!

Amerikai ​istenek 750 csillagozás

Neil Gaiman: Amerikai istenek Neil Gaiman: Amerikai istenek
Agave Könyvek · 3.980 Ft –25% 2.985 Ft
Olvasók Boltja 3.180 Ft
Bookline · 3.980 Ft –15% 3.383 Ft
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szörnyű ​vihar közeledik…

Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról.
Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a… (tovább)

Eredeti mű: Neil Gaiman: American Gods

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
648 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049705 · Fordította: Juhász Viktor
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
648 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049705 · Fordította: Juhász Viktor
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
538 oldal · ISBN: 9786155442612 · Fordította: Juhász Viktor

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

213 tag · 135 karc · Utolsó karc: 2016. november 11., 08:09 · Bővebben


Enciklopédia 52

Szereplők népszerűség szerint

Szerda

Helyszínek népszerűség szerint

Izland


Hirdetés

Kedvencelte 168

Most olvassa 97

Várólistára tette 473

Kívánságlistára tette 379

Kölcsönkérné 13

Elcserélné vagy eladná

>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó
Jeffi könyve Neil Gaiman: Amerikai istenek
>!
1.600 Ft ★★★★★ Eladó
ButterFly93 könyve Neil Gaiman: Amerikai istenek
>!
2.500 Ft ★★★★★ Eladó
zsofy99 könyve Neil Gaiman: Amerikai istenek
>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
Ájné_Ildikó könyve Neil Gaiman: Amerikai istenek

Kiemelt értékelések

+
>!
vicomte MP
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Az Amerikai Isteneket először közvetlenül a megjelenés után olvastam, és bármennyire is tetszett, mégis csalódott voltam, mert nem okozott olyan átütő erejű élményt, mint Gaimannek azok az írásai, amelyek a Tükör és Füstben jelentek meg.
Így utólag visszagondolva két dolgot hiányoltam a regényből: az epikus történeti ívet és azokat a felkavaró érzelmeket, amelyek miatt a Hó, tükör, almák mind a mai napig az egyik kedvenc novellám.

Mégis, most az újraolvasás közben döbbentem rá, hogy milyen mélyen beleépült ez a könyv az emlékeimbe. Több mint tíz év után nem csupán a történet fordulatai, a szereplők és a hangulat köszöntek vissza régi ismerősként, hanem rengeteg olyan motívumnak a rejtett és majdani jelentősége is megvilágosodott már jó előre, amit az első olvasáskor még nem tudtam hová tenni.

Ilyen volt a főszereplőnek, Árnyéknak a jelleme és a szerepe is.
Ez a nagydarab, kevés szavú férfi, aki mintha a regény java részében ott sem lenne – szinte végig kívülállóként viselkedik.Olyan emberként, aki sztoikus nyugalommal fogad mindent, ami vele esik.
Ám pontosan egy ilyen megfigyelő típusú karakterre van szükség, hogy a történetét nyomon követve, amelyben végül teljese elveszíti magát, az olvasó lassan összerakja azokat a szilánkokat, amelyekből összeáll egy mozaikszerűen töredezett, mégis rendkívül részletgazdag kép.

Egy kép arról az országról, amely mióta csak létezik elemészti azt, ami nincs az ínyére, és magába olvasztja azt, amiből tovább gyarapodhat, és ilyenné formázza az ott élőket is.
Magabiztossá és öntudatossá, akik számára a hit – bármilyen maszlaggal is próbálják leplezni – az önmagukba vetett hitet jelenti, ami túl gyakran fordul át önhittségbe.
És akik nem képesek ilyenné válni? Azokat előbb-utóbb kiveti magából.

A könyvben többször is elhangzik, hogy ez a föld nem az isteneknek van rendelve. Manapság már egészen biztos, hogy így igaz. Nem való azoknak a régi isteneknek, akik a hitből és az áldozatokból merítenek erőt.
Nekik lassú sorvadás és a vegetálás az osztályrészük, de az új profán bálványok – a média, a technikai fejlődés, a drogok – is csupán időlegesen nyerhetnek híveket egy olyan országban, ahol minden eldobható és lecserélhető.

Akkor mi marad azoknak, akik hinni akarnak?
Egyeseknek annyi, hogy azt, aki lebűvöli a Holdat és a Napot az égről, ne szemfényvesztőnek, hanem valódi mágusnak láthassa.
Míg Árnyéknak, aki vigíliát tartott egy isten halotti torán és önkéntesen feláldozta magát, esélyest a valódi megvilágosodásra.

+
>!
Bíró_Júlia
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Csillagozás helyett legszívesebben keresnék valami közepes minőségű fotót valami Five Star Motel fényreklámjáról.

Jó, oké. Aki ismer, az tudja, hogy ennyi okkal, értelemmel és saját stílussal bíró epizód után 4 csillagnál sokkal rosszabbat nem kaphat a könyv. Azt is, hogy aki ennyi különféle mitológia alakjait, gondolkodását és világlátását képes egybeolvasztani anélkül, hogy valami homogén eprescsilisgumicukor legyen a végeredmény, arról le fogom írni, hogy zseni. Nem szeretnék csalódást okozni, tehát:

Neil Gaiman kétségtelenül zseni. És kétségtelen hobbija a szívszakasztás, változatos eszköztárral a kellemes sajgástól a rúnázott láncfűrészen át a pusztakezes facsarásig. És még akkor is sikerül, ha tulajdonképpen ezt várja az a nyavalyás olvasója – akit ő sosem nevezne nyavalyásnak, különben hogyan is oszthatna meg vele ennyi bánatot, humort, sziporkát és nyúlós-esős útleírást, lakókocsit, vegyes minőségű piák felett merengő istent, démont, dzsinnt (ó, az a taxisofőr-epizód!), megtestesült ideát és árnyékot. Meg Árnyékot, ugye. Utóbbit egyfelől patikamérlegen mérhette ki Mr. Gaiman – spoiler-, másfelől ennek köszönhetően nem kerül el a reflektor- (vagy villám?)fény azokról, akikről igazában beszélni szeretett volna.

Oda-, vissza- és minden létező horizontális és vertikális irányzékba voltam tőle, na. Akivel még nem jött szembe, annak nagyon ajánlom. Akivel már igen, az keresse meg, hova cameózta magát a szerző (szerintem…de azért gyanús).
Jót tesz a randa, szürke hétköznapok mögöttes árnyékolással, mágiával és misztikummal való feltöltésének.

7 hozzászólás
+
>!
csillagka P
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Mivé leszek az istenek, ha már nem borul le előttük senki?
Most elképzelem Zeusz haragját, Thor mennydörgését vagy Amarok (indián hitvilág szerint a farkasok istene, aki segíti az embereket a vadászat során) üvöltést mikor elfelejtik őket, és a lelküket nem táplálja senki.
Hitem szerint a világ olyan, amilyennek megalkotjuk, az istenek pedig mindig megfelelnek egy adott nép és kor igényeinek. Az emberi elme hozza létre a mindenhatókat, ami a nagy Gaia (világlélek) egy kivetítése, aki mindenkinek a saját hite szerint üzen. (ettől függetlenül a mennyország nyitott vadászmező az indiánoknak, hurikkal teli táj a muzulmán férfiaknak, és édes zöld mező a keresztény jó embereknek) az ószövetség kicsit sértődős öregembere se sokban különbözik a jóságos Jézustól esetleg a bölcs Buddhától. Egy tőről fakadnak, és az emberek imái és rajongása tartja őket életben. Szeretjük elfelejteni a múltunkat, pedig a babonáink fontos részei a világunknak, szegényebbek lennénk nélkülük a Luca napi varázslás vagy éppen a Péntek 13. esetleg a fekete macska útja, közelebb hozza a generációkat. Átadjuk a következő nemzedéknek, ezzel életben tartjuk a múltat, kötődünk hozzá. Mindig lesznek új istenek, istenségnek látszó tárgyak, ma éppen az okos-telefon szelleme és a Valentin nap toborozza a követőket. Gondoljuk bele egy lakáson akkor is látszik ha nem lakják ha ki van takarítva vagy hányan könyörögnek egy autónak esetleg számítógépnek, hogy induljon már el, csak még egyszer. Lelket adunk sok mindennek és van akik ezzel visszaélnek, magukkal viszik őket a vándorlásaikra és utána elfelejtik.
Hát ez szívás, így kerültek az istenek az újvilágba és onnan a másvilágba.
Jó sokan vannak, ezért ajánlott a könyv mellé egy mitológiai kislexikon.
Harmadik könyvem Neil Gaiman-tól és az első ami igazán tetszett. Isteni volt látni a régen fényes koronával rendelkező felsőbbrendű hatalmasságok mindennapi küszködését. A vége kicsit (nagyon) kusza, ezért sajnos nem jár a maximális csillag.
spoiler

3 hozzászólás
+
>!
vargarockzsolt P
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Nem vagyok otthon a fantasy világában, ezért a véleményem nagyon szubjektív lesz. Szerintem ez egy zseniális alapötletre épülő szórakoztató misztikus kalandregény, és annak kiváló. A cselekmény izgalmas, bár utólag visszagondolva, nem több, mint egy stikli története, viszont fel van turbózva nagyszerű betét novellákkal, és ettől a szimpla sztori hatalmas kultúrtörténeti távlatokat kap. Az USA nagyon különös, multikulturális ország, gyökereiben épp úgy, mint jelenében. Gaiman hatalmas fantáziával meséli a történeteit, a betelepülők életéről és isteneikről, az amerikai kisvárosokról épp úgy, mint a szürreális álomvilágokról.
A könyv erénye még a kiszámíthatatlansága, az, hogy teljesen váratlanul ilyen humoros részekre bukkanunk:

A holló felröppent és elszállt. […] Árnyék megindult felé. A madár megvárta,
míg közelebb ér, aztán egy nagy szárnycsapással átrebbent egy másik faágra.
– Hé – mondta Árnyék. – Huginn vagy Muginn, bármelyik is vagy,
A madár megfordult, gyanakodva félrehajtotta a fejét és csillogó szeme Árnyékra meredt.
– Mondd, hogy „Soha már” – kérte Árnyék.
– Baszd meg – mondta a holló. Többé meg sem szólalt, amíg az erdőben voltak.
http://moly.hu/idezetek/36605

Máskor meg szinte himnikus a szöveg:

Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki nem tudja, igaz-e vagy sem. Hiszek a Mikulásban, a húsvéti nyúlban és Marilyn Monroe-ban, a Beatlesben és Elvisben. Hallgass ide – hiszek abban, hogy az emberek tökéletesíthetőek, a tudás végtelen, hogy a világot titkos bankkartellek irányítják, a Földet rendszeresen látogatják az idegenek, a szépek, akik úgy néznek ki, mint a ráncos lemurok, meg a csúnyák, akik teheneket boncolnak és el akarják venni tőlünk a vizet meg az asszonyokat. Hiszem, hogy a jövőnk egy nagy rakás szar és azt is hiszem, hogy állatira jó lesz, és egy napon visszatérnek az indián szellemek és mindenkinek szétrúgják a seggét…
http://moly.hu/idezetek/6304

Még az jutott az eszembe, hogy fogadnák nálunk, ha Magyarországról írna valaki ilyen könyvet? Ilyen istennel:

Felhők vannak közöttük és közöttünk – mutatott rá a magyarok istene. Szép, fekete bajusza volt, széles karimájú, poros kalapja, a vigyora pedig olyasvalakire emlékeztetett, aki alumíniumpalánkokat, új cserepeket és ereszcsatornákat árul idősebb polgároknak, de a munkadíj átutalása után rögtön továbbáll, akár végzett a munkával, akár nem.
http://moly.hu/idezetek/6326

Jó könyv, ha kikapcsolódni akarsz, érdemes elolvasni.

1 hozzászólás
+
>!
Chöpp P
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Életem nehéz időszakában olvastam, mégis emlékszem az olvasása gyönyörűségére. Milyen jó volt magammal hurcolászni – annak ellenére, hogy mekkora ormótlan darab. Milyen öröm volt megfogni, kinyitni, újra és újra belezuttyanni a történetbe és sokáig nem bukkanni belőle fel. Érezni a történet gyengéden unszoló hívását nap közben, amikor nincs időm olvasni.
Ezekre emlékszem, amikor két év távlatából visszatekintek. És az erős kávé illatára, meg az emberekért fohászkodó istenekre.

+
>!
elge76 P
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Ilyen lassan még sosem haladtam könyvvel, de legyen az a próza érdeme, hogy saját belátásom szerint tettem így.
Elsősorban azért, mert néha muszáj volt pihentetnem és érlelnem a művet, mint a jó borokkal szokás, ugyanis kellőképp sűrű és összetett írásról van szó, amiben rengeteg dolog fonódik össze és egymáshoz kapcsolódva alkot egy szerves egészet. Ehhez pedig idő kell, hogy az ember mindent megértsen, és nem azért mert bonyolult a nyelvezete, hanem azért, mert elképesztően sokrétű.
Mítoszok és babonák, látványosságok és mendemondák, hétköznapi emberek és istenek közös sorsai kapcsolódnak össze vagy szakadnak el egymástól, mindezt Amerikán keresztül átutazva, egy álomszerű történetben, ahol minden mindennel összefügg, de az is lehet, hogy semmi nem igaz belőle, és soha meg sem történt, döntse el mindenki maga.
Mert van itt horror, szex, erőszak és szenvedés, ahogy szeretet és megértés is, bűnbánás és szerelem, mítikus allegóriák és regék, bűn és bűnhődés, igazságszolgáltatás és varázslat, hagyományok, véráldozat és régmúlt szokások egész tárháza, amelyek annyira egyszerűen és pontosan passzolnak bele a történet világképébe, mintha mindig is ez lett volna az univerzum rendje.

Az egész regénynek van egy mámorító és andalítóan bájos, néhol keserédes, de mégis komoly és mélységgel rendelkező hangulata, mintha az ember egy alternatív Föld történelemkönyvét olvasná, ahol minden ami a mi tudásunk szerint csak mítosz, az itt maga a megtestesült valóság.
A mű nyelvezete és története végig azt tükrözi, hogy akár ilyen is lehetett volna, ha nem felejtjük el az isteneket és továbbra is megbízunk bennük és hiszünk a létezésükben. De nem ez történik, és ezért szép lassan elkezdenek kikopni a világból, ahogy az újak is elfoglalják a helyüket, hogy aztán ők is rettegni kezdjenek a még újabbaktól, mert az emberi elme szeszélyes és makacs, de akár könnyen befolyásolhatóvá is válhat, így aztán ezek a hatalmas erejű lények sincsenek biztonságban.

Nehéz meghatározni a történet stílusát, de talán nem is kell, elég ha az ember csak elkezdi olvasni, és azon kapja magát, hogy még nem igazán érti, még nem tudja hová fog kifutni ez az egész, de annyira érdekes és olyan varázslatosan vonzza be az olvasót, annyi minden történik benne, annyi mellékszál és érdekes megoldás zajlik a lapok hasábjai között, hogy mindenképp muszáj tudni, hogy mi fog történni a következő oldalakon.
Nem olvastam még ilyen könyvet, pont ilyesmi hangulatút legalábbis még nem, úgyhogy ha nagyon hasonlítani akarnám valamihez, akkor a következő filmek jutnának eszembe:
Nem vénnek való vidék, Watchmen, True Detective első évad.
Persze nem sok közük van egymáshoz, legalábbis történetileg semmiképp, inkább mint földtől elrugaszkodott és mégis mélyen emberi valójuk miatt sorolnám őket ugyanabba a rekeszbe.

Fantasztikus olvasmány volt, nem tudok róla rosszat mondani, nincsenek olyan pillanatai amire azt mondtam volna, hogy ez a rész nem érdekel. Örülök, hogy elolvashattam.

.

Viszont rengeteg helyesírási hibába futottam bele, ez volt az eddigi legtöbb ilyen jellegű problémával küzdő @Agave_Könyvek kiadás. Ha nem volt benne legalább 4 tucatnyi elírás, betűkihagyás, vagy épp rosszul fogalmazott és így legépelt szó, akkor egy sem. :I

2 hozzászólás
+
>!
fióka P
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Az(oka)t a fűzfánfütyülős emigráns isteneit neki, ez volt ám a könyv! :)))
Volna az a tétel, miszerint isten (Isten) tőlünk függetlenül létezik. Teljesen mindegy, hogy hiszünk-e benne vagy sem, tagadjuk a létét vagy sem, ő jól elvan, köszöni szépen. És itt van a másik tétel, miszerint az isteneket az emberek hívták életre és maximálisan szükségük van az emlékezetünkre, az imádatunkra ahhoz, hogy létezhessenek, másképpen menthetetlenül eltűnnek a süllyesztőben. Mit tesz ilyenkor a második típusú isten? Küzd. Mindent megtesz azért, hogy éljen, az már csak hab a tortán, ha még hatalma is van. Mert az finommmm.
Pár kiragadott gondolat csupán: régi és új istenek küzdelme (vagy nem) ez a könyv. Az az isten, aki azt gondolja, hogy halhatatlan, nagyot téved. Az egyetlen, ami halhatatlan, az maga a föld. Mert az örök. Mindenki csak eszköz valakinek a terveihez/ben. Ha némi sztoicizmus leng körül és megfigyelő álláspontra helyezkedsz, akkor talán megvilágosodhatsz, rájöhetsz például arra, hogy te magad is csupán eszköz vagy valaki számára. És ha ez megtörtént, akkor megpróbálhatsz továbblépni.
Engem elbűvölt Gaiman varázslata. Nyüzsögnek az istenek, ismertek és ismeretlenek, nagyon régiek és nagyon újak és mindenki csak egyet szeretne: megmaradni, fennmaradni. Hogy ez sikerül-e és hogyan, nos, ennek kiderítése már az eljövendő olvasóra vár.
Ariadné láthatatlan fonala segíti Árnyékot átnavigálni új életén, közben mindvégig a Párkák szövögetik sorsát. Nagyon izgalmas. Úgy a betoldott történetek emberekről és isteneikről, mint a fősztori, Árnyék útja és élete a börtön után.
A fülszöveg enyhén szörnyű, mint a fülszövegek általában, de ha az ember túl tudja magát tenni ezen, akkor nagyszerű, mitológiai habarccsal egyben tartott, a végletekig multikulti élményben lesz része. Kár lenne kihagyni.

+
>!
Oriente
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Nem mondom, hogy nem éreztem néha lassúnak vagy terjengősnek, de az Amerikai istenek az a fajta olvasmány, ami csak összeáll valahogy egy komplex élménnyé, méghozzá úgy, hogy rendesen bele is borzong a végén az ember. Sokszor gondolok azóta is a könyvre és a szereplőkre, úgyhogy be kell látnom, igazi agybakúszó olvasmány ez, ami gyökereket ereszt és idővel új gondolathajtásokat bont.

Szóval ez az Újvilág mitológiája – ami nem is annyira új, Gaiman értelmezésében.
Mondjuk a road movie életérzés és az ún. út menti látványosságok nem varázsoltak el (ez a fajta amerikai romantika sosem vonzott különösképpen), de a Közjátékok és az Akik Amerikába jöttek című kis epizódok, illetve Árnyék álmai annál inkább. Lassú tűzön kavargatott szimbólumlevest kanalazhattam frissen-véresen vagdalt emberhusival, történelmi tényekkel és spekulációkkal, bennszülött hagyományokkal és telepes legendákkal, alaposan átértelmezett mítosztöredékekkel és sok-sok fűszeres, egyedi nézőponttal. Volt neki füstje, aromája, nem lehetett nem mélyen beleszippantani. Beleivódik a bőrbe, hiába is tesszük félre időről időre szellőzni a könyvet. Szóval Gaiman megetetett a levesével, pedig közben nem volt mindig étvágyam hozzá.

PS. Általában leleményesnek találtam a magyarításokat, névátfordításokat na jó, a „pszichopomp” eléggé fájt, viszont van amit a legnagyobb fordítói erőfeszítés sem tud megoldani, például hogy a magyar szerda szónak semmi köze Odinhoz (szemben a Wednesday-jel), így eltartott egy ideig, míg kapcsoltam.

7 hozzászólás
+
>!
shadowhunter1975 P
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Az idei év legfurcsább, legzavarosabb könyvélménye. Cserébe nem bírtam letenni. Szürreális.

+
>!
Leonidas
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Bebizonyosodott, hogy az urban fantasy műfaj nem igazán nekem való. Szeretem a fantasyt, de sajnos a mai korban játszódó fantasy regényeket nem találom megfelelően érdekesnek. Talán az Őrség sorozat az egyetlen kivétel.
Az alapötlet zseniális, a kivitelezés viszont szerintem lehetett volna jobb is. A történetben szereplő istenek, inkább élősködők, mint klasszikus értelemben vett istenek. Az emberek imádják őket, áldozatokat mutatnak be nekik, majd szép lassan elfelejtik őket. Az amerikai kontinens, istenek számára kegyetlen körülményeket biztosító földjén tengetik életüket. Az istenek ábrázolása volt az egyik pozitívum. A másik pozitívum, az álmok leírása volt. Gaiman nagyon ért az álmok valóságtól elrugaszkodott világának ábrázolásához. Remek pillanatai volta a regénynek ezek a varázslatosan megírt részek.
A történet többnyire izgalmas, szórakoztató olvasmány. Néhol azonban teljesen lelassul, aminek köszönhetően többször unalmassá válik. Ilyenkor kínkeservesen tudtam csak haladni. A történetből hiányoltam tüzet, a szenvedélyt. Mindig csak szép langyosan csordogált, még az izgalmasabb részeknél is egyfajta megmagyarázhatatlan hiányérzetem volt. Valószínűleg a főszereplő karaktere okozta ezt az érzetet. Árnyék nem rossz karakter, de sajnos nem igazán kedvelhető, túl hideg és visszafogott. A főszereplő visszafogott érzelmi világa rányomta bélyegét a történetre. Bizonyos pillanatokban több kellett volna ahhoz, hogy igazán nagyszerű regény legyen.
Ettől függetlenül nem rossz regény, és mindenképp érdemes elolvasni. Esetleg, ha lesz folytatása azt valószínűleg el fogom olvasni. Más Gaiman regényt, szinte biztosan nem fogok elolvasni.

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
sztimi53 P

Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki nem tudja, igaz-e vagy sem. Hiszek a Mikulásban, a húsvéti nyúlban és Marilyn Monroe-ban, a Beatlesben és Elvisben. Hallgass ide – hiszek abban, hogy az emberek tökéletesíthetőek, a tudás végtelen, hogy a világot titkos bankkartellek irányítják, a Földet rendszeresen látogatják az idegenek, a szépek, akik úgy néznek ki, mint a ráncos lemurok, meg a csúnyák, akik teheneket boncolnak és el akarják venni tőlünk a vizet meg az asszonyokat. Hiszem, hogy a jövőnk egy nagy rakás szar és azt is hiszem, hogy állatira jó lesz, és egy napon visszatérnek az indián szellemek és mindenkinek szétrúgják a seggét. Hiszem, hogy a férfiak valójában nagyra nőtt kisfiúk, akiknek komoly kommunikációs problémáik vannak, és hiszem, hogy azért nem lehet jót szexelni Amerikában, mert kezdenek eltűnni az autósmozik. Hiszem, hogy a politikusok erkölcstelen gazemberek, és még mindig hiszem, hogy ők a jobb alternatíva. Hiszek benne, hogy Kaliforniát el fogja nyelni a szökőár, Floridát meg elönti a téboly, a sok krokodil meg a mérgező hulladék. Hiszem, hogy az antibakteriális szappan megöli a test ellenálló rendszerét a kosszal és betegségekkel szemben, ezért egy napon majd kipusztít minket a nátha, mint a Mars-lakókat a Világok harcában. Hiszem, hogy a múlt század két legnagyobb költője Edith Sitwell és Don Marquis, hogy a jade megkövesedett sárkánysperma, és hogy több ezer évvel ezelőtt, egy másik életemben félkarú szibériai sámán voltam. Hiszem, hogy az emberiség sorsa meg van írva a csillagokban. Hiszem, hogy kiskoromban jobb íze volt a nyalókának, és az aerodinamika elvei szerint egy dongó nem is tud repülni, hogy a fény hullám és részecske, hogy valahol, egy dobozban van egy macska, aki egyszerre élő és holt (de ha nem adnak neki enni, végül kétféleképpen halott macska lesz belőle), és hogy a világegyetem néhány csillaga milliárd évekkel idősebb magánál a világegyetemnél. Hiszek egy személyes istenben, aki törődik velem és aggódik értem és mindent lát. Hiszek egy személytelen istenben, aki mozgásba lendítette a világot, aztán elment bulizni a barátnőivel és azt sem tudja, hogy a világon vagyok. Hiszek a közönyös káosz, háttérzaj és puszta szerencse uralta üres univerzumban. Hiszem, hogy akik szerint a szexet túlértékelik, még sohasem csinálták jól. Hiszem, hogy az, aki állítása szerint érti, mi folyik a világban, az apró dolgokban is hazudni fog. Hiszek a tökéletes becsületességben, meg az értelmes társadalmi hazugságokban. Hiszem, hogy egy nőnek joga van dönteni, egy babának joga van élni, és az emberi élet ugyan szent, még sincsen gondom a halálbüntetéssel, ha az igazságszolgáltatás teljesen megbízható és azt is hiszem, hogy csak egy idióta bízna meg az igazságszolgáltatásban. Hiszem, hogy az élet játék, az élet egy kegyetlen vicc és az élet az, ami akkor történik, amikor élsz, és ennyi erővel akár élvezni is lehet.

249-250. oldal (Szukits, 2003)

19 hozzászólás
+
>!
sztimi53 P

("Amondó vagyok, egy város nem is város könyvesbolt nélkül. Lehet, hogy városnak hívja magát, de ha nincsen könyvesboltja, senkit nem tud átverni.")

162. oldal (Szukits, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: könyvesbolt
7 hozzászólás
+
>!
sztimi53 P

– Felhők vannak közöttük és közöttünk – mutatott rá a magyarok istene. Szép, fekete bajusza volt, széles karimájú, poros kalapja, a vigyora pedig olyasvalakire emlékeztetett, aki alumíniumpalánkokat, új cserepeket és ereszcsatornákat árul idősebb polgároknak, de a munkadíj átutalása után rögtön továbbáll, akár végzett a munkával, akár nem.

321. oldal (Szukits, 2003)

8 hozzászólás
+
>!
pdaniel

Greg Brown: A sötétben veled

Az emberek a sötétben mihez kezdenek
Volt egy kis lámpásom, de az is elveszett
Kinyújtom a kezem, hátha te is azt teszed
Együtt akarok lenni a sötétben veled.

719. oldal

+
>!
sztimi53 P

Baseballsapkáján a következő szöveg díszelgett:
AZ EGYETLEN ASSZONY, AKIT VALAHA SZERETTEM, EGY MÁSIK FÉRFI FELESÉGE VOLT…
AZ ANYÁM!

29. oldal (Szukits, 2003)

1 hozzászólás
+
>!
Algernon +SP

Ha isteneket akarsz egy csoportba gyűjteni, az olyan, mint felsorakoztatni egy csomó macskát. Természetüknél fogva nem alkalmasak rá.

244. oldal

+
>!
sztimi53 P

A trikón ez a felirat állt:
HA NEM TUDOD MEGENNI, MEGINNI, ELSZÍVNI VAGY FELSZÍVNI… AKKOR B*SZD MEG!

29. oldal (Szukits, 2003)

+
>!
kisginny

Egy mese lényegét azzal lehet a legjobban elmondani, ha elmeséljük. Értik? Ha egy történetről akarunk beszélni, akkor éppen elmeséljük azt. Ez kötéltánc és álom is egyben. Minél részletesebb a térkép, annál jobban emlékeztet magára a tájra. A létező legrészletesebb térkép maga a táj, ezért térképnek tökéletesen pontos és teljességgel haszontalan lenne.
A mese az a térkép, ami a táj.
Ezt ne feledjék.

345. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese
+
>!
Goofry P

(…) öreg, de elégedett arc volt, egy olyan emberé, aki lassú kortyokban kiitta az élet keserű poharát, és nagyjából-egészében arra jutott, hogy whisky, ráadásul finom whisky van benne.

281. oldal

1 hozzászólás
+
>!
Stone

Aztán az Apu hasnyálmirigye vagyok című cikken félig lebillent a feje.

240. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
Terry Pratchett: Sofőrök
China Miéville: Armada I-II.
Clive Barker: Korbács
Diana Wynne Jones: A trónörökös
Rick Riordan: A villámtolvaj
Stephen King: Lisey története
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
Sherrilyn Kenyon: Éjféli gyönyörök
Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa