American ​Gods (American Gods 1.) 119 csillagozás

Neil Gaiman: American Gods Neil Gaiman: American Gods Neil Gaiman: American Gods Neil Gaiman: American Gods Neil Gaiman: American Gods Neil Gaiman: American Gods Neil Gaiman: American Gods Neil Gaiman: American Gods Neil Gaiman: American Gods Neil Gaiman: American Gods Neil Gaiman: American Gods Neil Gaiman: American Gods Neil Gaiman: American Gods Neil Gaiman: American Gods

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Shadow is a man with a past and wants nothing more now than to live a quiet life with his wife. When his wife is killed in a terrible accident, Shadow flies home for the funeral. As a raging storm rocks the plane, the strange man in the seat next to Shadow introduces himself as Mr. Wednesday. He knows more about Shadow than is possible--and he warns Shadow an even bigger storm is coming.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Headline, UK, 2017
640 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781472249081
>!
Headline, 2016
682 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781472235411 · Illusztrálta: Daniel Egneus
>!
542 oldal · ISBN: 9780062080233

7 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Marilyn Monroe · Harry Houdini · Elvis Presley


Kedvencelte 25

Most olvassa 23

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
entropic P
Neil Gaiman: American Gods

Úgy tűnik, valami ősi törvény azt írja elő, hogy hatévente újra kell olvasnom ezt a regényt (most olvastam harmadszor).
Az újraolvasást általában mágikus jelek előzik meg – hat éve egy álom Árnyékról (nem tudom, miről szólt – ki emlékszik hat évvel korábbi álmokra? [https://moly.hu/ertekelesek/992080]), most meg az, hogy múlt hétvégén az ország északkeleti csücskében keresztül-kasul autózva, elhagyott épületek szellemeit keresve egyik útitársam e könyv egy barátságosan, könyvtárian kopott példányát olvasta menet közben, és látva az ő átszellemültségét (meg talán mert az utóbbi kb. másfél hónapban csak e-könyvet olvastam, ami jól jön sokszor, de sosem annyira valódi, mint egy igazi könyv), hirtelen elfogott valami iszonyatosan konkrét, fizikai vágyakozás – igazi könyvet akartam, pont ezt, a kezemben akartam tartani, kéjesen meg akartam törni a gerincét, lehetőleg jó sokszor (mert szeretem az érzést, hogy valami, amit szeretek, használva van és látszik rajta, hogy átélt dolgokat, nem pedig ereklyeként vitrinbe zárva töltötte az életét), és át akartam élni újra azt a nagyon fizikai élményt is, amit korábban ez a regény jelentett (azt a szorongató, borzongató, váratlanul-sírós, letenni-képtelen, a valóságosnál is valóságosabb élményt, azt).

És bár egy egész kicsit kopott már és megtört néha a varázs (nem emlékszem például, hogy van ez a magyarban, és most olvastam először angolul, de most hülyét kaptam attól, hogy Árnyékról kb. annyi, ami tudható, hogy nagydarab meg nem éppen bőbeszédű – és tudom és értem, hogy Árnyék miért ilyen semmilyen, és szeretem is így, ahogy van, csak egy idő után már nevetséges, amikor a 628. szereplő mondja, hogy: váó, te aztán nagydarab csávó vagy [wow, you're a big man, aren't you]), és bár egyre jobban látom a regény megcsináltságát, azt, hogy hogyan van ez összeszőve, azért még így is igen-igen varázsos volt most is, pont úgy, ahogy én a varázst szeretem (városi, profán-és-szent, sötét).

És bár nem fogom direkt számontartani, nem leszek meglepve, ha kb. hat év múlva elkap az ellenállhatatlan vágy, hogy elolvassam megint. Tökéletes ez tökéletlenül is.

>!
Frank_Spielmann I
Neil Gaiman: American Gods

Nagy kópé ez a MelegFérfi, mint Loki. Jól átver minket sokszáz oldalon keresztül, és mi még örülünk is neki. Mondjuk van minek, ennyi izgis szereplőt ritkán találni. Krimisen izgulhatunk, hogy a fantasys-mitikus szereplők mi a francot is akarnak igazából. Hogy a halott kedvessel mi lesz, stb. Lehetett volna egy nagy giccs belőle (a régi istenek vs. a modern technológia istenei – ebből nehéz nem tanmesét írni a szööörnyű technikai eszközökről – plusz spoiler), de nem lett.

1 hozzászólás
>!
LRn
Neil Gaiman: American Gods

Régi ismerősöm már ez a könyv, ráadásul az a fajta, akit szívesen lát az ember. Emlékszem, elsőre is hatalmas élmény volt az olvasása, új utakat nyitott meg számomra, de még nagyon sok részlet maradt rejtve, amelyek csak újraolvasások során bukkannak elő.

Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy ez a könyv egyszerű szórakoztatóipari termék, amelybe a kedves szerző igyekezett minél több célcsoport-maximalizáló motívumot bezsúfolni, szeretném leszögezni, hogy jóval többről van szó: azért (is) érdekes ez a könyv, mert ha ragaszkodni akarunk a magas- és a populáris irodalom kategóriáihoz (én személy szerint nem szeretem szétválasztani őket, de most az analógia kedvéért megtartom a kategóriákat), akkor ez a szöveg a kettő közti határmezsgyén található. Fontos és kényes témákról beszél nagyon szórakoztatóan, s egyszerre csinál belőlünk cinkost és vezet az orrunknál fogva.

Az egyik legfontosabb motívuma az érmetrükk és a szélhámosság: a történet is ezek analógiájára van megszerkesztve, így első olvasásra nehéz követni, hol is van valójában az az érme, s mi lesz a végkifejlet. Mindeközben a szöveg másik szintjén cinkosok is vagyunk, nem csupán közönség; az olvasók nélkül nem is jöhetne létre ez az egész cirkusz – tudjátok, a kétszemélyes buli. Árnyék csendes, sodródó figurája tökéletes kapaszkodó számunkra, szépen végigkalauzol bennünket az eseményeken, és pont annyira (nem) érti őket, mint mi. Közben óhatatlanul elgondolkodik a mítoszok (és ehhez kapcsolódóan a vallás és a történetmesélés) hogyanán és miértjén; az emberi elme teremtőképességén, a kollektív psziché irányíthatóságán és értelmezhetőségén, a mitikus archetípusok evolúcióján. Mi persze követjük és a saját fejünkben továbbvihetjük ezeket a gondolatokat: először talán még nem tudatosan, de idővel, ha mi is hajlandóak vagyunk úszni az árral, egyre produktívabb párbeszédet folytathatunk a szöveggel.

Ez a kulturális katyvasz és szemfényvesztés olyan posztmodern koktélt eredményez, amely nemcsak Amerikát és a bevándorlók kultúráját képezi le, de napjaink emberének gondolkodásmódját is. Annyi kulturális hatás ér minket, hogy identitásunknak már nemcsak szűken vett környezetünk és elődeink öröksége képezi az alapját, hanem sokkal tágabb és globálisabb hagyományba ágyazódunk be: szinte mindenhez hozzáférünk a saját szobánk elhagyása nélkül, és ez a bőség ugyanolyan identitásválságot eredményezhet, mint a másik oldal szóródása. Ez az izgalmas, széttöredezett világkép, ahol gond nélkül megfér egymás mellett mindenféle mitológia, túl sok lenne az egyénnek: szerencsére nem kell elvesznünk benne, végül összeáll az egész (még a kezdetben különállónak tűnő szövegbetétek is beolvadnak a főszövegbe), és kiderül, hogy a rítus, a metafora, a szimbólum az, ami számít, nem a konkrét forma. Hogy ez az egyszerű pszichoanalitikus tétel feloldja-e a feszültséget? A szövegben igen. A fejünkben még pöröghetünk egy kicsit.

(És hamarosan a sorozattal is együtt pöröghetünk, már nagyon kíváncsian várom, mit tesz majd hozzá az eddigi értelmezéseimhez. Már nem kell sokat aludni.)

>!
sasviki95 P
Neil Gaiman: American Gods

(Nagyon) sokáig rágtam magam ezen a könyvön. Többek között azért, mert kicsit több, mint 570 oldal kellett ahhoz, hogy megértsem, hogy miről is szól ez a könyv. Sajnos addig kicsit zavaros volt imitt-amott, nem is volt annyira feszültséggel teli, hogy úgy érezzem, ez a könyv letehetetlen lenne.
Gaimanról mindenki tudja, hogy hihetetlen könyveket képes kiadni a kezéből. Ez az American Gods-al kapcsolatban sincs másképp; bár hozzátenném, hogy az elején és a közepén nagyon szenvedtem a bizonytalanságtól, hogy ebből az istentelen (hehe, micsoda vacak poén) zagyvaságból, amit gyerekmesékbe is beleillő elemekkel tarkított; mégis hogy lesz egy értelmes és mégis mondanivalóval bíró könyv. Nos, a végére megkaptam azt, amit vártam: megértettem, miért kellett olyan hosszasan elővezetni a történéseket. Ami kifejezetten tetszett, hogy minden elvarratlan szál be lett fejezve; minden kérdésemre választ kaptam.
Mindattól függetlenül, hogy egyébként tetszett a vége, nem tudok szemet hunyni afelett, hogy azért én 570 oldalon keresztül csak néhány dolgot értettem meg; és bizony sokszor szenvedtem az olvasása alatt. spoiler Viszont pozitívum a magyar hivatkozás.
Erősen gondolkozok a 3,5 és a 4 csillag között. Egyenlőre 3,5 adok neki; de lehet, hogy ha ráveszem magam, hogy elolvassam a bónusz novellát, akkor ez felemelkedik 4-re. Mindenesetre nekem ez egy 3,75 csillagos könyv volt. A feszültség hiányában nem éreztem, hogy ez egy „olvasnom kell” könyv lenne, ezért nem szeretnék többet adni neki. Plusz nem bírom felfogni Shadow gondolkodását. Az ő fejébe szívesen belenéznék…

>!
Serene I
Neil Gaiman: American Gods

Szégyen-gyalázat, hogy pont ez a könyv tartott több mint egy évig nekem… de annyi minden más akadt a kezembe közben, hogy na.
Nagyon sok mindent szerettem benne, voltak dolgok, amiket nem… a fél csillag levonást azért kapja, mert valamiért hiányérzetem volt, amit nem tudok megmagyarázni.

>!
virezma P
Neil Gaiman: American Gods

Most biztos nem leszek népszerű a Gaiman-rajongók táborában, de valahogy többet, mást vártam a könyvtől. Az, hogy három hétig tartott kiolvasni, csak részben tudható be annak, hogy elindult a tanév, és hihetetlenül kimerült vagyok. Az első kb. 200 oldal vitt magával, szimpatikus volt Shadow, a maga módján még Wednesday is, a könyv fanyar humorában pedig Douglas Adams-et véltem felfedezni. Tetszett ez a gondolat is, hogy (poszt)modernizáljuk az isteneket, meg kapirgáljuk meg a nagy amerikai mítoszokat.
Aztán valahogy kifulladt, vontatottá vált, az istenek sem fogtak meg különösebben, bár még mindig találtam egy-két jó fricskát. A végét (mármint a harc lezárását) baromi laposnak találtam. Mintha nem lett volna csúcspontja a könyvnek. Inkább spirituális utazás akart lenni, ha jól érzem. Aztán a legvége, az epilógus meg már abszolút gyenge volt számomra. Búcsúzzunk el a karakterektől, aztán irány Amerika!
Plusz pontot kap azért, hogy Nina Simone „Don't Let Me Be Misunderstood” című számát éneklik a végén.
Lehet, hogy nem ezzel a könyvével kellett volna kezdenem az ismerkedést. A Csillagport láttam filmen, és egészen varázslatos volt. De most egy kicsit jegelem a témát.

5 hozzászólás
>!
A_albiel
Neil Gaiman: American Gods

Hát őszintén, én örülök, hogy végre befejeztem. Az eleje még izgalmas volt, láttam benne a lehetőséget. Ehhez képest nekem nagyon lapos volt, nem indult be a sztori pedig végig azt vártam. Pedig az alapötlet amúgy tök jó lenne. :( Shadow sem került közel hozzám, soha nem tudjuk hogy milyen érzései vannak, már ha van egyáltalán. Persze lehet, hogy szándékosan, de nekem nem jött be sajna.

>!
AOD
Neil Gaiman: American Gods

Bizonyára megvolt Gaiman koncepciója ehhez a regényhez, és szándékosan ilyen sötét, és tart minket a sötétben majdnem végig. Akinek csekély a hite az íróban, azt bizony eltántoríthatja hogy lassan hömpölyögnek az események, meg hogy Shadow ilyen semmilyen fura titokzatos és nagy az istenekről nem is beszélve…
Nem volt azért rossz, meg nem fogom eldobni a könyvet, sőt magyarul is meg fogom szerezni, mert benne van az a valami, ami miatt pár év múlva megint leveszem majd a polcról.

>!
MrDarkside
Neil Gaiman: American Gods

Annyira elmebeteg, ugyanakkor annyira király, nem is tudom, hogy most rajongjak érte, vagy rettegjek tőle. Gaiman-től nem is vártam mást. :)

>!
Helyna
Neil Gaiman: American Gods

Imádtam. Most szeretném elfelejteni, hogy újra végigolvashassam és az újdonság erejével hasson rám. Szerintem sokáig velem fog még maradni a világa.

Gaiman-től eddig a novelláin kívül a „mesésebb” történeteket olvastam (Sosehol, Csillagpor, Coraline…), és ez a regény valahogy egy teljesen más szint. A „gaiman-ség” egy magasabbik foka. :) És teljesen jól működik.

Hosszú könyv, úgy is kezdődik, mint egy hosszú könyv, a belerázódás nem is volt zökkenőmentes. Aztán rájöttem, hogy azok az oldalak, amelyeken látványosan unatkozni szerettem volna – főleg a közbeékelt sztorik –, szinte a legérdekesebb részei az egésznek és úgyanúgy a plot-hoz tartoznak, mint a tényleges cselekmény. Innentől kezdve faltam minden szavát.

Valamint ideje megszoknom pár dolgot az írótól.
1. Ha én összezavarodom, mert nem értek semmit, általában a szereplők is így vannak vele (kivéve ha ők mozgatják a szálakat), még ha ez nincs is leírva. Shadow szűkszavú, meggondolt ember. Nem mindig kezdett jajongni, ha nem értett valamit, így néha csak néztem, hogy ez neki miért egyértelmű vagy miért nem érdekli, miközben nekem szétesik az agyam, annyira szeretném már tudni a játékszabályokat. Nem volt meg az „együtt nyomozás” élménye, úgymond. Aztán rájöttem, hogy ez is a játék része.
2. Attól még hogy rengeteg dolog van, ami nem áll össze az elején, nem kell aggódni, hogy a végén ottmaradok lógva. Össze fog az állni.
3. Hosszas felkészülés és a helyzet fokozódása után Gaiman általában nem szolgál ki engem tűzijátékkal. Sokszor egyszerűen csak olyan, mintha a regényei tetőpontján egy pillanatra mindenki visszafojtaná a lélegzetét – aztán kilégzés és már következik is a levezetés, majd vége az egésznek. Ez van. Ez ilyen. És jó!

Az író stílusát mindig is szerettem. Nem az az érzés volt bennem olvasás közben, hogy de szeretném már tudni a végét és hogy mi lesz, hanem hogy hmm de szuper bekezdés volt ez is!
Az, hogy kiszámíthatatlan volt, már nem is újság. Úgy kiszámíthatatlan, hogy nem hüledeztem a fordulatoktól, hanem inkább elégedetten bólogattam.
Maga a téma meg az ötlet nagyon tetszett. Szeretem az ilyen modern mitologikus dolgokat. Rettentő érdekes volt. Még el tudtam volna olvasgatni részletesebb sztorikat még több istenségről… :)

Nem áradozom tovább. De nagyon örülök, hogy végre rászántam magam, hogy elolvassam.


Népszerű idézetek

>!
cinnamon

What I say is, a town isn't a town without a bookstore. It may call itself a town, but unless it's got a bookstore it knows it's not fooling a soul.

1 hozzászólás
>!
NannyOgg SP

The house smelled musty and damp, and a little sweet, as if it were haunted by the ghosts of long-dead cookies.

547. oldal (HarperTorch, 2002)

>!
Algernon +SP

I can believe things that are true and I can believe things that aren’t true and I can believe things where nobody knows if they’re true or not. I can believe in Santa Claus and the Easter Bunny and Marilyn Monroe and the Beatles and Elvis and Mister Ed. Listen – I believe that people are perfectible, that knowledge is infinite, that the world is run by secret banking cartels and is visited by aliens on a regular basis, nice ones that look like wrinkledy lemurs and bad ones who mutilate cattle and want our water and our women. I believe that the future sucks and I believe that the future rocks and I believe that one day White Buffalo Woman is going to come back and kick everyone’s ass. I believe that all men are just overgrown boys with deep problems communicating and that the decline in good sex in America is coincident with the decline in drive-in movie theaters from state to state. I believe that all politicians are unprincipled crooks and I still believe that they are better than the alternative. I believe that California is going to sink into the sea when the big one comes, while Florida is going to dissolve into madness and alligators and toxic waste. I believe that antibacterial soap is destroying our resistance to dirt and disease so that one day we’ll all be wiped out by the common cold like the Martians in War of the Worlds. I believe that the greatest poets of the last century were Edith Sitwell and Don Marquis, that jade is dried dragon sperm, and that thousands of years ago in a former life I was a one-armed Siberian shaman. I believe that mankind’s destiny lies in the stars. I believe that candy really did taste better when I was a kid, that it’s aerodynamically impossible for a bumblebee to fly, that light is a wave and a particle, that there’s a cat in a box somewhere who’s alive and dead at the same time (although if they don’t ever open the box to feed it it’ll eventually just be two different kinds of dead), and that there are stars in the universe billions of years older than the universe itself. I believe in a personal god who cares about me and worries and oversees everything I do. I believe in an impersonal god who set the universe in motion and went off to hang with her girlfriends and doesn’t even know that I’m alive. I believe in an empty and godless universe of causal chaos, background noise, and sheer blind luck. I believe that anyone who says that sex is overrated just hasn’t done it properly. I believe that anyone who claims to know what’s going on will lie about the little things too. I believe in absolute honesty and sensible social lies. I believe in a woman’s right to choose, a baby’s right to live, that while all human life is sacred there’s nothing wrong with the death penalty if you can trust the legal system implicitly, and that no one but a moron would ever trust the legal system. I believe that life is a game, that life is a cruel joke, and that life is what happens when you’re alive and that you might as well lie back and enjoy it.

Kapcsolódó szócikkek: Elvis Presley · Marilyn Monroe · The Beatles
>!
selator

“So you aren't American?” asked Shadow. “Nobody's American,” said Wednesday.

>!
Szelén

Furthermore, it goes without saying that all of the people, living, dead, and otherwise in this story are fictional or used in a fictional context. Only the gods are real.

Caveat, and Warning for Travelers

>!
Macsfecs

'There are clouds, between us and them,' pointed out Isten of the Hungarians. He had a fine black moustache, a large, dusty black hat, and the grin of a man who makes his living selling aluminum siding and new roofs and gutters to senior citizens but who always leaves town the day after the checks clear whether the work is done or not.

Part Three: The Moment of The Storm; Chapter Eighteen; p. 552.

>!
virezma P

Religions are, by definition, metaphores, after all: God is a dream, a hope, a woman, an ironist, a father, a city, a house of many rooms, a watchmaker who left his prize chronometer in the desert, someone who loves you--even, perhaps, against all evidence, a celestial being whose only interest is to make sure your football team, army, business, or marriage thrives, prospers, and triumphs over all opposition.
Religions are places to stand and look and act, vantage points from which to view the world.

508. oldal

>!
hellodorie

'Hey,' said Shadow. 'Huginn or Muninn, or whoever you are.'
The bird turned, head tipped, suspiciously, on one side, and it stared at him with bright eyes.
'Say „Nevermore”,' said Shadow.
'Fuck you,' said the raven.

>!
Nilse

There are stories that are true, in which each individuall's tale is unique and tragic, and the worst of the tragedy is that we heard it before, and we cannot allow ourselves to feel it too deeply. We build a shell around it like an oyster dealing with a painful particle of grit, coating it with pearl layers in order to cope. This is how we walk and talk and function, day in, day out, immune to others' pain and loss. If it were to touch us it would cripple us or make saints of us; but, for the most part, it does not touch us. We cannot allow it to.

345. oldal


A sorozat következő kötete

American Gods sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: The Ship of the Dead
Kevin Hearne: Hounded
Rick Riordan: The Last Olympian
Charles Stross: The Apocalypse Codex
Paul Crilley: Poison City
Rebecca Dessertine: Supernatural – One Year Gone
Dan Wells: Mr. Monster
Kendare Blake: Girl of Nightmares
Susan Ee: World After
Tim Powers: Last Call