Kín 203 csillagozás

Natsuo Kirino: Kín

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kirino ​többszörös díjnyertes regénye egy csendes tokiói kertvárosban elkövetett gyilkossággal kezdődik. Jamamoto, a kisgyermekes anya, aki éjszakai műszakban dolgozik egy gyárban, megfojtja erőszakoskodó férjét, majd kolléganőitől kér segítséget, hogy megszabaduljon a holttesttől, és eltüntesse a gyilkosság nyomait. Az intelligens és hidegvérű Maszako veszi a kezébe az irányítást, de hamar rájön, hogy ez a gyilkosság csupán a kezdete egy félelmetes útnak, amely a japán társadalom legsötétebb bugyraiba vezet…

Kirino regénye egyszerre irodalmi remekmű, mely megindítóan idézi fel a japán társadalomban alávetett szerepre kárhoztatott nőket és a velük szemben támasztott elvárásokat, ugyanakkor oly sötét, oly kegyetlen és oly nyomasztó, hogy szédelegve tesszük le a könyvet. Nincs az a véres amerikai nagyvárosi erőszaktörténet, amely fölvehetné a versenyt a Kín iszonyatával.

„Felejtsük el a virágrendezést meg a gésákat… A Kín izgalmas bepillantást nyújt a japán alvilág… (tovább)

>!
Kelly, Budapest, 2009
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639943223 · Fordította: Komáromy Rudolf

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Katori Maszako


Kedvencelte 44

Most olvassa 14

Várólistára tette 170

Kívánságlistára tette 94

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
J_Goldenlane I
Natsuo Kirino: Kín

Hogyan kell felszeletelni egy embert, hogy egységsúlyú csomagokba lehessen csomagolni? – a válasz benne van a könyvben, részletes és plasztikus leírással együtt!

És nem, ez nem a legborzalmasabb jelenet. Mert hát istenem, ezek a japán nők felszeletelnek pár embert, ne akadjunk ki rajta, muszáj nekik! De előtt-közben-utána élnek, a japán valóság árnyékosabb oldalán, szenvednek, szívnak, és igazából semmi esélyük sincs, hogy jobb legyen. Még azzal együtt sem, hogy eladják piacképes tudásukat, mely szerint profin forgatva a szusi-késeiket, fel tudnak szeletelni pár hullát.

Fő erénye a könyvnek az izgalmas történetmesélésen túl a hitelesség. Mert amennyire én ismerem a japán valóságot, ez a könyv hiteles. Persze, regény, persze, dark, de ezer apró pontban stimmel, ezer apró pontban írja le a japán mindennapokat, és ezek nem azok a pontok, amik emelik az ország-imázst. Gyönyörűen mutatja be a kaszti korlátok közé zárt kilátástalan életet, és aztán azokat a számunkra irracionális kitörési pontokat is, amiken keresztül végül a főszereplők kikerülnek a társadalom és a szokások által rájuk kényszerített szerepből – és egyáltalán nem jobb, csak éppen némileg más helyzetben találják magukat a könyv végén.

Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a modern Japán, és van gyomra olvasni róla.

11 hozzászólás
>!
gab001 P
Natsuo Kirino: Kín

Az első pillanattól vonzott ez a könyv. Valamiért kedvelem a távol keleti irodalmat, azt a hidegséget és kilátástalanságot, ami ezekből a történetekből süt. Egészen elborzasztott az a részletesség, ahogy az írónő a gyilkosságot és az azt követő eseményeket leírja. Ezekhez a részekhez valóban kitartás kellett. Ugyanakkor teljesen beszippantott a hangulat és az egyes szereplők életének megismerése, megértése. Volt, akit egészen megszerettem, míg másokat szívből gyűlöltem. Érdekes volt figyelni, ahogy az egyes események egymásra rétegződnek és a különböző szempontok ütköznek egymással. Szinte minden oldalról visszaköszön a magány, az elszigeteltség érzete, ahogy mindenki próbálja életben tartani magában a reményt valami jobb iránt, miközben az események olykor egészen váratlan fordulatot vesznek, de mindenképpen sodornak valami elkerülhetetlen vég felé. Lenyűgöző alkotás.

3 hozzászólás
>!
Szimirza P
Natsuo Kirino: Kín

Egyik legnyomasztóbb könyv amit mostanában olvastam. Jó pár véres és hátborzongató jelenetben bővelkedik, izgalomból sincs hiány, ugyanakkor a hangulata teljesen más, mint azt várná az olvasó. Nagyon nagy szerepe van a magánynak, a felszín alatt felgyülemlő feszültségnek, a pattanásig feszült idegeknek. A szereplők bemutatása és az életük alakulás nagyon jól kidolgozott, teljesen olyan, mintha mi is ott velük élnénk a mindennapjainkat. Csak ajánlani tudom!

>!
ggizi P
Natsuo Kirino: Kín

Elég lassú lefolyású a történet. Mindez azért, hogy kellően kibontakozhassanak a karakterek és mindenki hátterébe bepillantást nyerhessünk, hogy minél jobban átérezhessük és elmerülhessünk a kilátástalan és monoton hétköznapokba, a kihűlt és kényszerű családi kötelékekbe. Már maga az alaphelyzet is elég lehangoló és feszültséggel teli, ami később csak tovább fokozódik. Nagyon érdekes volt a japán nők életébe belelátni, de ezzel a nagyon hatásos és részletgazdag ábrázolással mintha az egész történet egy színektől mentes, depresszív közegben létezne. Elég nyomasztó volt.

>!
Mes
Natsuo Kirino: Kín

Ha lehetne én adnék, még egy csillagot, ez FENOMENÁLIS volt! Abszolút hangulat könyv volt nálam, azért is stagnált sokáig az olvasása, de most megjött a hangulat, és a könyv elsöpört. Valamit eddig is tudtam Japánról, de miután elolvastam ezt a könyvet teljesen átértékeltem magamban dolgokat. A könyv olyan hatásosan van megírva, hogy igaz már vasárnap befejeztem, de egyhamar nem hiszem, hogy ki megy a fejemből.

>!
Black_Venus
Natsuo Kirino: Kín

Naszóval. Közben aludtam rá egyet, ez talán segít az értékelésben, igyekszem spoiler nélkül, de nem garantálom…
Alapvetően egyetértek a könyvről előttem szólókkal, és valóban megrázó könyv, egyrészt a brutálisan véres jelenetek miatt, különösen az elején, másrészt azért, mert tényleg minden szereplő kiégett, elfojtott problémákkal küzd, reménytelenül magányos és reménytelenül küzd a túlélésért.
Talán ez az egyik legfurcsább dolog az egészben: a japánokról mindig azt hallani, hogy még a magyaroknál is gyakrabban lesznek öngyilkosok: nekem furcsa volt, hogy ha már ennyire utálják az egészet, akkor miért nem hagyják a francba, és távoznak az élők sorából? Miért mindig másokat segítenek hozzá? Igazából az egész könyv az életösztön diadalának tűnik nekem, mintha azt mondaná, hogy mindegy a hogyan és amiért, a lényeg, hogy élni kell (mert a remény hal meg utoljára, és azt már úgyis felesleges feldarabolni?).
Mindenesetre nem értek egyet azokkal, akik szerint a brazil bármilyen módon rosszul járt volna, hiszen sikerrel megvalósította a saját próbáit, elnyerte a beavatást, és megszabadult a pokol tornácáról. Szerintem az ő sztorija tipikus beavatási történet, minden része szépen a helyén van.
Úgyszintén Maszako is ilyen, illetve harcos nőtársai is, csak a 4 nőből egyedül Maszako az, aki képes átesni a tűzkeresztségen, kiállni a saját próbáit (ami ugye általában a férfiak kiváltsága, a nőket nem szokás úgy beavatni, mint a férfiakat, különösen nem egy olyan társadalomban, mint a japán). Ez alapján Maszakot is inkább győztesnek tartom- hát igen, aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Ment is, aztán ki is jött. Szép kerek. Nem is tudom, miért csak 4 pontot adtam, járna akár 4,5 is!

11 hozzászólás
>!
tmezo P
Natsuo Kirino: Kín

Végtelenül nyomasztó és komor hangulatú volt számomra ez a könyv. Az életkörülmények és maga a cselekmény tette azzá. A fülszöveg híven tükrözi a könyvet, tényleg elvezet a társadalom sötét bugyraiba. Szinte hátborzongató, ahogy fokról-fokra haladunk egyre mélyebbre, és mindemellett elképesztő a hidegvérűség és az érzéketlenség, ahogy mindezt megélik a szereplők. Nem volt egyszerű végigolvasni, de kár lett volna kihagyni.

>!
Gab
Natsuo Kirino: Kín

Vannak könyvek amelyek ütnek,na ez is egy ilyen volt.Borzongatósan borzongató,izgulós meg nem is könyv.Pár napja fejeztem be,mégis mindennap eszembe jutott,foglalkoztatott, sőt,fejben már a folytatását is boncolgattam.Sokat olvastam Japán társadalmáról,mégis mindig elképeszt,és vonz is egyszerre.Félelmet keltő és hívogató is egyben.Mennyi minden rejtőzik a ki nem mondott szavak,az elnyomott érzelmek mögött.Szinte tapintható a feszültség.
Érdekes,hogy a történtek után csak egyetlen egy valaki tudta átértékelni az életét.Talán ez a legfélelmetesebb és ijesztőbb az egészben.

2 hozzászólás
>!
Mrs_Bateman
Natsuo Kirino: Kín

Nagyon tetszett, végig izgalomban tartott, fent tartotta az érdeklődésemet. A karakterek részletesen kidolgozottak voltak. Különösen tetszett, hogy az összes szál összekapcsolódott, és az összes szereplő megállíthatatlanul robogott a végzete felé. Ázsia világa mindig lenyűgöz, most sem volt másként. Jó volt belelátni a női sorsokba, az emberek gondolkodásába, életébe.

>!
Annamarie P
Natsuo Kirino: Kín

Ez az a könyv, amiről hosszasan lehetne beszélgetni, rengeteg dolgot ébreszt fel bennünk.
Elsőre azt emelném ki, hogy ez egy nagyon jól megírt történet Tokió hétköznapi embereinek mindennapos nehézségei sűrűjébe ágyazott lélektani játszmákról, s legfőképp arról, hogy meddig mész el. Nem mondom, hogy nem léptem át egy egy bekezdést, sokszor rendkívül brutálisan alakulnak a dolgok, de érdemes belevágni a könyv elolvasásába.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika IP

A sors az, ami minden terved dacára történik veled.

>!
Mileva P

– Mindig azt hittem, mintafeleség vagy.
Jajoi hallgatott, mintha ezt fontolgatta volna.
– Pontosan ezt utálta – mondta végül.
– Miért?
– Gondolom, egy nő unalmassá válik, ha mindig jó.

234. oldal

>!
Sárhelyi_Erika IP

(…) egy holttest tényleg olyasvalami, amit éppúgy ki kell dobni, mint bármely más hulladékot. A hulladék az emberélet természetes mellékterméke; és másnak semmi köze hozzá, mit dobnak ki, illetve ki dobja ki. Persze, ha eljön az ideje, bele kell nyugodnunk a ténybe, hogy a többiekkel együtt minket is kidobnak.

>!
csartak MP

– Az anyósom valószínűleg hamarosan felébred. Be kell fejeznünk.
– Tudom – mondta Maszako. – Akkor talán segíts többet a vágásban!
– De hát nincs másik fűrészünk.
– Szólhattam volna, hogy te is hozz egyet magaddal.
– Csakhogy akkor el sem jöttem volna – felelte döbbenten Josie.
– Jogos – ismerte el Maszako, és hirtelen nevethetnékje támadt.

83. oldal

>!
Dia9117

Mert a sors az, amely minden terved dacára történik veled.

198. oldal

>!
Mileva P

– Folyton arra gondolok – szólt közbe elérzékenyülve Josie –, hogy az az ember még örülhet is, amiért így bántunk vele. Tudjátok, amikor arról olvastam, hogy földarabolnak holttesteket, borzasztónak találtam a dolgot, pedig ugye, hogy valójában nem is az? Ha valakit ilyen szépen, teljesen szétszednek, az már szinte olyan, mintha megadnák neki a végtisztességet.

102. oldal

>!
marcsy

Ahogy eldöntötték, hogy külön szobában alszanak, úgy azt is ők választották, hogy ki-ki a saját külön terhét hordozza, és a maga társtalan valóságában éljen.

56. oldal

>!
csartak MP

A felhevült város büdösségével körülvéve azt tapasztalta, hogy a belső és külső énje közötti határvonal elenyészik. A rossz szagú levegő beszívódott a pólusain, és átjárta azt, amit odabent talált, miközben fortyogó indulatai testéből az utcákra szivárogtak. Tokióban nyaranta fenyegetve érezte magát a nagyvárostól, ezért jobbnak tűnt lehetőleg az egész évszakban távol maradni, elkerülni a tikkasztó hőhullámokat, amik végigsöpörtek az utcákon.

178. oldal

>!
Mileva P

Az öntudat létfontosságú egy nőnél, hogy egy férfi belészerethessen; ám azok a férfiak, akik csak egy nő testét akarják megvásárolni, szenvedélyesen gyűlölik. Vonzó külsőt kívánnak bármiféle öntudatosságtól mentesen, azaz nem macskát, hanem kiscicát.

379. oldal

>!
Mileva P

– Örökké kísérteni fog bennünket. Mindkettőnket megbüntet érte az ég.
– Nem érdekel – mondta Maszako.
– Miért nem? Miért nem érdekel?
Maszako ráeszmélt, hogy azért nem érdekli, mert alig várja, hogy valamiféle büntetés lesújtson rá, de tudta, hogy ezt nehezen magyarázhatná meg a barátnőjének.

80. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!
Robert Pobi: Vérember
Kim Harrington: Clarity – A tisztánlátó
Thomas Harris: A vörös sárkány
Dennis Lehane: Vihar-sziget
Patricia Highsmith: A balek
Karin Fossum: Az Ördög tartja a gyertyát
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Stephen King: Dolores
Dan Wells: Nem akarlak megölni