Nathan Ballingrud neve idehaza jobbára ismeretlen az olvasók egy szűk szeletén kívül, és kritikai elismertsége ellenére az Egyesült Államokban sem számít széleskörben népszerű írónak. Ezért pedig nagy kár, mert első és eddig egyetlen novelláskötete, a North American Lake Monsters alapján egyedi hangú és egészen kivételes tehetségű szerzőről beszélünk, aki bizonyos írásaival a zsánerirodalom határain túl is bizton megállná a helyét.
A North American Lake Monsters kilenc elbeszélést tartalmaz, és bár hagyományosan horror könyvnek szokás nevezni, eléggé kívül esik a főáramos horrortól elvárt sémákon, inkább a sötét fantasy, horror, a weird és a széppróza határán mozog*. A könyv elbeszéléseinek főszereplő rettenetei nem a karmos-csápos szörnyetegek, a dimenziókon túli borzalmak, vagy a slasher horrorok baltás redneckei (önmagában a természetfölötti elemek is nagyon minimálisan vannak jelen), ehelyett az írások vezérfonalát az egzisztenciális rettegés, az élet sodrától, az univerzumtól, a döntésektől, a külső és belső szörnyetegektől való félelem adja. Ballingrudot láthatólag a mindenki számára érthető és átélhető élethelyzetek és az erre adott emberi reakciók érdeklik: egy korán jött gyermek (You Go Where It Takes You), az öregedés kérlelhetetlensége (The Good Husband), a szociális védőháló elvesztése (The Way Station), a kapcsolatok tönkremenetele (The Monsters of Heaven, North American Lake Monsters, The Good Husband), vagy az én sérülékenysége (The Wild Acre) épp emiatt írásai mindenki számára érthetőek és ami még fontosabb, átélhetőek. Ballingrud nagyon jó érzékkel tapint rá a legtöbb emberben meglévő belső félelmekre, elfojtásokra vagy rejtőző, kisebb-nagyobb gonoszságokra, s ezek felfejtése során kényelmetlenül közel tartja a tükröt az olvasója arcához, ezáltal gyakorlatilag lehetetlenné téve, hogy az olvasó kivonja magát az önmagába nézés aktív cselekvése alól. A novellákból épp emiatt nem esik jól egymás után többet elolvasni, mivel kifejezetten megviselik az embert, bár kiemelendő, hogy az írások sosem csúsznak át a horrort és a kvázi-szocio** elbeszéléseket a szenvedés-pornótól elválasztó mezsgyén.
Egy Goodreades méltató a könyvet – nagyon találóan – a 21. századi maszkulinitás feltárásaként jellemzi, és valóban: a történetek nézőpont karakterei majdnem mind kortárs férfiak, akik sorsán keresztül a szerző a férfi lélek egészen sötét mélységeiig is elvezeti az olvasót (ahogy a Wild Acre nagydarab melósát az alapokig szétrágja a létbiztonság, az egzisztencia és a rosszul értelmezett férfiasság elvesztése az egészen mesteri), miközben módszeresen elpusztít mindent, amit a férfi nemi vagy társadalmi identitásról a múlt században gondolni volt szokás. A North American Lake Monsters modern, húsbavágó és hatalmas erejű novellagyűjtemény, amely remélem egyszer fordításban hazánkba is eljut.
* Bár a horror, mint zsáner definíciójába abszolút belefér bármilyen rettegés, a főáramot jellemzően nem a North American Lake Monstershez hasonló művek jelentik.
** A történetekben Ballingrud elég sokat foglalkozik a nyomor, a leszakadó társadalmi rétegek kérdésével, a modern Amerikai történelem negatív katarzisaival (Katrina hurrikán, pénzügyi válságok) és ezek emberi kapcsolatokra és a társadalomra gyakorolt hatásaival. A gyűjtemény egyik legmegdöbbentőbb írása a The Way Station, amelynek hajléktalan főszereplője szó szerint magában hordozza a Katrina által elpusztított New Orleanst, és magát a katasztrófát.
