!

Gyémántkor 53 csillagozás

Neal Stephenson: Gyémántkor Neal Stephenson: Gyémántkor Neal Stephenson: Gyémántkor
Könyvtár

Száz ​évvel később járunk, egy olyan világban, melyet a nanotechnológia gyökeresen átalakított. Automaták állítanak elő mindent az élelemtől a ruházatig, az újságok okospapíron megjelenített, személyre szabott hírforrások, a városok saját immunvédelemmel rendelkeznek, és a mesterséges gyémánt az egyik legolcsóbb és legtartósabb építőanyag. Az emberek ugyanakkor a múltat idéző, szigorú kasztrendszerben élnek, vallásuk, politikai hovatartozásuk, kulturális preferenciáik és természetesen vagyoni helyzetük alapján tagozódva.
Nell a legalacsonyabb rendű munkásosztályba született, ahonnan a fennálló társadalmi rend szerint nincs kiút. A kislány kilátástalan élete azonban egy csapásra megváltozik, amikor négyéves korában kezébe kerül egy arisztokrata gyermekeknek szánt tankönyv. Ennek leckéi felnyitják szemét környezete csodáira és megértetik vele, hogy csak úgy viheti valamire, ha sorsának alakítását saját kezébe veszi.
Az amerikai szerző regényét méltatói neoviktoriánus… (tovább)

Eredeti mű: Neal Stephenson: The Diamond Age

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Metropolis Media, Budapest, 2011
288 oldal · ISBN: 9789639866010 · Fordította: Juhász Viktor, Maleczki Balázs Miklós
>!
Metropolis Media, Budapest, 2011
296 oldal · ISBN: 9789639828599 · Fordította: Juhász Viktor, Maleczki Balázs Miklós
>!
Metropolis Media, Budapest, 2011
584 oldal · ISBN: 9789639828957 · Fordította: Juhász Viktor, Maleczki Balázs Miklós

Hirdetés

Kedvencelte 6

Most olvassa 6

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 29

Elcserélné vagy eladná

>!
2.990 Ft ★★★★★ Eladó
Kkatja könyve Neal Stephenson: Gyémántkor Megjegyzés
>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó
kormoskandur könyve Neal Stephenson: Gyémántkor

Kiemelt értékelések

+
>!
vicomte MP
Neal Stephenson: Gyémántkor

Míg Stephenson előző regénye, a Snow Crash szinte vegytisztán a cyberpunk klisék kiforgatására épült, addig a Gyémántkor már lényegesen kevésbé parodisztikus, és a merész ötletei ellenére is sokkal átgondoltabb, sőt tudományosan is megalapozottabb, mint az volt.

Az első pártucat oldalon az író kivégzi (szó szerint!) az utolsó tükrös napszemüvegben feszítő utcai szamurájt, hogy aztán nagy lendülettel vethesse bele magát annak a jövőnek a bemutatásába, amelyből számomra a tipikus cyberpunk regényeknél sokkal hihetőbbnek ható kép bontakozott ki.
Ennek a világnak az alapja a nanotechnológia mindennapossá válása, ami gyökeresen átalakítja a tudományt, a gazdasági erőviszonyokat, és társadalmi berendezkedést, sőt a regényt magát elmozdítja a transzhumanizmus irányába.

Persze Stephenson most sem veszíti el a meglehetősen fanyar és szatirikus – és ezért nem is mindenki számára átütő – humorérzékét, így aztán nekem a konfuciánus és a viktoriánus* kifinomultság és irodalmi stílus szembeállításán, és az egyes szereplők irodalmi előképein (Pl. a kínai Dr. X-ben nem nehéz felismerni a Dr. Fu Manchu figuráját) erősen vigyorognom kellett.

A regényt elsősorban mégsem ezek miatt ajánlanám a modern sci-fi-vel csak most ismerkedőknek, hanem mert a fő cselekményszál egyik fő mozgatója egy nanotechnológiával létrehozott könyv, egy igazi Végtelen Történet, amely interaktív módon reagálva a való világ eseményeire mesél (és mellesleg tanít is) a főszereplő kislánynak, annak négy éves korától kezdve.

Ezek a részek, amelyek hol a komoly (néha komor) tündérmeséket, hol a tanmeséket idézték, kimondottan élvezetesek voltak a számomra, és azt hiszem minden moly álma egy ilyen könyv.

A Gyémántkor egyetlen kisebb hibáját az információ adagolás módjában és a szálak elvarrásában találtam, ugyanis bizonyos eseményeket és fordulatok mögött rejlő okokat nem, vagy csak nagyon sokára magyaráz meg az író, ami miatt bevallom, néha elvesztettem a fonalat és olyan érzésem támadt, mintha kimaradt volna egy-egy fejezet a magyar kiadásból.

* Mivel a regény 1995-ben íródott, Hongkong Kínához történő visszacsatolása előtt, nem hiszem, hogy túl elrugaszkodott kijelentés, hogy ez az esemény is fontos szerepet játszhatott az inspiráló események között – különösen a politikai vonulatnál (a két Kína szembeállása; Kína viszonya a "barbárokhoz") szembeötlő ez.

4 hozzászólás
+
>!
Gerof
Neal Stephenson: Gyémántkor

Meglehetősen nehéz olvasmány. Ha a cselekményt tekintem, néha kissé jobban szétfolyt a kelleténél, el-elvesztettem a fonalat, nem került minden részlet a helyére. Pláne, ha hosszas leírásokba volt beleszőve, lásd a másoknak is problémát okozó dobolós részek. Ettől függetlenül jó kis történet, a szereplőkkel sem volt gondom, bár azért túl eredetinek nem nevezném őket.
A „science” része érdekes módon könnyebben emészthető volt. Stephenson nem veszett el a részletekben, ha az ember valamennyire nyitott rá (különben minek olvas sci-fi-t), némi odafigyeléssel felfogható.
A professzionális nanotechnológia adta a legszembetűnőbb technikai vívmány a regényben, de én sokkal érdekesebbnek találtam a társadalomrajzot. A különböző kultúrák, szubkultúrák (regényben sokszor törzsnek nevezve) nem csak a magukénak vallott kulturális és etikai értékek mentén különülnek el (sokszor valamilyen etnikai jelleg is párosul), hanem igyekeznek megvalósítani egyfajta földrajzi izolációt is. A gyakorlatban pl. az ún. viktoriánusoknak minden nagyobb városban van egy saját elkerített és őrzött területük. A többi szubkultúrának hasonlóképp, aminek kiterjedését és tényleges elszigetelődését befolyásolja befolyásolja a tényleges gazdasági és társadalmi hatalmuk. Ezt az ötletet én nagy érdekesnek találtam; ha összevetjük a jelennel, azt látjuk, hogy a különböző szubkultúrák teljes keveredésben élnek egymással. Az ember összejár a hozzá hasonlókkal, onnan választja barátait, de nem egymás szomszédjában (egy kerületben, városban stb.) laknak. A könyvben felvázolt helyzet jobban emlékeztet a 100 évvel ezelőtti (és korábbi) helyzetre, ahol az ember szomszédjának valószínűleg ugyanaz volt a vallása, műveltsége, kb. ugyanolyan elveket vallott a gyereknevelésről, viselkedésről stb. Nyilván az igazán nagy városokra sokkal kevésbé érvényes ez a fajta visszatekintés, hiszen azokban többnyire mindig volt némi keveredés (pl. különféle nemzetiségű kereskedők, betelepült iparos mesteremberek stb.). Fel lehetne hozni ellenérvként, hogy de most is vannak kínai negyedek, „gettósodás” meg egyebek, de ezek jobbára csak etnikai vagy vagyoni helyzet alapján való elkülönülések, a regényben az egyes törzsek esetében jóval hangsúlyosabbnak éreztem a szeparáció kulturális komponensét.

A másik, ami még megállított olvasás közben, hogy mindig elcsodálkozom azon, hogy valakinek nem teljesen nyilvánvaló, hogy ahhoz,hogy egy gyerekből épkézláb, jó képességű felnőtt legyen, nem elsősorban jól átgondolt nevelési terv szükséges. Mindez semmit sem ér, ha nincs mögötte hiteles (ami nem tökéleteset jelent) felnőtt. A három kislány által (Nell, Fiona, Elisabeth) bejárt életúton ez jól észrevehető.

ÉS még kiemelnék egy harmadik dolgot is. Ha jól értelmeztem, amit olvastam (van némi kétségem), és nem magyarázok bele túl sokat, akkor azt sikerült leszűrnöm, hogy a szerző sugalmazása szerint az intuíció is adhat éppoly helyes választ egy problémára, mint a racionális logika. Persze hiányzik belőle a visszakövethetőség és ellenőrizhetőség, de a végeredményt tekintve ugyanolyan hatásos. Nem pont ezt vártam egy olyan sci-fi regénytől, ami igyekszik komolyan venni a „sci”-t is. Noha jómagam is egyetértek vele.

Szóval elég tartalmas könyv volt, néha nehezebben ment az olvasás, de szerencsére olykor meg lehet pihenni egy kis „tündérmesével”, bár a mire Nell a Turing-kastélyba ért, már ott is alaposan kellett figyelni.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2011
584 oldal · ISBN: 9789639828957 · Fordította: Juhász Viktor, Maleczki Balázs Miklós
+
>!
syeren P
Neal Stephenson: Gyémántkor

Tetszett is, meg nem is. Az események több különböző, később szépen összefutó szálon játszódnak. Nagyon igényesen megírt regény, az újszerű ötletekben sincs hiány (biotechnológia, technikai vívmányok, szintetizátorok). Számomra valahol igen ijesztő is volt ez a jövőkép, mivel épp elég realisztikus volt sajnos: a kivégzési módok, a népesség elkülönültsége, analfabetizmus, ignorancia és a reklámok (jaj!)… A dobolókat inkább ne is firtassuk. Nell igazi tünemény kislányként, nagyszerűen veszi az akadályokat és egészséges felnőtté érik. A mesekönyv is valami fantasztikus ötlet (a történetek, az egérsereg, pláne ahogyan összemosódott a valósággal) – szerencsére szépen bemutatta az író, hogy azért az sem univerzális megoldás. :)

+
>!
pat P
Neal Stephenson: Gyémántkor

Nos, ilyen könyvet szerintem még nem olvastatok. (Aki mégis, az legyen kedves ajánljon nekem olyat.)
Fülszöveg szerint neoviktoriánus poszt-cyberpunk regény. Bizonyára, de ezen kívül akad még benne sok más egyéb nyalánkság is: konfuciánus államigazgatási alapelvek, nanotechnológia, gyermekmese (Turing-kastéllyal!), kollektív tudattalan, robbantós lövöldözős harcjelenet, stb. Hihetetlenül mozgalmas, változatos, kiszámíthatatlan, intelligens, nagyszabású ötletparádé. Cserébe viszont a történet íve, fő iránya hajlamos kissé elmosódni, összekuszálódni. Szerintem vannak benne logikai bukkanók is, de azokról nem akarok tudni. :)

2 hozzászólás
+
>!
tamasloczi
Neal Stephenson: Gyémántkor

Hiába kapott ez a könyv Hugót és Locust, meg jelölhetik tőlem egy rakás díjra, én bizony leírom fehéren-feketével; ez bizony erőteljesen gagyi.

Kérdéses a dolog, hogy mennyire van benne a fordító balkeze, az biztos, hogy a nyelvezet egy kocsmai beszélgetésem közben is kifinomultabb szokott lenni, eltekintve a száz oldalankénti három oldal filozofálgatástól, techno-magyarázattól és a hébe-hóba becsúszó leíró részektől, ami valljuk be, egy majd' 2x300 oldalas könyvnél igen kevés. Hallottam már végtelenül egyszerű, suttyó embereket összeszedettebben és változatosabban fogalmazni, a szóismétlésekről pedig inkább ne is beszéljünk, mert elsírom magam. Plusz fekete pont a @Galaktika-nak, amiért önmagukat felülmúlva talán sikerült megdönteni az eddigi rekordjukat az egy kiadáson belüli helyesírási hibák versenyszámban.
A karakterek legtöbbje, egy-két kivétellel következetlen, kidolgozatlan és nem tudják felkelteni még azt a minimális szimpátiát sem, hogy egyáltalán elkezdjen érdekelni a sorsuk.
A jövőkép, és világleírás, amit annyira ajnároznak az ajánlóban, engem nem nyűgözött le különösebben, főleg, hogy elsikkad egy gyermeknevelő mese és egy populár, kihagyhatatlan jellem"fejlődési"-belsőkonfliktuskezelési nyöszörgés mellett, így a lényeget csak benyomásszerűen kapjuk, háttérként, be-betűzdelve. Persze van, aki ezt pozitívumként könyvelné el, én azonban ha SF-et kezdek el olvasni, akkor szeretném, ha az a könyv valóban a szájenszről meg a fiksönről szólna. Majd ha lelki küzdelmekre és feldolgozhatatlan életkörülményekre és szívszorító pillanatokra leszek kíváncsi, akkor felcsapok egy családregényt vagy egy Tvrtko-könyvet. Hát túl nagy kérés ez?!

Egy szó, mint tíz a tizediken a tizenkettediken szó, nem tetszett, uncsi, stb, stb. Örülök, hogy vége. Eyecandy-ként egynek megteszi, de sajnos túlságosan pozitív előjelűek voltak a várakozásaim.

9 hozzászólás
+
>!
B_Petra
Neal Stephenson: Gyémántkor

Egy könyv, egy lány, egy mérnök, egy rendező-producer egy színésznő, egy iparmágnás, a címszerepekben, igazi Hollywoodi story lenne, DE NEM AZ, sajnos, inkább egy techno –tinilányregény.
A társadalom kasztokba szerveződött, faji, vallási, filozófiai, ipari – gazdasági, erkölcsi normák alapján, ki –ki a maga klánja, kasztja védelmét élvezi, a gyémántkorban, a régi világrendet elsöprő nanotechnológiai forradalmi újítások korában, ahol a manufaktúrák, a valódi tárgyak jelképezik a luxust. Azonban az új világrendet is felváltja valami újabb, valami forradalmibb, amit én a regény fő konfliktusának tekintettem. A több szálon futó cselekmény, a végén összetalálkozik, de én sok kidolgozatlan, megoldatlan, problémával maradtam a végére és néhány hogyan? Miért? sem tisztázódott.
A legérdekesebb a társadalmi szerveződés leírása volt, teljesen átláthatatlan volt számomra a földrajzi leírás, mi hol helyezkedett el, Nell hercegnő karaktere,a tanítómesék egy része érdekes volt, de a hercegnős My Little Pony jutott róla eszembe itt –ott, pedig az események a végére erősen brutális kimenetelt vettek.
Összességében nem volt sem jó, sem rossz, voltak érdekes ötletek, az első rész szerintem jobb, mivel kicsit több a fizika és a filozófia, és még szerethetőbbek a karakterek, olyan bármi lehet hangvételű ellenben a második rész kicsit untatott már.
El fogom olvasni a Snowcrash-t.

+
>!
Noro MP
Neal Stephenson: Gyémántkor

Először is megpendíteném, hogy fölösleges volt a regényt két kötetben kiadni, ugyanis az egész nincs teljes 600 oldal. Igaz, hogy a Metropolis legalább egyszerre adja ki a két kötetet, és csak egy ezres dob rá ilyenkor a bolti árra… egyesekkel ellentétben… de azért ez nem volt szép.
A regényt divatos szóval transzhumánnak is nevezhetnénk: az emberek rutinszerűen alakítják testüket ún. nanotechnológiai paraziták felhasználásával, és az elmúlt évezredekben elfogadott társadalmi rendszer is megszűnt. Akár a Snow Crash-ben, itt sincsenek nemzetállamok vagy mainstream kultúra, csak egymás melett élő szubkultúrák százai. (Más összefüggés amúgy a két regény között szerintem nincs.) Sanghajban – a könyv legfontosabb helyszínén – a két legnagyobb ilyen szubkultúra a konfuciánusoké és a viktoriánusoké, amelyek szembenállása egyre nyilvánvalóbb lesz, ahogy a cselekmény előrehalad.
Stílusának egyes elemei a valódi viktoriánus regényekre hajaznak: például a többmondatos, leíró jellegű fejezetcímek, vagy a szándékos csapongás, ami főleg az első száz oldalra jellemző. Itt nagyon sok a leíró rész, amit a modern anyagtudomány iránt nem érdeklődő olvasók nem feltétlenül fognak élvezni. A könyv nagy része ellenben igen személyes stílusú, három nagy és több kisebb szálon halad. Az utolsó fejezetek atipikusan pörgősek, néha már majdnem személytelenek, és még így sem varrnak el minden kérdést, de számomra legalábbis ez nem csökkentette jelentősen a mű élvezeti értékét.

+
>!
Pro_SKA
Neal Stephenson: Gyémántkor

Ha csak az első kötetet kéne értékelnem, akkor azt mondanám, hogy nem volt különösebb gondom a könyvvel. Érdekes volt, szépen lassan megtudtam dolgokat a világ társadalmáról és technológiájáról, és a könyv meséjét is élveztem. Viszont a második kötetről ezt már nem tudnám elmondani, sokszor azon vettem észre magamat, hogy unom a történetet, hogy semmi újat nem tudok meg a nanotechnológiáról, vagy a világ történelméről. Ezen kívül a könyv történetét se élveztem már annyira, mint az elején. Ugyanez igaz a cselekményre is, ami (számomra legalábbis) mintha a vége felé szépen lassan kezdett volna kifulladni. A két kötetet együtt értékelve tehát azt mondanám, hogy ez egy átlagos könyv volt.

+
>!
manu
Neal Stephenson: Gyémántkor

Érdekesen csapongó történet, szabadon, nagyon lazán keveri és használja a történet szálait, a karaktereket, az idősíkokat és a dramaturgiai elemeket. Elsőre egy kicsit olyan, mintha a szerzőnek túl sok ötlete lett volna , de nem lett volna kedve mindet kidolgozni, így beleömlesztette egy könyvbe. Van itt sci-fi, cyberpunk, viktoriánus kor, konfuciánus filozófia, mese és még sorolhatnám. Ennek ellenére mégis a hangvétel, a stílus és a mondanivaló miatt az egész majdnem teljesen összeáll egy koherens egésszé, egy teljesen újszerű regénnyé. Azért csak majdnem, mert végig úgy éreztem, hogy valamire nem figyeltem eléggé, valami felett elsiklottam, és a könyv több annál, mint amit felfogtam belőle. Újra és újra átgondoltam a olvasottakat, de végül nem sikerült rájönnöm, hogy mi lehet az. Emellett a sokféle történeti szál összekapcsolódása a könyv végére elég szürreális helyzeteket eredményezett, de ez valójában egyáltalán nem volt baj: véleményem szerint a Gyémántkorban pont az a legjobb, hogy minden, csak nem sablonos.

+
>!
Sai_home
Neal Stephenson: Gyémántkor

Kicsit nehezen indult számomra ez a könyv, de nem tudném megmondani, hogy miért. A világ jól ki van dolgozva, a szereplők is érdekesek, csak valahogy nem állt össze egy egységgé. De aztán ahogy kialakult a történet ez a szétesettség megszűnt és egy igazán élvezhető regénnyé állt össze :)


Népszerű idézetek

+
>!
Noro MP

Miközben Nell Napiert nézte akció közben, a zubbonyán lengedező és csilingelő medálokat meg fonatokat, hirtelen rájött, hogy pontosan az érzelmek elfojtása teszi a viktoriánusokat a világ leghatalmasabb és leggazdagabb népévé. Képességük, amellyel mélyre tudták temetni az érzéseiket, nem kóros viselkedésforma volt, hanem misztikus művészet, ami szinte mágikus hatalmat adott nekik a természet és az ösztönösebb törzsek felett.

II. kötet, 174.o

+
>!
B_Petra

A kínai mondavilág szerint a démonok csak egyenes vonalban szeretnek közlekedni.

+
>!
B_Petra

A kínaiak roppant illemtudóak, ez a legjobb és egyben a legrosszabb tulajdonságuk is.

+
>!
Dávidmoly

Hiába van fullánkja, a nektárt gyűjtő méhecske kellemes látvány, a háromszor akkora darázs feltűnésekor viszont mindenki valami nehezebb tárgyat keres.

I. kötet, 20. oldal

+
>!
Dávidmoly

A bíró önkéntelenül is megkocogtatta az asztallapot egymáshoz szorított hüvelyk- és mutatóujjának hegyével. Ősi kínai gesztus volt ez. A történet szerint az egyik korai császár szívesen öltött egyszerű ruhát, úgy járta a Középső Királyságot, el-elvegyülve a parasztokkal. Sokszor, amikor udvaroncaival egyszerű fogadókban ültek az asztalnál, ő maga töltött nekik teát. Nem borulhattak a földre, mert akkor leleplezték volna az urukat, ezért így, a kezükkel imitálták a gesztust.Azóta a kínaiak így mondtak egymásnak köszönetet az ebédlőasztalnál. Fang bíró gyakran kapta magát ezen a mozdulaton, és ilyenkor mindig elmerengett azon, mennyire furcsa kínaiként létezni abban a világban, ahol nincs császár.

1. kötet, 134-135. oldal

+
>!
hipra

Amikor a bíró és társai kínaiul beszéltek, a KFC-re a Méltóságos és Kiismerhetetlen Ezredes Házaként hivatkoztak. Méltóságos volt, hisz kecskeszakálla fehér, akár a som virága, és konfuciánus szemmel nézve ez eldöntötte a dolgot. Kiismerhetetlen, mert magával vitte a sírba a Tizenegy Fűszer Titkát.

120. oldal

+
>!
Margarita

Az Enciklopédia egyik régi filmfelvételén Nell egy fiatalabb Moore őrmestert látott – semmit sem változott, épp csak akkor több haja és kevesebb kétsége lehetett.

35. oldal, 2. kötet

+
>!
szam42 P

Ami pedig a valószínűség-számítás törvényszerűségeit illeti, éppúgy nem lehet őket megszegni, ahogy a többi matematikai alapelvet sem. De a fizika és a matemetika szabályai egydimenziós koordináta-rendszerre hasonlítanak. Talán létezik rájuk merőleges, a fizika szemüvegén át észlelhetetlen dimenzió, ahol más szabályok írják le ugyanazokat a jelenségeket, és ahol a szabályok a szívünkbe írattak, olyan mélyen, hogy legfeljebb csak álmunkban tudjuk elolavasni őket.

II. kötet 61. oldal (Metropolis Media, 2011)

1 hozzászólás
+
>!
Noro MP

A rizs jelentette társadalmunk alapját. A parasztok, akik vetettek, a konfuciánus társadalom csúcsán álltak. Mint a Mester mondja: „Legyenek sokan a termelők és kevesen a fogyasztók”. Amikor Atlantiszból vagy Nipponból átért ide a Táp, többé nem kellett vetnünk, mert a rizst már az anyagszerkesztőkből nyertük. Ezzel pusztulni kezdett a társadalmunk.

II. kötet, 240.o

+
>!
Dávidmoly

Napier ezredest az előcsarnokban találták meg, nagyjából háromnegyed részt felöltözve, amint éppen emlékezetes vágófegyverpárbajt vívott néhány Ököllel, akiket valószínűleg azért hagytak hátra, hogy őrizzék az egyik menekülési útvonalat. Nell először arra gondolt, megpróbál az Öklök közé tüzelni, de végül mégsem tette, mert nem bízott eléggé a céllövő képességében, illetve egészen egyszerűen lenyűgözte a szeme elé táruló látvány.
Ha nem az előbb látta volna az ezredest kikötözve, akkor valószínűleg teljesen elkápráztatja a férfi. Azonban Nellt még így is, pontosabban éppen a szóban forgó ellentmondás miatt késztette csodálatra ez az ember, tágabb értelemben pedig az összes viktoriánus férfi. Egész életükben szinte tökéletesen elfojtották az érzelmeiket, és ettől olyan eltúlzott aszkétaságban éltek, mint egy középkori oszlopszent. De közben mégis voltak érzéseik, amiket kizárólag gondosan megválogatott körülmények között engedtek szabadjára.

II. kötet, 174. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

William Gibson: Neurománc
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Frank Herbert: A Dűne
Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Frederik Pohl: Átjáró
Walter M. Miller Jr.: Hozsánna néked, Leibowitz!
Joe Haldeman: Örök háború
C. J. Cherryh: Mélyállomás
Larry Niven: Gyűrűvilág