!

Amerikai ​istenek 717 csillagozás

Neil Gaiman: Amerikai istenek Neil Gaiman: Amerikai istenek
Agave Könyvek · 3.980 Ft –25% 2.985 Ft
Bookline · 3.980 Ft –15% 3.383 Ft
Régikönyvek.hu · 3.980 Ft –15% 3.383 Ft
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szörnyű ​vihar közeledik…

Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról.
Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a… (tovább)

Eredeti mű: Neil Gaiman: American Gods

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
648 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049705 · Fordította: Juhász Viktor
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
648 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049705 · Fordította: Juhász Viktor
>!
538 oldal · ISBN: 9786155442612 · Fordította: Juhász Viktor

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

206 tag · 134 karc · Utolsó karc: 2016. augusztus 17., 01:16 · Bővebben


Enciklopédia 52

Szereplők népszerűség szerint

Szerda

Helyszínek népszerűség szerint

Izland


Hirdetés

Kedvencelte 165

Most olvassa 103

Várólistára tette 461

Kívánságlistára tette 373

Kölcsönkérné 14

Elcserélné vagy eladná

>!
2.200 Ft ★★★★★ Eladó
Bettina_Nagy könyve Neil Gaiman: Amerikai istenek
>!
2.200 Ft ★★★★★ Eladó
ButterFly93 könyve Neil Gaiman: Amerikai istenek
>!
2.500 Ft ★★★★★ Eladó
zsofy99 könyve Neil Gaiman: Amerikai istenek

Kiemelt értékelések

+
>!
vicomte MP
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Az Amerikai Isteneket először közvetlenül a megjelenés után olvastam, és bármennyire is tetszett, mégis csalódott voltam, mert nem okozott olyan átütő erejű élményt, mint Gaimannek azok az írásai, amelyek a Tükör és Füstben jelentek meg.
Így utólag visszagondolva két dolgot hiányoltam a regényből: az epikus történeti ívet és azokat a felkavaró érzelmeket, amelyek miatt a Hó, tükör, almák mind a mai napig az egyik kedvenc novellám.

Mégis, most az újraolvasás közben döbbentem rá, hogy milyen mélyen beleépült ez a könyv az emlékeimbe. Több mint tíz év után nem csupán a történet fordulatai, a szereplők és a hangulat köszöntek vissza régi ismerősként, hanem rengeteg olyan motívumnak a rejtett és majdani jelentősége is megvilágosodott már jó előre, amit az első olvasáskor még nem tudtam hová tenni.

Ilyen volt a főszereplőnek, Árnyéknak a jelleme és a szerepe is.
Ez a nagydarab, kevés szavú férfi, aki mintha a regény java részében ott sem lenne – szinte végig kívülállóként viselkedik.Olyan emberként, aki sztoikus nyugalommal fogad mindent, ami vele esik.
Ám pontosan egy ilyen megfigyelő típusú karakterre van szükség, hogy a történetét nyomon követve, amelyben végül teljese elveszíti magát, az olvasó lassan összerakja azokat a szilánkokat, amelyekből összeáll egy mozaikszerűen töredezett, mégis rendkívül részletgazdag kép.

Egy kép arról az országról, amely mióta csak létezik elemészti azt, ami nincs az ínyére, és magába olvasztja azt, amiből tovább gyarapodhat, és ilyenné formázza az ott élőket is.
Magabiztossá és öntudatossá, akik számára a hit – bármilyen maszlaggal is próbálják leplezni – az önmagukba vetett hitet jelenti, ami túl gyakran fordul át önhittségbe.
És akik nem képesek ilyenné válni? Azokat előbb-utóbb kiveti magából.

A könyvben többször is elhangzik, hogy ez a föld nem az isteneknek van rendelve. Manapság már egészen biztos, hogy így igaz. Nem való azoknak a régi isteneknek, akik a hitből és az áldozatokból merítenek erőt.
Nekik lassú sorvadás és a vegetálás az osztályrészük, de az új profán bálványok – a média, a technikai fejlődés, a drogok – is csupán időlegesen nyerhetnek híveket egy olyan országban, ahol minden eldobható és lecserélhető.

Akkor mi marad azoknak, akik hinni akarnak?
Egyeseknek annyi, hogy azt, aki lebűvöli a Holdat és a Napot az égről, ne szemfényvesztőnek, hanem valódi mágusnak láthassa.
Míg Árnyéknak, aki vigíliát tartott egy isten halotti torán és önkéntesen feláldozta magát, esélyest a valódi megvilágosodásra.

+
>!
Bíró_Júlia
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Csillagozás helyett legszívesebben keresnék valami közepes minőségű fotót valami Five Star Motel fényreklámjáról.

Jó, oké. Aki ismer, az tudja, hogy ennyi okkal, értelemmel és saját stílussal bíró epizód után 4 csillagnál sokkal rosszabbat nem kaphat a könyv. Azt is, hogy aki ennyi különféle mitológia alakjait, gondolkodását és világlátását képes egybeolvasztani anélkül, hogy valami homogén eprescsilisgumicukor legyen a végeredmény, arról le fogom írni, hogy zseni. Nem szeretnék csalódást okozni, tehát:

Neil Gaiman kétségtelenül zseni. És kétségtelen hobbija a szívszakasztás, változatos eszköztárral a kellemes sajgástól a rúnázott láncfűrészen át a pusztakezes facsarásig. És még akkor is sikerül, ha tulajdonképpen ezt várja az a nyavalyás olvasója – akit ő sosem nevezne nyavalyásnak, különben hogyan is oszthatna meg vele ennyi bánatot, humort, sziporkát és nyúlós-esős útleírást, lakókocsit, vegyes minőségű piák felett merengő istent, démont, dzsinnt (ó, az a taxisofőr-epizód!), megtestesült ideát és árnyékot. Meg Árnyékot, ugye. Utóbbit egyfelől patikamérlegen mérhette ki Mr. Gaiman – spoiler-, másfelől ennek köszönhetően nem kerül el a reflektor- (vagy villám?)fény azokról, akikről igazában beszélni szeretett volna.

Oda-, vissza- és minden létező horizontális és vertikális irányzékba voltam tőle, na. Akivel még nem jött szembe, annak nagyon ajánlom. Akivel már igen, az keresse meg, hova cameózta magát a szerző (szerintem…de azért gyanús).
Jót tesz a randa, szürke hétköznapok mögöttes árnyékolással, mágiával és misztikummal való feltöltésének.

7 hozzászólás
+
>!
csillagka P
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Mivé leszek az istenek, ha már nem borul le előttük senki?
Most elképzelem Zeusz haragját, Thor mennydörgését vagy Amarok (indián hitvilág szerint a farkasok istene, aki segíti az embereket a vadászat során) üvöltést mikor elfelejtik őket, és a lelküket nem táplálja senki.
Hitem szerint a világ olyan, amilyennek megalkotjuk, az istenek pedig mindig megfelelnek egy adott nép és kor igényeinek. Az emberi elme hozza létre a mindenhatókat, ami a nagy Gaia (világlélek) egy kivetítése, aki mindenkinek a saját hite szerint üzen. (ettől függetlenül a mennyország nyitott vadászmező az indiánoknak, hurikkal teli táj a muzulmán férfiaknak, és édes zöld mező a keresztény jó embereknek) az ószövetség kicsit sértődős öregembere se sokban különbözik a jóságos Jézustól esetleg a bölcs Buddhától. Egy tőről fakadnak, és az emberek imái és rajongása tartja őket életben. Szeretjük elfelejteni a múltunkat, pedig a babonáink fontos részei a világunknak, szegényebbek lennénk nélkülük a Luca napi varázslás vagy éppen a Péntek 13. esetleg a fekete macska útja, közelebb hozza a generációkat. Átadjuk a következő nemzedéknek, ezzel életben tartjuk a múltat, kötődünk hozzá. Mindig lesznek új istenek, istenségnek látszó tárgyak, ma éppen az okos-telefon szelleme és a Valentin nap toborozza a követőket. Gondoljuk bele egy lakáson akkor is látszik ha nem lakják ha ki van takarítva vagy hányan könyörögnek egy autónak esetleg számítógépnek, hogy induljon már el, csak még egyszer. Lelket adunk sok mindennek és van akik ezzel visszaélnek, magukkal viszik őket a vándorlásaikra és utána elfelejtik.
Hát ez szívás, így kerültek az istenek az újvilágba és onnan a másvilágba.
Jó sokan vannak, ezért ajánlott a könyv mellé egy mitológiai kislexikon.
Harmadik könyvem Neil Gaiman-tól és az első ami igazán tetszett. Isteni volt látni a régen fényes koronával rendelkező felsőbbrendű hatalmasságok mindennapi küszködését. A vége kicsit (nagyon) kusza, ezért sajnos nem jár a maximális csillag.
spoiler

3 hozzászólás
+
>!
vargarockzsolt P
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Nem vagyok otthon a fantasy világában, ezért a véleményem nagyon szubjektív lesz. Szerintem ez egy zseniális alapötletre épülő szórakoztató misztikus kalandregény, és annak kiváló. A cselekmény izgalmas, bár utólag visszagondolva, nem több, mint egy stikli története, viszont fel van turbózva nagyszerű betét novellákkal, és ettől a szimpla sztori hatalmas kultúrtörténeti távlatokat kap. Az USA nagyon különös, multikulturális ország, gyökereiben épp úgy, mint jelenében. Gaiman hatalmas fantáziával meséli a történeteit, a betelepülők életéről és isteneikről, az amerikai kisvárosokról épp úgy, mint a szürreális álomvilágokról.
A könyv erénye még a kiszámíthatatlansága, az, hogy teljesen váratlanul ilyen humoros részekre bukkanunk:

A holló felröppent és elszállt. […] Árnyék megindult felé. A madár megvárta,
míg közelebb ér, aztán egy nagy szárnycsapással átrebbent egy másik faágra.
– Hé – mondta Árnyék. – Huginn vagy Muginn, bármelyik is vagy,
A madár megfordult, gyanakodva félrehajtotta a fejét és csillogó szeme Árnyékra meredt.
– Mondd, hogy „Soha már” – kérte Árnyék.
– Baszd meg – mondta a holló. Többé meg sem szólalt, amíg az erdőben voltak.
http://moly.hu/idezetek/36605

Máskor meg szinte himnikus a szöveg:

Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki nem tudja, igaz-e vagy sem. Hiszek a Mikulásban, a húsvéti nyúlban és Marilyn Monroe-ban, a Beatlesben és Elvisben. Hallgass ide – hiszek abban, hogy az emberek tökéletesíthetőek, a tudás végtelen, hogy a világot titkos bankkartellek irányítják, a Földet rendszeresen látogatják az idegenek, a szépek, akik úgy néznek ki, mint a ráncos lemurok, meg a csúnyák, akik teheneket boncolnak és el akarják venni tőlünk a vizet meg az asszonyokat. Hiszem, hogy a jövőnk egy nagy rakás szar és azt is hiszem, hogy állatira jó lesz, és egy napon visszatérnek az indián szellemek és mindenkinek szétrúgják a seggét…
http://moly.hu/idezetek/6304

Még az jutott az eszembe, hogy fogadnák nálunk, ha Magyarországról írna valaki ilyen könyvet? Ilyen istennel:

Felhők vannak közöttük és közöttünk – mutatott rá a magyarok istene. Szép, fekete bajusza volt, széles karimájú, poros kalapja, a vigyora pedig olyasvalakire emlékeztetett, aki alumíniumpalánkokat, új cserepeket és ereszcsatornákat árul idősebb polgároknak, de a munkadíj átutalása után rögtön továbbáll, akár végzett a munkával, akár nem.
http://moly.hu/idezetek/6326

Jó könyv, ha kikapcsolódni akarsz, érdemes elolvasni.

1 hozzászólás
+
>!
Chöpp 
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Életem nehéz időszakában olvastam, mégis emlékszem az olvasása gyönyörűségére. Milyen jó volt magammal hurcolászni – annak ellenére, hogy mekkora ormótlan darab. Milyen öröm volt megfogni, kinyitni, újra és újra belezuttyanni a történetbe és sokáig nem bukkanni belőle fel. Érezni a történet gyengéden unszoló hívását nap közben, amikor nincs időm olvasni.
Ezekre emlékszem, amikor két év távlatából visszatekintek. És az erős kávé illatára, meg az emberekért fohászkodó istenekre.

+
>!
fióka
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Az(oka)t a fűzfánfütyülős emigráns isteneit neki, ez volt ám a könyv! :)))
Volna az a tétel, miszerint isten (Isten) tőlünk függetlenül létezik. Teljesen mindegy, hogy hiszünk-e benne vagy sem, tagadjuk a létét vagy sem, ő jól elvan, köszöni szépen. És itt van a másik tétel, miszerint az isteneket az emberek hívták életre és maximálisan szükségük van az emlékezetünkre, az imádatunkra ahhoz, hogy létezhessenek, másképpen menthetetlenül eltűnnek a süllyesztőben. Mit tesz ilyenkor a második típusú isten? Küzd. Mindent megtesz azért, hogy éljen, az már csak hab a tortán, ha még hatalma is van. Mert az finommmm.
Pár kiragadott gondolat csupán: régi és új istenek küzdelme (vagy nem) ez a könyv. Az az isten, aki azt gondolja, hogy halhatatlan, nagyot téved. Az egyetlen, ami halhatatlan, az maga a föld. Mert az örök. Mindenki csak eszköz valakinek a terveihez/ben. Ha némi sztoicizmus leng körül és megfigyelő álláspontra helyezkedsz, akkor talán megvilágosodhatsz, rájöhetsz például arra, hogy te magad is csupán eszköz vagy valaki számára. És ha ez megtörtént, akkor megpróbálhatsz továbblépni.
Engem elbűvölt Gaiman varázslata. Nyüzsögnek az istenek, ismertek és ismeretlenek, nagyon régiek és nagyon újak és mindenki csak egyet szeretne: megmaradni, fennmaradni. Hogy ez sikerül-e és hogyan, nos, ennek kiderítése már az eljövendő olvasóra vár.
Ariadné láthatatlan fonala segíti Árnyékot átnavigálni új életén, közben mindvégig a Párkák szövögetik sorsát. Nagyon izgalmas. Úgy a betoldott történetek emberekről és isteneikről, mint a fősztori, Árnyék útja és élete a börtön után.
A fülszöveg enyhén szörnyű, mint a fülszövegek általában, de ha az ember túl tudja magát tenni ezen, akkor nagyszerű, mitológiai habarccsal egyben tartott, a végletekig multikulti élményben lesz része. Kár lenne kihagyni.

+
>!
Oriente
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Nem mondom, hogy nem éreztem néha lassúnak vagy terjengősnek, de az Amerikai istenek az a fajta olvasmány, ami csak összeáll valahogy egy komplex élménnyé, méghozzá úgy, hogy rendesen bele is borzong a végén az ember. Sokszor gondolok azóta is a könyvre és a szereplőkre, úgyhogy be kell látnom, igazi agybakúszó olvasmány ez, ami gyökereket ereszt és idővel új gondolathajtásokat bont.

Szóval ez az Újvilág mitológiája – ami nem is annyira új, Gaiman értelmezésében.
Mondjuk a road movie életérzés és az ún. út menti látványosságok nem varázsoltak el (ez a fajta amerikai romantika sosem vonzott különösképpen), de a Közjátékok és az Akik Amerikába jöttek című kis epizódok, illetve Árnyék álmai annál inkább. Lassú tűzön kavargatott szimbólumlevest kanalazhattam frissen-véresen vagdalt emberhusival, történelmi tényekkel és spekulációkkal, bennszülött hagyományokkal és telepes legendákkal, alaposan átértelmezett mítosztöredékekkel és sok-sok fűszeres, egyedi nézőponttal. Volt neki füstje, aromája, nem lehetett nem mélyen beleszippantani. Beleivódik a bőrbe, hiába is tesszük félre időről időre szellőzni a könyvet. Szóval Gaiman megetetett a levesével, pedig közben nem volt mindig étvágyam hozzá.

PS. Általában leleményesnek találtam a magyarításokat, névátfordításokat na jó, a „pszichopomp” eléggé fájt, viszont van amit a legnagyobb fordítói erőfeszítés sem tud megoldani, például hogy a magyar szerda szónak semmi köze Odinhoz (szemben a Wednesday-jel), így eltartott egy ideig, míg kapcsoltam.

7 hozzászólás
+
>!
Leonidas
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Bebizonyosodott, hogy az urban fantasy műfaj nem igazán nekem való. Szeretem a fantasyt, de sajnos a mai korban játszódó fantasy regényeket nem találom megfelelően érdekesnek. Talán az Őrség sorozat az egyetlen kivétel.
Az alapötlet zseniális, a kivitelezés viszont szerintem lehetett volna jobb is. A történetben szereplő istenek, inkább élősködők, mint klasszikus értelemben vett istenek. Az emberek imádják őket, áldozatokat mutatnak be nekik, majd szép lassan elfelejtik őket. Az amerikai kontinens, istenek számára kegyetlen körülményeket biztosító földjén tengetik életüket. Az istenek ábrázolása volt az egyik pozitívum. A másik pozitívum, az álmok leírása volt. Gaiman nagyon ért az álmok valóságtól elrugaszkodott világának ábrázolásához. Remek pillanatai volta a regénynek ezek a varázslatosan megírt részek.
A történet többnyire izgalmas, szórakoztató olvasmány. Néhol azonban teljesen lelassul, aminek köszönhetően többször unalmassá válik. Ilyenkor kínkeservesen tudtam csak haladni. A történetből hiányoltam tüzet, a szenvedélyt. Mindig csak szép langyosan csordogált, még az izgalmasabb részeknél is egyfajta megmagyarázhatatlan hiányérzetem volt. Valószínűleg a főszereplő karaktere okozta ezt az érzetet. Árnyék nem rossz karakter, de sajnos nem igazán kedvelhető, túl hideg és visszafogott. A főszereplő visszafogott érzelmi világa rányomta bélyegét a történetre. Bizonyos pillanatokban több kellett volna ahhoz, hogy igazán nagyszerű regény legyen.
Ettől függetlenül nem rossz regény, és mindenképp érdemes elolvasni. Esetleg, ha lesz folytatása azt valószínűleg el fogom olvasni. Más Gaiman regényt, szinte biztosan nem fogok elolvasni.

9 hozzászólás
+
>!
csartak MP
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Észrevettem, ha nagyon tetszik egy könyv, sokkal nehezebben tudom összeszedni a gondolataim. Mindent el akarok mondani, minden egyes érzést amit keltett, de közben csak torlódik bennem az egész… Itt is így van, hát mondjuk körülbelül így:
Milyenek az amerikai istenek? Régi, ősi mitológiai karakterek, népi hősök, illetve népek istenei, aki a szájhagyomány útján „behurcoltak” a bevándorlók Amerikába. Elég sok ismeretlen volt nekem, de voltak közöttük ismerősek is : a viking istenek: Odin, Loki vagy az egyiptomiak: Thoth, Anubis, Horus és Bast. Voltak szép számmal orosz „istenek” is. Istennő maga Easter is, de a régi ősi germán mitológiai alakjában. Másik érdekes – számomra ismeretlen – isten Anasi volt, aki mint utánanéztem egy dél-afrikai pók-isten féleség, aki ember alakot is felvesz.
Ezek az istenek szórakozottak.. unatkoznak, és játszanak, és hatalmat akarnak. Nagy háború készül közöttük és az új istenek között, akik az új, technokrata világ, a televízió, a média, az internet istenei. A könyv hőse Árnyék, egy csendes magának való ember, aki sakkfiguraként vagyis inkább kulcsfiguraként kerül bele a történetbe. Miközben magukkal ragadják a sokszor megmagyarázhatatlannak tűnő események, ugyanúgy nekem is szürreális utazás a történet, Amerika belsejébe, a legendák világába. Ezalatt térben is és szimbolikusan elmozdulunk, Amerika szellemiségét, kulturális és sokszínű vallási örökségét is megismerhetjük, az elvont és valóságos helyszíneken keresztül.. amelyek összetettek, néha keveredik az álom az élettel. Talán még most is úton lennék, mert egy percig nem unatkoztam, nagyon szerettem a hangulatát, a szabadságát, a váratlanságát.. a távolságokat, és a különbségeket, amelyek ilyen kis országból valóként még szinte felfoghatatlannak is tűnnek. Egy másik könyvnél már írtam, szívesen bejárnám keresztül-kasul Amerikát, hát talán egy másik életben. :)
Érdekes, mivel e-bookban olvastam a könyvet, először éreztem olyat, hogy birtokolni akarom, megfogni, visszalapozni.. egyszerűen csak a kezemben tartani.. talán majd sikerül.

35 hozzászólás
+
>!
eme
Neil Gaiman: Amerikai istenek

Igaz, hogy a fantasy nem éppen szívemnek szottya, de a mítoszokat mindig szerettem. Ezért is fogtam nagy várakozással az olvasáshoz. Aztán csalódtam egy nagyot. Bár a regény alapkoncepciója tetszik, a kivitelezéstől nem voltam elragadtatva.
Először is: ez a regény rettentően túlírt. Ahhoz a soványka cselekményhez képest, amely a főszálat alkotja, túl sok az ide-oda kószálás, a rengeteg kitérő, a beszúrt történetek, a néha mintha csak a hatás kedvéért beillesztett szösszenetek, poénok halmaza. Az indítás remek volt, tetszett, ahogy a realitás talajáról átrepülőzünk egy titokzatos, istenektől és feszültségektől terhes világba, ahogy Árnyék, aki nem hisz semmiben, amit a saját szemével nem lát, lassan elfogadja a szemmel láthatatlan létezését, érzékelhetőségét, modhatni új dimenzióba lép át. Az elején tetszett az istenek utáni vadászat is, a felismerés öröme, ahogy a mozaikokból annyira-amennyire sikerült néhány mitológiai alakot összeraknom. Aztán valahogy ellaposodott a sztori, elhalványultak az istenek, egyesek már csak jelzésszerűen jelentek meg és tűntek tova, mintha az elbeszélő valami kötelességből, amolyan „tudjuk le ezt is”- hozzáállással hosszabbította volna az istenek fűzérét. Az sem segített a dolgon, hogy nagyon kevés mitológiai alakot ismertem a felsorakoztatottak közül, és sajnos az elbeszélő sem sietett segítségemre. Az volt néha az érzésem, mintha rövid lexikon-szócikkeket párbeszédesített volna. Persze volt pár kivétel is, Szerda, Ibis úr, bolond Sweney vagy a taxizó dzsinn alakját kimondottan élveztem. Összességében azonban úgy a mitologikus alakok sokasága, mint a cselekménybonyolítás egy labirintikus, kaotikus kuszaság érzését keltette bennem. Néha eltévedtem, néha meguntam benne az útkeresést, néha meghökkentem egy-egy derült égből villámcsapásként elém szaladó zsákutcától – a világ éhezőinek kérdése, holokauszt, ráadásul szájbarágósan – csak pislogtam: hogy jön ez ide? Túl sok ez már a „jóból”, nem bírja meg még ezt is ez az egyébként sem túl erős szerkezet. Nem kell feltétlenül a világ legnagyobb körhintáját építgetni.
Persze néha sikerülhet egy-egy bűvésztrükk. Engem azonban nem csapott be, nem szórakoztatott, pedig nemcsak a mitológiai szálra lettem volna vevő, hanem a történet „komolyabb” oldalára is, az érme azon felére, amelyiken a szabadságszobor alakja rajzolódik ki, árnyékában az amerikai mindennapok valóságával, a bedarált és élvezhetetlen konzervként kiköpött vagy selejtként félredobott régi istenekkel – értékekkel, miközben egyre inkább elhalványítják őket a felszínes, csilivili nájlonistenségek. (Igen nájlon, ha jól tudom, angolul is így ejtik. Egy ideig nem értettem, miért nejlon, majd eszembe jutott: hát a németből. Amelyikben ugyancsak helytelen lenne ez a kiejtés… na mindegy. Morfondírozás lezárva.)
Visszatérve és rövidebben: az ötlet tetszik, a kivitelezés árnyéka annak, ami lehetett volna, ahogy Árnyék is csak halvány árnyéka annak, aki egykor a fán virrasztott. Manapság ennyire futja. És sajnos a végére sem sikerült teljesen tisztázni: miről is volt itt szó. Maradt egy halom felhaszál(hat)atlan puzzle-darabkám, és az itt-ott kirakott képrészletek sem mindig illenek egymáshoz. De lehet, hogy csak én nem tudok kirakóst játszani.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
sztimi53 P

Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki nem tudja, igaz-e vagy sem. Hiszek a Mikulásban, a húsvéti nyúlban és Marilyn Monroe-ban, a Beatlesben és Elvisben. Hallgass ide – hiszek abban, hogy az emberek tökéletesíthetőek, a tudás végtelen, hogy a világot titkos bankkartellek irányítják, a Földet rendszeresen látogatják az idegenek, a szépek, akik úgy néznek ki, mint a ráncos lemurok, meg a csúnyák, akik teheneket boncolnak és el akarják venni tőlünk a vizet meg az asszonyokat. Hiszem, hogy a jövőnk egy nagy rakás szar és azt is hiszem, hogy állatira jó lesz, és egy napon visszatérnek az indián szellemek és mindenkinek szétrúgják a seggét. Hiszem, hogy a férfiak valójában nagyra nőtt kisfiúk, akiknek komoly kommunikációs problémáik vannak, és hiszem, hogy azért nem lehet jót szexelni Amerikában, mert kezdenek eltűnni az autósmozik. Hiszem, hogy a politikusok erkölcstelen gazemberek, és még mindig hiszem, hogy ők a jobb alternatíva. Hiszek benne, hogy Kaliforniát el fogja nyelni a szökőár, Floridát meg elönti a téboly, a sok krokodil meg a mérgező hulladék. Hiszem, hogy az antibakteriális szappan megöli a test ellenálló rendszerét a kosszal és betegségekkel szemben, ezért egy napon majd kipusztít minket a nátha, mint a Mars-lakókat a Világok harcában. Hiszem, hogy a múlt század két legnagyobb költője Edith Sitwell és Don Marquis, hogy a jade megkövesedett sárkánysperma, és hogy több ezer évvel ezelőtt, egy másik életemben félkarú szibériai sámán voltam. Hiszem, hogy az emberiség sorsa meg van írva a csillagokban. Hiszem, hogy kiskoromban jobb íze volt a nyalókának, és az aerodinamika elvei szerint egy dongó nem is tud repülni, hogy a fény hullám és részecske, hogy valahol, egy dobozban van egy macska, aki egyszerre élő és holt (de ha nem adnak neki enni, végül kétféleképpen halott macska lesz belőle), és hogy a világegyetem néhány csillaga milliárd évekkel idősebb magánál a világegyetemnél. Hiszek egy személyes istenben, aki törődik velem és aggódik értem és mindent lát. Hiszek egy személytelen istenben, aki mozgásba lendítette a világot, aztán elment bulizni a barátnőivel és azt sem tudja, hogy a világon vagyok. Hiszek a közönyös káosz, háttérzaj és puszta szerencse uralta üres univerzumban. Hiszem, hogy akik szerint a szexet túlértékelik, még sohasem csinálták jól. Hiszem, hogy az, aki állítása szerint érti, mi folyik a világban, az apró dolgokban is hazudni fog. Hiszek a tökéletes becsületességben, meg az értelmes társadalmi hazugságokban. Hiszem, hogy egy nőnek joga van dönteni, egy babának joga van élni, és az emberi élet ugyan szent, még sincsen gondom a halálbüntetéssel, ha az igazságszolgáltatás teljesen megbízható és azt is hiszem, hogy csak egy idióta bízna meg az igazságszolgáltatásban. Hiszem, hogy az élet játék, az élet egy kegyetlen vicc és az élet az, ami akkor történik, amikor élsz, és ennyi erővel akár élvezni is lehet.

249-250. oldal (Szukits, 2003)

19 hozzászólás
+
>!
sztimi53 P

("Amondó vagyok, egy város nem is város könyvesbolt nélkül. Lehet, hogy városnak hívja magát, de ha nincsen könyvesboltja, senkit nem tud átverni.")

162. oldal (Szukits, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: könyvesbolt
7 hozzászólás
+
>!
sztimi53 P

– Felhők vannak közöttük és közöttünk – mutatott rá a magyarok istene. Szép, fekete bajusza volt, széles karimájú, poros kalapja, a vigyora pedig olyasvalakire emlékeztetett, aki alumíniumpalánkokat, új cserepeket és ereszcsatornákat árul idősebb polgároknak, de a munkadíj átutalása után rögtön továbbáll, akár végzett a munkával, akár nem.

321. oldal (Szukits, 2003)

8 hozzászólás
+
>!
pdaniel

Greg Brown: A sötétben veled

Az emberek a sötétben mihez kezdenek
Volt egy kis lámpásom, de az is elveszett
Kinyújtom a kezem, hátha te is azt teszed
Együtt akarok lenni a sötétben veled.

719. oldal

+
>!
sztimi53 P

Baseballsapkáján a következő szöveg díszelgett:
AZ EGYETLEN ASSZONY, AKIT VALAHA SZERETTEM, EGY MÁSIK FÉRFI FELESÉGE VOLT…
AZ ANYÁM!

29. oldal (Szukits, 2003)

1 hozzászólás
+
>!
Algernon +SP

Ha isteneket akarsz egy csoportba gyűjteni, az olyan, mint felsorakoztatni egy csomó macskát. Természetüknél fogva nem alkalmasak rá.

244. oldal

+
>!
sztimi53 P

A trikón ez a felirat állt:
HA NEM TUDOD MEGENNI, MEGINNI, ELSZÍVNI VAGY FELSZÍVNI… AKKOR B*SZD MEG!

29. oldal (Szukits, 2003)

+
>!
kisginny

Egy mese lényegét azzal lehet a legjobban elmondani, ha elmeséljük. Értik? Ha egy történetről akarunk beszélni, akkor éppen elmeséljük azt. Ez kötéltánc és álom is egyben. Minél részletesebb a térkép, annál jobban emlékeztet magára a tájra. A létező legrészletesebb térkép maga a táj, ezért térképnek tökéletesen pontos és teljességgel haszontalan lenne.
A mese az a térkép, ami a táj.
Ezt ne feledjék.

345. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese
+
>!
Goofry

(…) öreg, de elégedett arc volt, egy olyan emberé, aki lassú kortyokban kiitta az élet keserű poharát, és nagyjából-egészében arra jutott, hogy whisky, ráadásul finom whisky van benne.

281. oldal

1 hozzászólás
+
>!
Stone

Aztán az Apu hasnyálmirigye vagyok című cikken félig lebillent a feje.

240. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
Terry Pratchett: Sofőrök
China Miéville: Armada I-II.
Clive Barker: Korbács
Diana Wynne Jones: A trónörökös
Rick Riordan: A villámtolvaj
Stephen King: Lisey története
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
Sherrilyn Kenyon: Éjféli gyönyörök
Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa