A ​temető könyve 1131 csillagozás

Neil Gaiman: A temető könyve Neil Gaiman: A temető könyve

Senki Owens, a barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához.

Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, és ott a különös és rettentő lény, a szlír.

Az igazi veszély azonban a való világban leskelődik Senre: ha kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű férfi, aki már megölte Sen egész családját…

Neil Gaiman barátságról és szeretetről szóló lenyűgöző története a legváratlanabb helyekre vezet, felejthetetlen élményt nyújtva. Az olvasó Chris Riddell illusztrációival, új szerkesztésben tartja a kezében a könyvet.

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198222 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Chris Riddell
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197225 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Chris Riddell
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198222 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Chris Riddell

3 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Neil Gaiman

390 tag · 233 karc · Utolsó karc: 2024. február 17., 09:43 · Bővebben


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Silas · Senki Owens (Sen) · Jack Frost · Miss Lupescu

Helyszínek népszerűség szerint

temető


Kedvencelte 143

Most olvassa 26

Várólistára tette 371

Kívánságlistára tette 402

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Klodette >!
Neil Gaiman: A temető könyve

Ez a könyv annyira Gaiman volt. Jó és rossz értelemben is.
Jó értelemben:
Csodálatos világfelépítés, kedvelhető karakterek, izgalmas mellékszereplők ( főleg Silas és a Becsületőrség többi tagja), izgalmas és egyedi sztori, érdekes látásmód, még érdesebb történetvezetés, ismert és ismeretlen mitológiák keveredése, más – más kultúrák és világok találkozása, kellően borzongató légkör ( egy temető), egy furcsa, talán spoiler és alakulóban lévő szerelmi szál, bizarr humor, keserédes véggel.
Az illusztrációk tökéletesen passzoltak a sztori borongós hangulatához. :)
Rossz értelemben:
Akárhogy is olvastam, ennek a sztorinak egyszerűen nem volt vége. Számomra legalábbis biztosan nem. :( Ez annyira elszomorít. Olyan jól indult. Hozta a Csillagpor és a Sosehol legjobb, legemlékezetesebb pillanatait, aztán egyszer csak vége lett, én meg pislogtam, mint hal a szatyorban.
Mi ez? Miért nem lett megmagyarázva semmi sem? Szeretem a ködösítést és néha kell is, hogy az olvasó döntsön bizonyos dolgokról, na de akkor is!!!! Ebből semmi, ismétlem SEMMI nem derült ki.
spoiler
Lehet, hogy én vagyok az ostoba, de akkor sem értettem meg semmit. :(
Annyi nyitott kérdés maradt, hogy a falat kapartam.
Erősen gondolkoztam, hogy négy csillagot adok rá, de végül csak többet adtam, mert az alapötlet az valami fantasztikus.
Nem tudom mit kellene még írnom. Csalódtam. :(
Tipikus Gaiman…
Szerintem már ő sem tudja, hogy tulajdonképpen miről is szólt ez az egész. :(

Valaki – aki okosabb nálam – írja meg, hogy mit gondol, mert én nem tudok mihez kezdeni magammal. :(

5 hozzászólás
Finn_Hudson>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Tipikusan olyan könyv, amit kiskoromban nagyon élveztem volna, mára viszont kinőttem belőle.
A fülszöveg és az alapötlet nagyon megfogott, érdekesnek tartottam a helyszínt és az alapszituációt is, viszont maga a megvalósítás már kevésbé nyerte el a tetszésem. Voltak izgalmasabb történetek, és jelenetek, amikor izgultam Senkiért, de sajnos elég sokszor vált vontatottá és kissé unalmassá a könyv.

Riszperidon>!
Neil Gaiman: A temető könyve

A sokadik Gaiman könyvem olvasása után jöttem rá, hogy én úgy szeretem rettentően Gaimant, hogy közben nem tudom teljesen szeretni Gaimant, és mégis a kedvenc íróm között van. Erre még én sem tudok gombot varrni.
Egyszerűen minden története, ahogy ez is, beránt egy olyan világba, ahol nagyon szeretek lenni, és mikor Gaimant olvasok, egy olyan érzést vált ki belőlem, amit egy író sem tud. Olyan elvarázsolt, lebegős,kicsit ijesztő, pillangók vannak a gyomromban érzést. Nekem ami vásznon Tim Burton, az papíron Gaiman.
Ebben a történetben igencsak in medias res nyit, össze is szorult a szívem egyből, és nagyon izgultam a kis szereplő sorsáért. Tetszett, hogy a történet fejezetekre van bontva, és tulajdonképpen kis novellákkal jutunk el a végkifejletig. Az út során sok kaland vár az olvasóra, néha megmosolyogtató jelenetek, néha szívbemarkolóak, néha drámaiak. Örültem, hogy nem minden szál lett teljesen mézesmázos, de összességében mégis pozitív hangulattal zártam a történetet.
Szóval, olyan módon szeretem Gaimant, hogy nem teljesen szeretem, de legszívesebben egyből nekifutnék a következő könyvének. Erre varrjon gombot akárki is! Talán az lehet mögötte, hogy egy induri-pinduri megfogalmazhatatlan, agyamban matató akármi hiányzik belőlük.

Ui.: Az illusztráció szokás szerint csodás, és köszönöm a nagyszerű fordítást Pék Zoltánnak. Benne még nemigen csalódtam!

2 hozzászólás
Jagika P>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Húha! Nem szoktam én ehhez a stílushoz, műfajhoz, de el kell ismernem, rettentően hatásos volt. Az első néhány oldal spoiler elbizonytalanított, hogy tényleg kell-e nekem egy ilyen olvasmány, de aztán győzött a kíváncsiságom. Egy különleges, morbid világot és különféle történeteket ismertem meg így. Senki Ovens mégis valaki, egy olyan ember, akire az igazi, érdekes világ is vár…

Anarchia_Könyvblog>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Neil Gaiman könyvei elég megosztóak. Sokan szeretik, de sokan unalmasnak tartják az írásait. Én rettenetesen megszerettem, főként az írásmódját. Ahogy bánik a szavakkal, ahogy képes arra, hogy olyan mesét írjon, ami szól egyaránt életről és halálról. Bár még csak ismerkedési fázisban vagyok az íróval, de már most kimerem jelenteni, hogy a kedvenc íróim közé sorolhatom.
(Zsófi)
Ajánló folytatása:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2020/06/22/neil_gaima…

pwz I>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Be kell vallanom valamit! Én is szeretek a temetőkben bóklászni és olvasni a feliratokat. A régi, már-már olvashatatlan köveken az ujjbegyemmel olvasok, mint a vakok és gyengén látók a Braille-írást. Egyszer a Nógrád megyei Palotáson volt „jelenésem” egy kis munka miatt, de kb. másfél órával hamarabb érkeztünk a helyszínre. A szomszédban ott volt a temető, így a társammal felfedező útra indultunk. Annyira belemelegedtünk a dologba, hogy majdnem lekéstük a találkozót. Gyerkőc koromban egyik kedvelt elfoglaltságom volt a hasonló korú társaimmal a temető-fogó. Elég nagy volt a terület, sok rejtekhellyel, így mi ott fogócskáztunk. Nekünk is megvoltak a kedvenc helyeink: ahol papsajtot szüreteltünk és meg is ettük, vagy éppen ibolyákat gyűjtöttünk. Nagyiéknak sokszor ott szedtünk virágot, de ők ezért sosem feddtek meg. Szerettem és szeretem a temetőket. Ha csak tehetem, külföldön is be-benézek ilyen helyekre. Nem is tudok kiemelni közülük! A Buenos Aires-i Recoleta és Chacarita, a kolozsvári Házsongárd, a kis székely falvak, felvidéki települések temetői olyanok, mint egy-egy könyv. Nehezen olvashatók a „történetek”, de ha nem megy valami, akkor a sírokon olvasható/látható feliratokra alapozva nyugodtan támaszkodhatsz a fantáziádra is. Ezt tette Gaiman is ebben a könyvben. Ez valóban A temető könyve! Gaiman is azt csinálta, mint mi: elolvasta a sírköveken látható neveket, feliratokat, majd – furcsa ezt írni, de – „élettel töltötte meg őket”, persze, a szokott Gaiman-i stílusban! :D Kedvenc lett!
* * * *
Vigyázat! A sírolvasós módszerem ellenére nem JACK-nek hívnak! :D :D :D
* * * *
A temetői történetek kedvelőinek szerintem érdemes elolvasni még Peter S. Beagle: Egy csendes zug c. könyvét is. Ötven évvel korábban készült, mint Gaiman könyve. Cselekményét tekintve nem pont ugyanaz, de a háttér sok esetben megegyezik!

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868847 · Fordította: Pék Zoltán · Illusztrálta: Dave McKean
4 hozzászólás
pikkupilvi P>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Lehet-e nem szeretni azt a könyvet, amelyikben a vámpírok főhadiszállása akár egy német városka is lehetne off, ahol stílszerűen rosszvérszínű az ég off, ahol a farkasnőnek nem meglepő módon Miss Lupescu a neve, aki mellesleg román, és ahol annyira erős a hangulatkeltés, hogy egy ponton kedvem lett volna bevenni magam elfeledett temetők mélyébe?
Szóval nekem nagyon tetszett, de hiányérzetet keltett, hogy nincs lekerekítve a sztori. Kár, hogy elfogyott Gaiman mesélő kedve, vagy a türelme, hogy elmagyarázza a részleket a kíváncsi olvasónak.

KleineKatze>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Jaj nekem! Most nagyon szomorú vagyok!
A könyv elején éreztem, hogy ez bizony nagyon jó lesz, a közepe felé pedig már biztos voltam benne, hogy egy új kedvencemet olvasom. A végén viszont legszívesebben elsírtam volna magam, annyira katasztrofális katyvasz kerekedett ebből a zseniális ötletből, izgalmas karakterekből és a lehetőségből, hogy egy hatalmas csattanóval borzongató történetet varázsoljon a kora őszi estére.
Miért kellett elrontani Gaiman, miért?
A hangulata a regénynek isteni, olyan gaiman-es. Annyira jól indult! És pont azzal a lendülettel romlott el.

2 hozzászólás
Timcsibaba77>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Nagyon kurtán furcsa gyermek mese, amit nem adnék a gyerekem kezébe, vagy egy nagyon buta felnőtt irodalom, vagy egy nagyon se füle se farka képregény ifjúsági irodalom. Nem tudom. De engem mégis valahogy azért megfogott. Szerettem, mert szórakoztatóak voltak a történet illusztrációi, a butácska történet végül jól belekúszott a tudatomba, és azon kaptam magamat, hogy a könyv végére értem. Imádom Neil Gaimant. Lenyűgöző rémséges meghökkentő fantázia story volt ez is tőle.

kratas P>!
Neil Gaiman: A temető könyve

Szóval a tanulság az, hogy türelmesnek kell lennem Gaiman könyveivel és el kell fogadnom az abszurd fantáziát, aminél le a kalappal, hogy ennyire egyedi. Ugyan kinek jutna eszébe ilyen mesét kerekíteni a felnőtté válásról és az életről?
Maradt ugyan egy-két megválaszolatlan kérdés bennem spoiler, de tetszett a lezárás, szerettem a szereplőket, még alszom rá egyet és a könyv lehet felkerül a kedvencek közé is :)

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Hednesse>!

Te mindig te vagy, és ez nem változik, és te mindig változol, és nem tehetsz ellene semmit.

263. oldal, Nyolcadik fejezet

kellyolvas P>!

– […] Holtan boldogabbak?
– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Ahová mégy, saját magadat is viszed. Ha érted mire gondolok.
– Nagyjából.

98-99. oldal, Negyedik fejezet

Róka>!

A félelem ragályos. Elkapható. Néha az is elég, ha valaki kimondja, hogy fél, és a félelem valósággá válik.

170. oldal, Hatodik fejezet

kéklány>!

– Nevezz meg különböző emberfajtákat – mondta Miss Lupescu. – Hamar.
Sen kicsit gondolkodott – Az élők. Öhm. A holtak. – Szünetet tartott. Majd: – … Macskák? – mondta bizonytalanul.

70. oldal, Harmadik fejezet

Róka>!

Az összes szerv közül a nyelv a legérdekesebb – vélte Nehemiah Trot. – Megízleljük vele az édes bort, de a keserű mérget is, s ugyanazzal a nyelvvel mondunk édes és keserű szókat.

208. oldal, Hetedik fejezet

Mariposa>!

Vannak emberek, akiket meg lehet ölelni, és van Silas.

137. oldal, Ötödik fejezet

psn>!

– Azt hiszem… mondtam ezt-azt Silasnak. Mérges lesz.
– Ha nem szeretne téged, nem is tudnád felmérgesíteni […]

178. oldal, Hatodik fejezet

Brigi007>!

– Úgy érted, megölik magukat? – Sen nyolc éves volt, éber és kíváncsi, és nem hülye.
– Úgy bizony.
– Sikerül nekik? Holtan boldogabbak?
– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Akárhová mégy, saját magadat is viszed. Ha érted, mire gondolok.

98-99. oldal, Negyedik fejezet

Masszaraks>!

– Az emberek el akarják felejteni a lehetetlent. Így biztonságosabb a világuk.

255. oldal, Hetedik fejezet

theodora P>!

– Sikerül nekik? Holtan boldogabbak?
– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Akárhová mégy, saját magadat is viszed.

98-99. oldal, Negyedik fejezet


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Rainbow Rowell: Csak így tovább
Cassandra Clare: Árnyak ura
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Fróna Zsófia: Démonok közt
Rick Riordan: A zsarnok sírja
Victoria Schwab: Egy sötét duett
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai
Darren Shan: Gyilkos születik
Abbi Glines: A végzetem