The ​Scarlet Letter 34 csillagozás

Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter

America’s first psychological novel, Nathaniel Hawthorne’s The Scarlet Letter is a dark tale of love, crime, and revenge set in colonial New England. It revolves around a single, forbidden act of passion that forever alters the lives of three members of a small Puritan community: Hester Prynne, an ardent and fierce woman whobears the punishment of her sin in humble silence; the Reverend Arthur Dimmesdale, a respected public figure who is inwardly tormented by long-hidden guilt; and the malevolent Roger Chillingworth, Hester’s husband—a man who seethes with an Ahab-like lust for vengeance.

The landscape of this classic novel is uniquely American, but the themes it explores are universal—the nature of sin, guilt, and penitence, the clash between our private and public selves, and the spiritual and psychological cost of living outside society. Constructed with the elegance of a Greek tragedy, The Scarlet Letter brilliantly illuminates the truth that lies deep within the human heart.

Eredeti megjelenés éve: 1850

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library, Penguin Popular Classics, Penguin Classics Couture Deluxe Editions, Penguin English Library, Vintage Classics

>!
270 oldal · ASIN: B06ZYD5RMB
>!
Random House, 2017
288 oldal · ISBN: 9781784871420
>!
Pan Macmillan, UK, 2017
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781509827961

12 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter

Ez a könyv van 70% alatt?! Ez a csoda-regény, ez a romantikus lélektani dráma?
Mit is mondhatnék, hogy népszerűsítsem?!
Először is elmesélem a körülményeket, amelyek tökéletesen összejátszottak annak érdekében, hogy utáljam.
Kötelező olvasmány volt, és utolsók között értem a könyvtárba, amikor ki kellett venni, tehát nekem már nem jutott a kicsi, könnyű kiadásokból, csak a Norton-antológiákból. Rémlik még valakinek rajtam kívül a Norton-antológia? Az a nehéz papírra nyomott, több ezer oldalas szörnyeteg kötet, amelyiknek tartalmazni kellett az amerikai irodalom esszenciáját a XVIII. századtól napjainkig? Amit, ha az ember a lábára ejt, eltöri, viszont a betűit nagyítóval kell olvasni?
Na, ebből a dögnehéz antológiából olvastam én a regényt a vonaton állva, Szolnoktól Karcagig a peronon, ahol táskák hevertek a földön, és állomásonként átmászott rajtunk a kalauz. És így le tudott kötni, de annyira ám, hogy másnap – mert éjjelre fenn maradni képtelen voltam – meglógtam előadásról, hogy végigolvashassam, és megtudjam, kivel mi történt. (Egyébként sose voltam lógós, ezen az előadáson kívül talán csak betegség miatt mulasztottam, azt is ritkán.)
Hogy a stílusa mennyire nehéz, mennyire nem… hát nekem akkoriban Thoreau-ba meg Sterne-be beletört a bicskám, de Hawthorne-t egyszerűen gyönyörűnek találtam, még az se zavart, hogy nem mindenütt értem. A bevezetést nyugodtan át lehet ugrani (az író kommentárja a regényéhez), de aztán már ne tessék ugrálni, csak engedni át magatokon a szavakat. Valami száraz, lázas forróság van ebben a regényben, valami belülről égő tűz hevíti és szárítja és égeti ki a szereplőket, mint a cserépedényeket, és aztán, ha hozzákoccan valami a frissen égetett cseréphez, hát zengő hangot ad. Bocs, hogy ilyen lírai vagyok, erről a könyvről nem tudok másképp nyilatkozni. Még a nevek is beszélnek. Lehetséges-e kegyetlenebbül hideg nevet kitalálni annál, hogy „Chillingworth”? Le se lehet fordítani, a „chill”-nek mind a húsz jelentése belejátszik. Vagy lehet-e másképp nevezni az okos kis gonosz tündérmanó-szerű leánykát, mint úgy, hogy Pearl (Gyöngy)? Őt szerettem a legjobban a könyvben.
Való igaz, hogy sok minden nem történik benne, de az nagyon. :) Rejtélyekben se gazdag a könyv: hogy ki a férj és ki a csábító, az kb. a harmadik oldaltól kezdve az összes olvasónak teljesen egyértelmű. De nem is ez a fontos. A fontos az, ahogyan a szereplők utat választanak, és azt végigjárják, keményen, szigorúan, következetesen. A férj szándéka, amely a puritán hitnek teljesen megfelel, mégis sátáni: hogy a felesége szeretőjét a kárhozatba kergesse. Hogy a tiszteletes hogy bírja a kiképzést, azt nem árulom el, de az biztos, hogy Hester mindkettejüknek fölébe nő.
Újra kéne már ezt is olvasni… hjaj…
Olvassátok, és vigyétek feljebb azt a szegényke százalékot…

2 hozzászólás
>!
Lorelei
Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter

„Anglisztikás tanulmányaim során számos elismeréssel méltatott mű okozott nekem csalódást. Egyszerűen képtelen voltam megtalálni bennük azt az értéket, amiért annyian dicsőítik őket. Éppen ezért A skarlát betűnek is félve mertem nekiállni, de nagyon pozitív élményeim fűződnek hozzá. ”

„Amiért különösen szeretem a regényt, az az egyszerűsége. Az író csak adja nekünk az információkat és a szimbólumokat, de az olvasóra hagyja a következtetést. Nem kell a sorok között keresgélni vagy belemagyarázni a jelentéseket, egyszerűen annyira ártatlanul vetődnek az olvasó képébe, hogy az képtelen elmenni mellettük. ”

Teljes bejegyzés: https://maybeitisaboutthestory.blogspot.com/2018/07/nat…

>!
entropic P
Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter

Se angolul, se magyarul, se naivan, se tudatosan olvasva nem szeretem. Drámai, persze, meg pszichológiai mélységek vannak benne, meg fantasztikus a szerkezete, meg nagy emberi dilemmákról szól, de nekem akkor sem jön be. Unalmas. Szájbarágós. Idegesítő.

7 hozzászólás
>!
vebu
Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter

Én igazán rosszabbra számítottam, és az első 40-50 oldal gyanús is volt, de végül teljesen korrekt történet lett belőle, és nem lettek túlfokozva benne az érzelmek sem. Még úgy sem akartam kivágni az ablakon a könyvet hogy két nap alatt további 1000 oldalnyi amerikai irodalmat kell magamba táplálnom ezen kívül, ez minimum négy csillagot jelent!

1 hozzászólás
>!
sziromkiállítás
Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter

Régóta tervben volt a regény olvasása, és mivel részt veszek egy kihíváson ami klasszikusokat kér, ezért mostanában sok klasszikust olvasok, leginkább angolul, hogy ne felejtsek.

Nem gondoltam volna, hogy a nyelvezete ennyire nehéz lesz, és nem néztem az olvasás előtt a könyv után. Úgyhogy csak nagy nehezen tudtam megbirkózni a 17. századi nyelvezettel, és, szerencsére, megértettem a lényeget.
A puritanizmus kegyetlen egy mozgalom volt, és nehéz elhinni, hogy ez a 17. századi Amerikában és annak társadalmában is jelen volt. A fogalomról már halottam, és el is képzeltem, hogy körülbelül milyen lehet. A könyvben nagyobb betekintést is nyerhettem.

Az 1 csillag levonás azért jár, mert borzasztóan unalmasnak és feleslegesnek tartottam azt a hosszú bevezetőt amit az író írt. Viszont a könyv érdekes volt, olyan karakterekkel amelyek teljes mértékben helytálltak a könyvben. Hester Prynne számomra egy csodálatra méltó személy és erős karakter volt, aki bátran kiállt a rosszakaró emberek előtt. Persze egyesek gyávák voltak életük végéig. A másik kedvenc szereplőm, a kis ördögi-tündéri Pearl volt, aki játékosságával megenyhítette a könyv zordságát és komorságát.

Rengeteg titokkal volt tele a könyv és örültem, hogy elolvastam a Wordsworth által írt bevezetőt, mert másképp nem tudtam volna rájönni az egész történetet körülvevő titokról. Annak ellenére, hogy nehéz volt a könyv, nem bírtam abba hagyni, mert nagyon kíváncsi voltam a végére, és úgy gondolom, hogy méltó vége lett a regénynek.

>!
thuki
Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter

Jó volt a könyv, de pár kevésbé sikerült eleme mellett mégse tudok elmenni szó nélkül.
Először is, mivel Arthur lelkészünk a könyv nagy részében úgy viselkedik, mint egy különösen ideggyenge emós 15 éves, igen kíváncsi lennék rá hogy is alakult ki az a viszony Hesterrel, erről valamiért a könyv sokat nem ír.
Másodszor, értem én, hogy a Roger Chillingworth öreg volt és csúnya, de párhuzamot vonni eközött és a gonoszság között megint csak nem túl elegáns, a kettő azért nem igazán áll kapcsolatban egymással, mégis amikor róla volt szó, majd minden második mondatban leírták, hogy mennyire emlékeztet valami rusnya ördögre.
Legalább Hester rendben volt a három főszereplő közül (ha nem számítjuk a hiperaktív, és fejlődésben kissé lehet visszamaradott Pearlt).
Persze ettől még jó volt a könyv, csak mégis, a fentiek nélkül sokkal jobb is lehetett volna.

>!
Sheila
Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter

Nagyon élveztem! Tele van rejtéllyel, szerelemmel, boszorkánysággal és a Puritán szemlélettel, a szereplőket imádtam, főleg Pearlt.
Hihetetlen jól bemutatja a kort és a visszásságait, de ugyanakkor érdekes és letehetetlen.

>!
Ildiko_Lengyak
Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter

Valahogy arra számítottam, hogy jobban fog tetszeni ez a könyv, de nem így lett. Az alapötlet nagyon jó, de nekem ez a narráció valahogy kicsit vontatott. Nehezen lassulok vissza arra a tempóra, ami Hawthorne idején jellemző volt.

>!
umrekka
Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter

Nagyon megszenvedtem az angollal, a nyelvezet borzasztóan nehéz volt nekem eredetiben. Nem a történeten van a lényeg, hanem rengeteg a reflexió, mind lelki, mind természeti / környezeti részről, minden mozzanatnak jelentése van; néma szenvedések, kínzások és jellemek belső harcai. Az első gondolatom az volt, amikor befejeztem, hogy ez… olyan…régi. Azért nem bánom, hogy elolvastam, de ez nem nekem szólt, annak ellenére, hogy rengeteg hasonló időszakban vagy még korábban íródott könyvről viszont el tudom mondani, hogy adott üzenetet a számomra (és „esetleg” még élvezetes olvasmány is volt).


Népszerű idézetek

>!
infinitedreams IP

No man, for any considerable period, can wear one face to himself and another to the multitude, without finally getting bewildered as to which may be the true.

>!
girl_with_the_albatross

It is to the credit of human nature that, except where its selfishness is brought into play, it loves more readily than it hates.

>!
girl_with_the_albatross

It is remarkable that persons who speculate the most boldly often conform with the most perfect quietude to the external regulations of society. The thought suffices them, without investing itself in the flesh and blood of action.

>!
girl_with_the_albatross

Her face, so long familiar to the townspeople, showed the marble quietude which they were accustomed to behold there. It was like a mask; or, rather like the frozen calmness of a dead woman’s features; owing this dreary resemblance to the fact that Hester was actually dead, in respect to any claim of sympathy, and had departed out of the world with which she still seemed to mingle.

>!
girl_with_the_albatross

Crime is for the iron-nerved, who have their choice either to endure it, or, if it press too hard, to exert their fierce and savage strength for a good purpose, and fling it off at once!

>!
girl_with_the_albatross

It is a curious subject of observation and inquiry, whether hatred and love be not the same thing at bottom. Each, in its utmost development, supposes a high degree of intimacy and heart-knowledge; each renders one individual dependent for the food of his affections and spiritual fife upon another: each leaves the passionate lover, or the no less passionate hater, forlorn and desolate by the withdrawal of his subject. Philosophically considered, therefore, the two passions seem essentially the same, except that one happens to be seen in a celestial radiance, and the other in a dusky and lurid glow.

>!
girl_with_the_albatross

But there is a fatality, a feeling so irresistible and inevitable that it has the force of doom, which almost invariably compels human beings to linger around and haunt, ghost-like, the spot where some great and marked event has given the colour to their lifetime; and, still the more irresistibly, the darker the tinge that saddens it.

>!
Aniko_Horváth 

And, after many, many years, a new grave was delved, near an old and sunken one, in that burial-ground beside which King’s Chapel has since been built. It was near that old and sunken grave, yet with a space between, as if the dust of the two sleepers had no right to mingle. Yet one tomb-stone served for both.


Hasonló könyvek címkék alapján

Theodor Fontane: Effi Briest (angol)
Colleen Hoover: It Ends with Us
Guy de Maupassant: A Life
Margaret Mitchell: Gone with the Wind
Toni Morrison: The Bluest Eye
Alice Feeney: Sometimes I Lie
Elizabeth Strout: Amy and Isabelle
Patricia Highsmith: Carol (angol)
Jane Austen: Emma (Penguin Readers)
Émile Zola: Nana (angol)