Az ​amerikai farkas 18 csillagozás

Nate Blakeslee: Az amerikai farkas

A ​New York Times Book Review szerkesztőinek ajánlásával.

Magával ragadó történet Null-Hatos, a Yellowstone ünnepelt farkasának felemelkedéséről és uralkodásáról, valamint mindazokról, akik szerették és félték őt.

Mielőtt az ember vált a Föld urává, a farkasok uralkodtak. Ezek a fenséges teremtmények, melyek egykor Észak-Amerika minden részét meghódították, a kegyetlen vadászat következtében az 1920-as években szinte teljesen kipusztultak az Egyesült Államok területén. A természetvédők azonban az elmúlt évtizedekben visszatelepítették a farkast a Sziklás-hegységbe, szenvedélyes vitát robbantva ki, melynek tétje a Nyugat lelke.

Nate Blakeslee egy regényíró részletességével meséli el az egyik farkas, a legendás Null-Hatos történetét. A karizmatikus alfanőstény születésének évéről (2006) kapta a nevét. A szokatlanul erős, szürke bundás, szeme körül halvány ovális foltot viselő nőstény nyájas és könyörületes vezető, vad harcos és gondoskodó… (tovább)

Eredeti mű: Nate Blakeslee: American Wolf

Eredeti megjelenés éve: 2017

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634573449 · Fordította: Császár László

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Yellowstone Nemzeti Park


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Belle_Maundrell 
Nate Blakeslee: Az amerikai farkas

Kicsit értetlenül állok azelőtt, hogy ez a könyv lazán és észrevétlenül elsuhant volna mellettem, annyira nem reklámozta a kiadó, miközben az ezerszer gagyibb tucatkönyvek naponta szembejönnek velem, hogy ha akarnám, se tudnám kikerülni. Értem, hogy a mindenféle pöttyök jobban illenek a Könyvmolyképző profiljába, de ez a csodálatos könyv annyival több figyelmet érdemelne. Zárójel bezárva.
Imádtam megismerni a farkasok világát, a falkák működését, és mindegyiküket a szívembe zártam, persze különösen Null-Hatost. Nagyon érdekes volt megtudni, hogy milyen nagy hatással volt a farkasok megjelenése/eltűnése az egész park életére, én eddig csak az elefántok meg a lazacok kapcsán hallottam ilyenről. A vadőrök áldozatos munkája is lenyűgöző, amit a védelmük érdekében végeztek.
Értékelem, hogy az író próbált minél pártatlanabb maradni, de én nagyon utáltam a vadászokat, és nem is tudtam megérteni őket, hiába ismerjük meg az egyiküket alaposabban. Ha mondjuk az orra előtt gyilkolásszák a farkasok a birkákat, akkor elismerem, hogy jogos, de ez a szándékos vadászat, aminek csak a trófeaszerzés vagy cowboykodás a lényege, borzasztó gusztustalan. Főleg, hogy ilyen közel voltak a Yellowstone-hoz.
Engem amúgy mindig zavart, amikor nem adnak rendes nevet az állatoknak (tudom, hogy van rá magyarázat, de akkor is), de Null-Hatosnak és a falkájának nem is volt rá szükség, így is nagyon erősen átjött a személyiségük. Egyébként egyre hülyébbnek gondolom a tudósokat, amiért azt mondják, hogy nem szabad emberi személyiségjegyekkel felruházni az állatokat. Ugyan már, ki mondta, hogy csak az embereknek van személyisége? Idén elég sok állatos könyvet olvastam, és már akkor is rég megdőlt volna ez az elmélet a szememben, ha valaha elhiszem. De mivel egy furfangos nyulacska próbál minden este túljárni az eszemen, és többgenerációnyi okos macska meg kutya emlékével vagyok felvértezve, soha nem is fenyegetett ez a veszély.
Szóval Null-Hatos csodálatos állat lehetett spoiler, nem is csoda, hogy még mindig emlékeznek rá az emberek.
A politikai kitekintéstől kicsit tartottam, de látva, hogy mekkora szerepe volt a farkasok életében, belátom, hogy szükséges volt, és nem is untam, bár sokszor felbosszantott. Mindenesetre magamban halleluját zengtem, amikor végre védettnek nyilvánították őket.
Csak azt sajnálom, hogy nem voltak benne képek, jó lett volna látni a farkasokat, főleg, amikor valamelyikükről említették is, hogy milyen különlegesen szép volt. Mondjuk szerintem minden farkas szép, de mindegy. Már sündörögtem kicsit a youtube-on, és meglestem néhány videót a Yellowstone farkasairól, de mindenképpen szeretném megnézni a National Geographicos filmet is. Tök jó, hogy említi az író, meg el is gondolkoztam rajta, hogy lehet, hogy amikor csak úgy néztem valami természetfilmet a Yellowstone-ról, abban is ezek a farkasok bukkantak fel.
Igazán különleges és hiánypótló könyv, mindenkinek melegen ajánlanám, aki érdeklődik a farkasok iránt. Minden vidámságával, kedvességével, szomorúságával és kegyetlenségével együtt fantasztikus olvasmány volt.

3 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Nate Blakeslee: Az amerikai farkas

Talán nem okozok vele túl nagy meglepetést, de én is azért kerültem kapcsolatba ezzel a könyvvel, mert nagyon szeretem a farkasokat. Egyszerre jut róluk eszembe a szabadság, a hűség és valami olyan ősi erő, amivel sajnos manapság ritkán találkozik az ember szemtől szembe. Érdekes, hogy Az amerikai farkas szinte alig kapott hírverést a megjelenéskor, én is csak egy bloggertárs ajánlásának köszönhetem, hogy egyáltalán megtudtam, hogy létezik. Pedig jó lenne, ha minél több emberhez eljutna a híre, olyanokhoz is, akik egyébként nem tartják magukat a kiadó célközönségébe tartozónak, ugyanis ez a kötet teljesen más, mint amiket általában olvashatunk tőlük.
A könyv igaz történeten alapul, mégpedig azon a hosszú és kalandos történeten, melynek során a farkasok először majdnem teljesen eltűntek Amerika területéről, hogy aztán a visszatelepítés után újra meghódítsák a területet. Részletes képet kaphatunk arról, hogyan alakultak az egyedszámok az 1920-as évektől napjainkig, kik voltak azok, akik támogatták vagy éppen ellenezték a faj újbóli elterjedését, és természetesen megismerjük magukat az állatokat is, akik a pontos leírásnak köszönhetően olyan élénken elevenednek meg a szemünk előtt, mint az emberi szereplők (sőt, ami azt illeti, sokkal élénkebben, ez a könyv tényleg róluk szól). A főszereplőnk egy igazán különleges farkas, Null-Hatos, aki viszontagságos első évei után saját falkát alapít, hogy aztán alfanőstényként uralkodjon a Lamar-völgy felett. A történetét és a kalandjait elsősorban azoknak az embereknek köszönhetően ismerhetjük meg, akik a nemzeti park dolgozóiként szenvedélyesen szeretik ezeket az állatokat, és akik igyekeznek minden velük kapcsolatos információt rögzíteni. Nagyon jó volt az emberi főhős, Rick McIntyre szemén keresztül látni ezeket a csodálatos állatokat, az ő alázata és végtelen tisztelete a természet iránt még úgy is tökéletesen átjött, hogy alapvetően nem egy klasszikus regényről beszélünk.
Sajnos pont ez a műfaji sajátosság volt az, ami miatt egy-két rész nekem kicsit nehezen csúszott. A történet leíró jellegű, minimális párbeszéddel, ami például a farkasokat bemutató részeknél egyáltalán nem is zavart. Sőt, nem hogy nem zavart, de néha egyenesen a körmömet rágtam, olyan izgalmasan sikerült a szerzőnek átadnia a cselekményt. Sokszor úgy éreztem a különböző falkák hatalmi harcairól olvasva, hogy nem is egy állatokról szóló könyvet, hanem valami izgalmas thriller-t vagy háborús fantasy-t tartok a kezemben, családi kötelékekkel, intrikával és stratégiai tervezéssel megspékelve. A könyv több generáció híresebb farkasait vonultatja fel előttünk, és sok esetben úgy érezzük, tényleg sikerül megismernünk őket, a szokásaikat, hóbortjaikat, talán még az érzéseiket is. Nagyon tetszett, hogy mindez nem úgy valósult meg, hogy az állatokat emberi tulajdonságokkal ruházták fel, egyszerűen csak nagyon jól sikerült közvetíteni azt a nézőpontot, ahogyan a farkasmegfigyelők látták őket nap mint nap az erdőben. (…)
Sokat gondolkodtam olvasás közben, milyen ellentmondásos és nehéz lehet sokszor a nemzeti park dolgozóinak és a farkasmegfigyelőknek az élete. Hiszen minden nap figyelik az állatokat, ismerik az összes szokásukat, szinte már családtagként tekintenek rájuk. Mégsem avatkozhatnak be, ha olyasmit tapasztalnak, hogy egyikük bajba kerül, akár egy ellenséges farkas, akár egy vadász miatt. Én többször éreztem úgy, hogy egyszerűen képtelen lettem volna csak állni és nézni, ahogy megsérül vagy akár el is pusztul közülük valaki, még akkor is, ha a racionális énem tudja, hogy ez így helyes. Az ilyen jellegű jelenetekből adódóan sok feszültség volt a könyvben, és bevallom, volt olyan rész is, amit megkönnyeztem. Összességében nagyon különleges élmény volt az olvasása, még a fent említett problémáimmal együtt is. Azt hiszem, a jövőben több farkasos történetet kell olvasnom. :)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/05/az-amerikai-far…

>!
rafaelo0824
Nate Blakeslee: Az amerikai farkas

Csodálatos könyv! Mindig is imádtam a farkasokat, az itt szereplő mindegyiket a szívembe zártam. Bár az író igyekszik nagyon pártatlan lenni, de azért én nagyon elítélem ezt a fajta vadászatot, nem tudom elképzelni mi a jó abban, hogy trófeáért meggyilkolnak állatokat, ráadásul pont ezeket a csodálatos lényeket. Ezt meg csak úgy itt hagyom, mert bár régi, még mindig lenyűgöző.
https://www.youtube.com/watch…

>!
Hiranneth
Nate Blakeslee: Az amerikai farkas

Sokáig kerülgettem ezt a könyvet, nem tudtam vajon mennyire fogja az elvárásaimat teljesíteni. Aztán szokás szerint győzött a kíváncsiságom. Úgyhogy belecsaptam a lecsóba.
Valahol megtudom érteni azt, hogy az emberek tartanak, netalántán félnek ettől a ragadozótól (meg úgy általában az összes többitől). Főleg ha olyan gazdaságot vezetsz, amely mondjuk szarvasmarhákra, vagy bármi más növényevő állatra épül és ezért nem szeretnéd, ha levadásznák őket éjszaka mondjuk.
Amit nem tudok megérteni, az a mélységesen mélyen alapuló gyűlölet, amit természetesen nem lehet észérvekkel megváltoztatni, vagy csak lassan.
A másik pedig az, ahogy a politikusok csak úgy dobálóztak velük, mert kellett a szavazat, arról hogy néha milyen aljasul csinálták, már nem is beszélek.

Viszont teljesen elvarázsoltak azok a részek, amiken a falkák életét mutatták be, vagy éppen a vadőrök munkáját. Ilyenkor jövök rá, annak idején miért akartam annyira ökológusnak tanulni. Aztán elolvasva azokat a részeket, ahol szembesülnek egyes egyedek halálával, na akkor tudom, miért nem ezzel foglalkozom.

>!
donzella
Nate Blakeslee: Az amerikai farkas

Az ember kiirtja a farkast.
Majd tizenév után bölcsen megállapítja, nem véletlen, hogy vannak ragadozók, mert természetes módon szabályozzák a természetet, vagy a természet önmagát.
Az ember visszatelepíti a farkast.
Majd tizenév után megindul a lobby az irtásukra, melynek alapmozgatórugója a vadászatból befolyó bevétel.

Ez a történet egyaránt szól állatról és emberről és döntésekről, amelyek mindig azokon csattannak, akik rossz helyen voltak, rossz időben.

>!
Erika_Bogár I
Nate Blakeslee: Az amerikai farkas

Tisztelem, csodálom a farkasokat, ez a könyv pedig tovább erősítette bennem ezeket az érzéseket. Megkerestem Null-Hatos és társai képét, találtam fotókat, cikkeket az emberszereplőkről is, ezáltal még hitelesebbé és megdöbbentőbbé vált számomra ez a történet.

>!
bnixike
Nate Blakeslee: Az amerikai farkas

Nagyon szerettem.

Nem haladtam vele olyan gyorsan, mint egy regénnyel, amúgy is húzósabb időszakomban került a kezembe, néha pár oldal után képtelen voltam ébren maradni, máskor napok is elteltek anélkül, hogy kézbe vettem volna.

Pedig ez egy nagyon különleges könyv.

Tetszett, hogy az író minden lehetséges szempontból körbejárta a történetet. Én magam nagyon távol állok a politikától, olyannyira, hogy azoknál a részeknél sokszor elvesztem, nem értettem, el is kalandoztam, vissza kellett térnem az előző sorokra, de belátom, hogy szükségszerű volt a politikai eseményeknek az ismertetése is. Ezen kívül érdekes volt belátást nyerni általa az amerikai vidéki életbe, megismerni az ottani emberek – néha igazán vaskalapos – mentalitását; és persze abszolút megértettem az állattenyésztésből élők aggodalmait.

Racionálisan szemlélve mindannyian ragadozók, vadászok vagyunk, másrészt hatalmas állatbarátként soha nem tudtam azonosulni a vadászokkal, és a vadászattal, mint hobbival. Az nagyon jó, hogy a vadászok oldaláról is bemutatja a dolgokat az író, ő tényleg megpróbálta megérteni ezeket az embereket, egyikükkel sok időt is töltött, de világosan átjött, hogy mégsem sikerült igazán átéreznie a vadászat okozta örömöket. Nekem is minden alkalommal megszakadt a szívem, amikor egy farkas áldozatul esett. Ilyen szempontból nagyon rég kiábrándultam már az emberiségből. :(

Imádom a természetet, a hegyvidékeket, a könyvet olvasva úgy vágytam oda, egy szép faházba, néha el is kalandoztam a környéken a google térkép segítségével. Laurie bemutatásakor szöget is ütött a fejembe, hogy az mennyire király dolog, hogy egy éppen csak nyugdíjazott tanárnő megteheti, hogy vesz magának egy faházat a Yellowstone közelében, és azzal tölti az idejét a továbbiakban, amivel csak akarja – jelen esetben a farkasok megfigyelésével.

Ha már megfigyelés, hihetetlen, hogy mennyire fanatikusak tudnak lenni az emberek egy-egy területen. Ezek az emberek szinte az egész életüket ennek szentelik; nekik, az ő áldozatos munkájuknak köszönhetjük a hozzánk eljutott információkat. Az „önfejű vadőr”, Rick McIntyre nagyszerű ember lehet, imádtam a lelkesedését, és a történeteit. Belenéztem egy videóba, amiben szerepel, tényleg olyan lassan, tanárbácsisan mesélve beszél a látogatókhoz, ahogy Nate Blakeslee is jellemezte. :)

Szándékosan az értékelés végére hagytam a farkasokat, mert ha velük kezdek, elvész a többi gondolatom. :) Én őszinte szerelemmel imádom a kutyákat, ennek ellenére ez idáig nem tudtam olyan sokat a farkasokról. Elképesztően csodálatos állatok a maguk hierarchikus rendszerével, az egymás iránti hűségükkel és kötődéssel, törődéssel (Rick utolsó fejezetben tett megállapítását megkönnyeztem :)).
Lenyűgöztek a logikai megoldásaikkal amikor más állatok figyelmét kellett elterelniük akár a zsákmányról, akár a kotorékról. Ahogy többen is írták már előttem, – noha teljesen ésszerűek az okai – engem is zavart a kódszámos rendszer, néha már nem is tudtam beazonosítani visszalapozás nélkül, hogy akkor épp melyik farkasról is van szó.

Hosszasan tudnám még folytatni, de nem teszem; összességében minden elismerésem az írónak, mert rengeteg kutatómunka és befektetett energia van a könyv mögött , és a sokszor napi jegyzeteken alapuló forrásokat úgy tudta felhasználni, hogy abból érdekes olvasmány kerekedjen ki.

Mindenkinek ajánlom, aki kicsit is érdeklődik a farkasok iránt…másokhoz valószínűleg el sem jut. :)

>!
Calypso
Nate Blakeslee: Az amerikai farkas

Tudom, tudom, hogy ez nem egy, az író által elképzelt történet, hanem a való világ, de akkor is nyers volt. Úgy éreztem, hogy ez egy vázlat, és az igazi mű még várat magára, de nem volt sehol. Megfogott, de talán csak a farkasok miatt. És úgy érzem, hogy ennek nem így kellett volna lennie. Az emberi szereplők pedig kifejezetten irritáltak. Valamint az is fájt, hogy a farkason egy részének nem voltak képesek rendes nevet adni, csak egy számot kaptak, (mellesleg néhol meg kellett állnom, hogy az most csak egy szám, vagy valakinek a neve), míg más farkasoknál vették a fáradságot, és legalább egy külső tulajdonság alapján elnevezték őket.
Emellett Null-Hatos tényleg egy igazi legenda, és érte tényleg megérte elolvasni a könyvet.

>!
vikic06
Nate Blakeslee: Az amerikai farkas

Nagyon rég olvastam olyan könyvet, aminek állatok a főszereplői. Talán gyerekként a Vadon szavát. És elfelejtettem milyen jó is ez.
Csodálatos volt a könyv. Végig reménykedtem, hogy spoiler Értékeltem, ahogy az író igyekezett minden oldalt bemutatni, minden álláspontot szerepeltetni, mégis sütött a farkasok szeretete a történetből.

>!
marsey
Nate Blakeslee: Az amerikai farkas

A feléig jutottam, utána végiglapoztam, itt-ott beleolvasva. Nem mondanám rossz könyvnek, mert megtudtam pár érdekességet a farkasok viselkedéséről és szokásairól, és arról is, hogy a nagy, fejlett Amerikában is elég küzdelmes az állatvédelem, de számomra mindez iszonyatosan szárazon volt tálalva. Pár fényképpel talán élvezhetőbb lett volna.
Úgy döntöttem, spoiler megnézem majd a könyvben említett dokumentumfilmeket, ha sikerül megszereznem őket.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

Egy farkas számára az élet ugyan folyamatos kaland, de nem tart sokáig.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: farkas
>!
Belle_Maundrell 

Of Wolves and Men című könyvében Barry Lopez elmesél egy történetet: az egyik néprajzkutató találós kérdést tett fel az Alaszka északi részén élő nunamiut törzs egyik öregjének. Azt kérdezte, hogy így élete vége felé járva véleménye szerint melyik tud többet az alaszkai életről – hogyan kell átvészelni egy hóvihart, megkeresni a rénszarvasok nyomát, és életben maradni ebben a kegyelmet nem ismerő környezetben –, a farkas vagy az ember? Az öreg ezt válaszolta: „Ugyanannyit. Mind a ketten ugyanannyit tudnak.”

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: farkas
>!
Nerarosa

Az egyik délután egy kisfiú megkérdezte tőle, hogy fognak-e farkasokkal is találkozni a séta során. Rick kénytelen volt beismerni, hogy nem.
– Miért nem? – kérdezte a fiú.
Mert a parknak ebben a részében nem élnek farkasok – válaszolta Rick.
– Akkor miért itt rendezik a farkastúrát? – kérdezett vissza a fiú.
Egy napon majd, szerette volna válaszolni Rick, neked is lesz egy főnököd, és akkor majd megérted.

52. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Rick szerette emlékeztetni az embereket, hogy a főemlősökkel foglalkozó ünnepelt kutatónak, Jane Goodallnak még főiskolai diplomája sem volt, amikor Tanzániába küldték, hogy csimpánzokat figyeljen meg, mégis ő volt az első, aki lejegyezte, hogy a majmok kis gallyak segítségével pecázzák ki a termeszeket a váraikból. És ezzel egy pillanat alatt a feje tetejére állította a főemlősök intelligenciájával kapcsolatos hagyományos elképzeléseinket. Goodall hónapokon keresztül a terepen volt, sokkal tovább, mint előtte bármelyik kutató, de csak ennyi idő elteltével tapasztalta ezt a megdöbbentő viselkedési formát. Ha valaki csak egyetlen nappal korábban odamegy hozzá, és felteszi a kérdést, hogy a csimpánzok valóban elég okosak-e ahhoz, hogy akár eszközhasználattal is megszerezzék, amit akarnak, határozottan nemmel válaszolt volna.
Mindennek az a lényege, hogy az ember a megfelelő időben a megfelelő helyen legyen.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jane Goodall
>!
Belle_Maundrell 

A Yellowstone tiszta, hideg reggeleihez semmi nem hasonlítható.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Yellowstone Nemzeti Park
>!
Belle_Maundrell 

Az afrikai Serengetin kívül a Lamar-völgyben található az egész világon a legnagyobb vadállat-populáció.

82. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Vidéken a farkasok évszázadokon keresztül állandó témát jelentettek, valahogy úgy, mint manapság az időjárás. Ez az örökség maradt fenn abban a többtucatnyi, farkasokkal kapcsolatos metaforában és szólásban, amik világszerte szinte minden nyelvet színesebbé tesznek, és amelyek sok esetben még évszázadokkal azután is használatban vannak, hogy az utolsó farkas is eltűnt az adott környékről.

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: farkas
>!
Belle_Maundrell 

Ahol az emberi civilizáció virágzott, onnan a farkasoknak menniük kellett, míg végül a Homo sapiens, nem pedig a Canis lupus vált a legelterjedtebb emlőssé. Ironikus módon éppen a háziasított farkas, vagyis a kutya lett az állományt fosztogató farkasokkal szemben az első védelmi vonal. Márpedig ahogyan a vadászat és az élőhelyek folyamatos csökkenése miatt fogyott a vadállomány, erre a védelmi vonalra mind nagyobb szükség lett. A rómaiak olykor úgy nevezték a hajnalt, hogy inter lupum et canum, vagyis „a farkas és a kutya között”. A nappalt a kutyák, az éjszakát a farkasok uralták. Az emberiség leginkább imádott és legjobban rettegett állata gyakorlatilag egy és ugyanaz. Csakhogy az ember megélhetését veszélyeztette, hogy a farkas állandó fenyegetést jelent az állataira, így a farkasok már soha többé nem tudták visszaszerezni korábbi megbecsülésüket. A nyugati kultúrákban a középkortól, vagyis a farkasemberekkel kapcsolatos első mondák megjelenésétől kezdve egészen a tizenkilencedik században született Grimm-mesékig a farkas a gonoszság megtestesítője volt. A korai keresztények, vagyis „a nyáj”, ahogyan a hívőket gyakran nevezték, úgy tekintettek magukra, mint bárányokra, akiknek pásztora maga az Isten. A nyájat pusztító farkas pedig ennek megfelelően maga az ördög.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: farkas
>!
Belle_Maundrell 

Null-Hatos, ahogyan azt Laurie több alkalommal is kifejtette, elég „bújós” volt. Azonban ő és a többi megfigyelő nem ezért a tulajdonságáért szerette leginkább. Benne a magabiztosság és az alkalmasság elegye nyűgözött le mindenkit, az acélos akarat, a képesség, hogy ezt a kegyelmet nem ismerő világot is a saját képére formálta, hogy képes volt megtenni mindent a családjáért és saját magáért.

166. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Eltekintve a randevúpontra való költözés jelentette sokktól, úgy tűnt, az új alom sorsa nagyon szerencsésen alakul. A medvék csak alig zaklatták őket – Laurie egyszer még azt is látta, ahogyan a kölykök egy nagyjából kétéves szürke medveboccsal játszanak. A medve valószínűleg csak nemrégen szakadt el az anyjától, és még mindig nem szokta meg az új, független életet. A kölykök vagy félórán keresztül játékosan üldözték, miközben ő újra és újra megfordult, és úgy tett, mintha megtámadná őket. Úgy tűnt, ő is nagyon élvezi a játék minden pillanatát.

224. oldal

Kapcsolódó szócikkek: farkas · medve

Hasonló könyvek címkék alapján

Robin Hobb: A király orgyilkosa
Stephen King: Végítélet
Jack London: A vadon szava
Jodi Picoult: Magányos farkas
Maggie Stiefvater: Forever – Örökké
Cheryl Strayed: Vadon
Truman Capote: Hidegvérrel
Piers Paul Read: Életben maradtak
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Adam Makos – Marcus Brotherton: Az óceán hangjai