Gridlinked (Agent Cormac 1.) 2 csillagozás

Neal Asher könyvei a társadalmi SF, a hard űropera, a posztkiberpunk és a nyers akció jól adagolt kombinációjával élnek. Akár Peter Hamilton regényeihez is hasonlíthatnánk őket, csak kicsiben. A Gridlinked a szerző első regénye, így hajlamos vagyok megbocsátani, hogy a stílusa még egy kicsit karcos és a karakterei sem igazán kidolgozottak. (Lett ő még jobb is, lásd a Prador Moon c. művét, ami kronológiai sorrendben ez előtt játszódik, de későbbi megjelenés.)

A Polity (az író legtöbb űroperájának közös háttere) az emberlakta világok többségét magába foglaló közösség, amelyet MI-k irányítanak és térkapuk kötnek össze egymással. Ezeknek az MI-knek az elit ügynöke Ian Cormac, a 25. század James Bondja. Cormac „gridlinken”, azaz kibernetikusan a hálózatra kapcsolva töltötte élete utóbbi harminc évét, így az MI-kkel sokkal könnyebben szót ért, mint az emberekkel. De saját érdekében most le kell kapcsolódnia a hálózatról, és újra meg kell tanulnia a normális emberi kommunikációt. De akadnak gondjai hibbant gengszterekkel, felrobbanó térkapukkal és legalább egy kisbolygó nagyságú idegen lénnyel is.

Egyszóval minden adott egy jó űroperához: egy fura főhős, tudományos rejtélyek, jópofa kütyük, némi politikai intrika, egy kis gondolkodás az emberiség (meg a gépség :P) fejlődéséről, és jó sok lövöldözés. Én egyedül a pszichopata nemezissel nem tudtam megbarátkozni; igazán nem értem, hogy Hollywoodon kívül kinek tetszenek az ilyen habzó szájú gonosz figurák. Szerencsére a gengszterek között is volt kettő, akik miatt érdemes volt végigkísérni azt a történetszálat is, de Cormac sztorija azért messze jobban sikerült. Mindenképpen látok fantáziát ebben a sorozatban, csak ez a kötet még egy kicsit kiforratlan.

Ha Őszinte akarok lenni, baromi szórakoztató volt ez a könyv, és úgy egészében elégedett vagyok vele, főleg bevezetőként a Polity univerzumba, de sajnos megvolt a pár baklövés, ami visszatartotta attól, hogy még ütősebb legyen.
Szóval, az óriási pozitívumok: Hatalmas, fantáziadús és potenciáltengerben úszkáló világ! A szereplők jelentős része emlékezetesre sikerült, nagyon tetszettek a fejezetek elején lévő kis szócikkek, vagy részletek a világ könyveiből. Ez az AI-val karöltött utópia fantasztikus, és majdnem minden megálmodott technológia, vagy világelem rendkívül izgalmas!
A történet maga nekem tetszett. Két szálon fut: követhetjük Cormac ügynököt, illetve az őt üldöző gengszter/szeparatista Arian Peltert. Meg kell mondjam, ennél a két szálnál ütközik ki a könyv legnagyobb gyengesége nekem, miszerint Cormac egyszerűen nem olyan érdekes. A könyv saját szavaival egy 007-es ügynök-féle figurát kapunk. Érdekes, hogy lekapcsolják a gridről, és kb. újra kell tanulnia embernek lenni, de viszonylag fájdalommentes folyamat ez végül és az egész Dragon sztoriszál miatt elsiklik felette a könyv, így Cormacnak alig van valami jelentős karakterfejlődése a történet végére. És akkor ott van Arian Pelter, egy szerintem alapvetően érdekesebb, és szórakoztatóbb karakter, mint Cormac, aki spoiler, amik már sokkal erősebb motivációk, mint Cormac megbízatása. Vársz és vársz, hogy akkor majd kettejük között lesz a nagy finálé, ami majd az órási fejlődési pillanata lesz Cormacnak (esetleg az újonnan felfedezett embersége segíti majd legyőzni az egyre embertelenebb Peltert), de ez az egész könyvön át felépített konfliktus csak másodlagos lesz a végén, Cormac szó szerint nem tanul belőle semmit, és utána megy és legyőzi az „igazi”, nagy ellent, egy teljesen ostoba csellel.
Szóval elvesztegetett karakterek, és kelleténél gyengébb finálé ellenére is nagyon javaslom ezt a könyvet, és szinte biztos, hogy folytatom a sorozatot. Legalább így látszik, hova lehet még fejlődni.