Lessico ​famigliare 3 csillagozás

Natalia Ginzburg: Lessico famigliare Natalia Ginzburg: Lessico famigliare

"Nel corso della mia infanzia e adolescenza mi proponevo sempre di scrivere un libro che raccontasse delle persone che vivevano, allora, intorno a me.
Questo è, in parte, quel libro: ma solo in parte, perché la memoria è labile, e perché i libri tratti dalla realtà non sono spesso che esili barlumi e schegge di quanto abbiamo visto e udito."

Eredeti megjelenés éve: 1963

>!
Einaudi, 1999
262 oldal · ISBN: 8806151681

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

adrienn_szucs P>!
Natalia Ginzburg: Lessico famigliare

Imádtam ezt a visszaemlékezést.
A könyv első felénél azt éreztem ,hogy Natalia Ginzburg (lánykori nevén Levi) revansot szeretne venni a családján, különösképpen az apján. Azon mosolyogtam olvasás közben, hogy megnéztem volna az apja fejét, amikor olvasta a könyvet.
A könyv első felében igen részletesen megismerjük a családtagokat annak ellenére, hogy nem összefüggő történetet, regényt olvasunk, hanem emlékfoszlányok segítségével körvonalazódik az a hangulat, ami körbelengi a családot.
Központi figura a könyv elején egyértelműen az apa, aki leginkább önző, egoista, makacs, lelki bántalmazó, lekezelő;az egész család az ő kénye- kedve szerint él. Nem is csoda, hogy a gyerekek később ilyen- olyan életutat járnak be; az lenne a csoda, ha nem lenne mindenki lelki sérült egy ilyen családi környezetben.
Az édesanya jelleme is érdekes; mondjuk úgy, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban.
Ennek ellenére élveztem a történeteket, melyek szép keretet adnak az akkori Olaszország megismeréséhez; a kezdődő, majd erősödő fasizmus megélését zsidóként, a II. világháború történéseit; levezetésként pedig a háború utáni időszakot.
A háború után felyorsulnak az események és elnagyoltnak tűntek a kis családi történetek.
A gyerekek felnőttek, mindenkinek meglett a maga útja és a nem szimpatikus szülők idős korukra kissé megszelidültek. Nekem úgy tűnt, az írónő megbocsátott szüleinek, főleg édesapjának a gyermekkori traumákért.
A stílus a mű igazi erőssége: dinamikus, tárgyilagos, a szerző annak ellenére tud teljesen kívülállókét, szinte érzelemmentesen mesélni, hogy a saját családjának a történetét meséli el spoiler; nem tudtam eldönteni ,hogy ez írói tárgyilagosság akart-e lenni. Az egyetlen rész, melyet talán érzelmesebbnek éreztem, spoiler.
Rengeteg új szót tanultam a regényből (azt sem tudom, mikor szótáraztam ennyit utoljára), nem a tipikus irodalmi nyelvezet, az biztos. Igazi csemege, ami az olasz dialektusokat illeti; főleg a torinói, de egy- két milánói érdekesség is szóba kerül; ezeket a szavakat az írónő meg is magyarázza, így ezek megértése nem okoz gondot.
Plusz érdekesség, hogy a család olyan emberek barátságát élvezte, mint Cesare Pavese vagy Anna Kuliscioff.
Érdemes lenne lefordítani ezt a művet.


Hasonló könyvek címkék alapján

Umberto Eco: Il nome della rosa
Maria Bellonci: Rinascimento privato
Giuseppe Tomasi di Lampedusa: Il gattopardo
Brunella Gasperini: Una donna e altri animali
Carlo Levi: Cristo si è fermato a Eboli
Umberto Eco: Numero zero
Niccolò Ammaniti: Come Dio comanda
Claudio Magris: Microcosmi
Melania G. Mazzucco: Vita (olasz)
Dino Buzzati: Paura alla Scala