Kín 239 csillagozás

Natsuo Kirino: Kín

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kirino ​többszörös díjnyertes regénye egy csendes tokiói kertvárosban elkövetett gyilkossággal kezdődik. Jamamoto, a kisgyermekes anya, aki éjszakai műszakban dolgozik egy gyárban, megfojtja erőszakoskodó férjét, majd kolléganőitől kér segítséget, hogy megszabaduljon a holttesttől, és eltüntesse a gyilkosság nyomait. Az intelligens és hidegvérű Maszako veszi a kezébe az irányítást, de hamar rájön, hogy ez a gyilkosság csupán a kezdete egy félelmetes útnak, amely a japán társadalom legsötétebb bugyraiba vezet…

Kirino regénye egyszerre irodalmi remekmű, mely megindítóan idézi fel a japán társadalomban alávetett szerepre kárhoztatott nőket és a velük szemben támasztott elvárásokat, ugyanakkor oly sötét, oly kegyetlen és oly nyomasztó, hogy szédelegve tesszük le a könyvet. Nincs az a véres amerikai nagyvárosi erőszaktörténet, amely fölvehetné a versenyt a Kín iszonyatával.

„Felejtsük el a virágrendezést meg a gésákat… A Kín izgalmas bepillantást nyújt a japán alvilág… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Kelly, Budapest, 2009
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639943223 · Fordította: Komáromy Rudolf

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Katori Maszako


Kedvencelte 45

Most olvassa 15

Várólistára tette 195

Kívánságlistára tette 114

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
J_Goldenlane IP
Natsuo Kirino: Kín

Hogyan kell felszeletelni egy embert, hogy egységsúlyú csomagokba lehessen csomagolni? – a válasz benne van a könyvben, részletes és plasztikus leírással együtt!

És nem, ez nem a legborzalmasabb jelenet. Mert hát istenem, ezek a japán nők felszeletelnek pár embert, ne akadjunk ki rajta, muszáj nekik! De előtt-közben-utána élnek, a japán valóság árnyékosabb oldalán, szenvednek, szívnak, és igazából semmi esélyük sincs, hogy jobb legyen. Még azzal együtt sem, hogy eladják piacképes tudásukat, mely szerint profin forgatva a szusi-késeiket, fel tudnak szeletelni pár hullát.

Fő erénye a könyvnek az izgalmas történetmesélésen túl a hitelesség. Mert amennyire én ismerem a japán valóságot, ez a könyv hiteles. Persze, regény, persze, dark, de ezer apró pontban stimmel, ezer apró pontban írja le a japán mindennapokat, és ezek nem azok a pontok, amik emelik az ország-imázst. Gyönyörűen mutatja be a kaszti korlátok közé zárt kilátástalan életet, és aztán azokat a számunkra irracionális kitörési pontokat is, amiken keresztül végül a főszereplők kikerülnek a társadalom és a szokások által rájuk kényszerített szerepből – és egyáltalán nem jobb, csak éppen némileg más helyzetben találják magukat a könyv végén.

Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a modern Japán, és van gyomra olvasni róla.

12 hozzászólás
>!
MissFortune 
Natsuo Kirino: Kín

A japán könyveknek mindig olyan furcsán más hangulatuk van. Ridegebb, kilátástalanabb világot fest le.
Ezzel a könyvvel is így volt. Jó krimi volt, nem az a ˝tépem a hajam,rágom a körmöm, fúúúúú de izgi˝ , hanem a ridegségével nyűgözi le az olvasót.
Tetszettek benne a csavarok, például nem gondoltam volna hogy a nők spoiler
Tartottam tőle, de nem bánom hogy elolvastam.

2 hozzászólás
>!
gab001 P
Natsuo Kirino: Kín

Az első pillanattól vonzott ez a könyv. Valamiért kedvelem a távol keleti irodalmat, azt a hidegséget és kilátástalanságot, ami ezekből a történetekből süt. Egészen elborzasztott az a részletesség, ahogy az írónő a gyilkosságot és az azt követő eseményeket leírja. Ezekhez a részekhez valóban kitartás kellett. Ugyanakkor teljesen beszippantott a hangulat és az egyes szereplők életének megismerése, megértése. Volt, akit egészen megszerettem, míg másokat szívből gyűlöltem. Érdekes volt figyelni, ahogy az egyes események egymásra rétegződnek és a különböző szempontok ütköznek egymással. Szinte minden oldalról visszaköszön a magány, az elszigeteltség érzete, ahogy mindenki próbálja életben tartani magában a reményt valami jobb iránt, miközben az események olykor egészen váratlan fordulatot vesznek, de mindenképpen sodornak valami elkerülhetetlen vég felé. Lenyűgöző alkotás.

3 hozzászólás
>!
Riszperidon P
Natsuo Kirino: Kín

Na igen, ez japán volt, japánul beteg!
Mert bizony Japán nem csak cseresznyevirágzás, precizitás meg konichiwa, és nem járkál mindenki hibrid Priuson. Élnek emberek ott is rossz helyzetben, és nagyon mocsok az alvilág. Na itt, Japán ezen részébe nyerünk betekintést. Nagyon nyomasztó történet, főhőseink élete elég kilátástalan, aztán jön egy gyilkosság, ami nem lenne jó, ha kitudódna, majd a megoldás olyan jól sül el, hogy akár még kamatoztatni is lehetne. Akár… De nem mindenkivel jó cs.szekedni, mert csúnya vége lehet.
Itt-ott kicsit vontatottnak éreztem, ezért is csak a négy csillag, de tetszett, hogy nem a csillogó Japánról szólt, a vége pedig ledöbbentett, kicsit, hm, hogy is fogalmazzak? Megrázó volt? Beteg? Egy nőnek nem kellemes, maradjunk annyiban, de a lezárás tetszett. Nem lányregény, annyi biztos!

>!
Szimirza P
Natsuo Kirino: Kín

Egyik legnyomasztóbb könyv amit mostanában olvastam. Jó pár véres és hátborzongató jelenetben bővelkedik, izgalomból sincs hiány, ugyanakkor a hangulata teljesen más, mint azt várná az olvasó. Nagyon nagy szerepe van a magánynak, a felszín alatt felgyülemlő feszültségnek, a pattanásig feszült idegeknek. A szereplők bemutatása és az életük alakulás nagyon jól kidolgozott, teljesen olyan, mintha mi is ott velük élnénk a mindennapjainkat. Csak ajánlani tudom!

>!
ggizi P
Natsuo Kirino: Kín

Elég lassú lefolyású a történet. Mindez azért, hogy kellően kibontakozhassanak a karakterek és mindenki hátterébe bepillantást nyerhessünk, hogy minél jobban átérezhessük és elmerülhessünk a kilátástalan és monoton hétköznapokba, a kihűlt és kényszerű családi kötelékekbe. Már maga az alaphelyzet is elég lehangoló és feszültséggel teli, ami később csak tovább fokozódik. Nagyon érdekes volt a japán nők életébe belelátni, de ezzel a nagyon hatásos és részletgazdag ábrázolással mintha az egész történet egy színektől mentes, depresszív közegben létezne. Elég nyomasztó volt.

>!
Muki75
Natsuo Kirino: Kín

Nagy bajban voltam ezzel a könyvvel. Több okból is. Nem akatam, hogy hasson rám a nyomorúságos hangulatával, mégis megtette. Az utóbbi kb. 1,5-2 évben ez az egyetlen könyv, ami bármilyen módon beszivárgott az álmaimba. Egy éjszaka többször fölébredtem, hogy nem, én nem akarok ezzel álmodni. Vagyis jobban befurakodott a tudatom alá, mint ahogy szerettem volna. Az elején el kell kapni az egész műre jellemző sajátos hangulatot és folyamot, akkor visz magával a cselekmény. Engem a darabolós rész nagyon megrázott, akkor pár napra félre kellett tennem. Akkor elgondolkodtam rajta, hogy egyáltalán el fogom-e olvasni. De persze erőt vettem magamon, mert a kíváncsiságom nagyobb volt. Összességében tetszett a könyv, a sztori is jó, hozza a japán könyvek sajátos stílulsát. Kicsit lassúnak találtam, de ebben befolyásolhatott az előző olvasmányom pörgő ritmusa.
Azt viszont megállapítom, hogy a japánok csöndes, udvarias külső mögé bújt pszichopaták és szociopaták egytől-egyig… Tutira nem normálisak.

>!
Mes
Natsuo Kirino: Kín

Ha lehetne én adnék, még egy csillagot, ez FENOMENÁLIS volt! Abszolút hangulat könyv volt nálam, azért is stagnált sokáig az olvasása, de most megjött a hangulat, és a könyv elsöpört. Valamit eddig is tudtam Japánról, de miután elolvastam ezt a könyvet teljesen átértékeltem magamban dolgokat. A könyv olyan hatásosan van megírva, hogy igaz már vasárnap befejeztem, de egyhamar nem hiszem, hogy ki megy a fejemből.

>!
Gab
Natsuo Kirino: Kín

Vannak könyvek amelyek ütnek,na ez is egy ilyen volt.Borzongatósan borzongató,izgulós meg nem is könyv.Pár napja fejeztem be,mégis mindennap eszembe jutott,foglalkoztatott, sőt,fejben már a folytatását is boncolgattam.Sokat olvastam Japán társadalmáról,mégis mindig elképeszt,és vonz is egyszerre.Félelmet keltő és hívogató is egyben.Mennyi minden rejtőzik a ki nem mondott szavak,az elnyomott érzelmek mögött.Szinte tapintható a feszültség.
Érdekes,hogy a történtek után csak egyetlen egy valaki tudta átértékelni az életét.Talán ez a legfélelmetesebb és ijesztőbb az egészben.

2 hozzászólás
>!
Mrs_Bateman
Natsuo Kirino: Kín

Nagyon tetszett, végig izgalomban tartott, fent tartotta az érdeklődésemet. A karakterek részletesen kidolgozottak voltak. Különösen tetszett, hogy az összes szál összekapcsolódott, és az összes szereplő megállíthatatlanul robogott a végzete felé. Ázsia világa mindig lenyűgöz, most sem volt másként. Jó volt belelátni a női sorsokba, az emberek gondolkodásába, életébe.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) a sors az, ami minden terved dacára történik veled.

Kapcsolódó szócikkek: sors
>!
Mileva

– Mindig azt hittem, mintafeleség vagy.
Jajoi hallgatott, mintha ezt fontolgatta volna.
– Pontosan ezt utálta – mondta végül.
– Miért?
– Gondolom, egy nő unalmassá válik, ha mindig jó.

234. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) egy holttest tényleg olyasvalami, amit éppúgy ki kell dobni, mint bármely más hulladékot. A hulladék az emberélet természetes mellékterméke; és másnak semmi köze hozzá, mit dobnak ki, illetve ki dobja ki. Persze, ha eljön az ideje, bele kell nyugodnunk a ténybe, hogy a többiekkel együtt minket is kidobnak.

>!
csartak MP

– Az anyósom valószínűleg hamarosan felébred. Be kell fejeznünk.
– Tudom – mondta Maszako. – Akkor talán segíts többet a vágásban!
– De hát nincs másik fűrészünk.
– Szólhattam volna, hogy te is hozz egyet magaddal.
– Csakhogy akkor el sem jöttem volna – felelte döbbenten Josie.
– Jogos – ismerte el Maszako, és hirtelen nevethetnékje támadt.

83. oldal

>!
Leah P

Nem kétséges, hogy a konyhában töltött rengeteg idő alatt az asszonyok megtanulnak hússal és vérrel bánni. Ügyesen forgatják a kést, tudják, mit kezdjenek a szeméttel. És mivel átélik a gyermekszülést, mintha bensőségesebben kötődnének élet és halál egész folyamatához, ezért bírják idegekkel mindezt. Imai nevetve gondolt arra, hogy szinte minden nő rendelkezik ezekkel az adottságokkal – még a saját felesége is.

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
>!
Mileva

– Folyton arra gondolok – szólt közbe elérzékenyülve Josie –, hogy az az ember még örülhet is, amiért így bántunk vele. Tudjátok, amikor arról olvastam, hogy földarabolnak holttesteket, borzasztónak találtam a dolgot, pedig ugye, hogy valójában nem is az? Ha valakit ilyen szépen, teljesen szétszednek, az már szinte olyan, mintha megadnák neki a végtisztességet.

102. oldal

>!
marcsy

Ahogy eldöntötték, hogy külön szobában alszanak, úgy azt is ők választották, hogy ki-ki a saját külön terhét hordozza, és a maga társtalan valóságában éljen.

56. oldal

>!
csartak MP

A felhevült város büdösségével körülvéve azt tapasztalta, hogy a belső és külső énje közötti határvonal elenyészik. A rossz szagú levegő beszívódott a pólusain, és átjárta azt, amit odabent talált, miközben fortyogó indulatai testéből az utcákra szivárogtak. Tokióban nyaranta fenyegetve érezte magát a nagyvárostól, ezért jobbnak tűnt lehetőleg az egész évszakban távol maradni, elkerülni a tikkasztó hőhullámokat, amik végigsöpörtek az utcákon.

178. oldal

>!
Mileva

Az öntudat létfontosságú egy nőnél, hogy egy férfi belészerethessen; ám azok a férfiak, akik csak egy nő testét akarják megvásárolni, szenvedélyesen gyűlölik. Vonzó külsőt kívánnak bármiféle öntudatosságtól mentesen, azaz nem macskát, hanem kiscicát.

379. oldal

>!
Mileva

– Örökké kísérteni fog bennünket. Mindkettőnket megbüntet érte az ég.
– Nem érdekel – mondta Maszako.
– Miért nem? Miért nem érdekel?
Maszako ráeszmélt, hogy azért nem érdekli, mert alig várja, hogy valamiféle büntetés lesújtson rá, de tudta, hogy ezt nehezen magyarázhatná meg a barátnőjének.

80. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Chuck Wendig: Vészmadarak
Lee Child: Elvarázsolt dollárok
Jeff Lindsay: Dexter dühödt démonai
John Ajvide Lindqvist: Hívj be!
Stephen King: Dolores
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Sabine Durrant: Így emlékezz rám
Dean R. Koontz: Égi jel
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Patricia Gibney: A hiányzók