Kín 267 csillagozás

Natsuo Kirino: Kín

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kirino ​többszörös díjnyertes regénye egy csendes tokiói kertvárosban elkövetett gyilkossággal kezdődik. Jamamoto, a kisgyermekes anya, aki éjszakai műszakban dolgozik egy gyárban, megfojtja erőszakoskodó férjét, majd kolléganőitől kér segítséget, hogy megszabaduljon a holttesttől, és eltüntesse a gyilkosság nyomait. Az intelligens és hidegvérű Maszako veszi a kezébe az irányítást, de hamar rájön, hogy ez a gyilkosság csupán a kezdete egy félelmetes útnak, amely a japán társadalom legsötétebb bugyraiba vezet…

Kirino regénye egyszerre irodalmi remekmű, mely megindítóan idézi fel a japán társadalomban alávetett szerepre kárhoztatott nőket és a velük szemben támasztott elvárásokat, ugyanakkor oly sötét, oly kegyetlen és oly nyomasztó, hogy szédelegve tesszük le a könyvet. Nincs az a véres amerikai nagyvárosi erőszaktörténet, amely fölvehetné a versenyt a Kín iszonyatával.

„Felejtsük el a virágrendezést meg a gésákat… A Kín izgalmas bepillantást nyújt a japán alvilág… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Kelly, Budapest, 2009
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639943223 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
Kelly, Budapest, 1997
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639943223 · Fordította: Komáromy Rudolf

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Katori Maszako


Kedvencelte 52

Most olvassa 17

Várólistára tette 221

Kívánságlistára tette 139

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

J_Goldenlane IP>!
Natsuo Kirino: Kín

Hogyan kell felszeletelni egy embert, hogy egységsúlyú csomagokba lehessen csomagolni? – a válasz benne van a könyvben, részletes és plasztikus leírással együtt!

És nem, ez nem a legborzalmasabb jelenet. Mert hát istenem, ezek a japán nők felszeletelnek pár embert, ne akadjunk ki rajta, muszáj nekik! De előtt-közben-utána élnek, a japán valóság árnyékosabb oldalán, szenvednek, szívnak, és igazából semmi esélyük sincs, hogy jobb legyen. Még azzal együtt sem, hogy eladják piacképes tudásukat, mely szerint profin forgatva a szusi-késeiket, fel tudnak szeletelni pár hullát.

Fő erénye a könyvnek az izgalmas történetmesélésen túl a hitelesség. Mert amennyire én ismerem a japán valóságot, ez a könyv hiteles. Persze, regény, persze, dark, de ezer apró pontban stimmel, ezer apró pontban írja le a japán mindennapokat, és ezek nem azok a pontok, amik emelik az ország-imázst. Gyönyörűen mutatja be a kaszti korlátok közé zárt kilátástalan életet, és aztán azokat a számunkra irracionális kitörési pontokat is, amiken keresztül végül a főszereplők kikerülnek a társadalom és a szokások által rájuk kényszerített szerepből – és egyáltalán nem jobb, csak éppen némileg más helyzetben találják magukat a könyv végén.

Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a modern Japán, és van gyomra olvasni róla.

12 hozzászólás
MissFortune>!
Natsuo Kirino: Kín

A japán könyveknek mindig olyan furcsán más hangulatuk van. Ridegebb, kilátástalanabb világot fest le.
Ezzel a könyvvel is így volt. Jó krimi volt, nem az a ˝tépem a hajam,rágom a körmöm, fúúúúú de izgi˝ , hanem a ridegségével nyűgözi le az olvasót.
Tetszettek benne a csavarok, például nem gondoltam volna hogy a nők spoiler
Tartottam tőle, de nem bánom hogy elolvastam.

2 hozzászólás
gab001 P>!
Natsuo Kirino: Kín

Az első pillanattól vonzott ez a könyv. Valamiért kedvelem a távol keleti irodalmat, azt a hidegséget és kilátástalanságot, ami ezekből a történetekből süt. Egészen elborzasztott az a részletesség, ahogy az írónő a gyilkosságot és az azt követő eseményeket leírja. Ezekhez a részekhez valóban kitartás kellett. Ugyanakkor teljesen beszippantott a hangulat és az egyes szereplők életének megismerése, megértése. Volt, akit egészen megszerettem, míg másokat szívből gyűlöltem. Érdekes volt figyelni, ahogy az egyes események egymásra rétegződnek és a különböző szempontok ütköznek egymással. Szinte minden oldalról visszaköszön a magány, az elszigeteltség érzete, ahogy mindenki próbálja életben tartani magában a reményt valami jobb iránt, miközben az események olykor egészen váratlan fordulatot vesznek, de mindenképpen sodornak valami elkerülhetetlen vég felé. Lenyűgöző alkotás.

3 hozzászólás
Riszperidon P>!
Natsuo Kirino: Kín

Na igen, ez japán volt, japánul beteg!
Mert bizony Japán nem csak cseresznyevirágzás, precizitás meg konichiwa, és nem járkál mindenki hibrid Priuson. Élnek emberek ott is rossz helyzetben, és nagyon mocsok az alvilág. Na itt, Japán ezen részébe nyerünk betekintést. Nagyon nyomasztó történet, főhőseink élete elég kilátástalan, aztán jön egy gyilkosság, ami nem lenne jó, ha kitudódna, majd a megoldás olyan jól sül el, hogy akár még kamatoztatni is lehetne. Akár… De nem mindenkivel jó cs.szekedni, mert csúnya vége lehet.
Itt-ott kicsit vontatottnak éreztem, ezért is csak a négy csillag, de tetszett, hogy nem a csillogó Japánról szólt, a vége pedig ledöbbentett, kicsit, hm, hogy is fogalmazzak? Megrázó volt? Beteg? Egy nőnek nem kellemes, maradjunk annyiban, de a lezárás tetszett. Nem lányregény, annyi biztos!

Dávidmoly P>!
Natsuo Kirino: Kín

(…) a sors az, ami minden terved dacára történik veled
*
Ha ez a fickó itt tárgy, akkor az anyósom is az. Akkor pedig mindannyian tárgyak vagyunk, élők és holtak egyaránt. Nincs különbség.
*
Amint elszánta magát, teljesen a feladatra összpontosított.

Mi késztet arra egy embert, hogy öljön? És miért dönt úgy egy másik, hogy segít eltüntetni a holttestet? Meddig terjed a bajtársiasság, és hol kezdődik a kapzsiság? A nyomor és kilátástalanság szülte félelem vagy a lustasággal, ostobasággal és léhasággal párosuló mohóság ránt gyorsabban az örvénybe? Mi rejlik az emberek lelkében?
Végül kissé csalódottan tettem le a könyvet, mert majd háromszáz oldal szinte hibátlan feszültségépítés után pont az utolsó húsz oldalon borult fel a finom egyensúly, és úgy eresztett ki belőle az erő, ahogy egy megvágott testéből a vér. Kár volt egy klisés spoiler jelenettel elpazarolni a lehetőséget egy igazán húsbavágó lezárásra. Na de addig!
Addig egy olyan éjsötét és mocskos hullámvasúton ültem, ami nem csak a japán alvilág zűrzavaros és a társadalom perifériájára szorult japán nők kétségbeejtő világán vonszolt keresztül, hanem az emberi lélek sötétjének lidércnyomásos szakadékain és dögbűzös mocsarain is. És az egész olyan valószerűen hatott, hogy el tudtam hinni, hogy ilyesmi megtörténhet, és ez cseppet sem töltött el jó érzéssel.
És ez utóbbi – paradox módon – jó érzéssel töltött el. Az összecsapott lezárás dacára ez egy elég erős könyv. Alattomosan húz be és nyel el, mint a futóhomok, életszerű karaktereivel és aprólékos világfestésével lenyűgöző hatást gyakorol, lassan induló történetvezetése pedig fokozatosan egyre nagyobb sebességre kapcsol.
Négy és fél emberi test az ötből.

Szimirza P>!
Natsuo Kirino: Kín

Egyik legnyomasztóbb könyv amit mostanában olvastam. Jó pár véres és hátborzongató jelenetben bővelkedik, izgalomból sincs hiány, ugyanakkor a hangulata teljesen más, mint azt várná az olvasó. Nagyon nagy szerepe van a magánynak, a felszín alatt felgyülemlő feszültségnek, a pattanásig feszült idegeknek. A szereplők bemutatása és az életük alakulás nagyon jól kidolgozott, teljesen olyan, mintha mi is ott velük élnénk a mindennapjainkat. Csak ajánlani tudom!

ggizi P>!
Natsuo Kirino: Kín

Elég lassú lefolyású a történet. Mindez azért, hogy kellően kibontakozhassanak a karakterek és mindenki hátterébe bepillantást nyerhessünk, hogy minél jobban átérezhessük és elmerülhessünk a kilátástalan és monoton hétköznapokba, a kihűlt és kényszerű családi kötelékekbe. Már maga az alaphelyzet is elég lehangoló és feszültséggel teli, ami később csak tovább fokozódik. Nagyon érdekes volt a japán nők életébe belelátni, de ezzel a nagyon hatásos és részletgazdag ábrázolással mintha az egész történet egy színektől mentes, depresszív közegben létezne. Elég nyomasztó volt.

Muki75 P>!
Natsuo Kirino: Kín

Nagy bajban voltam ezzel a könyvvel. Több okból is. Nem akatam, hogy hasson rám a nyomorúságos hangulatával, mégis megtette. Az utóbbi kb. 1,5-2 évben ez az egyetlen könyv, ami bármilyen módon beszivárgott az álmaimba. Egy éjszaka többször fölébredtem, hogy nem, én nem akarok ezzel álmodni. Vagyis jobban befurakodott a tudatom alá, mint ahogy szerettem volna. Az elején el kell kapni az egész műre jellemző sajátos hangulatot és folyamot, akkor visz magával a cselekmény. Engem a darabolós rész nagyon megrázott, akkor pár napra félre kellett tennem. Akkor elgondolkodtam rajta, hogy egyáltalán el fogom-e olvasni. De persze erőt vettem magamon, mert a kíváncsiságom nagyobb volt. Összességében tetszett a könyv, a sztori is jó, hozza a japán könyvek sajátos stílulsát. Kicsit lassúnak találtam, de ebben befolyásolhatott az előző olvasmányom pörgő ritmusa.
Azt viszont megállapítom, hogy a japánok csöndes, udvarias külső mögé bújt pszichopaták és szociopaták egytől-egyig… Tutira nem normálisak.

purplecloudlady >!
Natsuo Kirino: Kín

„Nem kétséges, hogy a konyhában töltött rengeteg idő alatt az asszonyok megtanulnak hússal és vérrel bánni. Ügyesen forgatják a kést, tudják, mit kezdjenek a szeméttel.”

Ezzzz de durva volt!
Most tuti minden Japán/anime-rajongó sikítva görget majd tovább, de nekem a japánok a kultúrájukkal együtt a világ legbetegebbjeinek élén menetelnek. Kétségkívül van valami furcsa bájuk, de az a rengeteg elfojtás, udvariasság, kötelesség, ezt nekem senki a világon nem adja be, hogy egészséges.
Hát, ez a könyv sem terelte más irányba a véleményemet. Maszako, Josie, Jajoi és Kuniko története egy olyan világot tárt elém, aminek egy icipicit sem szeretnék a része lenni. Ez az igazi Szürke ötven árnyalata. A boldogtalan, kilátástalan és monoton hétköznapok, amik lassan legfojtják a gyárban dolgozó nőket. És aztán rádobjuk erre a rémes valóságra azt a sok kiló halott, emberi húst, és valami őrületes(en izgi) kerekedik ki belőle. Bár a vége valóban egy kicsit bicegős lett, nehéz volt letenni a kezemből.

altagi P>!
Natsuo Kirino: Kín

No. Aki ehhez a könyvhöz megírta a fülszöveget, az számomra a legjobb fülszövegíró evör. Beleírta az összes kulcsot az olvasásom értelmezéséhez: tokiói kertváros, gyilkosság, japán társadalom, irodalmi, alávetett szerep, és igen, szédelegve tettem le.
Vagyis tettem volna, amihez csak az utolsó néhány oldalt kellett volna kihagynom, és magamnak befejezni úgy, ahogyan szerettem volna a végét a könyvnek. Mert a vége, na az az igazi gyilkosság, és az áldozat a komplett könyv lett!


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

(…) a sors az, ami minden terved dacára történik veled.

Kapcsolódó szócikkek: sors
Mileva>!

– Mindig azt hittem, mintafeleség vagy.
Jajoi hallgatott, mintha ezt fontolgatta volna.
– Pontosan ezt utálta – mondta végül.
– Miért?
– Gondolom, egy nő unalmassá válik, ha mindig jó.

234. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

(…) egy holttest tényleg olyasvalami, amit éppúgy ki kell dobni, mint bármely más hulladékot. A hulladék az emberélet természetes mellékterméke; és másnak semmi köze hozzá, mit dobnak ki, illetve ki dobja ki. Persze, ha eljön az ideje, bele kell nyugodnunk a ténybe, hogy a többiekkel együtt minket is kidobnak.

csartak P>!

– Az anyósom valószínűleg hamarosan felébred. Be kell fejeznünk.
– Tudom – mondta Maszako. – Akkor talán segíts többet a vágásban!
– De hát nincs másik fűrészünk.
– Szólhattam volna, hogy te is hozz egyet magaddal.
– Csakhogy akkor el sem jöttem volna – felelte döbbenten Josie.
– Jogos – ismerte el Maszako, és hirtelen nevethetnékje támadt.

83. oldal

Leah P>!

Nem kétséges, hogy a konyhában töltött rengeteg idő alatt az asszonyok megtanulnak hússal és vérrel bánni. Ügyesen forgatják a kést, tudják, mit kezdjenek a szeméttel. És mivel átélik a gyermekszülést, mintha bensőségesebben kötődnének élet és halál egész folyamatához, ezért bírják idegekkel mindezt. Imai nevetve gondolt arra, hogy szinte minden nő rendelkezik ezekkel az adottságokkal – még a saját felesége is.

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
Mileva>!

– Folyton arra gondolok – szólt közbe elérzékenyülve Josie –, hogy az az ember még örülhet is, amiért így bántunk vele. Tudjátok, amikor arról olvastam, hogy földarabolnak holttesteket, borzasztónak találtam a dolgot, pedig ugye, hogy valójában nem is az? Ha valakit ilyen szépen, teljesen szétszednek, az már szinte olyan, mintha megadnák neki a végtisztességet.

102. oldal

Dávidmoly P>!

Már megint az önigazolásával jön – gondolta Maszako. El kellett azonban ismernie, hogy volt valami takaros, rendezett, szinte megelégedést keltő abban, ahogy megtöltötték a negyvenhárom zacskót. Újra végignézte őket, ahogy szépen sorakoztak a fürdőkád fedelén.

102. oldal

marcsy>!

Ahogy eldöntötték, hogy külön szobában alszanak, úgy azt is ők választották, hogy ki-ki a saját külön terhét hordozza, és a maga társtalan valóságában éljen.

56. oldal

tmezo P>!

Ahogy Josie szóáradatát hallgatta, az az érzése támadt, hogy mindannyian egy hosszú alagútban rekedtek, és sehol sem látszik az alagút vége. Kiutat keresett, szabadulni akart mindentől. Már semmi sem számított. Tudta, hogy aki nem bír kijutni, az életfogytiglani kínlódásra van ítélve – pontosan arra, ahogyan most ők tengődnek.

260. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Katori Maszako
1 hozzászólás
Mileva>!

Az öntudat létfontosságú egy nőnél, hogy egy férfi belészerethessen; ám azok a férfiak, akik csak egy nő testét akarják megvásárolni, szenvedélyesen gyűlölik. Vonzó külsőt kívánnak bármiféle öntudatosságtól mentesen, azaz nem macskát, hanem kiscicát.

379. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Paula Hawkins: A víz mélyén
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Darcey Bell: Egy kis szívesség
Niki Tailor: Mindenki hazudik
J. P. Delaney: The Girl Before – A lány a múltból
Ittzés Laura: Nyolc perc
Angela Marsons: Ördögi játszmák
M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Sienna Cole: Lefelé a folyón