A ​fekete hattyú 7 csillagozás

avagy a legváratlanabb hatás
Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú

A ​szerző jelenleg az amhersti egyetem Bizonytalanságtudományok Tanszékének professzora, egész pályafutása során a szerencse, a bizonytalanság, a valószínűség és a tudás problémáival foglalkozik. Először 2007-ben, majd 2010-ben átdolgozott, bővített formában megjelent A fekete hattyú című kötete az Egyesült Államokban és Kanadában is nagy sikert ért el. Mint egyik recenzense megjegyezte: „A fekete hattyú mérföldkő a könyvek sorában – maga is fekete hattyú.” Taleb fejtegetése szerint a fekete hattyú a rendkívül valószínűtlen események jelképe, amelyeknek három jellegzetességük van: előreláthatatlanok, tömeghatást váltanak ki, és utólag tudunk rájuk olyan magyarázatot találni, amelynek nyomán kevésbé esetlegesnek, előreláthatóbbnak látszanak, mint eredetileg. Ilyen fekete hattyú volt a Google sikere vagy 2001. szeptember 11. Taleb éveken át tanulmányozta, hogyan csapjuk be magunkat, és hitetjük el magunkkal, hogy többet tudunk annál, mint amennyit valójában tudunk. Ebben a könyvben… (tovább)

>!
Gondolat, Budapest, 2012
500 oldal · ISBN: 9789636933449

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 7

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

Elöljáróban: ezt a könyvet nekem olyan nehéz újra felvenni, miután egyszer leraktam, mint Kornél fiamra ráimádkozni az overálját. Érdekes dolog: én szeretem a kávéházi írókat, de úgy fest, a kávéházi gondolkodókat* csak addig, amíg a kávéházban vannak – könyv formátumban már nem annyira. Szögezzük le, Taleb alapvető elgondolása a Fekete Hattyúkról** remek, mondhatni zseniális, és a mellé felépített rendszer is végtelenül inspiratív. A szerző pontosan látja, hogy a globalizáció és az információs forradalom következtében az információk és kapcsolódási pontjaik olyan mértékben megszaporodtak, hogy az kizárja a biztos előrejelzéseket – és az ebből levont konzekvenciákkal sincs különösebb gond. Azt is elfogadom, hogy a Fekete Hattyúkról szóló könyv nem kell, hogy megmondja nekünk, mit tegyünk – elég, ha felvázolja, mit kell elkerülnünk. Szóval így átabotában azt is ki merem jelenteni, hogy Talebnek igaza van, és akkor is nagy jót tesz a világgal, amikor ezt a jelenséget adottságként írja le: nem a megszüntetését vagy korlátozását tartja kívánatosnak, hanem segít gondolkodni, miképpen reagáljunk rá. Mégis akad három elem, ami miatt képtelen voltam megbarátkozni a kötettel.

1.) Taleb dagaszt. Van egy elméleti magja, és azt fölpumpálja, hogy jó nagy legyen. Egyfelől elképesztő, mennyit beszél önmagáról – ifjúkoráról, egy Las Vegas-i konferenciáról, egy taxisról, akivel találkozott –, úgy látszik, ez a téma áll legközelebb a szívéhez. Másfelől úgy általában hajlamos arra, hogy egy hárommondatos elméleti mag köré negyvenoldalnyi analógiát, példabeszédet, önismétlést és önfényezést kerekítsen, így aztán nehéz szabadulni a gondolattól, hogy itt pusztán az „ember tervez, Isten végez” szólásunk egyik irreálisan túltárgyalt verzióját látjuk.
2.) Taleb egyszerűsít. Mégpedig néha kifejezetten rosszindulatúan. Az még hagyján, hogy lépten-nyomon gúnyolódik franciákon, Nobel-díjas közgazdászokon, bankigazgatókon – ha ez a heppje, legyen. Esetenként még szórakoztató is. De ettől eltekintve úgy látom, hogy bár elmélete szépen ráhúzható a közgazdaságtudományra és a politikai döntéshozók gyakorlatára, de azért mindenre nem. Viszont Taleb mindenre rá akarja húzni – sanda gyanúm, hogy azért, mert így sokkal nagyobb gurunak tűnik tőle, és jobban fogy a könyv is***. Ezzel sajnos némiképp diszkreditálja a tudományos gondolkodást – bár bizonyára szándékától függetlenül. Abban egyetértek vele, hogy a nyitottságát elvesztő tudós gondolkodási sémája túl merev lesz, így eredményei is megkérdőjelezhetőek – de az, hogy egy szakterület majd minden tudósa pusztán a szakterülethez tartozás folytán merev gondolkodásúvá válik, már nem hihető. Inkább az a benyomásom, hogy Talebnek van egy kemény harca a közgazdászokkal és statisztikusokkal, és nem habozik bármit fegyverként használni ellenük.
3.) Taleb szerint az emberi gondolkodás egyik alapvető hibája, hogy mindent narratívában tud csak elképzelni: attól függően fogadja el egy jövőbeli esemény bekövetkeztének valószínűségét, hogy az a saját narratívájába beilleszthető-e. Ha Európa közeli pusztulása integrálható a világról alkotott képébe, akkor integrálja, de ha nem, akkor nem – mindezt függetlenül attól, hogy valójában milyen információi vannak az adott kérdésről. (Többnyire semmilyenek.) Viszont a narratíva bírálatakor Taleb mit tesz? Felépít egy sztorit a libanoni polgárháborútól egészen addig a pontig, amíg pénzügyi ténykedései során ráébredt a Fekete Hattyúk létére – hát mi ez, ha nem egy újabb narratíva? Ami – ezt hangsúlyozom – nem jelenti azt, hogy Taleb téved. Csak azt jelenti, hogy ő sem tud kiszakadni az emberi gondolkodás csapdáiból – elméletének ezáltal pontosan kijelölhető korlátai vannak.

Mindettől függetlenül örömmel adtam volna Talebnek akár négy csillagot is az alapkoncepció miatt, ha nem idegesít fel az utolsó 70 oldalas kiegészítő elmélkedés ("A robosztusságról és a törékenységről"), ami elméletileg „filozófiailag és empirikusan” hivatott elmélyíteni a Fekete Hattyú elméletét. Ám a gyakorlatban nem más, mint egy nárcisztikus ürge szellemi ámokfutása, amiben Taleb még a táplálkozástudományt és a testkultúrát is megpróbálja beleintegrálni saját elmeépítményébe, miközben Természet Anyácskára hivatkozik, mint perdöntő bizonyítékra, és nagyjából háromoldalanként dicséri meg magát valami fantasztikus matematikai meglátás miatt. Helyenként igazán kínos.

* Ez Taleb öndefiníciója. Bár nem részletezi, de vélhetőleg azt jelenti, hogy valaki egy adott szaktudományon kívülről osztja az észt a szaktudománynak, sőt: a szaktudományon kívüliséget hangsúlyos értékként határozza meg. A krónikus szófosás valószínűleg nem a definíció alapvető része, de meglehetősen gyakran fordul elő ebben a szférában. Valószínűleg a szabatos szakkifejezések hiánya vagy elutasítása miatt.
** A Fekete Hattyúk olyan előre nem jelezhető események, amelyek nem illeszthetőek bele általános sémáinkba – ezért is nem tudjuk előre jelezni őket. És azért Fekete Hattyú, mert Taleb az alábbi szellemes analógiával érteti meg velünk a jelenséget: gondoljuk el, hogy pár száz évvel ezelőtt egy tudós hattyúkkal foglalkozott. Az összes hattyú fehér volt – látott már addig kismilliomegy hattyút, és egyik sem volt más színű. Ebből levonta azt a következtetést, hogy minden hattyú fehér. Aztán felfedezték Ausztráliát, ahol él a fekete hattyú. Hopp, máris bukott az egész elmélet. Utalt rá valami jel előzetesen? Nem.
*** Többek közt (érintőlegesen) a történelemtudományra is. Csakhogy amikor azt állítja, hogy a történészek nem látták előre ezt vagy azt az eseményt, alighanem csúsztat: egyesek közülük látták, csak épp a döntéshozókat ez marhára nem érdekelte.

5 hozzászólás
>!
László_Benedek
Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

Az egyik kedvenc könyvem lett. Olyan paradigmák vannak benne a véletlenről, és arról, mennyire hatalmas tévedésben vagyunk, önmagunkkal, és a világgal kapcsolatban, ami nagyon kevés helyen található meg. Annak ellenére, hogy alapvetően egy üzleti-filozófia könyv, sok mindent tudtam magamra vonatkozóan is tanulni belőle. Öt csillag.

>!
thpth
Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

Tényleg léteznek fekete hattyúk, de fehérek is. Ezt a szerző néhol elfelejti, miközben azzal van (oldalak sokaságán keresztül) elfoglalva, hogy a lehető legegyénibb, a lehető legműveltebb és a lehető legszellemesebb legyen. Esetenként (paradox módon) még sikerül is neki.

>!
Emerald1
Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

Ha valakinek megvan ez a könyv és el akarná adni akkor 10.000 Ft-ért megvásárolnám.

1 hozzászólás
>!
Ingrid_Ferenczi
Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

Érdekes, az író stílus nem jön be, de itt tipikusan a tartalom a lényeg


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

„Nem volt szándékomban azt állítani, hogy a konzervatívok általában mind hülyék. Mindössze azt szerettem volna mondani, hogy a hülyék rendszerint konzervatívok” – magyarázta egy ízben John Stuart Mill.

88. oldal, 5. fejezet: Bizonyítás, mismásolás!

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

Kapcsolódó szócikkek: hülyeség
15 hozzászólás
>!
Kuszma P

Ha egy „kiváló” közgazdász az egyensúlyi helyzet vagy az egyenletes eloszlás kifejezéseket használja, ne szálljunk vitába vele, hanem vagy tudomást se vegyünk róla, vagy próbáljunk meg egy patkányt csempészni az inge alá.

268. oldal, Jósolni pedig nem tudunk

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

1 hozzászólás
>!
Kuszma P

Charles Tapiero és én (tapsvihar – a korr.) matematikailag is kimutattuk, hogy az előre nem látott hibák és véletlenszerű megrázkódtatások egy bizonyos fajtája összehasonlíthatatlanul erősebben sújtja a nagy szervezeteket, mint a kicsiket.

390. oldal, Tanuljunk Természet Anyánktól, a legöregebbtől és a legbölcsebbtől

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

3 hozzászólás
>!
Citrompor P

Reménykedve várom azt a napot, amikor a tudomány és a döntéshozók újra felfedezik maguknak amit az ókoriak már tudtak, miszerint legfontosabb kincsünk a tisztelet.

131, oldal

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

>!
Citrompor P

Visszaemlékszem azokra az időkre, amikor kezdő tőzsdésként – úgy 20-25 évesen – egyre könnyebben kerestem a pénzt. Taxival jártam mindenhová, és ha a sofőr gyatrán beszélt angolul, és meglehetősen lehangoltnak tűnt, néha száz dollárt is adtam borravalónak, csak hogy kicsit kizökkentsem, s élveztem, amikor láttam a döbbenetét. Néztem, ahogy kihajtja a papírpénzt, és megütközéssel vizsgálgatja. (Egymillió dollárral nyilván erősebb hatást lehetett volna elérni, de annyit nem engedhettem meg magamnak.) Ez egy egyszerű hedonista kísérlet volt: élveztem, hogy mindössze száz dolcsimtól jó napja lesz valakinek. Végül azonban leálltam ezzel a kísérlettel: mindannyian zsugoriak és számítóak leszünk, mikor gyarapodásnak indul a vagyonunk, és kezdjük komolyan venni a pénzt.

74. oldal

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

Kapcsolódó szócikkek: pénz
4 hozzászólás
>!
Citrompor P

A következő két állítás közül melyik tűnik hihetőbbnek?
    Joey, úgy tűnt, boldog házasságban él. Megölte a feleségét.
    Joey, úgy tűnt, boldog házasságban él. Megölte a feleségét, hogy megkapja annak örökségét.
    Első pillantásra egyértelműen a második állítás tűnik hihetőbbnek, ám ez a logika tökéletes kibicsaklása, hiszen mivel az első állítás tágabban értelmezhető, több indokot tesz lehetővé: például azt, hogy Joey megölte a feleségét, mert elvesztette a józan eszét; mert a felesége csalta őt a postással és a síoktatóval is; vagy mert hirtelen az a kényszerképzete támadt, hogy a felesége egy pénzügyi elemző.

116. oldal

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

7 hozzászólás
>!
Vladi

Azt javaslom, ha valaki egy egyszerű lépést kíván tenni egy magasabb rendű, az állati léttől a lehető legtávolabb álló életforma elérése felé, akkor távolodjon el mindenféle hivatalos magyarázatról, azaz kapcsolja ki a tévékészülékét, csökkentse minimálisra a hírlapolvasással töltött időt, és ne böngésszen blogokat.

178. oldal

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

>!
Citrompor P

Nézzük most meg, miként vezethet a narráció a véletlenek előfordulási arányának téves felméréséhez. Végezzük el a következő kísérletet: adjunk valakinek a kezébe egy jól megírt detektívregényt, például egy Agatha Christie által írt könyvet, melyben a maroknyi szereplőgárda mindegyike feltételezett bűnös. Kérdezzük meg kísérleti alanyunkat, vajon mekkora az esélye az egyes szereplők esetében annak, hogy az illető gyilkos. Hacsak nem írjuk le a százalékokat minden egyes gyanúsított esetében, a végösszeg meghaladhatja akár a száz százalékot, sőt – egy nagyon jó regény esetében – a kétszáz százalékot is. Minél jobb az író, annál magasabb lesz ez az érték.

109. oldal

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

Kapcsolódó szócikkek: Agatha Christie
>!
Vladi

véleményem szerint, a túlzott optimizmus létjogosultságának hangsúlyozása, arra hivatkozva, hogy „ennek köszönhetően vagyunk itt”, az emberi természetre vonatozó rendkívül téves következtetésből ered: sokan hiszik azt, hogy eleve úgy vagyunk megteremtve, hogy meg tudjuk érteni a természet jelenségeit és a saját természetünket; hogy döntéseinket mindig mi magunk, szabadon hozzuk meg. Engedtessék meg nekem, hogy ne értsek ezzel egyet. Tetteinket tömérdek ösztön vezérli.

160. oldal

Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anna Claybourne: Rovarok 30 másodpercben
Vincent Cuvellier: Amikor életemben először megszülettem
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje
Christopher McDougall: Futni születtünk
Ian Ridpath – Wil Tirion: Égi kalauz
Grandpierre Attila: Az élő világegyetem könyve
Robin Kerrod: A Föld állatai
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Leon Lederman: Az isteni a-tom