Anansi ​fiúk 473 csillagozás

Neil Gaiman: Anansi fiúk Neil Gaiman: Anansi fiúk

Kövér Charlie Nancy normális élete abban a pillanatban zökken ki, ahogy apja meghal egy karaokeszínpadon Floridában. Charlie nem tudta, hogy az apja egy isten. És nem is sejtette, hogy van egy testvére. Ez a testvér most bekopogtat hozzá, hogy sokkal érdekesebbé tegye Kövér Charlie életét. És sokkal, de sokkal veszélyesebbé…

Az olvasó Daniel Egnéus illusztrációival, új szerkesztésben tartja a kezében a könyvet.

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197287 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Daniel Egnéus
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
268 oldal · ISBN: 9786155442636 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468865 · Fordította: Pék Zoltán

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

363 tag · 244 karc · Utolsó karc: 2020. október 2., 03:05 · Bővebben


Enciklopédia 19

Helyszínek népszerűség szerint

Kína


Kedvencelte 44

Most olvassa 17

Várólistára tette 221

Kívánságlistára tette 151

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Neil Gaiman: Anansi fiúk

I have a dream.
„Dehogy is csak egy álmom van. Van abból ezer és ezer. S minden álmodásból újabb tízezer megoldási lehetőséget nyújtok, amiket tálcán kínálok Nektek a soraim között.” Valami ilyesmit állíthatna magáról Neil Gaiman a kortárs zsánerirodalom egyik legsokoldalúbb szerzője. Gaiman tele van fantáziával, mérhetetlenül kreatív, a legtöbbször meghúzza a váratlant. Nyilvánvalóan megérdemelt helye van a zsáner kortárs Parnasszusán. Nem tartom annyira egyedi hangú szerzőnek, mint Miéville-t, azonban írásaiban sokszor felsejlik előttem a jó formában lévő Christopher Moore és említhetnénk még több más szerzőt, akik feltételezhetően vice versa hatnak egymásra ezen a szép nagy irodalmi futballpályán.
Van amikor Gaiman kifejezetten mély értelmű, akár lelkileg is megterhelő produktumot tesz az olvasó asztalára, mint a meseregénynek erősen túlsúlyos Coraline, vagy az Óceán az út végén. És van az úgy, hogy egy egyszerűnek tűnő, frappáns ötletből göndörít valami könnyen emészthető, néhány izgalmas szálon megfuttatott, majd a végére ügyesen összecsomózott és elvégelt történetet. Úgy gondolom, hogy mindezeket direkte szórakoztató célzattal, enyhe népnevelő/ismeretterjesztő/általános tájékoztató felütéssel megspékelve teszi. Az Anansi fiúk ez utóbbi vonalvezetést erősíti(k).
Gaiman kedveli a mitológiát, szeret játszani a különböző kultúrák hit- és hiedelemvilágával, érzésem szerint pedig különösen kedveli a nyugat-afrikai és karibi gyökereket. Csak halkan jegyzem meg, hogy az internet népe szerint az anansi szó, Ghána egyik leggyakoribb nyelvén, az akanban nemes egyszerűséggel pókot jelent. Az anansi vérvonal pediglen kulcsfontosságú, nemcsak ebben a történetben, de a helyiek mitológiájában is. (Mostanság minden második remekműben pókok kerülnek az utamba; utolérhetne már végre valami eszeveszett szerencse…)
Ha valakinek az Amerikai istenek felütése tetszett, de a regény hosszával, esetleg túlhúzott csavarjaival megfeküdte a gyomrát, az talán az Anansi fiúkkal kárpótolhatja magát. Úgy vélem, hogy ezt a történetet, pontosan olyan keretek közé szorította a szerző, amely a kellemes jóllakottság érzetét kelti az érdeklődő olvasóban, és nem csapja el vele a hasát. A karakterekről csupán annyit, hogy főszereplőnk, Kövér Charlie Nancy még szolid jellemfejlődést (vagy jóval inkább -formálódást, felnőtté válást) is produkál, míg Rosie anyja egyszerűen zseniálisan beteg.

Összességében pedig van itt kérem minden, mi szem-szájnak ingere: (fekete?) mágia, személyiség- és/vagy tudatzavar és -hasadás, világok közötti átjárók, állatszellemek, és még sokkal több dolgok, mintsem bölcselmetek álmodni képes
Bármely egyéb információ kiadása spoiler-veszélyt rejt magában.
Afelől pedig, hogy mágikus-e a realizmus, vagy hogy Kövér Charlie otthon érezné-e magát Macondoban, és a Buendiák hányadik generációjának lehetne oszlopos tagja, nos…
nem kívánok vitát nyitni.
@Kuszma tudja, hogy ez beláthatatlan következményekkel járna. :)

Egyszerűen csak olvassátok és szórakozzatok, mert az írásmű kiváló! Pék Zoltán fordítása pedig ismét csak segíti a tökéletes élményt.

8 hozzászólás
meseanyu P>!
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Ez egy nagyon szép történet, olyan, amikor sóhajtasz egy jólesőt, amikor becsukod a könyvet. Pontosan megfelelő elegye a misztikusnak és a valóságosnak, a vidámnak, szívmelengetőnek és izgalmasnak. Ez a legjobb Gaiman, amit eddig olvastam.

6 hozzászólás
TiaManta>!
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Gaimannal nehezen tudok zöld ágra vergődni. Hol tetszik, hol nem. Egyik helyen ötletesnek találom, máskor meg sótlannak, ami igaz mind a stílusára, és a szerepelőire is, akiket elég hamar megunok. Én elég szereplő orientált tudok lenni, és talán ez a legnagyobb bajom az íróval.
Néha mintha sikerült volna az én fejembe is beférkőznie, és megsuhintotta az arcomat a varázslat szele. Igazából megint a főszeplőt, itt épp Kövér Charliet, venném ki a könyvből. Viszont regény többi része jó volt és érdekes.

Nem vagyunk egy hullámhosszon ezzel se, de azért van fény az alagút végén.

Oriente>!
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Fura ezt leírnom, de ez a Gaiman könyv nem elég sötét.
Bizarrnak bizarr, de inkább mulatságosan az, amolyan szürrealista-mágikus-realista mese, jó sok cinikus humorral. Gondolom nem véletlen, hogy sokszor egy Douglas Adams regényben éreztem magam. És ezt „abszotelmű” bóknak szánom. :)
Mindenesetre hozzám közelebb állnak a szerző borongósabban-elgondolkodós történetei, mint az Amerikai istenek, vagy az Óceán az út végén.
Pozitívumként kiemelném, hogy az eddig olvasott regények közül talán ezek a hősök a legplasztikusabbak. Nagyon kedvelhető figurák, bár lehet, hogy csak a sok humor fűszerezte ilyen jól fogyaszthatóvá az Anansi fiúkat.
Rosie anyja pedig feledhetetlen! :) (https://moly.hu/idezetek/717760)

7 hozzászólás
Timcsibaba77>!
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Több szempontból is elgondolkodtató egy mű. Belegabalyodni, belebonyolódni lehet csak. Több szemszögből is megközelíthető, avatatlan nézőpont szerint egy morbid mesekönyv absztrakt élekkel tűnhet. De fussunk neki még egyszer. spoiler Tegyük tisztába a szereplőket. Legalább is próbálkozzunk. Ki Pók, és ki Kövér Charlie. És miért hitte azt egész végig ez a srác, hogy az apja mindvégig egy titokzatos Isten volt, emberbőrbe bújva? Egész egyszerű. Rávilágít a könyv az emberek bizarr gondolatokkal „mantrázzák” maguknak egész életükön át, hogy az életnek van értelme. Ha belefutunk egy útvesztőbe, vagy, ha az élet igazságtalan pofont oszt, az ember képes rá, és megmagyarázza azt. Mindig is így volt, amióta az ember létezik. Igyekezett „betakarózni” az általa kitalált mesék pehelypaplanába. Nos szerintem ez történt a főhőssel is. Úgy tudott családot alapítani, építeni az életét ez a szerencsétlen önbizalom hiányos fiatalember, hogy magát megkettőzve akár a tengeri csillag, hol ezt az énjét, hol azt az énjét „vette elő”.(skizofréniával vetekedő pszichés eset) Nagyon bizarr, és beteges kultikus mű lett. No de nem véletlen…hiszen nem is lehetne más. Neil Gaimant olvastam, nem egy ócska ponyvát. És ugyan ki ne botlana meg néha a múlt finom szőtt pókhálójában?

gab001 P>!
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Egy újabb könyv, ami miatt Gaiman az egyik kedvenc íróm. Ezúttal is szerettem a karaktereket, bár eleinte voltak kétségeim, de szépen sorban belopták magukat a szívembe. A történet pedig egészen elvarázsolt; szépen körbeszőtt mint a pók az áldozatát. Sosem tudhatom előre, hogy mi vár rám egy Gaiman-féle világban, de mindig megtalálom azt a hangulatot, azt az egyediséget, ami levesz a lábamról. Igen, ezúttal is sikerült Neki.

6 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly >!
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Történet minden pókok pókjáról, akié minden történet.

Második olvasatra jobban tetszett és felismertem benne valamit, ami újabb olvasásokra ösztönöz – és remélhetően újabb értékek felfedezésére. Eleinte untatott a regény, egy középszerű alak szenvedését, szerencsétlenkedését, gyászát, misztikus eszméléseit láttam magam előtt alakulni, és ez egy csöppet sem vonzott. A mondai utalások is homályosan szövevényesnek hatottak akkor. Aztán másodjára már közelebb éreztem Kövér Charlie Nancy-t (aki nem kövér), kevésbé taszított a karaktere, világosabb volt a történteken keresztüli fejlődése, illetve a testvéri viszonya Pókkal. Érdekessége még e könyvnek az, hogy jobbára a főszereplő a legkevésbé rokonszenves, sőt, nehéz eldönteni, ki is a történet valódi főhőse.

Kapcsolódik a regény az Amerikai istenekhez is, hiszen Anansispoilerról szól, de mind stílusában, mind cselekményében egészen más, nem folytatása vagy előzménye annak. Viszont a mitológiai mélységekbe merülő mesélés, a halandó léttől elrugaszkodott, elvont-bizarr fordulatok és humor egyértelműen rokonná teszik a két könyvet.

Az új illusztrált változat talán a kellemes vaskossága miatt tetszik (jó kézben tartani), a képek egyáltalán nem találtak meg. Túl szürreálisak és elvontak számomra, illetve keveset adtak hozzá a szöveghez. Viszont mindkét borító pompás lett – az első (pókos) az egyszerűsége, a második a kulturális utalások (New Orleans) miatt.

Pék Zoltán továbbra is (a leg)kiváló(bb) magyar hangja Neil Gaimannek.

3 hozzászólás
Chöpp>!
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Annyira nagyon hasonlított nekem az Amerikai istenekre, hogy úgy olvastam, mintha annak kistestvére lenne. Egy kisebb és komolytalanabb Amerikai istenek. Mintha az alapgondolatot gyorsan keresztezte volna Gaiman az Elveszett próféciákkal. Mondom, egy kis és halovány Amerikai istenek visszhangként értékelném anansi és „fiai” történetét.
Az eleje kissé idegesített Charlie rémesen megrajzolt karaktere miatt. Mivel sejtésnél több volt, amit a történetből megorrontottam, rettentően eltúlzottnak éreztem ezt a rémes teszetoszaságot. Bevallom, ez már az én türelmemnek is túl sok! A közepétől kezdett végre sínre kerülni a sztori és alakulni a főhős. Így már kellemesebb felhanggal folytatódott és megnyugtatóan zárulhatott a történet.

Papillon_εïз IP>!
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Nagyon tetszett! spoiler
Anansit nagyon kedveltem a sorozatban is, és jó volt olvasni a gyerekeiről. Üdítő volt, hogy megjelent az Amerikai istenekből jól ismert légkör, ahogy a könyv mondandója is.
Neil Gaiman egy zseni! Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. :)

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Ez a könyv most nem volt egy nagy durranás, sokkal laposabb volt, mint amiket eddig olvastam, nem nyerte el a tetszésem. Sokkal többet vártam az író eddigi művei alapján.
Vontatott volt, nem túl hosszú mégis terjengős, egyáltalán nem találtam benne a címke szerinti humort. Nem volt szimpatikus a főszereplő Kövér Charlie, aki persze felnőttként nem volt kövér. Szóval nem tetszett, olyan közepes volt.


Népszerű idézetek

Sceurpien I>!

– Nem félsz a citromtól, ugye?…
…- Én? Semmitől.
– Semmitől?
– Semmitől.
– Nagyon félsz a semmitől?
– Rettegek tőle – vallotta be a Sárkány.

252. oldal

Sceurpien I>!

– Első alkalom – állapította meg a rendőr.
– Sajnálom.
– Drog?
– Nem, köszönöm.

165. oldal

1 hozzászólás
csartak P>!

Kövér Charlie-nak kiskorában azt mondta az anyja, számoljon tízig, mielőtt elveszítené a fejét. Most magában és ráérősen elszámolt tízig. Aztán elvesztette a fejét.

Sceurpien I>!

Grahame Coats nem járt sétálni; voltak emberei, akik jártak helyette.

206. oldal

1 hozzászólás
kisginny>!

– Úgy gondolják, nem éli túl. […] Fura. Azt hittem, mindent túlél.
– Én is – mondta Charlie. – Azt hittem, ha atomháború lesz, csak radioaktív csótányok maradnak és anyukád.

Tizennegyedik fejezet, 262.

12 hozzászólás
Beja>!

Minden embernek, aki valaha volt, van vagy lesz, van egy dala. Ezt a dalt nem írta senki. Van dallama, van szövege. Nagyon kevesen jutnak odáig, hogy eléneklik a saját dalukat. A legtöbben attól félünk, hogy a hangunk nem elég jó hozzá, vagy a szöveg túl butuska, túl őszinte, netán túl fura. Így az emberek inkább megélik a dalukat.

139-140. oldal

Batus>!

Kövér Charlie eltöprengett, Rosie anyja mit hallhat a templomban. Biztos kiáltásokat, hogy „Vissza, Pokol ocsmány szörnyetege!”, majd a fojtott zihálást, hogy „Él?” és az ideges kérdést, hogy valakinek eszébe jutott-e elhozni a karót meg a kalapácsot.

75. oldal

Sceurpien I>!

A Nankingból küldött képeslapon megírta, hogy határozottan nem tetszik neki, amit Kínában adnak kínai kaja címen, és alig várja, hogy visszamenjen Londonba és rendes kínait egyen.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kína · London · Nanking
1 hozzászólás
Sceurpien I>!

Nem történt semmi. Folyamatosan nem történt semmi. Még több semmi. A semmi visszatért. A semmi fia. Semmi újra nyeregbe száll.Semmi meg Abbott és Costello találkozik a Farkasemberrel…

167. oldal

Chöpp>!

     – Hogy kéred a kávét?
     – Feketén, mint az éjszaka, és édesen, mint a bűn.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: Neptunus fia
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
China Miéville: Armada I-II.
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum
Sherrilyn Kenyon: Bűnös éj
Kerstin Gier: Zafírkék
Victor LaValle: Bölcsőrablók
Anna Banks: Poszeidón
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz