Eltűnt ​férjek galériája 82% 91 csillagozás

Szeretem azokat a történeteket, ahol a női főszereplő öntudatra ébred. Különös pikantériája a regénynek, hogy mindezt egy zárt zsidó közösségben teszi. Julie érdekes nő, kedveltem látásmódját, művészi megközelítését, mégsem került hozzám közel. Furcsának találtam, hogy érzékeny emberként bizonyos dolgokra, egyes emberek problémáira mennyire vak. Hangulatosan megírt, elgondolkodtató olvasmány, de nem megy elég mélyre, kicsivel többet vártam.

Érdekes a viszonyom eddig a szerzővel: ez most jobban tetszett, mint a Tyneford-ház, sokkal jobban érdekelt, lekötött, de valahogy mégsem tudott úgy igazán közel kerülni a szívemhez most sem. Akármilyen szépen, igényesen ír, akármilyen érdekes, fordulatos a sztori, a szikra egyelőre hiányzik.

Juliet is egy bátor hősnő.
Tetszett, hogy olyan korban és közösségben mert az lenni aki, amikor ez még nem volt divat.
Ő egy „self-made woman”, mint pl. Emma Harte, akit nagyon imádok és tisztelek, ha lehet ilyet írni egy könyv szereplőjéről. Ám amíg Emma teljesen tudatosan építette fel magát, addig Juliet lassan, ösztönösen tapogatózva ment előre, de nem nézett vissza. Ő is megvalósította az álmait.
Jó volt, hogy több szemszögből is megismerhettem őt, mert szinte mindenki aki fontos volt számára, „megszólalt” a könyvben.
Az apját és a fiát is nagyon szerettem benne.

A kezdés annyira szépen megfogalmazott és olyan ügyesen felskicceli a könyv színes-szagos világát, hogy még a lábujjaim is bele bizseregtek. Utána már nem mindig maradt ilyen jó, az írónő kicsit beleesett a saját csapdájába, mikor elhatározta, hogy egy egész életet szeretne megmutatni a regény lapjain és emiatt kimaradtak évek, a végére már ementáli sajtra hasonlított inkább. De tele van a festészet iránti tisztelettel, a művészet erejével és szeretnék úgy nézni a festményekre, ahogy Juliet. Szegény Juliet, bátor, érdekes nő, de férfit nem tudott választani, ez van. (Akit választott, az nem került közel a szívemhez.)
A kedvenc részem az, amiben egy kúria nappalijának a falára falfestmények kerülnek, a legutáltabb meg az, amikor Juliet elmereng egy festő esetében, hogy hogy nem vették észre, mennyire boldogtalan. Kapj az agyadhoz, te nő, egymaga él szinte meleg remeteként és évtizedek óta egy magányos fiatalembert fest tájképekre, nyilván ő is magányos volt.

Solomons újra el tudott varázsolni.
Igazán különleges történetet olvastam, egy rendkívüli életet élő asszonyról, akinek úgy kellett erősnek és bátornak lennie, hogy ehhez semmilyen segítséget nem kapott. Nagyon szimpatikus volt számomra Juliet karaktere, aki minden nehézség ellenére képes volt kialakítani azt az életet, amire szíve mélyén vágyott.

A sok megpróbáltatás után kicsit szomorkásan csuktam be a könyvet. Az a bizonyos túl későn megkapott levél iszonyatos űrt hagyott bennem – se lezárás, se magyarázat.
Viszont azt hiszem Solomons varázsát éppen ez adja: az életről ír. Nincs csodás befejezés, nincsenek varázsütésre megszűnő gondok, nincsenek hercegek fehér lovon. Az élet nem ilyen. Gyötrelmes, fárasztó, kudarcokkal teli és néha túl későn vesszük észre, hogy ami igazán fontos már régóta ott van tőlünk alig egy karnyújtásnyira. A nagy, a jelentőségteljes dolgok sokszor az apróságokból állnak össze.
Nem tudom mondhatom-e, hogy Julietnek szép és boldog élete volt, de abban biztos vagyok, hogy teljes életet élt.

„.. a művészetnek is van haszna. Segít abban, hogy tisztábban lássuk a világot. Ahogy apám
szeretett szemüvegei, a művészet is élesíti az észlelésünket.”
off
Natasha Solomons megvett engem, már az első pár oldal után. Mondatai egyszerűek, még is csodaszépek. A könyvben betekintést nyerhetünk a zsidó kultúrába, hagyományokba.
A festőművészek sokszínű világába.
Egy erős asszony életébe, aki „Mindig a zuhanás szélén, soha le nem zuhanva” kimer lépni az árnyékból a fényre és megvalósítja az álmait. Nagyon szerettem Juliet történetét olvasni. Közel 50 évet ismerünk meg Juliet Montague életéből, az írónő még sem kapkod, csapong. Az események szépen követik egymást, akár az ecsetvonások a vásznon. Az utolsó fejezetet végigbőgtem, mert a sorok tükröt mutattak az életem egy szeletkéjére és ez egy hatalmas ütés volt.
„Egy lehetőségnek vége,bármilyen valószínűtlen lehetőség volt is.”

Nagyon-nagyon szerettem ezt a könyvet olvasni. ♥

Ez igen! Kemény, határozott nő, önálló elképzelésekkel, és tervekkel.
Igaz, ezekből sajnos nem sok minden valósult meg, de ettől ő még kemény és határozott maradt.
Kicsit ugyan nehézkesnek éreztem az indulást, néha nem is nagyon értettem, hogy mit akar Juliet, de aztán minden kitisztult, csak türelem kellett hozzá.
Mint neki az élethez.
Sajnáltam, hogy a gyerekei eltávolodását kissé tragikusan fogta fel, de aztán az is megoldódott, hiszen mindannyian tragédiának éljük meg, pedig ez az élet rendje. És ahogy abban a bizonyos nagy könyvben meg is van írva, visszajönnek ám azok a gyerekek a fészekbe, csak próbálgatják a szárnyaikat.
„Frieda felnevetett. A harmincas éveire rájött, hogy ha az embernek különc anyja van, az
nem is akkora istencsapása, mint azt tizenévesen gondolta.”
Tetszett Juliet különcsége, az is, ahogy ezt felvállalta.
Kemény buktatókkal ugyan, de szépen ívelt az élete, kisebb-nagyobb érzelmi viharokkal ugyan, de ezek csak hajtották tovább.
Sok helyen éreztem mély érzelmeket, ezért is az öt csillag.

Szeretem Solomons írásait, a történeteinek lassú folyamát, ahogy a főhős karakterének kibontakozásával együtt változik a regény dinamikája is. Szeretem a szereplők útkeresést, még akkor is, ha ezek mindig a zsidó kultúrából fakadnak. Olyasfajta bátor emberekről szólnak a történetei, akik a mindennapok szürke nyomasztó tömegében mernek önmaguk lenni és túlélni. Köszönet hát „Rosie”-ért.
Mr. Rosenblum szőnyegeit pedig becsempészni Juliet házába…! Poén:)

Amennyire nehezen akaródzott belerázódnom a történetbe, annyira nehezen tettem le az utolsó oldal után. Lassú folyású volt, de gyönyörű és varázslatos, és nemcsak a lelkem egy részét, hanem a teljes egészét megérintette.
Még ilyet, Mrs. Solomons!

Szeretem azokat a könyveket amiket nem tudok 1-2 nap alatt kiolvasni.
El kell bennük merűlni és átérezni a történeteket.
Jó volt,így röviden.