Unwind (Unwind Dystology 1.) 8 csillagozás

Neal Shusterman: Unwind Neal Shusterman: Unwind Neal Shusterman: Unwind Neal Shusterman: Unwind Neal Shusterman: Unwind

The Second Civil War was fought over reproductive rights. The chilling resolution: Life is inviolable from the moment of conception until age thirteen. Between the ages of thirteen and eighteen, however, parents can have their child „unwound,” whereby all of the child's organs are transplanted into different donors, so life doesn't technically end. Connor is too difficult for his parents to control. Risa, a ward of the state is not enough to be kept alive. And Lev is a tithe, a child conceived and raised to be unwound. Together, they may have a chance to escape and to survive.

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Simon & Schuster, New York, 2007
352 oldal · ISBN: 9781416912040

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Aliko P
Neal Shusterman: Unwind

A könyvet letéve csak pislogok. Életem talán (nem talán, biztos) legjobb YA kötetét fejeztem most be. Az Unwind konkrétan két vállra fektetet. Na nem a nyelvezetével ragadta meg a figyelmemet, hisz már az első lapok elolvasása után egyértelmű, hogy ifjúsági műről van szó. Annak ellenére tudtam nagyon –nagyon szeretni. Nem is a kidolgozott karakterek miatt vagyok most félkómás, mert ugyan bírtam a szereplőket és a minimális jellemfejlődés mellé kapunk itt útkeresést is, de ettől azért nem esnék hasra. Ami igazán a padlóra küldött az a mögöttes tartalom. Köszönöm az élményt!

Egy hihetetlenül jó kis történet ez, aminek megannyi rétege van. Egy könyv igazi mondanivalóval. Egy regény, ahol a szerző ma is fontos és aktuális problémákról beszél, úgymint az abortusz szabadságának kérdése, a szervátültetés témaköre és a donáció, az, az adományozás problematikája. Valós társadalmi gondokra reflektál az író. Majd ezt tovább víve filozófiai és vallási területre téved, ahol jönnek az igazi kérdések. Honnan is számit az ember embernek? A születés vagy a fogantatás a határvonal? Mi a halál? Van- e lélek, ami tovább él? Egy részünk rendelkezhet- e tudatunk vagy tudásunk egy darabjával? Ezt egészen a sejtmemória és a tanult készségek megmaradásának valóságáig fokozva… Mi is az ember? Részek összessége vagy az egész? Olyan kérdéseket vet fel az író, ami ma is vita tárgya. Aztán tovább megy a szerző és egyéb dolgok fele terel minket. A háborúk és világméretű járványok hiányában, a gyógyászat fejlődésével párhuzamosan megnőtt a születéskor várható élettartam, így megjelenik a túlnépesedés problematikája. Normál esetben a természetes szaporulat szelekciója biztosítja a megfelelő mennyiségű embert, amit a Föld még képes eltartani. Ez most megszűnik, így a bontás, mint alternatív válasz a könyv társadalmában egy kvázi logikus lépés a problémák kezelésére. Logikus, de nem feltétlenül etikus és humánus. Bár teszem fel a kérdést, létezik –e olyan megoldás, ami minden fél számára egyformán jó? Kitudja. Ezt mindenkinek magának kell eldönteni.

A könyv felépítése is zseniális. Minden fejezet elején van egy felvezető. Több esetben az adott rész egy meghökkentő és figyelemfelkeltő mondatát emeli ki a szerző, de van, hogy cikkel sokkolja olvasóit.

A történet a Második Polgárháború után zajlik, amit az abortuszkérdés miatt vívtak. Ám mivel nem igazán sikerült eldönteni a dolgot, ezért egy fura törvényt hoztak, aminek értelmében tilos a terhesség megszakítás. A gyermek 13 éves koráig védve van, viszont 13-18 kor között a szülők dönthetnek úgy, hogy bontásra ítélik, melynek során szerveiket más emberekbe ültetve lényegében az utolsó „sarokvasig” felhasználják a részeiket. Ez egy szerződés a szülő és állam között, amivel az állam tulajdonává teszik utódaikat. Nem visszavonható és tiltakozni sem lehet ellen. Ha valaki megszökik, akkor törvényszegés miatt körözni kezdik és a segítőit is megbüntetik. Persze ha a gyerek eléri a 18 éves kort, akkor önrendelkezési joga lesz tehát továbbiakban nem bontható, bár a szökés miatt még büntethető.

Cuki, nem?
Förtelem!

És itt kérem társadalomi szinten űzik az önfelmentést. Hogy saját lelkiismeretüket megnyugtassák, az emberek azt kommunikálják, hogy a bontottak új életet kapnak a bontás által, de persze ők is tisztában van vele, hogy ez bizony gyilkosság. Ám csendben örülnek neki, hogy nem velük történik az egész, hisz úgy gondolják. hogy ez olyan teher, amit valakinek viselnie kell… Megy a terelés, minden szinten. Se a felnőttek se a gyerekek nem akarnak a problémával szembesülni, így az eltűntekről nem beszélnek. Csak néhányan ellenálló van.

A bontás szerintem legszörnyűbb és nyomasztóbb aspektusa az, hogy a szülő az, aki a döntést hozza. Az az ember, aki az életet adta, így most elveszi. Egy teljesen bizarr szituációt hozva létre azáltal, hogy az öli meg a gyermeket, akinek védenie kéne az életét. Hol itt az anyai vagy apai szeretet? Hogy juthat el a szülő arra pontra, hogy feláldozza a saját vérét és önként küldi a halálba a gyermekét? Milyen világ az, ahol a jövő reménységét feláldozzuk a jelen értékeiért? Érték -e az, amit így megmenthetünk? Mit adunk fel magunkból, akkor ha mástól nem szép szóval kérünk, hanem elveszünk? Milyen világ az, ahol ilyen dolgok megtörténhetnek?

Számomra a legszörnyűbb a szerző által kreált „mese” Humphrey Dunfee története.

Az egész könyv hihetetlen NYOMASZTÓ. Nagy betűkkel háromszor aláhúzva.

A történet igazából 3 gyermeké. Connoré, aki a tizenéves kor problémáit verekedéssel oldja meg. Risáé, akinek egy hibája van, hogy állami gondozottként csak kiváló és nem különleges. És Lev-é (szerintem az övé a legszörnyűbb történet) aki tized. Ő annak született és úgy nőtt fel. Milyen eltorzult család neveli halálra és áldozatra a gyerekét? Milyen pap asszisztál ehhez? Na persze a szökés után látjuk, hogy nem olyan lelkesek ők se, de ugye a látszatot fent kell tartani… na ettől mondjuk hányni tudnék!

A történet igazából nem túl bonyolult. A-ból B-be kell eljutni a menekülés során. Mindenki a maga útját járva próbál túlélni. Hol segítve, hol akadályozva egymást. Hol együtt, hol külön. A karakterek inkább csak fel vannak skiccelve és a szokásos kliséket hozzák. Nem árnyalta túl őket a szerző. Ez alól Lev talán az egyetlen kivétel. Esetében kapunk egy kis én keresést hisz ő az, aki totálisan kiszakad a saját valóságából és úgy kell megállnia a lábán, hogy nem csak a nevét, szüleit és múltját veszíti el, hanem a teljes identitásától megfosztják, megszűnik tizednek lenni.

A cselekmény több szálon fut és a váltott szemszögnek hála rengeteg nézőpontot kapunk, így könnyen tudunk azonosulni szereplőinkkel. Velük együtt félünk és menekülünk, rettegünk és válunk teljesen bizalmatlanokká a sokkoló valóság hatására. A könyv rengeteg kérdést vet fel, de persze választ nem kapunk. A szerző nem áll senki pártjára inkább arra ösztönzi olvasóit, hogy ők hozzanak ítéletet. Mintegy felszólítva minket, hogy mindenki találja meg azt, amiben képes hinni. Ezek a kérdések eldöntendőek és nincs általános igazság, amit ráhúzhatunk. Itt semmi sem fekete vagy fehér. Nekünk kell a saját értékítéletünk szerint dönteni. Egy biztos nincsenek könnyű válaszok.


Népszerű idézetek

>!
Ninácska P

Stupid dreams. Even the good ones are bad, because they remind you how poorly reality measures up.

>!
Ninácska P

In a perfect world everything would be either black or white, right or wrong, and everyone would know the difference. But this isn't a perfect world. The problem is people who think it is.

>!
Ninácska P

…One thing you learn when you've lived as long as I have-people aren't all good, and people aren't all bad. We move in and out of darkness and light all of our lives. Right now, I'm pleased to be in the light.

>!
Ninácska P

Sure, I can talk like you, but I choose not to, It's like an art, you know? Picasso had to prove to the world he could paint the right way, before he goes putting both eyes on the side of a face… See if you paint wrong because that's the best you can do, you just a chump. But you do it because you want to? Then you're an artist… You can take that to the grave and dig it up when you need it.

>!
Ninácska P

You see, a conflict always begins with an issue – a difference of opinion, an argument. But by the time it turns into a war, the issue doesn't matter anymore, because now it's about one thing and one thing only: how much each side hates the other.

>!
Ninácska P

What he's really saying is: Please be a human being. With a life so full of rules and regiments, it's so easy to forget that's what they are. She knows—she sees—how often compassion takes a back seat to expediency.

>!
Ninácska P

[…] every time he forces himself to think before acting, it's her voice in his head telling him to slow down. He wants to tell her, but she's always so busy in the medical jet—and you don't just go to somebody and say, „I'm a better person because you're in my head.”

>!
Ninácska P

They meet in the girls' bathroom. The last time they were forced to meet in a place like this, they took separate, isolated stalls. Now they share one. They hold each other in the tight space, making no excuses for it. There's no time left in their lives for games, or for awkwardness, or for pretending they don't care about each others, and so they kiss as if they've done it forever. As if it is as crucial as the need for oxygen.


A sorozat következő kötete

Unwind Dystology sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Schulkers: The Gray Ghost
Mindy McGinnis: Not a Drop to Drink
Celeste Ng: Little Fires Everywhere
Toni Morrison: The Bluest Eye
Kurt Vonnegut: Deadeye Dick
Jacqueline Woodson: Brown Girl Dreaming
Tiffany McDaniel: The Summer That Melted Everything
Celeste Ng: Everything I Never Told You
Kurt Vonnegut: Mesterlövész / Deadeye Dick
Jessica Strawser: Not That I Could Tell