Kín 215 csillagozás

Natsuo Kirino: Kín

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kirino ​többszörös díjnyertes regénye egy csendes tokiói kertvárosban elkövetett gyilkossággal kezdődik. Jamamoto, a kisgyermekes anya, aki éjszakai műszakban dolgozik egy gyárban, megfojtja erőszakoskodó férjét, majd kolléganőitől kér segítséget, hogy megszabaduljon a holttesttől, és eltüntesse a gyilkosság nyomait. Az intelligens és hidegvérű Maszako veszi a kezébe az irányítást, de hamar rájön, hogy ez a gyilkosság csupán a kezdete egy félelmetes útnak, amely a japán társadalom legsötétebb bugyraiba vezet…

Kirino regénye egyszerre irodalmi remekmű, mely megindítóan idézi fel a japán társadalomban alávetett szerepre kárhoztatott nőket és a velük szemben támasztott elvárásokat, ugyanakkor oly sötét, oly kegyetlen és oly nyomasztó, hogy szédelegve tesszük le a könyvet. Nincs az a véres amerikai nagyvárosi erőszaktörténet, amely fölvehetné a versenyt a Kín iszonyatával.

„Felejtsük el a virágrendezést meg a gésákat… A Kín izgalmas bepillantást nyújt a japán alvilág… (tovább)

>!
Kelly, Budapest, 2009
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639943223 · Fordította: Komáromy Rudolf

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Katori Maszako


Kedvencelte 43

Most olvassa 19

Várólistára tette 183

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
J_Goldenlane I
Natsuo Kirino: Kín

Hogyan kell felszeletelni egy embert, hogy egységsúlyú csomagokba lehessen csomagolni? – a válasz benne van a könyvben, részletes és plasztikus leírással együtt!

És nem, ez nem a legborzalmasabb jelenet. Mert hát istenem, ezek a japán nők felszeletelnek pár embert, ne akadjunk ki rajta, muszáj nekik! De előtt-közben-utána élnek, a japán valóság árnyékosabb oldalán, szenvednek, szívnak, és igazából semmi esélyük sincs, hogy jobb legyen. Még azzal együtt sem, hogy eladják piacképes tudásukat, mely szerint profin forgatva a szusi-késeiket, fel tudnak szeletelni pár hullát.

Fő erénye a könyvnek az izgalmas történetmesélésen túl a hitelesség. Mert amennyire én ismerem a japán valóságot, ez a könyv hiteles. Persze, regény, persze, dark, de ezer apró pontban stimmel, ezer apró pontban írja le a japán mindennapokat, és ezek nem azok a pontok, amik emelik az ország-imázst. Gyönyörűen mutatja be a kaszti korlátok közé zárt kilátástalan életet, és aztán azokat a számunkra irracionális kitörési pontokat is, amiken keresztül végül a főszereplők kikerülnek a társadalom és a szokások által rájuk kényszerített szerepből – és egyáltalán nem jobb, csak éppen némileg más helyzetben találják magukat a könyv végén.

Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a modern Japán, és van gyomra olvasni róla.

11 hozzászólás
>!
gab001 P
Natsuo Kirino: Kín

Az első pillanattól vonzott ez a könyv. Valamiért kedvelem a távol keleti irodalmat, azt a hidegséget és kilátástalanságot, ami ezekből a történetekből süt. Egészen elborzasztott az a részletesség, ahogy az írónő a gyilkosságot és az azt követő eseményeket leírja. Ezekhez a részekhez valóban kitartás kellett. Ugyanakkor teljesen beszippantott a hangulat és az egyes szereplők életének megismerése, megértése. Volt, akit egészen megszerettem, míg másokat szívből gyűlöltem. Érdekes volt figyelni, ahogy az egyes események egymásra rétegződnek és a különböző szempontok ütköznek egymással. Szinte minden oldalról visszaköszön a magány, az elszigeteltség érzete, ahogy mindenki próbálja életben tartani magában a reményt valami jobb iránt, miközben az események olykor egészen váratlan fordulatot vesznek, de mindenképpen sodornak valami elkerülhetetlen vég felé. Lenyűgöző alkotás.

3 hozzászólás
>!
Riszperidon P
Natsuo Kirino: Kín

Na igen, ez japán volt, japánul beteg!
Mert bizony Japán nem csak cseresznyevirágzás, precizitás meg konichiwa, és nem járkál mindenki hibrid Priuson. Élnek emberek ott is rossz helyzetben, és nagyon mocsok az alvilág. Na itt, Japán ezen részébe nyerünk betekintést. Nagyon nyomasztó történet, főhőseink élete elég kilátástalan, aztán jön egy gyilkosság, ami nem lenne jó, ha kitudódna, majd a megoldás olyan jól sül el, hogy akár még kamatoztatni is lehetne. Akár… De nem mindenkivel jó cs.szekedni, mert csúnya vége lehet.
Itt-ott kicsit vontatottnak éreztem, ezért is csak a négy csillag, de tetszett, hogy nem a csillogó Japánról szólt, a vége pedig ledöbbentett, kicsit, hm, hogy is fogalmazzak? Megrázó volt? Beteg? Egy nőnek nem kellemes, maradjunk annyiban, de a lezárás tetszett. Nem lányregény, annyi biztos!

>!
Szimirza P
Natsuo Kirino: Kín

Egyik legnyomasztóbb könyv amit mostanában olvastam. Jó pár véres és hátborzongató jelenetben bővelkedik, izgalomból sincs hiány, ugyanakkor a hangulata teljesen más, mint azt várná az olvasó. Nagyon nagy szerepe van a magánynak, a felszín alatt felgyülemlő feszültségnek, a pattanásig feszült idegeknek. A szereplők bemutatása és az életük alakulás nagyon jól kidolgozott, teljesen olyan, mintha mi is ott velük élnénk a mindennapjainkat. Csak ajánlani tudom!

>!
ggizi P
Natsuo Kirino: Kín

Elég lassú lefolyású a történet. Mindez azért, hogy kellően kibontakozhassanak a karakterek és mindenki hátterébe bepillantást nyerhessünk, hogy minél jobban átérezhessük és elmerülhessünk a kilátástalan és monoton hétköznapokba, a kihűlt és kényszerű családi kötelékekbe. Már maga az alaphelyzet is elég lehangoló és feszültséggel teli, ami később csak tovább fokozódik. Nagyon érdekes volt a japán nők életébe belelátni, de ezzel a nagyon hatásos és részletgazdag ábrázolással mintha az egész történet egy színektől mentes, depresszív közegben létezne. Elég nyomasztó volt.

>!
Mes
Natsuo Kirino: Kín

Ha lehetne én adnék, még egy csillagot, ez FENOMENÁLIS volt! Abszolút hangulat könyv volt nálam, azért is stagnált sokáig az olvasása, de most megjött a hangulat, és a könyv elsöpört. Valamit eddig is tudtam Japánról, de miután elolvastam ezt a könyvet teljesen átértékeltem magamban dolgokat. A könyv olyan hatásosan van megírva, hogy igaz már vasárnap befejeztem, de egyhamar nem hiszem, hogy ki megy a fejemből.

>!
Black_Venus P
Natsuo Kirino: Kín

Naszóval. Közben aludtam rá egyet, ez talán segít az értékelésben, igyekszem spoiler nélkül, de nem garantálom…
Alapvetően egyetértek a könyvről előttem szólókkal, és valóban megrázó könyv, egyrészt a brutálisan véres jelenetek miatt, különösen az elején, másrészt azért, mert tényleg minden szereplő kiégett, elfojtott problémákkal küzd, reménytelenül magányos és reménytelenül küzd a túlélésért.
Talán ez az egyik legfurcsább dolog az egészben: a japánokról mindig azt hallani, hogy még a magyaroknál is gyakrabban lesznek öngyilkosok: nekem furcsa volt, hogy ha már ennyire utálják az egészet, akkor miért nem hagyják a francba, és távoznak az élők sorából? Miért mindig másokat segítenek hozzá? Igazából az egész könyv az életösztön diadalának tűnik nekem, mintha azt mondaná, hogy mindegy a hogyan és amiért, a lényeg, hogy élni kell (mert a remény hal meg utoljára, és azt már úgyis felesleges feldarabolni?).
Mindenesetre nem értek egyet azokkal, akik szerint a brazil bármilyen módon rosszul járt volna, hiszen sikerrel megvalósította a saját próbáit, elnyerte a beavatást, és megszabadult a pokol tornácáról. Szerintem az ő sztorija tipikus beavatási történet, minden része szépen a helyén van.
Úgyszintén Maszako is ilyen, illetve harcos nőtársai is, csak a 4 nőből egyedül Maszako az, aki képes átesni a tűzkeresztségen, kiállni a saját próbáit (ami ugye általában a férfiak kiváltsága, a nőket nem szokás úgy beavatni, mint a férfiakat, különösen nem egy olyan társadalomban, mint a japán). Ez alapján Maszakot is inkább győztesnek tartom- hát igen, aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Ment is, aztán ki is jött. Szép kerek. Nem is tudom, miért csak 4 pontot adtam, járna akár 4,5 is!

11 hozzászólás
>!
tmezo P
Natsuo Kirino: Kín

Végtelenül nyomasztó és komor hangulatú volt számomra ez a könyv. Az életkörülmények és maga a cselekmény tette azzá. A fülszöveg híven tükrözi a könyvet, tényleg elvezet a társadalom sötét bugyraiba. Szinte hátborzongató, ahogy fokról-fokra haladunk egyre mélyebbre, és mindemellett elképesztő a hidegvérűség és az érzéketlenség, ahogy mindezt megélik a szereplők. Nem volt egyszerű végigolvasni, de kár lett volna kihagyni.

>!
Gab
Natsuo Kirino: Kín

Vannak könyvek amelyek ütnek,na ez is egy ilyen volt.Borzongatósan borzongató,izgulós meg nem is könyv.Pár napja fejeztem be,mégis mindennap eszembe jutott,foglalkoztatott, sőt,fejben már a folytatását is boncolgattam.Sokat olvastam Japán társadalmáról,mégis mindig elképeszt,és vonz is egyszerre.Félelmet keltő és hívogató is egyben.Mennyi minden rejtőzik a ki nem mondott szavak,az elnyomott érzelmek mögött.Szinte tapintható a feszültség.
Érdekes,hogy a történtek után csak egyetlen egy valaki tudta átértékelni az életét.Talán ez a legfélelmetesebb és ijesztőbb az egészben.

2 hozzászólás
>!
Mrs_Bateman
Natsuo Kirino: Kín

Nagyon tetszett, végig izgalomban tartott, fent tartotta az érdeklődésemet. A karakterek részletesen kidolgozottak voltak. Különösen tetszett, hogy az összes szál összekapcsolódott, és az összes szereplő megállíthatatlanul robogott a végzete felé. Ázsia világa mindig lenyűgöz, most sem volt másként. Jó volt belelátni a női sorsokba, az emberek gondolkodásába, életébe.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) a sors az, ami minden terved dacára történik veled.

Kapcsolódó szócikkek: sors
>!
Mileva P

– Mindig azt hittem, mintafeleség vagy.
Jajoi hallgatott, mintha ezt fontolgatta volna.
– Pontosan ezt utálta – mondta végül.
– Miért?
– Gondolom, egy nő unalmassá válik, ha mindig jó.

234. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) egy holttest tényleg olyasvalami, amit éppúgy ki kell dobni, mint bármely más hulladékot. A hulladék az emberélet természetes mellékterméke; és másnak semmi köze hozzá, mit dobnak ki, illetve ki dobja ki. Persze, ha eljön az ideje, bele kell nyugodnunk a ténybe, hogy a többiekkel együtt minket is kidobnak.

>!
csartak MP

– Az anyósom valószínűleg hamarosan felébred. Be kell fejeznünk.
– Tudom – mondta Maszako. – Akkor talán segíts többet a vágásban!
– De hát nincs másik fűrészünk.
– Szólhattam volna, hogy te is hozz egyet magaddal.
– Csakhogy akkor el sem jöttem volna – felelte döbbenten Josie.
– Jogos – ismerte el Maszako, és hirtelen nevethetnékje támadt.

83. oldal

>!
Leah

Nem kétséges, hogy a konyhában töltött rengeteg idő alatt az asszonyok megtanulnak hússal és vérrel bánni. Ügyesen forgatják a kést, tudják, mit kezdjenek a szeméttel. És mivel átélik a gyermekszülést, mintha bensőségesebben kötődnének élet és halál egész folyamatához, ezért bírják idegekkel mindezt. Imai nevetve gondolt arra, hogy szinte minden nő rendelkezik ezekkel az adottságokkal – még a saját felesége is.

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
>!
Mileva P

– Folyton arra gondolok – szólt közbe elérzékenyülve Josie –, hogy az az ember még örülhet is, amiért így bántunk vele. Tudjátok, amikor arról olvastam, hogy földarabolnak holttesteket, borzasztónak találtam a dolgot, pedig ugye, hogy valójában nem is az? Ha valakit ilyen szépen, teljesen szétszednek, az már szinte olyan, mintha megadnák neki a végtisztességet.

102. oldal

>!
marcsy

Ahogy eldöntötték, hogy külön szobában alszanak, úgy azt is ők választották, hogy ki-ki a saját külön terhét hordozza, és a maga társtalan valóságában éljen.

56. oldal

>!
calamum

Az emberek folyton ostobaságokba hajszolják magukat.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság
>!
Leah

Mit láthatott Jamamotóék macskája azon az estén? Mitől ijedt meg annyira, hogy többé be sem tette a lábát a házba? Kár, hogy a macskákat nem lehet kikérdezni.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
tmezo P

Ahogy Josie szóáradatát hallgatta, az az érzése támadt, hogy mindannyian egy hosszú alagútban rekedtek, és sehol sem látszik az alagút vége. Kiutat keresett, szabadulni akart mindentől. Már semmi sem számított. Tudta, hogy aki nem bír kijutni, az életfogytiglani kínlódásra van ítélve – pontosan arra, ahogyan most ők tengődnek.

260. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Katori Maszako
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!
Robert Pobi: Vérember
Kim Harrington: Clarity – A tisztánlátó
Thomas Harris: A vörös sárkány
Dennis Lehane: Vihar-sziget
Patricia Highsmith: A balek
Karin Fossum: Az Ördög tartja a gyertyát
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Stephen King: Dolores
Dan Wells: Nem akarlak megölni