Neil Gaiman (szerk.) · Al Sarrantonio (szerk.)

27 ​képtelen történet 102 csillagozás

Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

A legjobb kortárs angolszász szerzők vadonatúj novellái akár a képzelet legkülső határairól merítik témájukat, akár a mindennapokból, egy közös bennük: különlegesek. Vannak köztük olyanok, melyek megborzongatnak a forróbb napokon is, mások pedig megmelengetik a lelket, ha hűvös az idő. Mesék ezek egy varázslatos, néha félelmetes, néha megmosolyogtató világról, amely a mi világunk. Mesék felnőtteknek.

Eredeti mű: Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): Stories

Eredeti megjelenés éve: 2011

A művek szerzői: Joe Hill, Elizabeth Hand, Neil Gaiman, Michael Moorcock, Al Sarrantonio, Tim Powers, Jeffery Deaver, Jonathan Carroll, Carolyn Parkhurst, Gene Wolfe, Stewart O'Nan, Diana Wynne Jones, Chuck Palahniuk, Jeffrey Ford, Lawrence Block, Peter Straub, Michael Swanwick, Jodi Picoult, Richard Adams, Walter Mosley, Joe R. Lansdale, Michael Marshall Smith, Joanne Harris, Joyce Carol Oates, Roddy Doyle

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Thor


Kedvencelte 2

Most olvassa 20

Várólistára tette 92

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Jaina
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Kellemes csalódás volt ez a könyv, hiszen a korábbi tapasztalataim olvastam már vajon igazán jó antológiát? és a molyos értékelések alapján sok jóra nem számítottam. Több igen szórakoztató novellát is találtam a kötetben. A kedvenceim a Fogd meg, ereszd el, a Samantha naplója és a Pszichológus voltak. A Joe Hill novellát pedig a kreatív megoldása miatt (is) imádtam. Szerencsére csak kevés gyenge sztorin kellett átrágnom magam, „arany málna” díjasok vitathatatlanul Jodi Picoult és Elizabeth Hand lettek az én képzeletbeli toplistámon.

>!
ancsee
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Megmondom őszintén, hogy nem olvastam végig (a csillagozást tudom törölni?), mert közel 100 oldalon átrágtam magam és egyszerűen nem kötött le, nagyon furcsa történetek voltak és nem sikerült rájuk hangolódnom, egyáltalán nem tetszettek, pedig sokat vártam a könyvtől.

>!
vicomte P
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Nagyon vegyes válogatás, mind stílusban, mind a témákat tekintve.
A kedvenceim:
Joanne Harris: Futótűz Manhattanben – Skandináv istenek New Yorkban, vicces és kellemesen olvasható, és pont annyira gunyoros, hogy az érdekessé tegye az ötletet és a csavart a sztori végén.
Neil Gaiman: Az igazság egy barlang a fekete hegyen – egy nem tipikus (de Gaimentől megszokott) tündérmese, a hosszasan érlelt bosszúról.
Joe R. Lansdale: Hullanak a csillagok – a szikár próza és a mágikus realizmus között mozgó történet egy I. VH-ból frissen hazaérkezett, kiégett veteránról, akit megfosztott az emberségétől a háború. Kicsit Móricz: Szegény emberek c. novellájára emlékeztetett.
Kat Howard: Regényes élet – rövidke, vicces írás a múzsa szemszögéből.
Kurt Andersen: A kém – jól megírt sztori, amit a poén tesz igazán emlékezetessé.
Joe Hill: Az ördög a lépcsőn – leginkább a formabontás miatt érdekes, egyébként csak korrekt, és elgondolkoztató történet.
Joyce Carol Oates, Richard Adams, Jodi Picoult, Michael Swanwick, Lawrence Block, Carolyn Parkhurst, Jonathan Carroll és Tim Powers írásai is jók, de engem nem érintettek meg különösebben.
Viszont volt benne pár kimondottan rossz történet is:
– M. M. Smith: Aki nem hisz – mint egy amatőr író első próbálkozása, amikor nagyot akar dobni, de nem megy neki.
– Jeffrey Ford: Pöttyös szoknya, holdfény – külön bejáratú pokol? Nem tudom, de nem is érdekel…
– Palahniuk: Lúzer – formailag eltéveszthetetlenül Palahniuk, de se komoly mondanivalója, se érdemi története nincs.
– D.W Jones: Samantha naplója – mintha egy 60 évvel ezelőtti humorosnak szánt SF novellát olvastam volna, kicsit a Jetson család stílusában.
– Jeffrey Deaver: A pszichológus – ez fájdalmasan a legrosszabb; sztereotip, hatásvadász, logikailag is folyton fejreál. Tipikus olcsó megoldások, nem túl igényes olvasóknak (nem sznobságból mondom.)
– Michael Moorcock: Történetek – avagy M.M. számadása életéről; az eleje még érdekelt, aztán baromira meguntam, mert semmiről nem szólt.
– Elizabeth Hand: A MacCullay Bellerophonjának első repülőútja – ez akár jó is lehetett volna, ha öt oldal, és nem ötven.
A maradék hat között volt olyan, aminek határozottan nem én voltam a közönsége, de legalább három a WTF? kategóriába tartozott.

>!
lilla_csanyi
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Erősen gondolkoztam, hogy hány csillagot adjak, mert igencsak hullámzó teljesítményt nyújtottak az itt felsorakoztatott szerzők. Végül a Pszichológus miatt megkapta a hármat tőlem. De a Történetek volt az utolsó, amit olvastam (nem mindig haladtam sorrendben) és ez igencsak szemen köpése volt az egész addigi pozitívumoknak.
Lássuk külön-külön a novellákat!

Roddy Doyle: Vér
Ohh, ez egészen tetszett…volna, ha valami értelmes befejezése van. De persze nem.

Joyce Carol Oates: Megkövült alakok
A démoni iker téma elég nagy klisé, a végkifejlet ötletes. Egész jó.

Joanne Harris: Futótűz Manhattanben
Az Amerikai Istenek után nem volt olyan egyedi és átütő ötlet a Manhattanben dzsemborizó istenek gondolata, de ez a sztori olyan halál laza volt, hogy megéri elolvasni.

Neil Gaiman: Az igazság egy barlang a fekete hegyen
Na de Neil! Megy ez jobban is! Tessék beszedni a szellemi viagrát az ilyen impotens napokon!

Michael Marshall Smith: Aki nem hisz
No, ehhez fel kellett lapoznom a könyvet, hogy mi is volt ez a novella. Azt hiszem, ez mindent elmond…

Joe R. Landsale: Hullanak a csillagok
Ez volt az első novella, ami igazán megérintett. Ez a sztori egy igazán mély és tragikus karakterdráma, aminek a hangulata nem enged egykönnyen.

Walter Mosley: Juvenal Nyx
Vampire: A Maszkabál, kezdő kalandmester + kezdő játékosok kezdő sztorija. A gyógyító harapás mondjuk egész vicces volt.

Richard Adams: A kés
Azt hiszem, ennél még én is tudnék jobbat.

Jodi Picoult: Súly és magasság
Nyomasztó. De nagyon.

Michael Swanwick: A tündér-tó
Ilyen novellát ír az ember egy nappal az irodalomtudomány zh-ja előtt, amikor már csak a fogalmak és a tananyag kavarog a fejében.

Peter Straub: Mallon, a guru
Ez is egy idegesítő sztori: baromi jó lehetett volna, de nincs eléggé kifejtve.

Lawrence Block: Fogd meg, ereszd el
Ez már valami! Amúgy is szeretem a sorozatgyilkosos sztorikat, ez meg, a horgászós hasonlattal együtt nagyon jól sikerült.

Jeffrey Ford: Pöttyös szoknya, holdfény
Ez ilyen WTF kategória.

Chuck Palahniuk: Lúzer
A drogos víziókat is szeretem, (Vurt rulz!) úgyhogy ez is bejövős volt. :)

Diana Wyenne: Samantha naplója
A főhősnő elég unszimpatikus volt, de egy biztos: elgondolkodtam rajta, hogy én mit tennék a helyében.

Stewart O’Nan. Eltűntek földje
Sajna még egy „egynek elmegy” kategóriás versenyző.

Gene Wolfe: Leifet rázza a szél
Na, ez egy hátborzongató sci-fi volt! Az egyik legjobb eddig!

Carolyn Parkhurst: Múló rosszullét
A testvérféltékenység mindig jó kis téma, főleg ha ügyesen van tálalva. Én elolvastam volna ugyanezt a sztorit Yvonne szemszögéből is. Úgy lett volna igazán beteg. :)

Kat Howard: Regényes élet
Uncsi.

Jonathan Caroll: Kezdődjék a múlt
Nope.

Jeffery Deaver: A pszichológus
Messze a legjobb novella ebben a kötetben! A tudományos elmélet izgalmas és formabontó, a hangulata végig borzongató, a csattanója zseniális.

Tim Powers: Párhuzamosok
Nooo, már megint ikrek! Mondjuk a novella jó példája az önzésnek és a testvérféltékenységnek.

Al Sarrantonio: Az orrkultusz
Ez a novella olyan, mint egy összeesküvés elméletre épített horrorfilm-vázlat, amit az alapkoncepciója (t.i. hogy úristen, egy félelmetes ORR!!!) röhejessé tesz.

Kurt Andersen: A kém
Végre még egy sci-fi! A maga módján egész kellemes. :)

Michael Moorcock: Történetek
Egy kérdésem van. Hányszor aludt be a szerző miközben ezt írta? OMG, ez a novella volt az, amit félreraktam a villamoson, mert a fel- és leszállók több ingerforrást jelentettek…

Elizabeth Hand: MacCauley Bellerophonjának első repülőútja
Túl hosszú.

Joe Hill: Az ördög a lépcsőn
Egy jó ötlet izgalmas kivitelezése, egy remek csattanóval!

>!
msglass P
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Van nekem egy nagyon kedves barátom, akivel hatalmas Neil Gaimen rajongók vagyunk. Ezt a könyvet karácsonyra vettem neki, és mivel éppen kezdődött a Bradbury-kihívás, kapóra jött mindenféle szempontból – novellákat olvasni, Neilért rajongani, borzongani, meg ilyesmi.

Eleinte teljesen sokkolt, hogy milyen kevés százalékot kapott, mikor nekem mindegyik írás annyira tetszett! Aztán a felénél kezdtem érezni, hogy lehet abban valami, amit a többiek kritizáltak, de ilyenkor mindig jött egy újabb darab, ami letaglózott. Nagyon jól esett ez a könyv, naponta egyet olvasva belőle szerintem még jobb – kicsit olyan érzésem van, mintha legalább három-négy könyvet olvastam volna, annyi jó történetet kaptam. Volt jó pár olyan sztori, aminél ölni tudtam volna csak még egy mondatért, aztán olyanok is, ahol csak bámultam magam elé, hogy biztos jól olvastam-e, talán kezdem megszeretni a novella műfaját?! Az biztos, hogy meghozta a kedvem a további antológia vadászatra!

>!
AniTiger MP
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Nem tudom együtt értékelni őket, mert nagyon vegyes a válogatás. A múltkori antológiám egyöntetűen rossz volt, de itt igazi gyöngyszemek is akadtak Szóval mindegyik írást értékelném pár szóban. Előre szólok, hogy egy-egy történet után AZONNAL leírtam a véleményemet, emiatt előfordulhatnak idősíkbeli érdekességek:

1. Roddy Doyle: Vér – Összességében egy normális, negyvenegy éves, dublini, hereo, családos férfi életének kiragadott, őszinte pillanatai. Se több, se kevesebb – mondanivalót nem találtam. Érdekes.
2. Joyce Carol Oates: Megkövült alakok – Iker-sztori… A művészi rész tetszett, de valahogy rossznak érzem az egészet. A sztori keretezése dobott a végén.
3. Joanne Harris: Futótűz Manhattanben – Ez már inkább kedvemre való, de az ikrek szónál felnyögtem! Az előző novella után… :D Urban fantasy tűzistenekkel, Holddal, Nappal, Thor-ral, rejtélyes üldözőkkel. Rövid, de akció dús olvasmány!
4. Neil Gaiman: Az igazság egy barlang a fekete hegyen – Elolvastam az elejét, meg a végét – és szerintem így is megvolt a sztori. NAGYON nem, hiába Gaiman.
5. Michael Marshall Smith: Aki nem hisz – Ez inkább mélyenszántó és lélektani volt, mint „jó”. Nem lett kerek számomra.
6. Joe R. Lansdale: Hullanak a csillagok – …és még egy értelmetlen, semmitmondó sztori. Aminek a végét az első oldal után megjósoltam magamban… Nemá’…
7. Walter Mosley: Juvenal Nyx – Telihold-allergiás vámpír! Haha! Ez a történet újat adott a vámpírizmusról „tudni vélt” tudásanyagomhoz. Elvarázsolt, lekötött. Érdekes történet és sajnáltam, hogy nincs vége.
8. Richard Adams: A kés – HOGY MI? Tudnám, ez mi volt…
9. Jodi Picoult: Súly és magasság – Már sok Jodi P. könyvvel és a fülszövegükkel szemeztem, de ez a nő… Képtelen bármi lélekemelőt írni? Ilyen címmel nem tudom elképzelni, hogy hogyan fogja belekeverni a szenvedést – DE sikerült neki. Hétéves gyermek temetése. Csodás. Sírni volna kedvem, pedig szép a történet. Valamilyen nyelven a Jodi Picoult anagrammája a „szívfájdítóan szomorú”, ebben biztos vagyok.
10. Michael Swanwick: Tündér-tó – Szeretem az ilyen történeteket. Érdekes, különleges – elmélkedésszerű. Mi lesz, ha rámutatnak egy fiktív karakter esetében, hogy ő egy könyv fiktív karaktere? Szépek a képek, jó a sztori és el lehet merülni benne, akármilyen rövid.
11. Peter Staub: Mallon, a guru – …nemnemNemnemNemÉrtem!
12. Lawrence Block: Fogd meg, ereszd el – Ismertem már az író nevét, futottam össze már könyvével, de még nem olvastam tőle. Valami hangulatos, humoros történetet vártam: a legmeglepőbb az első „áldozat” volt. Ott meglepődtem, mert másra fogadtam, mást vártam – ami bekövetkezett ugyan, de később. Olvasmányos sorozat gyilkosos.
13. Jeffrey Ford: Pöttyös szoknya, holdfény – Nem is tudom mi volt ez… értelmetlen örök rejtély számomra…
14. Chuck Palahniuk: Lúzer – Azt hiszem már az LSD-s Hello Kitty-s bélyegnyalásnál elvesztett, mint célközönséget. Nem szoktam olyan műsorokat nézni, mint amiről szó esik, de kb. így képzelem el az Egy perc és Nyersz!-t :D A leírás nagyon jó!
15. Diana Wynne Jones: Samantha naplója – Ezen el tudtam röhögcsélni. Csodás volt a szép lassan egyre növekvő Káoszról olvasni! Nem mondhatnám, hogy nagyon megsajnáltam volna Sam-et, minden igazi modellnek „jár” egy gazdag, de beteg imádó.
16. Stewart O'Nan: Eltűntek földje – Ez iszonyat izgalmas volt! Lélegzet visszafojtva vártam, hogy mire jut a nő, erre… Grrr.. Habzik a szám! :D Ilyet tenni! Hát szabad így bánni az olvasóval? :) Juszt is tetszett!
17. Gene Wolfe: Leifet rázza a szél – Érdekes sci-fi, de ismét olyan semmilyen véggel.
18. Carolyn Parkhurst: Múló rosszullét – Ez egy jó kis sztori egy nagyon genyó nővérről. Néha én is ki szoktam szúrni az öcsémmel – inkább fejben, mint a valóságban, de egész biztosan nem hagynám, hogy tönkre tegye az életét. Bár itt sem derül ki, hogy mi lesz a történet vége… alakulhat jól is és rosszul is, csak én vagyok ez esetben félig üres a pohár- típus?!

19. Kat Howard: Regényes élet – Életem legjobb novellája, egyértelműen. Amolyan merengés, amin sokszor végigfutottam már, amikor ismerőseim egy-egy gesztusát belecsempésztem az írásaimba. Milyen lenne, ha… Borzongató, de nagyon jól átgondolt és szépen megfogalmazott. Emiatt megbocsátom a fentebb említett tragikus műveket! IMÁDOM! Remélem belefutok még ilyen gyöngyszembe!

20. Jonathan Caroll: Kezdődjék a múlt – Jó első fejezete lenne egy izgalmas, misztikus történethez.
21. Jeffery Deaver: A pszichológus – Igen, régen féltem tőle, hogy a pszichomókusoknak van egy beteg-levadászoós szokásuk. Azt hittem paranoia, eddig… :D Érdekfeszítő és enyhén hátborzongató 3 részes.
22. Tim Powers: Párhuzamosok – Unom már az ikres sztorikat, pedig ez érdekes volt.
23. Al Sarrantonio: Az orrkultusz – Kissé elborult, enyhén izgalmas.
24. Kurt Anderson: A kém – Unalmas, el-elkalandozott a figyelmem.
25. Michael Moorcock: Történetek – Na, mire megkedveltem Rex-et… :D Ne már! :)) Jó kis sztori írókról.
26. Elizabeth Hand: McCauley Bellerophonjának első repülőútja – Nagyon sci-fi! „Valamikor réges-régen, egy messzi-messzi galériában…” egy nagy mosolyt csalt az arcomra. Vannak benne kreatív, általam még nem olvasott dolgok. Ilyen a manikűrösi iparengedély.
27. Joe Hill: Az ördög a lépcsőn – Őt vártam a legjobban, mert Joe Hill: A szív alakú doboz jó ideje várja, hogy elolvassam. Ijesztő-e a bácsi, szituáció. Nagyon tetszett a lépcsős elrendezése az írásnak, viszont olvasás közben zavaró. Tényleg mintha a lefelé lépcsőfokokat olvasnám. Érzék-zavaró. Süllyedünk… A sztori nem kötött le.

Egyetlen mondatnyi közös összegzés: Hosszabb-rövidebb sztorik vég nélk..…

>!
B_Petra
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Közepes, minden téren, nem találtam egy kiemelkedőbb novellát sem, sem túl rémisztő, sem túl titokzatos, sem érdekes, valahogy minden téma unalmas volt.
Talán Lawrence Block: Fogd meg, ereszd el című novellája volt a legjobb.
Biztosan a novellák sajátossága, vagy csak ezen írások hibája(szerintem), hogy nincs lezárásuk, némelyiknek még olyan sem amit továbbgondolhatnánk, sokáig olvastam, és van olyan novella amire már nem is emlékszem miről is szólt.

>!
kvzs P
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Stílusát és műfaját tekintve is vegyes válogatás, olyan „étvágygerjesztő” bemutatása annak, hogy a kortárs írók milyen novellát tudnak kihozni egy ötletből.
A történetek döntő hányada nagyon tetszett, szerencsére alig néhány olyan csúszott közéjük, amivel nem tudtam mit kezdeni.
(a borítóért viszont kiosztanék pár tockost a kiadóban…)

>!
Jean P
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Ahogy „öregszem”, egyre jobban megszeretem a novellákat. Gyorsan lehet velük haladni és bármikor le lehet tenni a könyvet. Ez is egy ilyen kötet volt. Voltak benne jobb és rosszabb novellák is, természetesen Gaimané volt a legjobb.

>!
Sztüx
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Szerettem volna több csillagot adni erre a könyvre, mivel voltak benne fantasztikus novellák. Volt, amitől megborzongtam, volt, ami egyszerűen csak ott tartott magánál, és volt olyan is, amit csak a végén lévő csavar után értettem meg igazán. DE! A könyv másik fele (vagy inkább a nagyobb része) érthetetlen volt számomra…érthetetlen, mert a novelláknak vagy nem volt értelmük, vagy szörnyűek voltak! Azért adok rá ilyen kevés csillagot, mert nagyon vegyes válogatás, és a nagy része élvezhetetlen, a másik része viszont kifejezetten tetszett. Elolvasásra viszont nem tudom ajánlani.


Népszerű idézetek

>!
RandomSky

A tévé és a mozi remek dolog, de ott mások a főszereplők. Olvasás közben viszont minden az én képzeletemben történik. Bizonyos értelemben ott voltam én is.
Ez az írott szó varázsa: a szavakból világokat lehet építeni.

Neil Gaiman: Bevezető - Négy egyszerű szó, 7. oldal

2 hozzászólás
>!
RandomSky

Ha rám esne a választás, hogy összefirkáljam egy könyvtár falát, valószínűleg nem idézetet választanék erre a célra. Inkább olyasmit írnék, ami felhívja a figyelmet a történetek hatalmára, ami emlékeztet rá, miért is léteznek egyáltalán történetek. Azt a négy szót választanám, amit minden elbeszélő hallani szeretne. Mert ebből a négy szóból világosan látszik, hogy a történet működik, és az olvasó tovább fog lapozni:

…és mi történt azután?

Neil Gaiman: Bevezető - Négy egyszerű szó, 9. oldal

>!
HoneyBunny

Mindketten apánk pékségeben dolgoztunk, ami kellemes foglalatosságnak tűnt, míg férjet nem találunk magunknak. Yvonne viszont nem elégedett meg ennyivel, és beiratkozott a helyi főiskolára. Könyvtáros akart lenni- mintha iskolába kéne járni ahhoz, hogy az ember azt tudja mondani: psssszt!

Carolyn Parkhurst: Múló rosszullét

5 hozzászólás
>!
RandomSky

A valóságban kiélt fantáziálások csak elvonják a dolgozó író figyelmét.

Michael Moorcock: Történetek, 356. oldal

>!
olvasojegy

Előfordult már veled, hogy megállt az eszed? az az üresség két gondolat között, amikor az agyad csupa fehér zaj, amikor nincs egyetlen gondolat sem a fejedben- emlékszel arra az érzésre?

Kat Howard - Regényes élet

>!
psn

…és mi történt azután?

Gyerekek szokták ezt kérdezni, ha a mesélő szünetet tart. Ha a könyvben véget ér egy fejezet. Ez a négy szó – kimondva vagy kimondatlanul – annak a bizonyítéka, hogy mi, mesélők, jól végeztük a dolgunkat, és a közönséget érdekli, amit csinálunk.

>!
RandomSky

G.K. Chesterton egyszer azt írta valahol, hogy egy fantasztikus elbeszélés olyan, akár egy nyaralás – és a nyaralás legfontosabb pillanata az, amikor az utazó hazatér, de már más szemmel látja az otthonát.

Neil Gaiman: Bevezető - Négy egyszerű szó, 9. oldal

>!
psn

Elég, ha az ember egyetlen keserű emlékét maga mögött tudhatja, és azonnal felismeri, hogy az egész eddigi életét másképpen kellett volna élnie.

>!
psn

Az életünk olyan, akár a Möbius-szalag, egyszerre van benne szenvedés és csoda. A végzetünk végtelen, és végtelen alkalommal ismétlődik.

>!
Godzsi

Nem féltem: sem időm, sem alkalmam nem lett volna rá, üres volt az elmém, és üres volt a szívem. Zuhantam a nagy semmibe, szorosan markoltam a férfi lábát, aki meg akart ölni.

Az igazság egy barlang a fekete hegyen


Hasonló könyvek címkék alapján

Corinna Ann Jay: Amikor éjfélt üt az óra
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Helena Silence: Ezüsthíd
Joe Hill: NOS4A2
Stephen King: A ragyogás
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Stephen King: A holtsáv
Stephen King: Christine
Chuck Wendig: Vészmadarak
Stephen King: Joyland