Az ​óceán mélyén 47 csillagozás

Neal Shusterman: Az óceán mélyén

Mindig ​az a legfélelmetesebb, amiről a legkevesebbet tudunk

Az óceán legmélyebb pontja a Marianna-árok fenekén lévő Challenger Deep. A skizofrénia egy mentális betegség, amely több tízmillió embert érint a világon. A Challenger Deep 10 916 méter mélyen van. A skizofrénia a betegek jelentős részénél serdülőkor táján jelentkezik. Az óceán legmélyebb pontján mindezidáig összesen három ember járt. A skizofrénia leggyakoribb megnyilvánulási formái a hallucinációk és a paranoid téveszmék.

Mit tehet egy szülő, amikor a fia azzal fordul hozzá, hogy valaki meg akarja ölni? Kihez fordulhatsz, amikor úgy érzed, hogy az apád és az anyád helyét álruhás szörnyek vették át?

Az óceán mélyén 2015-ben összesen tíz különböző díjat nyert Egyesült Államokban, köztük a legrangosabb irodalmi elismerést, a Nemzeti Könyvdíjat is. A fantasyk (Everlost), tudományos-fantasztikus történetek (Akcelerátus-trilógia) és disztópiák (Unwind) szerzőjeként ismert Shusterman új regénye… (tovább)

Eredeti mű: Neal Shusterman: Challenger Deep

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vészkijárat

>!
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2017
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634102847 · Fordította: Illés Róbert · Illusztrálta: Brendan Shusterman

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Don Quijote


Kedvencelte 9

Most olvassa 8

Várólistára tette 120

Kívánságlistára tette 123

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
kellyolvas P
Neal Shusterman: Az óceán mélyén

Nem találkoztam még ilyen hiteles szerzővel, mint Neal Shusterman, aki kegyetlenül őszintén tárja az olvasók elé, milyen érzés skizofrénnek lenni. A könyv végén az utószóban elárulta, hogy a saját fia betegségének tapasztalatait szőtte bele a regénybe, a fia rajzai illusztrálják a könyvet, amiket akkor rajzolt, amikor ugyanúgy elmerült a saját világában, mint Caden, a könyv főszereplője. A szerző szerint minden harmadik család valamely tagja küzd mentális betegséggel Amerikában, és én azt gondolom, ez Európában sincs másként, Magyarországon sem. A skizofrénia olyan mentális betegség, ami gyakran a tinédzser kor környékén alakul ki, az amúgy is zűrös időszakban, amikor a jeleket hajlamosak a szülők nem észrevenni, vagy félreértelmezni. Ezért szeretném, hogy ne csak ifjúsági ajánlást kapjon ez a könyv, hanem eljusson a szülőkhöz is. A könyv szerkezete megpróbálja visszaadni, hogyan működik egy mentálisan sérült agy. A fejezetek legtöbbször egy oldalasak, de néhány lapnál sosem tartanak tovább. A hangulatuk is csapongó, hol nagyon komoly, ijesztő gondolatokkal, néha tud majdnem vicces is lenni, de a legtöbbször nagyon megrázó. Számomra legalábbis az volt, nagyon lassan haladtam és nagyon sokat gondolkoztam az olvasottakon. A könyv elejétől világos, hogy van egy valóság és van egy képzelt világa Cadennek. A képzelt világ egy hajó, kapitánnyal, kormányossal, navigátorral és matrózokkal. Az árbóckosárban koktélokat osztanak és repdes egy beszélő papagáj is a fedélzeten. Az olvasó egy idő után rájön, hogy a hajón történteknek megvan a valóságos jelentése és az is kiderül, kiket képviselnek a szereplők. Minden egyes eseménynek meg van a háttere, ami Caden emlékeire épül. A hajó útjának célja a Mariana árok, a világ legmélyebb pontja. Oda készül alámerülni Caden, holott tudja, hogy ez a valóságban lehetetlen lenne.
Neal félelmetesen valóságossá tette Caden karakterét, és ennek a személyes érintettség az oka. Számos könyvet olvastam mostanában, ahol szerepelt valamilyen mentális betegség, de semmilyen kutatómunka nem ér fel a saját tapasztalattal. Nagyon jó pont, hogy a kórház nem ellenséges területként volt beállítva, kényszergyógykezeléssel és őrült orvosokkal. A szülők a kezdeti sokk után mindent megtettek a fiúk gyógyulása érekében és nem hagyták, hogy egyedül küzdjön a betegséggel.
Ezt a könyvet olvasnia kellene a fiataloknak és a szüleiknek egyaránt. Ha nem ismerik fel a jeleket, amik észrevétlenül kialakulhatnak, és nem fordulnak orvoshoz, nagyon könnyen alakulhat végzetessé ez a betegség, ahogy a szerző egyik barátjánál is.
Attól tartok, ez a történet nem lesz sikerkönyv, mert nehéz olvasmány. Viszont ha eljut olyanokhoz, akiknek íródott, és csak egy életet is megment, akkor már érdemes volt kiadni. Olvassátok, érdemes!
http://www.kellylupiolvas.com/2017/07/neal-shusterman-a…

>!
DoreenShitQ
Neal Shusterman: Az óceán mélyén

Neal Shusterman nevére már a Bontásra ítélvénél felfigyeltem amiből már jöhetne a folytatás, khm khm KMK de most ezzel a kötettel megjegyeztem egy időre. A történet az elején elég zavaros, karakterrel együtt haladva alakul ki az olvasóban a kép, ami szerintem egy nagyon jó húzás, és tök jól is van megvalósítva. Tökéletesen van felépítve a könyv, pont annyit engedve ki akkor, amikor kell, hogy az ember kicsit a főszereplő helyébe érezhesse magát. Rettenetesen őszinte és szívbemarkoló könyv a mentális betegségekről mint az elszenvedő és a családja szempontjából is. A rajzok nagyszerűen kiegíszítik a leírt sorokat, egy új árnyalatot adva az élményhez.
Összességében a YA kategóriában talán az egyik legjobb, amit valaha olvastam. Nagy pacsi a kiadónak, mert ez a könyv nagyon jól össze van rakva, a borító, a fordítás… az egész borzasztóan profi. Remélem folytatják a jövőben is, hogy ilyen igényes YA könyveket dobnak piacra.

>!
Lanore P
Neal Shusterman: Az óceán mélyén

Érdekes élmény volt olvasni ezt a könyvet, valahogy teljesen másra számítottam. Az első 20% kb. sötétben tapogatózásnak számított, azt sem tudtam hol vagyok, a fejezetek 1-2 oldalasak, időben és helyszínekben ugrálva, zavaró volt, hogy hülyének éreztem magam, de aztán megértettem, miért is van ez spoiler. A fülszöveg sokat sejtet, elárulja, hogy itt bizony a skizofréniával fogunk találkozni, sőt az utószóból az is kiderül, hogy az író a saját családjából vette a témát, valóságban is átélt élményekből táplálkozva. Érdekes volt, ahogy a képzelt világ spoiler és a realitás határai elmosódnak, szép lassan alakulva, finom „áthallásokkal”, szimbólumokkal. Durva könyv, fájdalmas és elgondolkodtató, nyitva hagyja a kérdéseket, és reményt kelt, miközben kézzelfoghatóan valóságos. Egyike a nem tudlak hova tenni könyveimnek.

>!
barbikaunatkozik
Neal Shusterman: Az óceán mélyén

Ezt a könyvet csak ajánlani tudom. Ugyan az első fele zavarosnak tűnhet, ám kiderül mi áll az egész hátterében. És hogy kinek ajánlom? Mindenkinek pontosan a témája miatt.
Bővebben: http://barbiolvas.blogspot.hu/2017/07/a-segitseg-fontos…

>!
Linszyy
Neal Shusterman: Az óceán mélyén

Hát nem erre számítottam.

Bele-bele lapozva tudtam, hogy valami igazán furcsa dologba fogok csöppenni. Azt is tudtam, hogy ez a könyv a skizofréniáról, a pszichózisról, a bipoláris viselkedésről fog szólni. Ez egy nagyon kemény téma, amit nehéz megmagyarázni, diagnosztizálni, megnevezni, mert mindenkinél más.

Az elején teljesen értetlenül szemléltem a történéseket. Tetszettek a rövid, ütős, de nagyon furcsa fejezetek. Aztán szépen lassan összeállt a kép, aminek nagyon örültem, mert máskülönben biztos, hogy nem tudtam volna továbbolvasni. Miután kiderült, hogy Caden álomvilága szorosan összekapcsolódik a kórházi napjaival és a betegségével, sokkal inkább kezdett érdekelni a történet.

Élvezhetően és érezhetően adta át Shusterman ennek a betegségnek a körvonalait. Sokszor úgy éreztem, hogy ez nem skizofrénia, de persze honnan is tudhatnám én ezt. Hiszen az orvosok sem tudják pontosan meghatározni. A testen kívüli élmény, az, hogy Caden mellett elrohan az élet, amíg ő egy ananászdarab a zselében, hogy teljesen kiesnek neki események, beszélgetések, egyszerűen nincs már jelen – mind-mind segítettek nekem megérteni, mit él át.

A rajzok kellőképpen visszaadták ezt az állapotot, persze kiderült, hogy az író fia ihlette a regényt, ő készítette a rajzokat, ettől is lett olyan hiteles. Arra kíváncsi lennék, hogy előbb voltak-e a rajzok, és ahhoz költötte a kalózos mesét az író, vagy fordítva.

A vége is tetszett, volt egy-két dolog, ami hiányos volt nekem, de elég szépen zárult. Örülök, hogy ilyet is olvashattam. :)
https://www.youtube.com/watch…

>!
HippyHelena
Neal Shusterman: Az óceán mélyén

Fantasztikus volt. De tényleg.
Teljesen elvarázsolt, mégis olyan valószerű volt, annyira életszerűen és tökéletesen volt megírva mint igazából kevés könyv azok közül, amiket mostanában olvastam, a helye a 'legjobb olvasmányaim' listán biztosítva van.
Sokak értékelésében olvastam, hogy nehezen rázódtak bele, de engem valahogy az első pillanattól kezdve megfogott. És fogva tartott végig, és még utána is, nem bírtam egyből becsukni a könyvet, percekig csak ültem az utolsó lapot bámulva.
Teljesen impulzusszerűen vettem meg amúgy, még a tavalyi Könyvhéten, amikor visszamentem az utolsó nap, már zárt a legtöbb stand, a legjobb barátnőmmel pedig ott álltunk a @Tilos_az_Á_Könyvek standjánál, és már eleve egy szép kis pakk volt a kezemben, aminek a tetejére ez is felkerült a fülszöveg elolvasása, és az író nevéhez fűződő pozitív olvasmányélményeim alapján. És mondanom sem kell, nem bántam meg :D
Amikor először belelapoztam, a rövid fejeztek furcsának tűntek, de ahogy belekezdtem, rájöttem, hogy ez így tökéletes, így teljesen hitelesek a különböző szakaszok, és így demonstrálja a legjobban a kettő közti billegést, végül pedig amikor az olvasó feje már zúg az óceán hullámaitól, szinte észrevétlenül mossa egybe a két szálat.
Mindenkinek ajánlom, de tényleg. Engem magával ragadott, és olyan helyekre vitt el, amiket amúgy sosem tapasztaltam volna meg, olyan gondolatokat ültetett el az agyamban, amik amúgy nem születhettek volna meg.

>!
Jesper_Olsen
Neal Shusterman: Az óceán mélyén

Kellett egy kis idő, amíg ráállt az agyam, hogy hogyan és miként is van ez a két(?)féle nézőpont, de aztán – én legalábbis – elég szemléletesnek éreztem ezt az ábrázolásmódot. A rövid fejezeteknek is köszönhető, hogy hamar olvasható a könyv, az emléke azonban sokáig megmarad az olvasóban.

>!
hollow_crown P
Neal Shusterman: Az óceán mélyén

Bárkinek ajánlom, akit érdekel a skizofrénia. Hihetetlenül jól adja át az érzéseket, magával ragad, levisz a mélybe, oda, le.
Könyv előtt/után ajánlom az öt történet az elmezavarról című filmet, hasonló érzéseket váltott ki belőlem.
Ez az a könyv, amit szeretnék évente egyszer elolvasni.
Gyönyörű és magávalragadó.

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog
Neal Shusterman: Az óceán mélyén

Én egy Megmaradt Alice-nek típusú regényt szerettem volna, ami tökéletesen megmutatja nekem, hogy milyen a skizofrénia, ami elmagyarázza a dolgot, úgy, hogy ne váljon szájbarágóssá. Ehelyett Az óceán mélyén E/1-es nézőponttal, és egy nagyon zavaró kitalált világgal dolgozott, és mire (végre valahára) a regény végére értem, nem éreztem azt, hogy én most már jobban megértem és megismertem a betegséget. Átjött a szenvedés, a fájdalom, a kiszolgáltatottság érzés, de az, amiért nekiültem a könyvnek valahogy a lapok között maradt.

Bővebben itt:
http://sorok-kozott.hu/2017/07/konyvkritika-neal-shuste…

>!
Molymacska 
Neal Shusterman: Az óceán mélyén

Az elején, amíg suliba jár, nem nagyon értettem, miről van szó, sőt az sem, hogy mi lesz ebből. Nagyon hosszú ideig tart, mire beindul a történet, és rájössz, miről is van szó pontosan. Mi ez? Mert az elején csak ez forgott bennem, de ahogy beindul az egész, kiderül minden, onnantól viszont szívszorító a történet, amiben átélhetjük, milyen mentálisan sérültnek lenni. Én mondom, félelmetes, és bennem biztos nem lenne ennyi kitartás, mint a főszereplőben. Zseniális könyv.


Népszerű idézetek

>!
Tilos_az_Á_Könyvek KU

Két dolgot tudsz. Egy: ott voltál. Kettő: nem lehettél ott.

7. oldal, 1. fejezet - Emberszagot érzek

>!
kellyolvas P

Mi történik? Hullámvasúton ülök a kocsi hátuljában egy emelkedő tetején, az előttem ülők már megadták magukat a gravitációnak. Hallom, ahogy az első sorban helyet foglalók már sikítanak, és tudom, hogy néhány másodpercen belül én is sikítani fogok. Abban a pillanatban vagyok, amikor hallom, ahogy a futómű hangos csikorgással a helyére kerül, abban a pillanatban, még mielőtt agyam racionális része megnyugtatna, hogy az csak a futómű. Éppen egy szikláról ugrom le, mert tudok repülni… csak éppen nincs hová leszállnom. Soha többé. Hát ez történik.

87-88. oldal

>!
kellyolvas P

Végül bekövetkezik.
Az agyam kimászik a bal orrlyukamon, és megszökik.

>!
colourmeblue

Csak mert hosszú az út, az még nem jelenti azt, hogy sosem ér véget.

246. oldal

>!
kellyolvas P

Mit látok, amikor becsukom a szemem? Néha minden elképzelhetőnél sötétebb feketeséget. A feketeség néha csodálatos, máskor ijesztő, és ritkán tudom, hogy akkor éppen milyen lesz. Amikor csodálatos, azon a helyen akarok élni, ahol a csillagok egy roppant, elérhetetlen kagylóhéj belsején helyezkednek el, ahogyan azt régen gondolták. Egy gigantikus szemhéj belső felületén – és amikor hátrahajtom ezt a szemhéjat, a mögötte lévő sötétség tényleg végtelen –, de ez valójában nem sötétség. Mindössze arról van szó, hogy a szemünk képtelen érzékelni azt a fajta fényt. Ha képes lenne, megvakítana bennünket, ezért a hatalmas szemhéj igazából megvéd minket. Helyette a csillagokat látjuk – az egyetlen fényforrást, amit soha nem érhetünk el. Mégis eljutok odáig.
Magam mögött hagyom a csillagokat, és elmerülök a sötét fényben – elmondhatatlan érzés. Bársony és édesgyökér simogatja minden érzékedet, folyadékká olvad, amin keresztülbújsz, szétporlad a levegőben, amit belélegzel. És repülsz! Nincs szükséged szárnyakra, mert a sötétség önszántából segít – akarata rímel a tiédre –, és nemcsak azt érzed, hogy bármire képes vagy, hanem azt, hogy bármi lehetsz. Minden. Mindenen áthatolsz, a szívverésed eggyé válik minden élőlény pulzusával, egyszerre dobban velük,
és a szívverések közötti csönd minden egyéb dolog mozdulatlansága, ami létezik, de nem él. A kő. A homok. Az eső, és rájössz, hogy ez mind szükségszerű. A csönd nélkül nem
lenne szívverés sem. Te pedig egyszerre vagy mindkettő: a jelenlét és a hiány. És ez a tudás olyan lenyűgöző, hogy képtelen vagy magadban tartani, meg kell osztanod másokkal, de nincsenek rá szavaid, hogy el tudjad mondani, és szavak nélkül, kifejezőeszközök nélkül belerokkansz, az elméd ugyanis nem elég nagy ahhoz, hogy elbírja mindazt, amit próbálsz belepréselni…
… de ez nem mindig van így.
Néha a sötétség odaát egyáltalán nem csodálatos, és tényleg csak a fény teljes hiányából áll. Mohón kapaszkodó kátrány, ami lehúzza az embert. Megfulladsz, de mégsem.
Ólommá változtat, és még gyorsabban süllyedsz ragacsos ölelésében. Megfoszt a reménytől, sőt, még a remény emlékétől is. Azt a képzetet kelti benned, hogy mindig így érzel, és nem létezik más irány, csak lefelé, ahol lassan, de annál biztosabban zabálja fel az akaraterődet, beleolvasztja a rémálmok ébenfekete nyersanyagába. Ugyanolyan meghitt ismeretséget kötsz ezzel a reménytelenségen túli sötétséggel, mint a szárnyaló magasságokkal. Mert ebben is, mint mindenben, megvan az egyensúly. Nem kaphatod meg az egyiket anélkül, hogy szembenéznél a másikkal. És néha úgy gondolja az ember, hogy elbírja, mert az öröm megéri a szenvedést, máskor meg tudja, hogy nem bírja el, és hogy is képzelhette az ellenkezőjét? Örök tánc: erő és gyengeség, magabiztosság és levertség. Mit látok, amikor behunyom a szemem? Látom, mi van a sötétségen túl: mérhetetlenül hatalmas – mind fölöttem, mind alattam.

>!
kellyolvas P

Egyedül akarsz maradni, de félsz egyedül maradni, de attól is félsz, ha nem maradsz egyedül. Figyelnek rád, de nem hallanak meg, a hangok pedig azt mondják, hogy a szüleid is részei a problémának. „Ők nem az igazi szüleid – mondják a hangok. – Szélhámosok.

>!
barbikaunatkozik

– Most vagyok itt harmadszor – árulja el. – Ez a harmadik epizódom.
– Epizód.
– Így nevezik.
– Ez már inkább egy minisorozat.

194. oldal 106. Azoknak a bőre, akik voltunk

>!
MariannaMJ

…és az a szomorú benne, hogy tudom, ez csak egy álom. Tudom, hogy hamarosan véget ér, és felébredek egy olyan helyen, ahol én vagyok összetörve, vagy a világ.

149. oldal

>!
ap358 P

Mi történik, ha az univerzumod elveszti az alakját, és nincs tapasztalatod abban, hogyan állíthatnád helyre az egyensúlyát?

33-34. oldal

>!
gabriellaeld IP

– Anyám szerint, isten sosem mer ránk akkora feladatot, amivel ne tudnánk megbirkózni.
– Anyád egy seggdej! – vágja rá Hal.

222. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom
Francesca Zappia: Csak kitaláltalak?
Kelley Armstrong: The Summoning – A szellemidéző
Nicola Morgan: Látlak…
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Timothée de Fombelle: Ágról szakadt Tóbiás – A számkivetett
Ecsédi Orsolya: Cirrus a tűzfalon
Martin Kay: Eastern
Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal
Scott Westerfeld: Behemót