Thunderhead (Arc of a Scythe 2.) 11 csillagozás

Neal Shusterman: Thunderhead

Rowan ​and Citra take opposite stances on the morality of the Scythedom, putting them at odds, in the second novel of the chilling New York Times bestselling series from Neal Shusterman, author of the Unwind dystology.

Rowan has gone rogue, and has taken it upon himself to put the Scythedom through a trial by fire. Literally. In the year since Winter Conclave, he has gone off-grid, and has been striking out against corrupt scythes—not only in MidMerica, but across the entire continent. He is a dark folk hero now—“Scythe Lucifer”—a vigilante taking down corrupt scythes in flames.

Citra, now a junior scythe under Scythe Curie, sees the corruption and wants to help change it from the inside out, but is thwarted at every turn, and threatened by the “new order” scythes. Realizing she cannot do this alone—or even with the help of Scythe Curie and Faraday, she does the unthinkable, and risks being “deadish” so she can communicate with the Thunderhead—the only being on… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
ASIN: B078PSB43F · Felolvasta: Greg Tremblay
>!
Walker Books, UK, 2018
526 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781406379532
>!
Simon & Schuster, New York, 2018
504 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781442472457

2 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Citra Terranova · Rowan Damisch · Scythe Constantine · Scythe Curie · Scythe Michael Faraday · Thunderhead · Xenocrates


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
FairyDust P
Neal Shusterman: Thunderhead

MIND BLOWING! Felrobbant az agyam!!! Ez a sorozat miért nincs még lefordítva, hmmm???
A történet alapjaiért látogasd meg az első rész értékelését: https://moly.hu/ertekelesek/2735966 (spoiler mentes)

Jézusom, hol is kezdjem? Nem tudom miről beszéljek először, mert annyi minden történt hogy megszámolni se tudom.
A sorozat első része már rég a kedvenceim között csücsül, de ez a második rész megugrotta az elsőt. Hogy létezik ez?
Mikor belekezdtem a könyvbe fogalmam se volt mi fog történni, abszolút nem tudtam mit tartogat nekem Shusterman, ÚRISTEN ha én tudtam volna hogy ilyen agybontó könyvet tartok a kezemben!! HÚ NA NYUGI.
A cselekmény nagyon lassú, szépen építkezik. Nem rohanunk sehova, ez nem egy akciódús könyv.
Próbálok óvatosan fogalmazni, de nehéz. A második rész teljes egészében teret enged a mesterséges intelligenciának, aka. Thunderhead-nek. Basszus, minden fejezet végén kapunk rövid összefoglalókat a Thunderhead gondolatvilágáról. MERT GONDOLKOZIK, baromi ijesztő. Ez a mesterséges AI, nem más mint az Isten. Az emberek hozzá fordulnak bármi probléma adódik, meghallgatja őket és beszél hozzájuk. A Thunderhead mindenhol ott van, mindent lát és mindent tud. Látja a Scythedom működését is, és nem mindig tetszik neki… spoiler
Óóóó, csak az AI működéséről tudnék itt egy disszertációt tartani, eszméletlenül sok gondolat kering a fejemben.
Az előző részben is imádtam a “gleaningelés” = gyilkolás különböző változatait, na de spoiler Nem zseniális? DE AZ!
Az új karakter megjelenése még színesebbé tette a történetet. Számomra nagyon szimpatikus Grayson. spoiler
Az olvasás során megannyi kisebb-nagyobb fordulat van spoiler, de a legdurvább a vég.
Ó te jó ég!
spoiler És még megannyi kérdésem van.
Ekkora függővéget én még nem éltem meg. Borzasztó érzés, és egyben csodálatos hogy ilyen érzelmeket váltott ki belőlem a könyv. Nem lehet megfogalmazni mennyi kérdést és morális dolgot feszeget az író. Így is hosszú lett az értékelésem, de számomra ez 2018 legjobb könyve. Ha tudsz angolul olvasd el!

2 hozzászólás
>!
csilla123 P
Neal Shusterman: Thunderhead

Már a Scythe is kedvenc lett, de a folytatásnak sikerült felülmúlnia. Míg az első rész teljesen a Scythedomra fókuszált, a Thunderheadben már nem csak rajtuk van a hangsúly, hanem sikerül jobban megismernünk a világot.

Azt szeretném előre leszögezni, hogy a legnagyobb pluszt a könyvben a Thunderhead konstans jelenléte szolgáltatja (új kedvenc AI!), már az első részben is nagyon kíváncsi voltam rá, örülök, hogy itt nagyobb szerepet kapott. És szerencsére nem csalódtam, nagyon érdekes volt végig, mind a gondolatmenete, mind az “érzései”, és bár ilyen téren eddig sem volt probléma, de az írónak sikerült nagyon jól bemutatni az ő karakterét is spoiler, és közben érdekes kérdéseket is felvetett spoiler.
Emellett a világot is sikerül még jobban megismernünk, így hogy már a közemberek is képbe kerülnek. A több szemszög szintén csak jót tett a könyvnek, még ha az első rész főszereplői így kicsit a háttérbe is szorultak, de kellett a történet egészéhez, itt ugyanis minden kis apróságnak jelentősége van.

Bár már az első részben is nagyon szerettem Citrát (itt meg aztán még inkább), tetszett a belső vívódása Citra Terranova és Scythe Anastasia között. Érdekes volt a párhuzam közte és az új főszereplő, Grayson között, ahogy próbálnak helytállni új életükben, de közben megőrizni régi önmagukat. spoiler Rowan pedig még mindig kedvenc, még mindig abban a bizonyos szürke zónában van, amit imádok, azt viszont kicsit sajnálom, hogy a folytatásban parkolópályára került, de annyi minden történt a háttérben, hogy azoknak is teret kellett engedni.

A cselekmény még izgalmasabbra sikerült, alig bírtam letenni a könyvet, voltak váratlan fordulatok is, spoiler és hát a vége… tökéletes volt, nagyon várom már a folytatást, spoiler.

3 hozzászólás
>!
Rileey
Neal Shusterman: Thunderhead

Nem volt annyira jó, mint a Scythe, de azért bőven jó volt. A különbséget az jelentette, hogy bizonyos pontokon belassultak az események, és a két főszereplő kevesebb teret kapott, mint számítottam rá (közös teret meg jóformán alig), viszont az új szereplő, Greyson szála nagyon érdekes volt, szóval valamit valamiért.
A könyv háromnegyedénél kezdett gyanús lenni a dolog, hogy ez mégsem duológia lesz (mert arról volt eredetileg szó), és hát nem lett az, ugyanis Shusterman egy olyan klimaxot tolt az arcomba, hogy belém fojtotta a szuszt. Hihetetlen izgalmas lett a regény vége, és fogalmam sincs, hogy mit fog kihozni a sztoriból a befejezésben, de már alig várom, hogy olvashassam (te jó ég, még mikor lesz az?)!
(Egyéb: Mi a túró lett a regény második felében a szerkesztéssel? Hirtelen tele lett minden felkiáltójellel, ami még magyarul is zavaró és nagy hiba, de angol szövegben, ahol még annyira sem használatos, kifejezetten irritálta a szemem.)

3 hozzászólás
>!
readbyhelena P
Neal Shusterman: Thunderhead

Ha azt mondom, hogy imádtam az nem fejezi ki eléggé, hogy milyen eszméletlen könyv is ez. Ahogy az első rész is, ez is teljesen magába szippantott és rabul ejtett. Már több mint egy hónapja olvastam a könyvet mégis mindenre emlékszem ami történt benne, ami úgy gondolom azért elég sokat elmond. Nagyon kíváncsi vagyok merre fog a történet fejlődni a harmadik kötetben! amit már alig várok!!!! Máris az egyik kedvencemmé nőtte ki magát a sorozat és 100 %, hogy még nagyon sokszor újra fogom olvasni ezeket a könyveket.

>!
Manamis_Life P
Neal Shusterman: Thunderhead

Nos akkor, végre ennek is a végére értem. Mondanám azt, hogy sokkal jobb volt, mint az előző kötet (mert a könyv első felében így is éreztem), de sajnos ez nem lenne teljesen igaz. Kezdjük azzal, ami zavart;

Az írónk vagy nem szereti, vagy szimplán nem tudja, hogy kell bemutatni a szereplőket, és azok kapcsolatait. Ami az első részben Citra és Rowan közt abszurdnak tűnt, az itt osztódni kezdett, és még vagy három helyen felbukkant; Grayson és spoiler között, mind a két oldalról, Tyger és spoiler között, szintén mind a két oldalról, és spoiler meg spoiler között, csak az egyik oldalról. Nos, igen. Mindegyik pontosan olyan indokolatlan, és megalapozatlan volt, mint Citra és Rowan „kapcsolata”.

Emellett, kellemetlen volt észrevenni, hogy minden egyes szereplő „benső harca” egyazon minta köré épült. Megvolt az adott „jellemük”, ami aztán összeütközött egy új, külső nyomásra létrejött „énnel”. Citra, vs. Anastasia, Rowan vs. Lucifer, na meg Grayson vs. Slayd. Ennyi, és nem több, jellemfejlődésről kevés helyen van szó, ami még ha részletesebben tervben is volt, sajnos senki sem kapott elég időt arra, hogy bármit is láthassunk belőle. Olyan sok szemszög jelent meg a könyvben, hogy pl. Citra és Rowan kapcsán is csak 1-1 jelentősebb dolog történt az 500 oldalból, 450 alatt spoiler. Az igaz, hogy Citra módszere nagyon érdekes volt, ami nagyon jól tükrözte Rowan tetteit is, főleg a képet, amivel nyitott. Ez nagyon érdekes volt, csak hát nagyjából 10 oldal az 500-ból.

Azt egyenesen nem értem, Grayson megjelenésére miért volt szükség – én élveztem a részeit, bevallom őszintén, de ettől még feleslegesnek tartom őket. Egyszerűen érthetetlen számomra, mivel vitték előre a cselekményt. Nélküle is pontosan tudtuk, hogy nem egy random spoiler Citrát és Curie-t, főleg azután, hogy mindannyian tisztában vagyunk a ténnyel, spoiler. Mármint persze, jól bemutatta a Thunderhead és az emberiség kapcsolatát (amit külön imádtam), de sajnos azon kívül, nem látom sok értelmét a történetbe való bevonásának, főleg, ha nagy hibája a könyveknek, hogy a meglévő két főszereplőt se tudja se bemutatni, se kezelni.

Azt biztos, hogy az alaptörténet nagyon érdekes, és rengeteg kérdést vet fel (még ha nem is sokat felel meg, sajnos), ezért igen élvezetes olvasni, de emellett sok helyen, nos, nem túl átgondolt. Olyannyira, hogy óriási lyukak tátonganak a történetben, amiről így, nem is tudom, el kellene feledkeznünk. (?) A legzavaróbb, szinte már nevetséges probléma épp Grayson kapcsán merült fel. Mikor a fiú spoiler, és Traxler ennek megfelelően spoiler adatait, hogyan lehetséges, hogy ennek semmilyen nyoma nem marad? De tegyük fel, még ha nem is marad nyoma, mert a Thunderhead úgy akarja, elvileg Grayson spoiler sok embernek, amiért spoiler őket. Kérdem én, hol vannak ezek az emberek? Azt mondják, akkor távolítják el a csodás U megjelölést, ha spoiler, na de hol vannak, akiknek fizetnie kellene?

Plusz, így ötszáz oldal után se tudom, hogy ez a könyv konkrétan miről szólt. Azon kívül, hogy előkészítette a befejező kötetet. Nincs koherens cselekménye, minden csak „majd ebből lesz valami” alapon mozog, ráadásul a könyvbeli „csavarnál” nagyobb, bizarr hülyeséget rég nem olvastam. spoiler Ettől kicsit minden kaszás… nevetségesnek tűnt a szememben… még ilyenen vitatkozni…

Na de, ami tetszett; de nagyon. Thunderhead annyira nagyon ijesztő, hogy soha, de soha nem akarok egy olyan világban élni, amiben egy ilyen „lény” létezik. Kezdve az elején felbukkanó pulykás történettel (amit soha többé nem fogok tudni elfelejteni), ami már magában felvet rengeteg morális kérdést spoiler Ha azt vesszük, hogy hatalmában áll akár kiirtani az egész emberiséget, ha azt látja megfelelőnek… akármi megtörténhet. Ez annyira nagyon ijesztő, hogy vége, engem már semmivel se lehetne meggyőzni arról, hogy jó lenne egy ilyen világ. Erre csak rátesz egy lapáttal, hogy ennek az elvileg szimpla „mesterséges intelligenciának” saját személyisége van, s olyan dolgokról van véleménye, ami az embereket is megosztja – tehát maga alakította ki az adott véleményt, nem pedig az őt alkotó emberek, ami szintén félelmetes. Azt meg sem említve, hogy képes sértettséget, árulást érezni, haragot, eszméletlen haragot érezni, amit nem fejez ki, hanem „hideg fejjel” átgondol, mikor is lenne a legjobb azt levezetni… Ennek ábrázolása tökéletesen sikerült.

Emellett, a Thunderhead, a The Great Resonance követők biblikus megjelenítése eszméletlen volt. Ha csak erre kéne csillagot adnom, akár százat is kapna.

Az írásmódot is sokkal kellemesebbnek találtam, ami szintén pluszpont. Nagyon tetszett, hogy bepillantottunk a társadalom nem csak „tökéletes” felső rétegébe, de többet megtudtunk teszem azt a „kirekesztett” csoportól, épp ahogy az új vallás követőiről is – ők rengeteg érdekes véleményt osztottak meg az olvasókkal, amiknek nagy részével egyet is értek.

A furcsa az egészben, hogy ha csak a történetet nézem, az nagyon tetszik. A morális kérdések zseniálisak, viszont a szereplők… hát, talán még velük se lenne baj, ha nem minden cselekedetük mögött valami olyan érzelem húzódna meg, ami teljesen logikátlan. Ha már úgy döntött az író, hogy nem akarja őket bemutatni, egyszerűen leírja, hogy „ezt érzik és kész”, akkor ne ezekre a hihetetlen érzésekre próbáljon hagyatkozni, keressen valami más indokot – vagy akkor mutassa be őket egyértelműen. (Itt erősen utalok arra, mikor spoiler.)

Ugyan még mindig nem mondanám, hogy fúúú de eldobtam tőle az agyam, de mindenképp elolvasom a harmadik részt, és remélem, arra még több csillagot adhatok majd.


Népszerű idézetek

>!
csilla123 P

The world is unfair and nature is cruel.

365. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Thunderhead
>!
csilla123 P

“Hey,” he said, “how about you be Cleopatra, and I’ll be Prometheus?”

500. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Citra Terranova · Rowan Damisch
3 hozzászólás
>!
csilla123 P

“The harder you scrutinize randomness, the more coincidence seems like design.”

313. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Scythe Michael Faraday
>!
csilla123 P

“Your deeds will always come back to haunt you.”

322. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Scythe Curie
>!
csilla123 P

“If we were judged by the things we most regret, no human being would be worthy to sweep the floor.”

340. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Scythe Constantine
>!
csilla123 P

How fortunate am I among the sentient to know my purpuse.

(első mondat)

>!
Manamis_Life P

I guess, whoever holds the torch casts the darkest shadow.

>!
csilla123 P

“What’s the point of living forever if you can’t take a few risks?”

166. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Citra Terranova
>!
csilla123 P

While freedom gives rise to growth and enlightenment, permission allows evil to flourish in a light of day that would otherwise destroy it.

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Thunderhead

A sorozat következő kötete

Arc of a Scythe sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Patrick Ness: More Than This
Cecelia Ahern: Flawed
Rati Mehrotra: Markswoman
Marissa Meyer: Cress (angol)
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep
Patrick Ness: Monsters of Men
Pierce Brown: Golden Son
Amie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars
Lois Lowry: The Giver
Julianna Baggott: Fuse