Hangulatos kis novelláskötet volt, valamelyik történet jobban megfogott, valamelyik kevésbé, de mindenképp jobban betalált nálam, mint az UnStrung önmagában. Jó volt visszakerülni az Unwind világába, egyedül az volt csalódás, hogy a beharangozója után úgy gondoltam, mindegyik történet a 4. kötet vége után fog játszódni, és a főszereplőkön lesz a fókusz. Ebben tévedtem, de izgalmas volt a mellék- és újabb szereplők kalandjait is olvasni, csak tovább fúr a kíváncsiság, mi történhet Connorékkal.
Ebben a kötetben újabb elborzasztó részleteket tudunk meg az unwindig-ről, és mint mindig, Shusterman most is bebizonyította, hogy milyen jó abban, hogy az első pillanatban még fogalmad se legyen róla, hogy a karakter, akinek a szemszögéből a történéseket nézed végül hős lesz vagy pszichopata.
Furcsa, hogy bár felbukkan a kedvenc karakterem az egyik novellában, mégis az ő történetét éreztem a leglaposabbnak, míg vadiúj karakterekért borzasztóan tudtam izgulni, és megszerettem 1-2 karaktert, akiket a 4 kötet alatt nem annyira sikerült. Miracolina árnyaltabb lett, Argent szintén, és bár túlzás lenne azt mondani, hogy szeretem Divant, de kellemes egy stílusosan romlott karakterről olvasni. Érdekes volt. Az utolsó novella sejtelmes zárása, és az, ahogy néhol az egyes novellák összekapcsolódnak pedig különösen tetszett.
Túl sokat azért nem érdemes várni ettől a kötettől, novellagyűjtemény, árnyalja a világot, de nagy pluszot, új, fordulatos, grandiózus cselekményt nem ad hozzá, de szerintem ez nem is várható, nem is lenne helyénvaló egy lezárt sorozat után.
