A ​skarlát betű 1016 csillagozás

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy verőfényes nyári reggelen magas, karcsú asszony lép ki Boston város tömlöcének kapuján. Az előkelő szépség riadtan szorítja keblére csecsemőjét. Talán így akarja védeni a gyalázkodó tömeg tekintetétől, vagy vele próbálja eltakarni szégyenének jelét, a ruháján éktelenkedő, skarlátvörös „A” betűt? Az új-angliai puritánok törvénye szerint ezt a jelet kellett élete végéig viselnie a házasságtörőnek.
De ki lehet a gyermek apja? Ha vele volt a bűnben, vállalja hát vele a gyalázatot is! Csak a bűnös asszony tudja a választ, ám hiába faggatják a város előkelőségei, ő hallgat.
Talán soha nem derülne fény az igazságra, ha ugyanezen a napon nem bukkanna fel a városban egy furcsa külsejű idegen. Hogy ki ő? Ezt is csak Hester Pryn tudja, de nem árulhatja el, ha meg akarja őrizni másik titkát. Így aztán csak egyre növekvő aggodalommal figyelheti a bosszúszomjas öregember ténykedését…

Eredeti megjelenés éve: 1850

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon · A Világirodalom Remekei Európa · Ulpius-ház Klasszikus világirodalom Ulpius-ház · Horizont könyvek Kriterion · Fehér Holló Könyvek Magvető · Európa Klasszikus Regények Európa · A világirodalom klasszikusai · Kincses Könyvek · Magvető Remekírók Magvető · A kedvenc könyveim Pannon Lapok Társasága · Érzelmes klasszikusok Athenaeum

>!
Athenaeum, Budapest, 2023
368 oldal · ISBN: 9789635433360 · Fordította: Bálint György
>!
Athenaeum, Budapest, 2023
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635433247 · Fordította: Bálint György
>!
Helikon, Budapest, 2021
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634797791 · Fordította: Feldmár Terézia

24 további kiadás


Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Hester Prynne · Arthur Dimmesdale · Gyöngy · Roger Chillingworth


Kedvencelte 70

Most olvassa 53

Várólistára tette 742

Kívánságlistára tette 407

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

KingucK P>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

A skarlát betűt nem kell bemutatni senkinek, aki nem olvasta, az biztosan látta valamelyik filmadaptációját (hirtelen csak hatot számoltam belőle). Bár olvastam már korábban, ezzel a gyönyörű új kiadással muszáj volt újra elolvasnom.

Más élmény volt így olvasni, hogy már tudtam a titkokat. Azt is be kell ismernem, hogy én is változtam a korral és a gyorsuló társadalommal, türelmetlenebbé váltam. Arra emlékeztem, hogy először nagyrészt vonaton olvastam, és nagyon bele tudtam merülni a világába, beszippantott Hester Pryn néma szenvedése és kitartása, vártam, hogy hová fut ki a történet. Most sokszor azon kaptam magam, hogy elkalandozok azon, hogy ebben tényleg csak ennyi esemény van. Szóval más szemmel és türelemmel tekintettem rá, pedig ebben a könyvben türelemből van a legtöbb.

Akik hasonlóan türelmetlenek mostanában, azoknak üzenem, hogy az elején tényleg nagyon sok a bevezető rész, amikor belecsöppenünk a történetbe, akkor pont a közepébe, de utána sem kell számítani gyors lefolyásra, inkább meg kell próbálni belehelyezkedni a régen íródott és még régebben játszódó történetbe.

Most is felháborított lefestett közösség viselkedése, így is, hogy tudom, hogy korrajzként kell tekintenem az egészre, de tudom, hogy annak idején jobban bele éltem magam, talán az idővel távolságtartóbb is az ember. Ami nem változott, hogy most is úgy gondolom, hogy nem szeretnék más korban nőként élni, bár most sem tökéletes az egyensúly, de ennél mindig csak rosszabb volt és remélem csak jobb irányba haladunk!

Ajánlom a klasszikusok szerelmeseinek, akik szeretik a lassú lefolyású történeteket! De a rövidsége miatt bárki próbát tehet vele, mert sok kérdést felvet.

6 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

„Hiába, ha valaki hosszabb időn át két arcot visel, egyet a tömeg, a másikat a maga használatára, okvetlenül összezavarodik, és maga se tudja már, hogy melyik az igazi.”

Nagyon féltem ettől a műtől.
Sok rosszat és sok jót hallottam róla.
Úgy gondoltam elolvasom, mert szeretem a kihívásokat.
És pont ezért nagyon kellemeset csalódtam.
Most már értem, hogy ki miért nem kedvelte, vagy éppen szerette.

Számomra pozitív csalódás volt, talán az egyetlen szó ami eszembe jut, hogy gyönyörű.
Úgy gondolom nem mindegy mikor olvassuk az adott könyvet, mert ehhez is kell egy hangulat, egy nyugodt időszak.
És úgy érzem most pont jókor, a megfelelő időben sikerült kezembe venni és ennek végtelenül örülök.
Nekem tetszett.

4 hozzászólás
vighagika>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Az első olyan egyetemi kötelező olvasmány volt, ami tetszett.
Valamikor középiskolában olvastam angolul egy leegyszerűsített szövegű példányban. Akkor is tudtam, hogy jó lehet, de nem vettem rá magam (annyira azért nem érdekelt), hogy teljes terjedelmében is nekiálljak.
Most muszáj volt, de nem bántam meg. Könnyen olvasható, a nyelvezete egyszerű, a történet pedig nagyon érdekes.
Engem a közepe untatott egy kicsit (ezért a fél csillag levonás), ott néha küzdöttem, mert nem igazán vonzott a folytatás, de a végén aztán újra beindultak az események.
Ajánlom mindenkinek, mert elgondolkodtat, művel, de közben élvezhető is.

1 hozzászólás
sophie P>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

    Gyerekkoromból egy kosztümös, édesen bús romantikus tévéfilmsorozatra emlékeztem, a könyvben meg egy nagyon sokrétű történetre leltem, bizonyos tekintetben kifejezetten izgalmas pszichodrámára. Három főszereplő van, vagyis négy, sőt, még további egy, ha hozzászámoljuk azt a korszakot, azt a miliőt, ahol éppen Új-Anglia tartott társadalmilag, vallásilag, misztikumban. Bármelyik fontos tengely felől közelítjük az esetet (az írtó hosszú bevezető szerint – amely ismerete nem feltétlenül szükséges a cselekmény megértéséhez – egy talált szövetdarabból kinyomozott-kitalált legendás asszony kálváriája), más-más értelmet nyer, és talán ez az oka, hogy időről-időre újabb filmfeldolgozás próbálja közzétenni az aktuális és időtálló mondanivalót. Izgultam, na.
    Az egyes számú főszereplő Hester Prynne, a megesett asszony, gyönyörű és szinte férfimódra létező, simán lehetne boszorkány(nak kiáltott). Megbélyegzik, de elsőre el nem veszejtik, ott lebeg azonban, hogy bármikor tehet olyasmit, ami kiverné a városka népében a biztosítékot, és egyszerűen megkövezik például (az a pellengér jelenet pl hátborzongató). A kettes számú Dimmesdale tiszteletes. Tudni lehet, miféle titok hordozója, folyton el akarja magát árulni, sőt, időről időre meg is teszi. A gyülekezet azonban nem akarja azt érteni, amit hall. De ha egyszer mégis? Esetleg elkergetik, megégetik, vagy valami hasonló történik, ami akkoriban szokásos volt. És van a kislány, az ártatlanul cserfes, a nagy igazságok, a kisejlő titkok kimondója, szerencsére nem igen figyel rá senki. A bűn gyermeke, még az is megeshet, hogy tényleg elveszik az anyjától.
    És a csúcs konspirátor, a fő méregkeverő Roger Chillingworth, a legtöbb (láthatatlan) szál mozgatója. Az egyiket ráveszi, hogy hazudjon a hazugságról, a másik bizalmába férkőzik, hogy – testi és lelki – befolyása alatt csepegtethesse a büntetést, lényegében mindannyiójuknak, bele értve saját magát is . És várakozik, abban a bizonyosságban, hogy az idő neki dolgozik …
    Na, ennek aztán tényleg nem lehet jó vége, nem is lett.

>!
Európa, Budapest, 1961
248 oldal · puhatáblás · Fordította: Bálint György · Illusztrálta: Kondor Lajos
Mariann_ P>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

A könyvet félretettem amikor rendszereztem tavaly a könyvtáramat , fogalmam sem volt, hogy olvastam-e vagy sem , 30-35 év távlatából már nehéz visszaemlékezni rá. Kihívást is láttam hozzá, így elkezdtem.
Hát ez egy házasságtörő asszonyról szól, akit a közösség megbélyegzett , és ruháján ennek jelét is viselnie kellett.
Szabadon visszatérhetett volna szülőföldjére, vagy bármely más európai országba, ahol múltját maga mögött hagyva új életet kezdhetett volna, de maradt.
Segített minden bajba jutottnak, de ha egy házban újra felragyogott a nap, már ott sem volt.
Nevelte kissé különös, vadóc kislányát.
A miértekre a magyarázat a végén , egy kicsit vontatott időnként, de változatosságot hozott az olvasásaimba.

mandris>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Na, hát végre erre is sor került. Na igen, a bevezető engem sem hozott lázba, de utólag megbocsátottam. Mondjuk akkor lett volna értelme, ha csakugyan több elbeszélés sorakozik a könyvben egymás mellett, és akkor – talán – van értelme egy ilyen bevezetőnek, amiben az író leírja, hol kell keresni a történetek ihletforrását. Itt ezt talán valóban megspórolhatta volna, de sebaj.
A rövidke regény maga viszont végig lekötötte a figyelmemet. Mindent éppen jól eltaláltnak éreztem: a lelki folyamatok leírását, az emberek interakcióit, a szimbólumok használatát. A szereplők is ahhoz kellően érdekesre sikerültek, hogy fenntartsák az érdeklődést. Amíg nem értem el kb. a könyv feléig, azt hittem, hogy a könyv tragikus szereplője Hester lesz, de rá kellett jönnöm, hogy kétségtelen megbélyegzettsége ellenére nem az ő sorsa a legtragikusabb spoiler, hanem a bűntársé spoiler, és főleg a harmadiké: spoiler spoiler
Ugyanakkor, – elnézést puritán moly-társaimtól, és azoktól, akik szimpatizáltak Hester potenciálisan élethosszig tartó megbélyegzésével – de újra és újra eszembe jutott, és másra sem tudtam gondolni, mint hogy mennyire távol esik a könyv puritánjainak hozzáállása – mind a tartós megbélyegzése és ugyanakkor vélhető álszentsége is – a keresztény tanítástól a bűnről és bűnhődésről. És – és ezúttal elnézést kérek nem puritán protestáns moly-társaimtól is az elkövetkezőkért – mennyivel jobbnak érzem a sokszor kárhoztatott katolikus hozzáállást (tudjátok, bűnbánat --> gyónás --> feloldozás, jóvátétel). Persze, a regény arról is szól, hogy a bűntudat milyen üdvös hatást is kifejthet az emberekben, de akkor is. Meg mindamellett, hogy a keresztény tanítástól távol esik a városlakók hozzáállása, nagyon hiteles, és e téren talán aggasztóan kevéssé különbözünk tőlük (botrányokra éhezés, megbocsátani nem tudás, kirekesztésre való hajlam, más szemében a szálka észrevételével együtt járó gerenda-vakság, stb.), ami nem vonja kétségbe a fenti megjegyzéseimet a keresztény tanításról, csak azt mutatja, általában milyen sajnálatosan messze vagyunk mi ettől a gyakorlatban.
Végezetül fogadjátok sok szeretettel a 103. zsoltár vonatkozó részét:
„Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban.
Nem perel untalan, haragja nem tart örökké.
Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza.
Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt.
Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket.
Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.” (Zsol 103, 8-13)

2 hozzászólás
kaporszakall >!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Olyan ez a regény, mint egy darab parázs, melyben az egykori puritánok gyűlölködő képmutatása és ostobasága izzik. Hawthorne – aki maga is puritán ősök ivadéka – holta napjáig hadakozott keserves örökségével, s két nagy regényében – ebben, és A hétormú házban – próbált vele leszámolni. S azt kell mondanom, a puritánok gusztustalanságáról kevesen írtak leleplezőbb erővel, mint Hawthorne ebben a kegyes szavakkal felcicomázott történetben.

Én a Bálint György-féle fordítást olvastam; és nem volt vele semmi bajom.*

A regény három főszereplője közül Hester Prynne minden feministák ősanyja: szilárd jellemű fiatal nő. Dimmesdale tiszteletes szintén szimpla figura – Csernus dokitól kölcsönzött kifejezéssel élve: szánalmas puhapöcs. A harmadik alak viszont rendkívül izgalmas, megkockáztatom: a mai olvasó számára majdnem a regény tényleges központi alakja: ez Chillingworth. spoiler

A regény talán legdrámaibb epizódja a XIV. fejezet, ahol Hester könyörületet kér Chillingworth-től spoiler. Itt érdekes jelenetet képzeltem el: vajon milyen párbeszéd folyhatott volna Zoszima sztarec és Chillingworth – egy ortodox szerzetes, és egy bosszúszomjas, a predesztináció csapdájában vergődő puritán – között? Gondolatkísérletnek nem éppen utolsó…

Számomra ez a történet ma is eleven: remekül mutatja be a társadalomból való kitaszítottság kínjait, és a vallási fundamentalizmus gyilkos természetét. S manapság, mikor Amerikában úgy potyognak az újdonsült szerzők a kreatívírás-tanfolyamokról, mint tetvek a baka gatyájából, ha kirázza, érdemes visszaemlékezni azokra a valódi régi írókra – eme, már-már túlburjánzó irodalom kezdeti időiből –, akik nem locsogtak, hanem mondtak is valamit…

* Egy fordítási hibát találtam mindössze: Bálint György a szabott időre szegődött fehér rabszolgákat (volt ilyen is a XVII. században az amerikai gyarmatokon; ráadásul nemcsak Délen, hanem Északon is) jobbágyinasnak fordította.

KBCsilla P>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Nem értem magamat, hogyan maradhatott ki ez a könyv eleddig az olvasmányaim közül. Sokszor gondoltam rá, valamikor, a gyerekkoromból rémlik egy kosztümös film, hallottam a címét is, nagyjából tudtam, hogy mit jelent az A betű, de innen tovább sohasem merészkedtem.
Most, a nyaralásom során visszatértem az évekkel ezelőtt felfedezett nyitott könyvespolchoz Balatonudvari-Fövenyesen.
Éreztem a jelet, hogy na most, most megpróbálom elolvasni.
Félelmem erős volt ugyan az irányban, hogy tömény romantika, meg nyálas történet.
Kevés alkalommal csalódtam ekkorát olvasmányban, mint most.
Egyszerűen nem tudtam letenni, csak olvastam és olvastam. (Lám, mire jó a nyaralás egy Molynak)
Egyedül a befejezést tartottam nyitottnak, amúgy mindennel meg voltam elégedve.
Sokszor éledt bennem újjá a rettegés, hogy valami baja esik Gyöngynek, de a jó sors mindig a helyére tett mindent.
Vissza akartam tenni olvasás után a könyvszekrénybe, hogy mást is érhessen ez a boldogság, de önző lettem, és magammal hoztam.

doncsella>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Az ezt megelőző lendületes könyvélményem után rettentő nehezen akaródzott az 1600-as évek gyarmati Amerikáról és erkölcsi témákról olvasni. Miután a 60 oldalas, unalmasnak tűnő prológust egy lendülettel, lelkiismeretfurdalás nélkül átlapoztam, saját meglepetésemre elég hamar sikerült elmerülni a történetben.
A főszereplő, Hester helyzetét olvasva először hálát éreztem, mennyire jó, hogy nem egy olyan korba születtem, ahol ennyire bele lehet szólni egy közösség tagjainak az életébe. Élni és élni hagyni, alapvetően ezt vallom. Azonban valójában nem Hester vezekléséről szól a történet, hiszen ő óriási lelki fölénnyel és elfogadással viselte a törvényileg kiszabott billogot. A könyv két pólusát a két ellentétes férfi karakter, Dimmesdale tiszteletes lelkiismereti gyötrődése és Roger Chillingworth, a megcsalt férj koromfekete bosszúvágya adja.
A könyv üzenete számomra, hogy állj elfogadással és megbékéléssel magad és a helyzeted iránt – ahogy Hester is tette –, így lehet egyedül kiegyensúlyozott jövőd. Folyamatos bűntudattal vagy méreggel boldogtalanságra ítélteted magad. Illetve eljön az idő, amikor nem tartozunk már senkinek, csak önmagunknak a megbocsátással.

Viktória_Erdei P>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Többet vártam ettől a könyvtől. A Könnyú nőcske című filmben hallottam újra erről a könyvről, és végül több kihívásomhoz is jó, így elolvastam. Az eleje nagyon unalmas volt, az utolsó 10 oldal volt talán jó. Sajnos csalódás volt.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

colorstar>!

Hiába, ha valaki hosszabb időn át két arcot visel, egyet a tömeg, a másikat a maga használatára, okvetlenül összezavarodik, és maga se tudja már, hogy melyik az igazi.

209. oldal

rekaw>!

Az ember legrútabb tulajdonsága talán az, hogy kegyetlenkedik csak azért, mert alkalma nyílik rá, mert van, akinek árthat.

36. oldal

Bogas>!

– Nem, kicsikém – felelte az anyja –, napsugarat már csak magadnak kell majd gyűjtened. Én nem adhatok neked.

VII - A kormányzó háza

Kapcsolódó szócikkek: Hester Prynne
colorstar>!

Akinek szíve és esze van, annak minden testi nyavalyája is szorosan összefügg belső élete bajaival.

130. oldal, 9. fejezet - A felcser

Imre_Bea>!

Légy igaz! Légy igaz! És mutasd meg a világnak bátran, ha nem is azt, ami a legrosszabb benned, de legalább azt, amiből a rosszra is következtetni lehet!

250. oldal

1 hozzászólás
Imre_Bea>!

A legérdekesebb kérdések közé tartozik, hogy nem azonos-e gyökerében a szerelem és a gyűlölet? Hiszen mind a kettőhöz két szív legmeghittebb kapcsolata és ismerete kell. Végeredményben a szenvedélyes szerelmes csakúgy, mint a szenvedélyes bosszúálló, minden szellemi és érzelmi táplálékát a másikból meríti, és ha magára marad, reménytelen üresség szakad rá.

tasiorsi>!

Nem a legkellemesebb pillanat az ember életében, amikor lenyakazzák, ez kétségtelen.

A vámház (Bevezetés A skarlát betűhöz)

Bogas>!

Bízd Istenre a büntetést, de te bocsáss meg.

XVII - A pásztor és báránya

Kapcsolódó szócikkek: büntetés · Isten · megbocsátás
Véda P>!

A hazug élet legszörnyűbb átka, hogy kilopja mindenből a valóságot, a tartalmat, ami körülöttünk van és amit az ég lelkünk táplálékául és öröméül alkotott. Aki hazugságban él, annak az egész világ hamis, semmivé zsugorodik a kezében. És ő maga árnyékká válik a hamisság világában, sőt lassanként megszűnik létezni.

117. oldal (Európa, 1969)

Sapadtribizli>!

Van valami végzetes, leküzdhetetlen ösztön az emberben, ami éppen olyan erős, mint a legerősebb ítélet, akarva, akaratlanul örökké visszajár, mint a kísértet arra a helyre, ahol életének valami rendkívüli erősebb színt adott, és mennél sötétebb volt ez a szín, annál ellenállhatatlanabb a hely vonzóereje.

73. oldal, A tű Hester kezében (Kriterion, 1972)

10 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Lewis Wallace: Ben Hur
Alice Walker: Bíborszín
Guy de Maupassant: Egy élet
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Anne Brontë: Agnes Grey
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Alice Walker: Kedves Jóisten
Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek
Mika Waltari: Az ország titka
Daniel Defoe: Robinson Crusoe élete és viszontagságai