A ​temető könyve 848 csillagozás

Neil Gaiman: A temető könyve Neil Gaiman: A temető könyve

Senki Owens, a barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához.

Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, és ott a különös és rettentő lény, a szlír.

Az igazi veszély azonban a való világban leskelődik Senre: ha kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű férfi, aki már megölte Sen egész családját…

Neil Gaiman barátságról és szeretetről szóló lenyűgöző története a legváratlanabb helyekre vezet, felejthetetlen élményt nyújtva. Az olvasó Chris Riddell illusztrációival, új szerkesztésben tartja a kezében a könyvet.

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197225 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Chris Riddell
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198222 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Chris Riddell
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868847 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

369 tag · 258 karc · Utolsó karc: 2021. július 22., 13:51 · Bővebben


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Silas · Senki Owens (Sen)


Kedvencelte 120

Most olvassa 26

Várólistára tette 354

Kívánságlistára tette 360

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

egy_ember>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Véletlenül kihallgatott beszélgetés Neil Gaiman és a kiadója között:
– Neil? Hello ember, hogy s mint?
– Megvagyok. Kicsit megfáztam, de egyébként minden OK. (megköszörüli a torkát)
– Te Neil, figyelj, már vagy fél éve nem adtunk ki tőled semmit.
– Ne mond!
– Kéne valami…
– Jó. Milyen legyen?
– Mese, mese mátka, pillangós madárka …(nevet) Tudod te.
– Persze. És mikorra kellene?
– Jó lenne még a héten. Menni fog?
– Nem gond. Szereplők, jellemek?
– Á, csak a szokásos. Legyen egy magányos hős, gonosz összeesküvők, egy titokzatos jótevő. Aztán tőlem azt teszel bele, amit csak akarsz, szellemeket, vámpírokat, ami tetszik.
– Izgalom, kiszámíthatatlanság?
– Csak mint a svájci vonatközlekedés. (megint nevetgél)
– Jól van Phil, legkésőbb szombaton küldöm.
– Nagy vagy ember! (elégedett sóhaj) Vacsorázzunk együtt a jövő héten valamikor.
– Rendben, de te fizetsz! (nevet)
– Ez csak természetes! Majd hívlak.
– Rendben.

21 hozzászólás
Klodette>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Ez a könyv annyira Gaiman volt. Jó és rossz értelemben is.
Jó értelemben:
Csodálatos világfelépítés, kedvelhető karakterek, izgalmas mellékszereplők ( főleg Silas és a Becsületőrség többi tagja), izgalmas és egyedi sztori, érdekes látásmód, még érdesebb történetvezetés, ismert és ismeretlen mitológiák keveredése, más – más kultúrák és világok találkozása, kellően borzongató légkör ( egy temető), egy furcsa, talán spoiler és alakulóban lévő szerelmi szál, bizarr humor, keserédes véggel.
Az illusztrációk tökéletesen passzoltak a sztori borongós hangulatához. :)
Rossz értelemben:
Akárhogy is olvastam, ennek a sztorinak egyszerűen nem volt vége. Számomra legalábbis biztosan nem. :( Ez annyira elszomorít. Olyan jól indult. Hozta a Csillagpor és a Sosehol legjobb, legemlékezetesebb pillanatait, aztán egyszer csak vége lett, én meg pislogtam, mint hal a szatyorban.
Mi ez? Miért nem lett megmagyarázva semmi sem? Szeretem a ködösítést és néha kell is, hogy az olvasó döntsön bizonyos dolgokról, na de akkor is!!!! Ebből semmi, ismétlem SEMMI nem derült ki.
spoiler
Lehet, hogy én vagyok az ostoba, de akkor sem értettem meg semmit. :(
Annyi nyitott kérdés maradt, hogy a falat kapartam.
Erősen gondolkoztam, hogy négy csillagot adok rá, de végül csak többet adtam, mert az alapötlet az valami fantasztikus.
Nem tudom mit kellene még írnom. Csalódtam. :(
Tipikus Gaiman…
Szerintem már ő sem tudja, hogy tulajdonképpen miről is szólt ez az egész. :(

Valaki – aki okosabb nálam – írja meg, hogy mit gondol, mert én nem tudok mihez kezdeni magammal. :(

5 hozzászólás
Finn_Hudson >!
Neil Gaiman: A temető könyve

Tipikusan olyan könyv, amit kiskoromban nagyon élveztem volna, mára viszont kinőttem belőle.
A fülszöveg és az alapötlet nagyon megfogott, érdekesnek tartottam a helyszínt és az alapszituációt is, viszont maga a megvalósítás már kevésbé nyerte el a tetszésem. Voltak izgalmasabb történetek, és jelenetek, amikor izgultam Senkiért, de sajnos elég sokszor vált vontatottá és kissé unalmassá a könyv.

Riszperidon P>!
Neil Gaiman: A temető könyve

A sokadik Gaiman könyvem olvasása után jöttem rá, hogy én úgy szeretem rettentően Gaimant, hogy közben nem tudom teljesen szeretni Gaimant, és mégis a kedvenc íróm között van. Erre még én sem tudok gombot varrni.
Egyszerűen minden története, ahogy ez is, beránt egy olyan világba, ahol nagyon szeretek lenni, és mikor Gaimant olvasok, egy olyan érzést vált ki belőlem, amit egy író sem tud. Olyan elvarázsolt, lebegős,kicsit ijesztő, pillangók vannak a gyomromban érzést. Nekem ami vásznon Tim Burton, az papíron Gaiman.
Ebben a történetben igencsak in medias res nyit, össze is szorult a szívem egyből, és nagyon izgultam a kis szereplő sorsáért. Tetszett, hogy a történet fejezetekre van bontva, és tulajdonképpen kis novellákkal jutunk el a végkifejletig. Az út során sok kaland vár az olvasóra, néha megmosolyogtató jelenetek, néha szívbemarkolóak, néha drámaiak. Örültem, hogy nem minden szál lett teljesen mézesmázos, de összességében mégis pozitív hangulattal zártam a történetet.
Szóval, olyan módon szeretem Gaimant, hogy nem teljesen szeretem, de legszívesebben egyből nekifutnék a következő könyvének. Erre varrjon gombot akárki is! Talán az lehet mögötte, hogy egy induri-pinduri megfogalmazhatatlan, agyamban matató akármi hiányzik belőlük.

Ui.: Az illusztráció szokás szerint csodás, és köszönöm a nagyszerű fordítást Pék Zoltánnak. Benne még nemigen csalódtam!

2 hozzászólás
Anarchia_Könyvblog>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Neil Gaiman könyvei elég megosztóak. Sokan szeretik, de sokan unalmasnak tartják az írásait. Én rettenetesen megszerettem, főként az írásmódját. Ahogy bánik a szavakkal, ahogy képes arra, hogy olyan mesét írjon, ami szól egyaránt életről és halálról. Bár még csak ismerkedési fázisban vagyok az íróval, de már most kimerem jelenteni, hogy a kedvenc íróim közé sorolhatom.
(Zsófi)
Ajánló folytatása:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2020/06/22/neil_gaima…

pwz I>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Be kell vallanom valamit! Én is szeretek a temetőkben bóklászni és olvasni a feliratokat. A régi, már-már olvashatatlan köveken az ujjbegyemmel olvasok, mint a vakok és gyengén látók a Braille-írást. Egyszer a Nógrád megyei Palotáson volt „jelenésem” egy kis munka miatt, de kb. másfél órával hamarabb érkeztünk a helyszínre. A szomszédban ott volt a temető, így a társammal felfedező útra indultunk. Annyira belemelegedtünk a dologba, hogy majdnem lekéstük a találkozót. Gyerkőc koromban egyik kedvelt elfoglaltságom volt a hasonló korú társaimmal a temető-fogó. Elég nagy volt a terület, sok rejtekhellyel, így mi ott fogócskáztunk. Nekünk is megvoltak a kedvenc helyeink: ahol papsajtot szüreteltünk és meg is ettük, vagy éppen ibolyákat gyűjtöttünk. Nagyiéknak sokszor ott szedtünk virágot, de ők ezért sosem feddtek meg. Szerettem és szeretem a temetőket. Ha csak tehetem, külföldön is be-benézek ilyen helyekre. Nem is tudok kiemelni közülük! A Buenos Aires-i Recoleta és Chacarita, a kolozsvári Házsongárd, a kis székely falvak, felvidéki települések temetői olyanok, mint egy-egy könyv. Nehezen olvashatók a „történetek”, de ha nem megy valami, akkor a sírokon olvasható/látható feliratokra alapozva nyugodtan támaszkodhatsz a fantáziádra is. Ezt tette Gaiman is ebben a könyvben. Ez valóban A temető könyve! Gaiman is azt csinálta, mint mi: elolvasta a sírköveken látható neveket, feliratokat, majd – furcsa ezt írni, de – „élettel töltötte meg őket”, persze, a szokott Gaiman-i stílusban! :D Kedvenc lett!
* * * *
Vigyázat! A sírolvasós módszerem ellenére nem JACK-nek hívnak! :D :D :D
* * * *
A temetői történetek kedvelőinek szerintem érdemes elolvasni még Peter S. Beagle: Egy csendes zug c. könyvét is. Ötven évvel korábban készült, mint Gaiman könyve. Cselekményét tekintve nem pont ugyanaz, de a háttér sok esetben megegyezik!

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868847 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
4 hozzászólás
pikkupilvi P>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Lehet-e nem szeretni azt a könyvet, amelyikben a vámpírok főhadiszállása akár egy német városka is lehetne off, ahol stílszerűen rosszvérszínű az ég off, ahol a farkasnőnek nem meglepő módon Miss Lupescu a neve, aki mellesleg román, és ahol annyira erős a hangulatkeltés, hogy egy ponton kedvem lett volna bevenni magam elfeledett temetők mélyébe?
Szóval nekem nagyon tetszett, de hiányérzetet keltett, hogy nincs lekerekítve a sztori. Kár, hogy elfogyott Gaiman mesélő kedve, vagy a türelme, hogy elmagyarázza a részleket a kíváncsi olvasónak.

Timcsibaba77>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Nagyon kurtán furcsa gyermek mese, amit nem adnék a gyerekem kezébe, vagy egy nagyon buta felnőtt irodalom, vagy egy nagyon se füle se farka képregény ifjúsági irodalom. Nem tudom. De engem mégis valahogy azért megfogott. Szerettem, mert szórakoztatóak voltak a történet illusztrációi, a butácska történet végül jól belekúszott a tudatomba, és azon kaptam magamat, hogy a könyv végére értem. Imádom Neil Gaimant. Lenyűgöző rémséges meghökkentő fantázia story volt ez is tőle.

Vicky3 P>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Ezzel a könyvvel nagyon jó időpontban találtunk egymásra. Teljesen tökéletesen eltalálta a hangulatom és az elvárásaim az adott pillanatban, így tökéletesen egymásra tudtunk hangolódni és maradéktalanul kiélvezhettem. Nem véletlenül mondják, hogy egy könyvhöz megfelelő pillanat is kell, – legyen szó életszakaszról, hangulatról vagy az éppen átéltekről – hogy ténylegesen ki lehessen élvezni. Ez pedig a könyvtárnak és a véletlenek egész sorának köszönhetően most teljesen klappolt, úgyhogy innen is ezer hála.

Neil Gaiman fantáziája, írásmódja – és hogy is mondjam – heppjei nem ismeretlenek már a számomra. Közös múltunk során megesett, hogy betalált egy-egy könyve, máskor kissé mellé lőtt, de az kétségtelen, hogy nagyon tehetséges író. És az is biztos, hogy felejthetetlen élmény lenne bebarangolni a képzeletét, ahonnan ezeket az egyedi és nem kevésbé elborult ötleteit előhúzza, bár lehet megőrülnék a folyamat közben. Ugyanakkor A temető könyve lájtosabb kategóriába tartozik a repertoárjából, de nem kevésbé varázsolt el, mint némely „elgurult a gyógyszere” műve.

A regény egy mese, legalábbis kezdetben ezt gondolja az olvasó, de szép lassan többé válik. A történet A dzsungel könyvének átdolgozása, vagy mondjam inkább, hogy az ihletadója: Maugli itt Senki, (barátainak csak Sen), a dzsungel helyett egy temetőben találjuk magunkat és a kis árvát nem állatok, hanem szellemek nevelik fel, továbbá Sir Kán helyett meg megkapjuk Jacket. Na, és ne feledkezzünk meg Silasról se, a személyes kedvencemről, akit ha feltétlenül hasonlítanom kell az ihletet adó műhöz, akkor talán Bagira és Balu összegyúrva, de Silas felül áll holmi hasonlítgatáson, úgyhogy tegyünk úgy, mintha ezt nem mondtam volna.

„Vannak emberek, akiket meg lehet ölelni, és van Silas.”

Imádtam a könyv hangulatát és atmoszféráját, amihez azt hiszem hozzátartozik egy személyes vallomásom is. Szeretek temetőkben bóklászni, régi sírok feliratait olvasni. Mások kissé morbidnak találják ezt a „hobbim”, de számomra inkább megnyugtató, különös békességgel tölt el mindig. És pont ezt a hangulatot sikerült megragadni Gaimannek, amiért egy hatalmas pacsit érdemel. A szereplők is színfoltot vittek a sztoriba saját történetükkel és Sen életében betöltött szerepükkel. Imádtam a könyv misztikusságát, a megannyi lényt és szereplőt, legyen az élő vagy holt, valamint Sen felcseperedését, ahogy az ő és a holtak perspektívájából szemlélhettük meg az élők ügyes-bajos dolgait. Tetszett ennek a tanulási folyamatnak az epizodikussága, ahogy különböző kalandokban és tapasztalatokban volt része Sennek, mi pedig ezek által újabb és újabb részleteket tudhattunk meg a temetőről és „lakóikról”.

Több kritikát is olvastam a könyvről, ahol a végét nehezményezik, hogy nincs megfelelő lezárás, de szerintem ennek nem is nagyon lehetett volna más milyet adni. Elvégre ez nem a vég, hanem épp ellenkezőleg, ez Sen kalandjainak az igazi kezdete. Hiszen mindenki felnő egyszer és ott a világ előtte, amit felfedezhet.

Egyszóval, köszönöm. Egy élmény volt.

Margóra: A magyar változatban miért vámpírok vannak? Azok nem ghoulok voltak eredetileg?

http://three-points-of-view.blogspot.hu/2017/08/eltalal…

1 hozzászólás
Lunemorte P>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Kedves Képzeletbeli Barátom! Kérlek, most csak ölelj át és hunyd be a szemed…Így!
Képzeld el, hogy mélyen vagyunk, egészen pontosan a Krakkó alatti domb gyomrában, a Sárkányodú nevű barlangok alatti legmélyebb katakombában. Nem látsz semmit a sötétségen és árnyakon kívül. Vagy talán mégis mozog valami ködösen a fekete homályban? Kövesd ezt az árnyat egészen a temetőig, ahol két hold kel fel és ezernyi holt hív táncra. Mi ez a dal? Haláluk előtt a hattyak énekelnek. Hogy te élsz-e? Látod azt a sírkövet? Mi áll rajta? Csak nem a te neved? Megijedtél, mi? A mestered vagyok, engedelmeskedj! Az emberek el akarják felejteni a lehetetlent. Így biztonságosabb a világuk…
Ha felkelsz, világot látsz. Nem is kellek én már. Minden út csak rád vár…


Népszerű idézetek

Hednesse>!

Te mindig te vagy, és ez nem változik, és te mindig változol, és nem tehetsz ellene semmit.

263. oldal

kellyolvas P>!

– …Holtan boldogabbak?
– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Ahová mégy, saját magadat is viszed. Ha érted mire gondolok.
– Nagyjából.

99. oldal

Róka P>!

A félelem ragályos. Elkapható. Néha az is elég, ha valaki kimondja, hogy fél, és a félelem valósággá válik.

170. oldal

Csigavonalas>!

– Nevezz meg különböző emberfajtákat – mondta Miss Lupescu. – Hamar.
Sen kicsit gondolkodott – Az élők. Öhm. A holtak. – Szünetet tartott. Majd: – … Macskák? – mondta bizonytalanul.

Mariposa>!

Vannak emberek, akiket meg lehet ölelni, és van Silas.

137. oldal

Róka P>!

Az összes szerv közül a nyelv a legérdekesebb – vélte Nehemiah Trot. – Megízleljük vele az édes bort, de a keserű mérget is, s ugyanazzal a nyelvvel mondunk édes és keserű szókat.

208. oldal

psn>!

– Azt hiszem… mondtam ezt-azt Silasnak. Mérges lesz.
– Ha nem szeretne téged, nem is tudnád felmérgesíteni

178. oldal

Brigi007>!

– Úgy érted, megölik magukat? – Sen nyolc éves volt, éber és kíváncsi, és nem hülye.
– Úgy bizony.
– Sikerül nekik? Holtan boldogabbak?
– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Akárhová mégy, saját magadat is viszed. Ha érted, mire gondolok.

99. oldal

Masszaraks>!

Az emberek el akarják felejteni a lehetetlent. Így biztonságosabb a világuk.

255. oldal

Valcsa P>!

Eleinte senki nem figyelt fel a fiúra. Még arra sem figyeltek fel, hogy nem figyeltek fel rá.

164. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
Colleen Houck: A tigris átka
Munkácsi Gabriella: A sziget vadásza
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra
Nyulász Péter: Helka
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Elizabeth Goudge: Holdhercegnő
C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a szekrény
Lewis Carroll: Alice Tükörországban
Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek