A ​halál istennője 83 csillagozás

Natsuo Kirino: A halál istennője

Umihebi ​szigetén szigorú törvények uralkodnak. Mindent a jin és a jang, az éjszaka és a nappal, a holtak és az élők örök egyensúlya határoz meg. A sziget lakói nehezen teremtik elő mindennapi betevőjüket, vallásuk szabályait azonban semmilyen körülmények között nem szegik meg.
Namima és Kamikuu, a két nővér nem sokáig élvezheti a gyerekek gondtalan életét, a sziget szokásainak értelmében ugyanis sorsuk már jóval születésük előtt eldőlt. Kamikuu hatévesen tudja meg, hogy ő lesz Umihebi következő főpapnője. Elszakítják családjától, és megkezdődik hosszú évekig tartó felkészítése a nagy feladatra.
Hugára, Namimára még ennél is kegyetlenebb sors vár…

„Nem vehettem részt az ünnepségen. Kamikuu volt az egyetlen közülünk, aki jelen lehetett. Kitüntetett helyen ült, közvetlenül Mikura-szama mellett – és élvezhette a válogatott finomságokat. Mindketten fehér ünnepi öltözetben voltak, nyakukat ragyogó igazgyöngysorok díszítették. Kamikuuval általában együtt ettünk, és… (tovább)

>!
Kelly, Budapest, 2011
254 oldal · ISBN: 9789633350201 · Fordította: Illés Róbert

Kedvencelte 14

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Mes
Natsuo Kirino: A halál istennője

A Kín után másra számítottam, de tulajdonképpen itt is fő téma a férfi-nő kapcsolata volt, japán szemléletmóddal. Érdekes volt, és elgondolkodtató, természetesen a halál és a születés is benne volt. Később biztosan újraolvasom, szerintem pont olyan könyv, amelynek mindig más a mondanivalója, különböző életszakaszokban. Remélem az írónőtől más könyveket is kiadnak.

4 hozzászólás
>!
Szirmocska
Natsuo Kirino: A halál istennője

Izanami és Izanagi története kicsit másképp, a nő és férfi kapcsolatára, valamint a jin és a jang szimbólumára fókuszálva. Mindez úgy, hogy a középpontban a nő áll. A lány, a testvér, a szerelmes nő, az anya, a megcsalt hitves. Ősi, mitikus kulisszák, de a téma örök.
Ez a történet alapjaiban megtalálható sok más nép mitológiájában is. A szerelem, féltékenység, gyűlölet, kíváncsiság pedig mind-mind egyetemes. Ugyanakkor japán történeteket mindig különös élmény olvasni a miénktől oly nagyon eltérő japános gondolkodás és értékrend miatt. Elsősorban azoknak ajánlom igazán, akik már ismerik a fent említett teremtésmítosz alapjait és érdeklődnek a japán kultúra iránt.
Nagyon kellemes délutáni olvasmány volt. Nehezen tudtam letenni. :) A Kínt is felteszem a várólistámra ezek után. :))
@Shanara , köszönöm hogy megleptél ezzel a könyvvel! Kiváló választás volt! :D

6 hozzászólás
>!
pat P
Natsuo Kirino: A halál istennője

Az a bosszantó, hogy ez a könyv japán korában akár egy egészen jó könyv is lehetett. De aztán lefordították japánról angolra, aztán meg angolról magyarra. És valahol menet közben épp a (feltételezett) lényege veszett el: a régies hangulata, a mítoszokat idéző nyelvezete, a kultúrába való beágyazottsága.
És mi maradt belőle? Egy közepesen igénytelen nyelvezetűnek ható, nem túlságosan bonyolult történet, mely így mindentől elszakítva inkább primitívnek és didaktikusnak hat, mint varázsosan rejtélyesnek és szimbólumoktól átszőttnek.
Szóval különösen mérges vagyok rá, mert látom én ebben a potenciált. Sőt, még azt is el tudom képzelni, hogy a japán kultúrában és irodalomban jártasabb és a téma iránt érdeklődőbb olvasók fenti hiányosságait saját kútfőből pótolni tudják. Jó nekik.

>!
Bubuckaja P
Natsuo Kirino: A halál istennője

Olyan mint egy eposz, csak kicsiben. :) Az élet, halál és túlvilág igen érdekes elképzelése. Ennek a regénynek nem az akcióban dús cselekménye a lényege, hanem a mondanivalója, filozófiája. Főleg számunkra lehet érdekes, hiszen a mi kultúránkban, a keresztény vallásban teljesen más teremtés, túlvilág elképzelés él.

15 hozzászólás
>!
Lucijja
Natsuo Kirino: A halál istennője

Nyomasztó érzéseim voltak miközben olvastam. Nem túl vidám. És a vége sem happy end, gondolom azért mert egy mítosz az alapja a történetnek. Eddig nem nagyon voltam tisztában a japán teremtéstörténettel, most már ezt is kipipálhatom. Egy szép, és egyben szomorú történetbe zárva végre megismertem.

>!
kolika
Natsuo Kirino: A halál istennője

Olvastam a szerzőnő másik, magyar nyelven is megjelent kötetét, s azt hittem, hogy valami ilyesmit, hasonlót kapok itt is. Sikerült alaposan meglepődni, mert itt valóban istenekről, teremtésről, halálról szólt a kötet. Számomra furcsa és idegen az a világ , amelyben a sziget lakói élnek, s az még furcsább az a lassan-lassan feltáruló világ, amit a két lánytestvérre rákényszerítenek. Kamikuu talán még nem panaszkodhat annyira, mert jobban jár – még ha korlátozva van mozgásában, cselekedeteiben is –, mint húga. Helyenként embertelennek találtam a szigetlakók szokásait.
Azt gondoltam hogy az istenek világa jobban fog tetszeni, de ez sem különösképpen nyerte el tetszésemet. Egyáltalán nem ismerem a japán mitológiát, így a isteni történetek az újdonság erejével hatottak, de így elsőre nem lettek a szívem csücskei. Valahogy idegen és távoli maradt.

>!
Qedrák P
Natsuo Kirino: A halál istennője

A Kín annyira tetszett, hogy muszáj volt ezt is elolvasnom a szerzőtől.
Mitológiai történetet kaptam ettől az egyébként rövid kötettől, ami két okból is furcsa volt, egyfelől már elég rég volt a kezemben bármilyen mitológia, másfelől a Kíntól időben és térben is nagyon messzire kalandoztunk. Igaz, az állandó témája itt is adott, női sorsok jelennek meg előttünk, de ezúttal nemcsak emberi, hanem isteni dimenzióban is.
Fájdalmasan gyönyörű történet, és a két jelző közül az első is legalább annyira hangsúlyos, mint a második. A Kín után itt határozottabban éreztem azt a törekvést, hogy Natsuo Kirino játszani akar a fájdalomtűrésünkkel, csak éppen azt nem tudtam eldönteni, hogy ebben neki kellene örömét lelnie, vagy az olvasónak. Az óceániaira hajazó szigetvilág keserű sorsaiba újra és újra elhozza a megváltás halovány reményét, de nem ám a kiáradó és mindent megoldó megváltásét, hanem az önfeladás és a megsemmisülve megújulás megváltásáét. Ezek az apró remények is egymás után dőlnek össze, sem a nő, sem a papnő, sem az istennő ugyanúgy nem tud elszabadulni a sorsa láncaiból. Úgy éreztem, hogy a Kínban nem kapok feloldozást a történet végén, itt meg egyenesen a determinizmus szakadékába lettünk taszítva, amely legalább annyira sötét, mint Jomi sokat emlegetett barlangja.
Aki szereti a mitológiai történeteket újra feldolgozva olvasni, annak bátran ajánlható ez a kötet. Sajnálom, hogy a szerzőtől mindössze két könyvet fordítottak le magyarra, pedig a két könyv alapján a továbbiak is érdekesek lehetnének. (Sebaj, az angol nyelvű kiadások még mindig ott vannak).

>!
Wolly
Natsuo Kirino: A halál istennője

Annak ellenére, hogy borús a történet, mégis kellemes olvasni.
Kiegyensúlyozottságot váltott ki belőlem a könyv.
A történetről: jól felépített, a végén pedig összefutnak a szálak.

>!
kedaiyun
Natsuo Kirino: A halál istennője

Szintén egy akció alkalmával jutottam hozzá, és közvetlenül a Kín után olvastam. Ugyanaz a szerző, de a történet teljesen más. Illetve mégsem annyira, hiszen itt is nők állnak a középpontban, a női szerepek, sőt még hangsúlyosabban a nőiség.
A könyvben mindvégig a jin és a jang egyensúlyáról és a kettősségről esik szó. A teremtés és a pusztítás, az élet és a halál együtt jár, ahogy ezt jelképezi a sziget két papnője is. A jang élettel teli, teremtő, fényes, a jin pedig a halállal kapcsolatos, sötét. Tetszett, hogy a történet bemutatja a japán mitológia egy szeletét, történetesen a teremtésmítoszt, Izanami és Izanaki történetét, és ez ágyazódik bele a fő történetszálba. Vagy éppen fordítva?
Néha kicsit vesztett a lendületből a történet, de nem baj. Ezt a könyvet is angolból fordították, ahogy a Kínt is, de nem tudom megítélni, hogy ez vont-e le az értékéből. Bár a fordítás fordítása mindig elvesz egy kicsit az eredetiből. Egy hiba tűnt fel, a vége felé szerepelt a „tűzlégy” szó. Ez valószínűleg a „firefly” tükörfordítása lehet, ami viszont magyarul szentjánosbogár. Illetve a nevek átírásával kapcsolatban (bár ebben nem vagyok szakértő): ha végig a magyaros átírást használta a könyv, akkor a Watacumi palota helyett Vatacumi palotának kellett volna szerepelnie. (Vagy Watatsumi palotának a Hepburn-átírás szerint.)
De összességében nagyon tetszett a könyv, érdekes volt a történet, és egyben kissé ismeretterjesztő is.

>!
Ligeia 
Natsuo Kirino: A halál istennője

Nagyon különleges,elgondolkodtató könyv.Misztikus hangulatú,bepillantást enged a japán mitológiába. Különböző női sorsokon keresztül ismerhetjük meg a korszakot a szokásokat,hiedelmeket.Mindenkinek ajánlom akit érdekel a japán kultúra és a mitológia.
Remélem egyszer kiadják Natsuo Kirino többi könyvét is magyarul! :)


Népszerű idézetek

>!
csüpek

De legyenek akármik is a szabályok, a férfiak sóvárognak a nők után, és ebből a sóvárgásból gyerekek születnek.

53. oldal

>!
Szirmocska

Ég és föld; férfi és nő; születés és halál; nappal és éj; fény és sötétség; jang és jin. Biztosan felmerül benned a kérdés, miért kell mindennek párban léteznie. Önmagában valamennyi létező kevés. A kettőből egy lesz, és ebből az egyesülésből új élet fakad. Bármit az ellentéte mellé helyezve a különbség egyértelművé teszi mindkettő értékét – és ebben a kölcsönösségben rejlik valódi értelmük.

90. oldal

>!
Lucijja

Ha csak egyszer élsz, a boldog percek különösen értékesek.

203. oldal

>!
csüpek

Eljött értem, még erre a baljós helyre is követett. A karjába vetettem magam. A mellkasa meleg volt, a szíve vadul zakatolt. Átöleltük egymást, és minden eddiginél jobban éreztem, mit jelent élni.

66. oldal

>!
Delonix

Bűnünk nagysága olyan felfoghatatlan volt, hogy csak egymásba csimpaszkodva győzhettük meg a másikat saját létezésünkről.

45. oldal

>!
Lucijja

Tágas a világ, amelyben élünk. És akármerre mész, mindenhol találkozhatsz gyönyörű nőkkel. Mindegyiküknek sajátos bája van. Nem összehasonlíthatóak.

169. oldal

>!
Wolly

Jakinahiko behunyta a szemét és gondolkodott, de képtelen volt felidézni. A nők, akiket feleségévé tett; a gyermekek, akiket neki szültek – sokkal, de sokkal többen voltak, semhogy össze tudta volna számolni.

161-162. oldal

>!
Wolly

– Maszago-himét nem csak szépsége miatt szeretem. Tiszta szívemből szerelmes vagyok belé, a testébe és a lelkébe is. Szeretem az odaadását – azt, hogy akár az életét is hajlandó lenne feláldozni értem. Nem tudom létezik-e még nő, aki kész lenne meghalni értem.

170. oldal

>!
Wolly

A magány okozta fájdalom szinte darabokra tépte a testét. Amikor a társad meghal, az együtt töltött idő is meghal vele. Magányos útra indul az elhunyt, de aki itt marad, az még magányosabb.

188. oldal

>!
csüpek

Halhatatlan lévén jóval többször látta már az elmúlást, mint szerette volna; érthető, ha igyekezett minél messzebb elkerülni. Megvetette a halált, mert az elválasztotta azokat, akik szeretik egymást, távoli vidékre küldve az egyiket, mélységes szomorúságot okozva a hátrahagyottak számára. A halált borzalmas erőszaknak, felháborító bűnnek tartotta.

162. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Kathryn Stockett: A Segítség
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Szabó Magda: Az ajtó
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Emma Donoghue: A szoba
Joanne Harris: Csokoládés barack
Tóth Olga: Csupasz nyulak