Anansi ​fiúk 408 csillagozás

Neil Gaiman: Anansi fiúk

Kövér Charlie Nancy normális élete kizökken abban a pillanatban, ahogy apja meghal egy karaokeszínpadon Floridában. Charlie nem tudta, hogy az apja egy isten. És nem is sejtette, hogy van egy testvére. Ez a testvér most bekopogtat hozzá, hogy sokkal érdekesebbé tegye Kövér Charlie életét. És sokkal, de sokkal veszélyesebbé…

Eredeti mű: Neil Gaiman: Anansi Boys

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
268 oldal · ISBN: 9786155442636 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468865 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2009
278 oldal · ISBN: 9789639868595 · Fordította: Pék Zoltán

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

308 tag · 209 karc · Utolsó karc: 2018. október 23., 08:30 · Bővebben


Enciklopédia 14


Kedvencelte 44

Most olvassa 15

Várólistára tette 181

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Neil Gaiman: Anansi fiúk

I have a dream.
„Dehogy is csak egy álmom van. Van abból ezer és ezer. S minden álmodásból újabb tízezer megoldási lehetőséget nyújtok, amiket tálcán kínálok Nektek a soraim között.” Valami ilyesmit állíthatna magáról Neil Gaiman a kortárs zsánerirodalom egyik legsokoldalúbb szerzője. Gaiman tele van fantáziával, mérhetetlenül kreatív, a legtöbbször meghúzza a váratlant. Nyilvánvalóan megérdemelt helye van a zsáner kortárs Parnasszusán. Nem tartom annyira egyedi hangú szerzőnek, mint Miéville-t, azonban írásaiban sokszor felsejlik előttem a jó formában lévő Christopher Moore és említhetnénk még több más szerzőt, akik feltételezhetően vice versa hatnak egymásra ezen a szép nagy irodalmi futballpályán.
Van amikor Gaiman kifejezetten mély értelmű, akár lelkileg is megterhelő produktumot tesz az olvasó asztalára, mint a meseregénynek erősen túlsúlyos Coraline, vagy az Óceán az út végén. És van az úgy, hogy egy egyszerűnek tűnő, frappáns ötletből göndörít valami könnyen emészthető, néhány izgalmas szálon megfuttatott, majd a végére ügyesen összecsomózott és elvégelt történetet. Úgy gondolom, hogy mindezeket direkte szórakoztató célzattal, enyhe népnevelő/ismeretterjesztő/általános tájékoztató felütéssel megspékelve teszi. Az Anansi fiúk ez utóbbi vonalvezetést erősíti(k).
Gaiman kedveli a mitológiát, szeret játszani a különböző kultúrák hit- és hiedelemvilágával, érzésem szerint pedig különösen kedveli a nyugat-afrikai és karibi gyökereket. Csak halkan jegyzem meg, hogy az internet népe szerint az anansi szó, Ghána egyik leggyakoribb nyelvén, az akanban nemes egyszerűséggel pókot jelent. Az anansi vérvonal pediglen kulcsfontosságú, nemcsak ebben a történetben, de a helyiek mitológiájában is. (Mostanság minden második remekműben pókok kerülnek az utamba; utolérhetne már végre valami eszeveszett szerencse…)
Ha valakinek az Amerikai istenek felütése tetszett, de a regény hosszával, esetleg túlhúzott csavarjaival megfeküdte a gyomrát, az talán az Anansi fiúkkal kárpótolhatja magát. Úgy vélem, hogy ezt a történetet, pontosan olyan keretek közé szorította a szerző, amely a kellemes jóllakottság érzetét kelti az érdeklődő olvasóban, és nem csapja el vele a hasát. A karakterekről csupán annyit, hogy főszereplőnk, Kövér Charlie Nancy még szolid jellemfejlődést (vagy jóval inkább -formálódást, felnőtté válást) is produkál, míg Rosie anyja egyszerűen zseniálisan beteg.

Összességében pedig van itt kérem minden, mi szem-szájnak ingere: (fekete?) mágia, személyiség- és/vagy tudatzavar és -hasadás, világok közötti átjárók, állatszellemek, és még sokkal több dolgok, mintsem bölcselmetek álmodni képes
Bármely egyéb információ kiadása spoiler-veszélyt rejt magában.
Afelől pedig, hogy mágikus-e a realizmus, vagy hogy Kövér Charlie otthon érezné-e magát Macondoban, és a Buendiák hányadik generációjának lehetne oszlopos tagja, nos…
nem kívánok vitát nyitni.
@Kuszma tudja, hogy ez beláthatatlan következményekkel járna. :)

Egyszerűen csak olvassátok és szórakozzatok, mert az írásmű kiváló! Pék Zoltán fordítása pedig ismét csak segíti a tökéletes élményt.

2 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Ez egy nagyon szép történet, olyan, amikor sóhajtasz egy jólesőt, amikor becsukod a könyvet. Pontosan megfelelő elegye a misztikusnak és a valóságosnak, a vidámnak, szívmelengetőnek és izgalmasnak. Ez a legjobb Gaiman, amit eddig olvastam.

6 hozzászólás
>!
TiaManta 
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Gaimannal nehezen tudok zöld ágra vergődni. Hol tetszik, hol nem. Egyik helyen ötletesnek találom, máskor meg sótlannak, ami igaz mind a stílusára, és a szerepelőire is, akiket elég hamar megunok. Én elég szereplő orientált tudok lenni, és talán ez a legnagyobb bajom az íróval.
Most mintha sikerült volna az én fejembe is beférkőznie, és megsuhintotta az arcomat a varázslat szele. Igazából megint a főszeplőt, itt épp Kövér Charliet, venném ki a könyvből. Viszont regény többi része jó volt és érdekes.

Nem vagyunk egy hullámhosszon ezzel se, de azért van fény az alagút végén.

>!
Oriente P
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Fura ezt leírnom, de ez a Gaiman könyv nem elég sötét.
Bizarrnak bizarr, de inkább mulatságosan az, amolyan szürrealista-mágikus-realista mese, jó sok cinikus humorral. Gondolom nem véletlen, hogy sokszor egy Douglas Adams regényben éreztem magam. És ezt „abszotelmű” bóknak szánom. :)
Mindenesetre hozzám közelebb állnak a szerző borongósabban-elgondolkodós történetei, mint az Amerikai istenek, vagy az Óceán az út végén.
Pozitívumként kiemelném, hogy az eddig olvasott regények közül talán ezek a hősök a legplasztikusabbak. Nagyon kedvelhető figurák, bár lehet, hogy csak a sok humor fűszerezte ilyen jól fogyaszthatóvá az Anansi fiúkat.
Rosie anyja pedig feledhetetlen! :) (https://moly.hu/idezetek/717760)

7 hozzászólás
>!
Timcsibaba77
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Több szempontból is elgondolkodtató egy mű. Belegabalyodni, belebonyolódni lehet csak. Több szemszögből is megközelíthető, avatatlan nézőpont szerint egy morbid mesekönyv absztrakt élekkel tűnhet. De fussunk neki még egyszer. spoiler Tegyük tisztába a szereplőket. Legalább is próbálkozzunk. Ki Pók, és ki Kövér Charlie. És miért hitte azt egész végig ez a srác, hogy az apja mindvégig egy titokzatos Isten volt, emberbőrbe bújva? Egész egyszerű. Rávilágít a könyv az emberek bizarr gondolatokkal „mantrázzák” maguknak egész életükön át, hogy az életnek van értelme. Ha belefutunk egy útvesztőbe, vagy, ha az élet igazságtalan pofont oszt, az ember képes rá, és megmagyarázza azt. Mindig is így volt, amióta az ember létezik. Igyekezett „betakarózni” az általa kitalált mesék pehelypaplanába. Nos szerintem ez történt a főhőssel is. Úgy tudott családot alapítani, építeni az életét ez a szerencsétlen önbizalom hiányos fiatalember, hogy magát megkettőzve akár a tengeri csillag, hol ezt az énjét, hol azt az énjét „vette elő”.(skizofréniával vetekedő pszichés eset) Nagyon bizarr, és beteges kultikus mű lett. No de nem véletlen…hiszen nem is lehetne más. Neil Gaimant olvastam, nem egy ócska ponyvát. És ugyan ki ne botlana meg néha a múlt finom szőtt pókhálójában?

>!
Briggan
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Az Amerikai istenekből Anansi volt a szívemnek legkedvesebb szereplő, így egy kicsit megkönnyeztem az elejét, és fenntartásokkal olvastam fiai történetét. Pedig mindketten igazán szórakoztató és nagyon szerethető karakterek.
Kövér Charlie az elején egy kicsit kiborított a túlzott mujaságával, de aztán abszolút kedvenc lett, és a történet végére egy épkézláb, szerethető, jó kiállású férfi vált belőle. Egyébként az könyv eleje nem tartogat semmi misztikumot, csupa földi problémák körül forog a történet. Aztán feltűnik Pók, az öcsi, és elszabadul a varázslat, a furcsaságok, és innen lehet a legjóízűbben nevetni a kalandjaikon.
Kiemelt kedvenceim lettek azok a részek, amelyek Anansi csínyeiről szólnak.
Abszurd, humoros, rendkívül szórakoztató, véleményem szerint a legjobb Gaiman-történet.
Mióta elolvastam, mosolyogva tessékelem ki a pókokat a lakásból.

>!
gab001 P
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Egy újabb könyv, ami miatt Gaiman az egyik kedvenc íróm. Ezúttal is szerettem a karaktereket, bár eleinte voltak kétségeim, de szépen sorban belopták magukat a szívembe. A történet pedig egészen elvarázsolt; szépen körbeszőtt mint a pók az áldozatát. Sosem tudhatom előre, hogy mi vár rám egy Gaiman-féle világban, de mindig megtalálom azt a hangulatot, azt az egyediséget, ami levesz a lábamról. Igen, ezúttal is sikerült Neki.

6 hozzászólás
>!
Chöpp
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Annyira nagyon hasonlított nekem az Amerikai istenekre, hogy úgy olvastam, mintha annak kistestvére lenne. Egy kisebb és komolytalanabb Amerikai istenek. Mintha az alapgondolatot gyorsan keresztezte volna Gaiman az Elveszett próféciákkal. Mondom, egy kis és halovány Amerikai istenek visszhangként értékelném anansi és „fiai” történetét.
Az eleje kissé idegesített Charlie rémesen megrajzolt karaktere miatt. Mivel sejtésnél több volt, amit a történetből megorrontottam, rettentően eltúlzottnak éreztem ezt a rémes teszetoszaságot. Bevallom, ez már az én türelmemnek is túl sok! A közepétől kezdett végre sínre kerülni a sztori és alakulni a főhős. Így már kellemesebb felhanggal folytatódott és megnyugtatóan zárulhatott a történet.

>!
altagi P
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Eddigi Neil Gaiman olvasásaim közül szerintem ez a kötet van a legközelebb a klasszikus mágikus realizmushoz. Az afrikai népmese világa úgy egészíti ki a (nem teljesenen szokványos) modern világot, hogy ez a különbség nélkül a kettő szinte egybeolvad. Nekem a leginkább ebben a kötetben az a sok váltás tetszett, amikor hirtelen fordul a történet teljesen valószínűtlen elemeket felvonultatva.
A cselekmény felépítése is nagyon szép algoritmust követ, rendkívül elegáns a jellemek fejlődésének árnyalása, bemutatása egy-egy helyzet tükrében. Erre példa Kövér Charlie, akiről az elején még szentül hittem, hogy akkora loser, hogy nem fogom tudni megkedvelni, a végére pedig kedvenc szereplőm lett. Sőt, szinte hihetetlen, de még Pók se volt annyira gáz figura mire végeztem a regénnyel.
A humorát is külön mondatban méltatnám, de inkább: https://moly.hu/idezetek/122023

2 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Az ötlet, a mitológiai rész nagyon tetszett. A kivitelezés meg szokás szerint kevésbé. Itt most ilyen hajszálnyi nüanszokról értekezem, de… Ez volt tőle a harmadik könyvem (Sosehol, A temető könyve) a sztorik, az ötletek nagyon rendben vannak, csak valahogy mintha egy ifjúsági regényt olvasnék, ami azért nem ez a kategória, és éppen ezért nem bír lenyűgözni, pedig tehetné, mert minden potencia ott van benne, csak ki kéne hozni belőle.
Egy félcsillaggal meg felülértékeltem mint amennyit a könyv szerintem ér, mivel Tori Amos írországi házában (is) írta. Jah kérem szépen, én ott ennél jobbat is tudnék remekelni!;)

14 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Sceurpien I

– Nem félsz a citromtól, ugye?…
…- Én? Semmitől.
– Semmitől?
– Semmitől.
– Nagyon félsz a semmitől?
– Rettegek tőle – vallotta be a Sárkány.

252. oldal

>!
Sceurpien I

– Első alkalom – állapította meg a rendőr.
– Sajnálom.
– Drog?
– Nem, köszönöm.

165. oldal

1 hozzászólás
>!
csartak MP

Kövér Charlie-nak kiskorában azt mondta az anyja, számoljon tízig, mielőtt elveszítené a fejét. Most magában és ráérősen elszámolt tízig. Aztán elvesztette a fejét.

>!
Sceurpien I

Grahame Coats nem járt sétálni; voltak emberei, akik jártak helyette.

206. oldal

1 hozzászólás
>!
kisginny

– Úgy gondolják, nem éli túl. […] Fura. Azt hittem, mindent túlél.
– Én is – mondta Charlie. – Azt hittem, ha atomháború lesz, csak radioaktív csótányok maradnak és anyukád.

Tizennegyedik fejezet, 262.

12 hozzászólás
>!
Beja

Minden embernek, aki valaha volt, van vagy lesz, van egy dala. Ezt a dalt nem írta senki. Van dallama, van szövege. Nagyon kevesen jutnak odáig, hogy eléneklik a saját dalukat. A legtöbben attól félünk, hogy a hangunk nem elég jó hozzá, vagy a szöveg túl butuska, túl őszinte, netán túl fura. Így az emberek inkább megélik a dalukat.

139-140. oldal

>!
Batus

Kövér Charlie eltöprengett, Rosie anyja mit hallhat a templomban. Biztos kiáltásokat, hogy „Vissza, Pokol ocsmány szörnyetege!”, majd a fojtott zihálást, hogy „Él?” és az ideges kérdést, hogy valakinek eszébe jutott-e elhozni a karót meg a kalapácsot.

75. oldal

>!
Sceurpien I

A Nankingból küldött képeslapon megírta, hogy határozottan nem tetszik neki, amit Kínában adnak kínai kaja címen, és alig várja, hogy visszamenjen Londonba és rendes kínait egyen.

19. oldal

1 hozzászólás
>!
Sceurpien I

Nem történt semmi. Folyamatosan nem történt semmi. Még több semmi. A semmi visszatért. A semmi fia. Semmi újra nyeregbe száll.Semmi meg Abbott és Costello találkozik a Farkasemberrel…

167. oldal

>!
fióka P

Kövér Charlie hideg vízben mosott hajat. Aztán fogat. Aztán feltúrta a szennyestartót, és az aljáról kihalászott egy farmert meg egy pólót, ami az alsó rétegek tektonikus mozgása lévén lényegében magától újra tiszta lett.

Hatodik fejezet

6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

China Miéville: Armada I-II.
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony
Stephen King: Az
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka
Michael Moorcock: Corum kardjai
Gene Wolfe: A Lictor kardja
Piers Anthony: Varázslat Kaméleonnak
Gordon R. Dickson: György és a sárkány
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 2.