Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nem csak karácsonyra 33 csillagozás
Charlie utálja az ünnepeket, és az idei ígérkezik minden idők legrosszabb karácsonyának. A barátja lelépett a személyi edzőjével, az otthonát lakhatatlanná tette egy gázrobbanás, az anyja Melbourne-be utazott az ötödik férjével. Az egyedüllét, enyhe agyrázkódással és átmeneti hajléktalansággal párosulva arra kényszeríti, hogy gumicsizmát húzzon és Devonban töltse a karácsonyt Jez kuzinjánál, aki Kényelmes Kutyakuckó néven ebszállodát üzemeltet.
Ám a négylábú barátokkal megosztott, csendes vidéki ünnepekről szőtt tervét hamar keresztülhúzza a találkozása Malcolmmal, a süket dán doggal, Hugóval, a dögös (bár sajnos foglalt) gazdájával és Callel, a tagadhatatlanul vonzó, de elviselhetetlenül fölényes és kioktató helyi állatorvossal…
Natalie Cox régi rajongója a romantikus vígjátékoknak és a kutyáknak, ezt a könyvet is úgy írta, hogy egy öreg csokoládé labrador csaholt mellette. Együtt lettek másodikok a helyi „Legjobban hasonlító kutyák és gazdák” versenyen, és nyilván… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2018
Enciklopédia 8
Kedvencelte 2
Várólistára tette 20
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Az ünnepi témájú könyveket az év bármely szakában szeretem olvasni. Ezt is nagyon vártam már. Kicsit csalódás volt, mivel untatott a történet. A karakterek se hengereltek le. Összességében csalódtam benne, mivel nem ezt vártam.
Voltak benne vicces jelenetek, amik egy kicsit jobban értékelhetőek, ezért is kap 3 csillagot.
Én ezt nagyon szerettem. A lényegi történések egy Júlia/Romana füzetecskét töltenének csak meg, de olyan bájjal van megírva ami levett a lábamról. Na meg persze a kutyusok is segítettek a sztorin.
Kedveltem a női főszereplőt és az egésznek a hangulatát.
Ajánlom a romantika kedvelőinek, nagy elvárások nélkül, egy délutános könyvecske.
Ó, hát nekem nagyon tetszett ez a könyv – még ha Charlie-t az elején kissé idegesítőnek is találtam –, mert jó érzés volt olvasni; humoros volt, csöppet romantikus és nem utoslsósorban egy csomó imádnivaló négylábú szerepelt benne. Úgyhogy aki egy halál könnyed és vidám hangulatú, kutyás olvasmányra vágyik, annak szívből ajánlom.
Bővebben: https://szilvikonyvespolca.blogspot.com/2020/02/natalie…
Hát ez nem az én stílusom volt. De a kutyákat csak imádni lehetett, mindegyiknek meg volt a maga személyisége.
Charliet kifejezetten nem szerettem. Felelőtlennek és a korához képest éretlennek találtam.
Nincsenek benne mélyen szántó gondolatok, érzések és kidolgozott személyiségeket se nagyon keresettek.
Ezt a könyvet akkor olvassa az ember ha csak ki akar kapcsolódni és nem akar gondolkodni.
Kedves kis történet, de nem az újraolvasós fajtából, viszont egyszer a kézbe venni érdemes. Bár a chick lit nem a kedvenc műfajom, de szerintem pont megfelelően lett adagolva a humor és a romantika, illetve a főhős elmélkedése sem lett túlzásba víve. A karácsonyi sztori így az advent időszakában különösen jólesett, és az a sok-sok édes kutya pedig csak hab a tortán. De árulja el már valaki, hogy miért nem lehet a borítót a könyvhöz igazítani! A borítón egy hatalmas fekete kutya szerepel, de a szóban forgó főhős eb, a süket dog a 99. oldalon leírtak szerint egyáltalán nem ilyen. Ott az szerepel, hogy: „Az egész teste sápadt-fehér, mintha egy túlméretezett hóbagoly kutyaváltozata lenne.”
Én személy szerint imádtam ezt a könyvet. Volt hogy rám nem jellemző módon felnevettem a könyvön. Sok humoros címkés könyvön nem tudok nevetni, sőt mosolyogni sem, de ez a könyv más. Kis románccal (bár az elég kiszámítható), nagyon kutyás, nem túl karácsonyi és egyben nagyon szerethető. Kár lett volna kihagyni :) Viszont ha karácsonyi témájú könyvet keres valaki, akkor ezt nem ajánlom, mert nem a tipikus ráhangolódásos ünnepi, hiába ezt sugallja a borító. Illetve az kicsit furcsa, hogy miért egy fekete nagytestű kutya van a borítón, mikor a könyvben a nagytestű kutya fehér.
A sok hibája ellenére, összességében ez egy könnyed olvasnivaló, ha az ember csak kikapcsolódásra vágyik, és semmi komolyra.
Tipikus strandon olvasós limonádé, habár télen játszódik. Egynek jó kategória, de annyira nem volt nagy szám. A főszereplő pedig egy végtelenül idegesítő, bugyuta nőszemély… Azt meg végképp nem értem, hogy a könyvben többször hangsúlyozza, hogy fehér a kutya, akkor a borítón miért egy fekete van….
Nem teljesen tipikus romantikus regény, amit könnyen elolvastam, de igazán nem nőtt a szívemhez.
Szerettem a narrációt. Napfényes, jobb kedvre derültem tőle. A hősnő belső monológjait kapjuk, és ő nem egy kesergő fajta. Tetszett, ahogy szemléli az életet, és mindig tud tenni azért, hogy jobb legyen neki. Kicsit talán ironikus a stílusa, de pont ezen tudtam mosolyogni, ahogy magában lerendezte a dolgokat.
Untam a szerelmi szálat. Nem is értettem, Cal és Charlie mikor is szerettek egymásba? A szikra, a vonzalom nekem nagyon hiányzott. Ha nagyon jó barátok lettek volna, az lenne az, ami szerintem a cselekményben benne volt. A románc szinte nulla.
Bírtam a kutyákat. Karaktert kaptak, és nagyon érezni a kötetben, a szerző milyen állatbarát.
Összességében kellemes emléknyomokat hagyott maga után, de gyorsan felejtős. Nincs benne olyan, ami miatt megérné emlékezni rá.
Kifejezetten szórakoztató, magába szippantó történet. Fordulatos, vicces, könnyed limonádé. A kutyák pont annyit szerepelnek, amennyivel feldobják a történetet, de nem kerülnek teljesen a középpontba, a szereplésük nem megy a sztori kárára. Az egy csillag levonás csak azért járt, mert újra nem olvasnám.
Népszerű idézetek
Az apámat ellenben megbénítják a mindennapi élet apróságai. Nála még a kis háztartási ügyek is hatalmas problémává képesek duzzadni. Egyszer arra érkeztem hozzá, hogy a tizennegyedik színmintát próbálja ki a fürdőszoba falán. A parányi helyiségben ehhez szinte minden elérhető felületet be kellett festenie, a halványsárgától az okkervörösön és a lombzöldön át az égszínkékig. Olyan volt a fal, akár egy szomorú folttakaró.
– Apa – mondtam neki –, ez csak egy klotyó.
– De gondolj bele, milyen sok időt töltök itt – ellenkezett.
– Én inkább nem agyalnék ezen.
– Jelentős időt.
– Jelentős mihez… a sima testi funkciókhoz? – kérdeztem.
Az apám a szemét forgatta. – A gondolkodáshoz, Charlie. Itt szoktam gondolkodni.
– Jó reggelt – mondja vidáman Gerry, ahogy felvszem.
– Már hívni akartam -válaszolom, ami akár igaz is lehet. – Hogy megköszönjem a múltkori italt.
– Nem kell megköszönni. Élveztük a társaságát.
Többes számban, gondolom. Gerry egy többes szám tagja. Én meg egyes szám vagyok. Ez a genetikai örökségem. Jobb, ha szembenézek vele.
193. oldal
– Hát, tudod, milyenek az állatorvosok. A többségük jobban szereti az állatokat az embereknél.
…végül is nyolc kölyökkutyáról van szó. Talán valami olyat, amit visszautal a születésük körülményeire. És ekkor beugrik, hiszen mi sem lehetne ennél kézenfekvőbb. A picit Rudynak fogom nevezni. A másik hétnek -amint képes leszek megkülönböztetni őket egymástól – Táltos, Pompás, Csillag, Üstökös, Íjas, Ágas és Villám lesz a neve.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei 79% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Mióta megszerettelek 90% ·
Összehasonlítás - Farkas Andrea: Randik és más katasztrófák 91% ·
Összehasonlítás - W. Bruce Cameron: Karácsonyi kutyavásár 87% ·
Összehasonlítás - Milly Johnson: Téli láng 83% ·
Összehasonlítás - Debbie Macomber: Alaszkai vakáció 81% ·
Összehasonlítás - Jane Fallon: Szabadulj meg a pasitól! 81% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Halálos ünnep 90% ·
Összehasonlítás - Melanie Harlow: If You Were Mine – Ments meg örökre! 78% ·
Összehasonlítás - Veronica Henry: Karácsony vidéken 66% ·
Összehasonlítás