A ​temető könyve 577 csillagozás

Neil Gaiman: A temető könyve

„Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…”

Eredeti mű: Neil Gaiman: The Graveyard Book

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868847 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
170 oldal · ISBN: 9786155442674 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868847 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

269 tag · 168 karc · Utolsó karc: 2017. november 18., 16:37 · Bővebben


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Senki Owens (Sen) · Silas


Kedvencelte 88

Most olvassa 23

Várólistára tette 241

Kívánságlistára tette 230

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
Neil Gaiman: A temető könyve

Véletlenül kihallgatott beszélgetés Neil Gaiman és a kiadója között:
– Neil? Hello ember, hogy s mint?
– Megvagyok. Kicsit megfáztam, de egyébként minden OK. (megköszörüli a torkát)
– Te Neil, figyelj, már vagy fél éve nem adtunk ki tőled semmit.
– Ne mond!
– Kéne valami…
– Jó. Milyen legyen?
– Mese, mese mátka, pillangós madárka …(nevet) Tudod te.
– Persze. És mikorra kellene?
– Jó lenne még a héten. Menni fog?
– Nem gond. Szereplők, jellemek?
– Á, csak a szokásos. Legyen egy magányos hős, gonosz összeesküvők, egy titokzatos jótevő. Aztán tőlem azt teszel bele, amit csak akarsz, szellemeket, vámpírokat, ami tetszik.
– Izgalom, kiszámíthatatlanság?
– Csak mint a svájci vonatközlekedés. (megint nevetgél)
– Jól van Phil, legkésőbb szombaton küldöm.
– Nagy vagy ember! (elégedett sóhaj) Vacsorázzunk együtt a jövő héten valamikor.
– Rendben, de te fizetsz! (nevet)
– Ez csak természetes! Majd hívlak.
– Rendben.

21 hozzászólás
>!
Klodette
Neil Gaiman: A temető könyve

Ez a könyv annyira Gaiman volt. Jó és rossz értelemben is.
Jó értelemben:
Csodálatos világfelépítés, kedvelhető karakterek, izgalmas mellékszereplők ( főleg Silas és a Becsületőrség többi tagja), izgalmas és egyedi sztori, érdekes látásmód, még érdesebb történetvezetés, ismert és ismeretlen mitológiák keveredése, más – más kultúrák és világok találkozása, kellően borzongató légkör ( egy temető), egy furcsa, talán spoiler és alakulóban lévő szerelmi szál, bizarr humor, keserédes véggel.
Az illusztrációk tökéletesen passzoltak a sztori borongós hangulatához. :)
Rossz értelemben:
Akárhogy is olvastam, ennek a sztorinak egyszerűen nem volt vége. Számomra legalábbis biztosan nem. :( Ez annyira elszomorít. Olyan jól indult. Hozta a Csillagpor és a Sosehol legjobb, legemlékezetesebb pillanatait, aztán egyszer csak vége lett, én meg pislogtam, mint hal a szatyorban.
Mi ez? Miért nem lett megmagyarázva semmi sem? Szeretem a ködösítést és néha kell is, hogy az olvasó döntsön bizonyos dolgokról, na de akkor is!!!! Ebből semmi, ismétlem SEMMI nem derült ki.
spoiler
Lehet, hogy én vagyok az ostoba, de akkor sem értettem meg semmit. :(
Annyi nyitott kérdés maradt, hogy a falat kapartam.
Erősen gondolkoztam, hogy négy csillagot adok rá, de végül csak többet adtam, mert az alapötlet az valami fantasztikus.
Nem tudom mit kellene még írnom. Csalódtam. :(
Tipikus Gaiman…
Szerintem már ő sem tudja, hogy tulajdonképpen miről is szólt ez az egész. :(

Valaki – aki okosabb nálam – írja meg, hogy mit gondol, mert én nem tudok mihez kezdeni magammal. :(

3 hozzászólás
>!
pwz ISP
Neil Gaiman: A temető könyve

Be kell vallanom valamit! Én is szeretek a temetőkben bóklászni és olvasni a feliratokat. A régi, már-már olvashatatlan köveken az ujjbegyemmel olvasok, mint a vakok és gyengén látók a Braille-írást. Egyszer a Nógrád megyei Palotáson volt „jelenésem” egy kis munka miatt, de kb. másfél órával hamarabb érkeztünk a helyszínre. A szomszédban ott volt a temető, így a társammal felfedező útra indultunk. Annyira belemelegedtünk a dologba, hogy majdnem lekéstük a találkozót. Gyerkőc koromban egyik kedvelt elfoglaltságom volt a hasonló korú társaimmal a temető-fogó. Elég nagy volt a terület, sok rejtekhellyel, így mi ott fogócskáztunk. Nekünk is megvoltak a kedvenc helyeink: ahol papsajtot szüreteltünk és meg is ettük, vagy éppen ibolyákat gyűjtöttünk. Nagyiéknak sokszor ott szedtünk virágot, de ők ezért sosem feddtek meg. Szerettem és szeretem a temetőket. Ha csak tehetem, külföldön is be-benézek ilyen helyekre. Nem is tudok kiemelni közülük! A Buenos Aires-i Recoleta és Chacarita, a kolozsvári Házsongárd, a kis székely falvak, felvidéki települések temetői olyanok, mint egy-egy könyv. Nehezen olvashatók a „történetek”, de ha nem megy valami, akkor a sírokon olvasható/látható feliratokra alapozva nyugodtan támaszkodhatsz a fantáziádra is. Ezt tette Gaiman is ebben a könyvben. Ez valóban A temető könyve! Gaiman is azt csinálta, mint mi: elolvasta a sírköveken látható neveket, feliratokat, majd – furcsa ezt írni, de – „élettel töltötte meg őket”, persze, a szokott Gaiman-i stílusban! :D Kedvenc lett!
* * * *
Vigyázat! A sírolvasós módszerem ellenére nem JACK-nek hívnak! :D :D :D
* * * *
A temetői történetek kedvelőinek szerintem érdemes elolvasni még Peter S. Beagle: Egy csendes zug c. könyvét is. Ötven évvel korábban készült, mint Gaiman könyve. Cselekményét tekintve nem pont ugyanaz, de a háttér sok esetben megegyezik!

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868847 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
4 hozzászólás
>!
Vicky3 P
Neil Gaiman: A temető könyve

Ezzel a könyvvel nagyon jó időpontban találtunk egymásra. Teljesen tökéletesen eltalálta a hangulatom és az elvárásaim az adott pillanatban, így tökéletesen egymásra tudtunk hangolódni és maradéktalanul kiélvezhettem. Nem véletlenül mondják, hogy egy könyvhöz megfelelő pillanat is kell, – legyen szó életszakaszról, hangulatról vagy az éppen átéltekről – hogy ténylegesen ki lehessen élvezni. Ez pedig a könyvtárnak és a véletlenek egész sorának köszönhetően most teljesen klappolt, úgyhogy innen is ezer hála.

Neil Gaiman fantáziája, írásmódja – és hogy is mondjam – heppjei nem ismeretlenek már a számomra. Közös múltunk során megesett, hogy betalált egy-egy könyve, máskor kissé mellé lőtt, de az kétségtelen, hogy nagyon tehetséges író. És az is biztos, hogy felejthetetlen élmény lenne bebarangolni a képzeletét, ahonnan ezeket az egyedi és nem kevésbé elborult ötleteit előhúzza, bár lehet megőrülnék a folyamat közben. Ugyanakkor A temető könyve lájtosabb kategóriába tartozik a repertoárjából, de nem kevésbé varázsolt el, mint némely „elgurult a gyógyszere” műve.

A regény egy mese, legalábbis kezdetben ezt gondolja az olvasó, de szép lassan többé válik. A történet A dzsungel könyvének átdolgozása, vagy mondjam inkább, hogy az ihletadója: Maugli itt Senki, (barátainak csak Sen), a dzsungel helyett egy temetőben találjuk magunkat és a kis árvát nem állatok, hanem szellemek nevelik fel, továbbá Sir Kán helyett meg megkapjuk Jacket. Na, és ne feledkezzünk meg Silasról se, a személyes kedvencemről, akit ha feltétlenül hasonlítanom kell az ihletet adó műhöz, akkor talán Bagira és Balu összegyúrva, de Silas felül áll holmi hasonlítgatáson, úgyhogy tegyünk úgy, mintha ezt nem mondtam volna.

„Vannak emberek, akiket meg lehet ölelni, és van Silas.”

Imádtam a könyv hangulatát és atmoszféráját, amihez azt hiszem hozzátartozik egy személyes vallomásom is. Szeretek temetőkben bóklászni, régi sírok feliratait olvasni. Mások kissé morbidnak találják ezt a „hobbim”, de számomra inkább megnyugtató, különös békességgel tölt el mindig. És pont ezt a hangulatot sikerült megragadni Gaimannek, amiért egy hatalmas pacsit érdemel. A szereplők is színfoltot vittek a sztoriba saját történetükkel és Sen életében betöltött szerepükkel. Imádtam a könyv misztikusságát, a megannyi lényt és szereplőt, legyen az élő vagy holt, valamint Sen felcseperedését, ahogy az ő és a holtak perspektívájából szemlélhettük meg az élők ügyes-bajos dolgait. Tetszett ennek a tanulási folyamatnak az epizodikussága, ahogy különböző kalandokban és tapasztalatokban volt része Sennek, mi pedig ezek által újabb és újabb részleteket tudhattunk meg a temetőről és „lakóikról”.

Több kritikát is olvastam a könyvről, ahol a végét nehezményezik, hogy nincs megfelelő lezárás, de szerintem ennek nem is nagyon lehetett volna más milyet adni. Elvégre ez nem a vég, hanem épp ellenkezőleg, ez Sen kalandjainak az igazi kezdete. Hiszen mindenki felnő egyszer és ott a világ előtte, amit felfedezhet.

Egyszóval, köszönöm. Egy élmény volt.

Margóra: A magyar változatban miért vámpírok vannak? Azok nem ghoulok voltak eredetileg?

http://three-points-of-view.blogspot.hu/2017/08/eltalal…

1 hozzászólás
>!
Briggan
Neil Gaiman: A temető könyve

Nem volt az igazi. Sokkal többet vártam. Elképzelhető, hogy nem az ajánlott korosztályba tartozom, de én a könyv felélnél eluntam a történetet.
Aranyos volt Senki, érdekes a gyermekkora a temetőben, de nem volt semmi lebilincselő a történetben, semmi váratlan fordulat.
A stílus és az atmoszféra jó volt, de ennél több kell egy jó könyvhöz.

>!
Dana
Neil Gaiman: A temető könyve

Gaimanhoz képest kissé élettelen volt. Na persze ennyi hullával…

>!
schesztiஐ P
Neil Gaiman: A temető könyve

Levettem a polcról, belelapoztam, és a kezemben maradt. :)

Amikor gyerekkoromban anyukámmal temetőbe mentünk, mindig csendben kellett maradni, nem szabadott szaladgálni, beszélgetni is csak halkan, visszafogottan. Csak évek múlva meséltem el neki, hogy amiért én mégis szerettem „temetőzni”, az egyes-egyedül a melegszendvicsesnek volt köszönhető, amit hazafelé mindig útba ejtettünk. :)))
Isteni ropogós, hatalmas kifli volt! Sosem felejtem el! :DD

Aztán megismerkedtem Párom családjával, akik évente egyszer mindig összegyűltek a szokásos temető-járatra, és 20-25-en sétálunk egy nagyot, beszélgetve, nevetgélve, a kicsik szaladgálnak, ha éhesek, kekszet rágcsálnak menet közben, mécseseket gyújtunk, nagyokat nevetünk, és közben mindig arra gondolok, hogy szerintem abban a másik temetőben az én nagymamám is jobban örült volna, ha így látogatjuk meg… Mert életet viszünk a sírunk közé, a gyerekek nevetését és a család „szentségét”.
Ettől valahogy az egész temető mindig színesebb, kedvesebb és cseppet sem félelmetes. :)

Szóval szívesen találkoztam volna én is Senki Owens-szel a sírok között, akit befogadtak az ott élők, védték és tanítgatták, hogy mire eljött az ideje, szembe tudott nézni a sorsával. Segítőkkel, barátokkal maga mellett.

Köszönöm @mazsa! Ez egy nagyon-nagyon szép könyv! :)

12 hozzászólás
>!
crissy
Neil Gaiman: A temető könyve

Én nagyon élveztem ezt a történetet. Sen nagyon klassz fiú, élveztem a kiváncsiságát, és örömmel olvastam végig, ahogy lassan felnőtt. Szerintem egy tiszta lelkű, őszinte gyerek, elég csak a Lizás kapcsolatára gondolni. A Jack nevűvel kapcsolatos rész nem nagyon kötött le, bár az azért érdekelt, hogy mi volt a baja Sennel. Nagyon szerettem Silas karakterét is, és Lizát is.
Szívenes olvasnék egy folytatást is, hogy mi lett Sennel.

>!
sophie P
Neil Gaiman: A temető könyve

Hát nekem ez tetszett.
    Szerintem jó dolog, ha valakinek a fantáziája A dzsungel könyve mentén nekiindul, és a mai gyerekek számára is könnyen emészthető és izgalmas történetet kanyarít. (és ha a végére azt is odaírja, hogy Kipling munkája egyébként csodálatos és elbűvölő, reménykedhetünk benne, hogy az olvasó kedvet kap amazt is kézbe venni, mint ahogy én is nagy kedvet kaptam hozzá)
    Nem kezdtem el vizsgálgatni, hogy mi a hasonlóság és a különbség, semmi előismeretem vámpírok és egyéb élet és halál között leledző személyek terén, Neil Gaiman könyvvel is most találkoztam először. Az meg aztán tényleg távol áll tőlem, hogy azon kezdjek morfondírozni, hogy ez a kötet tényleg gyerek kezébe való, vagy sem, főleg, ha a könyvtárosok azt mondják, hogy az. Én egyszerűen csak élveztem. Kedvesnek találtam, és izgalmasnak (mármint olyan szemmel nézve). A megidézett figurák pedig … szellemesek (pl a „híres író, Victor Hugo”), az a táncos rész pedig kifejezetten éteri. És az illusztráció is passzolt. Szóval egyszerűen csak szerettem, nincs miért levonni valami csillagot.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868847 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
>!
Mackólány P
Neil Gaiman: A temető könyve

Időnként kiidegelt, de egy pillanatra sem tudtam letenni.
Kissé érdekes fordulatokat vett a történet, például azt, hogy a Jack az nem egy ember, hanem egy gyilkos-banda minden tagjának a neve, nehezen dolgoztam fel, de igyekszem lépést tartani a világ változásával.
A Sen aranyos kisfiú volt, az elején kicsit koravénnek éreztem, de persze nem szólhat arról egy könyv, hogyan totyog pelenkában, és eszi kiskanállal a temetőfagyit egy gyerek egy könyvben. Szerintem.
Röviden, tökéletes volt, élmény volt ismét rájönni, hogy vannak más nem tökéletesek is. (ez egy szép mondat volt :) )


Népszerű idézetek

>!
Hednesse

Te mindig te vagy, és ez nem változik, és te mindig változol, és nem tehetsz ellene semmit.

263. oldal

>!
kellyolvas P

– …Holtan boldogabbak?
– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Ahová mégy, saját magadat is viszed. Ha érted mire gondolok.
– Nagyjából.

99. oldal

>!
Róka P

A félelem ragályos. Elkapható. Néha az is elég, ha valaki kimondja, hogy fél, és a félelem valósággá válik.

170. oldal

>!
Csigavonalas

– Nevezz meg különböző emberfajtákat – mondta Miss Lupescu. – Hamar.
Sen kicsit gondolkodott, – Az élők. Öhm.A holtak. – Szünetet tartott. Majd : – … Macskák? – mondta bizonytalanul.

>!
Mariposa

Vannak emberek, akiket meg lehet ölelni, és van Silas.

137. oldal

>!
Róka P

Az összes szerv közül a nyelv a legérdekesebb – vélte Nehemiah Trot. – Megízleljük vele az édes bort, de a keserű mérget is, s ugyanazzal a nyelvvel mondunk édes és keserű szókat.

208. oldal

>!
psn

– Azt hiszem… mondtam ezt-azt Silasnak. Mérges lesz.
– Ha nem szeretne téged, nem is tudnád felmérgesíteni

178. oldal

>!
Brigi007

– Úgy érted, megölik magukat? – Sen nyolc éves volt, éber és kíváncsi, és nem hülye.
– Úgy bizony.
– Sikerül nekik? Holtan boldogabbak?
– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Akárhová mégy, saját magadat is viszed. Ha érted, mire gondolok.

99. oldal

>!
theodora 

– Sikerül nekik? Holtan boldogabbak?
– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Akárhová mégy, saját magadat is viszed.

99. oldal

>!
Valcsa

Eleinte senki nem figyelt fel a fiúra. Még arra sem figyeltek fel, hogy nem figyeltek fel rá.

164. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
Richelle Mead: Véreskü
Rachel Caine: Az üvegház
Cassandra Clare: Hamuváros
Sarwat Chadda: Az ördög csókja
Lisa Jane Smith: Sötét szövetség
Joss Stirling: Lélektársak – Sky
Jus Accardo: Touch – Érintés
Darren Shan: Az Árnyak Ura
Cassandra Clare – Maureen Johnson: A szökevény királyné