90. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján

1602 116 csillagozás

Neil Gaiman: 1602

Az Úr 1602. esztendejében, az Erzsébet-kor alkonyán, Anglia életét természetellenes viharok és szokatlan, nem emberi lényekről szóló szóbeszédek kavarják fel. Európa-szerte Nick Furytól kezdve Pókemberen és az X-Menen át Fátum doktorig ismerős hősök egész sora egy olyan árulásoktól és cselszövésektől terhes összeesküvés hálójában találja magát, amely könnyen a világ végeztét okozhatja.

A gyűjtemény az 1602 1-8. számát tartalmazza.

Marvel 1602 címen is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2004

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nagy Marvel Képregénygyűjtemény Hachette Hungary

>!
224 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Andy Kubert

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Stephen Strange (Doktor Strange) · Skarlát Boszorkány (Wanda Maximoff) · Natasha Romanova, a Fekete Özvegy · Dr. Reed Richards · I. Erzsébet · Victor von Doom / Fátum Doktor · Nick Fury

Helyszínek népszerűség szerint

London · Anglia · Édenkert


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

luthienlovemagic IP>!
Neil Gaiman: 1602

Gaimantől eddig az Északi mitológiát és a Cartaphilusnál megjelent négy Sandman-kötetet olvastam. Ebből az utóbbi, leginkább a hangulatát tekintve jó alap volt ehhez a képregényhez, legalábbis olvasás közben nem egyszer bevillant egy-egy Shakespeare-korabeli jelenet belőle. A Sandmanból ezek a részek a kedvenceim közé tartoztak.

A másik, amiért nagyon hamar behúzott a történet az az, hogy Gaiman szeret eljátszani a „mi lett volna ha…” kérdéskörrel, amivel váratlan helyzeteket teremt, váratlan korba és helyszínre helyez ismert figurákat, és megbolondítja bravúros csavarokkal, amitől az olvasó egy percre sem marad izgalom nélkül. Ehhez illeszkednek Andy Kubert ceruzarajzai, melyek jól passzolnak az ábrázolt korszakhoz. Scott McKowen borítógrafikái pedig egyedi elkészítési módjukkal sokat hozzátesznek az élményhez.

A címnél jobb írói ígéretet Gaiman akkor sem tudott volna kitalálni, ha akar. Az 1602 egyszerre jelöli meg a korszakot, a miliőt, az ebből adódó társadalmi berendezkedést és a technikai fejlettséget. Ezzel az egy évszámmal nagyjából meghatározza a hangulatot is.

Gaiman 1602 világba helyezi át a Marvel univerzum szuperhőseit, akik egyszerre történetének kellékei, de ugyanakkor tökéletesen be is illeszti őket a kor keretei közé pontosan oda, ahova kell, és ahol világon belül hitelesek maradnak.

Bővebben (A bejegyzés többi részében spoilerek előfordulhatnak!):
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2020/02/neil-ga…

makitra P>!
Neil Gaiman: 1602

Nem sok olyan képregény volt, ami tényleg (szinte) csak a képeivel varázsolt volna el – egy párat persze fel tudok sorolni (legutóbb talán a Loki, de én anno imádtam A Birodalom örököseinek képregényváltozatát is, pedig annak stílusa egészen szokatlan volt), de mégsem ez az általános. Az 1602 elegáns ceruzarajzait Andy Kuberttől viszont szerettem, mert tökéletesen illett a korhoz, amit ábrázolt. Scott McKeown borítógrafikái (borzolásos mélynyomással – már az elnevezés is csodálatos) pedig egyszerűen csak zseniálisak, különösen a második kötethez készült útvesztős kép – egyediek, különlegesek és stílszerűek.

Ezzel együtt azért Neil Gaiman története nem forradalmi, hanem pontosan olyan, amit tőle várni lehet: egy mese a „mi lett volna ha”-világából. Remek átgondolása az késő Erzsébet-kori Angliának, ahol a birodalmi ego mellé veszedelmes ellenfelek járnak a spanyol inkviziótól kezdve az Újvilágig spoiler. Izgalmas játék keresni, felfedezni az ismerős karaktereket az egészen egyértelműtől kezdve a rejtett kincsekig. Gaiman tényleg rengeteg alakot gyűjtött össze, ami egy, a Marvellel csak érintőlegesen ismerős olvasó számára bőven elegendő. El kell ismerni az a történetmesélői bravúrt is, ahogy a szerző a XX. század karaktereit pár száz évvel korábbiak szerint adaptálta: mindenki felismerhető, mégis korszak szerint hű figurának tűnik. spoiler

Aki szereti és élvezi Anglia történelmét és Gaiman stílusát, az nagyon fogja szeretni ezt a mesét, mindenki más pedig tökéletes jól fogja érezni magát a Marvel ismerősen ismeretlen világában spoiler. Nekem meg itt marad a kellemes történet és a csodás rajzok. Igazi win-win szituáció.

2 hozzászólás
Dávidmoly>!
Neil Gaiman: 1602

Sir Nicholas az információszerzőnk, doktor. Minden konspiráció és ellencselszövény, minden elsuttogott szó és sötétben meglapuló kés az ő feladata, hogy felfedje vagy alkalmazza.
*
A tűz és víz, föld és levegő hatalma által, jöjj hozzám, Virginia Dare.
*
Hogy őszinte legyek, Matthew, reméltem van benned annyi büszkeség, hogy meghalsz.

Az ötlet az Erzsébet-korba helyezett szuperhősökkel remek, a kivitelezés sajnos kevésbé. A vizualitást értettem, csak nem éreztem, a cselekmény pedig elég bukdácsolós volt, a megoldás erőltetett, a magyar kiadás pedig (finoman szólva is) elég darabos munka. Négy három és háromnegyed alternatív idővonal az ötből.

3 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Neil Gaiman: 1602

Merő véletlenségből pont nemrégiben láttam a What If…? animációs sorozat idevágó epizódját, és szembetűnő a különbség. Nem is feltétlenül az adaptációból eredő különbözőségekre gondolok, bár nyilván abból is akad, főleg a negatív póluson, de igazából a kreatív szakadék a döbbenetes.
Gaiman verziója ugyanis pont olyan, amit elvárna az olvasó (én), ha egy olyan történetről van szó, ahol szabadon lehet bármilyen irányba menni. Újraértelmezés és újraformálás, tiszteletben tartva az eredetit, de mégis tud szórakoztatóan egyedi is lenni. Nyilván what if…?, de nem szolgaian, nem a monoton módon könnyű oldaláról fogta meg a problémát (mint az említett sorozat lényegében mindegyik epizódja), hanem addig csupaszította a figurákat, amíg önállóan is értelmezhetőek lettek ebben a tizenhetedik századi világban. Van helyük, létjogosultságuk, életük és szerepük. Ott van bennük minden, de képesek függetlenedni az eredetitől (persze ha valaki ismeri, hozzárak), így az új személyiségük is működik.
Pazar.
(Ps. a borítógrafikákat szeretném egyszer látni a falamon is.)

Sylvanas_Windrunner>!
Neil Gaiman: 1602

Nagyon érdekes kis kötet ez, fura ezekben a szerepekben és ebben a korban látni a megszokott hősöket, de mégis nagyon tetszett. Maga a történet beszippant, végig érdekes, nagyszerű párbeszédekkel operál. Elgondolkodtató és közben akciódús, arról nem is beszélve, hogy voltak olyan csavarok, amikre egyáltalán nem számítottam, mindig, mikor jött egy ilyen, fogtam a fejem, hogy „Jéééé, tééééényleg!”. :) Már maga az Erzsébet-korabeli mivolta is elegendő pluszt tudott hozzáadni, de Gaiman írásai számomra valahogy mindig nagyon „extrásak”. Nem tudom megmagyarázni. :D Zseniális, amit csinál.
Az illusztrációk tökéletesen illettek a sztorihoz, kellően vibrálóak voltak, és mégis valahogy visszafogottak. Az egész kötet nagyon igényes, talán Doom szövegrészei voltak azok, amiket én személy szerint nehezebben tudtam olvasni a betűtípus miatt. Ezt az apróságot leszámítva minden nagyon egyben volt. Régóta terveztem már, hogy elolvasom ezt a művet, így nagyon örülök, hogy megjelent a Marvel sorban, csodásan mutat a polcon ez a vaskos darab. :)

Judyt I>!
Neil Gaiman: 1602

Ami elsőre szembetűnő volt, hogy a rajzok kifejezetten tetszettek. Ezt nem úgy kell érteni, hogy a korábban olvasott képregényekben nem tetszettek. :-D Inkább úgy, hogy most némelyik képnél hosszabb ideig is elidőztem, megnézegettem, pedig amúgy nem vagyok ám a rajzolás mestere. Nem fedeztem fel benne nagy dolgokat, egyszerűen jó volt ránézni.

A történet érdekessége számomra egyértelműen az, hogy visszarepültek hőseink az 1600-as évek elejére. Ez egészen ötletes megoldás. Nagyon élveztem a játékot, hogy a nem mindig teljesen egyértelmű neveket összepárosítsam azokkal a karakterekkel, akikről Gaiman mintázta őket.
Viszont a történet maga annyira nem fogott meg engem. Ha most hirtelen el kéne mesélnem miről szólt, hát nem tudnék mélyebben belemenni, csak felszínesen tudnám elmondani. Emellett pedig még elütés is volt a szövegben. :-(

Nem olvastam a korábban megjelent számokat. Ezt a kötetet Neil Gaiman neve miatt olvastam el. Talán emiatt sem találtunk annyira egymásra.

>!
224 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Andy Kubert
Popovicsp87 P>!
Neil Gaiman: 1602

A cím alapján fogalmam sem volt, mire számítsak. Aztán ahogy elkezdtem olvasni, egy baromi jó Marvel újragondolást kaptam.
Az ismert Marvel karakterek beültetése a XVII. századi világba jól sikerült, bár szerepkörükből nem igazán mozdultak el.
A gyűjtemény tartogatott pár jó megoldást, a nevek átfordítása néha jól sikerült, és pár karaktert először fel sem ismertem. :D
Pár mondat a fordítás során kicsit nyögdécselős lett, de még ez sem vett el semmit az értékéből.

>!
224 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Andy Kubert
Farkas_Éva P>!
Neil Gaiman: 1602

Ez egy picivel jobb volt, mint az eddig olvasott terjedelmesebb képregényeim, de csakis látványvilágában. A története ennek se fogott meg. Igen persze érdekes volt, hogy a mostani Marvel hősök az Úr 1602. esztendeji Angliába kerültek, királyságokkal, csatákkal, különleges viharokkal körbevéve, de még így se tudott kellően megragadni. Egy azonban biztos, hogy eddig ennek volt a legszebb a grafikája. Kifejezetten tetszett :) Nem mindenkit ismerek a Marvel-ből, de Dr. Strange, Doom, Fury, a Fantasztikus négyes, Thor, Pókember karaktereit felismertem :) A kedvencem Rojhaz volt és amikor megtudtam, hogy az ő hős karaktere spoiler, már tudtam is, hogy miért volt az elejétől szimpatikus :))))
Ami nagyon zavart az a helyesírási hibák, a betűk felcserélése és sajnos nem csak 1-1 helyen. Szóval ez is megvolt, túlzott élmény nélkül, de csodálatos képvilággal.

_Ellamara_ P>!
Neil Gaiman: 1602

Hát ez valami fantasztikus volt! *-*
Be kell valljam, nem igazán olvasok képregényeket, a Sarah's Scribbles- gyűjteményen és a The Umbrella Academy-n kívül nem is igazán volt dolgom mással. A Nagy Marvel Képregénygyűjteménnyel viszont egy ideje már szemeztem és mikor megláttam, hogy Neil Gaiman is írt egy-két részt bele, tudtam, hogy ha mást nem is, azokat mindenképp el kell olvasnom.
És igen, zseniális volt! A képi világa is lenyűgöző, de a történet..ki másnak jutna eszébe az 1600-as évek Angliájába rakni egy csapat szuperhőst az akkori viszonyokba, ha nem Gaiman-nek? Jó volt közben felfedezni az általunk már ismert szereplők akkori alakját, bár volt aki csak jó sokára esett le. Hiteles volt az egész, egy pillanatig sem éreztem, hogy erőltetett lenne, vagy a szuperhősök nem állnák meg a helyüket az akkori világban.
A végkifejlet pedig kimondottan imádtam, habár kicsit le is döbbentett. Eszembe nem jutott volna, hogy ide fog kilyukadni ez az egész.
Ezután azt hiszem nem is kérdés, hogy el kell olvasnom a Sadman-eket és az Örökkévalókat is.

Morn>!
Neil Gaiman: 1602

Ez valami zseniál volt! Nagyon élveztem, hogy a szokott hősök ilyen régi „jelmezekbe” bújtak, hogy mindenkinek megvolt a maga szerepe a 17. századi világban is. Angliában főképp, de azért belesett még egy-két helyszín, mint ahogy a spanyol inkvizíció is. Imádtam, ahogy próbáltam rájönni, ki-kicsoda, ha konkrétan nem volt megnevezve, és ámultam, milyen jól elrejtette előlem a lényeget úgy, hogy az orrom elé tette, gyanús is volt, de nem bírtam hova rakni.
Gaimantől megszokott kiváló történet, ami feldobja a Marvel már kicsit unásig ismételt, megszokott világát. A rajzok is nagyon tetszettek, a sötét tónusok illettek ehhez a történethez.
Egyedül Strange felesége zavart, hogy tuti spoiler.
Nagyon is ajánlatos!

>!
224 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Andy Kubert

Népszerű idézetek

Dávidmoly>!

Virginia Dare: Rojhaz? Szerinted mennyi ember van London városában? Kétszáz? Ötszáz?
Rojhaz: Több. Ezrek.
Virginia Dare: Buta. Annyi ember a világon sincs…

1. szám

Kapcsolódó szócikkek: London
Olympia_Chavez>!

Sir Richard, én mondom, ha ön lett volna ott az édenkertben a tudás fájának tiltott gyümölcse mellett, mire az Úr visszatért volna, ön már a legkifinomultabb befőttelrakási receptekkel fogadta volna.

Kapcsolódó szócikkek: Dr. Reed Richards · Édenkert
Dávidmoly>!

Sir Nicholas Fury: Előfordulhat, hogy ismétlem magam, de… Mi. Folyik. Itt?

3. szám

RSH>!

Nem arról van szó, hogy Európa legveszedelmesebb asszonya egy pillanatig is azt hinné, Otto von Doom veszíthet… csak abban kételkedik, hogy valaha nyílik még ilyen jó alkalma a fosztogatásra.
Amúgy is kezd unatkozni mellette.

Dávidmoly>!

A szó vészterhesen lóg a levegőben. Kell egy pillanat, hogy Fury felfogja, egy nevet mondtak az imént. És amikor mégis…
…akkor már késő.

Kapcsolódó szócikkek: Nick Fury
nerdy7>!

Minden változik és mi velük változunk.

FélszipókásŐsmoly P>!

Sir Nicholas az információszerzőnk, doktor. Minden konspiráció és ellencselszövés, minden elsuttogott szó és sötétben meglapuló kés az ő feladata, hogy felfedje vagy alkalmazza. Jól végzi a munkáját… Hogy még mindig én vagyok a királynő, és nem merényeltek meg már vagy ezerszer, az az ő érdeme.

5. oldal

RSH>!

Sokféle szó létezik, Sir Nicholas, és nem mindegyiket tudják kihallgatni kémei és zsiványai.

Kapcsolódó szócikkek: Nick Fury · Stephen Strange (Doktor Strange)
RSH>!

Ha a Gondviselés eltörli a Brit-szigeteket, mielőtt még megkoronáznak, az rendkívül rossz dolog volna.

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · I. Erzsébet · inkvizíció
RSH>!

WANDA NŐVÉR: Én… néha elgondolkozom, hogy… a képességeim… és a fivérem képességei… honnan tudjuk, hogy Isten ajándékai, és nem a Sátán trükkjei?
FŐINKVIZÍTOR: Hogy Honnan? Onnan, hogy én vagyok a Főinkvizítor, Wanda. Te és a fivéred pedig nekem dolgoztok. Amíg hűek vagytok, és engedelmeskedtek nekem, garantálom, hogy az inkvizíciónak nem lesz oka ellenetek fordítani dühét.

Kapcsolódó szócikkek: Skarlát Boszorkány (Wanda Maximoff)

Hasonló könyvek címkék alapján

Marjorie Liu: Monstress: Fenevad 2. – Vér
Vörös Édua: Utánam, fiúk! 5.
Luca Enoch: Dragonero 5. – A vérfiak királynője
Paul Tobin – Borys Pugacz-Muaszkiewicz – Karolina Stachyra – Travis Currit: The Witcher/Vaják: Történetek Ríviai Geraltról
Mike Mignola: Hellboy: A prágai vámpír
Al Ewing: Loki: Asgard ügynöke 2. – Nem hazudhatok
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.
Chris Claremont: Kitty Pryde és Rozsomák
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene 1.
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 3.