A ​D.O.D.O. felemelkedése és bukása 186 csillagozás

Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása

„Kegyelmed ​az mennyeknek országába készűl, de lehet, hogy ott fele annyi se az csodáknak száma, mint az huszoneggyedik században.”

A mágia nem több, mint dajkamese gyermekeknek. Meg titkos ügynököknek.
Ugyanis a mágia nem létezik…
Már.

Pucér vikingek túszejtő akciója a Walmart mirelit-osztályán, kormányszervekbe beépülő boszorkányok, a mágiától megfiatalodott magyar szépség, Kárpáthy Erzsébet – köszöntlek a világban, amit a D.O.D.O. adott nekünk!

Minden rendben volt, amíg Melisande Stokes nyelvész professzor le nem fordította a dokumentumokat, amelyek szerint a mágia igenis létező, működő jelenség volt 1851-ig. Meg is alakul a Diakrón Operációk Döntéshozó Osztálya, hogy építsenek egy szerkezetet, ami újra lehetővé teszi a varázslást, és annak segítségével többek közt az időutazást is.

A kormány azonban megvonja az anyagi támogatást, pedig az egyre nagyobbra duzzadó szervezet működtetéséhez pénzre van szükség. Sok pénzre. Ezt a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fumax SF Extra

>!
Fumax, Budapest, 2018
616 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700241 · Fordította: Kodaj Dániel
>!
Fumax, Budapest, 2018
616 oldal · ISBN: 9789634700326 · Fordította: Kodaj Dániel

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Kárpáthy Erzsébet · Tristan Lyons · Melisande Stokes · Frank Oda · Rebecca East-Oda

Helyszínek népszerűség szerint

Franciaország


Kedvencelte 41

Most olvassa 21

Várólistára tette 190

Kívánságlistára tette 163

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása

Mágikus meghajtású, boszorkány vontatta időgép. Ezzel az alapvetéssel könnyen lehetett volna a történetből kliséhalmazba fulladó, unalom-cunami. Persze, egy Stephenson neve alatt jegyzett gőzmozdony regény esetében ez szóba sem jöhet. A szerzőpáros már a kezdő oldalakon odapörköl és fékezhetetlen tempóval hajszolja a gépet a végkifejletig spoiler.
Pedig ha jól meggondoljuk, nincs ebben semmi extra. Csupán ügyes történetszövés, bátor, vagány, a cselekményhez pontosan passzoló, mégis rendhagyó technikai megoldások (úgymint korabeli levelezés, naplórészlet, jelentések beillesztése) és végtelenül egyszerűen összeválogatott, de professzionálisan mozgatott karakterkészlet. Talán ennyi csak a minőségi szórakoztatás zsánerirodalmi receptje.
Neal Stephenson és bájos partnere igazán könnyed módon kalauzolják az olvasót térben és időben követve a szereplők folyamatos nyüzsgését. Olyan ötletes, modern kerettörténetet rittyentenek az időutazásos alapsztorihoz, hogy hajlamosak vagyunk minden technikai részletkérdés, esetleges elnagyolás, tér-idő koninuumot érintő aggály fölött szemet hunyni és vidáman színt váltani földrészek között, hol a modern kori Amerikában járunk, hol pedig a viktoriánus Londonban, vagy éppen Vilmos Normandiájában.
Üdítően friss, harmatkönnyű dialógusok, szükség esetén relatíve hosszú, mégis érdekfeszítő leírások, beépülő magyarázatok, alkalmanként pedig a cselekmény megkövetelte akció. Mindez együtt, ennyire eklektikus kivitelezésben, minden várakozásomat meghaladóan, harmonikus összképet nyújt. A D.O.D.O. … számomra eddig az év talán legkellemesebb meglepetés-regénye, a szórakozni vágyó, igényes zsánerműveket kedvelő közönség számára pedig talán kihagyhatatlan darab.

4 hozzászólás
>!
vicomte P
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása

Az időutazás az a toposz a spekulatív irodalomban, ami személy szerint engem maximum közepesen csigáz fel. Ám ha megvan hintve Clarke harmadik törvénye spoiler kiterjesztésével – miszerint egy kellőképpen fejlett mágikus formula megkülönböztethetetlen a tudománytól – valamint a kvantum elmélet párhuzamos univerzumaival, akkor már rögtön felcsillan a szemem.
S ha ezt az időutazásos mókát egy olyan bürokratikussá váló szervezet égisze alatt bonyolítják (és tényleg bonyolítják) amely Peter-elv szerinti kib+ttul hozzá nem értő inkompetens vezetők irányítása alatt nyög, akkor rögvest vigyorra húzódik a szám.
Ha ezek betetőzéseként mindehhez az a posztmodern paródiának is beillő formaiság társul, amelyben a viktoriánus napló pár kihúzott, szaftos XXI. századi káromkodással, egy Erzsébet korabeli kurtizán szabad szájú levelezése, a PPT-k, a HR kartonok, bevetési jelentések, e-mail üzenetváltások és chat részletek valamint még egy viking hősének a spoiler ostromáról spoiler nem csak hogy szépen megférnek egymással, de olyan tartalmi és formai egységet képeznek, hogy leteszem a hajamat a gyönyörűségtől, hát engem már megvettek.

Ez a könyv egy több mint 600 oldal tömény ötlethalmaz, amelynek a kiinduló premisszáját egyszerre kell abszurdnak és reálisnak tekinteni, hogy az olvasó a Heisenberg féle határozatlansági elv állapotában leledzve élvezhesse a szöveget, amely bizonyos megfigyelők szerint igencsak alaposan átgondolt, holott egyáltalán nem veszi magát komolyan… spoiler

Én csupán annyit mondhatok, hogy szerintem határozottan jót tesz az olvasmányélménynek, hogy habár burleszkszerű jelentekben és abszurd helyzetekben nincs hiány, de mindez többnyire a helyzetkomikumból származik: én a különböző korokból és kultúrákból származó dodonauták egy-egy szituációra adott reakciójától bevallom néha vinnyogva röhögtem. Ja, és hogy tisztázzam: legalább annyiszor volt nevetséges a XXI. századi tudálékos balf@szok balfékek hozzáállása, mint a több száz évvel korábbról származó embereké.
A másik tömény humorforrás a túlhierarchizálódott szervezetben törvényszerűen elburjánzó bürokratikus vízfejűség volt, amit a személyes ellenszenvek és kicsinyes sérelmek is drive-olnak spoiler. Az persze, hogy ezt a vonulatot ki mennyire tartja viccesnek tartok tőle, hogy erősen függ, hogy aktuálisan mennyi Les Holgate és Roger Blevins kaliberű „seggarcot” kell IRL elviselnie…

Szóval remek könyv ez, amely nem csak virtuóz módon bánik a szavakkal és játszik a különböző formai elemekkel (bár néha azért kicsit túltolják a szerzők, mint egy dzsesszkoncerten az ötperces dobszólót), de úgy marad szórakoztató, hogy egy-két fontos kérdést is feltesz, a hatalom gyakorlásáról és az azzal való visszaélésről, valamint a XXI. századi nyugati kultúra felsőbbrendűségéről és mindenek felettiségéről.

8 hozzászólás
>!
pat P
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása

Mágia és kvantumfizika. Boszorkányok és időutazás. Szervezeti menedzsment és bürokrácia. XVII. századi London és középkori Normandia. Amerikai titkosszolgálat és közepesen lúzer bölcsészek.
600 oldal tömény elmebaj, fantázia, szuperlatívuszokkal jellemezhető intelligencia és rengeteg röhögés. Az angol kurtizánok 400 éves leveleinél csak a szervezetirányítás nyelvezete mulatságosabb.
Ha azt gondoltad, a Snow Crash és a Seveneves után már nem tud Stephenson meglepni…
és akkor a Cryptonomicon meg az Anathem még a fasorban sincs, ugyebár. Várjuk, szeretettel.

Ó, igen, és a legfontosabb: nem nagyon tudom, ez a Kodaj Dániel pontosan kicsoda, meg eddig miket, de ez alapján egy zseni. :)

20 hozzászólás
>!
Gaura_Ágnes IP
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása

@Disznóparéj_HVP-nak nem sok médiumi tehetségre volt szüksége ahhoz, hogy megjósolja: kedvencem lesz. Merthogy:

1) A fő narrátor, akinek naplóján keresztül megismerkedünk a történet nagy részével egy ízig-vérig bölcsész csaj, aki a szakterületén kiváló, ugyanis számos holt nyelvet beszél, ami egy nyüves tanszéki élethez elég – egészen addig míg munkaváltásra nem kerül a sor. Magyarán ő egy spoiler Fontos szereplők a qrva régi, az átlag földi halandó által olvashatatlan szövegek!

2) Bölcsész hősnőnk akkor tudja végre kamatoztatni a szaktudását, amikor egy titokzatos férfiú beszervezi őt egy titkos kormányprogramba. Yesss! spoiler

3) Van benne szuperokos tudós, egy zseniális biokémikus fizikus, aki képes létrehozni szuperszérumot szuperkütyüt. spoiler

4) Vannak benne boszorkányok, mágikus események.

5) Humor, humor, humor. A stilisztika és szójáték területén végzett kiemelkedő tevékenységéért a fordítónak is főhajtás, munka érdemrendje, stb. jár, tényleg igényes megoldásokkal szórakoztatta a nagyérdeműt. Köszönjük.

6) Kormánymunka-karikírozó, szatirikus elemek – főleg a munkalevelezés médiumán át láttatva. Nem vagyok az a hangosan röhögő típus, de nálam ez telitalálat volt. Sokat dob az is a regény élvezhetőségén, hogy a belbecs igen gondos dizájnt kapott, vizuálisan is szépen megkülönböztethetők a különféle narrációs típusok.

Összegezve: tényleg úgy éreztem, végre megírta nekem valaki azt a regényt, amihez hasonlókat én próbálok írni másoknak.* (Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy a Bori-regények is ennyire szórakoztatóak, csak azt, hogy nem véletlenül próbáltam én is hasonló elemekkel dolgozni, bízván abban, hogy ezek kombinációja kellemes kikapcsolódást nyújthat bizonyos típusú olvasóknak.) Három mondat után éreztem, hogy szeretni fogom, háromszáz oldal után viszont elkezdtem szűkölni, mert tudtam, hogy már csak háromszáz oldal van hátra. Senki ne olvassa sci-fiként (bár rajta van a címke), mert akkor nagyot csalódhat. Viszont humoros fantasyként olvasva remekül fog rajta szórakozni ha megvan benne az a könnyed bölcsész hozzáállás, amely nem vár rigorózus logikát egy időutazós agymenéstől, viszont feltöltekezik egy viking sagaként olvasható Walmart-fosztogatástól.

* Az az elméletem, hogy spoiler

12 hozzászólás
>!
Noro 
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása

Hogyan lesz egy négyszemélyes garázsprojektből ezer évet (minimum) átfogó, időutazó titkosszolgálat? Ha egy boszorkány és egy történész összefog egy kvantumfizikussal, hogy egy ősmagyar sorsmángorló segítségével kibogozzák a multiverzum kusza szálait, akkor bizony bármi megeshet. Még a mi valóságunkba is átszivároghat belőle valami. (Nem viccelek, itt a bizonyíték, amíg végleg ki nem törlik a Trapezoid bérencei: spoiler)

Stephenson és Galland megcsinálták azt, amivel már mások is próbálkoztak, de jóval kevesebb sikerrel: írtak egy olyan fantascifit scifantasyt hibrid zsánerregényt, amelyben jól megfér egymással a humor és a logika, a stílus és a hitelesség, a kreativitás és a precizitás. Viktoriánus naplók, Erzsébet-kori levelek, viking sagák(!), valamint ANÁLPOV e-mailek és titkosszolgálati archívumok egészítik ki a történetet, amelyek változatos hangnemét zseniálisan sikerült magyarul is visszaadni. Az ember az agyát eldobja, amikor például középkori figurák a maguk szavaival tárgyalják ki a modern kor eseményeit.

Persze nem szabad a regény minden sorát komolyan venni. A szerzőpáros néha érezhetően a poénra megy rá, de még ilyenkor is megőrződik a könyv sajátos, belső konzisztenciája. Különösen igaz ez akkor, amikor különböző történelmi korok szereplőit engedi össze egymással, de az írók bármit készek kifigurázni: a történelem-szemléletünket, a tudományról alkotott képünket, vagy a mindennapos bürokráciára való hajlamunkat, de maga a történetmesélés (kvázi a regényírás) folyamata sem marad fricskák nélkül. Eközben simán eladnak olyan húzásokat is, amelyek más körülmények között valószínűleg hibáknak számítanának. (Ilyen például a hosszúra nyúló bevezetés szindrómája, ami a kortárs fantasztikum egyik rákfenéjének nevezhető, már elnézést a közhelyért. Ebben a könyvben azonban abszolút érthető és megalapozott, hogy miért olvashatunk ilyen sokat az előkészületekről, és adott esetben miért olyan keveset bizonyos akciókról. A narrációs formák váltakozása és a kerettörténet bizonyos elemei tökéletesen logikussá teszik az egészet.) Mindez egy eszméletlenül zseniális katyvaszt eredményez, amelyet csak a reneszánsz polihisztor, Neal Stephenson híres alapossága képes a medrében tartani.

Talán egy párhuzamos univerzumban a történet összes szálát is sikerült tökéletesen lezárni, de arra a valóságvonalra egyelőre még nem sikerült átlépnem. Ez a kis szépséghiba rontja le egy árnyalatnyit az összképet, de a regény ennek ellenére is közel zseniális.

2 hozzászólás
>!
Amadea
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása

Dilinyós Okkultisták Domicíliuma.
Démonidéző Orgyilkos Dojo.
Dolgos Dagadékok Osztálya.
Diakrón Operációk Döntéshozó Osztálya?

Tulajdonképpen a D.O.D.O. az az időutazó-társaságos könyv, amit nagyon sokan próbálnak (jól) megírni, nagyon sokaknak beletörik a bicskája, és az olvasók nagyon szeretnének egy jó regényt olvasni a különféle korokba utazó, galibákba keveredő emberekről, akik két bevetés között élénk szociális kapcsolatban állnak egymással. A Stephenson-Galland párosnak ez sikerült, bár, gondolom, aki meglátja Neal Stephenson nevét egy borítón, eszébe se jut, hogy az adott könyv rossz lehet – Nicole Gallandról szégyenszemre még nem hallottam.
Szóval a D.O.D.O – utoljára írom le a betűszót, utána másolni fogom… – izgalmas, vicces (gigantikus szopóroller mint kedvenc kifejezés), kellően és sci-fisen tudományos, a technikai részletek nem csupán háttérdíszletként szolgálnak a főszereplők enyelgéséhez (amiből kevés van és egyáltalán nem baj). Nem utolsósorban van magyar vonatkozása, magyar boszival – bocsánat, MÜÖNnal – és magyar mondatokkal, emiatt nekünk különösen dédelgetett kedvenc lehet. Vannak benne továbbá vikingek, mágikus fonalgombolyagok, mindenféle high-tech kütyü és holt nyelv, sok tea*, néhány macska és áthúzott szavak garmadája.

Különlegessége, hogy a regény különböző D.O.D.O.-belső dokumentumokból tevődik össze; belső jelentések, vizsgálati naplók, online levélváltások, jegyzőkönyvek, utasítások, naplórészletek alapján rajzolódik ki a történet íve. A gerincét az egyik főszereplő, a nyelvzseni Melisande Stokes Diakrónikája adja, akit dodonautaként 1851 júliusában rekedt, a londoni Kensington negyedben ismerünk meg – kényelmetlen bálnacsontos fűzőben és a 21. századi edzetlen orrnak iszonyatos bűzben. A Diakrónikából a szemünk előtt rajzolódik ki egy titkos osztály kialakulása, amely kezdetben pár főt és egy szűk, lepukkant irodát jelent, majd egy gigantikus, több országra (és korra…) kiterjedő szervezetet több száz emberrel. A D.O.D.O.-nál a munkaköri leírás része a sumer köznyelv gyakorlása (valódi sumertől), az egykezes kard használata, a könnyed csapatépítést pedig a mezítlábas futást jelenti téli reggelen – hasznos, ha feldühödött falusiak elől kell menekülnöd csont pucéran a 17. században. Magyarán, az antropológia nem extrém sport, de az időutazás igen.

Kicsivel több mint 600 oldal, sokáig is olvastam munka meg egyebek miatt, de a végére érve sajnáltam, hogy ennyi volt, kész, vége, kikerültem a D.O.D.O.-ból a hideg, barátságtalan világba, mi lesz velem nélküle? Egyelőre a sivár szellemi pusztaságban tengődöm, de alighanem kénytelen leszek valami D.O.D.O.-tól homlokegyenest különböző könyvet olvasni, hogy összeszedjem magam.

* A Rebecca által főzött lapsang souchongot csak különösen elvetemülteknek ajánlom. Füstölt-sózott disznóhús szaga és íze van. Ugyanitt 25 gr eladó belőle.

>!
Lisie87 P
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása

Ez a könyv belopta magát a szívembe! Annak ellenére is, hogy majdnem egy hónapon át olvastam.
Egyhuzamban nekem nagyon tömény volt, így néha félre kellett tennem, hogy levegőt vegyek, majd újra elmerüljek a D.O.D.O. különleges világában.
A két író egy nagyon izgalmas, egyedülálló történetet alkotott, amin lehet nevetni, sírni kevésbé, de izgulni és várni a végkifejletet. A karakterek nagyon jól sikerültek, és ahogy az írók alakították a sorsukat, szerepüket nemcsak, hogy viccesebbnél viccesebb helyzetek, de éppen kalandos időutazások is keveredtek.
Volt azért, hogy kicsit szívtam a fogom, Gráinne hosszadalmas leveleinél vagy éppen a Wallmart éneknél! :D Na ott néha előre lapoztam, hogy hány oldal is van még ebből a részből. Ahogy nőtt a DODO és egyre több részleg jelent meg, egyre szerteágazóbb lett a cselekmény ,persze itt is jókat mulattam a munkatársak levelezésén, bejegyzésein.
Szóval egy nagyon élvezetes és különleges olvasmányban volt részem! :)

>!
ViraMors P
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása

A történelem önmagában nem gonosz, még ha egyes szereplői gonoszak is.

Majd’ két hónap halogatás után ideje már ennek az értékelésemnek is…
A DODO zseniálisan fergeteges könyv. Stephenson és Galland virtuózokhoz méltó könnyedséggel vegyítik a kvantumfizikát a varázslattal, a párhuzamos világokat a hullámfüggvényekkel, az időutazást a népi boszorkánysággal stb stb. Mindezt úgy, hogy tulajdonképpen jórészt ’típuskaraktereket’ vonultatnak föl, mint mondjuk a bölcsész, a katona, az informatikus, a boszorkány meg a minden és mindenki elé akadályt gördítő bürokrata, akik az idejük nagyrészét elmebeteg rövidítések kiötlésével töltik…
Nagyon tetszett, ahogy a gondolatkísérlet szintjét is alig súroló lehet, hogy a mágia valóban létezett…? alapfeltevésből kinőtte magát a teljes szervezet, rengeteget röhögtem a lehetetlen módokon, ahogy az újonnan életre hívott mágiát próbálták minél hasznosabbá tenni, ugyanakkor voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy túlzásokba esnek. Akár az ismételt múltjárásokról volt, akár a bürokrácia kifigurázásáról mindenféle rövidítésekkel, akár arról, hogy hiperintelligens hőseink észrevegyék, ami az orruk előtt zajlik, az én ízlésemnek időről időre átestek a ló túloldalára.
Az időutazás kapcsán külön tetszett, hogy a történet foglalkozott azzal, hogy a múlt megpiszkálása bizony a jelenre is hatással van, sőt néha akár végzetes következménye is lehet.
Részemről a végső tanulság, már ha lehet ilyesmiről beszélni ennél a könyvnél, hogy sem a boszorkányokkal, sem a történelemmel nem érdemes packázni, mert a dolog nagyon könnyen visszafele sülhet el.
spoiler

2 hozzászólás
>!
NewL P
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása

Ahogy már sokan írták előttem, nehéz besorolni ezt a könyvet valamilyen kategóriába, hiszen van benne sci-fi, fantasy, egy jó nagy adag társadalom kritika, időutazás, és még egy csomó minden. Számomra voltak részei, amik egy kicsit lassúak voltak, és nem annyira kötöttek le, de a humorán (főleg Melinda Stokes leírásain) nagyon jól szórakoztam. Tetszett még, ahogy a párhuzamos valóságok témáját (Szálak) kezeli, de a legjobb részei számomra azok voltak, amikor a bürokrácia elhatalmasodásáról ír, amikor a mágia feltámasztására létrehozott sufni-projekt egy hatalmas szervezetté növi ki magát, ahol hatalmaskodó emberek kiélhetik magukat. A kiadás csodaszép, a fordítása kíváló, bár volt benne egy két szócsere, stb. Ajánlom nemcsak a fantasy/sci-fi kedvelőknek.

>!
Spaceman_Spiff IP
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása

A D.O.D.O. egy buggyant időutazós fantasy. Nem úgy buggyant, mint egy Monty Python epizód, nem is úgy, mintha egy Mel Brooks filmet néznénk. A szerzők humora sokkal inkább épít a hétköznapiságra, és inkább abból csinálnak viccet, milyen is az, amikor valaki(k) túl komolyan vesznek alapvetően extrém szituációkat. Így kezd el a D.O.D.O. hivatalának növekedésével burjánzani a különböző vicces elnevezések és még viccesebb mozaikszavak armadája (ezúton gratulálok a fordítónak, aki biztosan megszenvedett ezekkel, de közben tuti, hogy hihetetlenül élvezte is az újabb és újabb mozaikszavak kitalálását). Így válik egyre viccesebbé, ahogy az egyre nagyobbra növő szervezetnek hogy lesznek furábbnál furább alkalmazottjai, vagy hogy milyen vicces tud lenni egy hivatalos jelentés arról, hogy valaki boszorkányoknak igyekszik a kedvében járni.

A regény legnagyobb erénye viszont a legnagyobb gyengesége is: akit nem kap el a humora, az bizony el fog veszni a könyvben, és nem jó értelemben. A történet ugyanis nagyon lassú, köszönhetően ez annak, hogy Stephensonék mintha tényleg mindenben a vicces oldalt látnák, és ezt mindenképpen szeretnék az olvasó tudtára adni. Így viszont, ha nem jön be a humor, akkor ott tartunk, hogy oldalakon át olvashatunk nem túl izgalmas leírásokat vagy hivatalos jelentések kivonatait. Ha valaki nem látja meg a komikumot a nyomtatványok abszurditásában, akkor annak nem marad más, csak a nyomtatványok unalmas sivársága. Még akkor is, ha azok boszikról szólnak.

De szerencsére akkor sincs tragédia, ha nem jön be nekünk a humor. (Sajnos tapasztalatból beszélek, nekem ez nem működött.) Ugyanis, rengeteg infót kapunk, amiken elrugózhatunk, és végül azért lassan össze is érnek a szálak, meglesz az értelme, miért építkezett ilyen lassan és sokáig a könyv. Az utolsó száz-százötven oldalt simán egyben el lehet olvasni, annyira felpörögnek az események, vikingek, boszorkányok, hivatalnokok, nyelvészek és tudósok rohangálnak fel-alá a lapokon, az ember pedig csak győzze kapkodni a fejét, mi is történik éppen.

Hosszabban itt:
http://ekultura.hu/2018/12/06/neal-stephenson-nicole-ga…


Népszerű idézetek

>!
Noro 

– Üres dobozok, régi újságok, tejesdoboz, borosüveg.
– Azt elemzed, mi van a szemétben?
– Halott macska sehol. Se élő.
– Lehet, hogy ez itt Schrödinger kukája.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Erwin Schrödinger
1 hozzászólás
>!
gesztenye63 

Megkérdezém tőle, boldog-é az asszonyállat, s azt felelé, nem különöst, de ez (őszerinte) inkább amiatt van, hogy az magyarok népébűl való, mely búsuló fajta.

253. oldal

>!
Fumax KU

Mint a DODO felső- és középvezetői már értesültek, létfontosságú áttérnünk az ISO-9000 kompatibilis beosztásmegnevező terminusok használatára minden jelenlegi és jövőbeli DODO‑munkakör esetében. Jelen feljegyzés keretei között nincs mód kifejteni, mennyi előnnyel jár a DODO (és ezáltal az adófizetők) számára a szervezet egészére kiterjedő ISO‑9000 implementáció, de akit érdekel, rengeteg információt találhat róla az elektronikus világháló titkosítatlan részén.
A szóban forgó intézkedést különösen sürgetővé teszi, hogy negatív visszajelzést kaptunk a Trapezoidból az egyik munkatársunk hivatalos munkaköri besorolásával kapcsolatban. A „boszorkány” terminus rosszul veszi ki magát Excel-táblázatokban és hivatalos jelentésekben. További gond, hogy a boszorkány biológiai nemhez kötött tevékenység, ami ellentmond szervezetünk Multikulturális Irányelveinek (pontosabban ellent fog mondani nekik, amint elkészülnek).

3 hozzászólás
>!
gesztenye63 

– (…) Ismered a mondást: ha hárman őriznek egy titkot, kettő már halott. (…)

565. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Melisande Stokes · titok
>!
Noro 

– Mit művelt maga? – kérdezte halálos nyugalommal.
– Guglizzon rá – felelte nyájasan Erzsébet.
Mire?
Erzsébet az állához érintette a mutatóujját, és felnézett a mennyezetre.
– Lássuk csak, “Magyarország”, “Nagybörzsöny”, “1564”, “féllábú férfi”, “meztelen”. Esetleg “táltos”. Nagyon tanulságos.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kárpáthy Erzsébet · Tristan Lyons
2 hozzászólás
>!
Fearzone

Egész eddig totál písz volt, mint aki Xanaxra issza az epres Margaritát a tengerparton, chillout vilagzenére

573. oldal

>!
Fumax KU

A tábornok prédikációja azt az érzést keltette, hogy valami kellemetlen hír következik, és így is történt. Megtudtuk, hogy a költségvetési keretünk minimális: annyi pénzt kapunk csak, hogy mágiával megpróbálhassunk előteremteni a további forrásokat.
Erzsébet riadtan leszögezte, hogy ő nem fog vizet borrá változtatni, vagy aranyat csinálni ólomból, pláne plutóniumot. Meg kell értenünk, hogy a mágiát tilos erre használni, mindig is tilos volt, az egész emberiség kipusztulhat emiatt.
– Fenébe az arannyal! – kapcsolódott be Les Holgate. – Van, ami az aranynál is értékesebb: a Microsoft-részvény. Menjünk vissza a nyolcvanas évekbe és vásároljunk be!

>!
Fumax KU

– Fiatalkoromban a mágia már múlóban volt. Zavaros idők jártak. Anyám Kossuth Lajost szolgálta, és ha ismerik a történelmünket, tudják, hogy a varázslatai nem sokat használtak. Néha én is besegítettem neki.
Tristan intett nekem, miközben tovább leste Erzsébetet.
– Kossuth Lajos – mondtam, és begépeltem.
– „J”-vel írjá… – kezdte Erzsébet, de közbevágtam:
– „J”-vel, tudom.
Gyönyörű barna szeme Tristanra szegeződött.
– Nagyon művelt nő – mondta, mintha ezért Tristannak járna elismerés. Aztán folytatta: – Miután a forradalom elbukott és Kossuth 1849 őszén elmenekült, nemesi házaknál kaptunk néhanapján munkát. Ostoba bűvésztrükköket rendeltek tőlünk. Meg kellett változtatni egy vendég hajszínét, vagy kikotyogtatni valami gyerekkori titkát. Szándékosan megaláztak minket ezekkel a feladatokkal, gyűlöltem mindet, de az anyámat annyira megrémítette a hatalmunk gyengülése, hogy minduntalan alázatoskodott ezekkel a borzalmas fráterekkel. Felfordult a gyomrom a látványtól. Úgyhogy emigráltam.
– Hova? – kérdezte Tristan.
– Kossuth-ot akartam követni, de a felesége megtiltotta, hogy a közelébe menjek. Egy ideig Svájcban tanultam egy nagyhatalmú boszorkánynál, aki úgy gondolta, a fiataloknak a régi varázslatokat és ráolvasásokat is ismerniük kell, melyek kikoptak a használatból, mióta a hanyatló erőnket látva az emberek egyre kevésbé támaszkodtak ránk. Kissé romantikus lélek volt, mintha ma valaki kronométerrel tanítaná a tengeri navigációt. Sok olyasmit tanultam, aminek semmi hasznát nem láttam, de azért örültem, hogy tanulok. Végül visszatértem a szüleimhez Budapestre.

1 hozzászólás
>!
Deidra_Nicthea IP

EFFINGHAM: Elnök asszony, csak hagyja. Kárpáthy kisasszony, kérem…
KÁRPÁTHY: Ne kisasszonyozzon. Kérjen bocsánatot.
EFFINGHAM: Bocsánatot kérek, Kárpáthy kisasszony.
KÁRPÁTHY: Nem bocsátok meg.

305. oldal

>!
Chöpp 

Megkérdezém tőle, boldog-é az asszonyállat, s azt felelé, nem különöst, de ez (őszerinte) inkább amiatt van, hogy az magyarok népéből való, amely búsuló fajta.

253. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság

Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Kardok vihara
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Chloe Neill: Ha eljön a péntek
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény
Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Mitch Albom: Az Idő Ura