A ​mély dala (A mély dala 1.) 81% 44 csillagozás

Érdekesnek tűnt a történet a fülszöveg alapján, ez egy Kis hableány ihletésű afrikai fantasy. Sajnos, nem tetszett, nekem nem elevenedett meg a történet olvasás közben. Könnyen és gyorsan olvasható, az idegen szavak nem voltak zavarók, még akkor sem, ha nem néztem meg, hogy mit jelentenek. Az egész térkép, a cselekmény, amit bejártak nem tudott beszippantani, a szereplők is laposak voltak, nem éreztem, hogy ők átérzik azt, hogy mekkora teher nyomja a vállukat, mintha csak sodródtak volna az árral. Sajnálom, hogy nem tudtam megszeretni, mert nem sűrűn olvasok Afrikában játszódó, vagy az afrikai mitológiára építő könyveket, mindenesetre új barangolást hozott az idei olvasmányaim közéi

Kellemes meglepetés ez a regény. Egyik oldalról egy „kis hableány” feldolgozás, ám elég messze áll a Disney mesétől, de még Andersen eredetijétől is. Kezdjük mindjárt azzal, amit az új moziváltozat is igyekezett meglovagolni: a főhős színesbőrű. Ám itt nem pusztán külsőségekben mutatkozik ez, egy felszínes, erőlködős reprezentációként – hanem a tényleges joruba mitológiát rakta mögé az írónő, hiteles ábrázolással. A kötet végén szószedet is található a sajátos kifejezésekről (amelyek rendes, hagyományos írásmóddal, nem az akadémikusok által erőltetett kiejtés szerinti torzításban szerepelnek) és helynevekről. A szerző elmeséli, hogyan alkotta meg a regény világát, elegyítve a titokzatos lények (pl. alakváltók, egyszarvú, mocsári sárkány, vámpír), tündérek (yumbo), istenségek (orishák) mítoszait az afrikai történelemmel (a XV. században játszódik, a rabszolgaság fontos szerepet kap), miközben saját származásának kulturális gyökereit kutatta. Tetszett, hogy ahol csak alkalma volt rá, kitért a hagyományos építészetre, ételekre, viseletre, öltözködés és hajdíszítés terén egyaránt – ez is erősítette a különleges hangulatot és a hitelességet. Mindezt gyönyörű nyelvezet hatja át, hasonlatok, leírások a tenger spiritualitásáról, a természet varázslatos oldaláról és az emberi értékekről.

A főhős egy „mami wata”, vagyis vízanya (vízszellem, sellő/szirén), akinek az a feladata, rendszeres tevékenysége, hogy a tengerbe vesző emberek lelkeit összegyűjti, és az orishákhoz (joruba istenségek) imádkozva segíti az átkelésüket a túlvilágra, visszakísérve őket a Teremtőhöz. Látja a halottak életképeit, amikor lelkük távozik a testből. Egykor ember volt, őrzi a saját emlékeit, gyakran álmodik róluk (ilyenkor hangulatosan betűtípust vált a szöveg is), és saját erejéből képes emberi alakot ölteni (tehát nem egy kövér polipasszony varázsolja át). Énekelnek is benne, de ez az istenségek felé intézett szertartások része, nem valami érzelmi túltengés levezetése. A bonyodalmat az kelti, hogy a főszereplő megmenti egy fiú életét, ahelyett, hogy magához venné a lelkét. Ebből fakad egy kalandos keresés, szerelemmel és veszélyekkel teli hősi út, ahogy egy jófajta ifjúsági regényhez illik (ám gagyi elemek, túlzások nélkül).

Alig várom a duológia második felét.

Olvassátok, szeressétek! Izgalmas, fordulatokban gazdag történet egy lázadó, nagyszájú hableányról, aki megment egy olyan életet, amit nem lett volna szabad, és ezzel óriási bajt szabadít mind magukra, mind a megteremtőjére. Kifejezetten szerettem a tengerbe vesző lelkeket megmentő Mami Watákról, zűrzavart keverő és hatalomra vágyó orisákról (istenekről), vérre szomjazó sakál alakváltókról, jó szívű és segítőkész yumbokról olvasni. Szerintem szuperül működött együtt A kishableány, az afrikai mitológia és a 15. századi rabszolga-kereskedelem. Csodás debütáló regény.

off

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2023/01/natasha-b…

Ez egy egészen újszerű és friss átdolgozása a kis hableány történetének – erős afrikai (egészen pontosan joruba) fűszerezéssel és gyönyörű, színes-szagos leírásokkal.
Az egyetlen dolog, amit sajnáltam, hogy (amellett, hogy egy-két alkalommal bicsaklott kicsit a fordítás szövege) viszonylag sok benne az elgépelés (ráadásul egy helyen még Olodumare és Olokun nevei is felcserélődtek). Ezeket könnyen ki lehetett volna gyomlálni. Olyan kár érte.
Mindettől függetlenül remek YA fantasy, nagyon várom a következő részt is magyarul.

Bárcsak végig kitartott volna a kezdeti színvonal! Az elején nagyon bejött az alapkoncepció, az afrikai mitológiába oltott Kis hableány-szerű történet, és az írónő szépen beleszőtte a rabszolgakereskedelmet is, ami új, sötét réteget adott hozzá. De a végére valahogy kifulladt az egész.

Tényleg sok lehetőség és eredetiség volt benne, de sajnos az írásmód nem a legjobb. Maga a stílus sem fogott meg, picit amatőrnek tűnik, sokszor ismétli ugyanazokat a jelzőket egy-egy szereplővel kapcsolatan; és erre még rátett egy lapáttal az időnként fura fordítás és a sok elírás. A karakterek is olyan laposak, hogy egyáltalán nem tudott izgatni, mi lesz velük. spoiler A szerelmi szál megalapozatlan és elnagyolt, pedig annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle, mert legalább tényleg valódi akadály állt a kapcsolatuk útjában.

A történet kb. a felétől kezdve eléggé ellaposodott (amikor elindulnak a faluból), és eléggé más irányt is vett, mint amire számítottam. Ráadásul a fordulatok is átlátszóak vagy erőltetettek, csak egy dolog lepett meg. spoiler

Én nem bánnám, ha nem lenne folytatás, mert szerintem illene a történethez egy ilyen keserédes, drámai befejezés, de azért el fogom olvasni, ha megjelenik. Remélhetőleg addig Natasha Bowen is tovább fejlődik és kiküszöböli az első rész gyengeségeit, mert kár lenne veszni hagyni egy ilyen remek világfelépítést.

Ebben a könyvben nagyon jól keveredett a történelmi fikció és a fantasy elemei. Az afrikai mitológiai elemek is remekek voltak, nagyon mese szerűvé tették néhol a történetet. Simi karaktere szimpatikus volt, tetszett a talpraesettsége. A vége pedig nagyon izgalmas és érdekes volt, emiatt várom a második részt.

Az eleje érdekes volt, de utána abszolút nem kötött le.

Végre valami új, valami más! Ilyet még nem olvastam, és nagyon szerettem – pedig a fantasy nem is az én világom. Jó és gonosz istenek, sellők, rabszolgakereskedők, harcos lányok és fiúk, alakváltók és tündérek, egy kis mitológia, egy kis szerelem… mindez annyira jó arányban elegyítve! Várom a folytatást :)

Nagyon szeretni akartam ezt a könyvet, elvégre Kishableány retelling elég sok afrikai mitológával fűszerezve, de sajnos nem annyira jött be.

A sztori alapvetően érdekesnek tűnik, egy afriai kishableány történet a rabszolga-kereskedelem időszakában. Amikor habár az istenek is segíteni akarnak a négereknek és elűznék a rabszolga-kereskedőket, akik embereket rabolnak el mindenhonnan, mégsem tudnak tenni semmit ellene. Szívszorító volt olvasni amit az afrikaiaknak át kellett élni ezekben az években.
A könyv mitológiai vonala nagyon tetszett, semmit sem tudok az ő hiedelmeikről és isteneikről, így nagyon-nagyon élveztem ezeket a részeket. Jó volt, hogy szinte a kályhától indulva elmesélte a fontos történeteket és az alapokat az istenekről és az ő kapcsolataikről, így egyáltalán nem volt zavaró, hogy annyi isten és már mitológiai lény szerepelt benne.
Sajnos mégsem tudtam teljesen élveni ezt a könyvet, mivel a szereplők laposak és olyan semmilyenek voltak. Egyiket sem sikerült megkedvelnem, így nem is tudtam teljes lelkesedéssel szurkolni nekik egyik akadálynál sem. Az akadályok pedig … az egész történet kiszámítható volt, a könyv negyedénél simán ki lehetett találni a „nagy csavarokat”.

Nem volt rossz, olvasmányos volt és gyorsan lehetett haladni vele. Örülök, hogy elolvastam, mivel a történet egy tök jó ízelítő volt számomra az afikai kultúrából és meghozta a kedvemet, hogy több könyvet olvassak a témában. :)

Az írónő nagyon merész ötlettel rukkolt elő. Az elején tudatlanul urgottam bele a történetbe és nem is gondoltam, hogy ez egy Kishableány újraváltozat lesz. :D
Nagyon jól felépítette a történetet és szépen átszőtte az africai mitológiával. Nem igazán olvastam még ezen a területen, viszont ezzel a könyvvel felkeltette a kíváncsiságomat.
a közepén kicsit leült számomra a történet, de a végére újra megtalált és be is szippantott.
Kíváncsian várom a következő részt, hogy milyen fordulattal képes még meglepni az írónő. :)