Lépések 3 csillagozás

Natig Raszul-Zade: Lépések

„Egyszer, valamikor régen, amikor még Ramiz első bátortalan lépéseit tette ebben az életben, elesett, és sírva fakadt, akkor felkaptam, magamhoz szorítottam, és a gyerek megvigasztalódott, elfelejtette a fájdalmát… Azóta sok-sok lépést tett az életben, de a felnőtteket, ha elesnek, nem könnyű felemelni… Lépések… Hányféle lépés is lehet az életben?…” – teszi fel az író apa nevében a kérdést a negyvenéves azerbajdzsán szerző, Natig Raszul-Zade, és e sorok egyúttal annak a regénynek a mottójául is szolgálhatnának, amelynek címe az első gyerekkori botladozásokra utal, melyeket később a felnőttkori, de immár végzetesen elvétett lépések követnek.

>!
Európa, Budapest, 1989
256 oldal · ISBN: 9630747464 · Fordította: Hering Margit

Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Ezüst P>!
Natig Raszul-Zade: Lépések

No, ha a „régiek” közül érdemes lenne egy pillantást vetni valakinek az életművére, és újra bevállalni az illető pár kötetének kiadását, hát Raszul-zade lehetne az a valaki. Talán bátor a kijelentés, hiszen mindössze két regényét olvastam, de az a kettő annyira meggyőző volt, hogy nem maradtak különösebb kétségeim. Raszul-zade írásainak mondanivalója ma is aktuális, elbeszélésmódja dinamikus, humora kiváló.

A Lépésekben Raszul-zade megint egy elszúrt életről mesél (de jó szokását megtartva, itt is felvillantja az újrakezdés lehetőségét), ismételten boncolgatva kicsit a szülői felelősséget, a nem kellő körültekintéssel választott társaság befolyásoló erejét, a felelős döntéshozatal fontosságát, saját korlátaink felismerésének jelentőségét, és ha ez nem lenne elég, még egy kis ízelítő is belefér a korrupcióról meg a tisztességes előmenetelt ellehetetlenítő, inkompetens döntéshozókról. Míg a Lovas az éjszakában főhőse, Zohrab festőnek készült, addig a Lépések főszereplője, Ramiz költő szeretne lenni. Csakúgy, mint előbbi, Ramiz is azonnal és mindenáron szeretné elérni a mesterségbeli tudás csúcsát, ráadásul az egészségesnél kicsit több ifjonti önbizalommal rendelkezik, ugyanakkor élettapasztalata finoman szólva is minimális, így a koppanás előbb-utóbb garantált. Első év a főiskolán, hatalmas ambíciók, nagy arc, tomboló hév, nulla önfegyelem, rosszul megválasztott haveri és párkapcsolatok, az arra érdemesek meg nem becsülése, ostoba előítéletek, végül pedig a nyakba szakadó óriási felelősség, majd néhány elborult aggyal kiosztott pofon (megérte a nagy ostobaságokat is remek ötletként tálaló cimborával önvédelmi kurzusokra járni, közben pedig rákapni a gyepa ízére), és Ramiz úgy esik hasra a bukás felé kígyózó ballépéssorozat végén, hogy csak úgy nyekken.

A terjedelem ezúttal tökéletes, de azért muszáj kicsit beszéltetnem a telhetetlenségem, és hozzátennem, hogy az unokatesó, Fuad börtönbeli napjainak leírását még hosszú fejezeteken át olvastam volna. Persze ez már csak mohóság, semmi más, a könyv így is csúcs, az utolsó oldalakra tartogatott apró csavar pedig ügyes kis húzás, kifejezetten jólesett.

És hopp, egy kis érdekesség! Nem tudom, hány Natig Raszul-zade ténykedik a művészvilágban, én valamiért úgy képzelem, hogy csak egy, és ha jól képzelem, akkor hősünk egy angolul Hostage címen futó, igen jónak tűnő film forgatókönyvének megírásában is részt vett. A sztori az Azerbajdzsán és Örményország között a nyolcvanas évek végén kirobbant háború idején játszódik, és egy különös túsztörténetet mesél el: az örmények a harcok során elfognak egy azeri férfit, mire annak szomszédai egy örmény fickót csípnek nyakon, és elviszik a túszul ejtett azeri férfi feleségének, hogy aztán, terveik szerint, később felhasználhassák a férj kiszabadításához. Az asszony eleinte csak az ellenséget látja az örmény férfiban, de az idő múlásával látni kezdi benne az embert is. Jól hangzik, nem? Természetesen a teljes filmet égen-földön nem találtam, csupán az ismertetőjét meg az előzetesét, ami pont arra volt elég, hogy jól felcsigázzam magamat, aztán rövid úton agyvérzést kapjak, amiért esélyem sincs, hogy megtekintsem az alkotást. Azért egyszer hátha felvillan a szerencse mosolya valami nagyon rétegfilmes fesztiválon…

A film előzetese: https://www.youtube.com/watch…

A film sztorija: http://www.kviff.com/en/programme/film/082668-hostage/

Huntress>!
Natig Raszul-Zade: Lépések

Nem mai regény, és mégis mennyire mai. A problémák, az elpocsékolt életek ugyanazok maradtak, mint amik voltak.


Népszerű idézetek

Ezüst P>!

És mindenki kér valamit az Istentől, mindenkinek kell valami, négymilliárd száj kéri sok nyelven: Istenem, segíts, Istenem, tedd meg… Istenem, könyörögnek, tedd meg, hogy én… Istenem, tedd meg, hogy nekem… Segíts a szülésben, mondogatják, segíts meghalni, segíts, hogy a lottón kocsit nyerjek, hogy dögöljön meg a főnököm, és engem nevezzenek ki a helyére, add, hogy sikerüljön, ismételgetik…

8. oldal

Ezüst P>!

Hogy szerettem… Hogy kértelek, hogy ne vedd el tőlem, hogy könyörögtem hozzád, Istenem, hát úgy kell neked, vigyen el az ördög, no várj csak, fogsz még te is üvölteni a magánytól…

9. oldal

Ezüst P>!

És fehér holló lévén, mindjárt felkeltette a főnök figyelmét, aki, mint minden kisstílű tolvaj, a munkáját becsületesen végző embert furcsa és érthetetlen jelenségnek tartotta, úgy vélte, ami érthetetlen, az veszélyes is: ördög tudja, mi mindenre képes az ilyen ember?

210– 211. oldal

Ezüst P>!

– Hát ki csókolózik így? A te csókjaid után leszázalékolják az embert.

76. oldal

Ezüst P>!

– No és a csaj milyen?
– Melyik?
– Honnan tudjam? Te magad mondtad, hogy a csajokkal ittad meg a bort.
– Hát persze, velük…
– És ez minden?
– Mi kéne még?
– Azt akarod mondani, hogy egyiküket se kaptad el tüzes kaukázusi temperamentumoddal?

78. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Makszud Ibragimbekov: A csodaszer
Kurban Said: Ali és Nino
Anar: Fehér kikötő
Afaq Masud: Szabadulás
Eduard Topol: A Birodalom széthullása
Mehti Huszejn: Apseron
Mirza Ibrahimov: Eljön a nap…
Kurban Said: …és Mohamed az ő prófétája
Frei Tamás: Agrárbárók
Juszif Szamedoglu: A kivégzés napja