Kín 285 csillagozás

Natsuo Kirino: Kín

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kirino ​többszörös díjnyertes regénye egy csendes tokiói kertvárosban elkövetett gyilkossággal kezdődik. Jamamoto, a kisgyermekes anya, aki éjszakai műszakban dolgozik egy gyárban, megfojtja erőszakoskodó férjét, majd kolléganőitől kér segítséget, hogy megszabaduljon a holttesttől, és eltüntesse a gyilkosság nyomait. Az intelligens és hidegvérű Maszako veszi a kezébe az irányítást, de hamar rájön, hogy ez a gyilkosság csupán a kezdete egy félelmetes útnak, amely a japán társadalom legsötétebb bugyraiba vezet…

Kirino regénye egyszerre irodalmi remekmű, mely megindítóan idézi fel a japán társadalomban alávetett szerepre kárhoztatott nőket és a velük szemben támasztott elvárásokat, ugyanakkor oly sötét, oly kegyetlen és oly nyomasztó, hogy szédelegve tesszük le a könyvet. Nincs az a véres amerikai nagyvárosi erőszaktörténet, amely fölvehetné a versenyt a Kín iszonyatával.

„Felejtsük el a virágrendezést meg a gésákat… A Kín izgalmas bepillantást nyújt a japán alvilág… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Kelly, Budapest, 2009
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639943223 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
Kelly, Budapest, 1997
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639943223 · Fordította: Komáromy Rudolf

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Katori Maszako


Kedvencelte 55

Most olvassa 21

Várólistára tette 239

Kívánságlistára tette 156

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

J_Goldenlane IP>!
Natsuo Kirino: Kín

Hogyan kell felszeletelni egy embert, hogy egységsúlyú csomagokba lehessen csomagolni? – a válasz benne van a könyvben, részletes és plasztikus leírással együtt!

És nem, ez nem a legborzalmasabb jelenet. Mert hát istenem, ezek a japán nők felszeletelnek pár embert, ne akadjunk ki rajta, muszáj nekik! De előtt-közben-utána élnek, a japán valóság árnyékosabb oldalán, szenvednek, szívnak, és igazából semmi esélyük sincs, hogy jobb legyen. Még azzal együtt sem, hogy eladják piacképes tudásukat, mely szerint profin forgatva a szusi-késeiket, fel tudnak szeletelni pár hullát.

Fő erénye a könyvnek az izgalmas történetmesélésen túl a hitelesség. Mert amennyire én ismerem a japán valóságot, ez a könyv hiteles. Persze, regény, persze, dark, de ezer apró pontban stimmel, ezer apró pontban írja le a japán mindennapokat, és ezek nem azok a pontok, amik emelik az ország-imázst. Gyönyörűen mutatja be a kaszti korlátok közé zárt kilátástalan életet, és aztán azokat a számunkra irracionális kitörési pontokat is, amiken keresztül végül a főszereplők kikerülnek a társadalom és a szokások által rájuk kényszerített szerepből – és egyáltalán nem jobb, csak éppen némileg más helyzetben találják magukat a könyv végén.

Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a modern Japán, és van gyomra olvasni róla.

12 hozzászólás
Ekhal>!
Natsuo Kirino: Kín

A bemutatásban olvasható leírás tökéletesen bemutatja, mire is számíthatunk. Bizony, nem ajánlott mindenkinek…
A könyv lebontja a nyugati világban a japánokról, elsősorban a japán nőkről általánosan elterjedt sztereotípiák falait és egy valós, rideg és (sokszor szó szerint értendő) hús-vér világ tárul elénk.

A mű igazán nyomasztó atmoszférájú és sokszor legszívesebben felordítottam volna vagy a falhoz vágtam volna a kötetet, miközben olvastam és feldolgoztam, mi is történik. Nehéz és sokszor kilátástalan életek részesei leszünk és ami a legborzasztóbb, hogy az ilyen sorsok valósak, a szereplők nem egy kitalált fantasy világban vagy virtuális valóságban vannak, hanem ennek a kíméletlen, életnek nevezett valaminek a részei, ahonnan nincs kiszállás. És ami meglepő, hogy ezek ellenére, személyiségük, viselkedésük okán, mégsem lehet igazán együtt érezni a szereplőkkel. És mégis megsajnálja őket az ember, mikor feltárul lelki mozzanatuk egy-egy mély pontja, már-már szívfacsaró módon. Jaj, ez az állandó kettősség!
Mindeközben a mű nem ereszti az olvasót, egy ponton elindul a hullám és magával sodor minket is. Natsuo Kirino kézzelfogható világot mutat be nekünk és leírásai tapinthatóvá teszik mindezt. Nemcsak a környezet, a ruhák, az emberek külseje van részletesen bemutatva, hanem az orrunkat megcsapó illat vagy szag is élethűen van prezentálva.

Az ambivalens japán lélek másik oldalát mutatja be gyönyörűen a Macskavendég, melyet ezzel a remekművel együtt szereztem meg. Aki szeretné látni a „szigetlakók” mindkét arcát és megismerni ezt a kettős lelkivilágot, annak mind a két könyvet ajánlott elolvasnia. Számomra ez a két alkotás egy igazi lélektani és kulturális utazás volt.

9 hozzászólás
SteelCurtain >!
Natsuo Kirino: Kín

Kissé hullámzó színvonalú, s ezért hezitáltam is a csillagozást illetően, ám azokon a részeken ahol a legjobb, annyira elsöprő erejű, hogy egyszerűen lehetetlen a maximumnál kevesebbet adni. Az indítás, az éjszakai műszak a fáradt nőkkel minden bűncselekmény nélkül is rögtön forrpontra hevítette a regényt. Az ő sorsuk egyébként is sokkal jobban érdekelt, mint az alvilág és a legalitás határain egyensúlyozó pitiáner, vagy éppen valamivel fajsúlyosabb bűnözőké. Remek történet a bűnben történő megmerítkezésről. A lejtőről, amelyen ugyan nincs megállás, de mégse mindegy kinek a kezében van a kormánykerék.
Depresszióra hajlamosak ne olvassák. Gyomorbajosak se.
Így utólag ráadásul úgy érzem, hogy nem is a szakszerű trancsírozás a legkeményebb ebben a történetben, hanem maga az a közeg, amelyben játszódik. A számtalan láthatatlan választóvonallal felosztott japán társadalom, alulfizetett és szigorú kontroll alatt tartott dolgozókkal, megvetett vendégmunkásokkal, és másodrendűnek tekintett nőkkel. Nagyon más ez a kép, mint amit az arcunkba szoktak tolni. Meghökkenni persze semmi okunk, mert saját társadalmunkat sem ismernénk fel kívülről szemlélve. Külön érdeme a regénynek, hogy karakterei rendkívül árnyaltak. Senki sem velejéig gonosz, legfeljebb érzéketlen, vagy buta, mint a föld. A nők nem cicababák, hanem hús-vér robotoló asszonyok. Nem domborító szépségek, inkább már többnyire túl a virágkorukon. Egyiküknek már unokája is van. Meg ha a szükség úgy hozza, kés a kezükben…

5 hozzászólás
MissFortune>!
Natsuo Kirino: Kín

A japán könyveknek mindig olyan furcsán más hangulatuk van. Ridegebb, kilátástalanabb világot fest le.
Ezzel a könyvvel is így volt. Jó krimi volt, nem az a ˝tépem a hajam,rágom a körmöm, fúúúúú de izgi˝ , hanem a ridegségével nyűgözi le az olvasót.
Tetszettek benne a csavarok, például nem gondoltam volna hogy a nők spoiler
Tartottam tőle, de nem bánom hogy elolvastam.

2 hozzászólás
Aoimomo P>!
Natsuo Kirino: Kín

Meglehetősen nyers, és ezért hiteles. Vagy fordítva. Nagyon, de nagyon más világ, még ha nyomokban ismerős is lehet.
A fülszövegben jelzett gyilkosság és a megoldása csak a jéghegy csúcsa. Kis betekintés a japán nők rögvalóságába.
A végét többen is kifogásolták, most már értem miért, elsőre én is csak pislogtam, hogy ez ugye nem komoly? De aludtam rá egyet és az van, hogy ez sem kevésbé eszement dolog, mint önként jelentkezni, hogy segítesz eltüntetni egy hullát, úgy, ahogy az a könyvben írva van. Már ott sem volt minden rendben a fejekben, főleg nem abban a bizonyos fejben, így én azt mondom, üsse kavics, csak egy kicsit lett még furább.

2 hozzászólás
gab001 P>!
Natsuo Kirino: Kín

Az első pillanattól vonzott ez a könyv. Valamiért kedvelem a távol keleti irodalmat, azt a hidegséget és kilátástalanságot, ami ezekből a történetekből süt. Egészen elborzasztott az a részletesség, ahogy az írónő a gyilkosságot és az azt követő eseményeket leírja. Ezekhez a részekhez valóban kitartás kellett. Ugyanakkor teljesen beszippantott a hangulat és az egyes szereplők életének megismerése, megértése. Volt, akit egészen megszerettem, míg másokat szívből gyűlöltem. Érdekes volt figyelni, ahogy az egyes események egymásra rétegződnek és a különböző szempontok ütköznek egymással. Szinte minden oldalról visszaköszön a magány, az elszigeteltség érzete, ahogy mindenki próbálja életben tartani magában a reményt valami jobb iránt, miközben az események olykor egészen váratlan fordulatot vesznek, de mindenképpen sodornak valami elkerülhetetlen vég felé. Lenyűgöző alkotás.

3 hozzászólás
Riszperidon P>!
Natsuo Kirino: Kín

Na igen, ez japán volt, japánul beteg!
Mert bizony Japán nem csak cseresznyevirágzás, precizitás meg konichiwa, és nem járkál mindenki hibrid Priuson. Élnek emberek ott is rossz helyzetben, és nagyon mocsok az alvilág. Na itt, Japán ezen részébe nyerünk betekintést. Nagyon nyomasztó történet, főhőseink élete elég kilátástalan, aztán jön egy gyilkosság, ami nem lenne jó, ha kitudódna, majd a megoldás olyan jól sül el, hogy akár még kamatoztatni is lehetne. Akár… De nem mindenkivel jó cs.szekedni, mert csúnya vége lehet.
Itt-ott kicsit vontatottnak éreztem, ezért is csak a négy csillag, de tetszett, hogy nem a csillogó Japánról szólt, a vége pedig ledöbbentett, kicsit, hm, hogy is fogalmazzak? Megrázó volt? Beteg? Egy nőnek nem kellemes, maradjunk annyiban, de a lezárás tetszett. Nem lányregény, annyi biztos!

csartak P>!
Natsuo Kirino: Kín

Izgalmas, feszültséggel teli könyv, mégis sokáig vártam hogy igazán hasson rám. Aztán nemsokkal a vége előtt, álmodtam róla. Elidegenedett nagyváros, üres gyártelepek, nyomasztó helyek, futószalagok, izzó forróság, vér, darabolás, japán nevek, kín keveredett össze valami megfoghatatlan összevisszaságban.
Egyszer sem éreztem azt, hogy le kell tennem, mert nem bírom tovább, és időnként még a legbrutálisabbnak gondolt jelenetekbe is belecsempésztek némi iróniát.. ("Állítsd a szalagot tizennyolcasra, Muter!") Inkább érdekelt, hogy lehet odáig jutni, hogy megtegyék azt, amiket megtettek. Mi hajtja ezeket az embereket tovább? Hiszen életük megfeneklett, a pénz hiányából fakadó magány, nyomor, kilátástalanság miatt már rég elvesztették hogy milyen „embernek” lenni. Egyiküknél se érezem azt, hogy szabadabb, boldogabb lett volna. Volt aki túl ostoba, vagy túl észér, vagy túl naiv, vagy túl őrült volt hozzá. Egyedül Maszako talált meg valamit. Egy ajtó bezárult, és valahol egy újabb kinyílt..

3 hozzászólás
Dávidmoly>!
Natsuo Kirino: Kín

(…) a sors az, ami minden terved dacára történik veled
*
Ha ez a fickó itt tárgy, akkor az anyósom is az. Akkor pedig mindannyian tárgyak vagyunk, élők és holtak egyaránt. Nincs különbség.
*
Amint elszánta magát, teljesen a feladatra összpontosított.

Mi késztet arra egy embert, hogy öljön? És miért dönt úgy egy másik, hogy segít eltüntetni a holttestet? Meddig terjed a bajtársiasság, és hol kezdődik a kapzsiság? A nyomor és kilátástalanság szülte félelem vagy a lustasággal, ostobasággal és léhasággal párosuló mohóság ránt gyorsabban az örvénybe? Mi rejlik az emberek lelkében?
Végül kissé csalódottan tettem le a könyvet, mert majd háromszáz oldal szinte hibátlan feszültségépítés után pont az utolsó húsz oldalon borult fel a finom egyensúly, és úgy eresztett ki belőle az erő, ahogy egy megvágott testéből a vér. Kár volt egy klisés spoiler jelenettel elpazarolni a lehetőséget egy igazán húsbavágó lezárásra. Na de addig!
Addig egy olyan éjsötét és mocskos hullámvasúton ültem, ami nem csak a japán alvilág zűrzavaros és a társadalom perifériájára szorult japán nők kétségbeejtő világán vonszolt keresztül, hanem az emberi lélek sötétjének lidércnyomásos szakadékain és dögbűzös mocsarain is. És az egész olyan valószerűen hatott, hogy el tudtam hinni, hogy ilyesmi megtörténhet, és ez cseppet sem töltött el jó érzéssel.
És ez utóbbi – paradox módon – jó érzéssel töltött el. Az összecsapott lezárás dacára ez egy elég erős könyv. Alattomosan húz be és nyel el, mint a futóhomok, életszerű karaktereivel és aprólékos világfestésével lenyűgöző hatást gyakorol, lassan induló történetvezetése pedig fokozatosan egyre nagyobb sebességre kapcsol.
Négy és fél emberi test az ötből.

Szimirza P>!
Natsuo Kirino: Kín

Egyik legnyomasztóbb könyv amit mostanában olvastam. Jó pár véres és hátborzongató jelenetben bővelkedik, izgalomból sincs hiány, ugyanakkor a hangulata teljesen más, mint azt várná az olvasó. Nagyon nagy szerepe van a magánynak, a felszín alatt felgyülemlő feszültségnek, a pattanásig feszült idegeknek. A szereplők bemutatása és az életük alakulás nagyon jól kidolgozott, teljesen olyan, mintha mi is ott velük élnénk a mindennapjainkat. Csak ajánlani tudom!


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

(…) a sors az, ami minden terved dacára történik veled.

Kapcsolódó szócikkek: sors
Sárhelyi_Erika I>!

(…) egy holttest tényleg olyasvalami, amit éppúgy ki kell dobni, mint bármely más hulladékot. A hulladék az emberélet természetes mellékterméke; és másnak semmi köze hozzá, mit dobnak ki, illetve ki dobja ki. Persze, ha eljön az ideje, bele kell nyugodnunk a ténybe, hogy a többiekkel együtt minket is kidobnak.

Mileva>!

– Mindig azt hittem, mintafeleség vagy.
Jajoi hallgatott, mintha ezt fontolgatta volna.
– Pontosan ezt utálta – mondta végül.
– Miért?
– Gondolom, egy nő unalmassá válik, ha mindig jó.

234. oldal

csartak P>!

– Az anyósom valószínűleg hamarosan felébred. Be kell fejeznünk.
– Tudom – mondta Maszako. – Akkor talán segíts többet a vágásban!
– De hát nincs másik fűrészünk.
– Szólhattam volna, hogy te is hozz egyet magaddal.
– Csakhogy akkor el sem jöttem volna – felelte döbbenten Josie.
– Jogos – ismerte el Maszako, és hirtelen nevethetnékje támadt.

83. oldal

Ekhal>!

Nobuki megrökönyödött grimaszt vágott, és üres tekintettel nézett le az anyjára, aki eközben már nem először gondolt arra, mennyire idegennek tűnik a saját fia, ráadásul olyan idegennek, akit nem is nagyon kedvel.

Leah P>!

Nem kétséges, hogy a konyhában töltött rengeteg idő alatt az asszonyok megtanulnak hússal és vérrel bánni. Ügyesen forgatják a kést, tudják, mit kezdjenek a szeméttel. És mivel átélik a gyermekszülést, mintha bensőségesebben kötődnének élet és halál egész folyamatához, ezért bírják idegekkel mindezt. Imai nevetve gondolt arra, hogy szinte minden nő rendelkezik ezekkel az adottságokkal – még a saját felesége is.

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
Mileva>!

– Folyton arra gondolok – szólt közbe elérzékenyülve Josie –, hogy az az ember még örülhet is, amiért így bántunk vele. Tudjátok, amikor arról olvastam, hogy földarabolnak holttesteket, borzasztónak találtam a dolgot, pedig ugye, hogy valójában nem is az? Ha valakit ilyen szépen, teljesen szétszednek, az már szinte olyan, mintha megadnák neki a végtisztességet.

102. oldal

Dávidmoly>!

Már megint az önigazolásával jön – gondolta Maszako. El kellett azonban ismernie, hogy volt valami takaros, rendezett, szinte megelégedést keltő abban, ahogy megtöltötték a negyvenhárom zacskót. Újra végignézte őket, ahogy szépen sorakoztak a fürdőkád fedelén.

102. oldal

marcsy>!

Ahogy eldöntötték, hogy külön szobában alszanak, úgy azt is ők választották, hogy ki-ki a saját külön terhét hordozza, és a maga társtalan valóságában éljen.

56. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dot Hutchison: Pillangók kertje
Paula Hawkins: A víz mélyén
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Darcey Bell: Egy kis szívesség
Niki Tailor: Mindenki hazudik
Angela Marsons: Ördögi játszmák
Ittzés Laura: Nyolc perc
M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Lee Child: Elvarázsolt dollárok
Mario Puzo: A Keresztapa