Az ​Órakulcs (Óramágusok 1.) 84% 369 csillagozás

Elég fura olvasmány volt de nem volt rossz, sőt…
Nem olvastam még ehhez hasonlót szóval nem volt elvárásom meg így semmi különleges dolog, egyszerűen olvastam és ennyi. Vártam hogy mikor hol jön egy csavar benne. Alapból nem az a könyv amire azt mondom hogy úgy beszippantott hogy nem bírtam le tenni mert simán félre tettem másik könyv miatt, de olvasható. A világ felépítés tökéletes ahogyan az alaptörténet is. Óramágus szeretnék lenni.

„Az idő varázslat! ”

Natalia Sherba egy olyan különleges világba kalauzolja olvasóját, ahol minden az idő körül forog, mint ahogyan az óra mutatója, úgy jár körbe a történet a különböző epizódokon és bonyodalmakon, melyekbe főszereplőink sodródnak, ezzel is azt érve el, az olvasó ne legyen képes letenni a regényt.
A „csak még egy fejezet” a történet olvasása közben végig velem volt. ( Lefekvés előtt nem ajánlom olvasni, mert nem fogsz tudni aludni egész éjszaka és akkor is olvasni akarsz, mikor már majd leragad a szemed )

A regény cselekménye szerint a mi világunkon kívül létezik egy másik hely, az Eflara, amely egy időszakadás következtében néhány óra különbséggel található tőlünk, de a homokóra egyre pereg, és a két világ közeledik egymáshoz, amely az egész történet bonyodalma, ezt kell a szereplőknek megakadályoznia.
Főhősnőnk, Vasilisa ebbe a varázslatos világba cseppen bele és válik óramágussá.

Oroszországban hatalmas sikernek örvend a történet, a második legolvasottabb Fantasy, akkora rajongás és kultusz van körülötte, hogy a tinédzserek beöltöznek a karaktereknek, különböző tematikus, kulturális események szerveződnek a regények köré – Natalia akár az orosz Leiner Laurának is megfelelője lehet.
Volt szerencsém az írónővel élőben találkozni, vendégül látott Pozsonyban, az otthonában, olyan varázslatos és tündéri teremtmény, mint a könyvei szereplői.

Az első rész után azonnal a másodikhoz nyúltam, annyira berántott és nem ereszt az univerzum, a történet, a szereplők, hogy muszáj vagyok olvasni, újra gyerekké tett ez a könyvsorozat és azt a varázst érzem a szívemben megint, mint amit a Harry Potter alatt, mikor először olvastam.
Minden Fantasy rajongónak, de más olvasóknak is tiszta szívből ajánlom, nem csak gyerekeknek, de felnőtteknek is!
Teljes mértékben 5 csillag, és a kedvencek közé is betettem!

Nagyon kikapcsolódó olvasás volt. Leginkább Az arany iránytű jutott róla eszembe, mert Vasilisa szintén nem ismeri a szüleit, majd róluk is az derül ki, hogy bunkók és nem bánják, hogy hanyagolták a gyereküket, illetve hogy egy másik világhoz tartoznak.

Vasilisa nagyon sok rosszat kap a nyakába végig a történet során, szinte a Balszerencse áradása szintet üti meg, de aztán szépen lassan kialakul egy kis baráti köre, akikben bízhat és segítenek neki. Mint főszereplő, nem meglepő, hogy nagyon ígéretes óramágusnak ígérkezik, de persze senki nem tanítja meg használni az erejét. Sajnáltam, hogy emiatt nem sokat tudott védekezni, és mi sem kaptunk mindenre választ, emiatt pedig nem tudtuk megismerni igazán ezt a világot.

Ezektől eltekintve viszont nagyon izgalmas ez az órás világ, hasonló a Harry Potterhez, de szerintem nem akar az orosz HP lenni, hiába tekintenek így rá. Két világot látunk, az Ostalát és az Eflarát, és egy mindenki felett álló fontos problémára koncentrálunk, amiben több fiatal, tehetséges óramágusnak is szerepet kell vállalnia. A lassan kialakuló szerelmi szálban van potenciál, biztos izgalmas lesz a továbbiakban is. A történet végi csavarokat mind hamar kikövetkeztettem, de ez nem vont le az olvasásélményből, nagyon gyorsan pörgő kötet volt. Örülök, hogy nem maradtam ki ebből a fantasyvilágból sem. :)
https://youtu.be/-g7kqrOyC_k

Egy kelet-európai Nevermoore-történet. Vasilisa, a főhős kamasz leányka „Belekeveredett egy különös játékba, amelyeknek a szabályai ismeretlenek voltak előtte. És ami a legfontosabb, egyáltalán nem is akart részt venni benne.” (137.o.) Ráadásul senki semmit nem mond el neki, teljesen ismeretlen számára a másik világ, csak tudatlanul sodródik az eseményekkel. Ármányok, intrikák, gyilkossági kísérletek nehezítik meg az életét, de Vasilisa mégis megállja a helyét. A tipikus helyzetek ellenére azért kíváncsi vagyok a többi részre is…

Nem olvastam még hasonló mágiát használó mágusokról, nagyon különös és egyben lenyűgöző világot alkotott az írónő. Az Ostala és az Eflara problémája körül forog az ármánykodás és harc, szegény Vasilisa úgy válik a részesévé, hogy azt se tudja, hogy kinek higgyen, hogy mit tegyen, gyakorlatilag sodródik az eseményekkel. A szülei azt sem érdemelnék meg, hogy említés szintjén szerepeljenek a könyvben, de az úgy túl egyszerű lenne. Annyiszor forgattam a szemem és ráztam a fejem, hogy nem igaz, hogy még mindig lehet ennél rosszabb Vasilisának.

Nem elég, hogy két borzalmas szülőt akasztott a nyakába a sors, még a bizalmát sem tudja megosztani bárkivel. Nick nagyon ígéretes karakter, Diana néha az információk tárháza, néhol pedig hallgat, mint a sír. Fesh pedig, mint az óvodás kisfiú, akinek megtetszik egy kislány és elkezdi húzgálni a haját. Remélem, hogy kinövi ezt a viselkedést és méltó lesz a lányhoz.

Ígéretes kezdése a sorozatnak, alig várom, hogy folytatni tudjam. Már eddig is sok információt kaptam a világról, az óramágiáról, de ez nem elég, ennél többet szeretnék tudni.

Az elején féltem, hogy nem leszünk jóban, mivel az írónő igen szűkmarkúan adagolta a releváns információkat, a történet pedig közben egyre szövevényesebbé vált, egyre kibogozhatatlanabbnak kezdtem érezni. Szerencsére később ez a probléma megoldódott, így nem volt más dolgom, mint élvezni a könyvet. Sikerült is beszippantania, ahányszor a kezembe vettem, 100-150 oldalt rövid időn belül le is nyomtam belőle.
Nem volt gondom a stílussal, tetszett a történet, izgalmas, fordulatos volt, nem lehetett mindent előre kiszámítani. Az elején úgy képzeltem el, hogy spoiler – ehhez képest egy kicsit más irányt vettek az események, de ez egyáltalán nem baj, sőt, így sokkal érdekesebb volt. Tetszett, hogy jó sok szereplő volt, akiket lehetett utálni.
Maga a kiadás is nagyon szép, jól néznek ki a kis díszítések a lapokon, a borító is telitalálat, fogni/olvasni is kényelmesen lehet.

Az Óramágusok világa régóta hívogat, és az sem titok, hogy a csodás borító ennek az egyik oka. A másik pedig a szerző maga, szeretnék olvasni minél több könyvet, amit nem amerikai-angol írt. Modern ukrán tündérmese, gyere hát!

Arra is szeretnék most kitérni, hogy mennyire szeretem az ifjúsági fantasyt! Igaziból a szívemnek szinte minden kamasz főszereplő kedves szokott lenni off. És én kifejezetten szeretem az ifjúsági történetek bevett mintáit: az erős főszereplő, aki persze nem tudja magáról hogy hős, ahol a szülők általában eltűntek/meghaltak/maguk is titokzatosak, a kortársakhoz való sokszor ambivalens viszonyokat. Én ezt élvezem. Ha nincs egy-egy ilyen történetben erőltetett szerelmi szál, szerelmi nyavalygás vagy háromszög – engem megvesz magának a könyv.

Az Órakulcs is így tett. :) Igaziból egy hosszú bevezető volt ez a kötet, kicsit el is indult, de kicsit nem is. Emiatt pusztán azért nincs bennem hiányérzet, mert tudom hogy nemsokára folytathatom a sorozatot. off

Ebben a világban az idő a mágia egy formája, ez elég különlegessé teszi és hála az égnek, sok dolog meg van benne magyarázva, alapszabályok, ilyesmik. Nagyon várom, hogy a további részekben ezeket kifejtsék még jobban.

Ami talán kicsit furcsa volt és nehezen rázódtam bele az a világ és környezet ellenségessége. A főszereplőnk, Vasilisa már az elején iskolai bullying áldozata lesz, és ez csak a kezdet. Elég erőszakos ez a világ, a kamaszok is egymás között, néha azért meresztettem a szemem, de a felnőttek is a kamaszokkal. Aztán persze lettek támogató szereplők, így az ember meg tud nyugodni, de fel kell készülni hogy ez egy kemény világ. A kamaszoktól végülis ez nem áll messze, én meg elfogadtam hogy ez ilyen – de lehet nem mindenkinek csúszik ez így.

Összességében azt gondolom hogy egy jó nyitókötetet kaptunk, én abszolút tovább fogom olvasni a sorozatot. Egyelőre nem mondom, hogy ez kötelező fantasy lenne mindenkinek, de aki szereti az ifjúságit és érdekli egy kicsit kegyetlenebb, ámde izgalmas világ, vágjon bele! De az tuti, hogy kelleni fog hozzá a második kötet is egyből! :D off

Ha van olyan műfaj, ami nem éppenséggel kenyerem, pedig próbálkozom vele időnként, de sok év elteltével sem tud különösebben lenyűgözni új és más varázsvilág, amiben nem szerepelnek muglik és varázslók, sárvérűek és halálfalók, akkor az – ahogy már ki lehetett következtetni – a fantasy. Szerintem hiányzik belőlem egyfajta geek jellemvonás, amitől hosszabb távon is jobban élvezném az ilyen könyveket, filmeket és játékokat is, de az alapvető komfortzónámtól és kis világomtól ezek távol állnak. Mégis kíváncsian vágtam bele Vasilisa történetébe, s nem csak amiatt, mert a Párommal együtt olvashattam (bár a motiváció ezen oldala volt a sokkal erősebb), hanem azért is, mert akármennyire fiatalkorú a főszereplők többsége, ez már egy sokkal érettebb cucc, ráadásul kicsit sem az orosz Harry Potter. (De most komolyan, mint ahogy az Agymenőkben Leonard egyszer megjegyzi: mikor hallottad, hogy valaki azt mondta, ó, ez a BluRay-lejátszó biztos nagyon jól működik, hiszen az oroszok gyártották? Továbbra sem vagyok geek, köszönöm.)

Tulajdonképpen totál megéri a kilencven százalékos értéket ez a könyv, hiszen nyitónak szinte tökéletes volt. Nem kifejezetten kell agysebésznek lenni hozzá, de az tény, hogy odafigyelve kell olvasni, nehogy belekeveredjünk a helyzetek, viszonyok, idő és tér összefüggéseibe, ha viszont felveszi az ember a fonalat, elég berántós tud lenni. Sok az utálható, unszimpatikus karakter, különleges a cselekményvezetés, a világteremtés pedig cseppet sem izzadtságszagú, vagy valami korábban már jól bevált recept egyenes másolata. Ez utóbbit felettébb tudom értékelni, habár azonnal nem kezdtem el égető szükségét érezni annak, hogy tovább olvassam, teljesen rendben volt. Idővel (bár nem tudom, miért pont ez a szófordulat jutott eszembe…) biztosan visszatérek még az Óramágusok világába, s ahogy már mondtam, különösen tetszett az egész érett mivolta, sokkal inkább mondanám felnőtt fantasynak – úgyhogy bátran tegyetek vele egy próbát, érdemes!

Nagyon jó az alapötlet, a két világ az Eflara és az Ostala, az óramágia és az összes mágikus dolog. A szereplők kicsit egyszerűek, Vasilisa pedig nem a legélesebb kés a fiókban, de láthatóan alkalmazkodik a számára teljesen érthetetlen helyzethez és végül felnő a rá szabott feladathoz. A család és Mortinov gonoszsága és kegyetlensége megrendítő, idősebb Norton viszont nagyon körmönfontan csavargatja a szálakat. Tetszettek a csavarok, izgalmas volt a cselekmény és összességében nagyon jól szórakoztam olvasás közben.

A történet egy lányról szól, akiről kiderül, hogy fontos szerepet tölt be a világok sorsának alakításában. Legalább is mindenki ezt mondja. Függővége lett a sztorinak, ami számomra végig egy nagy keveredés volt. Kidolgozatlan volt mind a történet, mind a szereplők. Vasilisa olyan volt mint egy gyengeelméjű, de a többi szereplő is oltári buta, mert mindent szájba kellett rágni, többsoron. Valahogy olyan érzésem volt, hogy semmi nem történik egész idő alatt. Olyan fura ez a történet.