman: Coraline

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más…
Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.

Eredeti megjelenés éve: 2002

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Vác, 2020
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197829 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
130 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193326 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193326 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean

3 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

363 tag · 244 karc · Utolsó karc: 2020. október 2., 03:05 · Bővebben


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Coraline Jones · "másik anya" · A macska · "másik apa" · April Spink kisasszony · Bobo úr · Miriam Forcible kisasszony · Mr. Jones · Mrs. Jones


Kedvencelte 127

Most olvassa 34

Várólistára tette 376

Kívánságlistára tette 402

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

Gorkie>!
Neil Gaiman: Coraline

Ez volt az első könyvem Gaimantól és jól vizsgázott. :) Nagyon tetszett.
Érdekes, egyedi világot alkotott meg az író és izgalmas történetet kerekített, emellett pedig tele van tanulságokkal. Borzongató, időnként kissé félelmetes hangulat járja át a könyvet.
Coraline egy kíváncsi, nagyon bátor lány, nagyszerű fantáziával, aki nem adja fel a reménytelen helyzetekben sem. Ugyanakkor egy átlagos kislány is, aki figyelmet szeretne a szüleitől, de abból nem sokat kap, mert mindig elfoglaltak. Milyen életszagú, ugye? Fogalmuk sincs, mi játszódik le ebben gyermeki fejecskében. Mennyi félelem, magány. Coraline pedig azonnal kap egy kis szeretetmorzsa után, holott érzi, hogy valami nem stimmel. Aztán minden félelem dacára felveszi a kesztyűt, hogy megmentse az igazi családját.
Megannyi tanulság egy felnőtteknek szánt gyermekmesében. Jöhet a következő Gaiman. :)
Kíváncsi leszek a filmre is.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193326 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
8 hozzászólás
Finn_Hudson P>!
Neil Gaiman: Coraline

Ez a történet sajnos nem fog meg, se filmben, se könyvben. Engem túlzottan emlékeztetett az Alice Csodaországban-ra a fura lényekkel és beszélő macskával, csak picit ijesztőbb változatban.
Neil Gaiman stílusával sem igazán sikerült megbarátkoznom. Igaz, még csak a második könyvem volt tőle, ráadásul mindkettő meseregény, de nekem túlságosan elkapkodottnak érződnek a könyvei. Lehet, hogy a későbbiekben próbálkozom még vele, de az nem a közeljövőben lesz.

16 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Neil Gaiman: Coraline

Ha már vizsgálódunk, akkor vizsgáljuk a kérdést „filozofikusan”… Hiszen ezt már megtette Révész Sanyika is, a Piramis frontembereként, amikor ’77-ben eldalolta nekünk a ”Ha volna két életem” című nótát. Tehát a fő csapás iránya: mi van az én alternatív életemmel?

Az átlagember tele van egyszerű, mégis soha be nem teljesülhető vágyakkal, úgymint „hadd aludjak addig, amíg nekem tetszik”, „ha megkívánom, varázsütésre legyen ínycsiklandó sült csirke a tányéromon”, és úgy egyáltalán, mi a retekért kéne nekem szabályok, meg konvenciók mentén élnem az én becses kis életem… Mindezek a vágyak, gondolatok ezerszeresen felfokozottan tudnak jelentkezni, amíg az ember türelmetlen, örökmozgó, folyton foglalkozásra és felfedezésre vágyó, kíváncsi tizenegy éves. S ha elég élénk a fantázia, akkor nyilván megteremti azt az alternatív világot, azt a másik életet, ahol a szekrényben lakik a titkos barát, ahol a tükör, vagy egy rejtélyes, zárt ajtó mögött képzeletbeli, vagy e világból valahogy átjutott lények tanyáznak. Ezek a párhuzamos világok, terek és idősíkok mindig gondoskodnak a maguk varázslatos teremtényeiről, legyenek azok boszorkányok, fekete macskák, hóbortos szomszédok, vagy akár „másik anyák és apák” spoiler.

Persze az életben is úgy van, hogy egyszer eljön az idő, amikor már nem kell az álságos, talmi csillogás, és jól esik, ha egy nap csak egyszerűen szürke és esős,
…és nem történik semmi,
…és nincs hová menni,
…és fenyeget a dögunalom,
de mégis ott van az igazi anyukám lisztes orra, fahéjas illata, no meg a folyton dörmögő apukám biztonságot nyújtó medveölelése. Ha nem akarjuk, akkor is felnövünk egyszer. De addig is – általában még gyerekként – eljön az idő, amikor megérezzük, hogy a valódi teremtés belőlünk, a cselekedeteinkből, érzéseinkből, vagy az igazi anyukánk-apukánk tetteiből, gondoskodásából és szeretetéből fakad. Talán ekkor már elképzelt világainkat is a helyükön tudjuk kezelni, és lehet, hogy nem rettegünk többé a különös, borzongató árnyaktól, hiszen valahol mélyen legbelül érezzük már, hogy azokat is a saját teremtő képzeletünk gyártotta.
Gaiman igazi mestere a fantáziavilágok megteremtésének. Coraline (és még véletlenül sem Caroline) története, a maga szűk másfélszáz oldalán mindent tud, amit egy gyerekmesének, egy vérfagyasztó horrornak, vagy csak egyszerűen a képzelet birodalmaiba kalauzoló történetnek tudnia kell. A könyv illusztrációi tökéletesek és a regényből készült animációs film is a várakozásomon felül tetszett.

Mindazonáltal ebben a regényben nem éreztem azt az átütő erőt, amit az Óceán az út végénben, vagy azt a csapongó, eklektikus, mágikus realizmusba hajló fantáziavilágot, amit az Amerikai istenekben megtaláltam.
Számomra közel sem ez a regény a vezérhajó a szerző, általam eddig olvasott művei sorában. De ennek ellenére feltétlenül ajánlom, hiszen kiváló alkotás.

Ákos_Tóth IP>!
Neil Gaiman: Coraline

Nagyon távol áll szinte mindentől, amit mostanában olvastam, de be kell vallanom, első körben nem feltétlenül mondtam volna meg, hogy a Coraline ténylegesen egy kistinédzsereknek szánt mesekönyv, és nem egy felnőtt regény. Olyan mese ez, mint a Karácsonyi lidércnyomás, vagy a Halott menyasszony, de valahogy mégis ügyesebben és okosabban egyensúlyozik a kortól függetlenül izgató és hátborzongató rejtélyes misztikum, valamint a gyermeklelket építő és terelgető, nem szájba rágott, de könnyen megfogható üzenetek átadása között. Igazából pont az benne a legjobb, hogy Gaiman nemcsak komolyan veszi és meri sötét tartalmakkal megküldeni a könyvét kézbevevő fiatalokat, hanem képes profi meseíróként konkrét, jól kibontható sugalmazásokat beültetni a sztorijába. Igaz, az előszóban ezekre ő maga is külön felhívja a figyelmet, de annak elolvasása nélkül is gyorsan nyilvánvalóvá válik, mitől lehet fontos a Coraline sok fiatal, de akár felnőtt számára is.

Az a gondolat, miszerint a bátorság és a félelem nem csak megfér egymás mellett, de természetesen együtt járnak az élet rázós szituációban, rémesen fontos lehet bárki számára. Különösen azért, mert a „félek” kijelentésre még mindig az a leggyakoribb válasz, hogy „ne félj!” (nyugodjál meg, attól megnyugszol), pedig sokkal adekvátabbnak hangzik a „légy bátor!” reakció – minekután a félelem nem ignorálható, szépen is néznénk ki, ha az lenne. A félelem a legjobb életben tartó ösztön, az önkontroll egyik leghatékonyabb formája. Felülírni nem lehet, de helyén kezelni roppant fontos.
A másik dolog, amiben Gaiman nagyon jól belőtte az arany középutat, az ijesztgetés. A Coraline-ban ugyanis van parafaktor, különösen az illusztrációkkal megtámogatva, és bár a gyerekek ingerküszöbe manapság biztosan magasabb, mint régen, szerintem a történet pont annyira cidris, hogy izgalmas és vonzóan félelmetes legyen, ugyanakkor ne taszítsa el magától azokat, akik nem akarnak gombszemű boszorkányokkal álmodni. Vagy – és ez szerintem az igazi csoda – ha álmodnak is, Coraline ihletésében talán helyén tudják majd kezelni a helyzetet!
Szóval adott egy okosan kitalált történet, emészthető, de azért lúdbőrözést kiváltó hangulattal, mindennek tetejébe egy kedvelhető főhőssel*, szimpatikus üzenetekkel, és egy stílusában letisztult szöveggel, ami sokkal gördülékenyebb, mint azt Gaimantől elvártam volna. Negatívumot igazából nem is tudok felhozni ellene.

Meggyőzött, talán még olvasnék is tőle a jövőben.

*A fenti gondolatmenet szempontjából nem fontos, de azért megjegyezném, hogy maga Coraline, mint karakter is rém okosan épül fel: elég jól kidolgozott ahhoz, hogy önálló jellemként, önerőből cselekvő entitásként tekintsünk rá, ugyanakkor maradt benne annyi üres tér, hogy az olvasó beleélje magát a szerepébe. Ilyen téren a young adult alkotók sokat tanulhatnának Gaimantől.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193326 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
Niitaa P>!
Neil Gaiman: Coraline

Neil Gaiman azon írók közé tartozik, akiktől nem terveztem olvasni. A követőim értékelései alapján egyáltalán nem az én szájízemnek megfelelő olvasmányokat ír.
A Boszorkányok éjszakája kihívásra valami rövidebb olvasmányt terveztem, hiszen sok könyv áll a várólistámon, nincs időm hosszú kitérőkre. A csatolt polcon levő könyvek közül mégis a leginkább Neil Gaiman egyik rövidebb története fogott meg. Így végül ezt vettem kézbe.

Már bánom, hogy ilyen sokáig távol tartottam magam az író munkásságától. Sokan ajánlották már Corelinet, de ódzkodtam tőle. Pozitívan csalódtam benne.
Nagyon közel került hozzám a főszereplő kislány, s teljesen megnyert magának a szerző fogalmazásmódja. Az apró, gyermeki humor és naivitás, amik a sorokat jellemzik, egyszerűen mesések. Aranyos, nagyon aranyos történet, de ugyanakkor kicsit félelmetes is.
Belegondoltam, hogy gyermekként, milyen hatással lett volna rám. Valószínűleg imádtam volna, hiszen semmivel több brutalitás nincs benne, mint a klasszikus mesékben, de felnőtt fejjel ez sokkal másképp jutott el hozzám. Mostmár értékelelem a benne rejlő abszurd dolgokat, s állítom, hogy sokkal nagyobb hatást tett rám, mintha fiatalon olvastam volna.

Azt hiszem megtaláltam azt a könyvet, amit minden évben a Boszorkányok Éjszakáján olvashatok. :)

MissFortune>!
Neil Gaiman: Coraline

Olvasás közben sokat gondolkodtam azon, hogy ez tulajdonképpen gyerekmese. Érdekes, egyedi világot tár elénk az író, melynek egy kislány a főszereplője. Coraline tulajdonképpen elég aranyos, korához képest elég ravasz. Tetszettek a kis illusztrációk. A legdurvább, hogy ebben a gyerekmesében, olyan életbölcsességek voltak, amiken sokszor elmélkedtem.
Kis rövid mese, szóval egy 11-12 éves gyerkőcnek szerintem teljesen olvasható, ha érdeklődik a horror iránt.

AeS P>!
Neil Gaiman: Coraline

Népi megfigyelés: minden könyv, amiben megjelenik egy beszélő macska, automatikusan egy fokkal jobbá teszi az eredeti művet, akkor is, ha az már induláskor is jó volt (vö. A Mester és Margarita), de akkor is, ha az induláskor gyengélkedett (vö. Alice Csodaországban).
Coraline már önmagában is jó volt, de sosem hátrány, ha van kéznél egy macska is.

Chöpp >!
Neil Gaiman: Coraline

Láttam a filmet és (végre) elolvastam a könyvet is. Mondtam is a huginak, hogy ez éppen olyan jól sikerült, mint a film! Örvendetes dolog, amennyiben így áll a helyzet. Bármelyik alkotás is a deficites, mindkettő értéke devalválódik (sajnos).
Szerfelett tetszett Coraline, a „felfedező”. Jelentős momentumnak tartom, amelyet a filmben nem említettek, pedig sok mindennek értelmet ad a történet során.
Összefoglalva: olvasmányos, varázslatos, nem mindennapi; nem feltétlenül gyerekeknek, sokkal inkább ilyen borzongásra vágyó gyermekded lelkeknek, mint amilyenek mi vagyunk sokan.
MÁSODIK OLVASÁS:
Kislányomnak (10 éves lesz hamarosan) olvastam el. A film az egyik kedvenc filmje. Ő is szereti a borzongást, mint a családunk nagy része. A regény is élményt adott neki.

4 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!
Neil Gaiman: Coraline

Most már egészen biztos vagyok benne, hogy Neil Gaiman agya egy kísértetkastély rengeteg sötét folyosóval és olyan ajtókkal, amelyeket nem tanácsos kinyitni. Ő mégis kinyitja őket.

Sokakban felmerül kiskorukban, vajon jó helyre születettek-e ők, nem kéne inkább egy másik családba tartozniuk vagy hercegnőnek lenniük. Coraline is ilyen, és nála igazzá válik a „Vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még megkapod!”-szabálya.

Számomra a Coraline a gyermeki félelmek gyűjtőhelye, és annak a bemutatása, mennyire bátorság kell ahhoz, hogy ezeket legyőzzük. Mindemellett megjelenik benne a gyermeki képzelet végtelensége is, ami persze nem mindig csak szép és izgalmas dolgokat tartogat.

Néha muszáj, hogy történjenek velünk olyan dolgok, amelyek megtanítanak arra, hogy jobban értékeljük azt, amink van. Sajnos a legtöbbször erre akkor jövünk már csak rá, amikor elveszítjük azt, de van, hogy az utolsó pillanatban mégis csak rádöbbenünk, milyen kincset is hagytunk volna kihullani a kezünkből.

Neil Gaiman, mesélj még sokat nekünk!

gabiica P>!
Neil Gaiman: Coraline

Egyedi, érdekes meseregény. Régebben már láttam az animációs filmet amely a könyvből készült, de bevallom, nem sok mindenre emlékeztem már, mikor kezembe vettem a történetet. Egyszerre kedves gyerektörténet, és félelmetes, sötét olvasmány – épp ez a kettősség teszi olyan jóvá. Tanulságos, érdemes odafigyelni a mondanivalóra, sokkal több rejlik benne, mintsem azt elsőre gondolnánk.


Népszerű idézetek

Sceurpien I>!

– A macskáknak nincs nevük – közölte.
– Nincs?
– Nincs. Nektek embereknek van nevetek. Méghozzá azért, mert fogalmatok sincs, kik vagytok. Mi tudjuk, kik vagyunk, ezért nincs szükségünk névre.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska · név
Nico>!

Coraline sóhajtott. – Te tényleg nem érted, ugye? Én nem akarom, amit akarok. Senki se akarja. Igazából nem. Mi lenne abban a jó, ha csak úgy megkapnék mindent, amit akarok? Nem jelentene semmit. Mit érne akkor?

110. oldal

Natasha>!

– Honnét tudjam, hogy megtartod a szavad?
– Megesküszöm – felelte a másik anyja. – Megesküszöm anyám sírjára.
– Van neki sírja? – tapogatózott Coraline.
– Van bizony – bólogatott a másik anyja. – Magam dugtam bele. És amikor megpróbált kimászni, visszadugtam.

88. oldal

Kapcsolódó szócikkek: "másik anya" · Coraline Jones
5 hozzászólás
Algernon P>!

– A macskákat hívni általánosan túlbecsült kérdés. Ennyi erővel a forgószelet is szólíthatod.

64. oldal

mazsolafa>!

– Az egerek nem szeretik a ködöt – tájékoztatta az öreg. – Lekonyul tőle a bajszuk.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egér
6 hozzászólás
Brigi007>!

– Tudod… lehetnénk barátok – javasolta Coraline.
– Lehetnénk egy egzotikus afrikai táncoló elefántfaj ritka példányai – mondta a macska –, de nem vagyunk. Legalábbis – pillantott Coraline-ra – én nem.

Kapcsolódó szócikkek: A macska · Coraline Jones
6 hozzászólás
Natasha>!

Aznap, amikor Coraline-ék beköltöztek, Spink kisasszony és Forcible kisasszony külön felhívták Coraline figyelmét arra, milyen veszélyes az a kút, és a lelkére kötötték, hogy nagy ívben kerülje el. Így aztán Coraline elindult megkeresni a kutat, hogy tudja, hol is van, és aztán nagy ívben el tudja kerülni.

13. oldal

LianneHide I>!

Mert amikor félsz és mégis megteszel valamit, az bátorság.

Natasha>!

– Hát itt vagy, Coraline. Hol az ördögben jártál?
– Elraboltak az idegenek – felelte kötelességtudóan Coraline. – Az űrből jöttek sugárpisztollyal, de én átvertem őket, mert parókát húztam és külföldi kiejtéssel nevettem, így meg tudtam szökni.

30. oldal

Dorabella>!

– Apu és anyu hogy van? – érdeklődött Spink kisasszony.
– Nincsenek meg – felelte Coraline. – Tegnap óta nem láttam őket. Magam vagyok. Azt hiszem egygyerekes család lettem.

52. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lewis Carroll: Alisz kalandjai Csodaországban
C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a szekrény
Nyulász Péter: Helka
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet
Elizabeth Goudge: Holdhercegnő
J. M. Barrie: Pán Péter
Lewis Carroll: La aventuroj de Alico en Mirlando
Lewis Carroll: Alice în țara minunilor
Matt Haig: Karácsony apó és a csokitojás
J. R. R. Tolkien: A babó