Anansi ​fiúk 368 csillagozás

Neil Gaiman: Anansi fiúk

Kövér Charlie Nancy normális élete kizökken abban a pillanatban, ahogy apja meghal egy karaokeszínpadon Floridában. Charlie nem tudta, hogy az apja egy isten. És nem is sejtette, hogy van egy testvére. Ez a testvér most bekopogtat hozzá, hogy sokkal érdekesebbé tegye Kövér Charlie életét. És sokkal, de sokkal veszélyesebbé…

Eredeti mű: Neil Gaiman: Anansi Boys

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
268 oldal · ISBN: 9786155442636 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
288 oldal · ISBN: 9786155468865 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2009
278 oldal · ISBN: 9789639868595 · Fordította: Pék Zoltán

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

269 tag · 168 karc · Utolsó karc: 2017. november 18., 16:37 · Bővebben


Enciklopédia 12


Kedvencelte 43

Most olvassa 14

Várólistára tette 179

Kívánságlistára tette 106

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
meseanyu MP
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Ez egy nagyon szép történet, olyan, amikor sóhajtasz egy jólesőt, amikor becsukod a könyvet. Pontosan megfelelő elegye a misztikusnak és a valóságosnak, a vidámnak, szívmelengetőnek és izgalmasnak. Ez a legjobb Gaiman, amit eddig olvastam.

6 hozzászólás
>!
Oriente P
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Fura ezt leírnom, de ez a Gaiman könyv nem elég sötét.
Bizarrnak bizarr, de inkább mulatságosan az, amolyan szürrealista-mágikus-realista mese, jó sok cinikus humorral. Gondolom nem véletlen, hogy sokszor egy Douglas Adams regényben éreztem magam. És ezt „abszotelmű” bóknak szánom. :)
Mindenesetre hozzám közelebb állnak a szerző borongósabban-elgondolkodós történetei, mint az Amerikai istenek, vagy az Óceán az út végén.
Pozitívumként kiemelném, hogy az eddig olvasott regények közül talán ezek a hősök a legplasztikusabbak. Nagyon kedvelhető figurák, bár lehet, hogy csak a sok humor fűszerezte ilyen jól fogyaszthatóvá az Anansi fiúkat.
Rosie anyja pedig feledhetetlen! :) (https://moly.hu/idezetek/717760)

7 hozzászólás
>!
Briggan
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Az Amerikai istenekből Anansi volt a szívemnek legkedvesebb szereplő, így egy kicsit megkönnyeztem az elejét, és fenntartásokkal olvastam fiai történetét. Pedig mindketten igazán szórakoztató és nagyon szerethető karakterek.
Kövér Charlie az elején egy kicsit kiborított a túlzott mujaságával, de aztán abszolút kedvenc lett, és a történet végére egy épkézláb, szerethető, jó kiállású férfi vált belőle. Egyébként az könyv eleje nem tartogat semmi misztikumot, csupa földi problémák körül forog a történet. Aztán feltűnik Pók, az öcsi, és elszabadul a varázslat, a furcsaságok, és innen lehet a legjóízűbben nevetni a kalandjaikon.
Kiemelt kedvenceim lettek azok a részek, amelyek Anansi csínyeiről szólnak.
Abszurd, humoros, rendkívül szórakoztató, véleményem szerint a legjobb Gaiman-történet.
Mióta elolvastam, mosolyogva tessékelem ki a pókokat a lakásból.

>!
gab001 P
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Egy újabb könyv, ami miatt Gaiman az egyik kedvenc íróm. Ezúttal is szerettem a karaktereket, bár eleinte voltak kétségeim, de szépen sorban belopták magukat a szívembe. A történet pedig egészen elvarázsolt; szépen körbeszőtt mint a pók az áldozatát. Sosem tudhatom előre, hogy mi vár rám egy Gaiman-féle világban, de mindig megtalálom azt a hangulatot, azt az egyediséget, ami levesz a lábamról. Igen, ezúttal is sikerült Neki.

6 hozzászólás
>!
Chöpp P
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Annyira nagyon hasonlított nekem az Amerikai istenekre, hogy úgy olvastam, mintha annak kistestvére lenne. Egy kisebb és komolytalanabb Amerikai istenek. Mintha az alapgondolatot gyorsan keresztezte volna Gaiman az Elveszett próféciákkal. Mondom, egy kis és halovány Amerikai istenek visszhangként értékelném anansi és „fiai” történetét.
Az eleje kissé idegesített Charlie rémesen megrajzolt karaktere miatt. Mivel sejtésnél több volt, amit a történetből megorrontottam, rettentően eltúlzottnak éreztem ezt a rémes teszetoszaságot. Bevallom, ez már az én türelmemnek is túl sok! A közepétől kezdett végre sínre kerülni a sztori és alakulni a főhős. Így már kellemesebb felhanggal folytatódott és megnyugtatóan zárulhatott a történet.

>!
ggizi P
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Nagyon bírom Gaiman humorát! Olyan szolidan laza beszólásokat ad a karakterei szájába (most főleg Kövér Charlie sziporkázott), hogy ezzel teljesen le tud venni a lábamról. Jó kis történet volt, egyből eszembe is juttatta az egyik állatos mesekönyvet, ami a gyerekeim polcán figyel. Azt is más szemmel fogom mostantól olvasni. :)
Jók voltak a karakterei, de Kövér Charlie jellemfejlődése volt a leglátványosabb, aki eleinte egy szinte láthatatlan, gátlásokkal teli, egyszerű szürke emberből nőtte ki magát egy sokkal talpraesettebb, életképesebb egyénné.
Érdekes és szórakoztató könyv volt.

>!
krlany I+SMP
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Az ötlet, a mitológiai rész nagyon tetszett. A kivitelezés meg szokás szerint kevésbé. Itt most ilyen hajszálnyi nüanszokról értekezem, de… Ez volt tőle a harmadik könyvem (Sosehol, A temető könyve) a sztorik, az ötletek nagyon rendben vannak, csak valahogy mintha egy ifjúsági regényt olvasnék, ami azért nem ez a kategória, és éppen ezért nem bír lenyűgözni, pedig tehetné, mert minden potencia ott van benne, csak ki kéne hozni belőle.
Egy félcsillaggal meg felülértékeltem mint amennyit a könyv szerintem ér, mivel Tori Amos írországi házában (is) írta. Jah kérem szépen, én ott ennél jobbat is tudnék remekelni!;)

14 hozzászólás
>!
Briza
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Az eltérő vélemények miatt egy kicsit tartottam ettől a könyvtől, jóllehet Gaiman a kedvencem. Pedig, Jézusom, igazán nem kellett volna. Már megint egy kiszámíthatatlan sztori, amitől anyám füle kettéállt, de nem is neki kell szeretnie. Egyszerűen imádtam a Kövér Charlie haját is égnek állító titkokat, a misztikus párhuzamokat, a már amúgy is rongyosra rágott kicsi a világ elméletet. A végét ugyan másképp képzeltem… valami isteni személyiség-összeolvasztásra vágytam, de így is megkaptam egy időre a megfelelő Gaiman-dózisomat.

>!
Nebula P
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Jó volt a könyv, jó volt, de van egy-két zavaró dolog, ami miatt nem voltam teljesen elégedett. Az első feléért 3,5-4 csillagot adtam volna, aztán sikerült feltornáznia magát 4,5-re. Lassacskán indult, az elején az ajánlásnál szerepel P. G. Wodehouse neve, hogy miért, az nagyon látszott a történet első felében. Kövér Charlie karaktere, a londoni jelenetek, mind az ő stílusát idézték, ami most nem igazán jött be, valahogy furcsa volt, nem tudtam hova tenni. De ahogy egyre inkább kibontakozott az istenes vonal, és erősödött a fantasy elem, úgy lett egyre érdekesebb és élvezhetőbb a könyv. Rosie, Daisy és Maeve karaktere a vége felé már teljesen összemosódott nekem, de lehet, hogy ennek az én figyelmetlenségem volt az oka, és nem az esetleges kidolgozatlanságból fakadt. Az Anansi-szál az állat-istenségekkel szép volt, a spoiler úgyszintén. Tetszett, amit a dalokról írt, és hogy ez keretezte a történetet.
Összességében tehát érdemes elolvasni, de azért nem ér fel az Amerikai istenek színvonalához.

A magyar kiadásról: a borító nagyon szép, minőségi, különösen a pókháló-minta tetszik. A fordítással viszont komoly gondjaim voltak. Alapból szeretem Pék Zoltán fordításait, viszont ezt valami elképesztően gyengének éreztem. Rengeteg helyen fordult meg a fejemben, hogy ezzel a szóval valami nincs rendben, és kíváncsi lennék, az eredeti mi volt, és hogyan lehetett volna máshogy fordítani. Csak egy kiugró példa: az Amazonas-t szerintem magyarul nem hívjuk Amazonnak, de ez így maradt benne a szövegben. És még volt számos hasonló. Egyszer elolvasom angolul, kíváncsi vagyok az eredeti szövegre.

4 hozzászólás
>!
zamil
Neil Gaiman: Anansi fiúk

Mint az előző olvasásom, az Amerikai istenek, itt is azt kell mondjam, hogy írni tud az író, de a történetet kevésnek találtam.
Adva van itt is egy fiú, aki egy istennek a fia (ezt a téma már volt egyszer). A történet amibe belecsöppen egy burleszknek tűnik számomra. A főhős esetlen, a karakterek viccesek (ez pluszt adott a könyvhöz), de ez még nem elég. Elmaradt a feszültség, egy könnyed olvasmány lett, amire nem kaptam fel a fejem, amin könnyen túllépek.
Várom már azt a könyvet, amit tényleg nekem írt az író.


Népszerű idézetek

>!
Sceurpien I

– Nem félsz a citromtól, ugye?…
…- Én? Semmitől.
– Semmitől?
– Semmitől.
– Nagyon félsz a semmitől?
– Rettegek tőle – vallotta be a Sárkány.

252. oldal

>!
Sceurpien I

– Első alkalom – állapította meg a rendőr.
– Sajnálom.
– Drog?
– Nem, köszönöm.

165. oldal

1 hozzászólás
>!
csartak MP

Kövér Charlie-nak kiskorában azt mondta az anyja, számoljon tízig, mielőtt elveszítené a fejét. Most magában és ráérősen elszámolt tízig. Aztán elvesztette a fejét.

>!
Sceurpien I

Grahame Coats nem járt sétálni; voltak emberei, akik jártak helyette.

206. oldal

1 hozzászólás
>!
kisginny

– Úgy gondolják, nem éli túl. […] Fura. Azt hittem, mindent túlél.
– Én is – mondta Charlie. – Azt hittem, ha atomháború lesz, csak radioaktív csótányok maradnak és anyukád.

Tizennegyedik fejezet, 262.

12 hozzászólás
>!
Beja

Minden embernek, aki valaha volt, van vagy lesz, van egy dala. Ezt a dalt nem írta senki. Van dallama, van szövege. Nagyon kevesen jutnak odáig, hogy eléneklik a saját dalukat. A legtöbben attól félünk, hogy a hangunk nem elég jó hozzá, vagy a szöveg túl butuska, túl őszinte, netán túl fura. Így az emberek inkább megélik a dalukat.

139-140. oldal

>!
Batus

Kövér Charlie eltöprengett, Rosie anyja mit hallhat a templomban. Biztos kiáltásokat, hogy „Vissza, Pokol ocsmány szörnyetege!”, majd a fojtott zihálást, hogy „Él?” és az ideges kérdést, hogy valakinek eszébe jutott-e elhozni a karót meg a kalapácsot.

75. oldal

>!
fióka P

Kövér Charlie hideg vízben mosott hajat. Aztán fogat. Aztán feltúrta a szennyestartót, és az aljáról kihalászott egy farmert meg egy pólót, ami az alsó rétegek tektonikus mozgása lévén lényegében magától újra tiszta lett.

Hatodik fejezet

6 hozzászólás
>!
Sceurpien I

A Nankingból küldött képeslapon megírta, hogy határozottan nem tetszik neki, amit Kínában adnak kínai kaja címen, és alig várja, hogy visszamenjen Londonba és rendes kínait egyen.

19. oldal

1 hozzászólás
>!
Sceurpien I

Nem történt semmi. Folyamatosan nem történt semmi. Még több semmi. A semmi visszatért. A semmi fia. Semmi újra nyeregbe száll.Semmi meg Abbott és Costello találkozik a Farkasemberrel…

167. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
Terry Pratchett: Fegyvertársak
Terry Pratchett: Sofőrök
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony
Stephen King: Az
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka
Michael Moorcock: Corum kardjai
Gene Wolfe: A Lictor kardja