A ​skarlát betű 718 csillagozás

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Még ​a legszigorúbb irodalmkritikusok is úgy tartják, hogy Nathaniel Hawthorne a XIX. század amerikai irodalmának egyik legnagyobb alakja. 46 éves korában készült el az első, ám azonnal nagyhatású regénye, A skarlát betű. A rendkívül komor hangvételű regény egy házasságtörés története, amelyben az erkölcs és az álszentség keveredik a bűntudat mardosásával és a bosszúvággyal. Hősnője Hester Prynne, akit hűtlenség vádjával elítélnek. Tüzes vassal megbélyegzik, és a vörös A betűt (adultery=házasságtörés) ruháin is hordania kell. Az új-angliai szélsőséges puritanizmus megnyilvánulásaként ez a büntetési forma valóban elterjedt volt a puritánok között. Hester azonban emelt fővel vállalja a megbélyegzést, és gyöngéd szeretettel neveli gyermekét. Hawthorne azokat a hőseit ábrázolja rokonszenvesnek, akik saját belső erkölcsi törvényeik irányítása alatt felül tudnak emelkedni a bigott kötöttségeken. Közéjük tartozik Hester Prynne is. A regény legizgalmasabb erkölcsi dilemmája, amely Hestert… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1850

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon · A Világirodalom Remekei Európa · Ulpius-ház Klasszikus világirodalom Ulpius-ház · Horizont könyvek · Fehér Holló Könyvek Magvető · Európa Klasszikus Regények Európa · A világirodalom klasszikusai · Kincses Könyvek · Magvető Remekírók

>!
Laurus, 2019
260 oldal · ISBN: 9786155643620 · Fordította: Bálint György
>!
Helikon, Budapest, 2016
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632277202 · Fordította: Feldmár Terézia
>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2015
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633411421 · Fordította: Bálint György

20 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Hester Prynne · Arthur Dimmesdale · Gyöngy


Kedvencelte 56

Most olvassa 52

Várólistára tette 629

Kívánságlistára tette 303

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

„Hiába, ha valaki hosszabb időn át két arcot visel, egyet a tömeg, a másikat a maga használatára, okvetlenül összezavarodik, és maga se tudja már, hogy melyik az igazi.”

Nagyon féltem ettől a műtől.
Sok rosszat és sok jót hallottam róla.
Úgy gondoltam elolvasom, mert szeretem a kihívásokat.
És pont ezért nagyon kellemeset csalódtam.
Most már értem, hogy ki miért nem kedvelte, vagy éppen szerette.

Számomra pozitív csalódás volt, talán az egyetlen szó ami eszembe jut, hogy gyönyörű.
Úgy gondolom nem mindegy mikor olvassuk az adott könyvet, mert ehhez is kell egy hangulat, egy nyugodt időszak.
És úgy érzem most pont jókor, a megfelelő időben sikerült kezembe venni és ennek végtelenül örülök.
Nekem tetszett.

4 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Figyelemreméltó regény, ami még nagyobbra nőtt volna a szememben, ha jó száz évvel az első kiadása előtt jelenik meg. A szöveg íze abszolút a XVIII. századi irodalmi világot idézte meg a számomra, főként a cikornyásan odamondogató, kissé öncélú, de szórakoztató és veszettül csúfondáros bevezetővel, illetve az egész történet példabeszédszerű hangvételével. No persze az esztétikum mellett itt van egy nagyon komoly társadalom- és valláskritikus él is, ami igazán értékessé teszi a kötetet, ugyanakkor azt kell mondanom, 1850-ben ilyet írni talán már nem lehetett olyan merész húzás – de annyi baj legyen.

Hawthorne regényének érzésem szerint két központi témáját érdemes kibontani: a női egyenjogúság és/vagy az általános emberi jogok kérdését, illetve a bigott keresztényi tanok követését és az ebből fakadó álszent joggyakorlást. Ami a nő helyzetét illeti, kimondottan szimpatikus az a profetikus hozzáállás, amivel a szerző a kötet végén egy új, a nő és a férfi közötti kapcsolat minél boldogabb, mindkét fél számára előnyös kiteljesedését elősegítő világ eljövetelét várja és jósolja meg – és az is, hogy mindennek a létrehozását a kitaszított, a társadalom által elítélt és megbélyegzett nők által látja biztosítottnak (mindenhol ezek a kaméliás hölgyek!). Csakhogy ez a vonulat érezhetően háttérbe szorul a Hawthorne-t amúgy is mindig érdeklő bűn-bűnhődés-bűntudat tengely mögött.
A történet két főhőse közül Hestert kilöki magából a puritán közösség*, és teljesen egyértelmű, hogy az író ezt bármiféle keresztényi tant mellőző barbárságnak tartja. Mivel célszerűen ír, nem véletlenül fejtegeti a történet végi ünnepségen sertepertélő kalózok és a puritán vezetők közötti jó kapcsolatot: a házasságtörés nagyobb bűn, mint a rablás és a gyilkolás, pedig még a tízparancsolat és a szigorú matematika szerint is (kettő az egy ellen) duplán kárhozik el az, aki az utóbbiakra vetemedik. Különös álszentség ez azoktól a puritánoktól, akik egy szebb, új világot felépítendő hagyták el Angliát, hogy aztán tagjaikat ugyanolyan szigorú szabályrendszer börtönébe zárják, mint amiben az óhazában sínylődtek.
A további feszültséget az okozza, hogy amíg Hester nyíltan vállalja szégyenét, a másik házasságtörő, egy titokzatos férfi homályban marad, ám lelkiismerete megbélyegzi szívét és tönkreteszi életét – a modern olvasó számára ő jelentheti a könyv buktatóját, a férfi ugyanis nem azért szorong, mert szerelmét és gyermekét egyedül hagyta a kitaszítottságban, hanem mert bűnét nem tárhatja a közösség elé. Erre csak rátesz egy lapáttal, amikor Hestert egyenesen szerencsésnek nevezi, amiért rajta ott viríthat a skarlát betű. Én úgy vélem, az olvasók közül sokan emiatt a kétes gondolkodás miatt fordulnak elsősorban Hester felé, noha a kötet második felének főhőse egyértelműen ez a titokzatos férfi, aki lelkével küszködve kegyetlen vesszőfutáson megy keresztül. A kulcs az lehet, hogy ezeket az érzelmeket a mindenkori erkölcsi rend, az embert körülvevő vívmányok plántálják az egyénbe, ezért is jelentheti mindkettőjük számára a felszabadulást Hester terve spoiler, és ezért lesz a végső megoldás katartikus, robbanásszerűen drámai, erkölcsi értelemben győzelem, ugyanakkor a szerelem kiteljesedésének szempontjából semleges lezárás: spoiler.

Nagyon elragadó könyv, miliője fogós, stílusa jellegzetes és szerethető, ugyanakkor az egész írás nagyon pontos, nincsenek benne üresjáratok, vagy felesleges részletek. Erős a jelképisége, gazdag szimbólumokban, igazán sok benne a kibontásra váró finom részlet és apróság. Szerettem!

*” (…) e rövid ünnepen eloszlott fölülük a szokásos, komor felhő, és alig festettek gyászosabban, mint más népek súlyos katasztrófák idején.” – az efféle elszólások alapján mérget vehetünk rá, hogy Hawthorne cseppet sem volt büszke puritán őseire.

>!
Helikon, Budapest, 2016
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632277202 · Fordította: Feldmár Terézia
7 hozzászólás
vighagika>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Az első olyan egyetemi kötelező olvasmány volt, ami tetszett.
Valamikor középiskolában olvastam angolul egy leegyszerűsített szövegű példányban. Akkor is tudtam, hogy jó lehet, de nem vettem rá magam (annyira azért nem érdekelt), hogy teljes terjedelmében is nekiálljak.
Most muszáj volt, de nem bántam meg. Könnyen olvasható, a nyelvezete egyszerű, a történet pedig nagyon érdekes.
Engem a közepe untatott egy kicsit (ezért a fél csillag levonás), ott néha küzdöttem, mert nem igazán vonzott a folytatás, de a végén aztán újra beindultak az események.
Ajánlom mindenkinek, mert elgondolkodtat, művel, de közben élvezhető is.

1 hozzászólás
sophie P>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

    Gyerekkoromból egy kosztümös, édesen bús romantikus tévéfilmsorozatra emlékeztem, a könyvben meg egy nagyon sokrétű történetre leltem, bizonyos tekintetben kifejezetten izgalmas pszichodrámára. Három főszereplő van, vagyis négy, sőt, még további egy, ha hozzászámoljuk azt a korszakot, azt a miliőt, ahol éppen Új-Anglia tartott társadalmilag, vallásilag, misztikumban. Bármelyik fontos tengely felől közelítjük az esetet (az írtó hosszú bevezető szerint – amely ismerete nem feltétlenül szükséges a cselekmény megértéséhez – egy talált szövetdarabból kinyomozott-kitalált legendás asszony kálváriája), más-más értelmet nyer, és talán ez az oka, hogy időről-időre újabb filmfeldolgozás próbálja közzétenni az aktuális és időtálló mondanivalót. Izgultam, na.
    Az egyes számú főszereplő Hester Prynne, a megesett asszony, gyönyörű és szinte férfimódra létező, simán lehetne boszorkány(nak kiáltott). Megbélyegzik, de elsőre el nem veszejtik, ott lebeg azonban, hogy bármikor tehet olyasmit, ami kiverné a városka népében a biztosítékot, és egyszerűen megkövezik például (az a pellengér jelenet pl hátborzongató). A kettes számú Dimmesdale tiszteletes. Tudni lehet, miféle titok hordozója, folyton el akarja magát árulni, sőt, időről időre meg is teszi. A gyülekezet azonban nem akarja azt érteni, amit hall. De ha egyszer mégis? Esetleg elkergetik, megégetik, vagy valami hasonló történik, ami akkoriban szokásos volt. És van a kislány, az ártatlanul cserfes, a nagy igazságok, a kisejlő titkok kimondója, szerencsére nem igen figyel rá senki. A bűn gyermeke, még az is megeshet, hogy tényleg elveszik az anyjától.
    És a csúcs konspirátor, a fő méregkeverő Roger Chillingworth, a legtöbb (láthatatlan) szál mozgatója. Az egyiket ráveszi, hogy hazudjon a hazugságról, a másik bizalmába férkőzik, hogy – testi és lelki – befolyása alatt csepegtethesse a büntetést, lényegében mindannyiójuknak, bele értve saját magát is . És várakozik, abban a bizonyosságban, hogy az idő neki dolgozik …
    Na, ennek aztán tényleg nem lehet jó vége, nem is lett.

>!
Európa, Budapest, 1961
248 oldal · keménytáblás · Fordította: Bálint György · Illusztrálta: Kondor Lajos
mandris>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Na, hát végre erre is sor került. Na igen, a bevezető engem sem hozott lázba, de utólag megbocsátottam. Mondjuk akkor lett volna értelme, ha csakugyan több elbeszélés sorakozik a könyvben egymás mellett, és akkor – talán – van értelme egy ilyen bevezetőnek, amiben az író leírja, hol kell keresni a történetek ihletforrását. Itt ezt talán valóban megspórolhatta volna, de sebaj.
A rövidke regény maga viszont végig lekötötte a figyelmemet. Mindent éppen jól eltaláltnak éreztem: a lelki folyamatok leírását, az emberek interakcióit, a szimbólumok használatát. A szereplők is ahhoz kellően érdekesre sikerültek, hogy fenntartsák az érdeklődést. Amíg nem értem el kb. a könyv feléig, azt hittem, hogy a könyv tragikus szereplője Hester lesz, de rá kellett jönnöm, hogy kétségtelen megbélyegzettsége ellenére nem az ő sorsa a legtragikusabb spoiler, hanem a bűntársé spoiler, és főleg a harmadiké: spoiler spoiler
Ugyanakkor, – elnézést puritán moly-társaimtól, és azoktól, akik szimpatizáltak Hester potenciálisan élethosszig tartó megbélyegzésével – de újra és újra eszembe jutott, és másra sem tudtam gondolni, mint hogy mennyire távol esik a könyv puritánjainak hozzáállása – mind a tartós megbélyegzése és ugyanakkor vélhető álszentsége is – a keresztény tanítástól a bűnről és bűnhődésről. És – és ezúttal elnézést kérek nem puritán protestáns moly-társaimtól is az elkövetkezőkért – mennyivel jobbnak érzem a sokszor kárhoztatott katolikus hozzáállást (tudjátok, bűnbánat --> gyónás --> feloldozás, jóvátétel). Persze, a regény arról is szól, hogy a bűntudat milyen üdvös hatást is kifejthet az emberekben, de akkor is. Meg mindamellett, hogy a keresztény tanítástól távol esik a városlakók hozzáállása, nagyon hiteles, és e téren talán aggasztóan kevéssé különbözünk tőlük (botrányokra éhezés, megbocsátani nem tudás, kirekesztésre való hajlam, más szemében a szálka észrevételével együtt járó gerenda-vakság, stb.), ami nem vonja kétségbe a fenti megjegyzéseimet a keresztény tanításról, csak azt mutatja, általában milyen sajnálatosan messze vagyunk mi ettől a gyakorlatban.
Végezetül fogadjátok sok szeretettel a 103. zsoltár vonatkozó részét:
"Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban.
Nem perel untalan, haragja nem tart örökké.
Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza.
Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt.
Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket.
Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik." (Zsol 103, 8-13)

2 hozzászólás
Viktória_Erdei >!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Többet vártam ettől a könyvtől. A Könnyú nőcske című filmben hallottam újra erről a könyvről, és végül több kihívásomhoz is jó, így elolvastam. Az eleje nagyon unalmas volt, az utolsó 10 oldal volt talán jó. Sajnos csalódás volt.

2 hozzászólás
AeS P>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Én úgy féltem ettől, mint a tűztől, főleg a bevezető után, mert nem tudtam, hogy van-e kedvem ehhez a cikornyás stílushoz, meg ehhez a szenteskedő szépelgéshez, ami a korszak jellemzője (mind a könyv születéséé, mind a történelmi időé). Az történt, hogy gyakorlatilag nem tudtam letenni, egész nap ezt olvastam, nagyon izgultam, nagyon megszerettem Hestert, Pearlt, mást nem, és még egy kedves fiúismerősömről is kiderült közben, hogy nagy Hester-rajongó, csak még nem tudtam vele megbeszélni.

1 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Nem volt rossz, igazán klasszikus regény, tetszett.
Mély társadalmi igazságokat tartalmazott, egy házasságtörő nőről és arról, hogy a bűn elkövetéséért csak a nőknek kellett felelnie, míg a férfiak simán elsétálhattak. És persze a bosszúálló férjről, a társadalmi kirekesztettségről.
Nagyon érdekes volt végigkövetni az eseményeket, sok izgalom is jutott, a 17. századi amerikai életkörülményekről, puritánokról és indián őslakosokról.
A filmet nem néztem meg, mert DM színésznőt ki nem állhatom, viszont sokat hallottam a történetről, így mindenképpen el akartam olvasni.

Piintyő>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Nagy tiszteletem Hesternek, hogy emelt fővel vállalta a sorsát – igaz, nemigen tehetett mást, vállalnia kellett, de nem mindegy, hogy hogyan. Ő emelt fővel járhatta végig az életét. De megfordult a fejemben; vajon kinek volt gyötrelmesebb? Annak-e, akit nyíltan megbélyegeztek, vagy annak, akit csak a lelkiismerete gyötört nap, mint nap…
Nagyszerű regény Hawthorne tollából.

4 hozzászólás
calmovato P>!
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Ilyenkor erősítem meg magamban azt az elvemet, hogy nagyon nem mindegy mit olvas ember. Ezektől a könyvektől fejlődik igazán a szókincs, ezek a történetek hordozzák az irodalom legrégebbi értékeit. Fogalmam sincs, miről írjak, arról hogy mennyire gyönyörű nyelvezeten írt/fordított könyvről van szó, vagy hogy a történet mennyire megfogott?
Mindkettő fontos szempont volt nálam mikor letettem a könyvet.
A jellemrajzok fantasztikusak, a lélektani vonalvezetés szinte tökéletes. Szinte lényegtelen ez mellé bármilyen filmet megnézni, az egész fejemben lezajlott a történet a szereplőkkel. A kereszténységet mint vallást nem gyakorlom, de érdekes volt az erkölcsi és történelmi háttereibe betekintést nyerni. Nyitottnak kell lenni a világra, és örülök hogy az érdeklődésem miatt ezt a könyvet is leragadtam a polcról. A történetben szegény Pearl idegesített talán egy kicsit, de valószínűleg az olvasóban is a zavarkeltés volt a lényeg a kislányt illetően. Nem akarom elmesélni se a történetet,sem végig spoilerezni, olvassátok el. UI: Mert senki sem tökéletes.


Népszerű idézetek

colorstar>!

Hiába, ha valaki hosszabb időn át két arcot visel, egyet a tömeg, a másikat a maga használatára, okvetlenül összezavarodik, és maga se tudja már, hogy melyik az igazi.

209. oldal

Bogas P>!

– Nem, kicsikém – felelte az anyja –, napsugarat már csak magadnak kell majd gyűjtened. Én nem adhatok neked.

VII - A kormányzó háza

Kapcsolódó szócikkek: Hester Prynne
Konok_Lili>!

Légy igaz! Légy igaz! És mutasd meg a világnak bátran, ha nem is azt, ami a legrosszabb benned, de legalább azt, amiből a rosszra is következtetni lehet!

250. oldal

colorstar>!

Akinek szíve és esze van, annak minden testi nyavalyája is szorosan összefügg belső élete bajaival.

130. oldal, 9. fejezet - A felcser

rekaw>!

Az ember legrútabb tulajdonsága talán az, hogy kegyetlenkedik csak azért, mert alkalma nyílik rá, mert van, akinek árthat.

36. oldal

tasiorsi>!

Nem a legkellemesebb pillanat az ember életében, amikor lenyakazzák, ez kétségtelen.

A vámház (Bevezetés A skarlát betűhöz)

Bogas P>!

Bízd Istenre a büntetést, de te bocsáss meg.

XVII - A pásztor és báránya

Kapcsolódó szócikkek: büntetés · Isten · megbocsátás
Konok_Lili>!

A legérdekesebb kérdések közé tartozik, hogy nem azonos-e gyökerében a szerelem és a gyűlölet? Hiszen mind a kettőhöz két szív legmeghittebb kapcsolata és ismerete kell. Végeredményben a szenvedélyes szerelmes csakúgy, mint a szenvedélyes bosszúálló, minden szellemi és érzelmi táplálékát a másikból meríti, és ha magára marad, reménytelen üresség szakad rá.

Sapadtribizli P>!

Van valami végzetes, leküzdhetetlen ösztön az emberben, ami éppen olyan erős, mint a legerősebb ítélet, akarva, akaratlanul örökké visszajár, mint a kísértet arra a helyre, ahol életének valami rendkívüli erősebb színt adott, és mennél sötétebb volt ez a szín, annál ellenállhatatlanabb a hely vonzóereje.

73. oldal, A tű Hester kezében (Kriterion, 1972)

10 hozzászólás
Véda P>!

A hazug élet legszörnyűbb átka, hogy kilopja mindenből a valóságot, a tartalmat, ami körülöttünk van és amit az ég lelkünk táplálékául és öröméül alkotott. Aki hazugságban él, annak az egész világ hamis, semmivé zsugorodik a kezében. És ő maga árnyékká válik a hamisság világában, sőt lassanként megszűnik létezni.

117. oldal (Európa, 1969)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Louisa May Alcott: Négy leány
Edith Wharton: Ethan Frome, avagy egy szerelem csapdája
Guy de Maupassant: Egy élet
Gustave Flaubert: Madame Bovary
L. J. Shen: Sparrow
John Steinbeck: Egerek és emberek
Meredith Wild: Hardwired
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Michael Cunningham: Az órák