Heptameron 5 csillagozás

Navarrai Margit: Heptameron Navarrai Margit: Heptameron Navarrai Margit: Heptameron Navarrai Margit: Heptameron Navarrai Margit: Heptameron

A ​nagy esőzés veszteglésre kényszerít egy francia nemes urakból és úri hölgyekből álló társaságot egy dél-franciaországi apátságban. Hogy unalmukat elűzzék, elhatározzák: amíg el nem készül a megáradt folyón átvezető híd, igaz történetekkel mulattatják majd önmagukat s egymást. – A tíz napra tervezett pihenő napi tíz történetében megelevenedik a színes francia reneszánsz, I. Ferenc király uralkodásának mozgalmas kora. Erőszakos és kegyetlen hercegek, jámbor és bölcs fejedelmek, sima szavú udvaroncok, csalafinta udvarhölgyek, felszarvazott férjek és kikapós menyecskék, kéjre és pénzre sóvárgó csuhás barátok, furfangos kereskedők, ármányos ügyvédek, együgyű parasztok mulatságos vagy drámai alakját kelti életre Margit királyasszony tolla. S ami különös pikantériával fűszerezi a történeteket: a szereplők többnyire valóságos személyek, a királyi család és közvetlen környezete. – Mese és valóság, szelídség és kegyetlenség, bosszú és megbocsátás, vidám érzékiség és komor önsanyargatás,… (tovább)

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei, Szerelmes századok

>!
Európa, Budapest, 1981
544 oldal · ISBN: 9630725282 · Fordította: Antal László, Lothár László
>!
Európa, Budapest, 1970
414 oldal · Fordította: Antal László
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1969
414 oldal · keménytáblás · Fordította: Antal László · Illusztrálta: Würtz Ádám

Enciklopédia 7


Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Navarrai Margit: Heptameron

Nohát, kérem.
Előrebocsátom, hogy nekem a Dekameron nem igazán tetszett. A Heptameront csak azért akartam elolvasni, mert 1. klasszikus, 2. Huizinga dicséri, 3. egy könyvtári selejtezéskor 50 Ft-ért ideadták.
Ehhez képest jól meglepődtem, hogy csak úgy „gondulomra” leszedem a polcról, ráadásul éppen egy Márquez-regény olvasása közben, valamit keresgélve, és konkrétan a továbbiakban nem tudom letenni. :) A közepe felé előfordult ugyan, hogy gyorsolvasásra kapcsoltam az agyam, de ahhoz képest, hogy XVI. század, elég ritkán.

Bevallottan a Dekameron iránti tiszteletből, a Dekameron mintájára készült, de a tisztelet nem tartja vissza attól, hogy versengjen a mintaképpel. Fogalmam sincs, miért nem tekintették a továbbiakban akkora klasszikusnak, mint a Dekameront, és miért nem lett akkora hírneve/elismertsége, de van egy halvány sejtésem, hogy azért, mert a szerző nőnek született… Nevezzenek nemem iránt elfogultnak, de ez a könyv bizony jobban van megírva a Dekameronnál.

Először is nem annyira repetitív. A Dekameronból kb. a harminckettedik megcsalt férjnél lett elegem, esetleg a huszonkilencedik kéjvágyó szerzetesnél. Itt is ismétlődnek bizonyos történetsémák, de Boccacciónál sokkal jobban ügyel a változatosságra. Valószínűleg ebben segítségére volt az is, hogy Boccacciónál sokkal kevésbé támaszkodik korábbi forrásokra, hanem folyamatosan a hitelesség és az igazmondás igényével lép fel. Négyszáz év után már persze lehetetlen ellenőrizni, mi számított megtörtént esetnek és mi nem (bár a lábjegyzetek nagyon lelkiismeretesen jelzik, hogy hol melyik történelmi alakról van szó), de hogy ettől változatosabb lesz a könyv, az biztos. Két kezemen meg tudom számolni, hány történetet vesz át másoktól.
(Nem mintha kifogásom lenne az ellen, hogyha egy író mástól vesz át egy történetet – a reneszánsz korban ez teljesen természetes is volt, sőt elvárták –, amennyiben egyedi módon dolgozza fel.)

Másodszor: a maga elegáns és udvarias módján sokkal-sokkal alaposabban fejtetőre állítja saját korának világát, és sokkal erősebben szembemegy a társadalmi elvárásokkal, mint Boccaccio. Sablonokat használ ő is, de úgy, hogy jó pár sablonon ügyesen, szinte észrevétlenül csavar egyet. Vigyáz arra, hogy ha az egyik történetben a társadalmilag alacsonyabb rangú kapta a fricskát, akkor a következőben ő váljon hőssé. Hány Boccaccio-hős van (a hőst úgy értem, hogy hősiesen viselkedő szereplő), akinek nincs nemesi rangja?! Hány házasságon kívüli szerelmi viszonyt folytató asszony válik példamutató figurává?! Hogy csak a legkirívóbb példákat említsem.

Harmadszor: itt a kerettörténetnek is van szerepe. Jellemváltozást ne tessék várni, de jó kis vitákat igen. A szereplők nemcsak végighallgatják egymás történeteit, hanem alaposan meg is vitatják azokat. Néha persze erőltetettnek tűnnek a viták, érezhetően csak a teret töltik ki, de máskor tényleg rendesen odamondogatnak egymásnak, függetlenül attól, hogy mindig tisztelettel és udvariasan bánnak a másikkal. Ha valaki nagyon elragadtatná magát, az se tartós, hagyja, hogy kibékítsék. Igazából minden szereplő elfogadja a többit annak, ami. Igazi többszólamú regény ez a mű. Mindenkinek a szólama elegendő teret kap.

Eléggé protestáns könyv amúgy. Persze misére járnak a szereplők, naponta kétszer, lelkiismeretesen és örömmel, de bele-belekerülnek olyan apró utalások, hogy „csak a hit által igazul meg az ember” stb. Ami pedig aztán mindennek a teteje: minden nap azzal kezdődik, hogy felolvasnak a Szentírásból, és a felolvasó utána leckét is tart, írásmagyarázatot. Ez a felolvasó pedig hangsúlyozottan nem pap, még csak nem is egyházi személy.
Amúgy meg nő. ;) Mondom én, hogy alaposan fel van itten forgatva a világ. :)

Kár, hogy nincs befejezve a könyv. Annyira szép és furcsa, ahogy a vége felé valaki örömmel jelenti, hogy nemsokára kész a híd, a szereplők napokon belül elhagyhatják ideiglenes menedéküket – a szereplők persze sajnálják, mert akármeddig elmesélgetnének egymásnak –, az olvasó meg tudja, hogy ekkor már mennyire beteg volt Navarrai Margit… talán egy kicsit arra is utal a könyv, hogy az ő hídja is készül már, egy másik világba, bár nem szívesen hagyja el ezt az ittenit.

Megjegyzendő: Az eleje elég nehezen követhető (ki kinek a kicsodája, és milyen hús-vér történelmi alak szolgált a mintájául), de ha valaki nem tudja követni, ne sajnálja. Bőven elég, ha annyit felfog, hogy a tízből melyik szereplő férfi és melyik nő. :) A későbbiekben, amikor már megszokta a sok jelképes álnevet, ráér visszalapozni, és tisztázni a tisztázni valókat.

Ez az értékelés meg megint milyen hosszú lett már!!! Ugyan hányan olvasták el idáig? ;)

>!
Európa, Budapest, 1970
414 oldal · Fordította: Antal László
18 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISP

Margit erényes hölgy hírében állott, neki a házasságtörésnél kevésbé divatos és kevésbé ártatlan vétkeket: szellemi „kicsapongásokat” lehetett a szemére vetni. Érzékeny és nagystílű igazságérzetén kívül még azt is, hogy írt: verseket, levél formában fogalmazott prózát és híres novelláit.

405. oldal, Utószó - Navarrai Margitról

>!
Timár_Krisztina ISP

Azt nem hívom képzelődésnek, ha az ember szétosztja a szegények között azt, amit Isten a hatalmába adott, csak nem tartom nagy bölcsességnek, ha valaki a más javaival alamizsnálkodik, mert hiszen legtöbbször azt látjuk, hogy a legádázabb uzsorások építtetik a legszebb s legékesebb kápolnákat, százezer dukátnyi rablásért tízezer dukátot érő épületekkel akarván megengesztelni Istent, mintha bizony Isten nem tudna számolni.

327. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

(…) és tapasztalni fogják, hogy a női okosság és erény nem csupán a hercegnői fejekben és szívekben rejtőzik, mint ahogy legtöbbször a szerelem és a gyöngédség sem ott lelhető fel, ahol gondolják.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: erény
1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Élt az Allais grófságban egy Bornet nevezetű férfiú, aki feleségül vett egy jó házból való tisztességes lányt, s fölöttébb büszke volt feleségének erényességére és makulátlan jó hírére, aminthogy – gondolom – az itt jelenlevő férjek is büszkék asszonyaikra. És ámbátor tőle megkövetelte a hitvesi hűséget, úgy vélte, hogy kettőjükre kétféle törvény áll (…)

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság · hűség · hűtlenség
>!
Timár_Krisztina ISP

(…) ha ugyanis a szeretett lény olyan nagyon hasonlít ránk, s annyira egyet akar velünk, végül is magunkat szeretjük, nem pedig őt.

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: önzőség · szerelem
>!
Timár_Krisztina ISP

– Ha jól megnézték a Szent Írást – mondta Saffredent –, Szent Pál ezt írja: „Én plántáltam, Apolló öntözött”, ám arról nem szól, hogy asszonyok is munkálkodtak volna Isten művén.
– Kegyelmed is úgy okoskodik, mint a hamis emberek – mondta Parlamente –, kik a maguk javára veszik a Szent Írásnak egy versezetét, s elhagyják, mi ellenük szól. Ha Szent Pált végigolvasta, azt látja, hogy a nőkhöz is szól, kik sokat munkálkodtak vele az Evangélium dolgában.

372. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szent Pál
>!
Timár_Krisztina ISP

– Higgyék meg – mondta Saffredent –, gyakorta láttam: nem a bűnt büntetik, hanem az ostobaságot; a gyilkos, a tolvaj, a parázna, ha ugyanolyan ravasz, mint amilyen gonosz, sosem akad horogra, s az emberek sem szidalmazzák. De néha akkora a gonoszságuk, hogy elvakítja őket; s akkor ostobák lesznek, s úgy járnak, mint mondtam. Csak az ostobák bűnhődnek, nem a bűnösök.

104-105. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jan Potocki: Kaland a Sierra Morénában
E. T. A. Hoffmann: Aranycserép
E. T. A. Hoffmann: Az arany cserép
Giovanni Boccaccio – Christian Kraus: Dekameron
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Bächer Iván: Zónázó
Till Eulenspiegel kópéságai
Gottfried August Bürger: Münchhausen báró kalandjai
Gottfried August Bürger: Münchhausen báró csodálatos kalandjai