Neil Gaiman (szerk.) · Al Sarrantonio (szerk.)

27 ​képtelen történet 122 csillagozás

Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

A legjobb kortárs angolszász szerzők vadonatúj novellái akár a képzelet legkülső határairól merítik témájukat, akár a mindennapokból, egy közös bennük: különlegesek. Vannak köztük olyanok, melyek megborzongatnak a forróbb napokon is, mások pedig megmelengetik a lelket, ha hűvös az idő. Mesék ezek egy varázslatos, néha félelmetes, néha megmosolyogtató világról, amely a mi világunk. Mesék felnőtteknek.

Eredeti megjelenés éve: 2011

A művek szerzői: Joe Hill, Elizabeth Hand, Neil Gaiman, Michael Moorcock, Al Sarrantonio, Tim Powers, Jeffery Deaver, Jonathan Carroll, Carolyn Parkhurst, Gene Wolfe, Stewart O'Nan, Diana Wynne Jones, Chuck Palahniuk, Jeffrey Ford, Lawrence Block, Peter Straub, Michael Swanwick, Jodi Picoult, Richard Adams, Walter Mosley, Joe R. Lansdale, Michael Marshall Smith, Joanne Harris, Joyce Carol Oates, Roddy Doyle

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Thor


Kedvencelte 4

Most olvassa 12

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 100

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Korrekt kötet, nagyon vegyes témában olvasható.
Mivel több kedvenc alkotóm novellája is megtalálható benne, nehéz lenne külön kiemelni kit is szerettem igazán. Ugyanakkor sajnos két írás nem jutott el a lelkemig, bár ez nem feltétlen a kötet hibája.
Sokáig nem mertem belekezdeni, mert tavaly túl sok novellát olvastam, ami nem tetszett, de most végre megint ledületet kaptam és bátrabban fogok újra kézbe venni hasonló könyveket.
Egy élmény volt.

A kötetet utazókönyvként „kaptam”, amit itt is szeretnék megköszönni!

Garbai_Ildikó P>!
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Nem vagyok oda ezért a könyvért. Rengeteg történet. Sok felejthető amire már nem is emlékszem és pár jó. A Pszichológus c. ami tetszett. Utazókönyvként volt nálam és ezt köszönöm.

Jaina>!
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Kellemes csalódás volt ez a könyv, hiszen a korábbi tapasztalataim olvastam már vajon igazán jó antológiát? és a molyos értékelések alapján sok jóra nem számítottam. Több igen szórakoztató novellát is találtam a kötetben. A kedvenceim a Fogd meg, ereszd el, a Samantha naplója és a Pszichológus voltak. A Joe Hill novellát pedig a kreatív megoldása miatt (is) imádtam. Szerencsére csak kevés gyenge sztorin kellett átrágnom magam, „arany málna” díjasok vitathatatlanul Jodi Picoult és Elizabeth Hand lettek az én képzeletbeli toplistámon.

Pesu>!
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Utazókönyvként került hozzám ez a kötet, előtte még sosem hallottam róla! Rengeteg író novellája megtalálható benne! Vannak ismertebbek és kevésbé ismertebbek is!
Számomra elég sok volt benne a nagyon fura történet, nem tudtam őket hova tenni! Értem én, hogy képtelen történetek, de volt pár aminek semmi értelme se volt, legalábbis szerintem!
Persze találtam benne kedvemre valót is, olyat ami nagyon tetszett! :)
Az elején elég lassan haladtam a könyvvel, de aztán nagyon bele lendültem!
Érdekes, bizarr, fura, meghökkentő és képtelen! Ezekkel a szavakkal tudnám a leginkább leírni a történeteket!
Nekem az abszolút kedvencem a Múló rosszullét! ;)
Azt nem bánom, hogy elolvastam, viszont nem feltétlenül számomra íródott! Viszont akiket ezek a fura témák és sztorik érdekelnek azok olvassák el! :)

ancsee P>!
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Megmondom őszintén, hogy nem olvastam végig (a csillagozást tudom törölni?), mert közel 100 oldalon átrágtam magam és egyszerűen nem kötött le, nagyon furcsa történetek voltak és nem sikerült rájuk hangolódnom, egyáltalán nem tetszettek, pedig sokat vártam a könyvtől.

altagi P>!
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Az előszó már elég magasra tette a lécet. Neil Gaiman szerint a kötet olyan történetek gyűjteménye, amik elolvasása után következik a kérdés, hogy „És mi történt azután?”. Voltak a kötetben tényleg nagyon ütős darabok, amikre ez volt jellemző, de néhány olyan írás is helyet kapott, amik az én ízlésem szerint nem igazán felelnek meg az „ígért” színvonalnak.
A kedvenceim ebben a könyvben is a saját favoritok voltak, közülük Lawrence Block: Fogd meg, ereszd el toronymagasan a legjobb, legelgondolkodtatóbb, és Chuck Palahniuk: Lúzer pedig az a történet, ami talán a legjobban kilóg a sorból, de egy olyan ámokfutás, ami nélkül sokkal unalmasabb lett volna a könyv.
Abszolút haszna még, hogy ismét egy csomó olyan író művével talákoztam, akiktől korábban még semmit nem olvastam, de felkerültek a várólistámra a kötetben szereplő novelláikkal;
– Joe R. Lansdale a Hullanak a csillagok c. novellájával hozta leginkább az olvasás utáni rengeteg kérdést, ez a történet fogott engem meg leginkább,
– Jodi Picoult a Súly és magasság c. történetével meglepett, eddigi futó benyomásaim alapján legkevésbé sem ilyen témát vártam volna, és igen, ez a történet az amiről az előszóban Gaiman írt,
– Joe Hill Az ördög a lépcsőn formája meghökkentő volt elsőre, de olvasás után már teljesen világos volt, miért ő zárta a kötetet. :)

@Galaktika: ezúton is köszönöm, hogy a kötetet utazókönyvként volt lehetőségem olvasni! :)

atomarcú P>!
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Ezt olyan hihetetlenül sokáig olvastam, hogy az elejére már nem is emlékszem. Nagyon vegyes válogatás, aminek írásait semmi más nem köti össze, legfeljebb a mesélőkedv. Szerencsére a végére maradt Joe Hill formailag zseniális és tartalmilag is erős novellája, de Michael Moorcockot, Kurt Andersent és Joe Lansdale-t is szerettem. A többiről vagy nincs emlékem, vagy nem tetszettek.

vicomte P>!
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Nagyon vegyes válogatás, mind stílusban, mind a témákat tekintve.
A kedvenceim:
Joanne Harris: Futótűz Manhattanben – Skandináv istenek New Yorkban, vicces és kellemesen olvasható, és pont annyira gunyoros, hogy az érdekessé tegye az ötletet és a csavart a sztori végén.
Neil Gaiman: Az igazság egy barlang a fekete hegyen – egy nem tipikus (de Gaimentől megszokott) tündérmese, a hosszasan érlelt bosszúról.
Joe R. Lansdale: Hullanak a csillagok – a szikár próza és a mágikus realizmus között mozgó történet egy I. VH-ból frissen hazaérkezett, kiégett veteránról, akit megfosztott az emberségétől a háború. Kicsit Móricz: Szegény emberek c. novellájára emlékeztetett.
Kat Howard: Regényes élet – rövidke, vicces írás a múzsa szemszögéből.
Kurt Andersen: A kém – jól megírt sztori, amit a poén tesz igazán emlékezetessé.
Joe Hill: Az ördög a lépcsőn – leginkább a formabontás miatt érdekes, egyébként csak korrekt, és elgondolkoztató történet.
Joyce Carol Oates, Richard Adams, Jodi Picoult, Michael Swanwick, Lawrence Block, Carolyn Parkhurst, Jonathan Carroll és Tim Powers írásai is jók, de engem nem érintettek meg különösebben.
Viszont volt benne pár kimondottan rossz történet is:
– M. M. Smith: Aki nem hisz – mint egy amatőr író első próbálkozása, amikor nagyot akar dobni, de nem megy neki.
– Jeffrey Ford: Pöttyös szoknya, holdfény – külön bejáratú pokol? Nem tudom, de nem is érdekel…
– Palahniuk: Lúzer – formailag eltéveszthetetlenül Palahniuk, de se komoly mondanivalója, se érdemi története nincs.
– D.W Jones: Samantha naplója – mintha egy 60 évvel ezelőtti humorosnak szánt SF novellát olvastam volna, kicsit a Jetson család stílusában.
– Jeffrey Deaver: A pszichológus – ez fájdalmasan a legrosszabb; sztereotip, hatásvadász, logikailag is folyton fejreál. Tipikus olcsó megoldások, nem túl igényes olvasóknak (nem sznobságból mondom.)
– Michael Moorcock: Történetek – avagy M.M. számadása életéről; az eleje még érdekelt, aztán baromira meguntam, mert semmiről nem szólt.
– Elizabeth Hand: A MacCullay Bellerophonjának első repülőútja – ez akár jó is lehetett volna, ha öt oldal, és nem ötven.
A maradék hat között volt olyan, aminek határozottan nem én voltam a közönsége, de legalább három a WTF? kategóriába tartozott.

lilla_csanyi>!
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Erősen gondolkoztam, hogy hány csillagot adjak, mert igencsak hullámzó teljesítményt nyújtottak az itt felsorakoztatott szerzők. Végül a Pszichológus miatt megkapta a hármat tőlem. De a Történetek volt az utolsó, amit olvastam (nem mindig haladtam sorrendben) és ez igencsak szemen köpése volt az egész addigi pozitívumoknak.
Lássuk külön-külön a novellákat!

Roddy Doyle: Vér
Ohh, ez egészen tetszett…volna, ha valami értelmes befejezése van. De persze nem.

Joyce Carol Oates: Megkövült alakok
A démoni iker téma elég nagy klisé, a végkifejlet ötletes. Egész jó.

Joanne Harris: Futótűz Manhattanben
Az Amerikai Istenek után nem volt olyan egyedi és átütő ötlet a Manhattanben dzsemborizó istenek gondolata, de ez a sztori olyan halál laza volt, hogy megéri elolvasni.

Neil Gaiman: Az igazság egy barlang a fekete hegyen
Na de Neil! Megy ez jobban is! Tessék beszedni a szellemi viagrát az ilyen impotens napokon!

Michael Marshall Smith: Aki nem hisz
No, ehhez fel kellett lapoznom a könyvet, hogy mi is volt ez a novella. Azt hiszem, ez mindent elmond…

Joe R. Landsale: Hullanak a csillagok
Ez volt az első novella, ami igazán megérintett. Ez a sztori egy igazán mély és tragikus karakterdráma, aminek a hangulata nem enged egykönnyen.

Walter Mosley: Juvenal Nyx
Vampire: A Maszkabál, kezdő kalandmester + kezdő játékosok kezdő sztorija. A gyógyító harapás mondjuk egész vicces volt.

Richard Adams: A kés
Azt hiszem, ennél még én is tudnék jobbat.

Jodi Picoult: Súly és magasság
Nyomasztó. De nagyon.

Michael Swanwick: A tündér-tó
Ilyen novellát ír az ember egy nappal az irodalomtudomány zh-ja előtt, amikor már csak a fogalmak és a tananyag kavarog a fejében.

Peter Straub: Mallon, a guru
Ez is egy idegesítő sztori: baromi jó lehetett volna, de nincs eléggé kifejtve.

Lawrence Block: Fogd meg, ereszd el
Ez már valami! Amúgy is szeretem a sorozatgyilkosos sztorikat, ez meg, a horgászós hasonlattal együtt nagyon jól sikerült.

Jeffrey Ford: Pöttyös szoknya, holdfény
Ez ilyen WTF kategória.

Chuck Palahniuk: Lúzer
A drogos víziókat is szeretem, (Vurt rulz!) úgyhogy ez is bejövős volt. :)

Diana Wyenne: Samantha naplója
A főhősnő elég unszimpatikus volt, de egy biztos: elgondolkodtam rajta, hogy én mit tennék a helyében.

Stewart O’Nan. Eltűntek földje
Sajna még egy „egynek elmegy” kategóriás versenyző.

Gene Wolfe: Leifet rázza a szél
Na, ez egy hátborzongató sci-fi volt! Az egyik legjobb eddig!

Carolyn Parkhurst: Múló rosszullét
A testvérféltékenység mindig jó kis téma, főleg ha ügyesen van tálalva. Én elolvastam volna ugyanezt a sztorit Yvonne szemszögéből is. Úgy lett volna igazán beteg. :)

Kat Howard: Regényes élet
Uncsi.

Jonathan Caroll: Kezdődjék a múlt
Nope.

Jeffery Deaver: A pszichológus
Messze a legjobb novella ebben a kötetben! A tudományos elmélet izgalmas és formabontó, a hangulata végig borzongató, a csattanója zseniális.

Tim Powers: Párhuzamosok
Nooo, már megint ikrek! Mondjuk a novella jó példája az önzésnek és a testvérféltékenységnek.

Al Sarrantonio: Az orrkultusz
Ez a novella olyan, mint egy összeesküvés elméletre épített horrorfilm-vázlat, amit az alapkoncepciója (t.i. hogy úristen, egy félelmetes ORR!!!) röhejessé tesz.

Kurt Andersen: A kém
Végre még egy sci-fi! A maga módján egész kellemes. :)

Michael Moorcock: Történetek
Egy kérdésem van. Hányszor aludt be a szerző miközben ezt írta? OMG, ez a novella volt az, amit félreraktam a villamoson, mert a fel- és leszállók több ingerforrást jelentettek…

Elizabeth Hand: MacCauley Bellerophonjának első repülőútja
Túl hosszú.

Joe Hill: Az ördög a lépcsőn
Egy jó ötlet izgalmas kivitelezése, egy remek csattanóval!

mrsglass P>!
Neil Gaiman – Al Sarrantonio (szerk.): 27 képtelen történet

Van nekem egy nagyon kedves barátom, akivel hatalmas Neil Gaimen rajongók vagyunk. Ezt a könyvet karácsonyra vettem neki, és mivel éppen kezdődött a Bradbury-kihívás, kapóra jött mindenféle szempontból – novellákat olvasni, Neilért rajongani, borzongani, meg ilyesmi.

Eleinte teljesen sokkolt, hogy milyen kevés százalékot kapott, mikor nekem mindegyik írás annyira tetszett! Aztán a felénél kezdtem érezni, hogy lehet abban valami, amit a többiek kritizáltak, de ilyenkor mindig jött egy újabb darab, ami letaglózott. Nagyon jól esett ez a könyv, naponta egyet olvasva belőle szerintem még jobb – kicsit olyan érzésem van, mintha legalább három-négy könyvet olvastam volna, annyi jó történetet kaptam. Volt jó pár olyan sztori, aminél ölni tudtam volna csak még egy mondatért, aztán olyanok is, ahol csak bámultam magam elé, hogy biztos jól olvastam-e, talán kezdem megszeretni a novella műfaját?! Az biztos, hogy meghozta a kedvem a további antológia vadászatra!


Népszerű idézetek

RandomSky>!

A tévé és a mozi remek dolog, de ott mások a főszereplők. Olvasás közben viszont minden az én képzeletemben történik. Bizonyos értelemben ott voltam én is.
Ez az írott szó varázsa: a szavakból világokat lehet építeni.

Neil Gaiman: Bevezető - Négy egyszerű szó, 7. oldal

2 hozzászólás
RandomSky>!

Ha rám esne a választás, hogy összefirkáljam egy könyvtár falát, valószínűleg nem idézetet választanék erre a célra. Inkább olyasmit írnék, ami felhívja a figyelmet a történetek hatalmára, ami emlékeztet rá, miért is léteznek egyáltalán történetek. Azt a négy szót választanám, amit minden elbeszélő hallani szeretne. Mert ebből a négy szóból világosan látszik, hogy a történet működik, és az olvasó tovább fog lapozni:

…és mi történt azután?

Neil Gaiman: Bevezető - Négy egyszerű szó, 9. oldal

HoneyBunny>!

Mindketten apánk pékségeben dolgoztunk, ami kellemes foglalatosságnak tűnt, míg férjet nem találunk magunknak. Yvonne viszont nem elégedett meg ennyivel, és beiratkozott a helyi főiskolára. Könyvtáros akart lenni- mintha iskolába kéne járni ahhoz, hogy az ember azt tudja mondani: psssszt!

Carolyn Parkhurst: Múló rosszullét

5 hozzászólás
RandomSky>!

A valóságban kiélt fantáziálások csak elvonják a dolgozó író figyelmét.

Michael Moorcock: Történetek, 356. oldal

psn>!

…és mi történt azután?

Gyerekek szokták ezt kérdezni, ha a mesélő szünetet tart. Ha a könyvben véget ér egy fejezet. Ez a négy szó – kimondva vagy kimondatlanul – annak a bizonyítéka, hogy mi, mesélők, jól végeztük a dolgunkat, és a közönséget érdekli, amit csinálunk.

olvasojegy>!

Előfordult már veled, hogy megállt az eszed? az az üresség két gondolat között, amikor az agyad csupa fehér zaj, amikor nincs egyetlen gondolat sem a fejedben- emlékszel arra az érzésre?

Kat Howard - Regényes élet

psn>!

Az életünk olyan, akár a Möbius-szalag, egyszerre van benne szenvedés és csoda. A végzetünk végtelen, és végtelen alkalommal ismétlődik.

psn>!

A csodákat a tudatlanság hozza létre, a magyarázat hiánya pedig ideiglenes állapot.

psn>!

Az igazi varázslat az, amikor lapozunk egyet, és megkezdődik a kaland.

psn>!

Elég, ha az ember egyetlen keserű emlékét maga mögött tudhatja, és azonnal felismeri, hogy az egész eddigi életét másképpen kellett volna élnie.


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
Jeffrey Archer: Tucatnyi félrevezetés
Neil Gaiman: Törékeny holmik
Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók
Stephen King: Éjszakai műszak
Clive Barker: Szex, halál és csillagfény
Corinna Ann Jay: Amikor éjfélt üt az óra
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Chuck Palahniuk: Kísértettek
John Updike: Apám könnyei és más elbeszélések